Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)
1976-08-12 / 222. szám
Dimantmt napló 1976. augusztus 12., csütörtök Éiiüiil Szombat, hajnali négy óra. Az egyik legnépszerűbb baranyai fürdőhely piacán. A zöldségesbódék között fiúk és lányok csoportokba verődve beszélgetnek ,.. — öregem, a múltkor öt órakor jöttem ki, de addigra már az összes jó gatyát megvették. Remélem, ma több szerencsénk lesz! Begördül az első két kocsi és mint kutya-falka a vadat, úgy rohanják meg az érkezőket, — Van farmer? A ruhaakasztó alól előkerülnek a farmernadrágok — eredetiek és hamisak. És az előbb még békésen beszélgetők pillanatok alatt hajbakapnak azon, hogy ki volt itt előbb, öt farmer azonnal elkel, darabonként egy ezresért. De ez niég csak a kezdet! Kofa-kinézésű hölgyek és lókupec-formájú urak kínálják portékájukat a csomagtartóból. Folyik az alkudozás. öt óra felé a kínálat és vele együtt a kereslet is tetőzik. A tömeg lehet vagy száz főnyi. Az adok-veszek szokatlan csendben történik, és hat órára már minden márka elkelt A következő színhely a strand autóparkolója. Az idő nyolc óra felé járhat. Ismerős arcot látok. Azt a fiatalembert, akinek a múltkor nem volt szerencséje. Ma viszont igen, mert a karján két farmernadrág lóg, a lába előtt pedig két tömött táska, amelyekből kihívóan kandikálnak ki a nadrágszárak. Körbeállják a későnjövők, tapogatják az árut. Alkudni nem is próbálnak. — Ezerkettőért a tied! — Oké! Megveszem! Kupec úr elégedetten mosolyog és zsebregyűri a pénzt. Odébb hárman egy homokszínű Zsiguli csomagtartójába rakják a kincset érő árut. Pestről jöttek. A megbízott felvásárlókkal már jóbarátként üdvözlik egymást. A javát megveszik, az Ecserin pedig túladnak rajta — darabonként ezerhatért. Ezért érdemes korán kelni. H. A. Egymásba simuló formarendszerek A „kerti kerámia“ telitalálat volt Egy délelőtt a siklósi kemencék mellett Póimándi Antal Polgár Ildikó Meghallatszik még a magányos légy zümmögése is ilyenkor reggel. A csendes műhelyek a félkész műveket, a tegnap letett szerszámokat hagyják beszélni most, de már a folyosó másik végéből kávéspohárcsengés jelzi a munka közelgő kezdetét. A Siklósi Kerámic Szimpo- zion vendégművészeinek: Bükki Bélának, Gerle Margitnak, Kecskeméti Sándornak, Kotier Évának, Kovács Gyulának, Maker Zsuzsannának, Müller Magdának, Pannonhalmi Zsuzsannának, Pázmándy Antalnak, Polgár Ildikónak, Semsey Gabriellának és Simó Ágostonnak már csak igen rövid idő áll rendelkezésére, a kemencék sürgetik őket, többük véleménye: a „kerémia a kertben" tematikus meghatározás jó volt, az elgondolások megvalósítására rendelkezésre álló idő azonban kevés. Polgár Ildikó fantáziadús vízköpői, kútfigurája, s a mintázóasztalon fekvő bábfigura arra vallanak, hogy a művész elemében van. A víz természetéhez illeszkedő puha formájú figurái tulajdonképpen folytatásai mindannak, amivel egyébként is foglalkozik. — Ez így igaz — mondja Polgár Ildikó. Ami viszont az anyagot és a méreteket illeti, az itteni lehetőségek jóval nagyobbak, mint amit a műterem nyújthat az embernek. Itt van például a Zsolnay-gyári szigetelőmassza, vagy a városlődi agyag. A falakon függő vízköpők ebből a városlődi agyagból készültek, egyelőre máz nélkül példázzák az anyag és a formarendszer tökéletes egymás- basimulását. A másik műhelyben Bükki Béla áttört térelemei, plasztikái sorakoznak. A hollóházi porcelángyár tervezőművészéről szintén el lehet mondani, hogy elemében van. Kész öntőformákkal, konkrét tervekkel fogott hozzá elgondolásai megvalósításához néhány héttel ezelőtt. A sarokban lévő három dimenziós térrács szemre „alig áll a lábán". Nem mernék hozzányúlni. Bükki Béla megfogja, félkézzel fölemeli, mutatja: hova mit tesz a kihagyott elemek helyére. Az elemek nyolc irányban kötöttek, anyaguk városlődi agyag. Rácsoszlopa, gömbplasztikája, térrácsai geometrikus szerkezetük ellenére is első látásra kertbe kívánkoznak. — Diplomamunkám a Debreceni Agrártudományi Egyetem egyik aprócska belső udvarának díszítése volt. Akkor kezdtem ezeken az elemeken gondolkodni. Ezek a szerkezetek egyébként sem idegenek a kerttől. Ha mikroszkóppal megnézek egy faháncsot, szintén hasonlóan áttört szerkezetet látok. Ezek az elemek úgy gondolom, nemcsak a kerthez, hanem a modern lakóházakhoz, sőt, műemlékekhez is jól illeszkednék. Időközben a csendet a munka kellemes finomságú neszei váltják fel. Sokan a bejárati ajtókat figyelik, Martyn Ferenc Kossuth-díjas festőművész érkezését várják. A mester, aki tavaly Nagyatádon dolgozott, minden évben meglátogatja a baranyai művésztelepeket is. Bebesi Károly A tárgyalóteremből Garázda magatartás - tízhánapi börtön Kiabálásra, veszekedésre riadtak fel éjjel a szomszédok. Nem először. Sperling Ferenc, ha felöntött a garatra, durva, garázda, drasztikus magatartást tanúsított. így volt ez április 30-án is az esti órákban. Ittasan kiabálni, hangoskodni kezdett Pécsett élettársa lakásán. Az asszony három kisko-_ rú gyermekével elmenekült a lakásból. A szomszédok fogadták be őket, ott töltötték az éjszakát. Másnap a déli órákban a vádlott erősen ittas állapotban ismét megjelent a lakásban, ahol K. Tibor, az ajtó zárját javította, amit Sperling Ferenc előző nap szétvert. Amikor meglátta a férfit, a falhoz lökdöste, majd éleltár- sát is megtámadta. A Pécsi Járásbíróság Sperling Ferencet (Pécs, Pósa Lajos utca 45. sz.) folytatólagosan elkövetett garázdaság bűntette és tartási kötelezettség elmulasztásának vétsége miatt 10 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Az idült alkoholista vádlottat ezen kívül kényszerelvonó kezelésre is kötelezte. Az ítélet jogerős. Véleménycsere Pécs „pincetérképe" fölött Fotó: Proksza Pincék a város alatt Júiius 29-i számunkban beszámoltunk arról, hogy a hirtelen lezúduló víz következtében átszakadt Pécsett, a Rákóczi út és a Jókai utca sarkán a DÉLVIÉP munkaárka és egy nagykiterjedésű pincerendszerre bukkantak. Váratlanul megint egy pince? —. Nem egészen erről van szó — mondják a Pécsi Tervező Vállalat talajmechanikai szakosztályának munkatársa, dr. Csobó István, Majorosi Károly és Bari István — mert tudtunk erről a postaépület alatt húzódó pincéről, de az építkezésnél a lejáratot törmelékkel elSzükség van hosszútávú tervekre Jó példát mutattak az egriek Peches napja volt a minap Nézics Józsefnének. Három órakor kelt, hogy Berzencéről réti csiperkét hozzon a pécsi nagypiacra. Ám a vonat meghibásodott, csak 7 órára ért ide, s lekéste a munkába igyekvőket. Ellenőrzés után kin csomagolt. Kellette magát a csiperke, de venni nem igen akarták. — Ha szombat lenne, elvinnék mind. Hétfőn valahögy kevesebb a vevő, pedig kevés gomba van, pusztított a szárazság. A tegnapi eső azonban jót tett. Tizenhat éve hord rókagombát, vargányát, erdei és réti csiperkét Pécsre. Ez utóbbi az ízletesebb. Készítésük sokféle lehet: lecsós, tejfölös. Ügy mondta: fokhagymával tűzdelt gomba hirtelen kisütve a legfinomabb. — Ügy tartja a néphit, csigarágta gomba jó, és a leforrázott mérges gomba sem ártalmas — magyarázza Halász Az idén nem volt gombamérgezés Jánosné, gombaszakértő. — Ez babona. A mérges gomba ártalmas, bármit csinálnak vele. Kedvező helyzet alakult ki a piacokon. Tanácsi határozat szabályozza, hivatalosan hol lehet árusítani gombát. Erre a célra a nagypiacot jelölték iki. Itt vizsgával rendelkező szakértő nézi meg a gombát és erről papírt is ad. Az egészségre ártalmasat kiemeli és megsemmisíti. — Rendszeres eladókkal nincs baj. Negyvenen lehetnek körülbelül, Darányból, Berzencéről, Barcsról, Visontáról nem ritkán 200 kilóval érkeznek — mondja Halászná. Ebben az esztendőben még nem volt gombamérgezés. Eredményesnek mondható a fel- világosító munka. Közrejátszott az is, hogy a szárazság miatt ezideig jóval kevesebb gomba került piacra, mint a korábbi években. A rókagombát például 60 forintért kínálták, ha volt. Vannak emberek, akik úgy gondolják olcsóbb, ha maguk szednek vacsorára valót. Meggyőződésük, az a gomba ehető, amit ők szednek. Pedig sok esetben nem rendelkeznek megfelelő ismerettel. Célszerű, hogy ők is megnézetik előbb, hogy mit szedtek — a szakértő minden bemutatott gombát megvizsgál. S az óvatosság soha nem árt... H. T. Abszolút bolondgomba. Erb János rajza. zárták és mivel nem tudtuk megközelíteni, felmérni is lehetetlen volt. — Évek óta foglalkoznak a pécsi pincerendszer felmérésével. Az önök által készített tervrajzok alapján lehet-e tervezni, esetleg távlati terveket készíteni? — Tulajdonképpen 1968 óta dolgozunk a témán, rajzaink közelítő pontossággal készültek. 1972-ben, mintegy két év alatt 1 kaptuk azt a feladatot, hogy mérjük fel a belváros teljes pincerendszerét. Ennyire rövid idő alatt, pár éves felmérő munkával nem lehetett pontosabb munkát végezni. Meg kell jegyezni, hogy azóta is a mi felméréseink alapján dolgozik a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, a kivitelező ez alapján produkálja a terveket. Az FTV elkészített egy hosszabbtávú tervet. Szakvéleményük alapján ítéltek a városnak 90 millió forintot a jelenlegi pincék megerősítésére, vagy megszüntetésére. Tőlük tulajdonképpen egy generáltervezői munkát várnak, de ugyanakkor azt is, hogy a konkrét tervezési munkában is részt vegyenek. Ezen kívül egy sor speciális feladatot kell megoldaniuk, itt jegyezzük meg, hogy segítségükre nagy szükség lenne. — Ezek szerint önök elvégezték a pionír munkát, melynek alapján dolgozhat beruházó és kivitelező. — Nem jelenthet végleges megoldást csupán a pincékkel foglalkozni, hiszen itt a közmű- rendszert is vizsgálni kell, melyre vonatkozóan az FTV-nek vannak elképzelései. Ezen kívül a város hidrológiai felmérései is megkezdődtek. A jövőben belép a munkába a MÉLYÉPTERV is, hogy ezt a komplex megelőző munkát már együtt végezhessük. Ahhoz ugyanis, hogy tervezhessünk, alapadatok kellenek. Előfordul az is, hogy egy pincét — mivel nem tudják eldönteni, mi lesz öt-tíz év múlva a sorsa, tömedékeltünk, a bizonytalanság miatt dupla munkát végeztünk, megerősítettük és utána megszüntettük. — Itt van tulajdonképpen a dolog lényege, hogy szükség lenne olyan távlati tervekre, melyek alapján mi mindany- nyian együtt dolgozhatnánk. Jelenleg a Városi Tanács építési osztályán elkészült az ütemezés, amely sürgősségi sorrendben kijelölte, hogy megszüntetés, vagy megerősítés legyen-e a pincék sorsa. Erre nagy szükség volt, mert az eddigi gyakorlat úgy nézett ki, hogy ha volt gazdája a pincének, megerősítettük, ha nem, megszüntettük. Tehát amire szükség van az, hogy hosszútávú terveket készítsenek, mit akarunk csinálni, hogyan akarjuk hasznosítani a pincéket, mit akarunk ráépíteni stb. Az egri példa jó, ott a tanács építési osztálya foglalkozik a témával, tehát egy kézben van az egész. Ezért lehetséges, hogy sokkal előrébb vannak a rendezési tervekben, mint mi. Úgy véljük, nagyon lényeges az összehangolt, távlati tervezés, a városrendezés hosszútávú terveinek elkészítése, hogy a már meglévő és a jövőben egyre nagyobb lehetőségeket kínáló pince, közmű és hidrológiai felmérések elkészítésénél az esetlegességet ki lehessen zárni. Hárságyi Margit Bükki Béla Ingyenes minden szakértői vizsgálat
