Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)

1976-02-02 / 32. szám

Külföldi fiatalok Pécsett Pécsre érkezett szombaton a késő esti órákban a Buda­pesten működő Nemzetközi Diákklub negyven fős delegá­ciója, A világ tizenöt országá­ból idelátogatott, elsősorban szinesbőrü diákok vasárnap délelőtt városnézésen vettek részt. Megtekintették a város múzeumait és nevezetességeit. Délután az új Ifjúsági Házban fiatalokkal találkoztak és a Bóbita Bábegyüttes műsorát nézték meg. A Nemzetközi Diákklub az elmúlt héten fórumot rende­zett, amely keretében Baranya megyét mutatták be a fiata­loknak, akik egy része Pécs valamelyik felsőoktatási intéz­ményében kezdi majd meg ta­nulmányait. Bükkösdi László dramatizálásában és rendezésében mutatta be a Fegyveres Erők Klubjának ifjúsági színpada Lázár Ervin: A kisfiú és az oroszlánok című meseregényét. A darab sikerét jelzi, hogy szabad szék a színházteremben nem maradt. A képen balról Kis Ander Zsuzsa, Gombos Ottó és Samu Anikó. Fotó: Erb János Egy nagylemez — tíz együttes A Kenguru nyomában Háromezer lemez vevőre vár Komoly sikerrel, telt házakkal játszották a pécsi mozikban a mai magyar fiatalok életét be­mutató Bertha Bulcsu regényé­ből készült Kenguru című filmet. Jó üzleti érzékkel a Hangle­mezgyártó Vállalat megjelen­tette az üzletekben a filmmel együtt a tíz beat zeneszerző által készített filmzene nagyle­mezét. A pécsi üzletekbe 400 darab érkezett, s ez a mennyi­ség a bemutató után rövid idő alatt elfogyott. Nincs ok aggodalomra a hanglemezgyűjtők, magnósok Lesi későbbi alakjait Raj kin társulatánál Székesfehérváron Polihisztor színészek Arkagyij Rajkin két hete van nálunk. Lerohanta a sajtó, szin­te üldözték. Aztán eltűnt, nem nyilatkozik. De mi nem is vele akartunk beszélni. A leningrádi Állami Miniatűr Színház társula­ta a riportok alkalmával mint­egy háttért alkottak a beszél­getéshez. Minket az érdekel, kikből áll ez a társulat, milyen emberek, egyéniségek. A székesfehérvári színház színpadán műszaki próba folyik. Mindenki épp olyan izgatott, mint máskor, a különbség any- nyi, hogy a kiszólások oroszul hangzanak el. A társulat igaz­gatója rámnéz, tudom, hogy a pokolba kíván. — Rajkin nincs! — közli, aztán meglepődik, mi­kor bevallom, hogy velük sze­retnék beszélgetni. — Csak most ne! — kiált föl, aztán meqállapodunk délután három órában. A próba folyik tovább, a színészek beállnak, a rendező? kiabál, a színészek szintén. Teljes a káosz, óm eb­ből holnapra tökéletes előadás lesz. Három órakor a Hotel Álba Regia egyik első emeleti szo­bájában vagyok. — A színház 3ó éve működik — mondja Pjotr Bászov igaz­gató — bemutattunk 35 prog­ramot, létszámunk 12—14 fő, mind jó színészek, legtöbbjük nálunk lett neves művész. Akadt olyan is — például Doronyin — aki nem tudta elsajátítani stí­lusunkat, eltávozott. Most a Kis Színházban a Szovjetunió Nép­művésze kitüntetést kapta ala­kításaiért. — A színháznak sajátos jel­lege van. Miniatűröket „adunk el": tíz percesek, két-három em­ber játszik, s ez idő alatt sor­sokat kell megformálniuk. Szer­zőink írók, mérnökök, orvosok. Címünkre sokan küldenek be jeleneteket. Számtalan „prózai" foglalkozású embert nevezhet­nék meg, aki nálunk vált köz­ismert humoristává, íróvá. — Milyen ember Rajkin, a színház művészeti vezetője? — Nagyon szerény. Keveset beszél, inkább figyel, hallgat. Ilyenkor lesi meg későbbi alak­jait. Hatvannégy éves, orosz □hétfői közmondással úgy mondhat­nám: már nem a nemzetközi vásárra, a lebontásra készül. Persze ez nem alakításaira vo­natkozik, ott ugyanolyan nagy, mint akár húszéves korában, talán a magánéletben nem lo­bog annyira. Most rosszkedvű, mert felesége, aki a kezdettől velünk dolgozik, beteg. A társulat já erőkből áll, mondhatnám, polihisztorok. El­sőként Makszim Makszimovval beszélgettem, aki Rajkin barát­ja, színész-író. Sok könyve je­lent meg, most két drámáját játsszák, nagy sikerrel Lenin- grádban. Az ágyon ülve fogad, verset írt. — Hogy kezdtem írni? A gyerekeknek mesélni kell. Né­ha valami eredetit. Nekem Ar­kagyij fia volt a mese-partne­rem. Egyszer egy versemet pil­lanatok alatt megtanulta kívül­ről. Ez föllelkesített, újat írtam, de Kosztya memóriája kimerít­hetetlen volt. Végül kötetbe gyűltek a mesék, versek. Ez rég volt, azóta Kosztya, ahogy Raj­kin lánya is, híres színész. Ké­sőbb Ljahovickijjel dolgoztam együtt. Sokoldalú ember, paro- dista, színész, nem létezik, hogy írni ne tudjon — gondoltam. Azóta miniatűröket írunk együtt. Az írás nem zavarja munká­mat, sőt pihentet! Natalja Szolovjova tíz évig balettet tanult. Volt Odette a Hattyúk tavában és sok más szerepet játszott. — Hogy kerültem ilyen mesz- szire eredeti pályámtól? Kezd­tem úgy érezni, hogy a balett nem elégít ki. Nem gépies moz­gásokat akartam bemagolni, hanem tartalmat, belső érzése­ket kifejezni. Elvégeztem a szí­niakadémiát is, drámai színház­ban játszottam. Innét „csábí­tott el" Arkagyij. Itt kiélhetem magam: táncolok, énekelek, be­szélek. Azt mondhatom, boldog vagyok. Egy bánatom van: ren­geteget utazunk otthon, külföl­dön, keveset látom férjem és a fiam. Szántó Péter Megvételre keresünk: 3011-es Zetor felújított motort, vagy komplett hengerfejet, sürgősen. Eladásra ajánlunk: 1 darab RS—09-es traktort, felújított motorral, emelővillával és lemezplatóval. Ajánlatokat: AGROKÉMIA SZÖVETKEZET, SELLYE Malom utca 1. Telefon: 85. Telex: 12 345. Látogatás Homoki­Nagy Istvánnál Az Ösbáró utódja szakmát tanult Alcsutdobozra azon az úton ereszkedtünk le, amelyen. vala­ha József főherceg hintáját repítették a telivérek. A Vér­tes hegység keleti lankainak találkozásában szelíd dombo­rú hegyek és barátságos völ­gyek őrzik a községet Pátká- nál járva még a szél hordta hókupacok játszottak a Zsigu­lival, az alcsutdobozi völgybe' érve aztán enyhe széllé szelí­dült a vihar, szűz hó borította a tájat. A völgy mélyén, a volt fő­hercegi emeletes vadászlak egy részében é| és dolgozik dr. Homoki-Nagy István, a Kossuth-díjas, világhírű film­rendező. Alig másfél hónapja Bécsben első díjat kapott egy állatmese filmje. Ha így is képzeltük, de hin­ni aligha mertük volna az elénk táruló környezetet A vadászlak deszkakerítése mel­lett beléptünkkor egy őzsuta fogadott. Pálcikavékony lábai félig a hóba süllyedtek. Ba­rátságos, szelíd állat. Egy jókora göbe szenvedett csúfos véget az udvaron. Ket­tévágott szalonnás teste a rénfán fügött. A ház egyik er­dész lakója vágott disznót reggel. Csigalépcsőn igyekeztünk az emeletre. A fakorlátra terítve legalább kétméteres barna medve ásító pofája és bundá­ja díszük. A ház „ura", dr. Homoki- Nagy István a kastély ódon nappalijában fogadott. A fa­lakat körben az eddigi nagysi­kerű filmjeinek hazai és kül­földi plakátjai borítják.- Néhány nappal ezelőtt fejeztem be a Plútó és Puch, azaz egy holló és egy mosó­medve kalandjairól szóló ti­zenhárom részes televíziós film egyik epizódját. így azután most a stáb is és magam is pihenhetünk egy keveset. Él­vezzük a csendet, a nyugal­mat, erre csak a madár jár. Már az első percekben gyászhírt közölt:- A Plútót alakító Ösbáró nevű holló a kecskeméti ál­latkórházban a leggondosabb kezelés ellenére is elpusztult. Sokkot kapott egy injekció­tól. Feleségem, aki egyben a gyártásvezetőm is, Romániából hozatott egy másikat. A ma­rosvásárhelyi múzeum igazga­tója küldte. Akaratlanul ebédidőre ér­keztünk, de látszott, terített asztallal vártak bennünket. Közben megjött Zsuzsa asz- szony, Homoki-Nagy Istvánné, kedves vendéget is hozott ma­gával. Selmeczi Vera a Homo­ki-filmek vágója is épp Al- csutdobozon tartózkodott Zsuzsa asszony igen fiata­los, tele életvidám tempera­mentummal. A kitűnő ebéd után saját birodalmába invi­tált. Az ablakra mutatott. Ha­talmas pelyhekben hullott a hó a domboldalra. — Tavasszal itt az ablak alatt kergetőzik az őzbak és a suta. Csodálatos látvány! De nézzék csak azt az agancsot ott az ajtó fölött: legalább kétszázötven éves. Különösen értékes, mert semmi szimmet­ria nincs a két áqa között. Közben Zsuzsa asszony gyer­tyát gyújtott egy rézszerkezet alatt, ami rövidesen pörögni kezdett és szép csilingelő han­got hallatott. Vörös perzsamacskq kunko- rodott a lábamhoz dorombol­va, a ház kedvence. — Épp tegnap mértem le, ti­zennégy centis a leghosszabb bajuszszőre - mondja a ház ura. Egyébként nagyon okos állat, de a nevetéséhez néha radikális eszközökre is szükség van. Most például borssal szórtam be az íróasztalom szé­lét, mert minden papírt össze­tépett rajta. Azután a legilletékesebbek­ről, az állatszereplőkről beszél­gettünk. — A holló a legértelmesebb állatok közé tartozik, hallatla­nul intelligens. Ha a delfin az első, akkor nyomban a holló következik, utána pediq az elefánt és a kutya. Az Ösbáró utódja is nagyon rövid idő alatt elsajátította a „szakmát". Sétára indultunk, hogy meg­tekintsük az állatfarmot. A va­dászlak mellett egy hatvan holdas természetvédelmi park húzódik. A háború előtt 240 szobás uradalmi kastély állt benne. Pollack Mihály tervei alapján készült. Ma már csak a romfalak dudorodnak, telje­sen leégett. Kísérőnk, Zamat­ka, azaz Szabó Miklós, a va­dak egyik gondozója mesélte. — Itt ültették el az ország első akácfáját méq a múlt században, de még a mai napiq is él. Jónéhány különle­gesség is akad a parkban: li­banoni cédrus és parafa. Nagy János sátormester ve­zetett az ólakhoz. Alig nagyobb hely, mint egy parasztház ud­vara. Hollók, mosómedvék bá­multak ránk kissé félénk kí­váncsisággal, de egyébként valamennyi nagyon szelíd. — Pediq nem verjük és nem kínozzuk az állatokat, ahogy azt már terjesztették rólunk - magyarázta a sátormester. - Szeretet, nyugodt szó és türe­lem — ezek az idomár leg­fontosabb kellékei. Búcsúbeszélgetésünkre Ho­moki-Nagy szobájába men­tünk. Óriási hangzavar. A szomszéd helyiségben tucatnyi egzotikus és méregdrága pa­pagáj rikoltozott. Utoljára kérdezni szeretnénk valamit, de csak kerülgettük a forró kását. Nem akarjuk vi­tatni, hogy a most készülő Homoki-filmek a maguk kate­góriájában nem értékesek, de aki már látta a korábbiakat: a Cimborákat, a Vadvízorszá­got, vagy a többieket, az most egy kissé csalódott. Értette az udvarias gondolati kergetőzést és válaszolt:- A szakmai berkekben erő­sen megcsappant az érdeklő­dés. A régi nótát hangoztat­ják: nem tudományos. Hiába mondom, hogy nem is annak szántam. Elfáradtam, most már csak a mesefilmeket ké­szítem. Búcsúzáskor, miközben a kocsi csúszkálva indult, arra gondoltunk, hogy oly sok meg­kapó élményt nyújtottak már a Homoki-filmek eddiq is, hogy tulajdonképpen aligha van mit számonkérnünk . . . Füzes János körében, mert a Hanglemez- gyártó Vállalat raktárában 3000 darab várja a boltok újabb rendelését. A Kenguru könyv formájában jelenleg a kötészeti stádiumban áll. A pécsi Szikra Nyomdában rövid átfutási idő alatt 30 000 példányban készítették el a könyvet. A nyomda a Móra Könyvkiadó által kért határidő­ben február közepén szállítja a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak a példányokat. így március könyvújdonságai között elsőként szerepel a Kenguru. A Kenguru-láz a játékboltok­ban is jelentkezett. A nagy ér­deklődés hatására a már ré­gen keresett állatfigurából új­ból rendelnek a boltok. V. A. A szekszárdi múzeum évkönyve Ezer példányban megjelent a szekszárdi 'Béri Balogh Adóm múzeum 1973—74-es kettős évkönyve, dr. Szilágyi Miklós és G. Vámos Mária szerkeszté­sében, a Tolna megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztályá­nak kiadásában. A szekszárdi nyomdában ki­nyomtatott 340 oldalas kötet régészeti térképpel, rajzokkal és fényképekkel gazdagon il­lusztrált kilenc tartalmas régé­szeti, történelmi és néprajzi ta- nulmánytr-közöl, részben német nyelvű szöveggel és német nyelvű tolmácsolással is. így például harminc oldalas német nyelvű szöveggel is közzéteszik B. Thomas Edit nemzetközi te­kintélyű budapesti tudósnak a külföldi szakkörök figyelmére is számottartó tanulmányát egy pannoniai ritka római kori le­letről. Az új évkönyv tudomá­nyos szerzője: Mészáros Gyula, B. Thomas Edit, Rosner Gyula, Kozák Károly, G. Vámos Má­ria, Gémes Balázs, Szakály Fe­renc, Gaál Attila és Kőhegyi Mihály. Köztük dr. Mészáros Gyula nyugdíjas múzeumigaz­gató az Ezeréves mözsi magyar köznépi temető, dr. Kozák Ká­roly budapesti vezetőrégész az 1061-ben I. Béla király által alapított szekszárdi bencés apátság, dr. Rosner Gyula szekszárdi régész a gyönki avar sírmező feltárását ismerteti. G. Vámos Mária a hajdani szak- csi fehéredényekről, Gémes Balázs a magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmekről, Gaál Attila és Kőhegyi Mihály a helynévtörténeti kutatásaikról számolnak be a szekszárdi mu­zeológusok sorában. Dr. Sza­kály Ferenc, az országosan ismert történész újabb kutatá­sainak forrásanyagával gazda­gítja Tolna megye történetének feltárását. A tetszetős, modern külsejű évkönyv postázását megkezdték a hazai múzeumok, könyvtárak és levéltárak, intézmények cí­mére, valamint a szekszárdi múzeummal cserekapcsolatban álló külföldi múzeumoknak is elküldik példányait. Ballabás László Barkácsbolt Barkácsbolt nyílott Nagyka­nizsa belvárosában, a Vörös­hadsereg úton. A boltban a „Csináld magad” mozgalom résztvevői sok olyan hasznos anyagot találnak, melyhez ed­dig nem juthattak hozzá, A Kiskereskedelmi Vállalat szer­ződést kötött több vállalattal, ahonnan a kiselejtezett szer­számokat, vas- és faanyagokat olcsón a bolt rendelkezésére bocsátják. Az új barkácsbolt készletében ezen kívül szere­pelnek az amatőr ezermeste­reknek kínált bel- és külföldi szerszámok is. a rmMÉsz$fB$ Műtenm

Next

/
Oldalképek
Tartalom