Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)

1976-02-02 / 32. szám

Az 1906. évi nyitányon Ker­tész János tanítványai, a Bu­dapesti Korcsolyázó Egylet jég- labdázói 2:2-re játszottak a gróf Bethlen István vezette Mágnás Klubbal. Hetven éve csupán ez a két klub foglal­koztatott jéglabdázókat. Napjainkban négy klub és két szakosztály ülhetné meg a jubileumot: a felnőtt csapato­kat működtető FTC, Cl. Dózsa, BVSC és Volán SC, valamint a serdülőkkel, ifjúságiakkal foglalkozó Központi Sportiskola és a Dunaújváros. A klubok számát tekintve nagyjából ott tart a sportág, ahol az „ős­időkben”. Az eredmények...? Szinte hihetetlen, amit az egyik legnevesebb csehszlovák jég­korong-szakembertől, a hajdani sokszoros válogatott Michal Polonitól, a Slavic és az- SK Bratislava egykori edzőjétől hallottam: Amikor tőlünk tanultak- A húszas-harmincas évek­ben Magyarországra jártunk jégkorongozást tanulni — mond­ta Poloni. - Még jól emlék­szem azokra az időkre, amikor Közép-Európában a magyar jégkorongsport számított a leg­erősebbnek, a budapesti csa­patok legyőzték a legjobb cseh, német, osztrák és svájci együt­teseket. Csakhogy azóta nálunk Csehszlovákiában felismerték, hogy a jégkorongozás a XX. század sportja. Félve kérdeztem meg ezek után Michal Polonit: mi a vé­leménye a magyar jégkorong­sportról?- Ne vegye nagyképű kije­lentésnek, de a legtöbb cseh­szlovák ifjúsági csapat biztosan legyőzné a magyar válogatot­tat. Egy sportág, melynek olyan kevés a játékosa, mint önök­nél, ne számítson sikerekre. Hátország nélkül nincs ered­mény. Az idő azóta többször is bi­zonyította, hogy Poloninak iga­za volt. A magyar jégkorong­sport csendesen halódik. Azaz — dehogy is csendesen! Példátlan botrány Botrány botrányt követ, a já­tékosok nem eredményekkel, hanem ügyeikkel hívják fel ma­gukra a figyelmet. Másfél-két éve még úgy tűnt, megújul a sportág; dr. Jakabházi László, a Ferencváros és a válogatott edzője következetes munkába kezdett. Az eredmény: az FTC eljutott a Bajnokcsapatok Euró­pa Kupájának fináléjáig, a vá­logatott a világbajnoki C-cso- portból hajszál híján magasabb osztályba került. A szakembe­rek véleménye szerint reálisnak tűnt a lehetőség, hogy idén, 1976-ban a magyar válogatott kiharcolja a feljutást. Aztán robbant a bomba: a Ferenc­város játékosai és dr. Jakab- házy között kitört a háborús­kodás. A korongozók kijelentet­ték: vagy eltávolítják az edzőt, vagy ők mondanak búcsút a klubnak és a sportágnak. Ja- kabházy úgy látta, hogy a jég­korongozás érdekében inkább neki kell félre állnia. A ke­mény munkától húzódozó, a követelmények teljesítésétől ide­genkedő játékosok többségé­nek megbocsátottak ... Mi lett az enyhe, látszat-fegyelmik kö­vetkezménye? Eredményesebb a sportág? Megszűntek a botrá­nyok? Nem, sőt...! Nincs olyan fegyelmi vétség, amit a Eredmények helyeit botrányok a magyar jégkorongsporlban közelmúlt években a jégkoron- gpzók el ne követtek volna, legyen az csempészés, vereke­dés, sztrájk, vagy bármi. Az idén tovább gyűrűzött az FTC-kontra Jakabházy ügy. 1976. január 21-én, szerdán este a Kisstadionban ezer né­ző előtt kezdődött az FTC-Vo- lán SC mérkőzés. Dr. Jakab­házy, miután kényszerűen meg­vált az FTC-től, a Volán szak­vezetője lett. Egykori játékosai jelenlegi haragosai, elérkezett­nek látták az időt, hogy a maguk módján „bosszút állja­nak". Gyalázkodó, nyomdafes­téket nem tűrő kijelentésekkel illették Jakabházyt, s a Vo­lán jelenlévő vezetőit, köztük a klubelnököt, Grosits Gyulát, a magyar labdarúgó-válogatott legendás hírű kapusát is. Köz­ben a pólyán szikrázott a já­ték, hat Volán-játékos meg­sérült, hárman olyan súlyosan, hogy orvosi vélemény szerint nem léphettek ismét jégre. A második harmad után — az FTC 8:1-es vezetésénél — a Volán SC a sérülések miatt ar­ra hivatkozva, hogy nincs ele­gendő cserejátékosuk, nem volt hajlandó folytatni a mérkőzést. A Magyar Jégsport Szövetség jégkorong szakbizottságának versenybírósága a két pontot 8:1-es gólkülönbséggel az FTC javára igazolta, a súlyosan fe- gyelmezetlenkedő, trágár kife­jezéseket használó játékosok közül egyelőre csak Pothot zár­ták ki a válogatott keretből. Hogy helyes, méltányos-e az MJSZ ítélete, kór vitatni. Végül is teljesen mindegy, ki kapja a két pontot, hiszen a négy csapat részvételével folyó baj­nokság teljesen irreális, mi több, nevetséges. Csupán az a tét, ki nyeri a bajnokságot, kieső, feljutó — lévén mindösz- sze ez a négy csapat — nincs. A legújabb botrány fejleményei mégis súlyosak lehetnek. A jégkorong szakosztályokat mű­ködtető klubok vezetői közül néhányon felvetették: érde- mes-e a drága, s inkább gon­dokat, mint örömöket hozó szakosztályokat továbbra is mű­ködtetni? Megéri-e ennyit ál­dozni olyan sportágra, ahol az élvonalbeli játékosok között sok a fegyelmezetlen, bomlasztó, rossz hangulatot, sportszerűt­len légkört szító ember. Na­gyon könnyen megtörténhet — és a kulisszák mögött már er­re is vannak jelzések -, hogy a magyar sportvezetés minden támogatást megvon a felnőtt szakosztályoktól, s csupán a serdülő és ifjúsági jégkorongo­zást támogatja. Talán így is lenne a jó, hi­szen ha erős kézzel, határozot­tan tennének pontot a korong­botrányok végére, 70 év után újjászülethetne a sportág. Vincze Jenő Kanizsán, a több mint negyvenezer lakosú dél­zalai városban, nagy öröm­mel fogadták a kanizsai kosaras-lányok elmúlt évi temek helytállását, akik az NB II. nyugati csoportjá­ban meggyőző fölénnyel nyertek bajnokságot. A bravúrral elért siker azt je­lenti, hogy a MÁV Nagy- kanizsai TE női csapata, hat év után ismét NB l-es szereplést biztosit a sport- kedvelő városnak, ahol a kosárlabda a focit követő egyik legnépszerűbb sport­ág lett. Hat év után újra a kosárlabda NB f-ben — Hallatlan nagy öröm, de igen komoly felelősség is a legjobbak között szerepelni, hisz az NB I. sok mindenre kö­telez bennünket. Korábban már egy éven át megismertük az új légkört, de mégis fel­emelő, hogy ismét a legjobb csapatok között rajtolhatunk. A fokozott feladatoknak, a reális elvárásoknak igyekszünk is eleget tenni — vélekedik dr. Iszák József, a szakosztály­elnökség vezetője. Az 1969-es NB l-es csapat játékosai közül csak Gábor maradt meg „hírmondónak", a többiek átigazoltak, abbahagy­ták az aktív versenyzést. Gábor is egy kis kitérővel — néhány évig az NB l-es Videotont erő­sítette — került újra vissza a régi környezetbe, akinek lelke­sedése, tapasztalatsága, tenni- akarása meghatározó volt az elmúlt években. A csapat ve­zéregyénisége volt! — Egyesületünk vezetése igen nagy erőfeszítéseket tett a szak­vezető-kérdés végleges megol­dása érdekében, de sajnos, megnyugtatóan nem tudtuk ezt rendezni. Jámbor és Petőfi sporttársak a válságos időszak­ban segítségünkre siettek, melyért csak köszönet nekik — mondotta Péter Ferenc, a MÁV NTE elnöke. — Az igazság az, hogy a vezetés egy évvel későbbre „táblázta" be a bajnokságot. Ugyanis jövő tavasszal lesz kész az új vasutas-munkacsar­nok, a kosarasok otthona — jegyzi meg Péter sporttárs, aki gyorsan hozzátette, hogy a túl­teljesítést is örömmel fogadták. Az 1975. évi bajnokságban, annak mindkét idényében ki­egyensúlyozottan szerepelt a MÁV NTE, amely mindössze egy vereséget szenvedett. Tavasz- szal a fővárosban kaptak ki a MAFC-tól s már a bajnokság első félidejének végén komoly bajnokesélyessé léptek elő. Az őszi idény előtt jót tett a kéthetes balatoni edzőtáboro­zás, remekül sikerült az erő­gyűjtés s a számos kupaver­seny, amelyeken a csapat még jobban összekovácsolódott. Ősszel ugyan néha akadozott a gépezet, de a „rázósabb” ta­lálkozókon mindig tudtak újíta­ni, s közben a riválisokat má­sok el-elkapták. A rangadókon pedig a MÁV NTE bizonyult jobbnak, amely mind a védő, mind a támadójátékban helyen­ként bemutatót tartott. A kanizsaiaknál meghatározó volt a csapatjáték, de a tét­mérkőzéseken jobbára a Gábor, Gábriel, Szentesiné, Kovács, Molnár kezdősorra hárult a döntés. Rajtuk kívül Viliege (a tavaszi idényt követően Pé­csett folytatta tanulmányait) és Pálosi, míg ősszel Badacsonyi (tavasszal végig sérült volt) szerepelt a legtöbbször. A csa­pat legponterősebb játékosai: Szentesiné 475, Gábor 374 és Kovács 250. A csapat házatáján tudják, hogy igen sok a tennivaló. Ép­pen ezért mind szakmai, mind szervezeti kérdésekben erőtel­jes munka folyik Nagykanizsán, melyhez jelentős városi össze­fogás bontakozott ki mind a vezetés, mind a szakosztályok részéről. Ezekre nagy szükség is van, mert csak ez segíthet ahhoz — a szakmai munkán túl —, hogy a kanizsai vas­utas-lányok megfelelhessenek az NB l-es követelményeknek. Balogh Antal a monitor ellöl Üstökös az élvonalban Azt hiszem kevesen hinnék el, milyen mostoha körülmé­nyek között dolgoznak a Sta­tisztika női asztaliteniszezői Budapesten a Jurányi utcában. Ha egy héttel ezelőtt valaki elmesélte volna nekem, bizo­nyára én is a kétkedők sorába tartoztam volna. „Ez van, ezt kell szeretni" — fogadott dr. Ormai László, a többszörös BEK-győztes és sokszoros magyar bajnokcsapat edzője, amikor megérkeztem az edzőterembe, hogy vele és tanítványával, Szabó Gabriel­lával riportot készítsek. „Állan­dó harcok között élünk, albér­letben. Előfordul, hogy annyian jönnek le egyszerre, hogy nem tudjuk őket asztalhoz juttatni!" Egy kisebb teremben éppen hogy elfér egy asztal. Mögé­je szorítva, egy svéd gyártmá­nyú adogató gép. Látszik, hogy mindennek kicentizték a helyét. Az iskola tornaterme csak ké­ső délután áll a versenyzők rendelkezésére, érthető, hiszen több iskola testnevelési óráit tartják itt és az albérlő szem­pontjait a gyerekek napi spor­tolása természetszerűleg a má­sodik helyre szorítja. Mindezek ellenére minőségi munka folyik a Statisztikánál! Bajnokok jönnek, bajnokok mennek. Közülük a legújabb, a legfiatalabb, a 16 éves Szabó Gabriella. Tavalyi ered­ményeivel, az ifjúsági EB-n Molnárral a vegyespárosban aranyérmes lett, a szegedi nemzetközi bajnokságon az erős mezőnyben a harmadik helyet szerezte meg, — a TV „Év Ifjú­sági sportolója" versenyén a második helyen végzett. Idei terveiről kérdezem, a vá­lasz nem vall bőbeszédű kis­lányra . . . — Hót a prágai EB április­ban. — Kik lesznek a legnehezebb ellenfelek? — Elsősorban a csehszlovák Grofova, az angol Hammersley és a svéd Hellmann. Erősek, de nem legyózhetetlenek. Kü- nönösképpen egyiküktől sem félek. Esélytelen vagyok, így nyugodtan játszhatok. Naponta kétszer is edz. Hogy minél többet foglalkozhasson a ping ponggal, idén magán­tanuló lett az iskolában. Mindenre kell hogy idő jusson. Edzés a válogatottban, edzés a klubban. Nemrég vol­tak az iskolai féléves beszámo­lók, legalább le tudtam mérni, hol tartok az anyag elsajátí­tásában. — Ha már itt tartunk, hol tart? — Nincs semmi baj. Tartom a lépést azokkal, akik nap mint nap az iskolapadban ül­nek. Ha valakiről elmondhatjuk, hogy hetek alatt szinte berob­bant az élvonalba, Szabó Gabi esetében ez kétségtelenül így van. Két Európa bajnok klub­társa, Kisházi Bea és Magos Judit kismamái teendők miatt kiesett a közös felkészülésből. Egyik pillanatról a másikra, ti­zenhatévesen ő lett a magyar női válogatott elsőszámú já­tékosa. — Ami Kisházit és Magost illeti, mindketten elkezdték már az edzéseket, — veszi át a szót ismét Ormai dr. Bea már rend­szeresen játszik, délutánonként itt van a tornateremben. Ilyen­kor felváltva felügyelnek klub­társai a kisbabára. Bízom ben­ne, hogy ott lesz az EB-n is. Magos egyelőre csak futó ed­zéseket végez, de már ő is mo­zog. És ez biztató a válogatott és az egyesület előtt álló fel­adatok szempontjából egyaránt. De adjuk át a szót ismét Szabó Gabinek. — öt éve, hogy pingpongo­zom, még két évig vagyok ifjú­sági korú versenyző. Tudom, sokat kell még tanulnom, közel sem vagyok kész játékos. Tá­madó stílusban játszom, szere­tek ütni, elsősorban tenyerest, de elég jól megy a pörgetés is. Minden támogatást megkapok, remélem jó játékos lesz belő­lem ! Egy biztos: nehéz feladatok várnak rá a közeli hetekben, hónapokban. Ha szorgalmában, játékszeretetében nem lesz vál­tozás, a nagy elődök utódai közé léphet. Decemberben múlt 16 éves... Szőnyi János Jugoszláviában a Kaposvári Rákóczi * Szombaton nemcsak az idei tél legzordabb napja hűtötte le a kaposvári labdarúgóke­délyeket, hanem az NB l-es csapat váratlan veresége a Szekszárdi Dózsától is. A mint­egy félezer néző a hózáporban mégsem haragudott a kedvenc zöld-fehér labdarúgókra, mert tudta, hogy ez irreális talajon mindenki kíméli magát, hisz vasárnap reggel rajtolt a ka­posvári gárda Jugoszláviába. — Mostantól az Adriai ten­ger melletti Makarskában foly­tatjuk a felkészülést — mon­dotta Mathesz Imre vezető ed­ző, aki úgy készítette fel fiait, hogy négy nehéz mérkőzés is vár rájuk a jugoszláv túrán. A kaposváriak többek között ját­szanak majd a jugoszláv első ligás Hajdúk Split csopatával is. Fokozza Mathesz edző gond­jait, hogy a katonai szolgálatot teljesítő Kanyar nem tarthatott a csapattal. Kováts Csabáék- nál kisbaba érkezését várják e napokban, így a középcsatár is itthon maradt. Az újból edzés­be állt Hegedűs kapus várat­lanul belázasodott, így a háló előtt Ropp Imre mellett Szabó lett a tartalék. A mezőnyjá­tékosok Bőzsöny, Márton, Patyi, Ágfalvi, Németh, Nagy, Ko­vács F., Konrád, Burcsa, Csé- pán, Duschák, Túrái és Varga. A Rákóczi közvetlenül a PVSK elleni MNK mérkőzésre érke­zik majd haza Jugoszláviából. Kovács Sándor Egy-iksz-kettő A HDN totótippjei a következő hétre: 1. Torino—Bologna. A Torino ott­hon százszázalékos, ám én nem le­szek rabja e gondolatnak. Le hagyom százalékoltatni magam, ha a Bolog na nem húz ki egy döntetlent Tipp: X. 2. Cagliari—Róma. Gyönge a Cag liari. Tipp: X, 2. 3. Cesena—Internazionale. Kétség télén, jól szerepel — és otthon kü lönben is számolni kell vele — Cesena, Milánóban 0:0 volt, ennek ellenére meglepetésre megyünk. Tipp 2, X. 4. Como—Napoli. Tutira megyünk Tipp: X, 2. 5. Lazi5—Sampdoria. A rómaiak­nak most már meg kell emberelniük magukat. Tipp: 1. 6. Verona—Juventus. Dőljön le a pisai ferde, ha nem győz a Juve. Tipp: 2, X. 7. Avellino—Spal. A Spal jól bol­dogul idegenben. Tipp: X, 2. 8. Catanzaro—Reggiana. Viszik Re­ginát, lobog a haja. Tipp: 1. 9. Lanerossi—Taranto. Tiszteljük a volt A-ligást. Tipp: 1, X. 10. Modena—Genoa. A Modena még nem találkozott otthon a veze­tőkkel, ezen a meccsen véleményük szerint minden lehet. Tippjeink sor­rendje: X, 1, 2. 11. Novara—Foggia. Ezt variáljuk: 1, X. 12. Palermo—Varese. Nagy a kü­lönbség, Palermóban azonban nem lehet biztosra menni. Tipp: X, 1. 13. Sambenedettese—Ternana. Bene- dekék győznek. Tipp: 1. Pótmérkőzések: 14. Pescara—Cata­nia. Tipp: 1. 15. Fiorentina—Ascoli. Tipp: 1, 16. Milan—Perugia. Tipp: 1, X. (— mz —) Kanizsai lányok visszatérése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom