Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)
1976-07-16 195. szám
2 DunQntmt napló 1976. július 16., péntek Kombájnosok a búza- tengerben Szép, de nem könnyű munka Hatalmas port kavar a motolla. Másodpercek alatt televeri az ember száját, szemét, a törek bebújik az inggallér mögé, kellemetlen viszketést okozva. Gyönyörű a gabona. A százhektáros tenger mozdulatlan, s a hét kombájn ahogy megindult, harapja, falja a búzát. Hét óra után néhány perccel fordult ki az első kombájn a szederkényi tsz majorudvaráról. Még hat követte. Lassú menetben megyünk a gépek után, Máriakéméndet elhagytuk. Az „eszkák" teljes szélességben elállják az utat: a szembejövőknek majdhogy az árokba kell letérniük. A Templom dűlőbe, vagy ahogyan ma nevezik, a Rakétásba megyünk. (Nem olyan régen a jégelhá- rítók ütöttek itt tanyát, természetes az átkeresztelés.) A tábla szélén Rideg József brigádvezető mondja a mondanivalóját. A négy szovjet gép félrevonul: a kombájnvezetök reggelihez ültek. A John Oeere kiáll a sorból, az NDK-s E— öttizenkettesekről leakasztják a hordozót, fordulnak, s a felszedőszerkezet szereléséhez látnak. Handler Arnoldhoz szegődök. A német gép kabinja elég szűk, egy embernek szánták, de jól megkapaszkodva, az ajtórésnél megférek. Az első húsz méter ragyogóan megy. S bár a dübörgéstől alig lehet beszélni, valahogy csak megértem: a felső rostán állítani kell. Előttünk megállnak, megállunk mi is. A gép mögött egyenes sávban elterítve a szalma. Belemarkolnak, nézik a toklászt: vajon maradt-e mag? A brigádvezető letérdel, morzsolja a töreket. Nincs baj. Óriási a por. — Talán majd beljebb kevesebb lesz — jegyzi meg a John Deer-en Hengl Lajos. Újra indul a mezőny. Egyre melegebb van. Fűt a motor, fűt a nap. A por teljesen belepi a kombájnablakot, alig lehet kilátni. A felhordót csak. sejteni lehet: az ablaktörlő tenyérnyi helyen tisztít, nem ér semmit. Egyre nő a tarló. Lassan két órája zökkenő nélkül aratnak. Ahogy szűkülnek a körök, úgy kerül messzebbre az út, s talán a por is mérséklődött egy kicsit. A nap viszont egyre jobban tűz, legalább negyven fokos a kabin, de nem csak ez az ótok: bögölyök garmadája kering minden gép körül. Befejeződött a finnországi látogatás Kekkonen: A két nép kapcsolataiban megvalósul Helsinki célkitűzése (Munkatársunk tclelonjelen- tése Helsinkiből.) Egy hajókirándulással 22 fokos melegben és két fogadással, a helsinki városházán és a magyar nagykövetségen, véget ért a két testvérnép képviselőinek egyhetes találkozója — a IV. alkalommal megrendezett finn—magyar barátsági hetek. A finn tengerészet büszkeségére, az Apu (segítség) jégtörőre hívták meg csütörtök délelőtt megkülönböztetett gesztusként a 200 tagú magyar küldöttséget. A jégtörőn Helsinki partjai mentén tett kiErősödtek országaink baráti kapcsolatai Az eszkások kiváltak a két német gép és a dzsoni mellől. Nem terítik a szalmát, hanem alkalmanként egy-egy kisebb boglyát leraknak a csapáson. Ezért nem mehetnek együtt: a szalmát másképpen gyűjtik. Piros kannával jön Vince, a vízhordó „gyerök”. Poshadt- meleg vizet kínál a kannatetőben, szidják, ő meg csak nevet. Ennél hidegebb víz nincs a kútban sem. — Meg lehet szeretni ezt a munkát? — kérdez vissza a kombójnvezető. — ötödik szezont csinálom, de ahogy közeleg az aratás, várja az ember, egyre türelmetlenebbül. Mintha nyaralni készülne . . . Zökken a gép, megállunk. Kiszáll, csóválja a fejét. A rázóasztal szíja megcsúszott, visszalökte a szalmát a dobra. Próbálja szerszámmal forgatni a dobot, de nem megy. A szalma feltekeredett istenesen. — Mi von? — szól át Hoffman Ede. — Medvét fogtatok ...? Azt. Ki kell fordulni a táblából, ki az útra. A segélyszolgálatra első ízben szükség van. A dzsipes-kocsiból szerszámok kerülnek elő: ablakot nyitnak .kétoldalt a gépre. — A szalmarázó és az asztal is eltelt.. . Másfél órás kínlódás. Délre sikerül úgy-ahogy kicibálni a föltekeredett gabonaszálak egy részét, s ha sivítva is, de nehezen megindul a berendezés. A kombájn orrón-száján adja ki a töreket, szalmát, pernyét. — Most már nem érdemes visszamenni. Délutánra hirtelen összesűrűsödtek a felhők, s hatalmas eső jött. A munkát azonban nem szakította félbe, ugyanis csak a tábla egyik felét érte. Számolgatták: vajon mennyi lesz? Gépenként húsz—huszonöt ürítés? Egy ürítés 25 mázsa búza. A kampány 22 napig tart, s tizenkettő—tizennégy órát lehet a nyeregben tölteni naponta. Mire leszáll a nap, nagyon elfárad az ember. Csak bekapja a vacsorát és ledől aludni. Mint a zsák. Vincét kérdem: — Huszonöt mázsa vajon hány szem búza? Megígéri, majd kiszámolja. Csakhát éppen kell a víz a tábla másik végébe, éppen most szóltak. Kozma Ferenc-ellenőrzés Mindenütt akad tennivaló, észrevétel Jó lenne, ha nem találnának kifogást Délelőtt 9 óra. A KÖJÁL városi élelmezésegészségügyi csoportjának két ellenőrét, Ur- bán Ferencnét és Szegedi fst- vánnét kísérjük ellenőrző körútjukra. — Épp most jelentettem be, hogy rossz az üzlettéri hűtőnk. — mentegetőzik a Szalay András utcai 200. számú élelmiszer üzlet vezetője. Valóban, erről nem tehet, s az ellenőrök is nyugtázzák a magyarázatot. A raktárban, öltözőben, lomtárban — a zsúfoltság mellett — szembetűnően piszkosak a falak, sok a légy. A bevásárlókosarak viszont tiszták, az eladók haját kendő szorítja le, s nincs lejárt szavatossági idejű tejtermék a hűtőtérben. Az észrevételeknek nyoma marad az ellenőrző füzetben : indokolt a meszelés, és el kell végezni a légyirtást. Következő a Jókai téri tejbolt. Urbánné és Szegediné menet közben tájékoztat, hogy ilyenkor nem szabad meleg tejet és kakaót árusítani. Nincs is, a pulton tárolt péksüteményekről azonban hiányzik a celofán-takaró. Ellenőrzik a mosogatást és a már leborított poharak tisztaságát. Kifogásolható árusítási, tárolási módszerrel nem találkozunk. A Borostyán étterembe szállításkor érkeztünk, közeleq az ebéd ideje is, sok a munka. Míg az udvaron várakozunk a vezetőre, a konyha ajtajából eltűnik egy odavetett liszteszsák, a kiszóródott lisztet is el- söprik. Befejeződik az áru átvétel, indulunk a raktárba. A hűtőben káposzta salátát tárolnak: — Mikori ez? — Mai. Csak lesózták. — A hűtő piszkos! Tessék kimosni! A konyhában is körülnézek: szóvá teszik, hogy a levessel teli fazekakon nincs fedő és hol vannak a napi kötelező fagyla'ltminták. Urbánné közben elmondja a fagylaltot árusító kislánynak, hogy hajhálót, vagy kendőt kell a fejére tennie és gyakrabban cserélni a törlőruhát. Mindenütt van tennivaló, pediq jó lenne, ha a KÖJÁL nem találna kifogást. (T. É.) Egy fényszóró, az amolyan hívogatóként magnóról játszott kellemes jazz-rook zenébe beúszva, elsőnek Szörényi Leventét kísérte pódiumra a Fonográf együttes szerda esti koncertjén. Szép volt a reggel... — énekelte szólóban Levente, majd sorban a többiek: Tolcsvay László, Bródy János, Móricz Mihály, Szörényi Szabolcs és Németh Oszkár. És szép lett az este is, amellyel megajándékozták iközönségüket. A Fonográf újra bebizonyította : végétért a beatzene egykori üvöltő hangorkán korszaka. Megváltozott, megérett a stílusa, s vele együtt a közlés módja is. Nem azért vannak a többszáz wattos hangfalak, hogy a zene alapfunkcióit eltörpítsék. Ellenkezőleg. A leheletfinom árnyaFonográf-koncert Pécsett latok kontrasztváltásainok tolmácsolására, a dinamikai skála egészének betöltésére. A hangszínek minél szélesebb érvényesülése érdekében. örvendetesen változott a prózai közlés módja is. Bródy János, bár kissé ironikusan — korrferanszaiban sajátos, szellemesen fanyar humorral — a beatkoncerteken szokványos „na szia srácok” helyett az egész előadást „hölgyeim és uraim” megszólítással vezette. Ha meggondoljuk, hogy a közönség soraiban húszon és harmincon felüliek ültek többségükben, nagyon indokolton. A Fonográf együttes zenei stílusát jól ismerjük. Játékuk tiszta, közérthető. Az első részben hallott swinges lüktetésű western dalok élő produkcióban hatásosak igazán. Főként, ha hangulati elemeit világítási technikával ilyen jól kiemelik. Ami a második rész rock-zenéjét illeti, a jó hangszerelések precíz megszólaltatása kevésnek bizonyult az igazi koncert feszültség megteremtéséhez. így a feloldásra szánt, hangszerkíséret nélküli kristálytiszta énekkórussal megszólaltatott „Ha felépül végül a házunk" gyönyörű dallama sem adhatott frappáns befejezést. Az önmagát zongorán kísérő amerikai vendég, Pete Wyoming-Bender annál nagyobb feszültséggel adta elő dalait. Az indián származású fiú énekhangja, a természetes egyszerűséggel megszólaltatott számok dallamos kicsengése méltán késztette többszörös vastapsra a kellemes szórakozást nyújtó köny- nyűzenei koncert közönségét. Bornemissza Géza rándulásnak szimbolikus a jelentősége. Bár Helsinki szellemét hívebben fejezi majd ki a dokkokból jövőre kifutó Finnish Jet óceánjáró gyorshajó, amely két napról 22 órára rövidíti Helsinki és az NDK között az utat. Talán az útvonal is szimbolikus jelentőségű. A kiránduláson Kállai Gyula vezetésével részt vett a teljes magyar küldöttség, a Finn- Magyar Baráti Társaság, a szakszervezetek vezetői, a rádió és sajtó képviselői. A fedélzetre lépő magyarokat a Finn Tengerhajózási Hivatal vezérigazgatója köszöntötte és látta vendégül a háromórás út alatt. Kállai Gyula elvtárs kedden este a Finn Szakszervezeti Szövetség nyári üdülőjében adott tájékoztatót a politikai küldöttség munkájáról. — Találkoztunk a finn politikai élet vezetőivel, a pártok képviselőivel, s most a szak- szervezetekkel — mondotta. — Mi nagyon nagy jelentőségűnek tekintjük ezt a látogatást a finn—magyar barátság további kibontakoztatásában a két nép, országaink közötti kapcsolatok gazdagodásában és fejlesztésében, a jó politikai légkör erősítésében. Kállai elvtárs arra kérte a találkozó résztvevőit, otthon folytassák a baráti kapcsolatok ápolását. Hasonló értelemben nyilatkozott Kekkonen elnök is, aki szerdán délután seurahuonei nyári rezidenciájában fogadta küldöttségünk vezetőit. A HNF kitüntető plakettjét nyújtották át a barátsági hét fővédnökének. — A két nép kapcsolataiban — mondotta az elnök — már évek óta megvalósul az, amit a helsinki értekezlet célkitűzésként állított elő. Látogatást tettünk az ország két legnagyobb szövetkezeti, kereskedelmi központjában a 4170 üzlettel, 58 üzemmel rendelkező SOK-ban és 30 ezer embert foglalkoztató KESKO- ban. Vendéglátóink megmutatták a világ élvonalában járó finn városépítészet büszkeségét. az álomszép kertvárost — Espot. Magyar esttel köszönt el küldöttségünk a finn főváros lakosságától, Pécs pedig modern kultúrájához méltó, nagyon szép produkcióval. Nagy sikert arattak a Pécsi Balett tagjai, Tamás Gyöngyi és Lovas Pál. Helsinkit 1550-ben alapították, most több mint fél millió lakosa van, szíve a kikötő. Ide tekint az elnöki palota, itt áll a városháza, amelynek dísztermében csütörtökön délután 5 órakor Laimaranta polgármesterhelyettes több miniszter és a pártok vezetői jelenlétében magyar nyelven búcsúzott városa nevében a magyaroktól. — Mi mindig nagyon örülünk, ha vendégeket fogadhatunk. önök itt modern lakásokat, virágzó üzemeket, zöldellő erdőket, de mindenek előtt barátokat találtak az északi testvérnép körében. Számunkra igen fontos a finn—magyar barátság, szívből üdvözlöm önöket. A barátsági hét keretében a küldöttségek vezetői barátsági okmányt írtak alá, amelyet csütörtökön délután küldöttségünk szálláshelyén tartott sajtótájékoztatón olvastak fel az újságírók előtt. Este a magyar nagykövet, dr. Matusek Tivadar adott fogadást a követség épületében. Követségünk Kuusisaari szigetén fekszik, Helsinki legelőkelőbb negyedében, csodálatos park mélyén, a város közepétől mintegy 7 kilométerre. A fogadásra a kormány és a társadalmi élet vezetői voltak hivatalosak és Lahti város képviselői is. Báling József Közös közlemény a IV. magyar —finn barátsági hét alkalmából A magyar—finn barátsági hét eseménysorozatának résztvevői közös közleményt adtak ki, amely többek között a következőket tartalmazza. — Mi, az immár negyedik alkalommal megrendezett magyar—finn barátsági hét résztvevői — társadalmaink minden rétegének képviselői — azt a megtisztelő megbízatást teljesítjük, hogy a népeink közötti barátság követeiként még jobban megismerjük egymás eredményeit és további személyes tapasztalatokkal gazdagítsuk országainkról szerzett eddigi ismereteinket. Ez alkalommal a „barátság légihídján" már kilenc-kilenc magyar és finn testvérvárosba jutottunk el, tovább erősítve a népeink közötti rokonság, a közös múlt és mindenekelőtt kontinensünk jelenével és jövőjével kaocsolatos együttműködésünk összekötő szálait. Budapest és Helsinki, a magyar és finn nép barátsága már hosszú évek óta példaképül szolqál. Európában ismerik és elismerik kormányaink következetes erőfeszítéseit földrészünk békéjének és biztonságának érdekében. Országaink és népeink sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolatai meggyőző bizonyí- fékai a különböző társadalmi rendszerű államok közötti békés egymás mellett élésnek és együttműködésnek. üdvözöljük az enyhülés folyamatának mind szélesebb körű térnyerését, valamint a béke, a biztonság, az országok és a népek közötti sokoldalú és kölcsönösen előnyös kapcsolatok megteremtése érdekében tett lépéseket, amelyek döntően hozzájárultak a Helsinkiben egy esztendővel ezelőtt eredményesen befejeződött, történelmi jelentőségű európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának megszületéséhez. A helsinki záróokmány aláírását követő gyakorlati intézkedések megerősítik Európa népeinek reményét, hogy az elfogadott célkitűzések és ajánlások a jövőben további konkrét tartalommal telítődnek s valamennyiünk közkincsévé válnak. Meggyőződésünk, hogy az országaink között rendszeressé vált népi diplömácia, mint eddig, a jövőben is eredményesen járul hozzá földrészünk biztonságának és együttműködésének elmélyítéséhez. Fogadás a finn nagykövetségen Paul Jyrkönkallio, a Finn Köztársaság nagykövete csütörtökön délután a IV. magyar —finn barátsági hét alkalmából fogadást adott a nagy- követségen. A fogadáson megjelent Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, dr. Molnár Ferenc kulturális államtitkár. Részt vett a fogadáson a barátsági hét alkalmából hazánkban tartózkodó 200 tagú finn delegáció, élén Kalevi Ki- vistö közoktatási miniszterrel.