Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)

1976-04-01 120. szám

T97Í. mSfuB 1, irombát

Pímonttiit Ttrroifl

3

Vllághódító úton a S00 kilovoltos szigetelő

Gyors átállás és váltás a Pécsi Porcelángyárban

Fejlesztik a rostoiiiroyárat

Szeretnének pénzt kapni

Szerelik az új masszamalom berendezéseit.

Mindig is cél volt, hogy a terméket gazdaságosan állítsák elő és a piacon sikerrel adják el. Ma nehezebb értékesíteni az árut, mert sok vetélytáirs1 hozakodik elő ugyanazzal — jobb minőségben, sót még olcsóbban is. A kiváló minőség, a megfelelő termék életképessége a piacon dől el: viszik-e és haszon is adódik ebből. Sokszor halljuk: világszínvonal.

Egyeseknek az elérhetetlenségbe fetisizált fogalom, míg mások széo frázisokkal, jelszavakkal hozsannázzák körül, de a többség tesz is megvalósításáért.

A Pécsi Zsolnay Porcelán- gyárban inkább európai, vagy nemzetközi színvonalat emlegetnek. Birkóznak eléréséért gondokkal, megtorpanásokkal, de kitartóan, sőt tervszerűen.

Gondoskodás távlatokban

Bosnyák János, a gyár igazgatója az „optimista problémákat” vázolja fel:

— Az emberek tudatában ma is a „Zsolnay-legenda" él, úgy vélik, csak eozinnal és porcelánfajansszal jelentkezünk a világ előtt. Ez évi termelésünknek 56 százalékát műszaki porcelán, amin belül a szigetelő 45, míg oz ellenállástest 11 százaléknyi. .Ezen kívül az edény 28 százalékkal szerepel. A határidővel nem késhetünk, szorít a vevő és mind nehezebb időt lealkudni. A korszerűség szellemében arra törekszünk, hogy az előállítás és a szállítás költsége a lehető legalacsonyabb legyen. A ráfordítás legapróbb porcikáira is ügyelünk. Egyre finomabbá, szervezettebbe, pontosabbá válik a termelés és összefüggésekben, piaci távlatokban gondolkodnak a brigád- és csoportvezetők. Mondhatnánk, túl kell látni a gyárkapun és az országhatáron is.

— A műszaki, önköltségi, esztétikai követelmények kielégítése nagy mértékben fügq a gyári vezetés színvonalától, de sok múlik a munkások szak- képzettségétől is. Ezért átképzésre járnak, más munkakört vállalnak. Nehéz a megszokottból kizökkenni, sőt néhányon azt rebesgetik, ez így lesz örökké. Minden új vállalkozás kockázattal jár; például az anyagbeszerzés miatt is. Újdonságunkat, a távvezetéki rúdszigetelőt fémszerelvényez- zük. Sajnos, nehezen szerezhetők be a szerelvények. De állandó készenlétbe „kényszerít" minket az a tény, hogy államonként különbözőek a hálózatfejlesztési szabványok. A piac betört tervezőasztalainkhoz, munkapadjainkhoz és kényszerít, vegyük észre mondja a gyárigazgató.

Győzőt! a józan ész

Dr. Crosch Béla igazgató- helyettes, főmérnök arról beszél, hogy a fíliéreskedés helyett győzött a nagyvonalúság, mely nem sajnálja a pénzt a korszerű műszaki színvonal, a termelés- és gyártmányszerkezet megvalósításához:

— A száz kilovoltos nagyszigetelők mellett tettük le a vok- sot. Befejeződött ennek érdekében a 130 millió forintos rekonstrukció. Európai szinthez közelíti a termelést, a nyers- gyártást segítő csaknem negyvenmilliós géppark, a csiszolócsarnok, villamoslabor, a nyolcvanmilliós modern égetési rendszer. Régen a széntüzelésű kemencéket nem szabályozhattuk: csak a lapát számított a legjobb műszernek. Ma már arra törekszünk, hogy az égetési segédeszközök mennyisége csökkenjen és több porcelánt égethessünk. Jelenleg* 1,8 kilogramm sziliciumkarbid „biztosít" egy kiló porcelánt — az 1300 fokos kemencében — a régebbi 4 kiló samott helyett.

— Tavaly 270 tonna 100 kilovoltos szigetelő hagyta el gyárunkat, idén 500 tonnát szállítunk. Ezenkívül 10 tonnát Spanyolországba szánunk. Jövőre a belföldre 700 tonnát és külföldre 200 tonnát gyártunk. 1978-ban 800 tonna jut a hazai és 400 tonna o külföldi vásárlókhoz és addigra gyártásunk egyötödét köti le a száz kilovoltos szigetelő. A kézi formázás helyett egy rúdból esztergáljuk ki, húszszorosára növelve a termelékenységet. Előállítása rendkívül komplikált és így is kézimunka-igényes. Olcsóbban rukkolunk ki vele minden nyugati cégnél: a kereslet nagy és a kínálat alacsony. Fő vásárlója a Ganz Villamossági

Művek, de újabban svájci, jugoszláv, olasz érdeklődök jelentkeztek. Hazánkban Pécs lesz a száz kilovoltosok ,,termelő-gazdája". Beruházása nagyon eszközigényes, lassan térül meg. de megéri — fejezi be Grosch Béla.

Világszint és esztétika

Misángyi László technológiai osztályvezető megjegyzi: — Nemcsak a megjelenés fontos o terméknél, de az is, ahogy készül. Forradalmi változást hozott a száz kilovoltos szigetelő. Emellett gyártjuk a szabad vezetékek szigetelőit, az alóílo- mások készülékszigetelőit, valamint a kapcsoló- és transzformátor-szigetelőket is. A mostani rekonstrukció lehetővé teszi, hogy idén kifejlesszük az — uralkodóvá váló 400 kilovoltos hálózatra — a szigetelőinket, ami komoly technikai fel- készültséget igényel. 1977-től teljesen kielégítjük a hazai rendeléseket, vagyis nem kell importálni.

— Fokozódj a szigetelők mechanikai igénybevétele. Fontos a tömörség és szilárdság, ami a szigetelöképességet „erősíti". Ezért helyben kísérletezünk: a 120 centi és 9,5 centi törzs- átmérőjű szigetelőt addig „terheljük", hogy 20 tonna „súlyt" elbírjon.- Ez év második felében

minden szigetelőt fémszerelvé- nyezünk helyben, így teljes értékű, „biztos" árut adhatunk a piacra, hiszen működés közben vizsgáljuk meg termékeinket — mondotta Misángyi László,

Az edénygyártás rekonstrukciójára hatvanmillió forintot fordítottak eddig. Felszámolták a szétszórt, több helyen folyó gyártást és kis területre koncentrálták. Megszűnt a primitív anyagmozgatás. A kéz« megmunkáláshoz viszonyítva az új automata gépsorok a formázás termelékenységét meg- nyolcszorozzák. A porcelánedényt „felfuttatják”, mert a műanyagedény iránti érdeklődé* „megcsappant”. A korszerű gépek és az új égető kemencék révén fehér, fényes, kopásálló és karcmentes felületet hoznak létre és a szilárdság « javul.

Az erős mosogatógépek — ugyanis - a háztartásokban is elterjednek. Évente egy-két új étkészlettel jelentkeznek a piacon.

Az edény, és nagyszigetelőgyártás csaknem háromszázmillió forintos rekonstrukciója a Pécsi Zsolnay Gyárban 1973- ban indult. A massza-malom kivételével az építkezések befejeződtek. Az átállás, a váltás

„rekonstrukciós fejezete” feltűnően rövidnek bizonyult. Ugyanis a beruházás során a téchnológiai tervezést a gyári kollektíva maga vállalta, míg a speciális tervező munkát „albérletbe adták” más tervező vállalatoknak. A munka az új gépeken, csarnokokban néhány hónapja kezdődött meg. Most a bizonyításon a sor.- Csuti János A növekedés idejét éli a Pécsi Bőrgyár, most épül az évi 500 ezer négyzetméternyi puhabőr többletet eredményező új gyárrészlegük. Emellett már korábban gondoltak a rost- műbőrgyár fejlesztésére is — mint ismeretes, ez a gyárrészleg a bórfaragásból származó hulladékokat dolgozza fel talpbéléssé —, ringbe is szálltak egy nqgyobb összegű hitel elnyeréséért, de végül nem sikerült megszereznie Pécsnek a százmilliókat. Ennek ellenére nem tettek le a fejlesztésről, ha új gyárat nem is építhetnek, tovább növelik a rostműbőrgyártó kapacitást.

A pécsiek most abból a 45 milliárd forintos hitelkeretből szeretnének pénzt kapni, amit a kormány az export árualapokat növelő beruházásokra irányozott elő az ötödik ötéves tervidőszakra- Kérelmük a banknál jó visszhangot kapott. A saját pénzzel együtt 30—35 millió forintot ruháznának be, főként gépek vásárlásáról és beállításáról van szó Már kértek is ajánlatokat olasz gépgyáraktól. Amennyiben a fejlesztésre sor kerül, gz évi termelés a jelenlegi évi 2000 tonna rostműbőrrel szemben 2400—2500 tonna lesz. '

Jubileum már az új gyárban „Jó! kezdtük az 1976-os évet

Megszünik a sárdagasztás

Kőrnyékrendezés

Mintegy ezer embernek adtak új otthont Pécsett az Ifjúság útján, a sörgyárral és a Tanárképző Főiskolával szemben épült tízemeletes házak. Szinte természetes, hogy a három szövetkezeti és egy PIK- épüiet lakói örömét először semmi sem zavarhatta. Azonban hamarosan jelentkeztek a bosszantó apróságok: a házak környéke kiábrándító, a legkisebb eső után is bokáig ér a sár, nincs szemétszállítás. Készült ugyan salakút a házak közé, ennek azonban már hí- re-hamva sincs, a járókelők „beledolgozták" az altalajba. A szeméttárolók az úttest szélén állnak, mivel a szemetesautó képtelen a házakat megközelíteni a házak köztf út hiánya miatt. így a lakók a legegyszerűbb megoldást választják, elszórják a háztartási hulladékot a ház körül.

Amint az építést finanszíro- xo UNIBER vállalatnál mega sörgyári házaknál

tudtuk, a lakók panaszait rövidesen orvosolják. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat — mint generálkivitelező — alvállalkozójaként a Kertészeti és Parképítő Vállalat már kész tervekkel rendelkezik: az utak rövidesen elkészülnek, s a parkosítás is megoldódik őszre. Utóbbira csak ekkor kerülhet sor, mert a tavaszi kiültetésről már elkéstek.

Milyen lesz a négy épület környéke? Két-két ház között U-alakú betonút készül, ugyanilyen burkolattal negyven gépkocsi befogadására alkalmas parkolót terveznek. A 46-os és 47-es számú épületek között nagy játszótér lesz

pingpongasztallal, lengőhintával, létrás tornafallal, má- szókorláttal, kombinált torna- állvonmyal. Az idősebbeknek és az „ülősport” kedvelőinek műkő sakkasztalokat állítanak, ahol alkalmasint kártyázni, uzsonnázni is lehet. A házakat minden oldalról parkok övezik majd, s előnevelt fákat is ültetnek, így a lakók valódi zöldövezetben élhetnek.

Még egy érdekesség: az első tervekkel ellentétben nem változtatják meg az Ifjúság útja nyomvonalát, csak szélesítik az utat. így az úttest és a házak közé is növényzet kerülhet, gyep, valamint egynyári és évelő virágok.

Sr. P.

lyamatosan hozzájárulnak az átállás ezirányú jó felkészüléséhez. Véleményem szerint jól indultunk és az első negyedévi eredményeink alapján bízunk abban, hogy megnövekedett éves tervünket sikeresen teljesítjük.

BÖLCSKEI LÁSZLÓ:

— A mi brigádunknál is legfőbb feladat volt az átállás jó megszervezése. A múlt év végéig szériában készítettük a Mohács garnitúrát, — 4 szék, 2 fotel és egy heverő — kezünkben volt mán minden mozdulat, úgy is mondhatnám, ha álmunkból felébresztettek is már tudtuk a munkánkat. A Mohács garnitúra megszűnt és a tavalyi 10 000 szék helyett az idén 100 000 szék elkészítése a terv. Erre kellett átáilnunk, felkészülnünk. Már az elmúlt év végén — a felkészülés szakaszában — megismerkedtünk az új típusokkal, rajzokkal. A TMK műhely sokat segített a szerszámok, sablonok elkészítésében. De mindez kevés lett volna — ha nem ismerjük meg az új gépeket is. Az új gyárban beállításra kerülő új gépek már itt voltak. Véleményem szerint helyes volt, hogy a beszerelésig sem hagytuk állni a gépeket, hanem itt a régi üzemben termelésbe állítottuk, megismerj tűk működésüket.

DUDÁS JÓZSEF:

— Véleményem szerint r* sikeres volt a felkészülés. Már az elmúlt év végén legyártottuk azoknak a gyártmányoknak a nullszériáját, amelyekkel ebben az évben indultunk. A répi gépek helyett pneumatikus gépekkel készítünk naponta mintegy 360 széket. Az új üzemben már szalagrendszerű lesz a termelés az itteni úgynevezett csoportos helyett. Tapasztalatom szerint a felkészülés időszakában jól elsajátítottuk az új munkamódszert. A folyamatos termelés érdekében azonban javítani kell a habszivacs-ellátást Időnként akadozik, nem áll mindig rendelkezésre a megfelelő méret Az új tervidőszak sikeres indulásához a

I gyár , valamennyi dolgozója hozzájárult eddigi eredméI nyeink biztatóak. Hadd moni dóm el azt is, hogy az új gyár építését „Nyolc órát az új üzemért" mozgalommal is segítettük. Sokan dolgoztak társadalmi munkában például a tereprendezésen.

BODA GYÖRGY:

— A terméknek végül is a szövet, a szabászat adja meg a teljességét. Eddig sima szövettel dolgoztunk, most pedig jobbára csíkossal. Ez figyelmesebb munkát követel szabászoktól, varróktól egyaránt Hogy érzékelhetőbb legyen, hadd mondjak hasonlatot: könnyebb sima szövetből zakót varrni, mint például a kockásból, amelynél pontosabban kell passzítani az anyagot Több lett a munkánk, ezért az eddigi két műszak helyett három műszakra váltottunk.

Garay Ferenc

Seres Éva felvétele

1

Az összehasónlítá számok a feladat nagyságát mutatják: a Mohácsi Szék- és Kárpitosipari Vállalat 1^75-ben 20 000 bútor-garnitúrát és 10 000 széket gyártott, — 1976-os terv: 20 000 garnitúra és 100 000 szék! Természetes, hogy a nagy felfutás a termelés régi körülményeinek megváltoztatását igényelte. Egyrészt mintegy 150 millió forint beruházással új gyárat kellett építeni, másrészt alapos munkaszervezést kellett végrehajtani az átállás érdekében. Előreláthatóan július közepén — a gyár alapításának 25. évfordulójára — a korszerű, új gyár megkezdi a próbaüzemelést.

Sikeresen készültek-e fel az új feladatok megoldására, hogyan indult az „ötödik ötös" első esztendeje, az 1976-os év? Erről a kérdésről beszélgetni ültünk „kerékasztalhoz" párttagokkal, a gyár négy fizikai munkásával: Emmert

László és Bölcskei László asztalosokkal, Dudás József kárpitossal és Boda György szövetszabásszal.

EMMERT LÁSZLÓ:

— Az előkészületek mór az elmúlt évben megkezdődtek és én a munkahelyemről, mondhatnám a munkapadtól is úgy látom, hogy nagyon körültekintő szervezéssel jól felkészültünk az átállásra. A sok feladat közül említem például: igényünk lesz egyrészt új szakmunkásokra, másrészt a már dolgozó munkásaink szakmai továbbképzésére is. Az új gyárunkban beállításra kerülő korszerű szovjet, NDK, lengyel, svéd gépek új technológiát is követelnek, ezt meg kell tanulni. Jelenleg 34 kárpitos és 30 asztalos szakmunkástanulónk van, — de szakmunkásaink továbbképzésére is tanfolyamokat szerveztek. A tanfolyamok hozzájárultak és fo-