Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-20 / 79. szám

6

Dunántúlt napló

1976. március 20., szombat

*óth Lajos bátyámat keresem. Feleségével az udvaron találkozom, kérdezem tőle, hol jár az urad, azt mondja, fönt a szőlőben, mert a Cső- szi Sanyi megkérte, segítse lefejteni a bort, de rögtön itthon lesz — teszi hozzá eléggé bizonytalanul, amit én meg is értek. Betonjárda vezet föl a pincékhez — a járdát — Szabó Dénes vb-titkár mondja —, a tanács csináltatta meg, mert fönt jónéhány család is lakik régi présházakból „avanzsált” lakásokban, hát ne caplassa- nak örökké a sárban. Mindkettőjük pincéje zárva, hiába zörgetek, a jóég tudja hol „fejtik” a bort, később aztán előbukkannak, egy kisebb demizson- nal, annál nagyobb jókedély- lyel, éppen a temető felé vezető úton lopakodtak haza, amikor utánuk kiáltok.

— Eddig vártunk rád ... — mondja Tóth Lajos.

— Hiszen nem is tudtad, hogy jövök!

— Két éve húsvétkor ígérted, hogy rövidesen jössz ...

Jókat nevetünk lefele az úton, mert a nyugdíjas ÁFÉSZ-elnök, népfrontos és a község mindentudója, vagyis Tóth Lajos panaszolja, hogy fiatalsága ráment a háborúra ... A mama 94 esztendős — hálaistennek él, egy házban lakik vele, az is szegényke 8 gyereket hozott a világra, de ezekből egyszerre hármat kísért ki a temetőbe, elvitte őket a diftéria.

Egy ifjú legény — szép bakfis lánnyal —, éppen most ülnek be egy kocsiba, emezek intenek fejükkel:

— Élik világukat, de nekik van igazuk. Fiatalok. Szépen meg lehet itt élni, aki dolgozik, igyekszik, akár a téeszben, de még mellette is gyarapodhat, sokan nyúltenyésztéssel foglalkoznak meg sertésneveléssel, igaz, van vele munka elég, de megéri.

*

zabó Dénes — Nagy- harsány községi Tanács vb-titkára — Kisharsány odatartozik és Nagytátíalu is, Sári pusztával egyetemben — mondja: Kisharsány lakóinak száma hatszáznyolcvan körül van, ezek 1975-ös adatok, attól visszaszámítva vagy öt—hat esztendő alatt 50—60 lélekkel csökkent a lakók szórna, de ez is viszonylagos. Mert végül is — fiatalokról lévén szó — idementek csak a „szomszédba”,

A SZLIVEN ÁRUHÁZ AJÁNDÉK OSZTÁLYÁN

különleges

választékot

talál

bolgár kerámia készletekből, népművészeti hímzésekből

ÉRDEMES

MEGNÉZNIE...

Állandó ajandékozasi

BEMUTATÓI

vagyis Siklósra, aminek van egy kis ipara, mégnagyobb idegen- forgalma, afféle kisváros már: panelházak, központi fűtés, fürdőszoba, ilyen-olyan áruház ...

— Szerettünk volna sorházakat építeni Kisharsányban, meg is alakult a lakásépítő szövetkezet „Rákóczi” néven, de kevés volt a jelentkező, pedig a telkek négyszögölnyi ára 30 forint volt mindössze, ami igazán nem sok. Az idősebb korosztály marad régebbi, de nagyjából fölújított családi házakban, a fiatalok meg ha már építenek, inkább befele igyekszik, a forgalmasabb, „fényesebb” településekre.

— Miért baj ez?

— Azért baj ez — folytatja nem kis aggodalommal —, mert a fiatalok elvonulása kedvezőtlenül hat a mezőgazdasági termelésre, a téesz sorsára. Pedig jók a földek errefelé, a talajszerkezet is megfelelő, a síkságon jó szántón megterem minden, a hegyoldalban kitűnő a szőlő és a bor, följebb meg ott az erdő és mindezek tetejébe, az éghajlat a lehető legjobb.

A természet persze nem „viselkedett" minden esetben kellő tisztelettel. Még a kisparcel- lás időkben a gazdák — nem csak itt, Nagytótfalun is — ki- sebb-nagyobb árokrendszerrel vezették a hegyekből lezúduló vizet, a tagosítás aztán „eltörölte" az árkokat, vízlevezetőket ugyanannyira, hogy nagyobb esőzés idején a falu utcáját mosta víz. Nőst aztán 1972-ben ai Elek-völgyi árok megépült, jó negyedmillióért — ehhez 200 ezerrel a Megyei Tanács, 50 ezerrel a termelő- szövetkezet járult hozzá — így a külterületi vízelvezetés megoldódott.

— Most meg, miután a téesz a törpevízmű használatába bevonta a község lakóit, szeretnénk az ivóvízhálózatot megépíteni a kisharsányiaknak. Szép gesztus ez a téesztől, mert végül is a vízmű ha jól tudom vagy ötmilliójába került. A hálózathoz mi adunk 900 ezret, a többit a lakosságnak kell vállalnia, ez házanként 15 ezer forint, amit tíz év alatt kell tör- leszteniök. A jelentkezés eddig nyolcvanhat százalékos. Arról van szó, hogy az udvarra bevisszük a vizet, ott áll a csap, nem kell kútból meríteni s aki kívánja, továbbviszi a hálózatot be a házba. Ez plusz költség persze, de kibírható.

IVVI okai Zoltán nyugdíjas * ” * iskolaigazgató-helyettes írja a községi krónikát, de ő állította össze — különböző forrásokból — a környék történetét is. Ebben olvasom — többek között: ”... Kisharsány a 442 méter magas Szársomlyótól keletre, légvonalban talán 1 kilométerre fekszik, a Dobogó illetve a Bocor-hegy tövében. A tatárjárás idején a kis falvak elpusztultak... A XIII. század végén Kisharsány alig 25—30 házból, illetve családból áll... Az 1741-es évi összeírás 18 házasgazdát, 2 nős ifjat, 11 kis- házast említ, ökör 13, tehén 1, tinó 12 darab, ló 7, disznó 35, mérő búza 270, árpa 13, zab 12, hajdina 107 köböl, méhkas 1, bor 154 akó. Bíró Kis Erdős Mihály, albíró Domián János, Egy-két ma is élő név: Loson- czy, bóy, Szöllősi, Kövér, Tunya, Szujkó, Hajdú, Misa, Csány, Kovács és Ivány... A templomi orgonát 1891-ben vették és állították fel Hegedűs Titusz kiváló orgonista tervei szerint... 1937-ben lelkész választás útján az ideérkező Szőke János lesz dr. Nagy Gyula utóda ... aki szintén nagy művészi igénynyel tanítja be a színjátszó fiatalokat s rendezi a népszínműveket... A felszabadulás megtörténik 1944. november 29-én reggel 8 órakor. Csőszi Sándor, Szarka István, Hergenrőder József. Telegdi Gyula fogadták az előőrsöket, mivel mindnyájan voltak Oroszországban (I. illetve II. világháború alatt) s beszélni velük jól tudtak. A házakban a kapukat kitárták ..

Makaiék szobájában, az ajtókeret „szemöldökfájából” két kampó lóg alá. Erre akasztják a gyerekhintót.

— Három unokánk van — mondja. — Tünde lányom ag- ronómus férjével él Püspök- bolyban, Zsuzsi pedig a vóká- nyi körorvos felesége. Zoltán fiam meg rendőr Pécsett, ehhez van kedve, de járta a tengert is magyar kereskedelmi hajón, mint matróz.

— Miért ön irja a község krónikáját?

— Megbíztak vele és nagyon jó ötletnek tartom a krónikaírást. Képzelje csak el, ha ezt már .közvetlenül a felszabadulás pillanatától kezdve írtuk volna ... Mint egy tükröt, tarthatnánk a fiatalok elé.

z igazgató-helyettesnek * ^ csak névrokona, dr. Makai Zsolt körorvos, aki egyébként Nagyharsányban lakik, ott van a rendelője, illetve itt Kisharsányban is fogadja a betegeket hetente — azt hiszem — egy alkalommal, keddi napon. Két segítőtársa: Szabó Gyulá- né (Kati) körzeti ápolónő, Varga Lajosné (Joli) körzeti gondozónő.

Érdekes, örömteljes és elszomorító dolgokról beszélgetünk, anélkül, hogy neveket, de még- csak települések nevét is említenék. Ez természetes.

— örülünk annak, hogy például csak egészen a közelmúltban nyolc jövendő kismamát tudtunk meggyőzni arról, milyen hátránnyal jár a terhességmegszakítás.

— örülünk annak, hogy a már ésszerűtlenül sokgyerekes mamákat meggyőzhetjük a terhességmegszakítás előnyéről... Bár ez utóbbi sem mindig sikerül. Nemrég egy asszony a szemünkbe vágta: „ Nem maguktól kérdezem meg, mikor akar az uram mellém feküdni...!"

Babonák, előítéletek —, van

ilyen is olyan is. A nagyhar- sányi kőbányában néha éjjel is robbantanak. A lakosság — természetesen — főiriad álmából. Ezért a bányához közeli utcákban „ .. .több a gyerek, mint másutt" — mondják. Valóban több a gyerek. De a robbanóanyag döreje miatt? Ezt nehéz kideríteni, mindenesetre mosolyognivaló. Az már kevésbé, hogy fiatalasszony eljön az orvoshoz, megfogadja a tanácsát, megveszi a gyógyszert és másnap elmegy egy másik járási székhelyre... — javasasz- szonyhoz. Aztán: „Nyughatatlan a gyerek". Mi más „népi” gyógymód alkalmas erre, mint hogy kicsit füst fölé tartják, vagy hugyosvizet itatnak vele, vagy a javasasszony olvasztott gyertyát önt a tál hideg vízbe és a megdermedt formából ráismer annak az ábrázatára, aki „szemmel" verte a gyereket.

— Hihetetlen ... /

— Pedig ilyesmivel találkozunk és még az a szerencse, hogy legalább, elmondják, legalább tudjuk, kivel hányadán állunk.

S

zőke Jánosné pedagógus. Kisgyerekekkel gyomlálják az emlékmű mini- parkját, ragyogóan süt a nap, a kisiskolások egymásközt tülekedve tépik a gazt és az őszi avart.

— Örülök, hogy találkoztunk — mondom.

Fáradtan, kedvesen mosolyog.

— Ismerte a lányomat. Éva említette többször is Önt.

— Szép, kedves lány volt. A nyáron beszéltem vele, Ivá- nyiéknál - mondom. — Barátnője is otthon volt, az Ibi aztán Szentes Éva. Próbáltuk marasztalni, de mégis visszament Kaliforniába. Kisfiával.

— Becsületes úton ment ki — mondja — férjhez ment, de ... én is úgy látom, szívesen maradt volna. Vagy talán mégse? Ki tudja? Azt hiszem, Éviké éppen abban az állapotban van, amikor nehéz döntenie.

Már jócskán késő este van, amikor hazaindulóban benézek mégegyszer Szőkéékhez. A nagymama csendesen szendereg, ül a fotelben, özvegy Szőke Jánosnétól kapok egy fényképet, Éva lányáról. Jó kis barátom volt, mint olyan sokan mások azelőtt is, ma is, Kisharsányban.

Rab Ferenc

Bz EIVRT Sopiana Gépgyára

felvételre keres:

hegesztő vizsgával rendelkező dolgozókat, lakatos, esztergályos szak- és betanított munkásokat, villanyszerelő szakmunkásokat, gépész technikusokat, valamint férfi segédmunkásokat és vizsgázott targoncavezetőket.

Jelentkezés:

EIVRT SOPIANA GÉPGYÁRA,

Pécs Szalai András u. 8. Felvételi iroda.

A RákóczMiagyomány emlékei Pécsett

oÉjfftmKnKc

czianum

A|«rO 44V»

«./ Vcv t'í’nnu/cuv fy&f Jzaxtrc iírtnctf)/ Áakócxi jj.ky, A'Hy,

o-'á

r V Ä

/SJ'2 «■------- 'y~

r i—- ~*v • - ./• „

Az Officium Rákóczianum pécsi fordítója

„Recrudescunt diutina Indy- tae Gentis Hungarae vulnera" — e szavak olvashatók a Parlament előtti Rákóczi-szobor talapzatán. Ugyanígy kezdődik az a latin nyelvű kiáltvány, manifesztum is, amelyet a vezérlő fejedelem „a keresztény világ valamennyi fejedelméhez és népéhez intézett: „Ismét lelszakadnak a hires magyar nemzet sebei..

E röpiratot, amely a „munkácsi uradalomban levő táborban" 1703. június hetedik napján kelt, szándékosan datálták a mozgalom kitörésének idejéből. A valóságban később készült. II. Rákóczi Ferenc felkérésére belső titkára, a jótollú Ráday Pál 1704. január elején fogalmazta a röpirat szövegét, amelyet a fejedelem sajátkezűleg javított át, Bercsényi Miklós pedig Nagyszombatban 1704. február 27- én éjjel kinyomatott, s március elején mór szerte az egész országban ismertté vált a „Rec- ruc/escunf"-kiáltvány. Benne felsorakoznak a magyarságot ért sérelmek, a felkelés jogosságának indokai, hogy mindezek alapján Rákóczi támogatást kérjen az európai országoktól, és harora serkentse az ország népét.

A kiáltvány legfőbb célja: megmutatni a világ előtt, hogy a magyarság jogosan ragadott fegyvert. Nem lehet megbízni továbbra is azokban, akik saját okirataikat oly sokszor megsértették. „Ezért — fejeződik be a kiáltvány - életünket, javainkat és utolsó csepp vérünket szabad akaratunkból édes hazánknak (ami mindenkinek a legdrágább) az osztrák liga alóli felszabadítására szenteljük."

A Rákóczi-szabadságharc ügye 1711-ben a szatmári békével elbukott, de a szabadság eszméje, a Habsburg-ellenes- ség gondolata a kegyetlen megtorlások után is tovább élt népünk szívében. És hogy ez valóban így volt, nagyszerűen bizonyítja az a kézzel írt könyv, amely dr. Kiss István pécsi egyetemi tanár birtokában van. A 340 lapos, nagyon szép kézírásé könyvet — az utolsó lap bejegyzései alapján minden bizonnyal — a Sáy-család valamelyik tagja évtizedeken át írogatta és rejtegette. (Ez utóbbit az egénrágások igazolják.)

A kódex első lapján hatalmas iniciáléval ez olvasható: Manifestum Rákóczianum,

vagyis: Rákóczi kiáltványa. Ez az ismert röpirat azonban több tekintetben eltér az eredeti latin szövegű kiadástól. A kódexben néhol betoldások, néhol szóhiiónyok, szó- és mondatváltoztatások adódnak. Rákóczi címe az eredetiben: „PRINCEPS RAKÓCZY, DE FELSŐ VADASZ etc.”, a kéziratban az y-ból / lett, és Rákóczi címei között öző nyelvjárással „Fölső-Vadász” olvasható. A legmeglepőbb mégis az, hogy a kódex utolsó mondatai csak egy-két szavukban egyeznek a kiáltvány latin szövegével. Az ismeretlen kódex- író a röpiratba beleszőtte Rákóczi hazájától való búcsúját is, és a fejedelem szájába ezeket a szavakat adja: ........az üldözöttek vigasztalójára, az árvák Atyjára hagyom nagyon szeretett feleségemet, gyenge gyermekeimet, s őt, az Egyedülit sírással és térdhaj- lással kérem ..., hogy a jogok szerint hazámat igazsággal szolgálva a boldogság hajdani révébe vezethesse az, aki számkivetettként is kitartok egészen a sírig." Majd váratlanul az eredeti manifesztum pontos ikeltezése következik: „Kelt munkácsi várunkban az Ur Ezer Hétszáz Harmadik esztendejében, június hó 7. napján."

A keltezést kivéve az utolsó mondatok teljesen hiányoznak mind a latin, mind a magyar nyelvű kiáltvány szövegéből. Nyilván a kuruc-mozyalom indulásakor Rákóczi Ferenc még nem búcsúzhatott e! családjától, és nem jelenthette ki száműzetésbe vonulását. Ezt az anakronizmust minden bizonnyal azért követte el az író, mert a manifesztum másolásakor Rákóczi már elhagyta hazáját.

*

A szabadságharc bukása után sok keserű csalódás érte a fejedelmet. A magyar országgyűlés az 1715-ben alkotott XLIX. törvénycikkel kimondta, hogy Rákóczit, Bercsényit és társaikat, akik az amnesztiát nem vették igénybe, a haza nyilvános ellenségeinek, hazaárulóknak és az igazi szabadság felforgatóinak kell tekinteni, és ezért összes javaikat a királyi kincstár javára kell lefoglalni.

Az uralkodó körök pálfordu- lásától megundorodva és a francia udvar zajos életétől elidegenedve a fejedelem, visz- szavonult a kamalduliiak gros- boisi 'kolostorába. Itt születtek azok az elmélkedések, amelyeket Officium Rákóczianum címmel latinul először Nagyszombatban kétszáznegyven évvel ezelőtt, 1726-ban nyomattak ki. Nagy elterjedtségét bizonyítja, hogy száz év alatt 12 magyar, illetve latin nyelvű kiadásban jelent meg. Az 1821- es latin kiadású munkát élete 81. esztendejében magyarra fordította 1880-bam Szabadkán Paukovich János, aki anyai ágon dédapja volt a Pécsett élő Koszits Andor pénzügyi tisztviselőnek. A hibátlan kézírásé, bőrkötésű imakönyv is Rákóczi gondolatvilágát tükrözi. Az egyik elmélkedés például ekként kezdődik: „‘Irgalmas ur Isten! tekints a te népedre, kit az ellenség dühöngve fogyaszt, éltünket és vagyonúnkat martalékává törekszik..."

Annak a Rákóczi Ferencnek a szavai ezek, akii az emberélet útjának felén a grosboisi erdőben lett íróvá. Itt talált magára a nagy fejedelem akkor, amikor mindenki elhagyta. Crosboisban maradt a szíve képletesen, és a valóságban ott nyugszik ma is.

Dr. Tóth István