Dunántúli Napló, 1976. április (33. évfolyam, 91-119. szám)
1976-04-18 / 108. szám
e PtinQntrm napTö ?976. április Tt., vasárnap z,A látvány ellenőriz engem, s nem nekem kell őt ellenőriznem* Rajzok Baranyáról Látogatóban Martyn Ferencnél A házról olvasom egy ismertetésben: „Homlokzatából háromtengelyes középrizalit emelkedik ki, a kapu előtt kétoszlopos portikusszal. a portikusz fölött balluszteres erkéllyel... A kapu kétoldalún, a rizalit sá- vozott földszintjén elhelyezett íves fülkékben Kiss György szobrai állnak". A ház műemlék, több mint százharminc éves. A lakója feleennyi. Az emberek örülnek, hogy Martyn Ferencnek végre szép otthona van Pécsett Fala van, ahová kiteheti a festményeket Tágas műterme, ahol nemcsak egy állvány fé<r el. Itt már látható az életmű. De a festő festeni akar, tele van tervekkel. A ház emeleti szárnyában a lépcsők után előtér következik. Közepén váza áll a földön, tele nyíló aranyesőággal. Odabent asztal, fotelok és körül a meszelt fal fehérje. Fehér szárnyasajtók, fehér spaletták. A fehér falon lélegzetelállítóak a színes festmények. Az egyiken vad, széttördelt, vörös és barna világban nyílik egy ablak. Rés, amelyen átlátni egy másik világba. Ez olyqn, mint a hajnali párák a folyók felett. Sejtelmes, fehér alakok haladnak benne valamerre. Az a címe ennek a képnek, hogy Két egymás után haladó. De itt függ az a kép is, amely a pásztort és az állatait ábrázolja. Nincs is vihar a képen, mégis olyan, mint mikor a nagy fenyegetettségben egymáshoz húzódik ember és állat. És itt a kék madár is, vagyis a Kék láp. Ki hinné, hogy a barna meg a kék egymással így keveredhet, a távolságnak, a súlyos szomorúságnak ilyen végtelen mezőire űzhet. Leír- hatatlanul ragyognak a színek a mészfehér falak hátterében. — Tudja, mi a veduta? — hallom Martyn Ferenc halk, mindig kissé aggodalmasan megfontolt hangját — Egy városról, tájról vagy részletről az egészen természethű rajz, festmény, az a veduta. Nem divat Nos, amikor mondták nékem, hogy kellene egy baranyai rajzalbumot készíteni, végiggondoltam, hogy mik vannak eddig. Meglepő, hogy alig van valami Pécsről, Baranyáról. Van akvarell a Széchenyi térről, az a 18. századi metszet a városról és vannak Bright-nak az angol utazónak a rajzai, amelyeket az útijegyzeteihez készített. Pár éve egy rézkarcsorozat készült, vegyes. Hát hozzáfogtam a mappához. Most már tudom, hogy talán sose lesz kész. Szóval készül egy mappa, egy körülbelül harminc lapra tervezett sorozat, ami sose lesz kész. Martyn Ferenc élvezi a meghökkenést, majd helyesbít. — Szeretném azért, hogy elkészüljön. Egyszer valahol le kell zárni. Abba kell hagyni. Rendkívüli feladat. Fél éve járom a megyét, amit hetvenöt éve ismerek, vagy azt hittem, hogy ismerem. Olyan grandiózus, változatos ez a Baranya, hogy a vizuális lekopogtatása is épp elég ... Két nagy folyó, nagy hegyvidék, lapály, erdők ... az emberek a bronzkor óta lakják ... tele történelmi emlékekkel, és a folklórja ... S még nem is jutottunk el a mai létesítményekig. Azt mondják, a közgazdászók korát éljük. Én annak is tanúja lettem mostanában, amit ez a közgazdasági koncepció létrehozott a megyében is. Jártam Komlón, Beremenden, Bikaion, Gödrén. Egyik nagy élményem volt az a valóban szíves fogadtatás, amiben részesítettek. Úgy tűnik, az emberek valóban szükségét érzik annak, amit úgy hívunk, művészet és ahogy megmutattak nekem mindent .. Beremend - az fantasztikus, olyan, mint az egyiptomi Karnak... Megnéztem a bányákat, a kukoricaszárítókat találtam a háttérben egy temetőt, a gépek temetőjét... az festői, az nagyon szép... A festőállványon közben festmény készül. A mester rámutat a kékesszürke, gubancos formákra a félkész képen: — A város is tudja ... A szürke függőlegesek rendje mögött ott vannak a szemétdombok. Bevallom, a szemétdombokon több a festőiség ... De ha a „szemétdombok" látványa közben meq is ragadja a festőt, a rajzok mások. — Egész életemben mindent emlékezetből festettem, rajzoltam. Ezt nem — mondja szigorúan Martyn Ferenc. — A helyszínen készítek mindent Objektív akarok lenni. Ha ötven év múlva megnézik ezeket a rajzokat, ezekből rekonstruálhassák a mostani állapotot. Egy nagy mappából végre előkerülnek magúk a rajzok. Húsz van készen a sorozatból, de nem ennyi készült Martyn Ferenc most is önmagához a legszigorúbb. — Itt von például a Pécsi-tó. Ott több rajzot is készítettem. Azt gondoltam, ebből a sok szólamból össze kellene hozni a zenekart. De kiderült, hogy újból meg kell csinálnom. Megint ki fogok menni, lehet hogy nem is egyszer. Itt van Komlóról két rajz. Tessék, nunCSORBA GYŐZŐ versei den a helyén, akárcsak a valóságban. Eláruljam, honnan néztem? Az igazgató szobájából. Az volt a megfelelő hely. Hagytak, nem zavart senkii. A rajzok az utolsó tus- és filctoll-vonósig a helyszínen készülnek. Martyn Ferenc nem rajzol vázlatokat hanem többször, alaposan megnézi, körüljárja a helyszínt s amikor megtalálta a látványt és hozzá a megfelelő helyet, leül és rajzolni kezd. Hihetetlenül fárasztó munkamódszer lehet Csak véletlenül ejtette el beszélgetés közben, hogy oz egyik vidékre ötször is lament, de mindig esett az eső, vagy beborult Kiment hatodszor is. — Gondolom, azért }ó, hogy egy olyan mappa készül, aminek a darabjai egységet alkotnak, felfogásban, koncepció, bon. Talán az is jó, hogy olyasvalaki készíti, aki háromnegyed évszázada járja ezt a megyét A zengővárkonyi gesztenyésben több tucatszor jártam azelőtt mégse készül róla rajz. Szigetvár, Zengővárkony a Fülep-tanyával, a mecseknó- dasdi kápolna, az uránvárosi tízemeletesek, villányi művésztelep, Beremend, a hiteles Széchenyi tér, a Kossuth Lajos ut- oa eleje csúcsforgalomban. Lehet, elhiszem, hogy ezek a rajzok szóról szóra követik a látványt, tökéletesen hitelesek. Mégsincs semmi közük a fotográfiához. Ezek a rajzok műalkotások. A Kossuth utca eleje olyan, mint a valóságban, mégis ... lent a gomolygó tömeg nem aprózódiik konkrét alakokra, hanem úgy sistereg, keveredik, sürgölődik, kavarog, hogy már külön mondanivalója von. Érezni az egymásnak ütő- dő könyököket kiáltások hallatszanak a tömegből, sietnek valahová ezek az emberek, bosszúsak, izgatottak, várakozásteljesek, élnek. Pedig nem látni az arcukat S noha fehér lapra sötét vonalakkal készült a rajz, a képen mégis ott érezni a lemenő nap tompa fényért, a közeledő este csillogásót- Ha már rajzolok - mondja közben Martyn Ferenc — bizonyos értelemben már önfeledtem dolgozom. Belefeledkezem a munkába. A látvány ellenőriz engem, s nem nekem kefl őt ellenőriznem. A mappa rajzai év közepére mégiscsak elkészülnek. Akkor ' pedig egy év alatt valóban hatalmas munka testesült meg abban a sorozatban, amely nemcsak Martyn Ferenc rajz- sorozataibon kap jelentős helyet, hnem beláthatatlan értéke lesz a megyének is. Ezek- utón csakis tanulságképpen jegyzem ide az idős mester zsörtölődő panaszkodását: — Úgy készülnek ezek a rajzok, mint a Luca széke, vagy még annál is lassabban... H. E JÖNNEK A nagy tűz az égre villanó fény vet másfelé hideg árnyékfalat Az nem lehet hogy ne egjen nem lehet hogy ne ragyogjon az sem lehet hogy az árnyék hogy a hideg s hogy a fal se az se lehet hogy ne... Jönnek 60 perces órák jönnek napok 24 órásak hetek kerek hét naposak hónapok ahogy szabályos és bírni kell ki kell bimi ki kell bírni ki kell bírni IDEGEN FÖLDÖN A magam nyelvén nem szólíthatom az övékét nem ismerem Itt most végigcsinálhatnám a szóteremtés egy-egy szakaszát csak bizalmas viszonyba) kellene kerülnöm sorban valamennyi tárggyal Talán az eddig létező szavaknál jobbakat találnék és egyik-másik tárgy jelét is adná hogy igazán elégedett HÁROMSOROS Ibolya szálai Megbújsz a nyers-zőld gyom között a kertben. O lila báj, ó illat lila bájai MAKAYIDA: IMPERATÍVUSZ Jajgattál, költő? Némulj szégyenedben! Most vértedet, a szögékes fegyelmet vedd magadról Válaszokra vártál? - Holt minden válasz. Rajta, tépd ki nyehredl Meglazítanád Dózsa-koronádat? Gyalázatod nincs, és nincs más hatalmad Csak föl a lépcsőn! A felizzó trónra ereszkedj csöndben) Harapd be az ajkodl Hallama Erzsébet: A KERT M e A művész munka közben essze, ahol sötét esik a tó, vitorlák villannak. Badacsony masz- szív tömege átlátszik a csillogó párán. Emitt a sekély vízben zajlik az élet. Ölnek hárman az asztalnál és nyelnek. A vászonemyő alatt ugyanolyan meleg van, mint kívül. Reménykednek, hogy a sör hideg lesz. A sofőr magába roskadva ül a széken, már bánja, hogy kólát kért Hideg szódát kellett volna jégkockákkal. Sört este, ha időben hazaér. Reméli, hogy időben hazaér. A két előadó talán nem sörözi el az egész napot A sofőrnek megint eszébe jut, hogy átmegy buszosnak. Ha a gyomra egészen rendbejön, azonnal átmegy. Az úton két fürdőruhás nő közeledik. Az egyiknek irdatlan combjai vannak. — Életemben nem láttam Ilyen combokat — suttogja az egyik előadó, a fiatalabbik. Megjön a sör, hideg, párás az üveg oldala. A kóla természetesen meleg. A sofőr elsa- vanyodott képpel tölt — Vissza kéne küldeni — wéti az öregebbik előadó, — az anyjuk istenit. — Fantasztikus combok — •vyekJokk « sötét a fiatalabbik és derékból a fürdőruhós után fordul. El van bűvölve. A sofőr nézegeti a vizet, a teraszról látni az egész ezüst ragyogást. A sofőrnek eszébe jut, hogy ez a magyar tenger. Meg hogy sokszor a katicabogarak és a szitakötők mesz- sze berepülnek a víz fölé, aztán belezuhannak. Amikor életében először, még az ötvenes évek elején itt nyaralt egy úttörőtáborban, összeszedte a fuldokló bogarakat és kiszállította őket a partra. Volt, amelyik mindjárt megszáradt és elrepült. Jó lenne megmártózni. Persze, lehetetlen. — Nézzétek, a svábok pezsgőznek! — mondja valaki. —- Ebben a hőségben! A terasz túlfelén a nyugatnémetek tényleg pezsgőznek. A sofőr most látja, milyen nagy a forgalom az ernyők alatt. Lobogóhajú, farmer- egyenruhás sereg rajzik az asztalak közt. Keresnek ezek valamit? A nyugatnémeteken kilométerről látszik, hogy nyugatnémetek. Érdekes. Mind a hárman a nyugatnémeteket nézik, mert van egy attrakció is, egy bojtos- farkú fekete kutya, azt is itatják. A röhögések megremegtetik a levegőt. Két lerobbant egyén közeledik a nyugatnémetek asztalához, nem határozottan, inkább szimatolva. Az egyiken kifakult piros svájcisapka, a másikon, a dögmeleg ellenére, fényes fekete szalon köböt. — Várják, hogy leesik nekik valami — mondja utál- kozva az öregebbik előadó. Habosra tölti a poharát, és egy slukkra issza ki. A sofőr akaratlanul is odanéz, és maga is nyel hozzá. — Nem, ezek valamit akarnak — véli a fiatalabbik előadó. Jól látják, hogy a két pasas újságköteget helyez a nyugatnémetek asztalára. Egy fehénkalapos nő sikítozva nevetni kezd, a kutya kinyújtja a nyakát és három kicsit vak- kant. Kis idő múlva megint hármat. Éles, ütemes ugatása fülszaggató. A nyugatnémetek asztalánál zúgnak, mint a méhek. A piros svájcisopkás nyitogatja az újságokat, magyaráz. A szalonkabátos szétterpesztett ujjakkal mutatja: ötven. A nyugatnémetek főnöke, egy kövér, aranyszemüveges férfi valamit a szalonkabátos kezébe nyom, egy újság marad, a többit a svájcisapkás begöngyöli a hóna alá. A kutya kiesik az előbbi ritmusból és folyamatosan ugatni kezd. A fehérkalapos nő visí- tozva beszél a kutyához, a nyugatnémetek főnöke odainti a pincért, a társaság mozgolódik. Az aranyszemüveges gó- ré ötszázast tesz az asztalra. A sofőr, eminnen, kiguvadt szemmel nézi a mozielőadást. A jelenetben szerepel egy világoskék farmeres ifjú is, hosz- szú lábára most egyensúlyozza vissza az emeletes talpú fapapucsot. Lába magasan az asztal fölött imbolyog. Az aranyszemüveges tanulmányozza o számlát, és, uramatyám, megszámolja a visszajáró pénzt Csak utána ad borravalót szedegetve a fémpénzt, mint tyúk a magot. A bojtos- farkú kutya meg a nő egymást vonszolva távoznak, utánuk a menet Az újságot az aranyszemüveges elvitte. — Gyönyörű — dörmög maga elé az öregebb előadó — muszáj még egy sört innom. A két rozzantkülsejű ott őgyeleg a teraszon, talán asztalt keresnek vagy ügyfelet. A sofőr nem bír a kíváncsiságával, odainti őket — Tetszik parancsolni? — udvariaskodik a svájcisapkás, akinek szinte nincs is hangja, annyira rekedt. Igazi alvilági pofa, a bőre gyűrött. A másik inkább konfliskocsisra emlékeztet, rezes orr, a tartás bizonyos előkelősége, de a szalonkabát alatt nincs ing. Kérni se kell, kiteregetik az újságjaikat. Rengeteg kép. Távolugrás, gerelyhajítás, lovaglás. Pályák, épületek, emelvények, dobogók. Kézfogások. Egy úr a színházban, mosolyog, karján óriási horogkereszt. Hitler, más urak társaságában, mosolyog. Hitler a páholyában, szintén mosolyog. Mindenki mosolyog. Egy úszó vizesen, fürdőköpenyben mosolyog, kinyújtott karral. — Mi ez? — kérdi tátott szájjal a fiatalabb előadó, mert ezt a kézmozdulatot ismeri a filmekből.
