Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-04 / 63. szám

6 Dunántúli napló 1976. március 4., csütörtök „Megmozdult a Makár-hegy!” Azoik, akik hideg-melegvizes, központi fűtéses lakásban él­nek, talán el sem tudják kép­zelni, Hogy a Makár-hegyen milyen mostoha körülmények között élnek családok. Hogy példát is mondjak, nemegyszer megtörtént, hogy az utunk rendkívül rossz álla­pota miatt hetenként csak két­szer kézbesítették a postát. Az emberek reggelenként vízmo­sásban, gödrökön át botorkál­nak munkába, nem is beszélve a fűtőolaj, a gázpalackok! és bevásárolt élelmiszer cipelésé- iről. S mindez a kb 500—600 méter hosszúságú gondozatlan útszakasz miatt. De nem azért vettem tollat a kezembe, hogy bíráljak vagy panaszkodjak, hanem azért, hogy elmondjam, mire vállal­koztak az Alsómakár lakói. Nem egészen két nap alatt csaknem 1000 társadalmi mun­kaórát ajánlottak fel az út meg­építésére. E megmozdulásunk­hoz mindössze annyi kellett, hogy meghalljuk a hírt: Kapunk utat, de csak úgy, ha segítsé­get is adunk hozzá. És jöttek az emberek, bokáig érő sár­ban, Ictyakban felajánlani a napjaikat, óráikat. Nos, ezt az összefogást akartam levelemmel „világgá" kiáltani, mert meg­érdemlik. Bíznak abban, hogy a III. kerületi tanácsi hivatal méltányolja igyekezetüket és helyt ad kérésüknek. Vörös Lászlóné Szerkesztői üzenetek V. F. Mohács: A szakmunkás tanulóidő a nyugdíjidőbe beszá­mít, a szabadságba azonban nem. K. S. Komló: Mivel munkavi­szonyát megszakította, így a tsz szabályosan járt el, mikor nem adta meg a háztájit. B. Sándor, Pécs: Fia gond­nokság alá helyezését az ille­tékes járásbíróságtól kérheti. Z. István, Siklós: A levélben leírtak szerint anyagi és egész­ségi okok miatt nem kapott adókedvezményt. Sz. S. Pécs: A munkaszerző­dése szerint jár meg a szabad­nap, s nem egyformán. Balog T. olvasónk ai iránt érdeklődik, hogy van-e le­hetőség lakbér elengedésre vagy csökkentésre? Az 1/1971. (II. 8.) korm. sz. rendelet 63. §-a értelmében a bérlő a lakbér elengedését, il­letőleg mérséklését követelheti arra az időre, amíg a) a bérbeadó a karbantar­tási, felújítási, pótlási cserekötelezettségét fel­szólítás ellenére sem tel­jesíti, s emiatt a lakás vagy annak egy része harminc napot meghala­dó ideig rendeltetéssze­rűen nem használható; b) a bérbeadó a bérlőt a lakás rendeltetésszerű használatában más mó­don akadályozza vagy je­lentősebb mértékben kor­látozza. A most hivatkozott jogszabá­lyi rendelkezés értelmében a A Dunántúli Napló február 19-i számában Proszter Sándor, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója a bisztró ügyre válaszolva írta meg a vállalatát eddig ért és kilátás­ba helyezett sérelmeket. Lehet, hogy igaza van: talán az említett okok — pincebeom- lás, szálloda-átalakítás — miat­ti kényszerhelyzetekben is le­hetett volna a könyvesboltok számára kedvezőbb megoldá­sokat találni. De semmikép sincs igaza akkor, amikor az ügyet úgy találja, mint a kul­túra ellen intézett támadást; mintha a vendéglátó iparnak a kultúra rovására — tanácsi támogatással! — történő tér­hódításáról lenne szó. Mivel az írás az OLVASÓ VÉLEMÉNYE rovatban jelent meg, mint 'könyvbarát és mint gyakorta étkező olvasó szeret­ném, ha észrevételeimet közöl- -nék: a) A kultúra széles körű fo­galom, beszélünk az étkezés és körülményeinek kulturáltságá­ról is. De bizonyára nagyon furán hatna egy olyan cikk, amely a kulturált közétkeztetést ckadályozó kereskedelemről szólna . . . A Jókai téri idegennyelvű könyvesbolt szerintem korsze­rűtlen, kicsi, éppen ideje, hogy „kulturáltabb” körülmények kö­zé költözzék. A tejbisztróban gyakran lá­tok sorbanálló, szorongó töme­get, — viszont az idegen nyel­vű könyvesboltban alig vehető észre a forgalom. b) Véleményem szerint a könyvhiány réme egyelőre nem fenyeget Pécsett. A boltok szá­ma is elég, utcai bódékkal is lépten-nyomon találkozunk. In­kább a megfelelő kereskedői és kultúra-terjesztő szellemet hiányolom a könyvesboltokban és azokon kívül. A Magyar (rák könyvesboltjának és a Széche­nyi téri boltnak sem tett jót az önkiszolgálásra történt át­térés. Zsúfoltabbak, áttekinthe­tetlenebbek lettek. Egyáltalán nem az önkiszolgáló rendszer­ben van a hiba, hanem annak helytelen alkalmazásában. A A közlekedés- és postaügyi miniszter 23/1975. (XII. 31.) KPM számú rendelet 43. §-a a járművek hangjelző berendezé­sével kapcsolatban a követke­zőket írja elő: „A járműre csak olyan hangjelző berendezés szerelhető, amelynek hangja folyamatos, egyenletes magas­ságú és erősségű, ez a hang több egyidejűleg működő ké­szülékkel is előállítható." bérlő a lakbérről szóló külön jogszabályban megállapított mértékű bérmérséklést kérhet, ha a lakás műszaki állapota különösen kedvezőtlen. így például: nedves, egészségre ártalmas, aládúcolt stb. A jogszabályi előírás értel­mében, ha a bérbeadó a lak­bér elengedésére, illetőleg mér­séklésére irányuló igényt nyolc napon belül nem ismeri el, a bérlő további nyolc napon be­lül a bírósághoz fordulhat Ha ezt a határidőt elmulasztja, jo­gát a kereset indításáig eltelt időre nem érvényesítheti. Ez esetben a bíróság jogerős ha­tározatáig a korábbi lakbért köteles megfizetni. H. N. bedolgozó. Az ott­hon elkészített munkát vit­te a telephelyre átadni. Út­közben baleset érte. Kérdé­se: Ez a balesete üzemi balesetnek minősül-e, vagy nem? magamfajta könyvvásorló szá­mára mindig is az „önkiszol­gáló” böngészésre lehetőséget nyújtó bolt volt a megfelelő. De ezen túlmenően, valamifé­le bibliofil légkört is megkívá­nok a könyvesbolttól. Ma Pé­csett ezért a hangulatért, ott- honiasságért és nem utolsó­sorban előzékeny kiszolgálásért az antikváriumba és ez újme- csekaljai könyvesboltba járok. c) A szubjektív, hangulati elemek említésével az alábbi javaslatomat kívántam indokol­ni: Vajon abban a Líceum ut­cai helyiségben, ahol P. S. sze­rint csak „illegális" könyvter- jeszlést tudnának folytatni, nem lehetne berendezni egy való­ban — nem illegális, de — rend­kívüli, hangulatos, esetleg lib- resszós boltot? Ilyesféle gondolatokat éb­resztett bennem a „Barango­lás bisztró-ügyben" című írás, illetve levél. Bár a kérdés kiin­duló pontja volt, épp a tej­bisztró ügye nem tud számom­ra problémát okozni. Azt hi­szem, nem állok egyedül azzal a véleménnyel, hogy teljesen magától értetődő, ha a köny­vesbolt céljára alkalmatlan helyiséggel a nélkülözhetetlen tejbisztrót bővítik. Czimber L. Más is vizsgázott! Február 15-én, vasárnap ol­vastam a Dunántúli Naplóban, hogy Bonyhád és Kakasd kö­zött többen vizsgáztak az or­szágúton emberi magatartás­ból. A leírtak megfelelnek a valóságnak, szeretném* azon­ban — lévén a pesti busz uta­sa - kiegészíteni valamivel. Az autóbusz kalauza, akiről any- nyit tudok csak, hogy Margit­nak hívják, rendkívül talpra­esetten és gyorsan intézkedett utasaiért. Bonyhádiról hozott másik autóbuszt, amivel aztán tovább utazhattunk. Ű is jeles­re vizsgázott, meg kell hát em­líteni őt is ... Vágó Józsefné Pécs, Kun Béla tér 10. Áruházunk kirakatában lát­ható és az autófelszerelési osz­tályon kapható olasz gyártmá­nyú, többszólamú kürt nem dal­lamkürt, hanem harsonakürt, és az idézett legújabb KPM rendelet előírásainak is meg­felel. Változó hangmagasságú és erősségű kürtöt áruházunk korábban sem forgalmazott. Nagy László, a Mecsek Áruház vezetője Az elmúlt évben hatályba lé­pett 1975. évi II. törvény ér­telmében üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal ösz- szefüggésben, illetőleg munká­ba vagy onnan lakására me­net közben érte. A bedolgozók üzemi balese­tével kapcsolatban a 3/1975. (VI. 14.) SZOT-szabályzat 94. § (2) bekezdése a következő­ket tartalmazza: „üzemi baleset az a bal­eset is, amely a bedolgozót a munka teljesítésének a helyé­ről a munka (anyag) átvéte­lének, illetőleg a termék át­adásának a helyére menet vagy onnan visszamenet érte. Ha a munka teljesítésének a he­lye a munkáltatóval kötött meg­állapodás szerint nem a be­dolgozó személyi igazolványá­ba bejegyzett lakásán van, üzemi baleset az a baleset is, amely a bedolgozót lakásáról a munka teljesítésének, a mun­ka átvételének a helyére vagy onnan visszamenet érte." Az ismertetett jogszabályi rendelkezések értelmében bal­Légpuskás madárpusztító Iskolánk tanulói nemrégen nagy felháborodással hoztak egy lelőtt madarat. Szárnya zöldes, háta sárgászöld, piros sapkás, testfelépítése teljesen olyan, mint a harkályé. Meg­állapításom szerint a madár zöldküllő. Őszintén szólva én is kissé felháborodtam a gyö­nyörű színű madár láttán és elhatároztam, hogy felkutatom a légpuskás madárirtót. Ehhez is segítséget adtak a tanulók. Délután 2 óra felé falusi por­tyára indultam, gondolván, hát­ha találkozom a tettessel vagy tettesekkel. Jól gondoltam, ta­lálkoztunk. A légpuskás fiatal­embertől megtudtam, hogy nem a zöldküllő az egyetlen áldo­zata, lelövi a cinkéket fekete­rigókat és szinte minden ma­darat, amit eltalál. Eddig nem tudtam kihez for­duljak tanácsért a madarak védelmében. Szerencsére azon­ban a Dunántúli Napló segít­ségemre volt az „Elnémulnak az erdők” című cikkel. Szeret­nék választ kapni a Magyar Madártani Egyesület Dél-du­nántúli Csoportjának elnökétől, hogy elkobozhatók-e az ilyen célra használt légpuskák, sza­bálysértést követtek-e el a ma- dá.rpusztítók? Több madár kár­értékéről olvastam a Dunántúli Naplóban, azonban szeretném tudni hogy például mi az ér­téke egy zöldküllőnek, cinegé­nek vaqy feketerigónak. Iskolánk udvarán jelenleg is sok házilag barkácsolt madár­etető van. Tanulóink gondos­kodnak az élelem utánpótlásá­ról is. Éppen ezért háborodtak fel ők is oly nagyon a mada­rak pusztítása láttán.- Keresztes Dezső Nagyhajmás Kilométerkő Pécsett, a Magyar- ürögi úton. Fotó: Barna Teréz esete üzemi balesetnek szá­mít. Abban az esetben, ha a balesetből m unkaképesség - csökkenése marad vissza, úgy kérheti a lakóhelye szerint il­letékes társadalombiztosítási igazgatóság balesti járadék megállapítását. K. Jánosné pécsi olvasónk kérdezi, hogy napi négy­órás munkaviszonnyal újabb öt év megszerzése esetén le­hetősége van-e a korábbi bejelentett idejének a be­számítására? Igen! Erre módot adnak az érvényes jogszabályi rendelke­zések. Az 1975. évi II. törvény 56. §-ának értelmében újabb öt év szolgálati idő megszer­zése esetén a megszakítást megelőző szolgálati időket a nyugdíj megállapításánál figye­lembe kell venni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nyug­díj összegének a megállapí­tásánál is a ténylegesen vég­zett munka után kapott bére­ket lehet beszámítani, ez adott esetben kevesebb lesz, mintha napi 8 órás munkaidőben dol­gozna. „AJÁNDÉK f > Leveleink nyomában A balsiker sem vette kedvét az embereknek A levél „Már második éve annak, hogy Villányban nagy lelkese­déssel hozzálogtak a tornate­rem építéséhez. Annak idején a Dunántúli Napló is hírül ad­ta, hogy az iskolai évnyitóra (1975. szeptember) átadják ren­deltetésének. Kivitelezésére több mint 100 ezer forint gyűlt ösz- sze társadalmi hozzájárulásból, nem beszélve a fizikai munka, az ingyen fuvar stb. felajánlá­sokról. Elég az hozzá, hogy az említett pénzből — amihez ter­mészetesen a községi tanács is hozzájárult — megvásárolták a kivitelezéshez szükséges anyagokat, melyek — ahogy a mellékelt kép is tanúsitja — tavaly május óta ott „árválkod­nak" az iskola udvarán. Egy tornaterem építése nem kis felelősséggel jár, különö­sen, ha azt társadalmi mun­kára alapozzák. Félő, hogy a kezdetben tapasztalt lelkese­dést, hozzáállást nehéz lesz újraéleszteni, ami ez évben is meghiúsíthatja e nagyon lan­tos létesítmény birtokba véte­lét." Virányi Endre Vélemények A tornaterem átadásáról szó­ló hír megjelent lapunkban, de mivel ez majd egy éve tör­tént, aligha találnánk már meg az informátort. Fogadjuk hát el levélírónk, Virányi Endre véleményét, amely szerint a tájékoztatás jóhiszemű volt. — Ha csak abból indulnék ki — mondotta —, hogy milyen nagy lendülettel kezdődött el a munka, méltán hihette vol­na az egész község, hogy az iskolai megnyitóra valóban el­készül a tornaterem. Véleményét Nagy Béla, a vil­lányi általános iskola igazgató­ja is megerősítette. — Én még élőbbről kezde­ném — mondotta. — Onnan, amikor az iskolánk szülői mun­kaközössége felvetette a torna­terem építésének gondolatát. Az ötletet, vagy inkább példát a monoriak adták hozzá, akik egy típusterv alapján készült mezőgazdasági gépszín vas­vázát vásárolták meg és hasz­nálták fel tornatermük építésé­re. Közelebbi példát is mondott Nagy Béla, a lippóiakét, ahol a közösség összefogásával épült tornaterem ünnepélyes birtok­bavételéről nemrégiben a tv is beszámolt. — Itt is hasonló lelkesedés­sel kezdődött a munka — mon­dotta. — A szülői munkaközös­ség, a Hazafias Népfront és a községi tanács immár együt­tes felhívására nemcsak a vil­lányiak, de a környékbeli köz­ségek lakói is jó szívvel adták forintjaikat, vagy ajánlották fel kezük munkáját a terv meg­valósításáért. És rajtuk kívül hányán még? Például a DÉLVIÉP gépmunká­val, a MEZŐGÉP villányi gyár­egysége daruskocsival és teher­fuvarokkal, a tsz és a TÜZÉP a tégla, cement és zúzalék szállításával, a MÁV, az álla­mi gazdaság és a Vízügyi Igaz­gatóság villányi kirendeltségé­nek szocialista brigádjai föld­munkák vállalásával járultak hozzá az építkezés meggyorsí­tásához. De ide kell sorolni az általános iskola úttörőit és a villányi Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet tanulóit is, akik komoly részt vállaltak az alapásásban és a terepren­dezésben. — És amit talán elsőként kel­lett volna említenem — mondot­ta —, a tornaterem tervezését, amely eredetileg 15 ezer fo­rintba került volna, ugyancsak társadalmi munkában vállalta el Berta Károly, a Villányi Ál­lami Gazdaság építész műveze­tője. Tavaly májusban kezdték el a munkát, azonban egy várat­lan körülmény folytán szinte egyik napról a másikra abba­maradt. — Tanulóink már-már befe­jezték az alapásást, amikor el­romlott a betonkeverő gép, s vele együtt leállt a munka is. Sokaknak az volt a vélemé­nye, hogy a gépet — amely a községi tanács tulajdona — in­kább készpénzért kellett volna kijavíttatni, vagy akár megvásá­rolni, mintsem tétlenül meg­várni a nyár elmúlását. Kemény Lajos, a Villányi nagyközségi Közös Tanács el­nöke szerint a gép meghibá­sodásának úgyszólván alig volt köze a munka leállásához. — Ha valóban csak az anya­giakon múlik, egy percig sem tétovázunk - mondotta -, mert bőven futotta volna rá abból •a 260 ezer forintból, amivel a tanács is hozzájárult az épít­kezéshez. Egyszerűen arról van szó, hogy én nem építész, ha­nem agronómus vagyok, ezért történhetett meg, hogy vala­mit kifelejtettem a számításból. Mégpedig azt, hogy a torna- csarnok vasvázának beépítésé­hez speciális betonágyazat kell, amit nem lehet társadalmi munkában megoldani. Ha ezzel számolok, minden bizonnyal előrébb tartanánk a munkával is. A késlekedés sajnos azzal járt, hogy a Siklósi Községgaz­dálkodási Vállalat csak tavaly októberben vállalhatta el a munkát, vagyis elég későn ah­hoz, hogy még a tél beállta előtt tető alá kerüljön az épü­let. * Egyenes válasz, amelyhéz csak annyit fűznénk hozzá, hogy véleményünk szerint má­sok is átvállalhattak volna va­lamit a tanácselnök gondjai­ból. Egyébként töretlenül hisz abban, hogy az említett bal­siker sem vette kedvét az em­bereknek, amire nagyon bizta­tó példa az is, hogy a már fel­sorolt társadalmi munkaválla­lókhoz újabbak is csatlakoztak. Köztük a baranyai építők egyik szocialista brigádja, amely csak a hívó szóra vár, hogy kivegye részét a tavasszal újra kez­dődő munkából. P. Gy. „Barangolás ■ ■ ■ ' ■ ■ a * i bisztro-ugyben

Next

/
Oldalképek
Tartalom