Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-30 179. szám
2 Dunántúlt napló 1976. június 30., szerda Megnyílt az európai kommunista és munkáspártok értekezlete (Folytatás az 7. oldalról.) Kedves Elvtársak! Pártunkat büszkeséggel és erőmmel tölti el, hogy az európai kommunista és munkáspártoknak ez a jelentőségteljes konferenciája a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában zajlik le. Ezt nagy tisztességnek és egyben kötelezettségnek tartjuk. Kellemes tartózkodást kívánunk köztársasá. gunkban. Abban a tudatban, hogy ez az értekezlet fontos hozzájárulás lesz a közös feladatok megvalósításához, a Német Szocialista Egységpárt minden résztvevőnek jó, termékeny munkát kíván. Engedjék meg, hogy Európa 29 kommunista és munkáspártjának értekezletét meg- nyitottnak nyilvánítsam ki. Az európai kommunista és munkáspártok berlini értekezletének kedd déli ülésén Jean Tervfe, a Belga KP al- elnöke elnökölt. Felszólalt Aar- ne Saarinen, a Finn KP elnöke, Franz Muhri, az Osztrák KP elnöke, Hrisztosz Petasz, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártja PB tagja és Erich Ziegler, a Nyugat-Berlini Szocialista Egységpárt alelnöke. Ezután szünet következett, majd Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára vette át az elnöklést és Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának adta meg a szót. A népek jövőbe mutató választ várnak az enyhülésért és társadalmi haladásért vívott harcban Leonyid Brezsnyev felszólalása Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttsége forrón üdvözli az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának résztvevőit. Tolmácsoljuk önöknek tizenöt és fél millió szovjet kommunista testvéri barátságának és harci szolidaritásának érzéseit — mondotta Brezsnyev, és szívélyes köszönetét fejezte ki a konferencia vendéglátóinak. Ebben a [eremben Európa 29 kommunista pártjának vezető személyiségei vannak jelen. Olyan emberek gyűltek össze itt, akik életüket a dolgozó nép jogaiért, az új, igazságos társadalmi rendért, a népek közötti valóban tartós békéért folyó harcnak szentelték. Pártjaink különböző feltételek között dolgoznak és különböző feladatokat oldanak meg az országukban uralkodó konkrét helyzetnek megfelelő saját taktikát és stratégiát alakítva ki. De valamennyien egységes harc résztvevői vagyunk, egy irányban haladunk, és valamennyiünket egy általános, végső cél kapcsol össze. Ezért számunkra, európai kommunisták számára, közös ügyünk érdekében hasznos, hogy véleményt cserélünk, hogy olyan fontos és időszerű témát vitatunk meg, mint az európai béke, együttműködés, biztonság és társadalmi haladás. Bizonyos mértékig jelképesnek tekinthető, hogy éppen itt, Berlinben qyűltünk össze. Ez a város, ahol befejeződött a hit- lerizmus összeomlása, ez a város, amely 30 évvel ezelőtt még romokban hevert, most a szocialista újjászületés, felvirágzás és előremutató céltudatosság nagyszerű példája. Ma ez a város a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa, és most ez a Berlin vendégszeretően fogadta Európa kommunistáit, akik azért gyűltek össze, hogy népeiknek a béke és a társadalmi haladás új látóhatáraihoz vezető utat ajánlják. Ez valóban világosan mutatja az Európában bekövetkezett történelmi változásokat. Kontinensünk ma már távolról sem az az Európa, amely 30 évvel ezelőtt a második világháborúból lerombolva, vértől bontottan felperzselve került ki. Amit Európa népei napjainkban elértek, mindenekelőtt a fasiszta agresszorok és csatlósaik elleni felszabadító harc eredménye. Az emberek tízmilliói áldozták életüket ebben a harcban. Hozzájárultak Európa megújulásához. Erről sohasem feledkezünk meg. A mai Európa jelentős mértékben a kontinens számos országában sikeresen épülő szocializmus és kommunizmus gyümölcse. Gyümölcse annak az állhatatos és kitartó harcnak is, amelyet a szocializmus országai a nemzetközi küzdőtéren a békéért vívnak. Európa új arculata ugyanakkor annak a fokozódó osztályharcnak az eredménye is, amelyet a munkásosztállyal az élükön a burzsoá országok dolgozói és a legszélesebb társadalmi körök a tartós békéért folytatnak. Az időszaknak, melyet átéltünk, fontos megkülönböztető vonása az a körülmény, hogy a mai Európában ezek a változások a kapitalizmus általános válságának elmélyülése közepette mennek végbe. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nemcsak gazdasági, hanem politikai és erkölcsi válság is. Ez a válság egyre jobban meggyőzi a tömegeket arról, hogy a kapitalizmus olyan társadalom, amelynek nincs jövője, egyszersmind ez a válság megsokszorozza a másik, a szocialista út híveinek számát is. Ezt a válságot nem lehet megállítani. Ma világosabb, mint bármikor, hogy az imperializmus többé nem diktálhatja Európa sorsát. E sors meghatározásában immár döntő szava van a szocialista államoknak, a tőkés országok demokratikus és munkásmozgalmának. És éppen ezeknek az erőknek a döntő érdeme, hogy Európa már 30 éve békében él. jelentő dokumentuma az államok békés közeledésének és együttműködésének gazdag, sokoldalú kódexe. Valameny- nyi javaslatát igyekszünk megvalósítani. A nemzetközi enyhülés ügyének sikere lelkesítette és megerősítette a béke és a haladás erőit, emelte tekintélyüket és hatásukat a tömegekre. Megmutatta, hogy a burzsoá országok uralkodó köreinek valószerűen gondolkodó képviselői megalapozott álláspontot foglalnak el. Ugyanakkor felháborította és aktivizálta a reakciós és militarista erőket, mindazokat, akik Európát és az egész világot a hidegháborús időkhöz, a nukleáris katasztrófa szakadékénak szélén való egyensúlyozásához kívánják visszahúzni. Megriadtak mindazok, akik a halált és pusztulást hozó fegyverek gyártásából élnek, akik képtelenek más politikai karriert elképzelni a maguk számára, mint hogy „keresztes hadjáratra" uszítsanak a szocialista országok és a kommunisták ellen, vagy hogy — mint ahogy azt Kína maoista vezetői teszik — nyíltan „az új háborúra való készülődésre" szólítsanak fel, arra számítva, hogy hasznot húzzanak más államok és népek egymás ellen fordításából. A már eddig is soha nem látott méreteket öltött fegyverkezési hajsza fokozásának érdekében az imperializmus agresszív erői és cinkosaik újból forgalomba hozzák a mítoszt az úgynevezett „szovjet veszélyről”, amely állítólag a nyugati országok feje felett lebeg. Minden józan megfontolás ellenére, a szocialista országokat teszik „felelőssé” más államokban bekövetkező belpolitikai fejlemények miatt,, a polgárháborúk és a nemzeti KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO A szovjet delegáció az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáján. Leonyid Brezsnyev mellett: Borisz Ponomarjov. felszabadító háborúk miatt. A kispolgárokat „orosz tankoszlopokkal" rémisztgetik, azt sugalmazzák, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országai hatalmas mennyiségben fegyvert halmoznak fel, „Nyugat-Európa elleni háborút" készítenek elő. Ezek a kiagyalások azonban kártyavárként omlanak össze, mihelyt a tényeket, a valóságot vesszük szemügyre. Ami Közép-Európát illeti, nincs nagy különbséq a Varsói Szerződés és a NATO fegyveres erőinek méreteit tekintve. Színvonaluk sok éve többé-ke- vésbé azonos (a két fél profiljának meghatározott különbözőségével). Ez a nyugati hatalmak számára pontosan olyan jól ismert, mint számunkra. Kik növelik a veszélyt? Ezért a szocialista országok megállapodást javasolnak a fegyveres erők és a fegyverzetek (legalább a Szovjetunió és az Egyesült Államok részéről történő) egyenlő csökkentéséről, azzal a céllal, hogy ne változzanak meg az erőviszonyok, de csökkenjenek a felek katonai kiadásai és az összecsapás veszélye. Úgy tűnik, mi sem lehet logikusabb és igazságosabb ennél. Mégis: a NATOorszá- gok állhatatosan arra törekednek, hogy a csökkentés ne egyenlő mértékben következzék be, hogy az erőviszonyok javukra és a szocialista országok hátrányára változzanak. Világos, hogy ebbe nem mehetünk bele és a nyugati tárgyalópartnereink láthatólag maguk is megértik ezt. fqy hát az általuk elfoglalt álláspontnak csak egy értelme lehet: hoay fékezzék a tárgyalásokat, akadályozzák a középeurópai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentését. Éppen a Szovjetunió javasolta, hogy a közép-európai feqvveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó tárgyalásokon résztvevő államok vállaljanak kötelezettséget, hogy mindaddig, amíg a tárgyalások folynak, nem növelik fegyveres erőik létszámát A Nyugat azonban ezt a javaslatot sem fogadta el. A NATO tovább növeli Közép-Európában állomásozó katonai erőinek létszámát és ütőerejét. Ki van tehát az európai katonai veszély csökkentése mellett, és ki segíti elő e veszély növelését? A Szovjetunió az egyetlen a nagyhatalmak közül, amely nem növeli évről évre katonai kiadásait és a hatalmak katonai költségvetésének általánosan egyeztetett csökkenésére törekszik. Eközben az Egyesült Államok katonai költségvetése szakadatlanul nő. Már meghaladja a 100 milliárd dollárt. A NATO nyugat-európai tagjai esetében pedig öt év alatt — 1971—1975-ig — több mint kétszeresére nőttek a katonai kiadások. Ez a valóság, amely önmagáért beszél. Emlékeztetünk még néhány beszédes tényre. Éppen a Szovjetunió fonti .javaslatot terjesztett elő. Indítványozta, hogy kössenek világméretű megállapodást az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban, általánosan tiltsák be a tömeg- pusztító fegyverek új fajtáit és rendszereit (amelyek között a nukleáris fegyvernél sokkal szörnyűbb fegyverek is megjelenhetnek). Ezek a javaslatok világszerte széles körű helyesléssel találkoztak, de a nyugati hatalmak kormányai részéről (nem is beszélve Kínáról) ed- diq sajnos nem sok akaratot látunk ezek megvalósítására. A Szovjetunió a stratégiai fegyverek további korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások során hivatalosan javasolta, hogy mondjanak le olyan új, az eddiginél pusztí- tóbb fegyvertípusok létrehozásáról, mint például a „Trident” rakétával felszerelt tenqeralatt- járó és a B—1-es stratégiai bombázó az Egyesült Államokban és az ennek megfelelő rendszerek a Szovjetunióban. Az Egyesült Államok azonban elutasította javaslatainkat és hozzálátott a tömegpusztító fegyverek eme újabb csoportjának kialakításához. ÉpDen a Szovjetunió javasolta az Egyesült Államoknak, állapodjanak meq abban, hogy ki- voniák a nuk'eáris fegyvereket hordozó szovjet és amerikai hadihajókat a Földközi-tengerről. Javaslatunkat azonban elutasították. Éppen a Szovjetunió javasolta, hogy kössenek megállapodást az atomfegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról. Ez a javaslat széles körű támogatásra talált az ENSZ-ben. Más atomhatalmak azonban nem voltak hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni a vonatkozó megállapodás kidolgozása érdekében. Mindezek a javaslataink továbbra is érvényesek — mondotta Brezsnyev és aláhúzta, hogy az eddig elmondottak elegendőek annak a kérdésnek a helyes megválaszolásához, hogy valójában ki törekszik a fegyverkezési hajsza megfékezésére és ki az, aki cselekedeteivel szítja azt. V. I. Lenin a szovjet államnak az első világháború befetairól szólva hangsúlyozta: „aki azt hitte, hogy könnyen hozzá lehet jutni a békéhez, hogy csak enyhe célzást kell tenni a békére és a burzsoázia tálcán hozza nekünk, az egészen naiv ember". V. I. Leninnek ezek a szavai ma is időszerűek. Biztosíthatom önöket elvtársak, hogy pártunk nem csökkenti erőfeszítéseit a béke és a népek biztonsága ügyéért vívott harcban. Ezzel kapcsolatban mi továbbra is nagy jelentőséget tulajdonítunk a szovjet—amerikai kapcsolatok javításának. Természetesen elsőrendű je- Jentőiége lenne annak, hogy sikeresen befejeződjék a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról szóló új megállapodás elhúzódó kidolgozása. A Szovjetunió ebben a kérdésben jóakaratról és építő szellemű magatartásról tett, és tesz tanúbizonyságot. Annál különösebb, hogy az Egyesült Államok felelős köreiben időről időre felhívások hangzanak el a gyorsított fegyverkezésre hivatkozással a Szovjetunióval folytatott tárgyalások megrekedésére, vagyis egy olyan helyzetre, amely néhány hónap óta húzódik — nyíltan meg kell mondanunk — nem a mi hibánkból. Elvtársak! Nem egyszerű dolog hatástalanítani azt a puskaporos, pontosabban nukleáris kamrát, amellyé napjainkban Európát változtatták. De meg kell kezdeni a tényleges előrehaladást ebben az irányban. A Szovjetunió, híven a Helsinkiben elért megállapodás szelleméhez és betűjéhez, lelkiismeretesen értesíti az európai biztonsági konferencia résztvevőit a hadgyakorlatokról, amelyeket a határövezetekben folytat és meghívja ezekre a szomszédos országok megfigyelőit. A szocialista országok -— mint ismeretes — többször is javaslatot tettek az Észak-atlanti és a Varsói Szerződés Szervezetének egyidejű feloszlatására, vagy — előzetes lépésként — azok katonai szervezetének megszüntetésére. Természetesen távol áll tőlünk az a gondolat, hogy egyenlőségjelet tegyünk a két szervezet közé. A Varsó Szerződés szigorúan vett védelmi szervezet. Ami a NATO-t illeti, ezt a tömböt az agresszió és a népek felszabadító harca elnyomásának eszközeként hozták létre, és — bármennyire szépítik is tevékenységét —, ez marad ma is. Mi azonban elvileg ellenezzük a világ katonai tömbökre való felosztását. Elvtársak! Európa népei olyan nemes hagyományok örökösei és folytatói, amelyek a világkultúra elválaszthatatlan alkotó részévé váltak, Kell-e mondani, hogy ezek a nagy hagyományok korunkban sok mindenre kötelezik az európaiakat? Másrészt viszont Európa — az emberiség történelme legborzalmasabb háborúinak forrása volt. Legalábbis százmillió emberélet Európa történelmének véres mérlege napjainkig. Ez szintén az európaiak hozzájárulása az emberiség történelméhez, de borzalmas hozzájárulás, amely figyelmeztet és kötelez. Arra kötelez, hogy elgondolkodjunk a múlton a jövő érdekében. Anyagi közeget az együttműködésnek Európa elvileg új korszakba lépett, amely alapvetően különbözik mindattól, ami korábban volt. Ennek meg nem értése azt jelentené, hoqy az európaiak katasztrófa felé haladnak. „Ki kardot ránt, kard által vész el” — tartia a régi mondás. Napjaink Európájában a kardot rántó nemcsak maga vész el, de méq csak el sem tudja képzelni, hogy ki mindenki pusztul el vele együtt a tűzben: ellenség, barát, szövetséges vaqy egyszerűen közeli avagy távoli szomszéd. A szovjet emberek számára maqa a aondolat is borzalmas, hogy Európa területén nukleáris feavvert alkalmazzanak. Euróoa épülete a véqsőkiq zsúfolttá és tűzveszélyessé vált, nincs és nem is lesz olvan tűzoltóság. amely képes lenne a tüzet eloltani, ha az valóban lánqralobban. A béke tehát Európa és az európaiak számára létfontosságú. Rendkívül fontos az is, hogy megteremtsük Európában a békés együttműködés, úgymond anyagi közegét. Itt a kölcsönösen előnyös eqyüttműködés különböző formáira — a kereskedelemre, a termelési kooperációra és a tudományos-műszaki kapcsolatokra — gondolok. Ez a feladat teljesen reális. Például a Szovjetunió kereskedelmi forgalma az európai tőkés országokkal az utóbbi öt esztendő alatt több mint háromszorosára növekedett. Úgy gondolom, hogy az európai kommunisták egységesek az ilyen kapcsolatok további fejlesztésének hasznosságát és kívánatosságát illetően. Ez segít a tartós béke anyagi alapjainak lerakásában. Ez megfelel a dolgozók közvetlen érdekeinek. A szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok ezekben a válságos időkben máris sok százezer, sőt sok millió ember számára biztosítanak munkát Nyugat-Európában. Ugyanakkor ezen az úton nem kevés az akadály, amelyet a tőkés országok támasztanak a szocialista országokkal szemben gyakran alkalmazott megkülönböztetésekkel — mondotta Brezsnyev és hozzáfűzte: mint ismeretes, javaslatot tettünk európai kongresszusok vagy államközi tanácskozások megtartására, hogy megvizsgáljuk az olyan problémák megoldásában való együttműködés kérdéseit mint amilyen a környezet(Folytatás az 5. oldalon.) Uj körülmények Európában Az Európában kialakult új körülmények között végre megoldást nyert számos éles, robbanásveszélyes probléma, amely a második világháborútól kezdve lázban tartotta a kontinenst. Azok a fontos szerződések és megállapodások, amelyeket a szocialista országok a legutóbbi években Franciaországgal, az NSZK-val és más nyugati országokkal kötöttek, valamint a Nyugat-Ber- linről szóló négyhatalmi megállapodás, jobb európai helyzet kialakulásához vezettek. A békés egymás mellett élés elvei az államok közti kapcsolatok vezérlő irányzatává lettek. Ez legteljesebben az Egyesült Államok és Kanada részvételével megtartott összeurópai tanácskozás sikeres lebonyolításának tényében jutott kifejezésre. Ez a béke erőinek hatalmas politikai győzelme. A j. ___' _-I_____' _ . » r•• i ii ..
