Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-25 / 84. szám

6

Dunántúli napló

1976. március 25., csütörtök

SzervátiiHetési kutatások nemzetközi összefogással

Transzplantáció.

Az orvostudomány egyik újabb, gyorsan fejlődő ága: szerte a világon megannyi tudományos intézetben, klinikán keresik a választ az emberiséget évszázadok óta foglalkoztató kérdésre. Hogyan lehet lét- fontosságú szervet átültetni egyik emberből a másikba, hogyan lehet ilyen módon életet menteni, hasznos és termékeny éveket adni a betegnek?

Hazánkban az egészségügyi tudományos kutatásnak két gazdája van: a Magyar Tudományos Akadémia és az Egészség- ügyi Minisztérium. A kutatások nagyobbik része e területen az Egészségügyi Minisztérium tudományos kutatási főosztálya alá tartozik. A főosztály a szerv- átültetési témakör koordinációs tennivalóival — a 6-os témakör , a transzplantáció — a Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáját bízta meg. A klinika igazgatója, dr. Petri Gábor professzor, lapunk számára a szervátültetés hazai helyzetéről az alábbi nyilatkozatot adta:

— Koordináló intézetként az a feladatunk, hogy nyilvántartsuk a transzplantációra vonatkozó hazai kutatásokat, melyek az ország több intézetében — Budapesten, Debrecenben, Miskolcon, Pécsett, valamint Szegeden - folynak. Első fokon a mi feladatunk elbírálni az intézeteknek a kutatási beszámolóit és feladatunk egyúttal ese- tenkint konzultálni a kutatókkal, esetleg javaslatot tenni további munkálataikra.

— Professzor úr, a szervátültetések sok izgalmas kérdése közül talán a legnagyobb szenzációt kiváltó műtétek, a szívműtétek. A magyar sebészeket foglalkoztatja-e egy esetleges szívátültetés?

— A kutatási programokban gyakorlati feladatként ez idő szerint csak a veseátültetés szerepel; a hazai távlati tudományos terv nem tűzte ki a szív- átültetést, mint kutatási feladatot. Ennek elvi okai vannak, amennyiben az egész transzplantációs kérdésnek nem az a lényege, hogy melyik szerv átültetése csigázza fel leginkább a nagyközönség érdeklődését, hanem az, hogy melyik szerv átültetésétől várható leginkább megbízhatóan tartós eredmény. Kétségtelen ugyan, hogy a szív átültetése lehetséges és a módszer továbbfejleszthető, azonban világviszonylatban azt is meg kell állapítani, hogy minden egyes szívátültetésre több ezer sikeres veseátültetés esik. E?; a tény érthetővé teszi azt a hivatalos állásfoglalást, hogy a mi körülményeink között mindenekelőtt a veseátültetésre he- 'lyes különös figyelmet fordítani. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a tudománypolitikai megfontolások magát a kutatást nem korlátozzák, azonban a távlati kutatási terv a gyógyászati feladatokat illetően elsősorban a gyakorlat követelményeihez igazodik.

— A szervátültetésnek, mint tudományos feladatnak, nem az a lényege, hogy egyik vagy másik szervet ültetik-e’ ót, hanem az a biológiai kérdés, hogy hogyan lehet leküzdeni a szervezet védekezését az idegen szervek beültetésével szemben.

— Ennek egyik módja az, hogy a szervet adó és a szervet kapó szervezet között minél nagyobb legyen az immunológiai módszerekkel eléggé megbízhatóan tisztázható egyezés, a másik módja a szervet kapó egyén védekezésének kikapcsolása. Mindkettőnek megvannak a nehézségei. Ha ezeket le tudnánk küzdeni teljes bizonyossággal, akkor a különböző szervek átültetése úgyszólván csak sebészi technikai kérdés

Dr. Petri Gábor professzor nyilatkozata

volna és nem is okozna különösebb gondot. Sajnos, a dolog nem egészen így van és ennek következtében a transzplantáció sikere egyelőre biológiai, közelebbről immunológiai probléma.

— Szegeden napjainkban a transzplantációs témakörben mivel foglalkoznak?

— Van bizonyos újabb elképzelésünk a szervkonzerválásnak az eddigiektől éltéiő módszereiről. Ezt az elképzelésünket szeretnénk kísérletileg elemezni és ha reálisnak bizonyul,a gyakorlatba átültetni. Eddig a konzerválás legfőbb módja a kivett szerv lehűtése volt. Mi pedig olyasmire gondolunk, hogy a vérellátásuktól ideiglenesen megfosztott szervben zajló biokémiai jellegű bomlási folyamatokat hogyan lehetne biokémiai módszerekkel feltartóztatni. A másik, ennél fontosabb kutatási tervünk az, hogy kísérleti körülmények között tovább fejlesszük azokat a módszereket, melyekkel a befogadó szervezetet úgy lehet módosítani, hogy védekezés nélkül sajátjának fogadja el az idegen szövetet. Ezek a törekvések nem újak, sokan és régóta próbálkoznak vele, de végeredményben az egész szervátültetési problémakörnek ez az alapvető gondja.

— On említette professzor úr, hogy a gyakorlatbon a veseátültetésre kell koncentrálnunk. Hogy állunk e téren?

— Az immunológiai egyezés vizsgálatára vonatkozó módszerek — a szövettipizálás — az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet irányítása alatt elérték a jó nemzetközi színvonalat, ami egyáltalában nem kis teljesítmény. A veseátültetés gyakorlata is fejlődik, amennyiben a Budapesten és Miskolcon elért eredmények igen biztatóak. A haladásnak egyik nehézsége a beültetésre alkalmas veséknek a szükséglethez képest kis száma. Ezt a nehézséget a vesenyerés szervezésének javításával és mindenekelőtt a nemzetközi együttműködés kialakításával lehet enyhíteni. Hazai viszonylatban a transzplantációs program egyik fő támasza az 1974- ben hozott új egészségügyi törvény, amely az átültetésre alkalmas vesék nyerését és fel- használását szabályozza és világviszonylatban is a leghaladóbbnak tekinthető.

— A transzplantációs kutatások feltehetően sokba kerülnek. Van-e elegendő pénzünk e célra?

— Erre azt válaszolhatom, hogy a gyakorlati munkának nincsenek pénzügyi nehézségei. Az alapszintű, elvi kutatás személyi igényei azonban elég nagyok, ha a kutatást gyorsítani akarjuk. Végső soron a nehézségek nem anyagi természetűek.

Érdekes jelenség a mai nemzetközi kutatásban, hogy az immunológusok figyelme egyre inkább a szorosan vett transzplantációs immunológiai kérdésekről a daganat-immunológia felé tolódik át, ami azért érthető, mert a kutatási módszerek nagyon hasonlóak és a daganatkutatás társadalmi jelentősége napjainkban kétségtelenül nagyobb, mint bármilyen más orvosi kutatásé, — a transzplantációt is beleértve. Ha azonban valamikor az immunológiai problémák megoldódnak, akkor a transzplantáció új korszakot nyithat a gyógyászatban. Ennek az időpontjára vonatkozólag nem lehet jóslásokba bocsátkozni, legfeljebb abban bízhatunk, hogy amit az ember fantáziája kitalál, azt a tapasztalat szerint előbb-utóbb meg is valósítja, — mondotta befejezésül dr. Petri Gábor professzor.

Kozma Ferenc

Liofilizáló berendezés az oltóanyag-gyártás szolgálatában

Fagyasztva

szárított

kórokozók

A szervezet fertőző betegségek elleni védettségét a vakcinák biztosítják. Élő „gyengített" vagy elölt kórokozókat juttatnak az emberi szervezetbe, amely erre a „támadásra" ellenanyagok termelésével válaszol. A védett szervezet a későbbi fertőzéssel szemben ellenálló lesz. Ez az aktív immunitás.

Sokáig gondot okozott, hogy néhány vakcina — például a gyengített himlővakcina — szobahőmérsékleten csak néhány napig volt tartható, hűtőszekrényben pedig két év után hatástalanná vált. Ezen újabban a fagyasztva szárítással (liofili- zálással) segítenek.

Új stratégia a daganatos betegségek kezelésében

önkezével vetett véget életének T. Károly 43 éves közgazdász. A családtagok, 'munkatársak értetlenül álltak a tragikus esemény előtt, mivel a férfit mindenki derűs, kiegyensúlyozott, tervekkel teli embernek ismerte. A búcsúlevélből kiderült: T. Károly gyógyíthatatlannak hitte az arcán lévő lencsényi bőrdaganatot, s a szenvedéstől való félelmében menekült a halálba. Kezelőorvosa szerint műtét után ismét egészséges lett volna.

Daganat. A legtöbb emberben szorongást vált ki ez a szó. Helytelenül, sokan azonosítják a gyógyíthatatlanság, a halál fogalmával. Bár a probléma kétségtelenül az emberiség megoldásra váró nagy gond; ja, igen jelentős fejlődés tapasztalható e téren. Az egészségügyi felvilágosítás, szűrő- vizsgálatok, korai felismerés, komplex kezelési mód: műtét, sugárkezelés, daganatellenes gyógyszerek alkalmazása révén

„Katasztrófa-tünetek”

A lelki bajokat is gyógyítani kell „Késlekedésben a veszedelem”

AZ EGYESÜLT IZZÓ RÁDIÓCSÖ

szerelő üzeme általános iskolát végzett

lányokat

keres

szerelői

munkára

30 éves korig.

— a háromhónapos betanulási időre

8.50 Ft-os órabért,

— a betanulás után a teljesítménytől függően,

11.50 Ft-os kategóriabért fizetünk.

— Kétműszakos foglalkoztatás.

— A délutános műszakban elért alapkeresetre külön 15 százalékos műszak- pótlék is elszámolásra kerül.

— Fehérköpenyes, könnyű ülőmunkái

Jelentkezés: a RÁDIÓCSŐ üzem vezetőjénél.

PÉCS, SZALAI A. UTCA 8.

egyre nagyobb eredményeket érnek el a betegek gyógyításában. Ugyanakkor a daganatos betegségeket kísérő pszichológiai panaszok feltárása, kezelése még kimunkálásra vár világszerte.

Figyelemre méltó vizsgálatokat végzett az említett témában dr. Kovács Miklós, a mohácsi Rendelőintézet ideg-elme szakorvosa, együttműködve dr. Könyves Zoltánnal, a Mohácsi Kórház onkológus ifőorvosával. A daganatos betegek közül 350-et „hívtak be" az ideggyógyász rendelőjébe, hogy lehetőség szerint felderítsék a daganatos betegségek lélektani problémáinak hátterét. A tapasztalatokat összegező előadást élénk érdeklődés kísérte 1975 októberében, a nemzetközi részvétéllel megrendezett Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága XXVIII. nagygyűlésén.

— A témát nem mi „fedeztük fel” — mondja dr. Kovács Miklós. — 1974 decemberében Svájcban, majd Nyugat-Német- országbon megtartott rákkutató szímpozion résztvevői megfogalmazták a daganatos betegségek kezelésének új stratégiáját, hangsúlyozva: mielőbb be kell vonni ebbe a munkába az ideg- gyógyászokat, pszichológusokat. Az ott elhangzottak hívták fel a figyelmünket: e téren nekünk is sürgős tennivalóink vannak.

— Gondolom, arról van szó, hogy a pszichológus lelkileg „megerösiti" a beteget, hogy könnyebben viselje el a szenvedést, a reá váró megpróbáltatásokat.

— Ennél lényegesen többről, a korszerű betegvezetés megvalósításáról. Azt szeretnénk elérni, hogy a betegek ne legyenek „betegebbek” mint amennyire valójában azok. A tapasztalatok szerint ugyanis a daganat puszta gyanítása, megsejtése, vagy tudása szinte babonás félelmet, nagyobb riadalmat, mondhatjuk pánikot vált ki, mint egyéb betegségek, pl. cukorbaj, magas vérnyomás, epekő, stb. Ezt a mi vizsgálataink is alátámasztották. A magyar dr. Levendel pszichológiai teszteket alkalmazott és azt tapasztalta, hogy a daganatos betegeknél bizonyos jellemzők megegyeznek. Ezeket katasztrófa tünetcsoportnak nevezte el.

— A szakirodalomban egyes szerzők jellegzetesnek tartják a betegség során kialakuló magatartásformák öt fázisát. Az első a betegség „megsejtése"

az érzelmi megrázkódtatás. A legtöbb beteg ilyenkor még tagadja baját, orvostól orvoshoz jár, hátho akad aki azt mondja : nincs vész, nem beteg. Ha megbizonyosodik a bajról, a legtöbb beteg depresszióssá válik, majd felélénkül, perlekedik, ellenszegül mindenkinek, mivel a betegségével nem dacolhat. S végül az utolsó fázis a beletörődés, fásultság, közömbösség. A halálra készül, mielőbb „túl akar lenni rajta”. A fázisok néha felcserélődnek, nem az itt ismertetett sorrendben követik egymást.

Egy biztos, a daganatos betegségben szenvedők zöme pszichológiai kezelésre szorul.- Ez tehát a kiindulópont, az új stratégia lényege. Nemcsak a testet, a lelki panaszokat is gyógyítani kell.

— Valóban így van, a gyógyítás során fontos szerephez jut a pszichológus, szorosan együttműködve az onkológus szakorvossal. Az ideggyógyászati rendelőbe hívott betegeket hagytuk „kitárulkozni", igyekeztünk szorongásukat feloldani. A 350 beteg közül mindössze egy zárkózott el, a többi meg sem lepődött azon, hogy ideggyógyászhoz hívták, örült, hogy meghallgatta valaki a panaszait. Nyilvánvalóvá vált: szinte valamennyi beteget tév- hiedelmek tartják fogva. A betegek zöme nem a haláltól fél, inkább a reá váró vélt, vagy valódi szenvedéstől. Ügy érzi nem lesz elég ereje elviselni a megpróbáltatásokat. A pánik oka lehet: fél, hogy nem tudja befejezni életművét, nem tud gondoskodni a családjáról, vagy hozzátartozói nem vállalják, magára hagyják hosszú agóniájában.- Milyen megoldást lát az ideggyógyász miként lehetne megelőzni, megakadályozni a „katasztrófa tünetek" kialakulását?

— A legfontosabb a beteg személyiségének megismerése. Tudni, hogy ki milyen teherbíró képességű. A kezelés módját is egyénenként kell megválasztani. Ugyanis, ha a daganat látható helyen, arcon stb. helyezkedik el, a beteg fokozottabban szorong, mintha a kór belső szervi, „rejtett az emberek szeme elől". A reakció szempontjából befolyással lehet a kezelés módja is. A sugár- kezeléstől például kifejezetten gyanakvóvá válhat a beteg, attól tartva, itt a vég. Tapasztalható ilyen ellenállás a műtétekkel szemben is. Köztudott, hogy műtét után akár az emberi kor legvégső határáig gyógyultan élhet az egykori beteg. A sikeres esetek azonban kevésbé foglalkoztatják az embereket, mint a mendemonda, az ismerősöktől hallott tragédiák. Arni a már említett vizsgálódásain- illeti, a jelenlegi tapasztalatok még nem elégségesek statisztikai következtetések levonására. Ez csak az első lépés volt.

A kérdés: hogyan tovább?

— Mielőtt bárki vállalkozna a megfelelő módszer kidolgozására, fe| keli deríteni a beteg „hátországát” a családot. A hozzátartozók segítsége is szükséges ahhoz, hogy a betegeket megnyerhessük: ne idegenkedjenek a legcélravezetőbb terápiától. Hogy akarjanak meggyógyulni, bízzanak orvosaikban és együttműködjenek azokkal.

— A daganatos betegeknél tapasztalható bizonytalanság, szorongás, félelem uralkodóvá válásában nagy szerep jut a közvetlen környezetnek, a családnak. Kél végletes típust említenék. Az egyik, ahol pl. az egyetlen unoka beteg, nagyanya, nagyapa, s a szülők betegebbek az aggodalomtól, mint gyermekük. Kímélik, mozdulni se engedik, s miután passzivitásba kényszerítették — merül fel az érdekeltben, hogy meg kell halnia. A másik, amikor a fokozottan érzékeny, szeretetigényes, érzelmileq erősen kötődő beteg magára marad, a család nem törődik vele, kiközösítik. Előfordulhat, hogy éppen „erősíteni, nevelni" akarják a könyörtelenséggel.

— A gyógyításhoz nélkülözhetetlen a család kedvező befolyása, s a következőkben ezt a „hátországot" szeretnénk felderíteni. A cél, hogy a kezelőorvos mellett a pszichológus is végig kísérje „vezesse” a pácienset a daganat felfedezése pillanatától a betegség megléte folyamán. Adataink vannak arra: a teljes gyógyuláshoz nem elég a sikeres műtét, gyógyszeres kezelés, iha a „lélek beteg”. Érdemes megfogadni a régi rómaiak bölcs mondását, megelőzvén a bajt: „Késlekedésben a veszedelem". Mielőbb meg kell győződnünk arról, valóban betegek vagyunk-e, hiszen korai felismerés, fél gyógyulás.

Wesztl M.

Fontos szerephez fut a pszichológus. |