Dunántúli Napló, 1976. július (33. évfolyam, 180-210. szám)

1976-06-01 180. szám

2 Dunántúlt napló 1976. július 1., csütörtök Kádár János elvtárs beszéde Felszólalások a konferencia második napján (Folytatás az ?. oldalról.) a tömegek érdekeit támogat­ja, alapvető társadalmi válto­zásokat követel és a monopó­liumok hatalma ellen a legszé­lesebb népi egységre támasz­kodik. Ebben a harcban test­vérpártjaink szervezetileg erő­södnek, tömegbefolyásuk nö­vekszik. A Magyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben szolidáris a kapitalista orszá­gaikban harcoló kommunisták­kal, az összes demokratikus erőkkel, üdvözli sikereiket, tá­mogatja küzdelmüket a társa­dalmi haladás, a szocializmus irányába mutató mélyreható változásokért. A világforradalmi folyamat előrevitelében mind jelentő­sebb szerepet játszanak a nemzeti felszabadító mozgal­mak. Harcuk nyomán további haladó vonások jelennék meg c fejlődő országok kül- és bel­politikájában. Pártunk elvi kö­vetkezetességgel erősíti kap­csolatait ezen országok kom­munista pártjaival, felszaba­dító mozgalmaival, segíti a nemzeti és a társadalmi fel- emelkedésért vívott harcukat. A nemzetközi helyzetben mindinkább tért hódít az eny­hülés, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti bé­kés egymás mellett élés poli­tikája. Az eredmények hosszú harcban, következetes erőfeszí­tések nyomán születtek. Ezt a küzdelmet tovább kell folytat­ni a háború és a hidegháború megszállottjai, a történelem kerekét visszafordítani próbáló szélsőséges imperialista körök meg-megújuló ellentámadásai­val szemben. A politikai eny­hülés megszilárdításáért, a ka­KS/D. NAPLÓ, TELEFOTÓ A Francia Kommunista Párt küldöttsége Georges Marchais főtitkár (balról a második) ve­zetésével az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján. tonai enyhülés előmozdításáért harcolva számíthatunk a dol­gozó tömegek, valamennyi bé­keszerető erő aktív támogatá­sára. Ez a politika valamennyi nép érdekeinek megfelel, mert megmenti az emberiséget egy új világháború borzalmaitól. Ugyanakkor jobb külső feltéte­leket teremt a szocialista épí­tőmunka számára. Elősegíti a nemzetközi munkásosztály har­cát a társadalmi haladásért és a békéért. Hozzájárul an­nak a harcnak a sikeréhez, amelyet a nemzeti felszabadító mozgalmak országaik politikai és gazdasági függetlenségéért, felemelkedéséért vívnak. Az enyhülés folyamata jó feltételeket teremt Kedves Elviársak! Az európai helyzet az el­múlt években jó fordulatot vett. Az élet igazolta az európai kommunista és munkáspártok 1967-ben Karlovy-Varyban tar­tott értekezletén kidolgozott akcióprogramot. Közös har­cunk elvezetett a második vi­lágháború óta megoldatlan kérdések jelentős részének le­zárásához. Fejlődnek a szo­cialista és a tőkés országok kapcsolatai. Az elmúlt évben Helsinkiben megtartották az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet zárósza­kaszát. Ez a békeszerető erők és a realitásokkal számoló po­litikai tényezők közös sikere volt. Történelmi jelentőségű, hogy ezen a konferencián részt vettek 33 európai és két észak­amerikai ország legmagasabb szintű képviselői, akik erköl­csileg, politikailaq elkötelezték magukat a béke megszilárdí­tása, a békés egymás mellett élés elveinek és gyakorlatának érvényre juttatása mellett. A helsinki értekezlet óta el­telt csaknem egy év bebizonyí­totta a záróokmány ajánlásai­nak életképességét, annak el­lenére, hogy a tőkés országok vezetőinek egy része a záróok­mány egyes pontjait mellőzi, másokat pedig kiemel. A szo­cialista országok komolyan ve­szik a vállalt kötelezettségeket, a megállapodások egységes és kölcsönös végrehajtásáért száll­nak sikra. A Magyar Népköztársasáq a többi szocialista országhoz ha­sonlóan a Helsinkiben közösen elfogadott tíz alapelv szelle­mében őszintén törekszik az államok közötti kapcsolatok fejlesztésére, a gazdasági, tu­dományos és kulturális együtt­működés kibővítésére, az infor­mációcsere javítására, az em­berek közötti kapcsolatok szé­lesítésére, s ugyanezt várja ter­mészetesen a tőkés országok kormányaitól is. A helsinki záróokmányban foglalt elvek és megállapodá­sok valóravál'tása az enyhülés folyamatát erősíti. Ez jó fel­tételeket teremt földrészünkön a szocialista országokban a békés építő munkához, a ka­pitalista országokban pedig az égető társadalmi problémák­nak a dolgozók javára törté­nő megoldásához, a társadal­mi haladáshoz. Ugyanakkor nem feledkezünk meg arról sem, hogy a világban külön­böző társadalmi berendezke­désű országok vannak, ame­lyekben ellentétes osztályérde­kek érvényesülnek, s ennek kö­vetkeztében egymással kibékít­hetetlenül ellentétes ideológiák léteznek. A békés egymás mel­lett élés elvének elfogadása nem változtatja meq a kapi­talizmus természetét, és min­ket sem térít el szocialista esz­méinktől, céljainktól. A társa­dalmi fejlődés objektív törvé­nyeken alapul. Minden nép jo­ga, hogy önállóan, külső be­avatkozás nélkül válassza meg vezérlő eszméit, azt az utat, amelyen járni kíván. A forra­dalom a társadalom belső fej­lődésének g következménye, kí­vülről nem lehet rákényszeríte­ni senkire. Éppen ezért minden erővel ellenezzük az ellenfor­radalom erőszakos terjesztését is. A nemzeti és nemzetközi érdekek összhangja Kedves Elvtársak! A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom korunk leg­befolyásosabb politikai ereje, a világ fejlődésének döntő té­nyezője. A kommunisták a legállha- tatosabb harcosai a béke és a társadalmi haladás ügyének, így volt ez a múlt században, amikor tudományos világnéze­tünk, a marxizmus megszüle­a fasiszta fenevad világot rom­boló, népeket pusztító garáz­dálkodásának véget vessenek, megteremtsék a népek hőn óhajtott vágyát, a békét, biz­tosítsák számukra a szabadsá­got. Nincs ez másként nap­jainkban sem, amikor a kom­munista és munkáspártok a békés egymás mellett élés gya­korlatának megszilárdításáért, további térhódításáért és a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért szállnak síkra. Az egyes országokban az önálló politikai tényezővé vált munkásosztály, az egész nem­zetközi kommunista munkás- mozgalom számára a cselekvés vezérfonala tudományos világ­nézetünk, amely nem dogmák gyűjteménye, hanem élő, fej­lődő tudomány, A marxizmus— leninizmus általános érvényű tanításait az egyes kommunis­ta pártok hazájuk nemzeti sa­játosságainak, történelmi ha­gyományainak és társadalmi vi­szonyainak figyelembe vételével önállóan alkalmazzák. Ma, amikor a kommunista világ­mozgalomnak nincs központja vagy vezető pártja, amikor a testvérpártok önállóan hatá­rozzák meg taktikájukat és stratégiájuküt, különös jelen­tőségű a marxista—leninista el­mélet tisztaságának megőrzé­se, a gyakorlat tapasztalatai­nak elméleti hasznosítása és a proletár internacionalizmus elvének érvényesülése. A proletár internacionalizmus eszméjét Marx, Engels, Lenin fogalmazta meg, akik szembe­szegezték azt a burzsoázia nemzetközi összefogásával és a nacionalizmussal, a soviniz­mussal. Az internacionalizmus eszméje állandóan gazdago­dott, hatása nőtt, és a nem­zetközi kommunista mozgalom ennek erejével fejlődött a tör­ténelem leghatalmasabb politi­kai mozgalmává. A proletár in­ternacionalizmus eszméje meg­ítélésünk szerint magában fog­lalja a nemzeti és a nemzet­közi érdekek összhangját, mert az egyes pártok eredményei erősítik nemzetközi mozgal­munkat, és a nemzetközi kom­munista mozgalom erősödése segíti az egyes pártokat. A proletár internacionalizmus kölcsönös szolidaritás és támo­gatás, elvtársi együttműködés, amely feltételezi az egyes pár­tok önállóságát és egyenjogú­ságát, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást. A kommunista pártok között voltak, vannak és nyilván lesz­nek is véleményeltérések, vi­ták egyes ideológiai, politikai, taktikai vagy stratégiai kérdé­sek megítélésében. Ez a fejlő­dés velejárója. A történelem tanúsága szerint mozgalmunk erősödését az szolgálja, ha esz­mecseréinket a kölcsönös meg­becsülés, a proletár internacio­nalizmus szelleme hatja át, és állásfoglalásainkat, tevékenysé­günket alapvető érdekeink és céljaink azonossága vezérli. A kapitalista osztályellenség, a nemzetközi imperializmus a kommunizmus ellen vívott év­százados harcában korán fel­ismerte, és ma is nagyon jól tudja, mi a proletár internacio­nalizmus jelentősége az osz­tályharc szempontjából. Ezért küzd ellene minden módon, igyekszik mozgalmunkat a na­cionalizmus, a szovjetellenes- ség szításával, a nemzeti el­zárkózás ösztönzésével, a moz­galmunkban fellelhető minden antimarxista és szakadár nézet felhasználásával gyengíteni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt tevékenységében a pro­letár internacionalizmus elvét követi, visszautasít minden bur- zsoá és antimarxista nézetet, a nacionalizmust, a szovjetelle- nességet, mert tudja, hogy mindez mozgalmunk egysége, az emberi haladás ellen irá­nyul. Pártunk ezért támogatja, hogy a kommunista és munkás­pártok kapcsolatai erősödjenek, hogy képviselőik két-, több- és sokoldalú találkozók keretében rendszeresen találkozzanak. A testvérpártoknak ki kell cserél niük forradalmi tapasztalatai­kat. tanácskozniuk kell a nem zetközi politika fő kérdéseiről, a közös feladatokról, hogy a proletár internacionalizmus szellemében, összehangoltan léphessenek fel a békéért, a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekeket semmibe­vevő nagy monopóliumok, az imperializmus nemzetközi ösz- szefogása ellen. Közös harc felemelő céljainkért tett, így volt a századfordulót követően, amikor a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmével új fejezet kezdő­dött az emberiség történelmé­ben. Ez jellemezte a kommunisták magatartását a második világ­háború idején, amikor mozgal­munk, és az első szocialista or­szág, a Szovjetunió hozta a legtöbb áldozatot azért, hogy Kedves Elvtársak! Véleményünk szerint a szer­kesztő bizottság által készített dokumentum tervezet az euró­pai kommunista és munkáspár­tok jelen értekezletének napi­rendjével és céljával összhang­ban van. Elemzi a nemzetközi helyzetben, az Európa bizton­ságáért folytatott harcban be­következett változások lényegét, körültekintően határozza meg közös feliadatainkat az adott helyzetben, A szerkesztő bizottság mun­kájában közreműködő 28 test­vérpárt egyikeként mi is részt vettünk a dokumentum készíté­sében, amely meggyőződésünk szerint alkalmas arra, hogy se­gítse Európa kommunista és munkáspártjainak, valamennyi haladó erejének közös harcát, felemelő céljaink elérését. Pár­tunk elfogadja a beterjesztett okmánytervezetet, és elfogadás­ra javasolja az értekezleten részt vevő minden testvérpárt küldöttségének. Befejezésül, kérem a testvér­pártok küldötteit, vigyék maguk­kal hazájukba a magyar kom­munisták üdvözletét és jókí­vánságait. Biztosíthatom önö két, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga és tagsága, a szocializmust építő és békeszerető magyar nép teljes erejével támogatni fogja tanácskozásunk állásfog­lalásait és minden tőle telhe­tőt megtesz annak érdekében hogy Európa a béke, a biz tonság, az együttműködés és a társadalmi haladás földrésze le­gyen. Köszönöm a figyelmet. 1oszip Broz Tito, a Jugoszláv KSZ elnöke Joszip Broz Tito beszédében kijelentette, hogy meggyőződé­se szerint az ezen a konferen­cián kialakult nyílt és szabad eszmecsere jelentősen hozzá­árul, hogy megvalósulhassa­nak a konferencia céljai: a kommunista és munkáspártok még erőteljesebben járulhas­sanak hozzá az európai béke és biztonság szilárdulásához, az európai általános, mindenolda­lú együttműködés fejlesztésé­hez és az európai társadalmi haladáshoz. Az egész mai nemzetközi helyzet bonyolult és ellentmon­dásos — mondotta a JKSZ el­nöke, de megfigyelhető, ho­gyan törnek előre a demokrá­cia, a haladás és a szocializ­mus erői. A szocializmus erői képesek túlszárnyalni mindazokat a po­zitív politikai, gazdasági és szellemi értékeket, amelyeket a demokrácia eddig fel tudott mutatni. A szocializmus és a demokrácia értékei korunkban azonos, egymással megegyező fogalmak, s ezek: emberi igaz­ságosság és szabadság, függet­lenség, egyenjogúság. A kommunista mozgalom problémáiról szólva, Tito hang­súlyozta, hogy minden forra­dalmi mozgalom közvetlenül sa­ját munkásosztályának és sa­ját népének felelős, s pozitívan hat a nemzetközi kapcsolatod fejlesztésére, ha figyelembe ve­szik, hogy a szocializmusért ví­vott harcnak különböző útjai lehetségesek. Erich Honecker, az NSZEP főtitkára A Német Szocialista Egység­párt azt a szilárd akaratát fe­jezi ki, hogy hozzá fog járulni ahhoz, hogy az európai bé­kéért, biztonságért és együtt­működésért vívott harcban új sikerek szülessenek — kezd­te beszédét Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára. Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy az Európa békés jövőjéért fo­lyó harcban milyen nagy sú­lya van a kommunisták szavá­nak. A mi pártjaink természe­tesen saját munkásosztályuk­hoz, saját népükhöz szólnak, de minél erősebb a nemzetkö­zi szolidaritás, minél jobban megértjük egymást a közös harci célokat illetően, és mi­nél inkább ennek megfelelően cselekszünk, annál nagyobb lesz sikerünk, amelyre mind­nyájan törekszünk. Az NSZEP főtitkára a továb­biakban azt hangsúlyozta, a helsinki konferencia óta eltelt időben is beigazolódott, hogy a béke ingatag mindaddig, amíg az imperializmus olyan mérhetet­len módon tovább fegyverke­zik. A politikai enyhülést ka­tonainak kell követnie. Az imperializmus egyik leg­nagyobb csalása, amikor úgy tünteti fel a dolgot, hogy az enyhülés egyúttal területi stá­tus quot is jelent a kapitalista kizsákmányolás és a szocia­lizmus között. Olyan elmélete­ket hirdetnek, mintha a vilá­got befolyási szférákra osztot­ták volna fel. Ezért aztán igyekeznek beavatkozni más népek belügyeibe. Ilyesmi el­sősorban az Egyesült Államok és az NSZK uralkodó köreiben jelentkezik. Ez egyértelmű leg a népek nemzeti önrendelke­zési jogának megtagadása. Enrico Berlinguer, az Olasz KP főtitkára Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára utalt arra, hogy a berlini ér­tekezletet hosszas és fáradságos előkészítő munka előzte meg az értekezletet dokumentumai­nak kidolgozására. A munka demokratikus alapon folyt és kikristályosodott az ilyen ok­mányok összeállításának há­rom főbb ismérve, nevezetesen, hogy az okmánynak meghatá­rozott témákra kell korlátozód­nia, hogy nélkülözhetetlen a konszenzus, végül, hogy az ok­mány nem érintheti egyetlen párt függetlenségét sem. „Minden kommunista párt lényeges vonása az internacio­nalizmus — hangsúlyozta En­rico Berlinguer. — Ez azt je­lenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akcióban, amely hazájában és nemzetközi mé­retekben kibontakozik, részt vesz a dolgozók, a népek kö­zös mozgalmában, akik, illet­ve amelyek saját társadalmi és politikai felszabadulásukért, a nemzeti függetlenségért, az egész emberiség békéjéért és haladásért küzdenek”. Az olasz pártvezető hangsú­lyozta, a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy szabad megítélni más pártok elméle­ti és politikai állásfoglalásait, valamint a nemzetközi élet és a munkásmozgalom bizonyos fejleményeit. „Más kommunis­ta és munkáspártokhoz tarto­zó elvtársak is kifejtettek be­szédeikben és cikkeikben — egyenesen vagy közvetve — bíráló megjegyzéseket orientá­ciónkról vagy meggyőződé­sünkről . . . óhajunk is, hogy a nagy témákban tovább folyta­tódjék a vita a munkásmozga­lomban, a barátság és a meg­értés szellemében, mind sza­badabban és nyíltabban'’. Alvaro Cunhal, a Portugál KP főtitkára A berlini értekezlet szerda délelőtti ülésén szólalt fel Al­varo Cunhal, a Portugál Kom­munista Párt főtitkára. A portugál forradalom — mondotta -, megteremtette az előfeltételeket a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Szov­jetunióval és a többi szocialis­ta országgal, valamint a har­madik világ országaival és az egykori portugál gyarmatok­kal. Kivételt képez a Kínai Népköztársaság, amely mind a mai napig elutasította a kapcsolatok felvételét az új, demokratikus Portugáliával, ugyanakkor azonban kifejezte készségét kapcsolatok létesí­tésére abban az esetben, ha Portugáliában a kommunisták részvétele nélküli jobboldali kormány alakul. Portugália két évig tartott, rendkívül blzbnytalan, ideigle­nes jellegű demokratikus hely­zet után — most új alkotmány életbelépésével egy új, demok­ratikus rend kezdetét éli át. Vannak olyan emberek, akik azon a véleményen vannak, hogy a forradalmi erők, külö­nösen a PKP, olyan ritmust erőltetett a forradalomra, amely nem felel meg a reális erőviszonyoknak. Az igazság az — szögezte le a PKP főtit­kára —, hogy Portugáliában már régen restaurálták volna a fasizmust, ha a forradalmi erőknek nem lett volna bátor­ságuk felvenni a harcot a monopolkapitalizmus és a nagybirtok ellen, ha a mun­kásosztály nemi ragadta volna magához az élet hatékony el­lenőrzését a gazdaság számos fontos területén. Alvaro Cunhal a továbbiak­ban kijelentette: elengedhe­tetlenül szükséges figyelme­sen tanulmányozni a forradal­(Folytatás a 4. oldalon) \

Next

/
Oldalképek
Tartalom