Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-05-11 129. szám

1976. május 11., kedd Dunántúlt napló 5 Kádár János felszólalása a KISZ kongresszusán (Folytatás a 1. oldalról) tésével, hallatlanul nagy ne­hézségeket küzdött le és bebi­zonyította, hogy nem lehet megállítani azon az úton, ame­lyen Lenin iránymutatása sze­rint elindult. A szovjet nép min­den nehézséget és akadályt le­küzdve megvédte hazáját az agresszorral szemben, újjáépí­tette országát, begyógyította a háborús pusztítások sebeit és új nagy lendülettel folytatja kommunista építő munkáját. Megváltoztak a történelmi viszonyok A szocializmus világrendszer­ré vált. A szocialista országok népei következetesen haladnak a szocialista társadalom építé­sének útján. Több szocialista ország napirendre tűzte és dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésén. A kapita­lista világ kizsákmányoltjai, ott élő osztálytestvéreink is nagy erővel, kitartóan harcolnak em­beri jogaikért, létbiztonságu­kért, a kapitalizmus súlyos krí­zisben van. A gazdasági válság olyan formában jelentkezik, amivel korábban nem számol­tak. S a kapitalizmus politikai válságban is van, ezt bizonyít­ja, hogy a leghatalmasabb és legerősebb tőkés országok is szinte lázas betegek. Az utóbbi időszakban tehát az emberiség a béke megszi­lárdításáért, a különböző tár­sadalmi rendszerek közötti békés egymás mellett élés gya­korlati alkalmazásáért, a nem­zetek szabadságáért és a tár­sadalmi haladásért folytatott küzdelemben nagy lépéssel kö­zelített fő harci céljaihoz. In­gyen semmit sem kaptunk, min­denért keményen kellett dol­gozni, küzdeni, s minden terü­leten csak az agresszív erők­kel, az imperializmussal folyta­tott harcban törhettünk előre. Harcban értük el tehát mindazt, amit eddig elértünk és harc árán fogunk a továb­biakban is előremenni. Erről ne feledkezzék meg az ifjú­ság. ha a jövőre gondol, a fel­tételek ugyan- javultak, köny- nyebbek, de harc nélkül nem juthatunk előbbre. A világ arculatához termé­szetesen sok vonás hozzátarto­zik. Megítélésével majdnem úgy vagyunk, mint mindenna­pi életünkkel: ha a szép szám­mal meglévő napi problémá­kat és gondokat nézzük, más képet kapunk, mint akkor, ha megfelelő alkalommal — és ez a kongresszus ilyen alkalom — egy pillantást vetünk az alapvető dolgokra, azokra a tendenciákra és irányzatokra, amellyel a fejlődés útját mu­tatják és jelzik. Ellentétes erők küzdenek a világban. A,haladó erők azért harcolnak, hogy az emberiség sorsa jobbá váljék. A jelen­leg még ellentétes viszonyo­kat tükröző világ a ma ifjúsá­gának öröksége. De a világ nagyot változott. Már nem olyan, mint 30, 50 vagy 70 esztendővel ezelőtt volt. Ennek a világnak vannak nagy, ne­héz küzdelemben szerzett, érté­kes vívmányai. Ez a mai fiatal nemzedék öröksége, amelyet a világ haladó ifjúságának kö­telessége megőrizni és tovább gyarapítani! A KISZ IX. kongresszusa mél­tó tisztelettel emlékezett meg a hősökről, a fasizmus fölött aratott győzelem napjáról, önök — szerencsére — fel­nőttként nem élték át a má­sodik világháborút. Mi azon­ban, akik átéltük, fel tudjuk idézni a képet, amely elénk tá­rult a második világháború ki­törését követő időszakban, 1939. szeptember elseje, majd 1941 júniusa után. Bizony, ret­tenetes világ volt az! Erő, meggyőződés és szilárd jellem kellett akkor ahhoz, hogy bíz­hasson az ember a jövőben. Az ellenség hatalmas volt és legyőzhetetlennek látszott. Ne higgyék, hogy valami veterán­legenda az, hogy a Hitler- fasizmus, mint rendszer, szövet­ségeseivel, a reakciós erőkkel együtt a szó szoros értelmé­ben egy új középkor, új bar­bárság korszakával fenyegette Európát és az egész világot. A világhódító útra indult fa­sizmus soha többé nem jön már vissza. Fasiszta törekvé­sek még fognak jelentkezni; a monopoltőke és a burzso­ázia — ha bajban van —, semmilyen eszköztől nem riad vissza. De a fasiszta világha­talom és rendszer, mint olyan, a második világháború tüzé- ben elégett és megsemmisült. Megmentették tőle az embe­riséget azok, akik szembeszáll­tak erejével. A Hitler-fasiz- must és szövetségeseit az anti­fasiszta koalíció egyesült erői győzték le, ehhez a győzelem­hez hozzájárultak minden nép legöntudatosabb fiai, akik nem nyugodtak bele a fasiszta megszállásba, a barbárság új korszakába. Mi, kommunisták büszkék vagyunk arra, hogy a Hitler-fasizmus megsemmisí­tésében a döntő szerepet Le­nin országa, a Szovjetunió töl­tötte be. Tisztelettel és hálá­val emlékezünk a harcra, ame­lyet a szovjet emberek — jog­gal — Nagy Honvédő Háború­nak neveznek. Megvédték ha­zájukat, s ez a győzelmük vi­lágtörténelmi jelentőségű. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet hadsereg, amely szét­zúzta a fasiszta agresszort, ma is a népek békéjének legfőbb őre és oltalmazója. A világban tehát, amelyet a most felnövő ifjúság örököl elődeitől, a szocializmus világ- rendszerré vált, a gyarmati rendszer széthullott, az impe­rializmus lehetőségei korláto­zottak és végre eljutott az em­beriség oda, hogy egy új vi­lágháború megakadályozása reális lehetőséggé vált. A fej­lődés objektív törvényei hat­nak, érvényesülnek. Adottak a feltételei annak, hogy a nem­zetek és a népek szabadok le­gyenek, s az elnyomottak és kizsákmányoltak felemelhessék fejüket, megszabadulhassanak bilincseiktől. Klasszikusaink azonban megtanítottak ben­nünket arra is, hogy a szub­jektív tényezőknek nem kis szerepük van a jövő alakulá­sában. A történelmet embe­rek csinálják — adott lehető­ségek és feltételek között. Mi, marxisták, hozzá szoktuk ten­ni, hogy a néptömegek — s ezek részeként a ma fiataljai is — csinálják a történelmet. Európában 31 éve béke van, s hogy a második világháború után született ifjú nemzedék soha meg ne ismerje a hábo­rút, az a tetteken, a munkán, a harcon és az állhatatossá­gon múlik. Magam optimista vagyok, teljes bizalommal te­kintek ifjúságunk és az embe­riség jövője elé. A haladás erői vagyunk Pártunk, kormányunk világos és következetes külpolitikát folytat. Tudják ezt barátaink, ellenfeleink és ellenségeink is. Kommunista- és munkáselveink­ből, a magyar nép érdekeiből kiindulva formáljuk, képviseljük külpolitikánkat. Együtt haladunk a Szovjet­unióval, szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival; gazdasági tevékenységünkben a KGST-országokkal, s teljes és meggyőződéses hívei va­gyunk a világ jelenleg létező három nagy forradalmi áram­lata, a szocializmust építő né­pek a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom és a nem­zeti szabadságharc erői szoros együttműködésének. Ez a há­rom forradalmi erő együtt tá­mogatja valamennyi békesze­rető ember küzdelmét a tartós és igazságos békéért. Töretle­nül és teljes mértékben szoli­dárisak vagyunk a kapitalista világban küzdő haladó erőkkel és a nemzeti függetlenségért harcoló népekkel. A Magyar Népköztársaság mindent megtesz a békéért és a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett éléséért. Hajlandók va­gyunk az együttműködésre a kapitalista világ minden reáli­san és józanul gondolkodó em­berével, akit a valóság meg­győzött arról, hogy az emberi­ségnek nincs más választási le­hetősége: vagy az atomháború szakadékába zuhan, vagy meg­tanulja és gyakorolja a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés egymás mellett élését, gyümölcsöző együttmű­ködését. Pártunknak ez a külpolitikai alapállása, kormányunk ezt a külpolitikát folytatja és reali­zálja. Tudom, sok fiatal, amikor kezd a világ dolgaiban eliga­zodni, s megismerkedni törté­nelmünkkel, keserűen állapít­ja meg, hogy a magyar törté­nelem tele van vereségekkel. Elbukott a Rákóczi-szabadság- harc; leverték az 1848-49-es szabadságharcot és polgári forradalmat, az 1919-es tanács- köztársaságot. Egy-egy eszmélő középiskolás diák néha fel is kiált: mikor győzünk már egy­szer? Aki azonban társadalmi kérdésekkel foglalkozik és né­miképp eligazodik az ideoló­giában, a politikában, az tud­ja: népünk tragédiáinak fő oka mindig az volt, hogy sohasem kedveztek a külső körülmények, és a haladás élére álló leg­jobbakat, az igaz ügy képvise­lőit mindig elgáncsolták az árulók, az ország hajdani urai, uralkodó osztályai, amelyek a múlthoz kötötték az ország sze­kerét. Most viszont a jövendő­vel kötöttünk szerződést és nem a múlttal! A haladás útján járó országok közé tartozunk, nagy szövetségeseink vannak, munkánkhoz, harcunkhoz ked­vezőek a feltételek, jövőnk biz­tosított. A nemzetközi munkát, külpo­litikai tevékenységünket ille­tően tehát elmondhatjuk, hogy ma a viláa haladó erői szemé­ben a Magyar Szocialista Mun­káspártnak, a Magyar Népköz- társaságnak, a szocializmust építő magyar népnek van be­csülete. Azt kérem a KISZ-től, a magyar ifjúságtól, hogy érté­kelje, óvja és gyarapítsa to­vább ezt a megbecsülést, ame­lyet csak tisztességes, az egész emberiség érdekeivel egybeeső politikával vívhattunk ki. Ifjú­ságunk, miként eddig, a jövő­ben is ebben a szellemben hal­lassa szavát a nemzetközi kér­désekben. Képviselje bátran, önérzetesen és töretlenül a bé­kés egymás mellett élés politi­káját, internacionalizmusunkat, megbonthatatlan szolidaritá­sunkat a világ haladó erőivel. Ennek adjanak hangot itthon, a mindennapi munkában és az ünnepélyes eseményeken, s a nemzetközi fórumokon Is, így a közelgő varsói európai ifjú­sági és diáktalálkozón, majd a havannai világifjúsági talál­kozón is. Olyan tiszta és be­csületes hangon beszéljenek ezekről a kérdésekről mint pártunk, kormányunk teszi; folytassák és erősítsék azt a külpolitikai vonalat, amelyet hazánk ma képvisel. Akkor továbbra is jó ügyet fognak szolgálni — jól! Az ifjúság, ha a jövőbe te­kint, legyen bátor! Fiatal ko­runkban reményeinkben mi is vakmerőek voltunk. Ma már azonban joggal elmondhatjuk, — bár jóslással nem foglal­kozunk — hogy jóra fordul az egész emberiség sorsa. A vi­lág helyzetét, — tényleges erőviszonyokat tekintve úgy lát­juk, közeledik az ez idő, ami­kor — amint klasszikusaink megfogalmazták — az emberi­ség a szükségszerűség korsza­kából a szabadság korszakába léphet, önökön és a világ egész haladó ifjúságán is mú­lik, hogy az emberiség belát­ható időn belül ebbe az új korszakba lépjen, és hogy a világon a szabadság, a szocia­lizmus, a béke győzzön. Előre hát, fiatalok! Több, jobb munkát A XI. kongresszus, majd a párt központi bizottsága is­mét felhívta a figyelmet arra, hogy mindenütt és minden te­kintetben dolgozzunk hatéko­nyabban, javítsuk munkánk mi­nőségét. A hatékony és jó mi­nőségű munka további fejlő­désünk kulcskérdése az élet, a gazdasági és cr kulturális épí­tés minden területén. Ha pél­dául a népgazdaságban az összes rendelkezésre álló ter­melő kapacitást a lehető leg­jobban hasznosítanánk, óriási megtakarításokat érhetnénk el a beruházásokban. Azt hiszem, mindenki megérti, hogy amikor a legkorszerűbb ipari berende. zések csak napi 1,2 műszakban dolgoznak, akkor szinte bűn nehezen előteremthető össze­gekkel bővíteni azt az új ka­pacitást, amit még ki sem használunk. Mint köztudott, nálunk sza­bad munkaerő gyakorlatilag nincs, nem is lesz. A meglevő munkaerővel kell intenzívebben, és főleg ésszerűbben gazdál­kodnunk. Ne értsék félre, nincs szó arról, hogy térjünk vissza a verejtékezésre, a „kenyérgőz- zel" való munkára. A hatéko­nyabb munkaerőgazdálkodás nem ezt jelenti, hanem a terme­lés jobb megszervezését, a munkafeltételek javítását és ter­mészetesen a munkaidő teljes és lelkiismeretes kihasználását. Ami az adminisztratív munka­erőt illeti a létszámfelvételi zár­lat az első lépése volt annak az intézkedés-sorozatnak, amelynek célja az adminisz­trációs munka javítása. Erre nemcsak azért van szükség, mert a túlzott adminisztráció fölös munkaerőt köt le, hanem azért is, mert emögött is meg­lapul a bürokrácia. Nagy munkát kell végeznünk a lakásügy, a tömegközlekedés és a közszolgáltatás terén a helyzet javításáért. Vannak problémáink az ifjúságot kö­zelebbről érintő területeken is: még több iskola, tanterem, kol­légium, megfelelő kulturális in. tézmény kellene és sok minden más hiányzik még. Időnként a közellátásban is adódnak át­meneti problémák részben az időszaki, részben az irányító szervek felelőtlensége miatt. Nagy erőfeszítéseket kell ten­nünk az ország fizetési mérle­gének javítására, az export fo­kozására. Ehhez szükség van az ipar termékszerkezetének korszerűsítésére, s erre meg is vannak a megfelelő elgondo­lások. A nemzetközi gazdasági hatások nálunk nagyon erő­teljesen érződnek. A jelenlegi viszonyok között ugyanis akkor tudunk zavartalanul dolgozni, népgazdaságunk akkor tud fej­lődni, ha a nemzeti jövedelem 45 százalékának megfelelő im­portcikket hozunk be. Fizetség­ként azonban a nemzeti jöve­delem 45 százaléka erejéig ex­portálnunk kell. Ehhez komoly erőfeszítések kellenek. Számí­tunk arra, hogy a reá háruló feladatokat mindenki becsület­tel megoldja és segíti az or­szág fizetési mérlegének javí­tását. Problémáink tehát voltak és vannak is. De ezekre gondol­va azért ne feledjük el, hogy például az ország nemzeti jö­vedelme )5 év alatt megkétsze­reződött, s hogy ma már fej­lett szocialista társadalom épí­tésén dolgozunk. Van mire építenünk. Ma­gyarországon munkáshatalom van, megszűnt az embernek ember általi kizsákmányolása, nemzeti függetlenségünk sért­hetetlen, népünk békében él és végzi alkotó munkáját. Ez a magyar ifjúság közvetlen örök­sége. Ha ifjúságunk iái foly­tatja azt, amit az elődök el­kezdtek, akkor bizakodással nézhetünk a jövőbe, a fejlett szocializmus útján eljutunk vég­ső célunkhoz, a kommunizmus- ■hoz. A programnyilatkozat főként az ifjúság törekvéseit fejezi ki. Becsüljék hát az örökséget, amely nem csekély, tiszteljék az elért eredményeket, és fej­lesszék is tovább! Az ifjúság kötelessége és feladata a tár­sadalmi, a szocialista forra­dalom, a tudományos-technikai forradalom továbbvitele. Neki kell megoldania a feladatot: az osztályok megszüntetését, a város és a falu, valamint a fi­zikai és a szellemi munka kö­Kádár János távirata L I. Brezsnyevhez LEONYID ILJICS BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának Moszkva Tisztelt Brezsnyev elvtársi A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magam nevében szívből köszöntőm önt, a Szovjetunió marsall- jává történt kinevezése alkalmából. A magyar nép az egész Haladó emberiséggel együtt nagy­ra értékeli a Szovjetunió dicső fegyveres erőinek történelmi szerepét. Ezek az erők döntő tényezői voltak a fasiszta ag- resszor szétzúzásának a második világháború menetében, és ma is megbízható oltalmazói a népek békéjének. On, kedves Brezsnyev elvtárs, a fasizmus elleni áldozatos harc egykori résztvevője, magas tisztségében ma is fáradha­tatlan tevékenységet fejt ki a Szovjetunió népei, a szocialista közösség országai, az egész emberiség békéjének védelmé­ben. Kinevezése alkalmából jó egészséget és további kiemelkedő sikereket kívánunk Önnek közös céljaink, az emberiség béké­jének, biztonságának erősítése és társadalmi haladása érde­kében kifejtett tevékenységéhez. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. zötti lényeges különbségek megszünetését. Nagyszerű, lel­kesítő feladat ez. önöknek kell megvalósítaniok a társa­dalmi igazság teljes érvényesí­tését. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának megítélése szerint a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség mél­tóan betölti hivatását. Kifeje­ződik ez a párt politikájáért végzett munkában, ez ifjúság nagyszerű kezdeményezéseiben a védnökségekben, és számos más akcióban, amelyek a fia­talok politikai, műveltségbeli képzését, fejlődését célozzák. A párt új tagjainak már több mint a fele a Kommunista If­júsági Szövetség ajánlásának révén került a pártba, s.ez a részarány a jövőben mindin­kább növekedni fog. vélemény az ifjúságról Az ifjúság megítéléséről esz­tendőkön át vita volt. Sokan külsőségek alapján ítéltek, má­sok személyes tapasztalataikat általánosították — néha jogo­san, néha jogtalanul. Az hi­szem, lényegesen előbbre ju­tottunk, a megítélés körüli vita eldőlt. Tudják, hogy az ifjúság felkészültebb és általában job­ban helytáll a tanulásban, a munkában, mint korábban. Általában megállapítható, hogy a magyar ifjúság jól dol­gozik, akár a termelési felada­tokról. akár például a honvé­delmi kötelezettségek teljesíté­séről van szó. Hazánkban a minteqy ötmillió kereső közül kétmillió fiatal. Azt hiszem, semmiféle eredményünket nem értékelhetnénk ' megfelelően, ha e kétmillió fiatal munkáját nem vennénk figyelembe. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség legfőbb feladata a ne­velés. Bizonyos értelemben a munkát is a nevelés eszköze­ként foghatjuk fel, mert a leg­jobb pedagógia: feladatot ad­ni, és a feladat végzése., köz­ben nevelni. A politikai neve­léssel kapcsolatban említem meg, hogy a KISZ kongresszu­si felkészülése nagyszerűen si­került. Sok jó javaslat gazda­gította a kongresszus anyagát. A széleskörű vitában azonban egy-két olyan nézet is felme­rült, amelyet nem volna helyes érvényesíteni. Ilyen volt pél­dául, hogy vallásos fiatal ne lehessen a KISZ tagja. Előfor­dult azután, hogy egyes KISZ- esék tagkönyvét azért nem cse­rélték ki, mert az illető háztáji­ban sertést hizlalt, s ezért anyagiasnak minősítették. Ezek a nézetek — bár jószándékúak - hibásak. Az ideológiai, poli­tikai nevelést elveink tisztasá­gának szellemében, nem sab­lonok szerint, nem álradikális jelenségnek engedve kell foly­tatni. Kérjük a KISZ-t, hogy eb­ben a tekintetben is a pártot kövesse. A szocialista erkölcs terjesz­tése szintén igen fontos fel­adata a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek. Igaz — s ezt sokszor hiányosságként fel is vetik —, hogy a szocialista er­kölcs kódexe nincs kidolgozva. Ez azzal függ össze, hogy tár­sadalmunk formálódó, átala­kuló társadalom, s erkölcsi normáink is formálódnak és alakulnak. Formálódik a szocialista erkölcs A szocialista erkölcs fogal­mai és követelményei azonban meggyőződésem szerint nagy méretekben és széleskörűen ter­jednek hazánkban, az ifjúság között is, jóllehet nincsenek tízparancsolatba szedve. Kódex nélkül is lehet ösztönzést adni a megfelelő erkölcsi magatar­tásra. Hiszen az itt, a kong­resszusi teremben olvasható jelszavak — „Hűség a néphez, hűség a párthoz!”, „Forradal­mi feladatunk és történelmi fe­lelősségünk a fejlett szocialista társadalom építései”, „Együtt az ifjúság tömegeivel az V. öt­éves terv teljesítéséért!”, „An- tiimperialista szolidaritás, bé­ke, barátság!" — mindegyike egy-egy erkölcsi követelmény. A fiatalok nevelésében követel­ményként állíthatjuk továbbá az önzetlenséget; azt, hogy ne csak önmaga, hanem családja, a közösség, a társadalom, a haza javára és hasznára éljen! Erkölcsi követelmény a felada­tokra való megfelelő felkészült­ség megszerzése. Ma már nem is elég, ha azt mondjuk, hogy „tanulj!". Azt kel! mondanunk, hogy „tanulj, dolgozz, és az­után is szünet nélkül képezd tovább magad”, mert napja­inkban másképp már nem le­het boldogulni, s a jövőben még kevésbé lehet. Ugyanígy erkölcsi követelményként elvár­ható a fiataloktól a helytállás, az, hogy kötelezettségüknek mindenütt és mindenkor pél­dásan tegyenek eleget. Ha pe­dig ezeknek a követelmények­nek eleget tesznek, akkor a szocialista társadalom többi er­kölcsi követelményeinek is meg fognak felelni. A KISZ-nek eb­ben jTagy a szerepe! A társadalom segít Biztosítom a Kommunista If­júsági Szövetség tisztelt kong­resszusát arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága, a Magyar Nép- köztársaság kormánya, a párt­ós társadalmi szervezetek, a jö­vőben is mindent megtesznek azért, hogy a magyar ifjúság fejlődése biztosított, egészsé­ges és jó irányú legyen! Kongresszusuknak jó munkát, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség tagságának és az egész magyar ifjúságnak nagy sikere­ket kívánok szocialista céljaink megvalósításához, a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség IX. kongresszusa határozatai va- lóraváltásához! Kedvező

Next

/
Oldalképek
Tartalom