Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)
1976-02-01 / 31. szám
2 Dunántúli napló 1976. február 1., vasárnap Pénzhez jutottam Kaptam egy meghívót, amely egy tanácskozásra invitált. Kedvetlenül vettem a kezembe - megvallom, hogy kedvetlenségemnek kizárólagos oka ilyenkor egy villanásnyi kép: hosszú asztal mentén bús tekintetű urak és hölgyek ülnek, némelyek bodor füstfelhőbe burkolózva, amott, az asztalfőn egy gondterhelt arcú ember papírosokat szorongatva beszél. Mondja, mondja. És én ott ülök közöttük, lélekben már világgá kóborolva, e dantei bugyoiban. De ezt a meghívót kéz- bevéve és elolvasva, felvil- lanyozódtam. Ha az ember valami újat tapasztal, örven- dezik. Én is örvendtem. Egyetlen kis sor volt odabiggyesztve a meghívó végére: a tanácsokzás várható időpontja — így a szö- veq - 2,5 óra. Nohát. S ezt vajon be is tartják? Egyáltalán: kinek volt ez az ötlete? Sokasodtak bennem a kérdések, s mivel nem tudtam megválaszolni őket, felcsigázva mentem el a tanácskozásra. A téma érdekelt, s olyany- nyira részt vettem az eseményekben, hogy két alkalommal csaknem szála fakadtam. Hogy mégsem tettem, az gondos és rendkívül költséges neveltetésem eredménye, s annak, hogy ilyen helyekre az újságírókat nem tanácskozási joggal hívják. Az igen szórakoztató dél- előttnek a tanácskozást vezető elnök zárszava vetett véget. Észre sem vettem, hogy eltelt az idő, s órámra pillantva a legnagyobb megdöbbenéssel észleltem: a kezdettől pontosan két és fél óra telt el. Ez igen, csettintettem elégedetten, ez tartás, s magamban a legnagyobb fokú udvariasságnak könyveltem el mindezt a rendezők részéről. Mert hiszen tekintettel voltak rám. Nem lopták el az időmet fölöslegesen, nem kényszerítettek rá, hogy elkalandozzak, mint hajdan a matematika órákon. Láttam: mindenki jó érzésekkel távozott, holott a téma egyáltalán nem .volt szíveket derítő. Örömömben - ne vegyék szerénytelenségnek - jobban is sikerült a tanácskozásról szóló kis tudósítás is . . . Bátran javasolhatjuk, hogy ezt gyakorlattá kéne fejleszteni. Néhány év múlva talán megszűnne a fölös „szájtépés", ahogyan a köznyelv találóan megjelöli az üres szófolyást.. , Az idő pénz. Ez közhely, de igaz. Pénzhez jutottam hát, de mivel itt a mennyiségek fordítottan aránylanak: minél tovább tart egy értekezlet, annál kevesebb pénzhez jutok és fordítva, egy hét múlva már arra gondoltam, mi lett volna ha 1,5 órát írnak? Mert maximalista vagyok. És követelőző. Hasonlatos lettem azon vizsgázóhoz, aki felelés előtt zokogott a teremtőhöz egy elégségesért, az tán, amikor hármassal az indexében kijött, dühöngött, hogy nem kapott jelest. Kampia Péter Rádióvetélkedő középdöntője Pécsett Egy ankét nyomán Új fejezet a felsőfokú építészképzésben ? Tegnap este a Doktor Sándor Művelődési Központban rendezték meg a Magyar Rádió Játékmester kerestetik! című vetélkedősorozatának III., egyben utolsó középdöntőjét. A vetélkedősorozatra a felhívást a KISZ KB, az Állami ■Ifjúsági Bizottság és a Népművelési intézet közösen adta ki a rádió ifjúsági osztályával. A százhúsz jelentkező közül tizenkét versenyző került az előválogató játékok után mikrofon elé. Közülük kilencen kerültek az elődöntőkbe. Az első két elődöntőt Sárbogárdon és Hódmezővásárhelyen bonyolították le. Mindkettőről a legjobb játékmesterjelölt került a döntőbe. A pécsi középdöntő utón a zsűri még két embert juttat a döntőbe. A pécsi játék legjobb játékmesterét, vclamint a három középdöntő közül a legjobb második helyezettet. így a döntőnek majd négy résztvevője lesz. Nógrádi Gábor az egyik játékm esterjelölf és Csizmadia Sándor énekes a játék egyik közreműkö dője a fellépés előtt. Amikor a múlt héten megkaptam a Polláck Mihály Műszaki Főiskola meghívóját, amely a tartószerkezetek című tantárgy oktatásával kapcsolatos ankétre invitált, még azt hittem, semmit sem tudok kezdeni ezzel a témával. Hiszen nyilvánvalóan szakmai kérdésekről lesz szó — olyasmiről, amihez csak a mérnökök vagy a szaktanszékek oktatói értenek. Mégis furdalta az oldalam a kíváncsiság, mi lehet olyan fontos ezen az ankéton, amelyre eljöttek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és az ország szinte valamennyi építészettel foalalkozó felsőoktatási intézményének képviselői. Erre a kérdésre kerestem választ, amikor beléptem a főiskola tartószerkezetek tanszékére. Az egyre inkább fellendülő és egyre igényesebbé váló klubélet késztette a rendező- szerveket a vetélkedő kiírására. A tegnap esti hangrögzítés — amelyet február 18-án 17— 18 óráig hallhatunk a Petőfi adón és a Pécsi Stúdió adásában is — klubhangulatot árasztott. A pécsi ifjúsági klubok játékos kedvű képviselői egyszerre voltak közönség és játékosok. Az ő aktivitásuktól is függött a három versenyző eredményessége. Bevezetőben Padisák Mihály szerkesztő riporter hangulatteremtő játékokkal melegítette föl és hozta derűsebb hangulatba a közönséget. A zsűriben láttuk dr. Hásing Lajos irodalomtörténészt, hivatásos játékmestert, Faggyas Sándort! a Magyar Rádió Ifjúsági és Gyermek Főosztályának vezetőjét, Bőgelné, Esik Nórát, a Népművelési Intézet klubreferensét, valamint Bagossy László színjátszó rendezőt, a házigazda Doktor Sándor Művelődési Központ igazgató helyettesét. Az első versenyző Király Zol- . tán volt Kecskemétről. Jelenleg a Bács megyei KISZ-bizottság kulturális munkatársa. Az elődöntőben magyar népi játékokra építette sikeres vetélkedő műsorát, ezt most a népek játékainak felsorakoztatásával bővítette. Játékvezetésének dramaturgiája képzeletbeli utazásra épült. Segítőként magával hozott két kecskeméti zenészt, akik különböző népi hangszerekkel mindenkor illusztrálták, melyik országban tart a vetélkedő. Nógrádi Gábor neve nem ismeretlen Pécsett. Elsőkötetes költőként ismertük meg, s a Magyar írók Könyvesboltjában rendezett könyvpremierén Szeg- váry Menyhért mutatta be Két- hátú életünkben című kötetének verseit. Ö volt egyik házigazdája az Eötvös Klubban a budapesti pécsi napoknak, az ősszel. Most is elárulta, hogy sokat tud városunkról, számos aktualitásról tréfálkozott bevezetőben Csizmadia Sándor politikai énekes közreműködésével. A vetélkedőre Csizmadiával közös dalt is írtak, amelynek a refrénjét a közönség együtt énekelte velük: „Hát mit teszek, hát mit teszek egy pécsi klubba elmegyek." Nógrádi közéleti érdeklődése áttűzött az elsősorban intellektuális töltést igénylő játékokon. Játékvezetőként mindig a közönség alkotó készségére támaszkodott, s tegyük hozzá, eredményesen. A harmadik versenyző Gör- gényi Zoltán Dél-Dunántúlt képviselte. A Tolna megyei Tamásiban a járási KlSZ-bizott- ság munkatársa. Ö a farsangot érezte aktuálisnak, s egy kedves farsangi játékot játszott végig a vidám klubtársakkal. A játék lapzártakor még javában tartott. Ezért a zsűri döntéséről csak holnap tudunk beszámolni. Alkotó ifjúság Szekszórdon Alkotó ifjúság címmel, jól sikerült pályázati kiállítás; rendeztek a KISZ kilenced k kongresszusa előkészületeinek jegyében, a Tolna megye mezőgazdasági üzemeiben dalgozó fiatalok munkáiból. Szombaton ünnepélyesen adták át a megye minden részéből összegyűlt alkotó fiataloknak a díjakat. összesen mintegy tízezer forinttal járó nyolc díjat és negyvenkét emléklapot nyújtottak át, a díjnyertes pályamunkákat országos kiállításán is bemutatják majd. A Pécsi Sütőipari Vállalat szakmunkástanulókat szerződtet! Jelentkezhetnek mindazok, akik a 14. életévüket betöltötték, és az általános iskola 8. osztályát eredményesen elvégezték, illetve elvégzik. Jelentkezés: „ÚJHELYI IMRE" MEZÖGAZDASAGI ÉS ÉLELMISZERIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA, SZENTLŐRINC, ERZSÉBET UTCA 1. A messzi Caracas,. Nemzetközi első díj Venezuelából Caracas messze van és Janu- schek Ildikó sosem evett még kókuszdiót. Csak oroszlánokat látott, kettőt is és lerajzolta őket ketrecestől, sörényestől, a Kozák tanár bácsi meg elvette tőle és azt mondta: — Jól van Ildi, ezt elküldjük Caracasba! Januschek Ildi pisze orrán semmi meghatódás nem látszott, jó, majd megnézi a térképet, hogy merre van Caracas és aztán mindjárt elfeledte. — Nem is tudtad már, hogy miféle versenyről van szó? — Hát. . . hát jött a Kozák tanár bácsi, ő is ilyeneket kérdezett, péntek volt, persze azért emlékeztem, aztán szombaton behívatott a Jakab igazgató bácsi és ideadta ezt. . . meg ezt. .. ‘Ünsnthra irthrv-»*“ Jk Ropogós, elegáns papíron mutat egy oklevelet. Spanyolul is van, meg olyan gát-forma betűkkel is írták, hát inkább lefényképeztük. De a plakett az egyszerű, finom fán fémlemez, vésett gyerekfej alatt a felirat: „II. Muestra International De Pintura Infantil, Caracas, Venezuela 1974." Hát ez jócskán késett. Vagy a hosszú ideig nyitvatartott kiállítás után döntötték el a díjakat, vagy Caracasban lassan Mit is tanítanak itt? Nagy Zolátn tanszékvezető így fogalmazta meg: építmények teherhordó szerkezeteinek tervezését és kivitelezését. Végső soron tehát ez a legalapvetőbb tudomány, amelynek ismerete nélkül senki sem kaphat építész oklevelet a kezébe, hiszen itt elég akár egyetlen elrontott számítás ahhoz, hogy a rosz- szul tervezett épület kártyavárként omoljon össze. Hogyan lehet ezt a valóban létfontosságú tantárgyat még alaposabban, még hatékonyabban oktatni, hogyan segítse ki egymást az egyetemi és főiskolai szintű képzés — ezt vitatta meg a múlt héten félszáznál is több mérnök és pedagógus a Polláck Mihály Műszaki Főiskolán. És tegyük mindjárt hozzá: első alkalommal került sor ilyen vitára, hiszen az eddigi meglehetősen ritka találkozók során elsősorban nem oktatási, hanem műszaki jellegű problémákat igyekeztek tisztázni. Ez a pécsi kezdeményezés tehát új fejezetet nyithat a felsőfokú építészképzésben, amelyet az is bizonyít, hogy az ankét résztvevői egyhangúlag a találkozók további folytatása mellett foglaltak állást. Az eredményekről még korai lenne beszélni, hiszen az oktatás korszerűsítését nem lehet két nap alatt lemérni. De ha a jövőben egyre több szerepet kap a számítógép az építész hallgatók oktatásában, ha az egyetemi és főiskolai tantervek ésszerűbben illeszkednek egymáshoz, ha a fiatal mérnökök tudósa jobban megfelel az ipar igényének — akkor elmondhatjuk, hogy ez a két nap nem volt eredménytelen. A pécsi főiskola pedig jogosan lehet büszke arra, hogy kezdeményezője és fenntartója ennek a vállalkozásnak. Kovács Péter jár a posta, de több mint egy év múlva érkezett meg a válasz Venezuela fővárosából az Építők útjára: Januschek Ildikó nyerte el a második venezuelai nemzetközi gyermekrajzkiállítás első díját. A címzett szőke, fitos orrú, és nyilatkozik: — Elsőben Sárközi tanító néni oktatott a rajzolásra, aztán a Daczó tanár néni, felsőben meg Kozák János rajztanár bácsi, hozzá járok szakkörbe is. Arra már tényleg" nem emlékszem, hogy hogyan ültek a pécsi oroszlánok nekem modellt, meg milyen is volt a rajz. Még 1974-ben, amikor tíz éves voltam, küldtük el, mert ez a nemzetközi verseny a tizenévesek versenye volt. Nagyon örült az anyukám, meg az apukám is. Én is örültem és utána elmentem görkorcsolyázni. — Hogy is hívják a legszebb babádat? — Nincs neve. De gumiból volt, kilyukasztottam a száját, cumit raktam bele. Jobban szerettem mint a hajasbabákat. De egy éve nem babázok már. Játékom is elég kevés van. De mindenfélét rajzolok magamnak, utána kivágom, kirakom. Lerajzoltam már a piacot, sok volt rajta a piros retek, meg a piros alma. És boltokat is lerajzoltam, meg a Mecsek Áruházat is. — Mit hoznál Caracasból? — Anyukámnak is, meg apukámnak is ruhákat, meg sok ajándékot. Nekem egy magnót, kicsit, mert az úgy érdekes. Sok számot vennék fel a Sweet együttestől. Filckészletében tizenkét szín van, a temperában hat. A Művészeti Szakközépiskolába akar majd menni. Szerinte Caracasban nagy házak állnak, sötétzöld lombú fákkal, az ég egészen világoskék, a kókuszdió meg cirmosbarna és biztosan nagyon jó. De Caracas mesz- sze van . . . Földessy Dénes Hétfőtől: kedvezményes téli ruhavásár Tél véginek szánták, most mégis igazi havas télben kezdődik a ruházati kereskedelem hagyományos szezon végi kiárusítása. így még a mostani idényben viselhetik a vevők az olcsóbban vásárolt téli holmikat. A Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a február 2-án kezdődő és 15-iq tartó téli vásár országos árualapja 10— 15 százalékkal több a tavalyinál, összesen 800-850 millió fo.-mt, az engedmény 20-40 százaiéi:, amelynek alapján a lakosság 300 millió forintot takaríthat meg. Az országos árualap 36 százaléka felsőkonfekció termék, 32 százaléka darab- és divatáru, 20 százaléka lábbeli, 12 százaléka pedig méteráru és lakástextília. Az előzetes információk szerint az elmúlt évhez képest a mostani vásárban vidéken több felsőruházati konfekciót, divat- és darabárul, Budapesten pedig több méterárut és lábbelit, főleg csizmát és bundacipőt kínál olcsóbban a kereskedelem. A kedvezményes vásárba bevont cikkek körét; az árengedmény mértékét a kereskedelmi vállalctok és a szövetkezetek szokás szerint saját hatáskörben jelölik ki, így a választék és az engedmény sem lesz egységes, Központi elSírás viszont, hogy a meghatározott cikkeken, s az árakon a vásár ideje alatt nem változtathatnak a vállalatok.
