Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-18 / 108. szám
W74. április ft, vasárnap Punäntüit napiö s Zöldség a fólia alatt Napirenden a korszerűsítés Baranyában napenergiával fűtenek A jövő a termálvizes fóliatelepeké Ezen a tavaszon már 320 ezer négyzetméter kerti földet borít fóliatakaró, de ebből „csak" 180 ezer négyzetméter van a nagyüzemek — tíz termelőszövetkezet — tulajdonában. A többi szétszórtan több száz kistermelő kiskertjében. Könnyű kiszámítani, hogy a baranyai nagyüzemek átlagos fóliafelülete alig haladja meg az 1,5 hektárt, pedig nagyüzemben a 3 hektáros fóliatelep jelenti a gazdaságosság alsó határát Ilyen nagy csak egy van — a mohácsi Új Barázda Tsz-ben. Az első blokk Jó jel, hogy az idén a nagyüzemek már igyekeznek korszerűsíteni és növelni fóliofe- lülétükét Két hektárra növelte fóliatelepét a szederkényi, a mozsgói, a f el sőszentmá rtoni, az egy házasharaszti tsz. A má- gocsi Béke Tsz, kétezer négyzet- méterrel növelte a fóliafelületét s áttért a korszerűbb vasvázas bordázatra. A tél folyamán vadonatúj egy hektáros fóliatelepet épített és helyezett üzembe a görcsönyi tsz, amely április elején már 32 ezer csomó retket szállított s a jövő héten megkezdik a zöldpaprika árusítását A telep építészeti érdekesség is, prototípusa a Kertészeti Egyetem soroksári telepén látható. Ezt a háromhajós, háromszor kilenc méteres fesztávolságú, 5 méter magas és 50 méter hosszú, olajjal fűtött csarnokot fóliablokknak hívják. Előnye a nagy légtér, az egyenletes hőeloszlás é's a beépített automatikus permetező öntözés mellett a teljes gépe- síthetőség. Rendes szántóföldi traktorok és munkagépek dolgoznak a fóliacsamokban s ezzel a zöldséghajtatás kézi munkaigénye igen alacsonyra szorítható. KorláHan export Baranyának úttörő érdemei vannak a fóliás termelés bevezetésében. Az ország első üzemi fóliatelepét a mohácsi Új Barázda Tsz területén építették fel 1967-ben. A mohácsi telep — ma is a legtöbb árut adja. A fóiiaalagutak után megjelentek a 2,80 méter magas fóliasátrak, melyekben már kis kerti traktor dolgozhatott, majd a fóliaházak, s most megépült Görcsönyben az első blokk. Az alföldi tsz-ek termálvizekkel fűtik a fóliatelepeket, s január—februárban már salátát, retket, uborkát, paprikát visznek a piacra. Tekintve, hogy Baranyában ma a drága olajfűtés az egyetlen lehetőség, — s a fóiiatelepeknek csak mintegy 10 százalékát fűtik. jobbára csak a palántanevelőket — a napenergiával fűtött fólia nem tud versenyezni a szentesi és a többi olcsó termálvizes kertészettel. A baranyai nagyüzemi fóliatelepek olcsó napenergiával március—áprilisban adják a primőr árut. Még ekkor is elég jók az árak s elég nagy a kereslet ahhoz, hogy az áru piacra találjon. A mohácsi Új Barázda Tsz rövidesen megkezdi o fólia alatt nevelt fejeskáposzta exportját Svédországba. Egy fej 60 dekás káposztáért 18 forint indító árat kap a tsz, ami aztán lecsökken 2 forintra, de ha május 10-ig leszállítja a szövetkezet, akkor 10—13 forintos átlagárat tud e termékkel elérni. A mohácsi tsz ebben az évben csak a 3 hektáros fóliás kertészetéből 2,2 millió forint bevételt tervez. Az idén a burgonyával és a hagymával együtt 48 vagon zöldséget szerződtek le a MÉK-kel. A BARA- NYAMEK eddig 886 súlyvagon zöldség felvásárlását szerződte le a megyében, 40—45 vagonnal többet a tervezettnél. Ebből 65 vagon a fóliás zöldség. Az időjárásnak kitett nagyüzemi fóliatelepeknél egyre sürgetőbbé válik a fűtés bevezetése, ez azonban nagyon megdrágítja a költségeket. Növeli a fűtési gondot, hogy az állami gazdaságok — amelyek 1977-ben nagyobb méretekben áttérnek a friss és konzervzöldség termelésére, — jövő év tavaszára 17 millió palántát igényelnek, amit itt kell előállítani a megyében. A fóliás primőröket igén yfi a piac, az exportlehetőségek szinte korlátlanok. De ehhez fejleszteni, korszerűsíteni kell a nagyüzemi fóliástelepeket, s legfőképp biztosítani az olcsó fűtési energiát Fűteni és gépesíteni Köztudott hogy Baranya gazdag termálvizekben, de ezek egyelőre csaknem teljesen feltáratlanok. A figyelem egyre inkább a 60—70 fokos melegvizek felé fordul. Nem vitás, hogy távlatilag ezek feltárása jelentheti a megoldást. Addig is azonban keresni kell a helyi megoldásokat. Korszerűsíteni kell a telepeket, hiszen a falusi munkáskéz fogytán. A fóliatelepeken is — ahogy Görcsönyben megtették — gépesíteni kell a munkák zömét, hogy a kevesebb ember minél több primőr árut állíthasson elő. — Rné — Az emberek mindent megtesznek, ha értelmét látják Kossuth-díjasok K ártyázunk. Ujjai kifinomodtak — két évtizede, hogy örökre letette a csákányt. A bőre alatt tucatnyi szénporszálka, szemében fáradt fények. Mögötte a heverőn a Kossuth-díj, élmunkás jelvény, sztahanovista kitüntetés, a Népköztársasági Érdemérem, Sport- érdemérem, tölgyfalombbal szegélyezett plakát: az ötéves terv hősei. Sudár Ferenc Kossuth-díjas vájár negyedszázad előtti önmagára nem szívesen tekint vissza. A lapokat forgatja. Két osztás között beszélgetünk. Felesége rendezgeti a szekrénnyi kitüntetést, néha felhívja figyelmem egy-egy oklevélre: életmentésért, kiváló munkáért. Az első pécsi Kossuth-díjas 1949. március 15-én vette át a kitüntetést, mint mondja a 192 százalékért kapta. Húsz métert, harmincat jelentett-,e . . .? Kiss Nagy József, a Pécsi Szénbányászati Tröszt egykori főmérnöke annyit mond erről: a Sudár annyit dolgozott, hogy az már szinte hihetetlen volt. 192 százalékot, a métereket nehéz viszonyítani, a plakáton látott keménytekintetű, markánsarcú bányászról azonban nehéz elhinni, hogy hat esztendővel később négyszer ösz- szeesik a bányafolyosón, csillése titkon az üzemorvoshoz megy: ne engedjék Sudárt tovább dolgozni. Harmincöt esztendőt dolgozott a föld alatt — öttel kevesebbet mint apja. Ezerhatszáz forintot hozott első alkalommal a nyugdíj-kézbesítő... A Kossuth-díjra nézek, aztán az asztal alá téved tekintetem: hárman játszunk, s csak négy láb... Azt kérdezték Sudártól Budapesten, mit csinált a Kossuth-díj átvétele után? Az igazgató mellett papírt téptem — tört ki belőle az indulat Akkor megtoldották a nyugdíj- ját háromszáz forinttal, húsz év alatt kettőezer-hatra emelkedett. Az elmúlt években volt olyan hónap, hogy ezer is gyógyszerre ment belőle. Sajnos, csak a csontfűrész segített. Elvesztek két ultit Meg kellene kérdezni, érdemes volt-e hajtani? Az asztali tűzhelyben kialszik a parázs, Sudár néni újból begyújt Persze, a vállalat nem feledkezett meg egykori munkásáról, 73-ban és 74-ben is igazgatói dicséretet kapott, megcsináltatták a járdát, hogy a kocsival közlekedni tudjon. Jobb kellene — kétszer is kiesett ebből. Biztos van a Szénbányáknál szocialista brigád, amely szívesen csinálna egy jó kis kocsit... Kis Nagy József Legalább a gesztenyefákkal övezett f útba 11 pá lyáig tudjon felkapaszkodni. Igaz, nem bányászcsapat játszik most, de a győzelemért küzdő férfiak hajszolják a labdát. Franci bácsiról is azt tartották: a százki- lencvenkét százalékos műszak után is végighajtotta a kilencven percet. A szíve akkor is űzte, amikor izmaiban már gumókká görcsösödött a fáradtság .. . A néni vasárnapi süteménynyel kínál, Franci bácsi újabb betlit nyer, közben megtudom az előttem járó nemzedék megbánta-e a hajtást, amiért még Kossuth-díjat osztottak. Jók az emberek — mondja Sudár néni — tejet, kenyeret hoznak, ha betegek vagyunk. Itt Pécsbányán még mindig ösz- szetartunk. A vájár ujjai bár kifinomultak most is merevek, az osztás is gondot okoz, közben marad idő egy mondatra: az emberek mindent megtesznek, ha értelmét látják. * ii sszebeszéltek? Nem hi1 8 szem. Kis Nagy József Kossuth-díjas bányamérnök néhány nappal korábban ugyanezt mondta: az emberek mindent megtesznek, ha értelmét látják, ha olyat kérünk tőlük, amit mi is megcsiGarai Józsefnek gratulál Kádár János nólnánk, ha a munkást olyannak tekintjük, mint amilyenek mi vagyunk. Ugyanaz a nemzedék. A Pécsi Szénbányászati Tröszt egykori főmérnöke 1953-ban kapott Kossuth-díjat. A felszabadulás után Dorogról hívták haza: itthon is sok a tennivaló. Dorogon bányát épített. Akkor is leereszkedett az aknába, legalább a szivattyúkat megnézni, amikor a faluban még folytak a harcok. ,,A hazai” bányák azonban már nagyon hiányoztak. A szabolcsi kerületben, Beke- aknán járta naphosszat a bányát. Az öregfejtésben ropogó, kikönyöklő, törött támfákat észre sem véve szenet keresett. Ne kutass, nincs itt már semmi, néhány csillét malmozhatsz esetleg össze. Kiss Nagy József erősködött, hogy ő megkutatja a bányát, még ha neki kell is a költségeket fizetni. 1946-ban úgy tűnt, végnapjait éli Béke-akna, amikor olyan mennyiségű szenet talált, amiért érdemes volt újból feltárásokat indítani. Tizenhét esztendő alatt milliós szómmal mérték a tonnát, a tovább élő bányaüzemben. Még a MESZ- HART korszakban nevezték ki főmérnöknek — ő vezette be a pécsi bányákban a ciklusos termelést, ő inspirált a kutatási osztály megszervezésére. Nehéz, sötét íróasztal a sarokban, kicsiny Davy-lámpa és vasasi gömbszén egyik sarkán. Saját termésű rizlingszilvánit hoz. Negyven esztendeje szőlőt vett, míg dolgozott, ott pihent, mióta nyugdíjas (tíz esztendeje) ott éli ki magát, ,,ha mór nem tartanak igényt tanácsaimra”. Vastag, tömör bajúsza, haja közelebb a feketéhez, mint ezüsthöz, energiája a régi. Az ötvenes évek bányászatáról beszél: 1952-ben 25 tűz volt Pécsbányán, a feleségem előbb riadt a telefonra, ha Börzsei hangját hallottam, legjobb volt mindjárt öltözni. Amit az ördög öszehordhatott a Mecsekbe, meghozta, mégis kísérleteztünk annakidején is: a moll biztosító ív, a szénfűrész. . . Hol vannak a rozzant vágatok, amikor a csillén állandóan ott volt a fejsze: minden tizedik ácsolatot meg kellett faragni, hogy el ne akadjon a szenesedény. Ma már alig lehetne embert találni, aki száz métereket tolná a tízmázsás csilléket, de olyat sem, aki a lóvonat után szaladgálna naphosszat. Váratlanul a Kossuth-díj jut eszébe: itt éltem le az életem, annak idején sem adtak ingyen ilyen kitüntetést, munkaerő hiány van, olyan szívesen segítenék . .. Segítenének. Nehéz helyzetben van a bányászat, egyre kevesebb a Sudár, a Ruffli, a Garai ... De a mostaniak is mindent megtesznek, ha . . . Legfontosabb, hogy értelme legyen tetteinknek. A múlt napokban elhunyt Ráüss professzorral együtt vettük át a Kossuth-díjat, a Béke-aknai öregfejtésekben ropogó tárnokra, a megmentett szénre gondoltam ... * G arai József emberek életét mentette meg a Béke-aknai fejtésben: 1962. mároius 2-án délután 4 óra 35 perckor összeomlott a 11-es telepi fejtés. Puskás Balázs, Gyöngyi István, Pesti István, Méhn János az omladék alatt maradt. Este tízkor szóltak Goráinak, próbálkozzék meg a reménytelen helyzetbe került bányászok kiszedésével. A megmentés szót ekkor már kerülték, valószínűtlennek tűnt hogy életben maradtak. Garai József magamögé vette a kis Sznopeket, más nem bírta a vájár munkatempóját, s megkezdte a rókalyuknak nevezett vágat hajtását. Csak akkora szelvényt csinált amiben éppen elfért Ma is őrzi azt a lefűrészelt nyelű puckát, amivel a tárnokát beverte. Garai órák hosszat dolgozott, már, amikor a folyós szén őt is megfogta. Reménytelennek, céltalannak tűnt minden további kockázat. Garai József ekkor már harminchat esztendeje dolgozott a bányában, két évtizede bányamentő volt, tizenhárom ember életét mentette meg. 1947. X. 12., 1937. IX. 26., 1943. II. 3., 1938. VII. 7, néhány dátum azok közül, amikor az alacsony termetű, vékonycsontozatú, rendkívül szívós vájár saját életét kozkáztava, másokat megmentette. Sudár Ferenc Felrémlenek a gyakorlótáróban töltött órák: néhány perc után forró levegő jön a készülékből, az orrcsipesz alatt összegyűlt verejték szinte kimarja orromat. A szemüvegem bepárásodik. Semmit sem lehet tenni: a füst kimarná a szemünket, egyetlen szippantás elég a monoxiddal telített levegőből. A készülék pántjai húsba vágnak. Ezerszer kell egy negyven kiló súlyt felemelni .. . A gyakorlótárónak azonban van ajtaja, bármikor kiléphetek. A bányában nincs feladás: a gát bármelyik pillanatban felrobbanhat, mégis falazni kell. Harminc-negyven kilós idomtéglákkal kell százmétereket küszködni. Máskor az emberekért. . . Az alapvágaton az üzemvezető inkább kérdezve, mint kérve szólt Goráihoz: Jóska még egyszer megpróbálod? Fiatal emberek voltak az omlás alatt: egyikük felesége gyereket várt, másiknak pólyában volt még a fia. Garai József úiból felkapaszkodott a guri- tón, felette egy résen folyt a szén, s úgy tűnt, mintha távoli segélykiáltást hallana. Még két méter. Akkor már tisztán hallotta a hangokat. A következő órában 4—5 métert is haladt. Tizenhárom órás küzdelem után kiszedte őket. Nézzük a fényképeket. Sza- bolcsfaluban a légakna közelében laknak. Szemben Csertető, a domb mögött állt Békeakna, melyet akkoriban zártak be, amikor a parlamenti felvételek készültek. Garai József Kádár Jánossal, Nagy József- nével, az egykori könnyűipari miniszterrel s Major Tamással beszélget. A párt első titkárával néhány perccel előbb tisztázták, hogy mindketten 12-ben születtek; a Kossuth-díj mellett erre is koccintottak . . . Garai József az éjjeliszekrényen őrzi a kis bányászlám- pót, nyolc esztendeje adta be utoljára az igazit a lámpakamrába. Éppen négy évtizeden keresztül dolgozott vele. Tizenhét bányász soha nem felejti el azt a pillanatot amikor meglátta ennek a lámpának fényét. Garai József akkor is értelmét látta, hogy társaiért küzdjön, amikor az már reménytelennek tűnt. Az első nyugdíjat meg sem várva, azt Alföldre utazott, felesége rozzant tanyát örökölt tenyérnyi földdel, azt nem akarta ebek harmincadjóra hagyni. Csákány helyett kaszát fogott, szén helyet földet forgatott. A végeláthatatlan, napfényes pusztán ugyanaz az ember küzdött, aki négyévtizedig a föld alatt csak sejtette, mit várhat a következő méterben. * O k hárman mindent megtettek, ami erejükből, szorgalmukból, eszükből, bátorságukból, ügyességükből tellett. A díszes kitüntetések megsárgultak, emlékezetük azonban nem homályosulhat. . . Lombosi Jenő »
