Dunántúli Napló, 1976. március (33. évfolyam, 60-90. szám)

1976-03-20 / 79. szám

2 Dunántúli napló 1976. március 20., szombat Jövőnk érdekében Gépiparunk feladatai az ötödik ötéves tervben száma, amelyek hatékonysága az V. ötéves tervidőszakban ki­egészítő automatizálással lé­nyegesen növelhető. NemeslakI Tivadar kohó- és gépipari miniszter beszámolója A ellátása (Folytatás az 1. oldalról) Ebédszünet után — a napi­rendnek megfelelően — Ne­meslaki Tivadar kohó- és gép­ipari miniszter terjesztette elő beszámolóját a tárca felké­szüléséről az V. ötéves terv és az évi terv végrehajtására, kü­lönös tekintettel a gépipar helyzetére, valamint a közúti járműfejlesztési program végre­hajtásának helyzetére. A miniszter bevezetőjében rá­mutatott: „A gépiparnak az V. ötéves terv szerint is jelentős szerepe van népgazdaságunk fejlődésé­ben. Mind a termelés, mind az exportnövekedésben a népgaz­dasági átlagnál lényegesen többet kell elérni." A végrehajtás legcélraveze­tőbb módszereinek megválasz­tása jórészt attól függ, milyen körülmények iközött kell e je­lentős feladatoknak eleget ten­ni - hangsúlyozta Nemeslaki Tivadar, majd rámutatott: — A vállalatoknál és a mi­nisztériumban ma már minden­ki tudja — és úgy is számol, tervez —, hogy a rendelkezésre álló beruházási és fejlesztési pénzügyi források elég szűkö­sek, hogy nem sóikkal több anyaggal és kevesebb munka­erővel kell megoldani felada­tainkat, és hogy továbbra is rendkívül nehéz piaci viszonyok között kell termékeinket érté­kesíteni. Szelekció és fejlesztés — A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium ebből kiindulva úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az előttünk álló nagy feladatokat a korábbinál fegyelmezettebb és hatékonyabb munkával, a tartalékok megfelelő hasznosí­tásával eredményesen végre le­het hajtani. — A hatékonyabb gazdálko­dás érdekében a gépiparban alapvető feladatnák tekintjük a szelektív fejlesztés meggyorsítá­sát, a termékszerkezet korszerű­sítését, E követelményeknek megfelelően felmértük, melyek a szinten tartandó, illetve az átlag alatt fejlesztendő és vé­gül, melyek a visszafejleszten­dő területek. — A szelektív fejlesztési kon­cepciónak megfelelően az V. ötéves tervben előirányzott mintegy 40 százalékos gépipari termelésnövekedés mellett a dinamikusan fejlesztendő ter­mékek, termékcsoportok gyár­tása átlagosan 90 százalékkal növekszik. A dinamikusan fej­lesztendő területek, illetve ter­mékek meghatározásánál a kö­_ vetkező főbb szempontokat tar­’ toltuk szem előtt: a termék vagy termékcsoport sok, maga­san kvalifikált munkát tartal­mazzon, amit az árban is rea­lizálni lehet. A gyártásban lehetőleg tra­díciókkal, megfelelő szakmai kultúrával rendelkezzünk és azt fejlesszük tovább. A termék gyártható legyen a külföldön is szokásos sorozatnagyságban. — A gyártás döntően hazai és szocialista importból származó anyagbázisra épüljön, s lehető­leg kevés anyagot, energiát igényeljen. A gyártmány- és gyártásfejlesztés tartós nemzet­közi megállapodásokra, terme­lési kooperációkra és hosszúle­járatú kereskedelmi szerződé­sekre legyen alapozható. Időközben a piaci igények változása miatt módosítani kel­lett céljainkat; erőforrásainkat — a kibontakozó szocialista gazdasági integrációra támasz­kodva — a piaci igényeknek megfelelően az autóbusz, a fő­egységek gyártására koncent­ráltuk. Ezzel egyidőben leállí­tottuk a gazdaságtalan döm­per- és traktorgyártást, csök­kentettük a „Csepel" típusú te­hergépkocsik és diesel-motorok gyártását. (Ez utóbbiak terme­lését az V. ötéves terv eszten­deiben végleg megszüntetjük.) Így autóiparunk belső szerke­zete jelentősen átalakult, és az érintett munkaerőt a koráb­binál sokkal hatékonyabban tudjuk foglalkoztatni. Differenciált szabályozás — A pozitív és negatív sze­lekció egyidejű megvalósítása érdekében elkészítettük a sze­lektív fejlesztés és a termék­szerkezet-átalakítás meggyorsí­tását szolgáló konkrét progra­mot, amelyet a vállalatok ve­zetőinek nagy többsége öröm­mel fogadott. Voltak olyan vé­lemények is, hogy a tárca ve­zetői túlzottan beavatkoznak a vállalatok munkájába, sértik önállóságukat. Ezt mi nem tart­juk beavatkozásnak, nem akar­juk megsérteni a vállalatok kel­lő önállóságát, nem akarjuk csökkenteni felelősségüket sem. De azt szükségesnek tartjuk, hogy a vállalati érdekek mel­lett elsődlegesen a népgaz­daság érdekeit szolgálja. Ennek megfelelően vé­gezzük a vállalatokat irá­nyító és ellenőrző tevékenysé­günket — hangsúlyozta a mi­niszter, majd leszögezte: fel­adataik elvégzése az anyagi erőforrások differenciált fel­használását, a munkaerőgaz­dálkodás lényeges javítását kö­veteli meg. — Éppen ezért — folytatta — a szelektív fejlesztés pénzügyi feltételeinek biztosítására az év elejétől az ágazat egészére meghatározott támogatások és elvonások keretében — a pénz­ügyi szervek egyetértésével - differenciált szabályozást vezet­tünk be. Ennek lényege, hogy a kiemelt feladatok megvalósí­tásában részt vevő vállalatok­nak kedvezményeket nyújtunk, más területen az átlagosnál na­gyobb mértékű elvonást alkal­mazunk, illetve kisebb mértékű támogatást biztosítunk. A szelektív fejlesztés, a ter­mékszerkezet átalakításának meggyorsítása magasabb köve­telményeket támaszt nemzetkö­zi — mindenekelőtt a Szovjet­unióhoz és a többi KGST-or- szághoz fűződő — tudományos, műszaki, technikai, fejlesztési kapcsolataink szervezésében. A szelektív fejlesztés ugyanis je­lenleg és a jövőben is első­sorban a szocialista gazdasági integrációba való erőteljes be­kapcsolódásunkkal lehetséges. Ehhez tartozik, hogy mindazt a terméket, amit az integráció keretében gazdaságosabban tudunk közösen fejleszteni és gyártani, illetve importálni, nem kell itthon előállítani. Nagy gondot fordítunk a technológia korszerűsí­tésére, különösen a kisterme- lékenységű, kézi jellegű tech­nológiák, elsősorban a szere­lés és az anyagmozgatás gé­pesítésére. Itt ugyanis rendkí­vül nagyok a tartalékok. A gép­iparban a munkáslétszám 23 százalékát az alig gépesített szerelés, 12 százalékát pedig az anyagmozgatás köti le. A tech­nológia korszerűsítésének gyors és olcsó módja a kiegészítő automatizálás. Ennek lehetősé­gét felmérve megállapítottuk, hogy a gépiparban mintegy 10 ezerre tehető az olyan gépek A hatékonyabb gazdálkodás­nak, a termékszerkezet átala­kításának fontos feltétele a gazdaságtalanul előállított ter­mékek gyártásának korlátozása, illetve megszüntetése - ameny- nyiben a gazdaságosság felté­tételei nem biztosíthatók. Fel­méréseink szerint a gépipar­ban a gyártás fokozatos le­állítása, illetve visszafejleszté­se következtében az érintett gyártmányok termelése mintegy 16 milliárd forinttal csökken. Ezeknek az intézkedéseknek az előkészítése és végrehajtása rendkívül nagy figyelmet, kö­rültekintést kíván minden szerv­től. Gondoskodni kell arról, hogy még átmenetileg se le­gyenek ellátási zavarok. A gazdasági, politikai és tár­sadalmi szerveknek ugyanis a lakosság zavartalan ellátásával is törődniük kell. Ismeretes, hogy a IV. ötéves terv idősza­kában az elért fejlődés elle­nére néhány termékből, mint például fürdőkádból, automa­ta mosógépből, villamos szere­lési cikkekből és forróvíz­tárolókból a hazai gyártás nem tudta az igényeket kielégíteni. Most a meghozott intézkedé­sekkel, a termelő kapacitások bővítésével, licencek és gyár­tási eljárások megvásárlásával mód lesz arra, hogy forróvíz­tárolóból, villamos szerelési cik­kekből már az V. ötéves terv­időszak első éveiben kielégít­hessük az igényeket. Jobb lesz az automata mosógép ellátás is. Az új beruházás befejezése után, várhatóan 1978-tól a li- cenc alapján gyártott automa­ta mosógépek kereslete és kí­nálata egyensúlyban lesz. Az öntöttvas-fürdőkádgyártás re­konstrukciója viszont csak a tervidőszak végén valósul meg, így az ellátás javulása csak azután várható. Továbbra sem lesz elegendő az úgynevezett kötőelemekből és kábelekből. Természetesen intézkedtünk — például a Csavargyár egyes te­lepeit vidékre költöztetjük, a melegüzemet felújítjuk - mind­ez azonban kevés. Újabb meg­oldásokat kell keresnünk és to­vábbi intézkedéseket kell ten­nünk, hogy az igényeket mara­déktalanul kielégíthessük. Kihasználni a tartalékot — Számottevőek a tartalé­kaink a korszerű technika ha­tékonyabb kihasználásában is: a gépiparban a műszakszám alig éri el az 1,2-et, ugyanak­kor a nullára leírt gépek és berendezések értéke mintegy 22 százalék. Fontos feladat te­hát a korszerűtlen gépek na­gyobb mértékű selejtezése és az így felszabaduló munkaerő átasoportosítása — a műszak­szám növelésével — a korsze­rű, nagy hatékonyságú gépek­re. Terveink szerint vállalataink­nak a műszakszámot 1,2-ről 1,8-ra emelniük a nagy terme­lékenységű gépeknél és beren­dezéseknél. A rendel­kezésre álló munkaidő kihasz­nálásában, a teljesítménybér­ben dolgozók arányának növe­lésében szintén jelentős tarta­lékaink vannak. A normában dolgozók aránya 1970-ben 41,8 százalék volt; azóta ez az arány 39,7 százalékra csökkent.- Tapasztalataink szerint igen sok helyen csökkentek a teljesítmény-követelmények és lazultak a normák. Ezeket nem­csak a teljesítmény-százalékok növekedése, hanem a magas állásidők is bizonyítják. Éppen ezért fontos feladat a normák és a teljesítmény-követelmények felülvizsgálata és folyamatos „karbantartása”. Ezenkívül leg­alább 50 százalékra kell nö­velni a teljesítmény-követelmé­nyek alapján dolgozók arányát Észszerű takarékosságot — Intézekedéseink között fon­tos helyet foglal el az ener­giatakarékosság, az energia­racionalizálási program végre­hajtása. Az elmúlt évben a minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatok 391 millió fo­rint megtakarítást értek el. A megtakarítás 41 százaléka szervezési intézkedések, 38 százaléka pedig a szocialista munkaverseny és brigádmoz- galom eredményeként valósult meg. Az idén és a következő években a nagy energia-igényű technológiákra energiafelhasz­nálási normákat dolgoztatunk kj és vezettetünk be. Számítá­saink szerint a tervezett intéz­kedésekkel évente átlagosan 2,5 százalékos fajlagos ener­gia-költségmegtakarítás érhető el. Folymatosan feladatunk az anyagtakarékosság is. Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter beszámoló­jához felszólaltak: Kangyalka Antal (Csongrád, 15. vk.), Weiszböck Rezsőné (Győr, 15. vk.), Molnár Endre (Bpest., 58. vk.), dr. Novák Béla (Bpest., 16. vk.), Bartha István (Hajdú, 1. vk.), Varga István (Bpest., 11. vk.). A beszámolóhoz több hozzá­szóló nem jelentkezett, így az elnök a vitát bezárta, s ismét Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszternek adott szót. Nemeslaki Tivadar megkö­szönte a vitában elhangzotta­kat, kiegészítő észrevételeket, a felszólalók általános egyetér­tését beszámolójával. A plená­ris ülésen elhangzott javasla­tok, ugyanúgy, mint az or­szággyűlés ipari bizottságának tanácskozásain elmondott kép­viselői tapasztalatok — mond­ta — igen hasznos tanácsokat jelentenek a tárca munkájá­hoz. Utált a miniszter arra is, hogy a kormány megtárgyalta és elfogadta a gépipar szelek­tív fejlesztésének koncepcióját, amelyre építve elkészítették, — a vállalatvezetőknek megküld­ték a tárca 1976. évi cselekvé­si programját. A célok reáli­sak, a feladatok megvalósítha­tók, végrehajtásukhoz azonban nélkülözhetetlen a segítség va­lamennyi területről. A közös munka alapvető biztosítéka a feladatok sikeres végrehajtásá­nak — e gondolat jegyében kérte a kohó- és gépipari mi­niszter, hogy beszámolóját és a parlamenti felszólalásokra adott válaszát az országgyűlés fogadja el. Ezután az országgyűlés ha­tározatban egyhangúlag tu­domásulvette és jóváhagyta Nemeslaki Tivadar minisz­teri beszámolóját és a felszólalásokra adott válaszát. Ezzel az országyűlés tavaszi ülésszaka — amelynek pénte­ki tanácskozásán Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta felváltva elnökölt — befejezte munkáját. (Munkatársaink telefon­jelentése) Az emberi környezet védel­mére a jövőnk érdekében kel­lett törvényt hozni — ezt hang­súlyozta beszédében Bondor József miniszter és a törvény- javaslat vitájában felszólaló 11 képviselő. Kiemelték: olyan időben került sor a törvény el­fogadására, amikor még van mit védenünk. Nálunk fejlet­tebb országok némelyikében akkor kezdtek el behatóbban foglalkozni a környezetvéde­lemmel, amikor a vizek, a le­vegő szennyezettsége már az emberek életét veszélyeztette, speciális környezeti betegségek jelentek meg. Hazánkban a helyzet még nem ennyire ag­gasztó, de a veszély egyre nő, ezek arra figyelmeztetnek, hogy a korábbinál hatéko­nyabb, összehangoltabb és át­fogóbb intézkedésekre van szükség! A képviselők véleményei egy­beesnek a társadalom egészé­nek felfogásával: indokolt volt, hogy legmagasabb szinten jog­szabály-keretbe foglaljuk az emberi környezet védelmével és tervszerű alakításával kap­csolatos előírásokat, feladato­kat. Nagy jelentőségű, hogy továbbra is érvényben marad­nak a korábbi jogszabályok, melyek többek között a bányá­szatról, a mezőgazdasági ren­deltetésű földek védelméről, az erdő és a vadgazdálkodásról, a halászatról, az építésügyről, a vízügyről, az egészségügyről, a természetvédelemről, a nö­vényvédelemről intézkedtek. A jövőben ezeket a rendeleteket a környezetvédelmi törvénnyel összhangban kell majd alkal­mazni. A képviselők sok tapasztala­tot egybegyűjtve készültek fel a törvényjavaslat vitájára. Ez is jelképezte, hogy a környe­zetvédelmet közös ügynek lehet tekinteni, minden tevékenységi területen és életkörben az ott alkalmazható legcélszerűbb módszereket kell megkeresni és hasznosítani. Erről adtak szá­mot a vitában is. Dr. Radnai Éva Fejér megyei képviselő a „Borovszki-pudert” ostorozta, ahogyan ők a Dunaújvárosi Vasmű környezetet csúfító po­rát nevezik. (Erről nekünk ba­ranyaiaknak a beremendi fehér por jutott eszünkbe.) Dr. Schnitzler József Hajdú me­gyei képviselő örömét fejezte ki, hogy a törvényjavaslat elő­terjesztője az építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter, mert így példamutatást várhatnak majd a minisztériumtól, hogy a jövőben az új építkezések környékét nem fogják indoko­latlanul feltúrni, vagy városren­dezési terveik során nagyobb gondot fordítanak majd arra, hogy az új útvonalak kijelölése ne járjon együtt környezetün­ket szépítő, levegőnket tisztító fasorok kipusztításával. Többek között ő is hangsúlyozta a tár­sadalmi összefogás, a közös munkavállalás szükségét. Nagy derültség közepette hangoztat­ta : jó, hogy a törvényt már­cius 18-án és 19-én vitatja és fogadja el az országgyűlés, így az ország férfi lakosságá­nak jelentős számú Sándorjá­tól és Józsefétől névnapjukra való tekintettel példamutató aktivitás várható! Dr. Gajdocsi István Bács megyei képviselő egy keleti mondást idézett: „Amennyi fát ültet az ember életében, annyi barátot szerez magának a mennyországban." Ezzel is utalva arra, hogy a Bács megyei homok megköté­sében igen nagy jelentőségű a társadalmi munkában végzett fásítás. És ha már a közmon­dásoknál tartunk, hadd utal­junk Nánási László Szolnok megyei képviselőre: „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen." Pénzre van és pénzre lesz szükség a jövőben is, a környe­zetvédelmi törvény megvalósu­lása érdekében. Erről a szünetekben is sokat beszélgettek a képviselők, hoz­zátéve: mivel még egy jó ideig a pénznek szűkében leszünk, az egyéni és közösségi felelős­ségérzet erősítésének, a társa­dalmi munkák szervezésének, a jó kezdeményezéseknek kü­lönösen a KISZ, a Népfront és a Vöröskereszt már eddig is kibontakozott mozgalmainak felkarolására, támogatására nagy szükség lesz. Kasó József, a Szigetvári Ál­lami Gazdaság igazgatója már a képviselőcsoport megyei ülé­sén is kifejtette véleményét a környezetvédelmi törvényterve­zetről. Az országgyűlés vitáját követően kérdésünkre válaszol­va kifejtette: — A föld védelmét igen fon­tosnak tartom. Az elvizenyősö- dés megakadályozása fontos kérdés volt, ma is az a mi köz­vetlen környezetünkben, a Drá­va mentén. Kiemelt támogatá­sa továbbra is indokolt, mert a gabona termését növeli — mondotta —, majd a vegyi anyagok fokozott felhasználá­sával kapcsolatban fogalmazta meg elgondolását, miszerint; feltétlenül szükséges olyan szervezetet lérehozni, amely biztosítja a vegyi- és kémiai anyagok alkalmazásának sze­mélyi, tárgyi és technológiai feltételeit, mert ennek hiánya számos üzemben érezteti ked­vezőtlen hatását. Jazbinsek Vilmos komlói képviselő az egyik szünetben a következőket mondotta: — A bizottsági vitában is részt vettem, a módosító ja­vaslatomat elfogadták. A tör­vényt nagy jelentőségűnek tar­tom, mert lényege az emberi egészség védelme, az életfel­tételek rendszeres javítása. A levegő, víz, a természet, a ta­laj, egyszóval az élővilág vé­delme, megóvása mindenki ér­deke. A szabályozás, a tuda­tos, tervszerű védekezés szük­ségszerű, a törvény megvalósí­tása minden áldozatot, tudatos előrelátó tervezést megérdemel. A ma és a jövő társadalma ér­dekében erre szavaztam, ami­kor a törvényjavaslatot elfo­gadtam. — A tudományos és techni­kai fejlődés eredményeinek felhasználása veszélyeket is foglal magában, amelyekkel szemben jogi szabályozásokkal is kell védekezni. Az ember ér­dekében biztosítani kell a föld, a víz, a levegő, a környezet — beleértve a csend — védelmét — fejtette ki véleményét dr. Földvári József, a Pécsi Tudo­mányegyetem rektora. A most elfogadott törvény nemcsak a szűkebb értelemben vett védelmet kívánja biztosí­tani, hanem tervszerű megelő­zéssel környezetalakításra is törekszik. Ennek érdekében szabályozza a környezetvéde­lemre vonatkozó rendelkezések megszegése miatti jogi felelős­séget. A törvény abból a he­lyes belátásból indul ki, hogy a jogi felelősség különböző formáinak kombinálására van szükség. Az eset egyedi sajá­tosságától függően kerülhet sor környezetvédelmi bírság fi­zetésére, kártérítés kötelezé­sére, vagy éppen büntetőjogi felelősségre vonásra. Ez utób­bi rendelkezés a hatályba lé­vő Btk. azon szabálya helyébe lép, amely csak a kútmérge- zéshez fűzött büntetőjogi kö­vetkezményeket. Az új törvény három évig — súlyosabb eset­ben 5 évig — terjedő szabad­ságvesztés kiszabását teszi le­hetővé, ha valaki az emberi környezet védelem alatt álló tárgyait — ezek a föld, a víz, a levegő, az élővilág, a táj, település környezet, — úgy szennyezi, vagy teszi ki károso­dásnak, hogy ezzel az ember életét vagy egészségét kedve­zőtlen befolyásolja. Őszintén reméljük, hogy a törvény meg­alkotása még időben történt és jelentős mértékben hozzá fog járulni környezetünk meg­védéséhez, életünk szebbé té­telére. Mitzki Ervin Nagy István

Next

/
Oldalképek
Tartalom