Dunántúli Napló, 1976. június (33. évfolyam, 150-179. szám)
1976-06-26 175. szám
2 Dunántúlt napló 1976. június 26., szombat Befejeződött az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) mór történtek intézkedések ezzel kapcsolatban, s a kezdeti tapasztalatok biztatóak. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban beteg emberek jobb egészségügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes állomány- ba-vétel szigorítását, az ellenőrzés fokozását, a táppénz- rendszer korszerűsítését és az egészségügyi feltételek javítását. Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult, mint a múlt év hasonló időszakában. A munkaerő hatékony és célirányos foqlalkoztatása feltételezi és iqényli a szilárd munka- fegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. Erről azért is szólni kell, mert az utóbbi években ismét megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma. amelyek engedély nélkül eltértek az általános, törvényes munkarendtől. A kormány határozatban kötelezte a minisztereket a helyzet meqvizsqálására és a szükséges intézkedések kidolgozására A felülvizsgálat eredményeképpen már több helyen intézkedtek a törvényes munkarend visszaállítására. Tisztelt elvtársak! Az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása a munkaügyi tevékenység területén is a céloknak megfelelően alakul. A munkaerőgazdálkodás javítása érdekében elhatározott intézkedések végrehajtása programszerűen folyik, azokat az érintettek nagy része megértéssel fogadta. A minisztériumok, a fővárosi és megyei tanácsok, valamint a vállalatok és intézmények többsége biztosítja a határozatok következetes végrehajtását. A tanácsok munkájában — a jobb munkaerőgazdálkodás kialakítása érdekében — erősödött az önálló kezdeményezés. A munkaerőhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhangjának megteremtéséhez nem elegendőek az eddiq megtett intézkedések — folytatta a miniszter. A továbbiakban a munkaerőgazdálkodás valamennyi elemét, eszközét iobban összehangolva kell működtetni. Mindenekelőtt a munkaerőszükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni. Ennek — a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munkaidőalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem- és munkaszervezés rendszeresebbé, általánosabbá tétele; a norma-munka megjavítása, az ésszerű munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása, a munkafegyelem megszilárdító(Munkatársunk telelontudó- sitása.) — Ha nem a mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter terjesztette volna elő az új élelmiszeripari törvényjavaslatot, arra gondolhatnánk, hogy azt az egészségügyi tárca készítette elő. Ezzel csak azt kívánom érzékeltetni, hogy mennyire szigorú és a fogyasztók érdekeit mesz- szemenően figyelembevevő törvényjavaslat került a parlament elé. Ezt hallottam a folyosón, amiből kitűnik, hogy az ország- gyűlés nyári időszakán menynyire fontos és mindenkit érintő kérdésekről esett szó. A baranyaiak két napon át reflektorfényben szerepeltek, — megyénk képviselői közül hárman kaptak szót. Hadd elevenítsem föl megyénk tanácselnökének, Horváth Lajos hozzászólásának visszhangját. így szólt erről az ülés szünetében Cserna Sándor képviselő. — Horváth Lajos, aki közvetlenül a pénzügyminiszter expozéja után kapott szót, méltán aratott elismerést képAlapvető feltétel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények az V. ötéves tervidőszak munkaerő-igényét egyeztessék az ágazati, területi elképzelésekkel, a mennyiségi és a szakképzési lehetőségekkel. Ez a terv-egyeztető munka befejezéséhez közeledik. Az azonban máris tapasztalható, hogy a vállalatok nem kis része még mindig — egyfajta túlbiztosításként — a lehetségesnél magasabb létszámot irányzott elő. Ugyanakkor ezt a minisztériumoknak és a tanácsoknak — a megyei és helyi pártbizottságok segítségével — sikerült a helyzet reálisabb megítélésével mérsékelni. További erőfeszítéseket kell tenni a méq háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kell azokat a kísérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartása mellett — esetleg részmunka vállalást biztosítanak az édesanyáknak; másrészt lehetővé teszik, hogy a gondozási szabadságról munkába visszatérők újra teljes értékű munkát végezhessenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkában maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. A jövőbeni intézkedések elhatározásánál gondolni kell arra is, hogy azok ne teremtsenek újabb, s főleg indokolatlan adminisztratív, ügyviteli mumka-terheket, alkalmazotti munkaerőigényeket. Korszerűsíteni kell majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelősség. Rendezni kell a több műszakban, a folytonos üzemi munkarendben foglalkoztatottak műszakpótlékát. Tisztelt Országgyűlés! A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerőgazdálkodás attól is függ, hoqy a dolgozók, közöttük is elősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul. Fejlődésünk mai szakaszában a szakmai képzés és továbbképzés jelentősége igen nagy. Ez jutott kifejezésre akkor, amikora szakmunkásképzésről 1969-ben az országgyűlés önálló törvényt alkotott. Az 1969. évi VI. számú törvény a szakmunkásképzés célját: korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelésében határozta meg. Az újrendszerű oktatás bevezetésével a munkásosztály utánpótláviselőtársaitóL Márcsak azért is, mert kiemelten foglalkozott hozzászólásában a szövetkezeti építőipari szervezetek gazdálkodásának hiányosságaival, ami végső soron az ágazati koordináció hiányából fakad. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a termelőszövetkezetek kezdeményező készsége, vállalkozó szelleme visszaesett. Mindez összefügg a zöldség és gyümölcsellátásban jelentkező gondokkal. Ezért is tetszett nekem, hogy képviselőtársaim az élelmiszeripari törvény vitájában bátran felvetették a mindennapi gondokat, amely alól Baranya és Pécs sem kivétel. Az élelmiszeripari törvény vitája tehát sokkal szélesebb körű és nyíltabb volt, mint gondolnánk. A hozzászólók szinte egytől egyig azt fejtegették — s ezzel én is egyetértek — ha nem teremtjük meg a szükséges termelési hátteret, nem lesz mit feldolsát, nevelését a szocialista társadalom igényeinek megfele- lelően kell biztosítani. A törvény ehhez igazodva szabta meg a feladatokat. Jóllehet, most a törvény adta feladatok végrehajtásáról szólok, úgy gondolom, mégsem elegendő csupán az utolsó néhány év eredményeit méltatni. Az egész folyamatot kell látnunk, s abban is azt, hogy a 25 éves szociálista szakmunkásképzés megállta a helyét és döntő szerepet játszott az elért eredményekben. A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók nevelő munkájának, az üzemi munkások, a szocialista brigádok példamutatásának, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években jól képzett, magas politikai és szakmai műveltségű szakmunkásgárda nevelődött ki. Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek, hogy — az 1972. évi oktatáspolitikai határozat nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teljesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen 404 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. Közel 600 féle szakkönyv jelent meg. A IV. ötéves tervidőszakban feléoült 44 iskola, 33 iskolai tanműhely, 34 kollégium és sok új vállalati tanműhely. Számos iskolában a fiatalok igényeit jól szolgáló művelődési, soortolósi létesítmények is épültek. A mai szakmunkásképzés meqalapozottabb és nagyobb szakmai, elméleti felkészültségre építi a szakma gyakorlatát, mint a régebbi. Az oktatás-képzés folyamatát az iskola és a vállalat szoros együttműködésben, azonos alapelv és tanterv érvényesítésével szervezi. Ez lehetővé teszi, hogy a kiképzett szakmunkás az üzemi gyakorlatban jól igazodjon a változó körülményekhez és követelményekhez. A szakmunkásiskolák egyre műveltebb, társadalmi rendszerünk számára elkötelezett, politikailag felvilágosult, szocialista erkölcsű embereket nevelnek. Az iskolákat ebben segíti a vállalati légkör, a felnőtt szakmunkások tapasztalata, a munkás-kollektívák példamutatása, szakma-ismerete és szeretete, a munkásosztály utánpótlása iránti szocialista elkötelezettsége. Tisztelt Országgyűlés! A szakmunkás-képzés fejlődése megfelel a törvényben megfogalmazott céloknak. A goznunk, értékesítenünk. Következésképp az új élelmiszer- ipari törvény szigorú előírásai akkor válhatnak maradéktalanul valóra — akkor lesz csak megnyugtató a helyzet — ha megszűnik a zöldség- és gyümölcshiány, a magas árak, ami ellen hadd tegyem hozza, joggal háborog a vásárló. — Most érezzük csak igazán, — s erről a hozzászólók győztek meg — mennyi teendőnk van, kezdte Palkó Sándor, a néhány mondatba sűrített interjút a parlament folyosóján. — Meglepődtem, hogy a kereskedelmi bizottság ülése után mennyi új dolgot vetettek fel a képviselők az élelmiszeripari törvénnyel kapcsolatban. Ezek közül néhányra reagálni kívánok. Senki se gondolhatja, hogy a nagyüzemi vágóhidak képesek a legszélesebb igény kielégítésére, mert ahogy a cipőtalpalást csak suszter végezheti el, így a stifoldert sem képes előáljövőben is ezen az alapon kívánunk haladni és intézkedéseinkkel a törvény maradéktalan végrehajtását szolgálni. Biztosítani akarjuk, hogy iskolarendszerünk stabil legyen, de nem merev. Rugalmasan alkalmazkodjék a követelményekhez, állítson megfelelő igényeket a tanulókkal szemben, de kerülje el a maxima- lizmust, a túlterhelést. Feladatunk sikeyes végrehajtása érdekében továbbra is érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a szakmai képzés viszonylag széles alapismeretekre épüljön, s csak olyan munkatevékenységek szerveződjenek szakmává, amelyek valóban kielégítik a szakmunka fogalmát. Tisztelt Országgyűlés! Az emberek tevékeny részt kérnek a gazdasági célok kialakításában és döntő részük van azok megvalósításában. Ezért az intézkedéseknek, azok végrehajtási módszereinek a jövőben is olyanoknak kell lenniök, hogy a társadalmi érdek érvényesülése mellett mindig figyelembe vegyék a dolgozók, a dolgozó kollektívák érdekeit is. Valamennyiünknek tenni kell azért, hogy egységes felfogáson alapuló cselekvés és fegyelmezett munka folyjék. Ehhez kérjük a pártszerve- zetekv a szakszervezetek, az ifjúsági és tömegszervezetek aktív segítségét és igényeljük a tisztelt képviselő elvtársak közreműködését, cselekvő támogatását is. Kérem a tisztelt országgyűlést, a beszámolómat fogadja el. Karakas László munkaügyi miniszter előterjesztéséhez az alábbi képviselők szóltak hozzá : Kovács Károly (Budapest, 40. vk.), Halasi Lajosné (Baranya m. 8. vk.), Méhes Lajos (Győr, 4. vk.), Eperjesi István (Heves m., 8. vk.), Gárdái Zoltánná (Komárom m., 8. vk.), Krasznai Károlyné (Szolnok m., 5. vk.), Csapó Jánosné (Tolna m., 7. vk.), Gajdos Ferenc (Budapest, 43. vk.), Klenovits Imre (Somogy m., 7. vk.), Szalai Istvánná (Vas m., 3. vk.), Lakos Zoltánné (Zala m., 4. vk.), Kalló István (Borsod m., 3. vk.) képviselője. Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a vita befejeződött, az elhangzottakra a munkaügyi miniszter válaszolt. A miniszter közölte, hogy a parlamenti munka gyakorlatának megfelelően a plenáris ülésen elhangzott képviselői javaslatokat a Minisztertanács megvizsgálja, értékeli, hasznosítja, az érdekelt képviselőknek pediq írásban is választ küldenek. Az országgyűlés mind a beszámolót, mind a felszólalásokra adott miniszteri választ jóváhagyólag tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés nyári ülésszaka befejeződött. lítani egy szalagrendszerben dolgozó vágóhíd. Már csak azért sem, mert a fáftlolgozó láncba nem illik bele minden sertés: ugyanis képtelenség valamennyi hízót az átvételi súly szerint „elkészíteni". —Említhetném a házaló kereskedőket. Bizton állítom, ma már eljutottunk odáig, hogy nincs szükség a zúgpálinka árusításra, a házikészítésű tarhonyára. Arról nem is szólva, hogy igen nehézkes az ellenőrzési lehetőség. Végezetül még egy — s azt hiszem az egész magyar társadalmat érintő — dologra reagálok. Ez pedig a túlzott alkoholfogyasztás. A vita is megerősített abban, hogy mennyire elodázhatatlan: ezért az országgyűlés egészségügyi és kereskedelmi bizottsága még az ősszel napirendre tűzi és ajánlást tesz a kormánynak az alkoholfogyasztás nagymérvű visszafogására. Salamon Gyula Kasó József: Korszerű élelmezést Az országgyűlés második napirendjének vitájában felszálait Kasá Jázsef, Baranya m. 12. vk. képviselője és többek között a következőket mondotta. Az élelmiszer-törvényt, amelynek megalkotásáról most tanácskozunk, méltán illethetjük a „mindenki törvénye" jelzővel. A törvényjavaslat és indoklása jól kifejezi azokat a változásokat, amelyek az 1958. évi jogszabályok megszületése óta történtek az élelmiszerfogyasztás szerkezetében. Én emlékszem rá, fiatalabb képviselőtársaim legfeljebb csak hallhattak róla, hogy ilyentájt — aratás előtt - osztották szét a mezőgazdasági dolgozók között az úgynevezett aratási szalonnát és aratási pálinkát. A nagy kalória értékű sertésszalonna és a magas alkohol tartalmú pálinka volt hivatott pótolni az aratás-cséplés kemény munkájában elhasználódott emberi energiát. Ma is nehéz munka a betakarítás, kombájnosaink, traktor-, és gépkocsivezetőink nem szalonnán meg pálinkán élnek, hanem az üzemikonyha főztjén, amit higiénikus módon eljuttatunk hozzájuk a határba. S ahol nincs üzemikonyha, ott sem szalonnát esznek. Ezzel a példával is illusztrálni akartam azt az alapvető minőségi igényváltozást, amely az utóbbi években, évtizedekben - népünk általános jólétének növekedésével együtt — az élelmiszer-fogyasztásban végbement és amelynek az új élelmiszer-törvény a jogszabályi kifejezése lesz. ♦ Az élelmiszer-előállítás sokrétű, összetett folyamat, s elismeréssel adózhatunk a törvényelőkészítő bizottság munkájának a mindenre kiterjedő figyelemért és gondosságáért. Elegendő mennyiségű és jó minőségű élelmiszert természetszerűleg csak elegendő meny- nyiségű és jó minőséqű nyersanyagból lehet előállítani. S ha ezt egyik vaqy másik élelmiszer vonatkozásában nem tudjuk biztosítani, akkor hiába van jó törvényünk. A törvényjavaslat szó szerint azt mondja, hogy az élelmiszereket „a népgazdasági terv céljaival összhangban kell előállítani". A hangsúlyt az „összhangra" helyezem, mert úgy vélem, hogy míq az élelmiszer- telmelés, általában a népgazdasági tervnek megfelelően alakul. addiq vannak az élelmi- szerelőállításnak más területei, melyek nem a népgazdasági célkitűzésekkel összhangban fejlődnek, hanem attól elmaradnak, mert nem használjuk ki kellőképpen a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. íme: a húskérdés! A kisgazdaságok sertéshizlalásában történt jelentős mérvű visszaesés több tényezőre vezethető vissza, így felvásárlási problémákra is. Vágóhídjaink képtelenek voltak feldolgozni az állatokat és emiatt átmeneti zavarok támadtak a sertések átvételében. A Baranya megyében meghizlalt sertések egy részét a pécsi vágóhíd rekonstrukciója, bővítése és korszerűsítése — ellenére 150-200 kilométer távolságban lévő vágóhidakra kell szállítani, ami tetemes fuvarozási többletköltséget és veszteséget jelent. Mi a leggyorsabb és legolcsóbb megoldás? Az, hogy erőteljesebben kell támaszkodnunk a kisüzemi vágóhidakra: az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és a fogyasztási szövetkezetek kezelésében levő vágóhidakra. Nemcsak a kapacitásgondokat enyhíti, hanem képesek arra is, hogy zökkenőmentesen feldolgozzák a szakosított nagyüzemi sertéstelepek termelési rendszeréből szűk. ségszerűen adódó súlyhatár alatti és feletti hízottsertéseket, ami a szalag-rendszerűen termelő nagyüzemi vágóhídakon nehezen megoldható probléma. A Szigetvári Állami Gazdaságban évente 6000 sertést dolgoz fel a vágóhíd, elsősorban Szigetvár város és környékének ellátására. Teljes értékű húskészítményeket tudunk előállítani, sőt választék bővítésére speciális termékeket is készítünk, például: paprikás szalámit, házias füstölt sonkát és egyéb házias késztíményeket. Úgy tervezzük, hogy a környékbeli termelőszövetkezetek súlyhatáron átesett sertéseit is feldolgozzuk a jövőben. ' ♦ Jó kezdeményezés a szigetvári konzervgyár és a szigetvári ÁFÉSZ törekvése, hogy közös erővel száraztésztát előállító üzemet hozzanak létre. Hazánkban az egy lakosra jutó száraztészta-fogyasztás csupán négy—öt kilogramm, szemben a fejlett országok hét kilójával. Meggyőződésem, hogy támogatásra érdemesek az ilyen és hasonló kezdeményezések, hiszen a kisüzemek működése nemcsak több élelmiszert jelent a fogyasztók számára, hanem új ízeket, jó ízeket is. S ezért helyeslem, hogy a törvény elfogadja a kisüzemeket élelmiszer-előállítóknak, amennyiben megfelelnek a műszaki-, egészségügyi és egyéb követelményeknek. Néhány mondat erejéig hadd időzzek a pécsi baromfifeldolgozónál. Egy ilyen jellegű üzemben sokféle és nagy meny- nyiségű melléktermék keletkezik. Feltétlenül meg kell oldani ezek hasznosítását, hasonló más élelmiszeripari üzemek — például a vágóhidak - értékes melléktermékeinek újrahasznosításához. Egyrészt azért, mert milliós értékeket mentünk meg általa, másrészt azért, mert a „biológiai lánc” útján visszajuttathatjuk az élelmiszertermelésbe, s végül ezt kívánja a környezet megóvása is. Szólni kívánok a szója humán célú felhasználásáról. Élelmiszertermelésünk nagy tartaléka a biológiailag rendkívül értékes szójának az emberi táplálkozásba való bevonása. ♦ Táplálkozásunk megjavítása érdekében kell tehát gondolnunk a szója humán célra való tömeges felhasználására, elsősorban az édesiparban, a húsiparban, a konzerv-, és hűtőiparban, de mindinkább az üzemi és gyermekétkeztetésben, valamint a diétás és a gaszt- rofol ételek készítésében is. Az országban több helyütt tartott szójós ételbemutatót sok embernél eloszlatták a szójával szembeni előítéletet, idegenkedést., Javaslatom: az élelmiszertechnológusok dolgozzák ki a szójának a hagyományos magyar étrendhez igazodó fel- használását, azzal a céllal, hogy egészségesebbé és egyszersmind olcsóbbá tegyék táplálkozásunkat, és gondoskodjanak a megfelelő propagálásáról; ahhoz, hogy az eddiginél szélesebb körben és sokoldalúbban alkalmazhassák a szóját emberi táplálkozásra, létre kell hozni Magyarországon is a megfelelő feldolgozó üzemet, hogy ne szoroljunk importra. Képviselők uelemenyei Fő, hogy legyen mit feldolgozni
