Dunántúli Napló, 1976. november (33. évfolyam, 302-331. szám)
1976-11-07 / 308. szám
1976. november 7., vasárnap Dunántúlt napló 5 Munka Érdemrend, arany Munka Érdemrend, ezüst Zámbó István Zámbó István igazgató 31 évesen vette ót a bikali gazdaság irányítását, 1954-ben, amikor egyesítették Bikáit és Nemerőt. S hogy mennyire nehéz idők jártak akkoriban, mi sem bizonyítja, mint a két gazdaság 18 millió forintos termelése az első esztendőben. (Az egyesülés előtt a nemerői számlán 20 milliós veszteség volt.) — Itt, kint a parkban álltak a körmös traktorok — mondja az igazgató —, s az udvaron térdig ért a sár. Mikor a parkosítást elkezdtük, nagyon ferdén néztek rám: visszahozom a báró-világot? — Hírlik, majdnem minden évben fegyelmit kapott.. . Mosolyog, de nem válaszol azonnal. Egy kis kitérő: kávét, kólát kér a titkárnőtől, mintha percnyi gondolkodási időt szeretne nyerni. — Olyan ágazatok kialakítása volt a feladat, ami az adottságaink mellett, hoz is a konyhára. A népgazdaságnak is, a dolgozóinknak is. Kezdtük a hallal. Országos szinten négy mázsát adtak a tavak hektáronként, mi célbavettük az ötszörösét .. . — Aztán jött a sertés . .. — Igen, a zárt rendszerű telepek kialakítása, 1960-ban. Nem lehettem népszerű ember akkoriban, hiszen a legnevesebb kutatók is a rendszer ellen szóltak. A telephez fajta kellett, új takarmányozási rendszer. Mi építettünk az országban először takarmánykeverőt... — Majd felégették a telepet ... — Kitört a pestis, elvitte az egész állományt. Volt, aki azt tanácsolta, hogy gyújtsunk alá, égessük fel. De szó sem lehetett róla. Hittem: leküzdjük a kudarcot. Aztán, mikor már minden simán ment, egyik Pannónia Napon, több száz ember összejött, hogy megnézze a bikali sertésfarmot. Az első napon, az előadások közben több' tudományos „fejes” kelt ki a zárt tartás ellen, úgyhogy félidőben kimentem a teremből és hazajöttem Pécsről. Még a délután visszatelefonáltam: a teleplátogatást töröljék a programból, mert nem engedek be senkit... Nem is engedtem. Mondja: egy percig sem szabad a kitűzött célt elhagyni. Az öreg halász-szal példálózik: „Mindenki ki akarja fogni életében a nagy halat, de ahhoz mélyen be kell menni a tengerre, és minden nap, újra meg újra ..." A harmadik nagy program, amely aztán országosan is követésre talá't, az üzemszervezés, az iparszerű termelés kialakítása. Az ágazatokat hatvanban állították fel, s „szakosították" az embereket is. A technológia szó a mezőgazdaságban nagyon idegenül hangzott, de a tét óriási: kilépni az üzemi keretek közül ... A negyedik program a nyúl, a nagyüzemi nyúltartás, s ezt is megoldották Bikaion, a világon először. — Dijon-ban a „nyúlterme- lők” nemzetközi konferenciáján minden résztvevő kapott egy kis emblémát a gomblyukába: rajta neve és nemzetisége. Amikor látták, hogy magyarok vagyunk, megkérdezték: hallottam-e már Bikái nevét.. .? — 1980-ra a Magyarországon termelt nyálak közül minden harmadik bikali lesz . .. — igen. öt nagy telepet építünk még az országban, az elsőt Dunaújvárosban. Komlótermelésben háromszor annyit hoznak, mint az országos átlag. Kajszijuk messze vidéken híres, őszibarackból átlag 174 mázsát szüreteltek. Most a halprogram tökéletesítése a cél. — Jövőre 410 millió forintos termelés a cél. A megyei pártvégrehajtó bizottság tagja. Mondják: az egész napját kitölti a munka. Szeret olvasni, szereti a képző- művészetet, a színházat, és . . . — a felsorolás végét ő zárta így: — „Vasárnaponként a gazdaság határát járni, figyelni a tavak partjára ülve a halak vonulását. Szeretnék korszerű halfeldolgozót építeni . . .” Fia, nagyobbik lánya szintén az agrárpályát választotta. — Vajon nekik milyen életet kívánjak? Mozgalmasat, sok csatával telit...? Vagy nyu- godtabbat? Elégedett lennék, ha ők egy fokkal többet akarnának, mint az apjuk. Kozma Ferenc Az oldalban meghúzódó pince fölött, a frissen betakart szőlőtőkék között barna inges férfi hajlong. Szikár,, cserzettbőrű, ötven év körülinek mézem. Ide már alig hallatszik föl a sombereki útról a gépkocsik zaja. Alattunk alig né- hány^záz méterre, a fűzfák eltakarják a Csele paták vonalát, csak sejteni lehet a lombok árnyékában húzódó medret. Petre József szinte minden szabadidejét itt tölti a Csele dűlőben a várostól néhány kilométerre. Nem rabszolgája a százötven négyszögöles területnek, ennek ellenére itt állandóan akad tennivaló. — Még két sor szőlőt kell betakarnom, s a zöldség is a fáidban van. Amikor a szolgálat és az otthoni dolgok engedik, mindig itt vagyok. Raktáros a mohácsi állomáson, tizenhatodik esztendeje: az árufelvétel és kiadás, a fuvarlevél ellenőrzése, a vagonok kiválasztása és besorolása, azok ellenőrzése a feladata. — A múlt hónap óta igen megugrott a forgalom. Mindenki egyszerre akar szállítani, ami torlódásokat és jókora idegmunkát ró ránk. Egyébként az elmúlt esztendőben értük el az állomás történetében a legnagyobb forgalmat. 224 000 tonna áru indult a mohácsi állomás vágányairól. — Egyrészt kora ifjúságom- tó megszoktam a közösséget, aki pedig kollektívában él, cselekednie is kötelessége a közösségért.- Amikor telefonon megbeszéltük ezt a találkozót, mondta, hogy gyorsan beszéljünk, mert tanácskozáson van .. .- Igen. A bánya gazdaság- politikai bizottságának vagyok a vezetője — mondja. — Ez a bizottság tanácskozott. A munkafegyelem helyzete volt napirenden. Minden gazdasági témát, ami a pártbizottság, vagy a vb elé kerül, előzőén ez a bizottság is megvitat. Az órájára pillant. — Le kell szállnom — mondja, — Körletvezető vagyok, meg kell néznem a munkát. A bánya a tavalyi munkája alapján élüzem kitüntetést kapott. Most is helyt kell állni. Idestova 25 földalatti éve van . . Kemény, eredményes . évek pártmunkában, gazdasági munkában egyaránt. G. F. A vasúti raktárosság nehezen hasonlítható ahhoz a munkához,, amit korábban végzett1 Petre József. A hat elemit járt fiatalember otthagyta a sámfát, a cipész szerszámokat. Huszonhat éve annak, hogy beállt fékezőnek a Kaposvári Gazdasági Vasúthoz. Ö is, mint annyi társa, végigjárta azt a lépcsősort, ami a vasútnál szokásos. Hét éven át volt a gazdasági vasút üzemfőnöke: mindaddig, míg 1960-ban meg nem szűntették a Mohács—Erdőfű között közlekedő terményszállító vasútat. — Huszonöt ember tartozott hozzám. Akkor sem volt köny- nyű dolog a vezetőnek, az emberekkel való törődés nem tartozik az egyszerű dolgok közé. Az érdekeket akkor is, most is egyeztetni kellett gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Még a gazdasági vasútnál voltam, amikor pártvezetőségi taggá választottak, s mint állomási párttitkár a harmadik ciklusban végzem ezt az igen felelősségteljes munkát. Egészségi állapota miatt inkább kímélnie kellene magát; dehát hogyan is mehetne el szó nélkül a mellett, hogy a ^asút jónéhány területen lét- zámhiánnyal küszködik. Főleg kocsikísérőből és rendezőből an kevés. De ugyanígy a „hiányszakmák” közé sorolható d raktáros is. Mohács állomáson például hárommal kevesebben végzik el ezt a feladatot, mint kellene. Petre József a közeljövőben tölti be ötvenötödik évét: tulajdonképpen négy és fél évtizede kenyérkereső. Tíz éves sem volt, amikor a . bírósági épület előtti parkban lévő teniszpályán iabdaszedőként kezdte. A járandóságot búzában kapta meg. Azóta viszont sok minden változott körülötte. S. Gy. Kiváló pártmunkáért emlékplaketett Keresztúri György István-akna portáján várom, amíg a portás a „belépő naplóba" beírja a nevemet.. , Egy fiatalember is áll mellettem, vár valakire. Amikor maghallja, hogy kit keresek, a folyosó vége felé pillant, ahol egy férfi megy. — Gyuri, téged keresnek! — Jövök. Alacsony, jó erőben lévő, gyorsmozgású férfi. — Magát is sokan ismerhetik itt a bányánál — mondom. — Nem csoda, néhány évet eltöltöttem ezen az aknán... Keresünk egy csendes helyiséget, ahol beszélgéthetünk. — Tizenhat éves koromban, 1939-ben kerültem ide Istvpnaknára - mondja. — Mégpedig protekcióval! Apám. is bányász volt, megsérült, így felvettek takarítófiúnak, Toltuk a csúzdá- ban a szenet. Az első időkben a takarítófiú a vájárfizetés 40, később 50 százalékát kapta, aztán 'a 60 százalékát. . . Keresztúri Györgynek azonos sorsa volt a többi bányászéval. — A hónunk alá vágtuk a zsíroskenyeret újságpapírba csomagolva, aztán indulás. Vasason laktam — most is ott élek —, öt kilométer az aknáig, öt vissza — naponta gyalog. Télen, nyáron. Nem szállítottak akkor autóbusszal. Munkásjárat a két lábunk volt,,. Legyint, mintha a múltat hes- segetné.- Ne is emlegessük, rég volt, rossz volt.,. Harminc éve párttag. Volt EPOSZ-titkár, dolgozott a komlói aknamélyítőknél, fúrómesteri vizsgát tett, aztán Vajszlóra került az erdőgazdasághoz, itt párttitkárként is tevékenykedett, elvégezte a tartalékos tiszti iskolát ,..- A kis kitérők után - bár ezeken a helyeken is mindig pártfeladatot végeztem —, 1959- ben ismét István-aknára kerültem aknásznak. Tagja az üzemi pártbizottságnak, a végrehajtó bizottságnak. Több mint tíz éve Vasason tanácstag.- Sok elfoglaltságot adhatnak ezek a közéleti tisztségek... Kispál Károly, a Mohácsi járási Pártbizottság propaganda és művelődéspolitikai csoportjának vezetője tegnap vette át sokéves kiemelkedő munkájának elismeréseként a Munka- érdekrend ezüst fokozatát. 1932-ben született Mohácson tízgyermekes család nyolcadik gyermekeként. — Nagyszerű emberek voltak szüleim. Tőlük tanultuk a humanista gondolkodást, ebből a nagy családból hoztam magammal a közösség iránti szerete- tet, embertársaim megbecsülését, egymás segítését. — Ez vezette el a nagyobb közösséghez is? — Alapvetően talán igen. De a közösségi gondolkodás a gimnáziumi éveim alatt vált tudatossá. A NÉKOSZ tagja voltam. Tizenhat-tizenhét éves koromban ismerkedtem meg a marxista—leninista eszmékkel. Még az érettségi évében ne- gyedmagammal kértem felvételemet a kommunista pártba. Kispál Károly — Tehát szép lassan életformává lett a mozgalmi munka ... — Fogalmazhatjuk így is. Nagyon szép, emlékezetes időszak volt, amikor kultúrcsopor- tokkal jártuk a falvakat egy népitánc csoport tagjaként. Sorkatonai szolgálatom második évében már ifjúsági vezető voltam. 1955-ben kerültem közvetlen kapcsolatba a munkásokkal, amikor a pórt a TEMAFORG mohácsi üzemének vezetésével bízott meg. Izgalmas feladat volt ez is, de én egyre inkább éreztem, hogy tanítani szeretnék. Elmentem Nagynyárádra képesítés nélküli pedagógusnak és 28 éves fejjel beiratkoztam a pécsi Pedagógiai Főiskolára. A főiskolai diploma után a pártfőiskolát végezte el vörös diplomával. Ezután a párt újabb feladattal bízta meg: 1963 óta a Marxizmus—Leni- nizmus Esti Egyetemen politikai gazdaságtant tanít, 1967 óta dolgozik az apparátusban. — Mit tart legfontosabbnak a további sikeres munka érdekében? — Egy allegorikus hasonlattal élve: valamennyien egy cél felé megyünk, ki-ki a maga hajóján. És nem mindegy, hogy milyen hátszéllel. A cél: a szocialista tudat magasabb szintre emelése. A hátszél: a társadalmi összefogás. Itt kell megemlíteni azt az önzetlen segítséget, amelyet az apparátus valamennyi tagjától mindig is megkaptam, és azt a támogatást, együttműködést, amellyel az állami, tömegszervezeti, gazdasági vezetők segítenek közös céljaink elérésében. K. Gy. Munka Érdemrend, bronz Balogh Istvánná Munka Érdemrend, bronz Petre József Bottal, gipsszel a lábán jár. Unokájával, Gáborkával játszott, amikor egy rossz lépés. Most a lakás négy fala közé kényszerülve, nyomorultul érzi magát. Mondja, olyan ez már, mintha a nyugdíjat töltené. Márpedig neki életeleme a járás munka- és lakótársai, a köz érdekeiért. A gyári munkát tizennégy éves kora óta ismeri. A negyvenes évek eleji létbizonytalanságban szerencséjének érezhette, hogy a pécsi Schützer szappangyárban munkába állhatott. De az értelmes, tevékeny élet és munka lehetősége csak akkor adatott meg, amikor 1952- ben a Pécsi Bőrgyárba került. Ez az időpont egyben párttagságának, sok-sok párt- és tanácstagi megbízatásainak kezdete. Baloghné ma is minden nap tonnákat emel. A Pécsi Bőrgyár félkész válogatójába naponta ezerszámra érkeznek a meszes, előcserzett sertésbőrök, ezeket kapja kezébe Baloghné kicsiny, munkáját értő és szerető csoportja. Balogh Istvánné 1952 óta párttag, pártcsoportvezető, majd alapszervi titkár a bőrgyárban. 1956 után egyik újjászervezője a vállalati pártalap- szervezetnek. Megbízzák a KISZ szervezésével is, ma is tagja a vállalati, nyolc éve a Pécs városi Pártbizottságnak, a mellette működő gazdaságpolitikai bizottságnak, ahol, mint megjegyzi, nagyon konkrét a munka, bőven van alkalmuk találkozni a vállalatok kommunistáival. Az ötvenes évek óta tanácstag, egy ciklusban a városi tanács végrehajtó bizottságának is tagja, — Szerettem megállni a helyem a munkában és a mozgalmi munkában is mindig számíthattak rám — mondja eltűnődve Balogh Istvánné, majd sietve hozzáteszi — azt hiszem, ilyen van a vállalatnál vagy ötszáz is. M. Z.
