Dunántúli Napló, 1976. augusztus (33. évfolyam, 211-240. szám)

1976-08-04 / 214. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek ! Dunántúlt napló XXXIII. évfolyam, 214. szám 1976. augusztus 4., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Nemzeti érdek és szocializmus Lázár György befejezte Lengyelországban hivatalos tárgyalásait Cözös közlemény a látogatásról Burgonyát öntöznek a Szentlőrinci Állami Gazdaságban a szek­szárdi MEZŐGÉP Vállalat önjáró öntözőberendezésével. Korszerűbb öntözőgépparkra van szükség A gyártó cég meg tudja duplázni a termelést A mikor V. I. Lenin le­fektette a népek kö­zötti kapcsolatok új típusának alapjait, azt mondot­ta, hogy a kommunisták a nem­zeteknek olyan önkéntes szö­vetségét akarják, amely a köl­csönös bizalom és a testvéri egység világos felismerésén alapszik. A soknemzetiségű Szovjetunió, a szocialista világ- rendszer létrejötte és fejlődése o proletár internacionalizmus eszméinek gyakorlati megvaló­sulása volt és megsemmisítő csapást mért a burzsoá nacio­nalizmusra. A munkás- és a nemzeti-felszabadító mozgalom fejlődésével még jobban kibő­vült az internacionalizmus esz­méinek befolyási szférája. A reakció korunk forradal­mi osztagainak erősödő szoli­daritásában látja a legfőbb veszélyt a maga számára. Nem csoda tehát, hogy a tétet a harcos nacionalizmusra, mint a forradalmi erők elszigetelé­sének eszközére helyezi. Az imperializmus ideológu­sai, amikor a világ különböző körzeteiben jelentkező ilyen, vagy olyan nacionalista meg­nyilvánulásokra spekulálnak, a nacionalizmus ama „minden­ható" vírusáról szóló tézist ter­jesztik, amely elkerülhetetlenül megfertőzi valamennyi orszá­got, függetlenül azok társadal­mi rendjétől. A burzsoá ideo­lógusok célja: bebizonyítani, hogy a nemzetek közötti vi­szálykodások és konfliktusok nem a termelési viszonyok megváltozásának eredménye­ként szűnnek meg, hanem a tudományos-technikai forrada­lomnak a hatására, amely az úgynevezett „egységes ipari társadalom" kialakulásához ve­zet. Minden olyan kísérletük azonban, hogy a szocializmus­sal valamilyen más „interna­cionalista modellt” állítsanak szembe, hiábavaló és értelmet­len. A termelő erők fejlődését, növekvő társadalmasításukat és a nemzetközi munkamegosztás elmélyülését a termelés, a tár­sadalom fokozódó nemzetközi­vé^ válása követi. Ez mindenütt előrelendíti az integrációs fo­lyamatokat. A kapitalizmusban ezek olyan irányban fejlődnek, hogy sok állam még aláren- deltebb viszonyba kerül a na­gyobb imperialista hatalmak­kal. Ez utóbbiak a legnagyobb előnyhöz jutnak a kapitalista integráció révén, ami viszont elkerülhetetlenül a nemzeti el­lentétek kiéleződéséhez vezet. A szocializmusban az integ­rációs folyamatok elvileg más jellegűek, mivel a partnerek szigorú egyenjogúságának, szu­verenitásának, kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatainak az elvei alapján fejlődnek. A KGST tevékenysége biztosítja az államok szakadatlan fejlő­dését. Ezek önálló nemzeti gazdasági egységek maradnak, de e közben egyre szélesebb körben használják ki a szo­cialista munkamegosztás elő­nyeit. A kölcsönös testvéri segít­ség, a népgazdasági tervek összehangolása nemcsak azt teszi lehetővé, hogy kielégít­sék a szocialista államok gaz­dasági szükségleteit, hanem azt is, hogy közelebb hozzák egymáshoz gazdasági fejlődé­sük színvonalát. Az ezeknek az államoknak a kölcsönös kap­csolataiban felmerülő problé­mákat a nemzeti és interna­cionalista érdekek összeegyez­tetése alapján oldják meg. Nem könnyű feladat persze a nemzeti érdekeket összhang­ba hozni az internacionalizmus érdekeivel. A tapasztalatazon- ban azt bizonyítja, hogy ahol semmibe veszik a szocialista építés általános elveit, vagy ha az egyetemes fejlődés prob­lémáit szűk nemzeti érdekek prizmáján keresztül vizsgálják, elkerülhetetlenül a nacionaliz­musba csúsznak át. Napjaink­ban éppen a nacionalizmus a jobboldali és a „baloldali” opportunizmus közös nevező­je, A szocialista országokban vezető szerepet játszik a mun­kásosztály. A munkásosztály számára pedig a nemzeti szűk- látókörűség mindenfajta meg­nyilvánulása — visszafelé hala­dást jelent. A nacionalizmus, amely elhomályosítja az osz­tályöntudatot, ellenségeskedést és bizalmatlanságot szít más népekkel szemben, komoly ve­szélyt rejt magában. A szocia­lizmus viszonyai között a na­cionalizmus egyértelműen ne­gatív jelenség, mivel a prole­tár internacionalizmus, a né­pek testvériségének eszméi el­len irányul. Nyilvánvaló hiba lenne ösz- szekeverni ezt a reakciós na­cionalizmust a „harmadik vi­lág” országainak nacionaliz­musával; ott a nacionalizmus valóban bizonyos pozitív sze­repet játszhat, mivel antiimpe- rialista tartalma van. A marxista-leninisták termé­szetesen nem tesznek egyen- lőségi jelet a nemzeti öntudat és a nacionalizmus közé. A szocialista országokban élő né­pek nemzeti büszkeségének növekedése — olyan pozitív tény, amely az élet minden területén általuk elért sikerek természetes folyománya. Erősíti meggyőződésüket, hogy a testvérországok tartós közösségében van valameny- nyiük további felvirágzásának a záloga. Az emberek egy részének körében és a szocialista építés folyamatának bizonyos körül­ményei közölt felülkerekedhet a nemzeti felsőbbrendűség hangulata, a régi ideológia maradványa. Ez történik Kíná­ban. A pekingi kalandorok bél­és külpolitikai irányvonala fi­gyelmen kívül hagyja a kínai nép alapvető érdekeit, és el­vakult nacionalizmusát „balol­dali" frázisokkal álcázza. Ilyen körülmények között a világ forradalmárai előtt az a feladat áll, hogy a pekingi szakadároknak a marxista- leninista pártok elleni soviniszta támadásaival szembeállítsák a kommunista világmozgalom összeforrottságát és eszmei érettségét, z SZKP, valamennyi marxista—leninista párt abból indul ki, hogy amíg fennáll az imperia­lizmus, amely a szocialista vi­lágrendszer aláásására, a né­pek felszabadító mozgalmának elfojtására irányuló agresszív politikát folytat, minden forra­dalmár kötelessége a harco­sok mellé állni a barikád egyik oldalára, a reakciós erők ellen, A lenini internaciona­lista elvek iránti hűségben van a záloga annak, hogy az im­perializmusnak a nacionaliz­mus felszítására irányuló kí­sérletét visszaverve a szocia­lizmus újabb győzelmeket aras­son.- T. L. Kedden délután befejezte hivatalos lengyelországi tár­gyalásait Lázár György, a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnöke. A meg­beszélések záró-plenáris ülésén Lázár György és Piotr Jarosze- wicz emlékeztetőt írt alá és jó­váhagyták a közös közlemény szövegét. A közlemény szöve­ge a következő: Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke 1976. augusztus 2—3-án Piotr Jaroszewicznek, a Lengyel Népköztársaság Mi­nisztertanácsa elnökének a meghívására, hivatalos baráti látogatást tett Lengyelország­ban. A Magyar fJépköztársaság miniszterelnöke megtekintette a lengyel fővárost és megismer­kedett Varsó nevezetességeivel. A kormányfők a tárgyalások során tájékoztatták egymást a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa és a Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kong­resszusa határozatai végrehaj­tásának menetéről, népeik eredményeiről a szocialista építőmunkában. Áttekintették a magyar—lengyel kapcsolatok helyzetét, különös tekintettel a gazdasági és a műszaki-Judo- mányos együttműködés fejlesz­tésére, valamint véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről. Megállapították, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Len­gyel Népköztársaság együtt­működése eredményesen fejlő­dik a marxizmus—leninizmus és a szocialista internaciona­lizmus elvei alapján, a két nép, a szocializmus és a béke ér­dekében. A kapcsolatok építé­sében nagy jelentősége van Kádár János és Edward Gierek találkozóinak, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Len­gyel Egyesült Munkáspárt szo­ros, baráti együttműködésének. A kormányfők tájékoztatták egymást országaik gazdasági fejlődéséről és meghatározták a két ország munkamegosztása további bővítésének főbb irány­zatait 1980-ig és az azt köve­tő időszakra­A kormányfők megelégedés­sel hangsúlyozták, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai eredményesen fejlődnek. A ter­melési szakosítás és a koope­ráció részesedése az 1976—80- Cs évekre előirányzott árucse­reforgalomból mintegy harminc százalék. A termelési szakosí­tás és kooperáció legdinami­kusabban a gépiparban és a vegyiparban fejlődik. A gép­iparban naay jelentősége van a Fiat 126 P személygépkocsik kooperációs gyártásáról szóló megállapodásnak, a közúti jár­műipari kooperációnak, továb­bá a szerszámgépek, egyes elektronikai termékek és orvo­si berendezések gyártásszako­sítására kötött megállapodá­soknak. A munkamegosztás fejlődé­sének eredményeként rendsze­resen nő az áruforgalom a két orszóq között. Az 1976—80-ra kötött hosszúlejáratú árucsere­forgalmi megállapodás a köl­csönös áruszállítások mintegy 60 százalékos növekedését irá­nyozza elő a korábbi ötéves tervhez képest. A kormányfők, figyelembe véve a két ország szükségleteit és lehetőségeit, megbízták a központi tervező szerveket és a ( Folytatás az 5. oldalon) Néhány év pangás után — amikor az öntözőgépek hazai forgalmazása a mélypontra esett — az idei aszályos idő­járás újra felhívta a figyel­met az öntözés jelentőségére. A több év alatt felgyülemlett kereskedelmi raktárkészlet szin­te napok alatt elfogyott. Ki­használva a 70 százalékos ál­lami támogatást, ami szeptem­ber 30-ig marad érvényben, Baranya mezőgazdasági nagy­üzemei valósággal megroha­mozták a pécsi AGROKER-t, ahol 19 öntözőberendezés kelt el napok alatt, de ezzel aztán el is fogyott a készlet. A hagyományos kézi áttele- pítésü öntözőberendezések kor­szaka lejárt, ehhez nincs mun­kaerő a mezőgazdaságbon. A megye öntözőgépparkja kor­szerűsítésre, lecserélésre szo­rul. Ez fogalmazódott meg a termelő gazdaságok részéről igényként a tegnapi megyei öntözési bemutatón, amelyet a Megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztá­lya, a MAE, az Állami Gazda­ságok Főigazgatósága, a Me­gyei TSZ Szövetség és az AG- ROKER közösen rendezett meg a Szentlőrinci Állcmi Gazdaság terű létén. Az elmúlt 'napokban lehul­lott 60-100 milliméter csapa­dék ellenére továbbra is ak­tuális maradt az öntözés kér­dése — ezt a résztvevők nagy száma is aláhúzta — mutatott rá megnyitójában Álló Miklós, a Baranya megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezető-helyettese, hisz a hozamok emelkedésével a nö­vények vízigénye arányosan nő. Az elkövetkező ötéves tervben búzából 15—18, kukoricából 23—27, cukorrépából 19—22, lu­cernából 18—24, burgonyából 25-28, szójából 30-32 százalé­kos termésnövekedést kívánunk elérői, nem is beszélve a kü­lönösen nagy vízigényű zöld­ségtermesztés fejlesztéséről, amelyben a megye feladatai még tetemesebbek. Mindez aláhúzza az öntözés fokozott jelentőségét. A korszerűsítésnek a gyár részéről nincs akadálya, muta­tott rá Papo Mihály, a Szek­szárdi MEZŐGÉP Vállalat ke­reskedelmi osztályvezetője. A gyár az elmúlt években a leg­korszerűbb traktor vontatású, illetve önjárós típusokat fej­lesztette ki s ezeket már soro­zatban gyártja évi 300 milliós értékben. Más kérdés, hogy a lanyha igény miatt ezek a szé­riák kicsik voltak, A gyár a rossz hazai piac miatt inkább a cukorrépa qépsorok gyártá­sát fokozta. De a Szekszárdi MEZŐGÉP fel van rá készülve, hogy gyártását megduplázza, esetleg meg is háromszorozza. A tegnapi bemutatón is ta­pasztalhattuk, hogy valóban nagyon korszerűek a szekszárdi öntözőgépek. Legújabban ki­fejlesztett típusuk a CSSZV— 90-es önjáró öntözőgép telje­sítményben felveszi a versenyt a BAYER-cég REGENT-GI- GÁNT-jával, ezt Majláthpusz- tán láthattuk működés közben. A gép szezon teljesítménye 50 hektár s ehhez kell a legke­vesebb kézi munkaerő. Egy ember 8-10 ilyen gépet ki tud szolgálni. Jövőre már szé­riában gyártják a szekszárdiak. Van tehát jó magyar gép, van gyártó kapacitás — de mivel készletre termelni sem a gyár, sem a kereskedelem nem akar — fontos, legyen megrendelő, legyen vevő is. —Rné— Két súlyos, életveszélyes beteg ellátására alkalmas Mercedes mentőrohamautó érkezett Pécsre a napokban. A legkorszerűbb lélegeztetőgéppel, EKG-készülékkel és szívműködés' ritmust beállító készülékkel rendelkező mentő különösen a súlyos közúti és üzemi baleseteknél, a gyors újraélesz­tésnél nagy jelentőségű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom