Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-25 / 84. szám

1976. március 25., csütörtök Dunántúlt napló 5 ÓRA A NAGYVILÁGBAN Fokozódik a terror Spanyolországban Manuel Fraga Iribarne spanyol belügyminiszter sajtóértekez­letén hivatalosan bejelentette, hogy a madridi kormány továbbra sem engedélyezi a kommunista párt működését Közben az ország különböző részein folytatódnak a dolgozók megmozdulásai. Kedden este több munkás megsebesült annak következtében, hogy a rendőrség füstbombákkal és gumibotokkal rátámadt a munkanélküliség ellen tüntető maiagai dolgozókra. A megmozdulás 14 résztvevőjét letartóztatták. Katonai puccs Argentínában Őrizetben tartják Isabel Perónt Az argentin hármas katonoi vezetés tagjai: Orlando Agusti, Eduardi Massera, Rafael Videla Gromiko-Wilson megbeszélés Harold Wilson szerdán fo­gadta Andrej Gromikot, a Szov­jetunió négynapos látogatáson Londonban tartózkodó külügy- ministzerét. A távozó brit mi­niszterelnök és Gromiko három­negyed órás eszmecserét foly­tatott egymással — mint a Downing street 10. közölte — elsősorban a két ország keres­kedelmi kapcsolatainak alaku­lásáról. A megbeszélésen, amelyet a ministzerelnöki hivatalban, a Downing street-en rendeztek, brit részről jelen volt James Callaghan külügyminiszter, szov­jet részről pedig Nyikolaj Lunykov, londoni nagykövet is. * Andrej Gromiko szerdán dél­után befejezte londoni tárgya­lásait vendéglátójával, James Callaghannel. A szovjet kül­ügyminiszter csütörtökön dél­előtt hazája nagykövetségén sajtótájékoztatót tart, majd visz- szarepül Moszkvába. ♦ Fock Jenő nyilatkozata Helsinkiben Helsinki : Fock Jenő, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, aki a Finn Szociáldemokrata Párt meghívására az MSZMP kül­döttségének vezetőjeként tesz látogatást Finnországban, szer­dán Helsinkiben sajtóértekezle­ten kijelentette: Magyarország kész munkálkodni az európai biztonsági és együttműködési értekezleten lefektetett elvek sikeres megvalósításáért. Fock Jenő hangsúlyozta, hogy magyarország és finnország kö­zött jó kapcsolatok alakultak ki és ezek a két nép történelmi múltjában gyökereznek. Véle­ménye szerint a magyar—finn kapcsolatok további fejleszté­sét, egyebek között a két or­szág ipari vállalatainak együtt­működésére, valamint más or­szágokban együttes gazdasági tervek megvalósítására kell alapozni. A küldöttség szerdán talál­kozott Katevi Sorsával, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöké­vel, Finnország külügyminisz­terével. + RALEIGH: A republikánu­soknál meglepetést, a demok­ratáknál a várt eredményt hoz­ta kedden az Észalk-Karolina Államban rendezett előváJasz- tás. Ronald Reagan, Ford elnök ultrakonzervatív ellenfele az előválasztások sorá,n először fe­lülkerekedett, 52 százalékával maga mögé utasította a re­publikánus elkötelezettségű sza­vazóknál a 46 százalékot eJért Ford-ot. A demokratáknál Jim­my Carter, a volt georgiai 'kor­mányzó ismét biztos győzelmet aratott. + LISSZABON: A Portugál Fegyveres Erők Legfelsőbb For­radalmi Tanácsa szerdán reg­gel végétért több, mint 12 órás ülésén ismét kifejezésre juttat­ta azt a „határozott szándé­kát", hogy április 25-én meg­tartsák a törvényhozó nemzet­gyűlési választásokat. Felszólí­totta az alkotmányozó nemzet- gyűlés elnökét, hogy gyorsít­sák meg az alapokmány ki­dolgozását a választás terve­zett időpontban való megtar­tása érdekében. + BEIRUT: Libanonban a baloldali erők fegyveres oszta­gai kétirányú támadást indítot­tak a falangisták állásai ellen: csapataik előrenyomultak a Beirut közelében lévő beit me­ri térségében, ahonnan — he­gyi terepről — a jobboldaliak tüzérsége az elmúlt két nap so­rán szabadon lőtte a fővárost. Ezzel párhuzamosan offenzivá- ba mentek át Beirut tenger­parti övezetében, a falangista párt főhadiszállásának körze­tében. Első alkalommal lőtte a muzulmánok tüzérsége Fraa- gié elnök palotájának közvet­len környékét — az elnöki rezi­dencián megszakadt az áram­szolgáltatás. + LONDON: Harold Wilson Nagy-Britannia távozó minisz­terelnöke kedden este a Dow­ning street 10-ben vacsorán látta vendégül II. Erzsébet ki­rálynőt. Az uralkodónő utoljá­ra 1955-ben, sir Winston Chur­chill visszavonulása előtt foga­dott el meghívást a miniszter- elnök rezidenciájára. + VARSÓ: Világkörüli útra indult a sziléziai műszaki egye­tem yachtklubjának kétárbócos vitorlása, öt diákkail a fedélze­tén. Az Asteritas az első olyan lengyel hajó, amelyet teljes egészében diák-klub tervezett és épített. A vitorlás építését 1972-ben kezdték el az egye­temisták, és 1975 őszén bocsá­tották vízre. Terroristák Torinóban Az Új rend és a Fekete rend elnevezésű fasiszta szervezet 42 tagjának pere kezdődött meg kedden To­rinóban. A terroristákat összeesküvés előkészítésé­vel, félkatonai szervezetek és fegyveres bandák alakí­tásával, továbbá provoká­ciókkal és rendzavarások­kal vádolják. A négyéves nyomozás során beigazoló­dott, hogy a Fekete rend lényegében a korábban feloszlatott Új rend utód- szervezete. A bíróság előtt állnak a két terrorszervezet főkolomposai. + LONDON: Szerdán haj­nalban 88 esztendős korában dél-angliai otthonában elhunyt Law Montgomery tábornagy, a második világháború leghí­resebb angol katonai parancs­noka — jelentette be a lon­doni hadügyminisztérium. + MONTEVIDEO: első ízben érkezett olyan jelentés Uru- guayból, hogy Bordaberry el­nök tavaly meghirdetett bal­oldalellenes terrorhadjárata óta katonatisztek kértek politikai menedékjogot külföldi nagykö­vetségektől. Kedden a légierő öt tisztje menekült a mexikói nagykövetségre, a másik hatvan politikai fogollyal együtt mene­dékjogot kért a mexikói ható­ságoktól. Kolumbia montevi- deói nagykövetségén további nyolc menekült várja, hogy megkapja a beutazási enge­délyt Bogotába. + VARSÓ: A lengyel kor­mány lemondott, hogy lehető­vé tegye a vasárnap megvá­lasztott új parlamentnek az új kormány kinevezését. A minisz­tertanács felhatalmazta elnö­két, hogy a lemondást terjesz- sze az új Szejm első ülése elé, és közölje a parlamenttel, hogy az új kormány kinevezéséig a minisztertanács folytatja mun­káját. + BUENOS AIRES: Négy hétig tartó éhségsztrájkjuk után négy paraguayi politikai foglyot kórházba szállítottak Asuncionban. A 18 éve bebör­tönzött politikai foglyok a be­tiltott Paraguayi Kommunista Párt tagjai. Az éhségsztrájkkal az ellen tiltakoztak, hogy a ha­tóságok intézkedései miatt az utóbbi három hónapban a kül­világgal való mindenfajta kap­csolatuk megszakadt. A Buenos Airesben működő paraguayi hírügynökség közölte, hogy a kórházba szállított foglyok több mint egy évtizede nem láttak napfényt, s csaknem teljesen megvakultak. + WASHINGTON: Az Egye­sült Államok tovább fenyege­tőzik, hogy megakadályozhassa a szocialista országok által az afrikai felszabadító mozgal­maknak .nyújtott segítséget. Ez tűnt ki Kissinger külügyminisz­ter kedd esti dallasi sajtókon­ferenciáján is, amikor „köz­vetlen és határozott” intézke­déssel fenyegette Kubát, ha — az angolai példára — segítsé­get nyújtana más afrikai fel­szabadító erőknek is. + RÓMA: Az olasz csendőr­ség műkincsrablások felderíté­sére szakosodott nyomozó részlege bravúros nyomozás után felderítette és visszasze­rezte az urbinoi hercegi palo­ta képtárából tavaly ellopott három reneszánsz remekművet, Piero Della Francesca „Sini- galliai madonna" és „Krisztus ostoroztatása" című munkáját, valamint Rafl'aello egy női arcképét, „A néma lány"-t. A felbecsülhetetlen értékű műkin­cseket Svájcban, egy locarnói szállóban találták meg. A rab­lók nem tudtak túladni zsák­mányukon, s a hatóságoknak, amelyek egy ideje nyomon kö­vették a bandát, sikerült fel­deríteniük rejtekhelyüket. + LUSAKA: Szerdán Zambia fővárosában, Lusakában meg­kezdődött négy afrikai ország, Mozambik, Botswana, Tanzánia és Zambia államfőjének csúcs- találkozója, amelyen a rhode- siai kérdéssel foglalkoznak. A tanácskozáson részt vesz Abel Muzorewa püspök, az Afrikai Nemzeti Tanács úgynevezett külső szárnyának és Joshua Nkomo, a szervezet mérsékelt szárnyának vezetője is. Argentínában katonai junta vette át a hatalmat. Ezt szer­dán reggel kiadott közleményé­ben maga a junta erősítette meg, amely egyúttal kötelezte magát arra,, hogy tiszteletben fogja tartani az Argentin Köz­társaság által kötött összes nemzetközi megállapodásokat. Nyugati hírügynökségi tudó­sításokból is kitűnik, hogy Isa­bel Perón államfőt a fegyveres erők mozdították el tisztéből. Az elnökasszonyt a légierő egyik különrepülőgépén - a Reuter szerint a „fegyveres erők fog­lyaként” - szállították el a fő­városból. Valószínű úticélja a Buenos Airestől mintegy kétezer kilométerre lévő El Mesidor-i rezidencia, ahol háziőrizetben fogják tartani. A katonai hatalomátvételt megelőzően a három argentin haderő vezetői keresték fel Isa­bel Perónt. Lemondásra szólí­tották fel. Közben az ország kulcsfontosságú pontjain kato­nák és harckocsik foglaltak ál­lást. Perón asszony — látván, hogy az államcsíny elkerülhetetlen — hadügyminisztere útján enge­délyt Kért a fegyveres erők pa­rancsnokaitól arra, hogy távoz­hasson az országból. A válasz „nem" volt. Az AFP „biztos forrásra" hi­vatkozva jelentette, hogy az új argentin katonai kormány kü­lönböző tárcáit az ország ka­tonai vezetői között osztották szét. A Reuter egyik tudósítása” szerint a katonaság csak a Buenos Aires-i repülőtéren vet­te őrizetbe az elnökasszonyt, amikor az államcsíny elől me­nekülvén el akart távozni az országból. Katonai források kö­zölték, hogy Isabel Perón a re­pülőtéren, ahova az elnöki pa­lotából helikopteren érkezett — revolvert szegezett az őt körül­vevő katonákra, de nyomban lefegyverezték. A közép-európai idő szerint szerdán hajnalban végrehajtott argentin katonai puccsot köve­tően a nap folyamán — azaZ- óta már „felesküdött” junta — a sajtóra, a rádióra és a televízióra kiterjedő szigorú cenzúrát vezetett be, s valószí­nűleg ennek következménye, hogy a hírügynökségek délutáni jelentéseikben viszonylag kevés új esleményről számoltak be. A rádióban, és tv-ben gyakran ol­vassák be az új vezetés közle­ményeit, az egyéb műsorokat gyakran szakítják télbe katona­indulók. A nap krónikájához tartozik — mint az amerikai AP az Ar­gentin Kommunista Párt forrá­saira hivatkozó jelentésében közölte — hogy a hadsereg al­jig felfegyverzett egységei1 meg­szállták a KP Buenos Aires-i székházát és három személyt letartóztattak. Kilétük nem is­meretes. A katonai kormány ugyan­akkor legfrissebb közleményé­ben bejelentette: közvetlen irá­nyítása alá vonta az Argentin Általános Munkásszövetséget és „befagyasztotta” a szövetség pénzalapját. A közlemény tud- tul adja azt is, hogy felfüg­gesztették az összes baloldali szakszervezet tevékenységét, amely lépésre egyébként már egy korábbi közlemény is utalt. A főváros középületeit és az alapvető szolgáltatási közpon­tokat erős katonai egységek őr­zik. Zárva voltak az iskolák és a bankok. Az utcákén fegyve­res őrjáratok cirkálnak, eseten­ként gépkocsikat kutatnak át és személyi motozásokat hajta­nak végre. Az üzletek nagy ré­sze viszont rendes nyitvatartási idő szerint árusított. Változatlanul nincs megbíz­ható értesülés Peron asszony sorsáról. Az UPI szerint fel­röppentek olyan hírek, ame­lyek szerint lehetséges, hogy külföldre száműzik az elmozdí­tott elnöknőt, más találgatások viszont nem zárják ki, hogy „korrupció" vádjával bíróság elé állítják. Gerencsér Miklós Emléke tiszta forral Külön könyvet írhatnánk olaszországi tartózkodásáról, olyan változatos útvonalakat barangolt be, oly élménygaz­dag hónapokat élt át. Kitüntető fogadtatásban részesítette XII. Ince pápa, megismerte a fél­sziget valamennyi kiemelkedő nevezetességét, Velencétől Ná- palyig, Livornótál Genováig, Bolognától Laretáig. Rómában várta I. Lipót császár levele, amelyből megtudta, hogy az uralkodó rövidesen nagykorúvá nyilvánítja, tehát Magyaror­szágra utazhat, átvenni birto­kait. A jó hír mellett értesítet­ték a szomorú eseményről: Magdolna hercegnő, akit je­gyesül kért, váratlanul meg­halt. Rákóczi azonnal elindult Bécsbe. A rövidebb úton, Tiro­lon keresztül utazott, kaland­regénybe illő viszontagságok­nak téve ki magát a hóviharos hágókon. Az események elé fu­tott, nem pedig azért, mert Olaszországtól sietett megvál­ni. Hiszen amióta elszakították édesanyjától, soha nem voltak olyan gondtalan, boldog nap­jai, mint Itáliában. 6. rész SZOMORÚ VISZONTLÁTÁS Túl sok jóra nem számított, amikor immár nagykorú, teljes jogú főúrként készült átvenni birtokait 18 esztendős korában. 1694 tavaszán érkezett Bécsből a zempléni, abaúji, borsodi, sá- rosi, ungi, beregi, szatmári tá­jakra, hogy közelebbről ismer­kedjék meg az ősi Rákóczi-jó- szág okkal. Júlianna nővérével nagylelkű egyezséget kötött, fele-fele arányban osztoztak meg a vagyonon, noha törvény szerint csak az örökség egy­negyede illette a leány test­vért. A nagykorú herceg magán­emberként jött haza, de mint Sáros vármegye örökös főis­pánja rögtön közéleti helyzete is kialakult. Tapasztalatai vérlázítóak és megszégyenítőek voltak. A hely­színen derült ki, miként kormá­nyozta Kollonich a Rákócziak uradalmait. Ahova csak né­zett az ifjú, mindenütt siralmas romlással találkozott. Ahhoz ké­pest, hogy ősei hosszú nemze­dékek óta nagy hozzáértéssel, serény gazdákként ápolták, gya­rapították birtokaikat, különö­sen elkeserítőnek találta a helyzetet. A Rákóczi-ház egy­kori familiárisa, Klobusiczky Fe- .renc is elfajzott emberségében, mert a bíbornok vak eszköze lett, a hírhedt főpaptól megfé­lemlítve irgalmatlanul fosztogat­ta a kezére bízott javakat. A helyszínen szerzett tudo­mást arról is Rákóczi, hogy milyen féktelen rablás indult meg Munkácsom és a többi várban, kastélyban, udvarház­ban, amikor a császáriaké lett a hadi győzelem. Tessék-lássék készítettek ugyan lajstromokat, de a kincsek jelentős része tol­vajok prédája lett. Minél ma­gasabb rangot viselt a császá­ri katona és tisztviselő, annál mesésebb zsákmány jutott neki, s még a közönséges zsoldosok is süvegben vitték borra cserél­ni a kocsmáiroshoz az igaz­gyöngyöt. Egyik lesújtó élmény a másik után érte Rákóczit. Valamennyi uradalma a végsőkig lezülileszt- ve. A majorságok megszálló né­metek tanyái, földesuirak mód­jára dolgoztatták a jobbágyot, a termést sajátjukként élték fel, vagy árusították ki. Senkinek nem tartoztak számadással. S nem érték be annyival, hogy robotra kényszerítették a job­bágyokat, hanem zsarolták, nyomorgatták őket minden mó­don. Házaikba szállásolták magukat télire, pusztították élelmüket, lovaikat a jobbágy takarmányán tartották, azzal sem törődve, hogy a parasztok marhája halomra döglött. Ennyire irgalmatlanul még a török sem viselkedett. Vészes méreteket öltött az elnéptele­nedés hatalmas területeken. Tö­megesen váltak bujdosókká a parasztok. Annyian elszöktek szülőföldjükről, hogy az erdők­ben sem fértek már el, sokan kiszorultak Lengyelországba, ahol megélhetés híján rabol­tak. A Tiiszaháttól fel egészen Bártfáig színmagyar falvak vál­tak lakatlanná, sok-sok telepü­lésen egy-két család maradt mutatóban. Az elhagyott portá­kat, telkeket fölverte a gaz, a meg nem művelt termőföldeket köszálónak, legelőnek használ­ta az idegen katonaság. Ehhez az önmagában is megrendítő élménylömeghez más keserűséget is el kellett szenvednie Rákóczinak. Szerte az óriási területen szétszórt birtokokon, a Magas-Tótra melletti Késmárktól le Erdély belsejéig e vészes időben ő volt a kiszipolyozott, megalá­zott, hajlékaiból kiüldözött pa­rasztok egyetlen reménysége. Az idősebbek még jól emlé­keztek a Rákóczi-család ide­jében uralkodó viszonyokra. Persze az sem volt édeni élet, a jobbágy akkor sem élt ka­lácson, de a császáriak vad szertelenségeihez képest utó­lag az Játszott az igazi arany­kornak. Érthető, ha Munkács átadását követően, az életkö­rülmények egyre elviselhetetle­nebb romlása közben vigasszal felérő remény élt szerte a pa­rasztok körében: „Jó lesz me­gint, ha felnő a kis uraság". Ahogy múltak az évek, úgy erősödött megmásíthatatlan ígé­retté a remény. Végre felnőtt a „kis uraság”, hazatért, de semmi köszönet benne: németté lett Már a ru­házata láttán is erős gyanú tá­madt. Különösen nagy lett a keserűség, ha szóra nyitotta a száját. „Magyarul csak hebeg- habog, azt is németesen" — mondogatták szinte sírva a pa­rasztok. Rákóczit mélységes szégyen­érzet fogta el, amikár tapasz­talnia kellett, hogyan terjed körülötte a nép bizalmatlansá­ga. Bármennyire törte feledés­be merült anya nyelvét, ragasz­kodott használatához, magyarul próbált szót érteni a jobbá­gyokkal. Segített, ahol hirteie- nében segíthetett. Apróbb sé­relmeket orvosolt, ha csak te­hette, jelét adta, hogy együtt­érez a birtokain élő néppel, így aztán oldódni kezdett körü- iötte a> fagyos bizalmatlanság. Kezdett visszatérni' a parasz­tok beléje vetett, oly sok éven át táplált reménye. A bajba jutott Lepla András jobbágy, akit megsegített Rákóczi, ek­kor mondja ki hálálkodás köz­ben a későbbi szabadságharc esküszavait: „Nagyságodat so­ha el nem hagyom.” (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom