Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-20 / 79. szám

1976. március 20., szombat Dunántúlt napló 5 NAGYVILÁGBAN nemzetközi pärttanäcskozäs Budapesten Tudományos és gyakorlati jellegű tanácskozást tartottak Budapesten március 17—19-e között a szocialista országok kommunista és munkáspártjai­nak képviselői, pártmunlkások és tudományos kutatók. A részt­vevők tapasztalatcserét folytat­tak a mai viszonyok közötti ideológiai harc néhány időszerű kérdéséről. A találkozón a Bolgár Kom­munista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Kubai Korfimunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt, a Német Szocialista Egységpárt és a Szovjetunió Kommunista Pártjának küldöttségei vettek részt. A tanácskozás ideje alatt a testvérpártok küldöttségei talál­koztak Gyenes Andrással és Győri Imrével, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkáraival. Biszku Béla fogadta a Belga Szocialista Párt küldöttségét Biszku Béla, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fo­gadta a Belga Szocialista Párt 'küldöttségét, amely Jós van Eynde, a párt elnöksége tag­jának vezetésével tartózkodik hazánkban. A megbeszélésen véleményt cseréltek a két pártot kölcsö­nösen érdeklő időszerű kérdé­sekről, és a pártközi kapcso­♦ + LISSZABON: Antunes por­tugál külügyminiszter meghatá­rozatlan időre elhalasztotta a /ővő hét elejére tervezett svéd­országi látogatását. A szűksza­vú közlemény csupán annyit mond, hogy a külügyminisztert előre nem látott okok késztet­ték a látogatás elhalasztására. + KAIRÓ: Az Arab Liga Ta­nácsának politikai bizottsága határozatban követelte, hogy a dél-afrikai csapatokat felté­tel nélkül vonják ki az általuk megszállt angolai területről. A politikai bizottság olyan hatá­rozatot hozott, hogy Angola, Namibia és Zimbabwe népei­nek harcát azonos jelentőségű­nek tekintik azzal a harccal, amelyet az arab népek, köztük a palesztinai arab nép vívnak törvényes nemzeti jogaikért. + BERLIN: Magyar termékek három aranyérmet szereztek az idei tavaszi lipcsei vásáron. Aranyérmet szerzett a Hajtómű és Festékberendezések Gyára által készített, Constat CHG—7 típusszámú elektrosztatikus lestékszóró pisztoly, a Resi- mat—2 jelzésű mérőautomata, s a homok Hygromik 2959/oh 350 típusszámú gyártmány. Ez az öntvény tisztításánál a ho­mok teljesen automatikus elő­készítését biztosítja és ellenőrzi a nedvességtartalmat. •latok továbbfejlesztésének lehe­tőségeiről. A találkozón részt vett dr. Berecz János, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága külügyi osztá­lyának vezetője. K0MSZ0M0L­védnökség Jevgenyij Tyazselnyikov, a KOMSZOMOL KB első titkára a 35 millió taggal rendelkező szovjet ifjúsági szervezet plénu­mán pénteken bejelentette, hogy a KOMSZOMOL ebben az évben száz nagy fontosságú népgazda­sági objektum építése fölött vál­lal védnökséget. A szovjet ifjúság részt vesz a nyugat-szibériai kőolaj- és gázle­lőhelyek további feltárásában, a kurszki mágneses anomália kin­cseinek kiaknázásában, a baj- kál—amuri vasútvonal építésében. Csupán ebben az évben 110 ezer fiatal önkéntes utazik ezekre a helyekre. Mezőgazdasági téren a KOM­SZOMOL számára továbbra is az elsőrendű feladat az orosz- országi nem-fekete föld övezet meghódítása. + MOSZKVA: A Pravda pén­teken , felbecsülhetetlen ta­pasztalatok" címmel közölte Grosz Károlynak, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztálya vezetőjének az SZKP XXV. kongresszusával foglalko­zó cikkét. ♦ MOSZKVA: Megemléke­zéseket tartottak pénteken Moszkvában, a Magyar Tanács- köztársaság ötvenhetedik évfor­dulója alkalmából. + CARACAS: Joszip Broz Tito jugoszláv államfő pénte­ken befejezte latin-amerikai körútját, s hazautazott Vene­zuelából. A jugoszláv államfő felkereste Mexicót, Panamát és Venezuelát. Újabb szépségjel a spanyol demokrácián Sok száz újságíró tüntetett Barcelonában, követelve, Hogy a spanyol kormány hirdessen politikai amnesztiát, szavatolja az országban a szólásszabadságot. A spanyol közvélemény türel­metlensége és az egyre erősö­dő munkásmegmozdulósak ha­tására a kormány korlátozott jellegű intézkedéseket hozott a Franco halála után megígért „demokratizálás" jegyében. Navarro miniszterelnök kabi­netje csütörtöki ülésén a bér­minimum 23 százalékos növelé­sét határozta el és úgy döntött, hogy módosítjáík a büntető tör­vénykönyvnek a gyülekezési és a szólásszabadságra, valamint a politikai pártokra vonatkozó pontjait. Az új, „liberálisabb” politikai szervezkedési törvény- javaslat engedélyezi a pártok tevékenységét, ám előírásaival továbbra is megvonja a legali­tást a Spanyol Kommunista Párttól és az ETA baszik szer­vezettől. A szocialisták és a baloldali kereszténydemokraták élesen tiltakoztak és tiltakoznak amiatt, hogy a kommunistákat a kormány továbbra is ki akar­ja zárni a legális politikai szín­térről. A javaslatot jóvá kell hagynia az ultrakonzervatív parlamentnek is. ¥ Rakétával lőttek a repülőgépre Merényletkísérlet Karami és Szalem ellen Sikertelen merényletet kísé­reltek meg pénteken délelőtt Karami libanoni miniszterelnök, Szaed Szalem egykori minisz­terelnök, tekintélyes muzulmán politikus és Kamal Asszad, a libanoni parlament elnöke el­len. A három politikus néhány újságírónak és libanoni pártok képviselőinek kíséretében a ter­vek szerint péntek délelőtt Da­maszkuszba utazott volna. A nemzetközi repülőtér katonai gépeknek fenntartott részén vá­rakozó szíriai gépet abban a pillanatban, amikor Karami és Szalem fedélzetre lépett (Ka­mal Asszad néhány percet ké­sett), rakétatalálat érte. A gyúj­tótöltetű rakétától a gép pilla­natok‘alatt lángba borult — a politikusoknak azonban sikerült sértetlenül elhagyniok fedélze­tét. Az első hírek szerint egy fotós könnyebben megsérült. A hatóságok azonnal meqkezdték a vizsgálatot a merénylet ügyé­ben. A repülőtéri merénylet olyan időpontban következett be, amikor az ismét fellángolt har­cok már az ország egész terü­letére kiterjednek. Mint a hír- ügynökségek megjegyzik, a li­banoni politikusok az alig 90 kilométeres utat azért akarták repülőgépen megtenni, mert a Damaszkuszba vezető útvona­lon gyakorlatilag nem lehet közlekedni. Bejrútban és Bej­rút környékén az éjszaka fo­lyamán heves harcok folytak. A hatóságok a halálos áldoza­tok és a sebesültek számáról egymásnak ellentmondó ada­tokat közöltek. A Tripoli ban és az ország északi részén folyó fegyveres összecsapásokról különösen hiányosak a jelentések, mert a telefonösszeköttetés megsza­kadt és az utak nagy részét elbarikádoztók. Ahdab tábornok, az ország ideiglenes katonai kormányzó­ja újabb felhívást intézett Fran- gié elnökhöz és abban ismét kilátásba helyezi a fegyveres beavatkozást az államfő lemon­dásának kikényszerítésére. A dolgozók érdekében, az imperializmus ellen Tanácskozik a Német KP kongresszusa Pénteken délelőtt 630 kül­dött és többszáz meghívott ven­dég részvételével megnyílt Bonnban a Német Kommunista Párt országos kongresszusa. A kongresszuson 45 kommunista és munkáspárt küldöttei vesz­nek részt. A magyar küldöttsé­get Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára vezeti. Csaknem négy óra hosszat tartó kongresszusi beszámoló­jában Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke átte­kintést adott a párt harcáról a két és fél éve tartott ham­burgi kongresszus óta. Részle­tesen foglalkozott a nemzet­közi helyzet alakulásával, az NSZK-ban bekövetkezett leg­újabb politikai, gazdasági és társadalmi fejleményekkel és tájékoztatott a párt időszerű feladatairól, közvetlen és hosz- szútávú céljairól. Nagy érdeklődéssel követett beszédében — amelyről 20 hír- ügynökség, 20 tv-társaság és száznál több lap tudósított — megállapította, hogy az enyhü­lési politika újabb eredmények­kel gazdagodott és az eny­hülés — a hidegháborús erők zavaró manőverei ellenére — „a nemzetközi élet fő irányza­tává vált. A békés eqymás mel­lett élés lenini elveit — ame­lyekről megállapodás született a helsinki értekezlet záróokmá­nyaiban — kötelező nemzetkö­zi jogi alapul fogadták el a különböző társadalmi rendsze­rű országok kapcsolatainak formálásában". A Német Kommunista Párt elnöke nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy minden kommu­nista számára a próbakő a va­lóságos szocializmushoz fűződő viszony. „Az a politikai iránytű, amelyhez a Német Kommunista Párt tartja magát — sem ma, sem holnap nem jelez elkülö­nülést az igazi szocializmustól, hanem mindig a szocialista vi­lággal, mindenekelőtt a Szov­jetunióval és az NDK-val kiala­kult szoros összeforrottság irá­nyába mutat. Előbb megy át a teve a tű fokán, mielőtt a Né­met Kommunista Párt a .pol­gári szalonképesség’ jutalmáért csak egy tapodtatnyira is eltér­ne Marx, Engels és Lenin taní­tásaitól, a proletár internacio­nalizmus nagy eszméjétől, a kommunista mozgalom erőfor­rásától." Az eredmények ellenére sem szabad megfeledkezni arról — figyelmeztetett Herbert Mies —, hogy az imperializmus ma még jelentékeny politikai, gazdasá­gi és katonai erővel rendelke­zik. Az NKP elítéli a pekingi maoista vezetők szovjetellenes, enyhülésellenes irányvonalát. „A jelenlegi kínai vezetés kö­zös gyékényen árul az imperia­lizmus legreakciásabb erőivel, a Strauss és Dregger köré gyü­lekező bajkeverőkkel, sőt, még a fasiszta Pinochet-klikkel és a dél-afrikai fajüldözőkikel is” — mondotta. Az enyhülés minden ember érdekét szolgálja — folytatta a német kommunista párt el­nöke. Érvényrejuttatásáért azonban lankadatlan éberség­gel és következetességgel kell harcolni. A nyugatnémet kommunisták olyan politikát követelnek, amely az NSZK nemzeti érde­keit és a békét szolgálja. „Ha­zánk nemzeti érdekei, népünk békeérdekei megkövetelik, hogy az NSZK aktívan vegyen részt az enyhülési politika folytatá­sában”. Az NSZK belső helyzetével foglalkozva rámutatott, hogy a gazdasági válság terhei nyo­masztóan hatnak a lakosságra. Tavaly — 1974-hez képest — hét százalékkal csökkent az ipari termelés, 1,3 millió dol­gozó van munka nélkül, szer­tefoszlott a „megváltozott" vagy „válságmentes" kapita­lizmus éveken át terjesztett le­gendája. Az NKP ezért szükségesnek tartja a haladó erők összefogá­sát, a dolgozók akcióegységé­nek megteremtését. Az NKP küzd azért, hogy alapvető for­dulat következzék be az ország gazdasági és pénzügyi politi­kájában a dolgozó nép javára. Reformok nem hoznak végső orvoslást, szükség van alapvető társadalmi változásokra, a szo­cializmus megteremtésére. Az NKP nem valamilyen fajta „szo­cialista modell" megteremté­séért küzd, hanem „a szocializ­mus megteremtéséért". Állító­lagos „harmadik út” nem le­hetséges. „A történelemben nincs példa a tőke és a mun­káshatalom, a nagytőkés és a szocialista tulajdon, a tőkés anarchia és a szocialista terve­zés békés egymás mellett élé­sére." A szocializmust senki sem hozza ajándékba, azt az NSZK munkásosztályának és a dolgozóknak harcban kell kivív- niok. + KAIRO: Pénteken — mr- _ után lormálisan lemondott a ' korábbi egyiptomi kormány — Mamduh Szalem, akit Szádat elnök ismét a miniszterelnöki posztra jelölt, benyújtotta új kibanetjének listáját az állam­főnek. Az új kormányban a legfontosabb posztok változat­lanul maradtak. . 5. Legnagyobb megdöbbenésé­re Nagyváradon vasra verték a budai pasa parancsára és Belgrádba hurcolták, 1685 ok­tóberében. A kilenc esztendős Rákóczi már nyiladozó érdeklődéssel fi­gyelhette a körülötte zajló bal­jós fejleményeket. Munkács nem volt többé a biztonság, a nyu­galom szilárd fészke. Míg a csá­szár fennhatósága alatt lévő or­szágrészekben Buda ostromá­hoz gyűltek az erők, addig északkeleten egyik baj a má­sikat követte. Kezdte megbosz- szulni magát Thököly egyoldalú katonai vezetési módszere. A török elleni szövetkezés össze-. békéltette a protestánsokat a katolikusokkal Savoyai Jenő tá­borában. A kurucok körében ez nem következett be a Habsbur­gok ellen. Thököly Imre foglyul ejtése után is folytatódtak a protestánsok túlkapásai, amiért a katolikusok tömegesen csatla­koztak a török elleni koalíció­hoz. Petneházy Dávid átpárto- lása jelentette a legnagyobb veszteséget. Felső-Magyaror- szág, amelynek területére Thökö­ly fejedelmi címe vonatkozott, a császáriak kezére került. Kassa eleste után Munkács vára ma­radt utolsó erődként a kurucok kezén. De alig hurcolták Tö- kölyt Belgrádba, Caprara csá­szári tábornok már megadásra szólította fel Zrínyi Ilonát. Arra számítottak a bécsi hó­dítók, hogy könnyű zsákmány lesz a bátor Tökölyt nélkülöző erőd. Tévedtek. Zrínyi Ilona pá­ratlan elszántsággal készült a vár védelmére. Fia mindenkinél közelebbről csodálhatta édes­anyja hősiességét. Szemtanúja volt az eskünek, amelyet a ka­tonák tettek halálig tartó hűség­re Radios kapitány vezetésével. Zrínyi Ilona minden rendelke­zésére álló értéket a védelem költségeire fordított, Lengyelor­szágban elzálogosította éksze­reit, még azokat is, amelyeket XIV. Lajos francia királytól ka­pott ajándékba. Caprara nem mert támadni a felszólítására adott nemleges válasz után. Csak a következő év tavaszán, 1686-ban kezdte az ostromot. Semmire se ment a vakmerő védőkkel, akiknek még arra is volt erejük, hogy a nyár folya­mán elegendő élelemmel lás­sák el magukat. Mindez a harcközbeni élet megszokottsága nevelte a gyer­mek Rákóczi Ferencet. Amíg édesanyja páratlan önfeláldo­zással védelmezte családjuk tűzhelyét, Munkácsot, addig Bu­dát borzalmas mészárlással ugyan, de felszabadítja az egyesült császári sereg. De hiá­ba jött meg a híre a császáriak viláqra szóló győzelmének, úgy harcoltak tovább a munkácsi védők, mintha nekik kedvezett volna a szerencse. Közben be­látta a porta, mekkora ostoba­ságot követett el Tököly letar­tóztatásával, újra megbecsült szövetségesként bánt a fejede­lemmel, de annak már lejárt az ideje: végképp kikerült az események fősodrából. Nem te­hetett mást, mint buzdító leve­leket írt feleségének Belgrád- ból. Zrínyi Ilona példátlan aka­rattal ragaszkodott elhatározá­sához. Talán ő volt legtöbbet talpon az ostrom hosszú ide­jén. Csodák azonban nincse­nek. Az Európából összesereg- lett zsoldosok egyik csapást a másik után mérték a törökre. Buda után gyorsan elfoglalták Egert, Mohács most az ormán vereség színhelye lett, majd a Dráva melletti Eszéken is sors­döntő győzelemmel közelítettek immár a Balkán felé a császá­riak. Zrínyi Ilona ennek ellenére hallani sem akart Munkács fel­adásáról, noha egész Magyar- országon, Erdélyt is ideértve már a császári hatalom nevé­ben parancsoltak. Thököly fa­tális levelének hatására is, melyben áttérését közölte, vé­gül is a katonák látták be, semmi értelme a további daco­lásnak, mert ha végképp kime­rülnek, a bosszúra szomjas ostromlók a vérengzéstől sem riadnak vissza. így, bár Zrínyi Ilona háta mögött, de a feje- delemasszony és a Rókóczi-ár- vák érdekében előnyös alkut kötöttek a császáriakkal. Mi­után kész helyzet elé állították Zrínyi Ilonát, 1687. június 17- én átadta Munkácsot Caraffá- nak, a szörnyű emlékű olasz zsoildos tábornoknak. A kapitu­láció fejében szabadon elvo­nulhattak a védők, összes ja­vaikat visszakapták a Rákóczi- árvák, Munkács és Szentmiklós vára kivételével. Ezeket csá­szári helyőrségekké nyilvánítot­ták és erős csapatokkal száll­ták meg. Munkács megkaparintásáva! teljessé vált Magyarország ka­tonai bekebelezése a Habsbur. gok részéről. II. Rákóczi Ferenc már ítélő­képes fővel élte át sorsának ezeket a megrázkódtatásait. Igaz, durvasággal nem illették őket. Forma szerint fejedelmi családnak kijáró külsőségek között haladtak végiq az or­szágon Bécs felé. Az erős fegy­veres fedezet állítólag a védel­müket szolgálta, valójában semmi kétségük nem lehetett, hogy foglyok. Tudták ezt az el­ső pillanatban. Azt is tudták, el fogják szakítani egymástól a család tagjait. Hiszen ott le­begett előttük a Zrínyiek tra­gikus példája. A hosszú út a Felvidéken át Munkács és Bécs között az utolsó volt Rákóczi számára édesanyja oltalmában. Az út végén elszakította őket a nyers hatalom. Soha többé nem ta­lálkoztak. (Folytatása következik)

Next

/
Oldalképek
Tartalom