Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-07-16 195. szám

1976. július 16., péntek Dunanffllt napló 3 Készülnék a nepfrontkongresszusra Nem az igénylő, az intézmény bizonyít Közösen a közös célokért A Hazafias Népfront szep­temberben összeülő országos kongresszusán megyénket 28 küldött képviseli. Közülük há­rommal beszélgettünk — mun­kájukról, céljaikról. Mindhár­mójuk véleménye megegyezett abban, hogy örömmel végzik társadalmi munkájukat a fel­adatokat értő és a megoldá­sukat segítő lakosság közre­működésével. Schuszter Ádám Schuszter Adóm a borjádi általános iskola igazgatója, közel negyedévszózada. Pe­dagóguspályájának kezdete óta ebben a községben tanítja, neveli a gyermekeket. Otthonának dolgozószobájá­ban beszélgetünk, miközben a ház udvarának végéből egy nagy épület építésének zaja hallatszik. — Óvodát kap a község — mondja örömmel. — Korszerű, szép intézmény lesz. A har­minc személyes óvoda több mint másfél millió forintba ke­rül. A megyei tanács, a ter­melőszövetkezet és a községi tanács adta össze a pénzt. Re­mélem, hogy az ősszel átad­juk. „Átadjuk" — így mondja és ez a fogalmazás teljesen jo­gos. Mert úgy is mint tanács­tagnak — két évtizede szol­gálja ebben a tisztségben is a közösséget, — és úgy is mint a Hazafias Népfront Községi Bizottsága elnökének része van a gyermekintézmény létrehozá­sában. — Mind a tanácsban, mind a népfrontban szorgalmaztuk az óvodaépítést a község la­kosságának kérése alapján. De a művelődési ház, a busz­váró, az új iskola és még so­rolhatnám, valamennyi létesít­mény a tanács és a népfront közös elhatározásának ered­ménye. Maga az elhatározás azonban kevés lenne, — ha a megvalósításához nem kap­nánk állami, üzemi támogatást. És nem utolsósorban a köz­ség lakóinak tettekben is meg­nyilvánuló társadalmi segítsé­gét. A HNF községi elnöke, ta­nácstag, iskolaigazgató, a művelődési otthon igazgatója, — valóban ráillik a megneve­zés: közéleti ember. — Kétségtelen, hogy ismer az egész község és én is is­merek itt mindenkit Előnyösen hat ez társadalmi tevékenysé­gemre is. Szót értünk a felada­tok meghatározásában, meg­A székesfehérvári Videoton gyár több híradástechnikai új­donsággal mutatkozik be az őszi budapesti nemzetközi vá­sáron. A televíziógyárban már szerelőszalagra került a ked­velt „Tünde" hordozható tele­vízió szenzoros változata és hamarosan megkezdik a „Capri” elnevezésű, hordozha­tó sztereorádió gyártását is. Újfajta rádiók gyártását is tervezik a Videotonban, így oldásában. Csak egy példát: a népfront községi bizottságában négyen is dolgoznak azok kö­zül, akiket jónéhány éve még az általános iskolában tanítot­tam. Jól kamatozik a tanács és a népfront együttműködési meg­állapodása. A parkosítás foly­tatása, két utca korszerűsíté­se, a művelődési ház nagyter­mének, — amelyet már eddig is használtak tornoterem cél­jára — további felszerelése tornaszerekkel, — csak né­hány a célok közül. — Jó kapcsolat a lakosság­gal, velük és értük dolgozni, ez minden sikeres munka alap­vető kelléke. Bízom abban, hogy a jövőben is eiedményes lesz a népfront, a tanács és a különféle szervek együtt­működése. A Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntették ki 1968- ban, — okkor vett részt elő­ször mint megyei küldött a HNF országos kongresszusán. Kugler Anna Kugler Annát, a görcsönyi termelőszövetkezet személyzeti vezetőjét a Hazafias Nép­front községi bizottságának el. nőkét keresem a termelőszövet­kezet irodájában. Azonnal jön — mondják —, átment a ta­nácshoz. Valóban, néhány perc múlva, — jegyzetfüzetek­kel a kezében, megérkezik. — Rövid megbeszélésen vol­tam a tanácson, szeretnénk bővíteni az iskolát és most csak tájékozódni igyekeztünk, hogy honnan várható pénz erre — mondja. A legutóbbi népfrontválasz­táskor lett a bizottság elnöke és minden erejével arra törek­szik, hogy jól megfeleljen en­nek a bizalomnak. Görcsöny- ben él születése óta, ismeri a község örömét, gondját. Hat év óta mint tanácstag foglal­kozik községi „témákkal". Tag­ja a Pécsi Járási Pártbizottság­nak is. — Újabb tantermek szük­ségesek. mert évente általában hetven, nyolcvan fővel nő a lakosság száma — mondja. — A Pelikán lakótelepen egyre több lakás épül és a község új része ebben az ötéves terv­ben tovább fejlődik. Jönnek az új beköltözők, fiatalok, öröm ez, de természetesen gondok is vannak. A népfront szervezte falu­gyűlésen is szót ejtettek a megoldásra váró feladatokról, amelyek jelentős részét az óvo­dabővítés, az iskolabővítés, a napközibővítés alkotják. elkészült a digitális órával egy­beépített asztali rádió prototí­pusa. A szépvonalú készüléket ébresztésre is használhatják, a rádió számkijeizős órája pe­dig importált szerkezet Má­sik újdonság lesz a kazettás lejátszó autömagnetofon. Az új kombinált rádiók gyártását megfelelő piackutatás után — a jövő évben kezdi meq a gyár. —■ Meggyőződésem, hogy a népfront sok segítséget tud ad­ni a tanácsnak mind község­fejlesztésben, mind a lakosság közgondolkodásának formálá­sában — mondja. — Együtt­működési szerződésünket a tanáccsal most készülünk meg­újítani, de együttműködési szer­ződésünk van a művelődési ott­honnal is. A népfront például »a szocialista brigádoknál fel­mérést végzett: milyen témájú előadások érdeklik őket. Az előadásokat a TIT segítségével tartjuk. Feladatként említi többek között: — Arra törekszünk, hogy a népfront a községet érintő témákról is a lehető legjob­ban tájékoztassa a lakosságot, segítve ezzel a tanács munká­ját is. Biztos vagyok abban, hogy a szeptemberben össze­ül ő VI. népfront-kongresszuson sok hasznosítható tapasztalatot gyűjthetek. Sziebert Ferenc Sziebert Ferencet a sombe- reki Béke Őre Termelőszövet­kezet brigádvezetőjének, a HNF qörcsönydobokai bizott­sága titkárának tudtam talál­kozásunk előtt. A beszélgetés során említette, hogy tsz-beosz- tásában nemrég változás tör­tént: a görcsönydobokai üzem- ügység vezetője lett. A többségében német nem­zetiségiek lakta Görcsönydobo- kán született, — ő is németet mondja anyanyelvének. Tanács­tag és tizennégy év óta lát­ja el a népfront községi bi­zottságának titkári feladatait. Július 7-én találkoztunk. — Éppen ma kezdtünk a búza aratásához. Ezekben a napok­ban, hetekben ugyancsak van tennivaló. Reggel négykor ke­lek, háromnegyed ötkor eliga­zítom a fogatosokat és aztán folyamatosan van munka egész nap — mondja. Arról beszél, hogy a bekötő­út elkészültével megállt az elköltözés folyamata a község­ből, és most már — a népfront is szorgalmazza — nyitni kel­lene az óvodát. — Építeni, nem? — kérde­zem abban a hiedelemben, hogy eltévesztette a szót — Nyitni, nyitni — ismétli, — ugyanis az óvoda készen van évek óta, csak az elköl­tözések miatt annak idején be kellett zárni, mert nem volt rá igény. Épület, berendezés min­den megvan, — nyitni kelle­ne. A nemzetiségiekről beszél­getve örömmel mondja, hogy munkájukkal, megélhetésükkel egyaránt elégedettek. Gazdag a termelőszövetkezet, jómódúak a tagok. — Falugyűlést tartottunk, alig fértünk a terembe — mondja. — Nálunk is megnőtt az érdeklődés a közügyek iránt. Buszvárót is kértek, — megépült. Kellene Dobokára is utat építeni . Mosolyogva folytatja: „Olyan nálunk a közhangulat, hogy még a pincében poharazgatás mellett is csak elismerő sza­vak hangzanak el a nemzeti­ségi politikáról. Ez pedig igen jelentős! Meggyőződésem, ha a kongresszuson a nemzetisé­giek ügyéről lesz szó, — má­soktól is hasonló, elismerő vé­leményt hallok. Garay Ferenc Új Videoton-gyártmányok Nyugdíjasok Pécsett és Baranya megyében Egy könyv is lehet tanú Sziebert Ferenc Hivatalos fusi? Majd az embereim i,— Hozd be délelőtt a gyárba, majd megcsinál­tatom az embereimmel, megmarad a pénzed." — A mondat jólöltözött negy­venes férfi szájából röp­pent a buszon. Lehet, hogy a hangerősség, vagy az élénk gesztikuláció, de va­lami vonzotta a pillantá­sokat. Többen is nézték, ki az, aki már kora reg­gel — egyelőre csak ígé­ret formájában — de el­intéz, pontosabban elintéz- tet valamit ismerősének. A magabiztos, önelégült te­kintetű férfi tovább ma­gyarázott, társa pedig sze­rénykedve bizonygatta, hogy tulajdonképpen sem­miség az egész, hiszen a GELKA is megjavítaná azt a vacakot, de közben há­lás mosollyal köszöngette az ajánlatot. ........ megcsinoltutom az e mbereimmel, megmarad a pénzed." — iqy mondta ez a valamelyik pécsi gyár­ban dolgozó valaki, aki délelőtt, munkaidőben, ke­zének egy mozdulatával maszekokat. Ez a kifejezés tartalmában sértette füle­met. Vajon milyen jogcí­men ajánl és vállal ilyen munkát? Milyen alapon használtatja a gyár mun­kásaival a gyár gépeit fu­sizásra? Ráadásul méq hi­valkodik is vele! Török Minden hatodik magyar ál­lampolgár nyugdíjas. Mondtuk ezt már büszkén (no lám, emelkedik az életszínvonal, ki­tolódik az emberi élet hatá­ra), kongattuk a harangokat (elöregszik c társadalom), egyet azonban ritkán teszünk: nem nézzük meg azt, mi rejlik a számok mögött. A most kez­dődő sorozatban azoknak a gondjaival kívánunk foglalkoz­ni, akik már letették az asz­talra mindazt, vagy még töb­bet, amit várhatott tőlük a közösség. Évente 887 millió forint A SZOT Társadalombiztosítá­si Főigazgatósága megyei igaz­gatóságának 1974-es adatai alapján — az 1975-ös adatok feldolgozása, az évkönyv még készül — csaknem hetvenezer nyugdíjas-járadékos él Baranyá­ban, közülük huszonnégyezren Pécsett. A rájuk jutó összeg, melynek egy-egy darabjával hóvége táján kopogtat a pos­tás, évente 887 millió forint. Érdemes megtekintenünk az országos adatokat is: idén Ma­gyarország költségvetési ki­adása mintegy háromszáz- negyven milliárd forint. Ennek negyven százalékát a társada­lombiztosítás terén használják föl, s bár benne foglaltatik a táppénz, GYES, családi pótlék, javarésze a nyugdíjra megy. Sokféle címen, hisz van öreg­ségi, rokkantsági, baleseti, a hozzátartozók részéről érkező nyugdíjkérelem, nem is számít­va a járadékosokat, akik álta­lában a termelőszövetkezetbe bevitt földjük után igénylik a postás havi látogatását. A megyei igazgatóság nyug­díj osztályán nem tudták meg­mondani, mekkora egy átlagos nyugdíj, mert nem vezetnek ró­la statisztikát. Nem lenne reá­lis, hisz egy jogszabály a mini­mumot kilencszázhatvan forint­ban állapította meg, a „pla­fon" pedig tízezer forint. A 45/1970-es kormányrende­let óta jön az évi két százalék emelés, volt már „tejpénz”, „olajpénz” (ötven-ötven forint) és júliustól újabb ötven forint­tal növekedett minden nyug­díj. E juttatásokból következik az a tény, hogy a nyugdíj-ki­adások százalékos emelkedése jóval meghaladja a jogosultak számának növekedését. Igaz, hallottunk már zsörtölődőt, aki azon morfondírozott, hogy min­den elsején ott a levonás, jó­szerével magunk fizetjük á sa­ját nyugdíjunkat, meg hogy mi van azzal, aki nyugalomba vo­nulása másodnapján meghal, de huszonöt évig vonták tőle a százalékot. Erre is pontos adatokkal felelnek a nyugdíj­osztályon: Baranyában a ren­delkezésre álló összeg 18 szá­zaléka jön a munkavállaló bé­réből, 43 százalékát a mun­káltató fizeti, a többiért az ál­lam nyúl a pénztárba. Már sokat szóltunk a megyei igazgatóság nyugdíjosztályáról, ideje részletesebben is bemu­tatni ezt a nagyon hatékonyan dolgozó hivatalt. Annakidején tizennégyen kezdték, mártoga- tós toliakkal, ma már ott tar­tanak, hogy adataikat Buda­pesten IBM számítógép dolgoz­za fel (nem is annyira a szá­mítógépen van a hangsúly, mint a megnövekedett adat­szolgáltatási kötelezettségen) s harminc év alatt a létszám húsz fővel nőtt. A hatékonyságot jól bizonyítja az, hogy például 1973-ban az ellátatlansági idő — az az időszak, mikor valaki már nincs munkaviszonyban, de nyugdíjat még nem kap — ná­luk maximum huszonhat nap volt, míg az országos átlag harmincöt. Köszönő levelek bi­zonyítják, hogy az osztály dol­gozói nem a hatáskör hatá­rait, hanem az emberi segítő­készséget tartják szem előtt. Például jórészt nekik köszön­hető, hogy 1974-ben egész év­ben mindössze hatezren men­tek nyugdíjba. S hogy mi tör­tént? Azokat, akik két éve ide­jük eltelvén letették a mun­kát. az osztály „lebeszélte”, nélkülük sokan nem tudták vol­na, hogy ha kivárják az új nyugdíj-törvényt, jobban járnak. Emberséges alapelv Szép alapelvük, hogy nem az igénylőnek kell bizonyítania, hanem nekik. Mikor valaki az­zal kopogtatott, hogy negy­ven évvel ezelőtt harangozó volt egy községben, de erről nincs dokumentum, az osztály félországra szóló helyszíni vizs­gálatokkal, tanúkihallgatások­kal bizonyította a harangozó igazát. Láttam egy harminc éves kiadású könyvet is, a cí­me: Te vagy a tanú! Való­ban tanú, a könyvet, amely­ben a szerzők félig-meddig szépirodalmi formában munka­szolgálatosok, ártatlanul meg­hurcolt emberek sorsát dolgoz­ták fel, az osztály törvényes bizonyítékként fogadja. S ezt a félvászonkötésű tanút ők ma­guk kutatták fel valahol az országban, saját költségükön. Eljárásaikról, jogorvoslati tevékenységükről később még szó lesz, most csak annyit: sze­retnék, ha mindenki megértené, hogy a nyugdíjosztály értük dolgozik. Szántó Péter A nyugdíjasok nyilvántartási kartotékjai emeletes polcokat töltenek meg. Hárman a megyei küldöttek közül Schuszter Adam Kugler Anna

Next

/
Oldalképek
Tartalom