Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-04-01 120. szám
\ Puna n t mt Tlaplö 1976. május 1., nőmbe* Utódaink által is elismerhetően.*. Tüloi Ernő Ybl-dijos építési ilyennek tervezi Pécs új városközpontját Milyen legyen Pécs új városközpontja? ® Tiszüzásra váró kérdések tervezés közben - ® Helyet gépkocsinak vagy embernek? ® Rugalmasan kezelhető rendezési terv J ó néhány esztendeje o Centrum kirakatában szemlélhettük Pécs új városközpontjának makettjeit. Akkor úgy látszott, hogy minden gyorsan meg is valósul. Nos, nem úgy lett Az építés lelassult a beruházási szándékok változtak, de új lehetőségek is közbeszóltak. Elsősorban olyanok, amelyek most már lehetővé tették, hogy az eredeti területet nyugat felé a Rét utcáig, kelet felé a Lég- szeszgyár utcáig terjesszék ki a Rákóczi út és az új főforgalmi út között A „hogyan?-ok” A város nagyon értékes területéről van szó, amelynek célszerű felhasználása igen nagy körültekintést igényel. Nagyságban a felét sem teszi ki a történelmi belváros területének, ami tisztázni kényszerít több dolgot Olyant például, hogy egyértelműen intézményi központ legyen-e, mint amilyennek . indult, ahol hiányzik o nyüzsgés, a lüktető, pezsgő élet. Vagy olyant hogy itt kell'-e megoldani a történelmi belváros parkolóigényét? Aztán olyant, hogy a kezdet puritánsága vonuljon-e végig a területen vagy a gazdaságosan attraktív építészeti megoldások is kapjanak-e helyet — méltó módon csatlakozva a történelmi központ építészeti értékeihez. Kellenek a területen olyan intézmények, amelyek egy országrészre sugározzák ki hatásukat. De kellenek lakások is, keli jó, az egész várost szolgáló kereskedelem és kell sok zöld is... A sok „kell" és az utánuk jövő „hogyan”-ok alapján fogalmazódott meg ismét az új városközpont rendezési terve iránti igény. A PTV hat építész kollektívája hét változatot dolgozott ki erre, s ezek szakmai zsűrizése a közelmúltban volt. A pályaművek alapján megkíséreljük felvázolni, milyennek is képzelik a pécsi építészek az új városközpontot Közös és eltérő vélemények Mindenekelőtt azt vegyük számba, ami közös és azt, ami különbözik. Minden terv egyetért például abban, hogy a Rákóczi út nem lehet éles választóvonal a két terület között, ezért keresik és több-kevesebb sikerrel meg is találják az összeköttetést. Abban is egyezik a vélemény, hogy a két főútvonal között feltétlenül kell egy lüktetőén forgalmas gyalogos fővonal is, amely szinte akadálytalanul elvezeti az embereket a -Zsolnay- szobortól a Rózsa Ferenc útig. Ugyanígy keresik az észak-déli gyalogos fővonalat is — felüljáró vagy aluljáró beiktatásával — a Hal tértől az új autóbuszpályaudvar felé. Közös a törekvés a zöldterületek kialakítására is abból a meggondolásból, hogy a mai belváros meglehetősen szegény a közparkok dolgában. Eltérőek a vélemények a terület funkcionális felhasználását illetően. Van amelyik 61 ezer négyzetmétert szán igazgatási intézményeknek,” de van amelyik csak 36 ezret. Az egyik 22 ezer, a másik csak 14 ezer négyzetmétert biztosít művelődési célra. Az ellátást szolgáló intézményeknek fenntartott hely 53 és 10 ezer négyzetméter között szóródik. Fontos eleme a területnek a lakás, mégis az egyik terv megelégszik csupán 550-nel, de o másik 1030-at kíván elhelyezni. Még eltérőbbek az ajánlatok a gépkocsik elhelyezésénél. Az egyik elegendőnek vél 1500 parkolóhelyet, a másik viszont 3730-ra gondol. A csarnokok sorsa Két hangsúlyos pontja van o területnek: a Zsolnay-szobor és a Rózsa Ferenc úti keresztezés. Mindkettő tér alkotására kínál lehetőséget — élnek is vele a tervezők —, valóság azonban csak akkor lesz ebből, ha tényleg megfelelő épületkoszorú övezi majd a tereket A két pont között a Rákóczi úté a főszerep, hiszen ez az összekötő kapocs a két városrész között A szakmai vitában elhangzott, hogy az északi oldalon meg kell hagyni a jelenlegi zárt beépítést, pótolva természetesen ott, ahol kikopik, de a foghíjakra nem kell „új műemlékeket" költeni. Problematikusabb a déli oldal. Az egyik terv a mostanihoz hasonló zárt beépítést javasol. Ezzel szemben az a vélemény, hogy nem szabad megismételni egy hátrahúzott vonallal a mai beépítettséget. Ellenkezőleg, meg kell találni itt a hajdani városfal mentén kialakuló zöldövezet folytatásának módját A pályamunkák többsége is laza beépítést, teresedéseket ajánl sok-sok zölddel. Van a területen egy figyelemreméltó együttes, ami láthatóan zavarta a tervezőket: a Sopiana csarnokai. Volt aki úgy tervezett, mintha nem is léteznének, de volt aki próbált valamit kezdeni velük. Vásárcsarnok? Áruház? Parkolóház? ... Ki tudja ... Érdemes gondolkodni rajta, mit lehet még gazdaságosan csinálni belőlük? Aztán a néhány éve feltárt, majd újra betemetett római kori épületmaradványok oz Ifjúsági Fiáz mellett. Érdekes módon csak egyetlen terv számol igen komolyan egy romkert és egy római kori emlékeket bemutató kiáll (tócsar- nok létesítésének a gondolatával. A gondolatébresztő javaslatnak hangot kell kapnia valami módon a végleges terv elkészítésénél. Végül is ez a terü+et egyetlen és értékes műemléke. Kell-e „felhőkarcoló”? A szakmai zsűrizésnél vitatták: szükség van-e ebben a térségben magasházra? Arra egy terv sem gondol, hogy „felhőkarcolókkal" tűzdelje tele a városrészt Ez nem is lenne helyes. Egy-két kiemelkedő pont viszont nem lenne bántó. Sőt! Ha arról beszélünk, hogy értékes területről van szó (ez általánosan elfogadott tétel), akkor nem hibáztathatok azok, akik az intenzív beépítés jegyében pontszerűen elhelyeznének egy-két magasabb házat, természetesen igen jól megválasztott, a panorámát nem zavaró helyen. Vannak j viszont tervek, amelyek nem • kívánnak a 3—4 szint főié emelkedni. Meggondolandó, hogy egy értékes területen nem fényűzés-e ez. A legvitatottabb a gépkocsik elhelyezésének kérdése, melynek megítélésénél eltérő o tervezők véleménye is. De még a legmerészebb is továbbmegy egy, a pályázattól függetlenül elhangzott vélemény: 4—5 ezer gépkocsi elhelyezéséről kellene itt gondoskodni, s megoldani a- történelmi belváros parkológondjait. Ez sarkalatos kérdés, ami felveti: mi is a terület tulajdonképpeni funkciója? Mert ha a belvárost parkolóterületként fogjuk fel, okkor máris fölösleges bármilyen rendezési tervről beszélni. Egy bizonyos gépkocsimennyiség elhelyezéséről mindenképpen gondoskodni kell. Az ötletszerűség ellen A tervpályázat, majd az annak alapján kidolgozandó, ru- ! galmasan kezelhető rendezési terv nem a mának, sokkal inkább a holnapnak, sőt a hol- naputánnak szól. A város beruházó szervként csak a lakásokat és járulékos létesítményeiket építheti meg. Itt tehát a város koordinációs szerepe kap nagyobb hangsúlyt. A város kialakíthatja az építészeti oldalt, de olyan szituációt kell teremtenie, ami kizárja, hogy a dolgok vakvágányra tévedjenek, s az ötlet- szerűség 'uralkodjon el a- fölöttébb értékes területen. Hársfai István \ GRÁnÁTALMAVIRAG — Állj meg — mondta hirtelen a kocsiban mellettem és nem is értettem, mit akar? Ketten utaztunk, vén lókötők, a csomagtartóban a horgászó szerszámokkal és a soványka zsákmánnyal, hazafelé. Harkányban szólt rám, a falu közepetáján, s amikor megálltam, kiszállt és egy elhanyagolt, fakó ház felé indult. Utána mentem, bement az üres telekre és egy viruló gránátalma-bokor mellett ünnepélyesen megállt. Zsebében kotorászott, bicskát húzott elő, s vágni kezdte a terrakotta-színű virágokkal teli ágakat. — Kinek? — kérdeztem. Egy pillanatra felnézett, bizonytalanná vált. — Nem is tudom... Olyan szép. Aztán tovább koesikáztunk, úgy éreztem magam, mint egy dzsungelharcos, gránátalma-bokornak álcázva. A hátsó üléseken elvittük kis híján az egész bokrot. Csoda, hogy nem szólt senkisem. Magamban tanakodtam: kinek szedtem ezt a virágot? — Viszek anyámnak — szólalt meg egyszercsak Szalánta körül. És aztán nem is szóltunk többet hazáig. „Furcsa, de akkor kezdtem tűnődni a gyermekkoromon, amikor az első gyerek jött, és ott lődörögtem a szülészet folyosóján... Idegenül éreztem magam, időnként jött valaki és megnézett, nem szólt. Értetlenül álltam az egész előtt, tudtam, hogy a feleségem gyereket szül, a mienket, atya leszek, de nem tudtam, mi az értelme ennek. Lány lesz-e vagy.fiú? Egy ideig rémképek is gyötörték, tudod, féligmed- dig szakmám, tanultam elég sokat a fejlődési rendellenességekről . . . Torzszülött lesz, agyvérzést kap, vak, süket, mit- tudomén .. . Azokban a pillanatokban igen rosszul éreztem magam, szerettem volna visszacsinálni az egészet, mindent, mindent, megkímélni a feleségemet ettől a szörnyű várakozástól .. . Mert végül is az volt, én rájöttem, hogy kilenc hónapig folyton erre gondoltam, csak még magamnak sem mertem bevallani. És azóta tudom, mert a feleségem is megmondta, hogy ő is félt... Azóta kilencéves a gyerek, visszabeszél, intőt hoz, dohányzik .. ." Az Anya- és Gyermekvédelmi Intézet igazgatójának irodájában szó nélkül meredünk egymásra az igazgatóval, dr, Várbíró Bélával. Átutazóban van a saját irodájában, éppen most rohant ide valahonnan, és mindjárt rohan innen valahová .. . — Adatok kellenek? Adatok? Számok, számok, számok, ennyi, annyi. — Nem — mopdom és érzem, hogy igazam van. — Mi kell? Hirtelen nem is tudom megmondani. — Az cnyavédelemről kellene sokat tudnom. A tekintete a válasz. Abban benne van minden. Minden erőfeszítés, minden apró cselekedet, ami azért történik, hogy a kismamát és a születendő gyermeket megóvja a mindennapok háborújától, a stresz- szektől, s ha e tekintetből némi szomorúságot véltem ki, hát az a kudarcoktól van, ami, mint mindenütt, itt is arat, csak itt szomorú következményekkel jár. Mert mit is mondanának a számok? Hány szakorvosi órát bonthatunk le és hová bontsuk? Mi az ördögnek tűnődjek most azon, hogy hol van hiány, hol kevés az asszisztencia, a szülőágy, az üvegkacsa, vagy egyéb szerkezet? Egy a fontos: a kismama és a gyerek sorsa kézben van, jó kézben van. Tanácsokat kap, védelmet élvez, anyagi segítséget könyvelhet el. Egyszer, társaságban hallottam valakitől: „Most már csodákat tesznek öregem. A feleségem fekve hordta ki a gyereket, az utolsó hónapokat bent töltötte a kórházban. Pihentették, altatták vagy micsoda, sőt, meg is operálták, összevarrták a méhnyakat. És nézd meg, micsoda gyerek lett belőle! Pedig a harmadik hónapban már el akart menni.. Anya gyermekével Fotó: Kóródi Gábor Igen. A veszély, a vetélés veszélye fennállhat, és akkor közbelép az anyavédelmi apparátus, a veszélyt elhárítja, sok-sok munkával, sok-sok áldozattal, minden megmentett gyerek nevében köszönet érte. Csak az a közönyösség ... Az emberek... Csak ne látnék buszváróban tülekedők között terhes asszonyt, csak ne látnék sorokat, ahol még odébb is lökdösik őket, . . Mert a megkülönböztetésre csak a figyelem miatt van szükség. Hogy megmutassuk: szeretjük őket. Hiszen anyák lesznek. • „Igen, ott tűnődtem a gyermekkoromon. Apám, tudod, meghalt, én nem is ismertem, anyám megpróbálta összetartani a családot, de nem ment sehogy. Csavarogtam, ingerült voltam örökké, már egészen kicsi korban. Nem értettem, miért nincs pantalló nadrágom, miért nem kapok szalámit a kenyerembe,- mint a töbCENTRUM Ä HÉTFŐ! 1976. május 3-án, 20 százalékos visszatérítés FROTTÍR TÖRÜLKÖZŐ 2 0,8 0 F t -1 ó I 5 4,5 0 F t - i g, KÍNAI FLANELL BÉBI TAKARÓ 3 8,10 Ft. biek, haragudtam én az egész világra. Bosszúm természetesen otthon csapódott le, a legkisebb ellenállás irányában, anyámon. Csepültem én mindent, kaptam is eleget, pofont, szép szavakat, sírást, amit akarsz... De tényleg nem írod meg a nevemet? Ott is hagytam, mihelyt elvégeztem a nyolcadikat, elmentem egy másik városba, nem, még nem ide, szóval máshol kezdtem az életet. Nem sikerült, mindennel kudarcot vallottam. Azt sem értettem. Azt hittem, ha szakítok anyámmal, a környezetemmel, másképpen tudok majd csinálni mindent. De balul ütött ki. Most már értem, miért..." Ez a barátom, aki eleinte bizonytalan kézzel, majd egyre határozottabban szedte a gránátalma virágokat, este, különböző sörök mellett — pilzenit ittunk, úgy hiszem, sokat — mesélt. S egy fogalmazása megütötte a fülemet, szörnyű várakozásnak nevezte a kilenc hónapot. Vajon én hogyan voltam vele? Be kellett vallanom magamnak, hogy nagyon-na- gyon sokat aggódtam. És voltaképpen ugyanezért. Hogy egészséges lesz-e? Az erőfeszítések egyik színhelyére mentem. Plexiburkolat, kerek kisajtók, kallantyúk, műanyagcsövecskék, műszerek, palackok, csapok és egészen kicsike emberek közé. Koraszülöttek osztálya. Megy a demonstráció, bámulok egy pici, vörös, egy kiló hatvan dekás gyereket. — Ö fejlődési rendellenességgel született, nincs végbele. Megoperálták újszülött korában, kivarrták a vastagbelet « hasfalra. Kérdéses, hogy kibírja-e, voltak már rá példák, hogy túlélik, s hathónapos korban lehetőség nyílik a végleges rendezésre... A helyzet csak számomra szokatlan. Ügy érzem magam, mint Huxley Szép új világában a lombikok közé látogató. Ott lombikokban születtek a gyerekek. Nem is születtek, ez a szó trágárnak számított. „Lefejtették” őket. — Egészséges koraszülött nincs? Megkapom a magyarázatot, hogy az csak valami baleset következménye lehet De az a kicsi sem mondható egészségesnek, hiszen nincs kifejlődve a tüdeje, egyszerűen nem érett meg a kinti életre, (gy mondták, kinti. A szorongás az anyák részéről, de mindenki részéről indokolt. Sok mindent megtehetnek már, de Huxleynek sohasem lesz igaza. Nincs jobb „lombik”, mint az anyaméh. „Aztán még messzebb jöttem, ide, és idehoztam anyámat. Érdekes módon, bár nem lakunk együtt, soha nem is laktunk együtt, minden kezdett megváltozni, bejöttek dolgok, érted ugye, megnősültem, beiratkoztam főiskolára, szóval, kezdtek menni a dolgaim. Kevés kapcsolatunk volt, most is kevés van, időnként, ha iszom egy kicsit, emlékszem, ahogy az alkonyaiban cipelte a teli szatyrokat a hegynek fölfelé hajdan, csámpás, száz forintos cipőjében... És olyankor elmegyek és meglátogatom, mondom neki: hogy van, mama, mert magázódtunk otthon, és ő mondja, hogy jól. Már öreg, egyedül van, arról is szó esett, hogy otthonba kerül, de végül mégsem . .. Szeretném egyszer megmondani neki, hogy tulajdonképpen nagyon szerettem, mámaF meg hogy most is nagyon szeretem, és hogy szégyellem magam, mafna ... De mikor mondjam meg neki? Mikor? Holnap talán, amikor elviszem neki a gránátalmát..." Kampis Péter «
