Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-16 195. szám

2 DunQntmt napló 1976. július 16., péntek Kombájnosok a búza- tengerben Szép, de nem könnyű munka Hatalmas port kavar a mo­tolla. Másodpercek alatt tele­veri az ember száját, szemét, a törek bebújik az inggallér mögé, kellemetlen viszketést okozva. Gyönyörű a gabona. A százhektáros tenger mozdu­latlan, s a hét kombájn ahogy megindult, harapja, falja a búzát. Hét óra után néhány perccel fordult ki az első kombájn a szederkényi tsz majorudvará­ról. Még hat követte. Lassú menetben megyünk a gépek után, Máriakéméndet elhagy­tuk. Az „eszkák" teljes széles­ségben elállják az utat: a szembejövőknek majdhogy az árokba kell letérniük. A Temp­lom dűlőbe, vagy ahogyan ma nevezik, a Rakétásba megyünk. (Nem olyan régen a jégelhá- rítók ütöttek itt tanyát, termé­szetes az átkeresztelés.) A tábla szélén Rideg József bri­gádvezető mondja a mondani­valóját. A négy szovjet gép félrevonul: a kombájnvezetök reggelihez ültek. A John Oeere kiáll a sorból, az NDK-s E— öttizenkettesekről leakasztják a hordozót, fordulnak, s a fel­szedőszerkezet szereléséhez látnak. Handler Arnoldhoz szegődök. A német gép kabinja elég szűk, egy embernek szánták, de jól megkapaszkodva, az aj­tórésnél megférek. Az első húsz méter ragyogóan megy. S bár a dübörgéstől alig le­het beszélni, valahogy csak megértem: a felső rostán állí­tani kell. Előttünk megállnak, megál­lunk mi is. A gép mögött egyenes sáv­ban elterítve a szalma. Bele­markolnak, nézik a toklászt: vajon maradt-e mag? A bri­gádvezető letérdel, morzsolja a töreket. Nincs baj. Óriási a por. — Talán majd beljebb keve­sebb lesz — jegyzi meg a John Deer-en Hengl Lajos. Újra indul a mezőny. Egyre melegebb van. Fűt a motor, fűt a nap. A por teljesen be­lepi a kombájnablakot, alig le­het kilátni. A felhordót csak. sejteni lehet: az ablaktörlő te­nyérnyi helyen tisztít, nem ér semmit. Egyre nő a tarló. Lassan két órája zökkenő nélkül arat­nak. Ahogy szűkülnek a körök, úgy kerül messzebbre az út, s talán a por is mérséklődött egy kicsit. A nap viszont egy­re jobban tűz, legalább negy­ven fokos a kabin, de nem csak ez az ótok: bögölyök garmadája kering minden gép körül. Befejeződött a finnországi látogatás Kekkonen: A két nép kapcsolataiban megvalósul Helsinki célkitűzése (Munkatársunk tclelonjelen- tése Helsinkiből.) Egy hajókirándulással 22 fo­kos melegben és két fogadás­sal, a helsinki városházán és a magyar nagykövetségen, vé­get ért a két testvérnép kép­viselőinek egyhetes találkozó­ja — a IV. alkalommal meg­rendezett finn—magyar barát­sági hetek. A finn tengerészet büszkesé­gére, az Apu (segítség) jég­törőre hívták meg csütörtök délelőtt megkülönböztetett gesztusként a 200 tagú magyar küldöttséget. A jégtörőn Hel­sinki partjai mentén tett ki­Erősödtek országaink baráti kapcsolatai Az eszkások kiváltak a két német gép és a dzsoni mellől. Nem terítik a szalmát, hanem alkalmanként egy-egy kisebb boglyát leraknak a csapáson. Ezért nem mehetnek együtt: a szalmát másképpen gyűjtik. Piros kannával jön Vince, a vízhordó „gyerök”. Poshadt- meleg vizet kínál a kannatető­ben, szidják, ő meg csak ne­vet. Ennél hidegebb víz nincs a kútban sem. — Meg lehet szeretni ezt a munkát? — kérdez vissza a kombójnvezető. — ötödik sze­zont csinálom, de ahogy köze­leg az aratás, várja az ember, egyre türelmetlenebbül. Mint­ha nyaralni készülne . . . Zökken a gép, megállunk. Kiszáll, csóválja a fejét. A rázóasztal szíja megcsúszott, visszalökte a szalmát a dobra. Próbálja szerszámmal forgatni a dobot, de nem megy. A szal­ma feltekeredett istenesen. — Mi von? — szól át Hoff­man Ede. — Medvét fogta­tok ...? Azt. Ki kell fordulni a táblá­ból, ki az útra. A segélyszol­gálatra első ízben szükség van. A dzsipes-kocsiból szerszá­mok kerülnek elő: ablakot nyit­nak .kétoldalt a gépre. — A szalmarázó és az asz­tal is eltelt.. . Másfél órás kínlódás. Délre sikerül úgy-ahogy kicibálni a föltekeredett gabonaszálak egy részét, s ha sivítva is, de nehe­zen megindul a berendezés. A kombájn orrón-száján adja ki a töreket, szalmát, pernyét. — Most már nem érdemes visszamenni. Délutánra hirtelen össze­sűrűsödtek a felhők, s hatal­mas eső jött. A munkát azon­ban nem szakította félbe, ugyanis csak a tábla egyik fe­lét érte. Számolgatták: vajon mennyi lesz? Gépenként húsz—huszon­öt ürítés? Egy ürítés 25 mázsa búza. A kampány 22 napig tart, s tizenkettő—tizennégy órát lehet a nyeregben töl­teni naponta. Mire leszáll a nap, nagyon elfárad az em­ber. Csak bekapja a vacso­rát és ledől aludni. Mint a zsák. Vincét kérdem: — Huszonöt mázsa vajon hány szem búza? Megígéri, majd kiszámolja. Csakhát éppen kell a víz a tábla másik végébe, éppen most szóltak. Kozma Ferenc-ellenőrzés Mindenütt akad tennivaló, észrevétel Jó lenne, ha nem találnának kifogást Délelőtt 9 óra. A KÖJÁL városi élelmezésegészségügyi csoportjának két ellenőrét, Ur- bán Ferencnét és Szegedi fst- vánnét kísérjük ellenőrző kör­útjukra. — Épp most jelentettem be, hogy rossz az üzlettéri hűtőnk. — mentegetőzik a Szalay And­rás utcai 200. számú élelmi­szer üzlet vezetője. Valóban, erről nem tehet, s az ellen­őrök is nyugtázzák a magya­rázatot. A raktárban, öltöző­ben, lomtárban — a zsúfolt­ság mellett — szembetűnően piszkosak a falak, sok a légy. A bevásárlókosarak viszont tiszták, az eladók haját ken­dő szorítja le, s nincs lejárt szavatossági idejű tejtermék a hűtőtérben. Az észrevételeknek nyoma marad az ellenőrző fü­zetben : indokolt a meszelés, és el kell végezni a légyirtást. Következő a Jókai téri tej­bolt. Urbánné és Szegediné menet közben tájékoztat, hogy ilyenkor nem szabad meleg tejet és kakaót árusítani. Nincs is, a pulton tárolt pék­süteményekről azonban hiány­zik a celofán-takaró. Ellenőr­zik a mosogatást és a már le­borított poharak tisztaságát. Kifogásolható árusítási, tárolá­si módszerrel nem találkozunk. A Borostyán étterembe szál­lításkor érkeztünk, közeleq az ebéd ideje is, sok a munka. Míg az udvaron várakozunk a vezetőre, a konyha ajtajából eltűnik egy odavetett lisztes­zsák, a kiszóródott lisztet is el- söprik. Befejeződik az áru át­vétel, indulunk a raktárba. A hűtőben káposzta salátát tá­rolnak: — Mikori ez? — Mai. Csak lesózták. — A hűtő piszkos! Tessék kimosni! A konyhában is körülnézek: szóvá teszik, hogy a levessel teli fazekakon nincs fedő és hol vannak a napi kötelező fagyla'ltminták. Urbánné köz­ben elmondja a fagylaltot áru­sító kislánynak, hogy hajhálót, vagy kendőt kell a fejére ten­nie és gyakrabban cserélni a törlőruhát. Mindenütt van tennivaló, pediq jó lenne, ha a KÖJÁL nem találna kifogást. (T. É.) Egy fényszóró, az amolyan hívogatóként magnóról ját­szott kellemes jazz-rook ze­nébe beúszva, elsőnek Szö­rényi Leventét kísérte pó­diumra a Fonográf együttes szerda esti koncertjén. Szép volt a reggel... — énekelte szólóban Levente, majd sor­ban a többiek: Tolcsvay Lász­ló, Bródy János, Móricz Mi­hály, Szörényi Szabolcs és Németh Oszkár. És szép lett az este is, amellyel megaján­dékozták iközönségüket. A Fonográf újra bebizonyí­totta : végétért a beatzene egykori üvöltő hangorkán korszaka. Megváltozott, meg­érett a stílusa, s vele együtt a közlés módja is. Nem azért vannak a többszáz wattos hangfalak, hogy a zene alap­funkcióit eltörpítsék. Ellenke­zőleg. A leheletfinom árnya­Fonográf-koncert Pécsett latok kontrasztváltásainok tol­mácsolására, a dinamikai skála egészének betöltésére. A hangszínek minél szélesebb érvényesülése érdekében. örvendetesen változott a prózai közlés módja is. Bródy János, bár kissé ironikusan — korrferanszaiban sajátos, szellemesen fanyar humorral — a beatkoncerteken szokvá­nyos „na szia srácok” helyett az egész előadást „hölgyeim és uraim” megszólítással ve­zette. Ha meggondoljuk, hogy a közönség soraiban húszon és harmincon felüliek ültek többségükben, nagyon indokolton. A Fonográf együttes zenei stílusát jól ismerjük. Játékuk tiszta, közérthető. Az első részben hallott swinges lük­tetésű western dalok élő pro­dukcióban hatásosak igazán. Főként, ha hangulati elemeit világítási technikával ilyen jól kiemelik. Ami a második rész rock-zenéjét illeti, a jó hang­szerelések precíz megszólal­tatása kevésnek bizonyult az igazi koncert feszültség meg­teremtéséhez. így a feloldás­ra szánt, hangszerkíséret nél­küli kristálytiszta énekkórus­sal megszólaltatott „Ha fel­épül végül a házunk" gyö­nyörű dallama sem adhatott frappáns befejezést. Az önmagát zongorán kí­sérő amerikai vendég, Pete Wyoming-Bender annál na­gyobb feszültséggel adta elő dalait. Az indián származású fiú énekhangja, a természe­tes egyszerűséggel megszó­laltatott számok dallamos ki­csengése méltán késztette többszörös vastapsra a kelle­mes szórakozást nyújtó köny- nyűzenei koncert közönségét. Bornemissza Géza rándulásnak szimbolikus a je­lentősége. Bár Helsinki szelle­mét hívebben fejezi majd ki a dokkokból jövőre kifutó Fin­nish Jet óceánjáró gyorshajó, amely két napról 22 órára rö­vidíti Helsinki és az NDK kö­zött az utat. Talán az útvonal is szimbolikus jelentőségű. A kiránduláson Kállai Gyula vezetésével részt vett a teljes magyar küldöttség, a Finn- Magyar Baráti Társaság, a szakszervezetek vezetői, a rá­dió és sajtó képviselői. A fe­délzetre lépő magyarokat a Finn Tengerhajózási Hivatal vezérigazgatója köszöntötte és látta vendégül a háromórás út alatt. Kállai Gyula elvtárs kedden este a Finn Szakszervezeti Szö­vetség nyári üdülőjében adott tájékoztatót a politikai küldött­ség munkájáról. — Találkoztunk a finn poli­tikai élet vezetőivel, a pártok képviselőivel, s most a szak- szervezetekkel — mondotta. — Mi nagyon nagy jelentőségű­nek tekintjük ezt a látogatást a finn—magyar barátság to­vábbi kibontakoztatásában a két nép, országaink közötti kapcsolatok gazdagodásában és fejlesztésében, a jó politi­kai légkör erősítésében. Kállai elvtárs arra kérte a találkozó résztvevőit, otthon folytassák a baráti kapcsolatok ápolását. Hasonló értelemben nyilat­kozott Kekkonen elnök is, aki szerdán délután seurahuonei nyári rezidenciájában fogadta küldöttségünk vezetőit. A HNF kitüntető plakettjét nyújtották át a barátsági hét fővédnöké­nek. — A két nép kapcsolataiban — mondotta az elnök — már évek óta megvalósul az, amit a helsinki értekezlet célkitű­zésként állított elő. Látogatást tettünk az ország két legnagyobb szövetkezeti, kereskedelmi központjában a 4170 üzlettel, 58 üzemmel ren­delkező SOK-ban és 30 ezer embert foglalkoztató KESKO- ban. Vendéglátóink megmutat­ták a világ élvonalában járó finn városépítészet büszkesé­gét. az álomszép kertvárost — Espot. Magyar esttel köszönt el küldöttségünk a finn főváros lakosságától, Pécs pedig mo­dern kultúrájához méltó, na­gyon szép produkcióval. Nagy sikert arattak a Pécsi Balett tagjai, Tamás Gyöngyi és Lo­vas Pál. Helsinkit 1550-ben alapí­tották, most több mint fél millió lakosa van, szíve a kikötő. Ide tekint az el­nöki palota, itt áll a vá­rosháza, amelynek dísztermé­ben csütörtökön délután 5 óra­kor Laimaranta polgármester­helyettes több miniszter és a pártok vezetői jelenlétében magyar nyelven búcsúzott vá­rosa nevében a magyaroktól. — Mi mindig nagyon örü­lünk, ha vendégeket fogadha­tunk. önök itt modern lakáso­kat, virágzó üzemeket, zöldellő erdőket, de mindenek előtt barátokat találtak az északi testvérnép körében. Számunkra igen fontos a finn—magyar barátság, szívből üdvözlöm önöket. A barátsági hét keretében a küldöttségek vezetői barátsági okmányt írtak alá, amelyet csütörtökön délután küldöttsé­günk szálláshelyén tartott saj­tótájékoztatón olvastak fel az újságírók előtt. Este a magyar nagykövet, dr. Matusek Tivadar adott fo­gadást a követség épületében. Követségünk Kuusisaari szige­tén fekszik, Helsinki legelőke­lőbb negyedében, csodálatos park mélyén, a város közepé­től mintegy 7 kilométerre. A fogadásra a kormány és a társadalmi élet vezetői voltak hivatalosak és Lahti város kép­viselői is. Báling József Közös közlemény a IV. magyar —finn barátsági hét alkalmából A magyar—finn barátsági hét eseménysorozatának résztvevői közös közleményt adtak ki, amely többek között a követke­zőket tartalmazza. — Mi, az immár negyedik alkalommal megrendezett ma­gyar—finn barátsági hét részt­vevői — társadalmaink minden rétegének képviselői — azt a megtisztelő megbízatást telje­sítjük, hogy a népeink közötti barátság követeiként még job­ban megismerjük egymás ered­ményeit és további személyes tapasztalatokkal gazdagítsuk országainkról szerzett eddigi ismereteinket. Ez alkalommal a „barátság légihídján" már kilenc-kilenc magyar és finn testvérvárosba jutottunk el, tovább erősítve a népeink közötti rokonság, a közös múlt és mindenekelőtt kontinensünk jelenével és jö­vőjével kaocsolatos együttmű­ködésünk összekötő szálait. Budapest és Helsinki, a ma­gyar és finn nép barátsága már hosszú évek óta példaképül szolqál. Európában ismerik és elismerik kormányaink követke­zetes erőfeszítéseit földrészünk békéjének és biztonságának érdekében. Országaink és né­peink sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolatai meggyőző bizonyí- fékai a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bé­kés egymás mellett élésnek és együttműködésnek. üdvözöljük az enyhülés fo­lyamatának mind szélesebb kö­rű térnyerését, valamint a bé­ke, a biztonság, az országok és a népek közötti sokoldalú és kölcsönösen előnyös kapcsola­tok megteremtése érdekében tett lépéseket, amelyek dön­tően hozzájárultak a Helsinki­ben egy esztendővel ezelőtt eredményesen befejeződött, történelmi jelentőségű európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának megszületéséhez. A helsinki záróokmány alá­írását követő gyakorlati intéz­kedések megerősítik Európa népeinek reményét, hogy az elfogadott célkitűzések és aján­lások a jövőben további konk­rét tartalommal telítődnek s valamennyiünk közkincsévé vál­nak. Meggyőződésünk, hogy az országaink között rendszeressé vált népi diplömácia, mint eddig, a jövőben is eredmé­nyesen járul hozzá földrészünk biztonságának és együttműkö­désének elmélyítéséhez. Fogadás a finn nagykövetségen Paul Jyrkönkallio, a Finn Köztársaság nagykövete csü­törtökön délután a IV. magyar —finn barátsági hét alkalmá­ból fogadást adott a nagy- követségen. A fogadáson megjelent Sar­lós István, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának fő­titkára, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Púja Frigyes külügymi­niszter, dr. Polinszky Károly ok­tatási miniszter, dr. Molnár Fe­renc kulturális államtitkár. Részt vett a fogadáson a ba­rátsági hét alkalmából ha­zánkban tartózkodó 200 tagú finn delegáció, élén Kalevi Ki- vistö közoktatási miniszterrel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom