Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-06-01 180. szám

1976. július 1., csütörtök Dünantuii napló 3 Az európai kommunista és munkás­pártok értekezletének dokumentuma 1976. június 29—30-án Ber­linben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában meg­tartották 29 európai kommu­nista és munkáspárt konferen­ciáját. E pártok képviselői vé­leménycserét folytattak az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és a társa­dalmi haladásért folyó harc kérdéseinek meghatározott kö­réről. E célok elérésében min­den részt vevő párt kész köz­reműködni. A konferencia résztvevői hangoztatják pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden egyes párt által országuk tár­sadalmi, qazdasági és politi­kai feltételeivel, valamint nem­zeti sajátosságaival összhang­ban önállóan és függetlenül kidolgozott és elfogadott poli­tikai irányvonal alapján a jövő­ben is következetes harcot vív­nak a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás céljainak eléréséért, ami megfelel vala­mennyi ország munkásosztálya, demokratikus erői, néptömegei közös érdekeinek. Teljes határozottsággal ki- nyilvántíják, hogy a békés egy­más mellett élés politikája az országoknak a társadalmi rend­szerüktől füagetlenül kifejtett tevékeny együttműködése és a nemzetközi enyhülés összhang­ban van valamennyi nép érde­keivel, az egész emberiség ha­ladásának ügyével, és semmi­képpen sem jelenti a különbö­ző országok politikai és társa­dalmi status quo-ját, hanem ellenkezőleg, megteremti a leg­jobb feltételeket a munkásosz­tály és valamennyi demokrati­kus erő harcának kibontakoz­tatásához. minden nép ama elidegeníthetetlen jogának ér­vényesítéséhez, hogy szabadon döntsön fejlődésének útjáról és haladhasson ezen az úton, továbbá a monopóliumok uralma ellen, a szocializmusért vívott harchoz. Uj távlatok A konferencia résztvevői megállapítják, hogy a nemzet­közi helyzetben alapvető, po­zitív változások mentek végbe, s ezek a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadítás, a füg­getlenség és a szocializmus javára megváltozott erőviszo­nyoknak, valamint a néotöme- geknek s a széles politikai és társadalmi erők harca fokozó­dásának eredményei. Ez meg­határozta a feszültség és a konfrontáció politikájáról az enyhülésnek, továbbá az álla­mok és népek közötti új kap­csolatok és együttműködés normalizálásának és minden oldalú fejlesztésének irányvo­nalára való áttérés folyama­tát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az alapon új helyzet jött létre Európában is, megterem­tődtek a feltételek az államok közötti új kapcsolatok és együttműködés fejlődéséhez, annak leküzdéséhez, hogy a kontinenst egymással szemben­álló katonai tömbök osztják meg. A továbbiakban méltatja a Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet történelmi jelentősé­gét, azt, hogy az értekezlet kidolgozta és rögzítette az ál­lamok közötti baráti kapcso­latok és együttműködés elveit. A dokumentum megállapítja, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság további megszilárdí­tására, valamennyi európai or­szág együttműködésének és kapcsolatainak gyümölcsöző fejlesztésére, s ez kedvező ha­tásokkal jár majd a világ va­lamennyi népe számára. Az eddigi tapasztalatok mutatják, szükség van kontinensünk kom­munista és munkáspártjainak, valamennyi demokratikus és békeszerető erejének, széles közvéleményének, néptömegei­nek újabb aktív erőfeszítéseire. A dokumentum áttekinti az antiimperialista, demokratikus és haladó erők sokéves harcá­nak eredményeit, majd így folytatja: A szocialista országok — fejlődésük, a dolgozó tömegek érdekeit szolgáló, a szocialista társadalom természetéből fa­kadó folyamatos gazdasági nö­vekedésük alapján, a békés egymás mellett élés érvénye­sítésére irányuló, a nemzetközi kapcsolatokra egyre nagyobb mértékben ható külpolitikájuk eredményeként — kiemelkedő szerepet játsszanak az új vi­lágháború elhárításában, a nemzetközi biztonság megszi­lárdításában és az enyhülési folyamat továbbfejlesztésében. A szabadságukat és függet­lenségüket elért népek befo­lyásos nemzetközi erővé váltak. Az el nem kötelezett országok mozgalma, amelyben részt vesz a fejlődő országok többsége, ma a világpolitika egyik leg­fontosabb tényezője. A tőkés országokban növek­szik a munkásosztály, vala­mint más széles társadalmi és politikai erők aktivitása, ame­lyek a békéért és a népek közötti együttműködésért lép­nek fel, és fontos tényezői az enyhülés megszilárdításáért vívott harcnak. Ezekben az országokban fo­kozódik az a harc, amelyet a munkásosztály - a társadalmi fejlődés fő ereje, a dolgozó néptömegek, a társadalmi ha­ladás, az egész nemzet érde­keinek kifejezője — vív, és fokozódik a többi demokrati­kus és monopólium-ellenes erők harca is. Ez a harc a monopolkapitalista uralom alapjai ellen irányul. A társa­dalom mind szélesebb rétegei számára nyilvánvalóvá válik annak történelmi szükségszerű­sége, hogy a kapitalista társa­dalmat minden egyes nép akaratával összhangban létre­hozandó szocialista társadalom váltsa fel. Mindez új lehetőségeket nyújt arra. hogy a népek si­keresen küzdjenek az európai nemzetközi kapcsolatoknak az enyhülés szellemében történő átalakításáért, a demokráciáért és a haladásért. Mindez hoz­zájárul ahhoz, hogy növeked­jék a szocializmus eszméinek a befolyása a társadalmi fejlő­désre. A-konferencia résztvevői mél­tatták az enyhülésben elért előrehaladást. Ugyanak­kor hangsúlyozzák, hogy az egyetemes béke még koránt sincs szavatolva, hogy az eny­hülés még nem szilárdult meg, s hogy a tartós biztonsághoz és együttműködéshez vezető úton még nagy akadályokat kell leküzdeni. Véget vetni a fegyverkezési hajszának Az imperializmus, a neoko- lonializmus politikája, az el­nyomás és a kizsákmányolás minden formája továbbra is a fő veszély a béke, a népek függetlensége és egyenjogúsá­ga számára. Az imperializmus lényege nem változott, de az erőviszo­nyok változása következtében pozíciói gyengébbek. Ez kife­jeződik abban, hogy nem ké­pes felszámolni a szocializmus történelmi vívmányait és fel­tartóztatni a haladó erőknek, valamint a népek felszabadító és függetlenségi mozgalmá­nak előretörését. Az imperialista rendszer ne­hézségei a kapitalista rend­szer általános válságának to­vábbi elmélyüléséből fakad­nak; ez a válság a kapitalista társadalom életének valameny- nyi — gazdasági, társadalmi, erkölcsi és politikai — terüle­tére kiterjed és a különféle or­szágokban eltérő formában és mértékben nyilvánul meg. A dökumentum rámutat azokra a mély ellentmondá­sokra, amelyeket a kapitalista rendszer válsága idéz elő a nemzetközi politikai és gazda­sági kapcsolatokban, majd megállapítja: A munkásosztály, a kapita­lista Európa dolgozói a vál­ságból való demokratikus ki­útért küzdenek, olyan kiútért, amely megfelel a néptömegek érdekeinek és megnyitja az utat a társadalom szocialista átalakulása felé. A nagytőke reakciós körei úgy igyekeznek kiutat találni ebből a helyzetből, hogy kor­látozzák a néptömegek de­mokratikus és szociális jogait, igyekeznek rájuk hárítani a válság terheit. Ezen felül arra törekednek, hogy akadályoz­zák az enyhülés és az aktív együttműködés politikáját, alá­ássák a helsinki értekezlet eredményeit és az államközi kapcsolatokban ismét a fe­szültség és a konfrontáció lég­körét termetsék meg. Bizonyos erők még mindig annak a hi­degháborús politikának vissza­térése mellett lépnek fel, amelynek következményeként a kontinens egymással szemben álló tömbökre hasadt. Az ilyen politika ellen harcoltak és har­colnak a kommunista pártok és más demokratikus és béke­szerető erők. Véget kell vetni a fegyver­kezési hajszának, hozzá kell látni a fegyverzet és a fegy­veres erők csökkentéséhez. A növekvő fegyverkezési kiadások mind súlyosabb terheket rónak a dolgozókra, a néptömegekre. Ha ezt az óriási anyagi erőt a népek életszínvonalának eme­lésére fordítanák, az hatalmas hasznot jelentene az egész em­beriség haladásának. Kölcsönös szolidaritás A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok véleménye szerint az enyhülé­sért vívott harc fontos hozzá­járulás az olyan nemzetközi fel­tételek megteremtéséhez, ame­lyek elősegítik a társadalmi haladást. Mindez a tő­kés országokban kedvezőbb harci feltételeket hoz létre a demokratikus és szocialista át­alakuláshoz. Segíti a szocialista országok további sokoldalú gazdasági, szociális és politikai fejlődését, a szocialista társa­dalom lehetőségeinek még tel­jesebb kibontakoztatását. E tényezők együttes hatása­ként fokozódik a népeknek az igazságosságra és a békére va­ló törekvése. A szocializmus eszméi mindinkább áthatják a széles tömegek tudatát. Az európai országok kommu­nista és munkáspártjai a többi demokratikus és békesze­rető erővel együtt döntő sze­repet játszottak azokban a po­litikai akciókban, amelyek Eu­rópában lehetővé tették az eny­hülés, a biztonság megerősítése és az együttműködés irányában tett fordulatot. A konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke, az együttműködés és a társadalmi haladás Európájáért. Ebben a szellemben fogják fejleszteni internacionalista, elv­társi önkéntes együttműködésü­ket és szolidaritásukat Marx, Engels és Lenin nagy eszméi­nek alapján szigorúan figye­lembe véve az egyes pártok egyenjogúságát és szuverén függetlenségét, a belügyekbe való be nem avatkozást tiszte­letben tartva a haladó társa­dalmi átalakulásért és a szo­cializmusért vívott harc külön­böző útjai megválasztásának szabadságát. A szocializmusért a saját országban vívott harc és minden egyes pártnak saját munkásosztálya és népe irán­ti felelőssége összefügg a világ dolgozóinak, összes ha­ladó mozgalmainak és a népei­nek kölcsönös szolidaritásával a szabadságért és a független­ség megerősítéséért, demokrá­ciáért, a szocializmusért és a világbékéért folytatott küzde­lemben való kölcsönös szolida­ritásával. A kommunista és munkáspár­tok szükségesnek tartják a kom­munisták és az összes többi demokratikus, békeszerető erők közötti párbeszédet és együtt­működést. Eközben abból in­dulnak ki, ami összeköti őket, és fellépnek az együttműködést gátló bizalmatlanság, az elő­ítéletek leküzdéséért. Kötelességüknek tartják fel­hívni a népi erők figyelmét azokra a károkra, amelyeket az elvakult antikommunizmus okoz a békéért és a haladásért indí­tott mozgalom kibontakoztatá­sának. A kommunista pártok semmiképpen sem tekintik anti- kommunistáknak mindazokat, akik nem értenek egyet politi­kájukkal, bírálják tevékenysé­güket. Az antikommunizmus olyan eszköz volt és marad, amelyet az imperialista reak­ciós erők nemcsak a kommunis­ták, hanem más demokraták és a demokratikus szabadság- jogok ellen is felhasználnak. Ezek az erők kampányokat foly­tatnak a kommunista pártok, a szocialista országok ellen, kezdve a Szovjetunióval, a szo­cializmus és a haladás erői el­len azzal a céllal, hogy lejá­rassák a kommunisták politiká­jának és eszméinek hitelét a néptömegek előtt, megosszák a munkásmozgalmat, akadályo­kat gördítsenek a demokratikus és a népi erők együttműködése elé. A haladásért és a demokra­tikus fejlődésért indított népi mozgalom érdeke, hogy elszi­getelje és leküzdje az antikom- munizmust. A konferencia résztvevői üd- vözlik azokat a sikereket, ame­lyeket számos országban és nemzetközi téren g kommunis­ta és a szocialista, szociálde­mokrata pártok közötti együtt­működés fejlesztésében értek el. A konferencia résztvevői — hangsúlyozza a továbbiakban a dokumentum — elutasíta­nak minden olyan politikát és világnézetet, amely lényegét tekintve a munkásosztályt a kapitalista rendszernek rendeli clá. A harcnak, amelyet föld­részünk kommunista pártjai és a kapitalista országok demok­ratikus erői a fasiszta rend­szerek maradványainak felszá­molásáért, a demokrácia fej­lesztéséért, a békéért, az el­len az állandóan növekvő fe­nyegetés ellen folytatnak, ame­lyet a nemzetközi monopóliu­mok és multinacionális társa­ságok tevékenysége jelent minden egyes ország szuvere­nitására és függetlenségére nézve, nagy jelentősége van abban, hogy Európa a béke és a haladás kontinensévé váljék. Közös céljaink A konferencián résztvevő kommunista és munkáspártok a munkásokhoz és alkalmazot­takhoz, a parasztokhoz, a kö­zéprétegekhez, a tudományos­műszaki értelmiséghez, a kul­turális személyiségekhez, vala­mennyi politikai párthoz, tö­megszervezethez és egyesülés­hez, minden, a haladásban és Európa békés jövőjében ér­dekelt emberhez azzal a fel­hívással fordulnak, hogy tevé­kenyen vegyenek részt abban a küzdelemben, amely a követ­kező célokért folyik: O Az enyhülési folyamat elmélyítéséért a lesze­relésre és az európai bizton­ság növelésére irányuló haté­kony intézkedések megvalósítá­sával. A konferencia résztvevői fel­szólítanak azoknak az alap- elveknek és megállapodások­nak pontos betartására és tel­jes megvalósítására, amelye­ket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmánya tartalmaz, valamint minden olyan szerződés és megegyezés végrehajtására, amely ezeknek az alapelvek­nek megfelel, s a békét és a biztonságot szolgálja. A dokumentum kiemeli, hogy az enyhülés megszilárdítása és elmélyítése érdekében Európa a katonai enyhülésre irányuló intézkedések gyakorlati meg­valósításának példáját mutat­hatja és kell is hogy mutassa. Az európai kommunista és munkáspártok nyomatékosan felszólítanak fninden népet és kormányt arra, hogy energiku­san szánjanak síkra: — mindenfajta fegyverkezé­si verseny, különösen a nuk­leáris fegyverkezés megszünte­téséért; a leszerelési kérdé­sekkel kapcsolatos tárgyalások meggyorsításáért és a külföldi katonai támaszpontok meg­szüntetéséért és a külföldi csapatók s fegyverzet ide­gen területekről való kivoná­sáért és a csapatok feloszla­tásáért; minden állam katonai költségvetésének rendszeres csökkentéséért. Haladéktalanul szükséges, — hangsúlyozzák a konferen­cia résztvevői — hogy kiküszö­böljék az atomháború veszé­lyét, amelynek kirobbantása az emberiséggel szemben a leg­nagyobb bűntett lenne. Ezenkívül a dokumentum cé­lul tűzi ki a baktérium-fegyve­rek, a vegyi fegyverek és más tömegpusztító eszközök betiltá­sát és azok megsemmisítését. Sürgeti a tömegpusztító fegy­verek új típusainak, valamint ilyen jellegű új fegyverrendszer kifejlesztésének és előállításá­nak megtiltását. A konferencia résztvevői ál­lást foglalnak amellett, hoqy Európa és a világ különféle területeit a béke és az együtt­működés övezeteivé alakítsák át, amelyek mentesek külföldi hadseregektől és katonai tá­maszpontoktól. A konferencián részt vevő pártok síkraszállnak azért, hogy a Földközi-tenger a béke tengerévé váljék, továbbá, hogy csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzeteket el­sősorban azokban a körzetek­ben, ahol a katonai konfron­táció különösen veszélyes. Abban a meggyőződésben — folytatja a dokumentum — hogy Európa tömbökre való megosztottságának megszünte­tése je'en-ős mértékben hozzá­járul földrészünkön és az egész világon a tartós biztonság és a béke eléréséhez, a konfe­rencia résztvevői síkraszállnak a NATO és a Varsói Szerző­dés egyidejű felszámolásáért és első lépéseként katonai szervezeteiknek a megszünteté­séért. A konferencia résztvevői szükségesnek tartják az ag- ressziós háborúk, az erőszak­kal való fenyegetés és a bár­milyen fajta erőszak-alkalma­zás propagálásának haladék­talan megszüntetését és betil­tását, továbbá minden nép széles körű és rendszeres tá­jékoztatását a fegyverkezési hajsza megszüntetése és a le­szerelés érdekében folytatott tárgyalások alakulásáról és in­tézkedésekről. O A fasizmus kiirtása, a demokrácia és a nem­zeti függetlenség megvédése. Spanyolországban új helyzet alakult ki. Az erőteljes és egyesített harc, amelyet az or­szágban most egyre nyilváno- saibban vívnak, az Európában fennálló utolsó fasiszta rend­szer közeli végét jelzi — álla­pítja meg a dokumentum, majd hangsúlyozza: a konferencia résztvevői szembeszállnak min­den olyan kísérlettel, amely a francóizmus politikájának bár­milyen formában való tovább­folytatására irányul, és felszó­lítják Európa demokratikus és haladó erőit, hogy fokozzák tevékeny és konkrét szolidari­tásukat Spanyolország minden antifasiszta erejével a demok­ráciáért és a szabadságért ví­vott harcukban. A konferencia résztvevői üd- vözlik az 1974. április 25-én a fasizmus alól felszabadított új Portugália haladó irányú fej­lődését. Támogatnak minden arra irányuló lépést, hogy ak­cióegységet hozzanaik létre a kommunisták, a szocialisták, a Fegyveres Erők Mozgalma, az összes demokratikus erő kö­zött, amelyek azt a ma már az alkotmányban is kinyilvánított célt tűzték maguk elé, hogy felépítik a szocializmusra ori­entálódó demokratikus és független Portugáliát. A konferencia résztvevői ki­nyilvánítják szolidaritásukat Ciprus népével. Követe­lik, hogy haladéktalanul hajt­sák végre az ENSZ Ciprusról szóló határozatait, amelyek előírják az el nem kötelezett Ciprusi Köztársaság függet­lenségének, szuverenitásának és területi sérthetetlenségének tisizteletben tartását, az összes külföldi csapatok Ciprusról történő azonnali és feltétel nélküli kivonását. A konferencia résztvevői ki­fejezik szolidaritásukat Görög­ország kommunistái és összes demokratikus erői iránt, szoli­daritást nyilvánítanak Észak­írország demokratikus erőivel és határozottan fellépnek a Török Kommunista Párt legali­zálásáért. A konferencia résztvevői fel­lépnek a kommunisták és más haladó erők mindenfajta meg­különböztetésével és üldözésé­vel szemben, valamint az NSZK-ibeli antidemokratikus törvényhozás ellen. A demokrácia és a társa­dalmi haladás érdekében a béke és a kölcsönös bizalmon alapuló nemzetközi kapcsola­tok és a baráti együttműködés megőrzése céljából ki kell ir­tani a fasizmust, meg kell aka­dályozni a fasizmus újraéledé­sét, akár nyílt, akár álcázott formában, harcolni kell a fasiszta és neofasiszta terroris­ta szervezetek és csoportok lét­rejötte és tevékenysége ellen éppúgy, mint a fajüldöző pro­paganda és akciók ellen, ame­lyek a munkásosztály és más haladó erők megosztására irá­nyulnak — hangsúlyozza a dokumentum. O A kölcsönösen előnyös együttműködés kialakí­tásáért, a népek közötti jobb kölcsönös megértésért. A konferencia résztvevői ab­ból indulnak ki, hogy az együttműködésnek az emberi tevékenység legkülönbözőbb területein való fejlesztése elő­segíti a béke megszilárdítását és a népek biztonságát, a sze­mélyiség gazdagítását a béke, a demokrácia és a humaniz­mus eszményeinek szellemé­ben. Ennek előfeltétele és el­engedhetetlen velejárója min­den ország népe ama jogá­nak tiszteletben tartása, hogy politikai, gazdasági, társadal­mi és jogi rendszerét külső beavatkozás nélkül, önállóan határozhassa meg és fejleszt­hesse, történelmi és kulturális értékeit megvédhesse és gya- rapíthassa. Ezért a konferencia résztve­vői^ felhívnak arra, hogy har­colni kell az államok közötti együttműködés fejlesztéséért és kibővítéséért, összhangban a helsinki értekezlet záróokmá­nyában rögzített elvekkel és megállapodásokkal. Síkra szállnak azért, hogy a tömeg­tájékoztatási eszközök objektív információk alapján mindenütt a kölcsönös megismerés, a jobb megértést elősegítő esz­mék terjesztését, a népek kö­zötti bizalom és együttműködés elmélyítését szolgálják; továb­bá a kulturális értékek és mű­kincsek cseréjének fokozásá­ért, amely a népek közötti igazságosság, szabadság, test­vériség és barátság eszmé­nyeinek megvalósítását szol­gálja. O A békéért, a biztonsá­gért, az együttműködé­sért, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért az egész világon. A konferencián részt vevő kommunista és munkáspártok meg vannak róla győződve: a (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom