Dunántúli Napló, 1976. május (33. évfolyam, 120-149. szám)
1976-05-15 133. szám
Nem szúr szemet... A vállalati belső tartalékok keresésekor könnyen megeshet, hogy csupán azt figyelik: ki az, aki olykor vagy gyakran nem dolgozik és melyik gép, menynyit áll. Ebből kiindulva kezdik azután vizsgálni — nagyon helyesen — a tétlenkedés, vagy a gépállás okait. Tehát — így is mondhatjuk — közvetlen veszteségidő-feltárást végeznek: azt nézik, hogy a munkaidőből hány perc, hány óra futott el haszontalanul, mert hiányzott az anyag, a rajz, vagy késett a karbantartó, a gépbeállító, vagy hiányzott a munkás a gép mellől, mert nincs, vagy mert megbetegedett. Az ilyesmiből adódó időveszteségek tekintélyes óraszámot tesznek ki. Népgazdasági ösz- szesítésben az így elfutó percek az éves munkaidőalap — egyesek szerint — 10, mások szerint 25 százalékát is felemésztik. E kiesés csökkentése kézenfekvőén, a jelenlegi vállalati erőforrások (ember és gép) azonnali jobb hasznosítását eredményezné: ugyanaz a géppark, létszám, ugyanannyi idő alatt több eredményt érhetne el. Ez közismert képlet és nincs is ma olyan vállalat, amely ne igyekezne valamilyen módon csökkenteni az effajta veszteségeket. A vállalati gazdálkodásban azonban létezik olyan helyzet, amelyben senki sem áll, nem fut a perc tétlenül vagy haszontalanul, az erőforrások és a munkaidőalap lehetséges kihasználásától mégis messzire elmarad a vállalatok egész sora és az egész népgazdaság. Ezt a veszteséget nehéz felfedezni, ez nem szúr szemet. Arról van szó ugyanis, hogy a hazai iparban a közvetlen termelő tevékenységet kiszolgáló úgynevezett melléktevékenységeket igen sok ember végzi, lassan és alacsony hatásfokkal: az anyagmozgatást, a karbantartást, a raktározást, a vállalati fűtést és energiaellátást slb. Vagy például a gépipari szerelő munkát — általában — (az építőipart is) még mindig nem gépesítették megfelelően. A gépiparban például az alig gépesített szerelés a gépipar teljes munkáslétszámának 23, ez anyagmozgatás a 12 százalékát köti le. Ha ehhez hozzászámítjuk a többi szükséges melléktevékenység munkaerőgárdáját is — máris a teljes munkáslétszám feléhez közelítünk. Ez az arány nem csak a gépiparra vonatkozik, hanem — legfeljebb 1—2 százalék eltéréssel — tulajdonképpen az egész népgazdaságra. Az e körben foglalkoztatott emberek, ha méq oly serények is, közvetlenül csak a töredékét állíthatják elő annak a termelési értéknek, amelyet a létszám másik fele, a termelő berendezések mellett, azokat kezelve előállít. A ,,melléktevékenység" címszó alatt összefoglalt teendők persze rendkívül szükségesek, az értékalkotó folyamat nélkülözhetetlen részei, ha ezekben zavar támad, az súlyos fennakadásokat okoz a közvetlen készáru-termelésben is. Sőt: valamennyi vállalat egyik feladata most éppen az, hogy a közvetlen termelőberendezések és a melléktevékenységek technikája, technológiája közötti összhangot megteremtse. Nem lehet szüntelenül csak a termelést végző berendezéseket korszerűsíteni — egyszer be kell „várni”, hogy a kiszolgáló technika színvonala felzárkózhasson a termelő gépek műszaki tudományához. tempójához. Sok gyárban a jelek sokasága figyelmeztet arra, hogy eljött ennek az ideje. A két tevékenységcsoport közti színvonalbeli különbség napjainkra már jelentős veszteségforrás: a lassú, s többnyire a kézimunka színvonalán megrekedt kiszolgálás egyre inkább gátja a nagy értékű termelőtechnika maradéktalan kihasználásának. A veszteség tehát itt nemcsak abban jelentkezik, hogy ezek a munkák sok embert kötnek le — noha ez is számottevő pazarlás — hanem konkrétan abban is, hogy kifejezetten lassú és bizonytalan a termelés kiszolgálása. A kohó- és gépipar közelmúltban kidolgozott egységes cselekvési programja számol ezzel a tartalékkal is: vállalatai figyelmébe ajánlotta a tervek összeállításához s a végrehajtásához is. Természetesen nemcsak a gépipari ágazatban van mód — ahogyan a cselekvési program fogalmazta — a technológiai szerkezet átalakítására, hanem az egész népgazdaságban. Valamennyi vállalatnál érdemes keresni a lehetőségeket és megteremteni a pénzügyi feltételeket is ahhoz, hogy egyre több embert szabadíthassanak fel — a gépek és a szervezés segítségével — a termelést kiszolgáló, kevésbé hatékony munkák alól. Közlemény a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt küldöttségének magyarországi látogatásáról Az MSZMP meghívására május 10—14 között látogatást tett Magyarországon a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt küldöttsége Gerhard Da- nelius, a párt elnökének vezetésével. A küldöttségét fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára. A küldöttséggel megbeszélést folytatott Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, a KB titkára. A látogatásról kiadott közlemény többek között megállapítja, hogy mindkét párt kiemelkedő fontosságot tulajdonít a nemzetközi enyhülés folyamata további elmélyítésének és megszilárdításának. Szükségesnek tartják, hogy a politikai enyhülést leszerelési intézkedések támasszák alá és kibontakozzon a katonai enyhülés. Mindkét párt határozottan fellép a nemzetközi enyhülés ellen irányuló mindenfajta akcióval szemben. Következetesen harcolnak a szovjet- ellenesség és a kommunistael- lenesség minden formája ellen. A közlemény hangsúlyozza, hogy a két párt cselekvőén hozzájárul az európai kommunista és munkáspártok értekezletének sikeres megtartásához. Hozzájárulás Helyett adókedvezmény Lapunk hasábjain tájékoztattuk a kedves olvasóinkat, hogy megérkezett az új ofszet újságnyomó rotációs gép, melyet most szerelnek a Pécsi Szikra Nyomda új, Engel János úti épületében. — Szokolai felv. — Á Varsói Szerződés a béke védelmezője Jakubovszkij marsall cikke a Krasznaja Zvezdában sére, a tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtését célzó lépésekre. A Varsói Szerződésben résztvevő országok politikai együttműködésének fejlesztésében, pozícióiknak és befolyásuknak a világpolitikai színtéren történő erősítésében fontos szerepet játszik a tagországok politikai tanácskozó testületé. Jól érzékelteti ezt a szerepet a testület 1965-ben Varsóban megtartott ülése, amely javasolta, hogy hívják össze az európai államok tanácskozását. A Szovjetunió és a testvérországok hosszú, kitartó harcának eredménye, hogy 1975 nyarán sikeresen befejeződött az összeurópai tanácskozás, amelynek záródokumentumát 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada is aláírta. Vannak azonban még olyan erők a világon — figyelmeztet Jakubovszkij marsall cikke — amelyek a feszültség fenntartására törekednek, fokozzák a fegyverkezési hajszát és támadásaikat a béke és társadalmi haladás erői ellen. A tőkés országokban egyesek arra törekszenek, hogy elsikkasszák a helsinki záródokumentum lényegét, s a megállapodást eszközként használják fel a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásukhoz. Továbbra is a háborús veszély fő forrását jelenti a NATO, a nemzetközi imperializmus agresszív katonai tömbje, amelynek tagországai évről évre növelik katonai kiadásaikat. A szocialista közösség országainak véleménye szerint mindaddig veszély fenyegeti a népek biztonságát, amíg léteznek a háború és agresszió erői — hangsúlyozza Jakubovszkij marsall. Ez az oka annak, hogy a kommunista és munkáspártok, valamint a Varsói Szerződéshez tartozó országok kormányainak politikájában a szilárd békevágy párosul a védelmi képesség állandó fokozásával. E politika eredményeként a szocialista országok ma jól felszerelt, erős hadseregekkel rendelkeznek, amelyek képesek a legbonyolultabb feladatok végrehajtására is, s megbízhatóan védelmezik a szocializmus vívmányait, népeik békés alkotó munkáját. Pénteken volt 21 éve, hogy az imperialista hatalmak ag- ressziós lépéseire válaszul megszületett a Varsói Szerződés szervezete, az európai szocialista országok barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási megállapodása. A szocialista közösség népei, s az egész haladó emberiség az eltelt 21 év alatt többször is meggyőződhetett arról, hogy helyes és szükséges volt ennek a békés védelmi szervezetnek a megalakítása — állapítja meg az évforduló kapcsán Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka a Krasznaja Zvezda számára írt cikkében. A Varsói Szerződés tagországai szervezetük megalakítása óta sokat tettek az imperializmus agresszív terveinek meghiúsításáért, az imperialisták más államok és népek belügyeibe történő beavatkozásának elhárításáért. Jakubovszkij marsall ezzel kapcsolatban emlékeztet a Vietnam és más délkelet-ázsiai országok népének nyújtott támogatásra, az angolai hazafias erők segítéErb János felvétele Dr. Trethon Ferenc pénzügyminiszter-helyettes pénteken tájékoztatta az újságírókat a vállalati beruházások állami támogatásának rendszeréről, amelyről a közelmúltban hozott határozatot a Minisztertanács. Elmondta, hogy a támogatáshoz kapcsolódó feltételek a központi célok megvalósítására ösztönzik beruházásaik eldöntésekor a vállalatokat. Általában akkor nyújt az állam támogatást a vállalati beruházásokhoz, ha az adott fejlesztés a népgazdaságnak és a vállalatnak egyaránt érdeke, de a megvalósításához a vállalat forrásai nem elegendőek, továbbá akkor, ha a vállalatot saját érdekeltsége nem ösztönzi kellőképpen a népgazdasági érdekű beruházásokra. Az állam az ötödik ötéves terv időszakában 95 milliárd forinttal segíti a vállalati és szakszervezeti beruházásokat, vagyis e beruházások pénzügyi forrásainak egynegyedét biztosítja. A támogatások egyhar- madát a mezőgazdaság kapja, a többi ágazatban a vállalati beruházások pénzügyi forró, sainak átlagosan 20 százalékát fedezi a támogatás. Az átlagon felül segíti pénzügyileg az állam a vállalati beruházásokat az építőanyagiparban, a könnyűiparban, az építőiparban, az élelmiszeriparban és a szénbányászatban. A népgazdasági terv több mint 50 olyan beruházási célt jelölt meg, amelyet az állam pénzügyileg támogat. Az építőanyagiparban például a beruházások építési feladataihoz szükséges anyagellátást, a lakosság építőanyaggal való ellátásának javítását, elsősorban a kő- és kavicsbányászat, a beton- és vasbetonáruk előállítását célzó fejlesztéseket. Az építőiparban főként a nagyberuházásokat kivitelező építőipari kapacitások bővítését, a ruházati iparban a korábban megkezdett rekonstrukció folytatását, illetve befejezését, a nyomdaiparban többek között a napilapok, a folyóiratok és a könyvek előállításának bővítését, a bányászatban elsősorban a gazdaságosan működő szénbányák kői szerűsítését. A költségvetésből eddig ingyen juttatott hozzájárulás helyett a jövőben elsősorban adó- kedvezményként, vagyis közvetett módon kapnak támogatást a vállalatok. Az adott beruházás nyeresége után fizetendő adó mérséklésével vagy elengedésével nyújtja az állam a pénzügyi támogatást. így érdeke a vállalatnak, hogy a beruházás minél nyereségesebb legyen, hiszen a nagyobb nyereség után fizetendő magasabb adóból többet tud elengedni az állam. Baranya és Eszék vezetőinek találkozója Baranya megye és Eszék terület 1976. évi kapcsolatairól tanácskoztak tegnap Harkányban a két tesvér- megye vezetői. Baranya megye részéről dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a Baranya megyei Párt- bizottság első titkára, Bocz József, dr. Jerszi István, a pártbizottság titkárai, jugoszláv részről Dejan Re- bics, a Horváth Kommunisták Szövetsége Eszék Területi Konferenciájának titkára, Franjo Plazibat, a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Eszék Terület Választmányának elnöke vett részt a megbeszélésen. Ezt követően megtekintették a beremendi cementgyárat, majd a sátorhelyi ásatások színhelyét. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIII. évfolyam, 133. szám 1976. május 15., szombat Ára: 80 fillér Beruházások állami támogatása A Duna Mohácsnál.
