Dunántúli Napló, 1976. február (33. évfolyam, 31-59. szám)

1976-02-01 / 31. szám

2 Dunántúli napló 1976. február 1., vasárnap Pénzhez jutottam Kaptam egy meghívót, amely egy tanácskozásra in­vitált. Kedvetlenül vettem a kezembe - megvallom, hogy kedvetlenségemnek kizáró­lagos oka ilyenkor egy vil­lanásnyi kép: hosszú asztal mentén bús tekintetű urak és hölgyek ülnek, némelyek bodor füstfelhőbe burkolóz­va, amott, az asztalfőn egy gondterhelt arcú ember pa­pírosokat szorongatva be­szél. Mondja, mondja. És én ott ülök közöttük, lélek­ben már világgá kóborol­va, e dantei bugyoiban. De ezt a meghívót kéz- bevéve és elolvasva, felvil- lanyozódtam. Ha az ember valami újat tapasztal, örven- dezik. Én is örvendtem. Egyetlen kis sor volt oda­biggyesztve a meghívó vé­gére: a tanácsokzás várha­tó időpontja — így a szö- veq - 2,5 óra. Nohát. S ezt vajon be is tartják? Egyáltalán: kinek volt ez az ötlete? Sokasod­tak bennem a kérdések, s mivel nem tudtam megvá­laszolni őket, felcsigázva mentem el a tanácskozásra. A téma érdekelt, s olyany- nyira részt vettem az ese­ményekben, hogy két alka­lommal csaknem szála fa­kadtam. Hogy mégsem tet­tem, az gondos és rendkí­vül költséges neveltetésem eredménye, s annak, hogy ilyen helyekre az újságíró­kat nem tanácskozási jog­gal hívják. Az igen szórakoztató dél- előttnek a tanácskozást ve­zető elnök zárszava vetett véget. Észre sem vettem, hogy eltelt az idő, s órám­ra pillantva a legnagyobb megdöbbenéssel észleltem: a kezdettől pontosan két és fél óra telt el. Ez igen, cset­tintettem elégedetten, ez tartás, s magamban a leg­nagyobb fokú udvariasság­nak könyveltem el mindezt a rendezők részéről. Mert hiszen tekintettel voltak rám. Nem lopták el az időmet fölöslegesen, nem kényszerítettek rá, hogy el­kalandozzak, mint hajdan a matematika órákon. Láttam: mindenki jó érzésekkel távo­zott, holott a téma egyál­talán nem .volt szíveket de­rítő. Örömömben - ne ve­gyék szerénytelenségnek - jobban is sikerült a tanács­kozásról szóló kis tudósítás is . . . Bátran javasolhatjuk, hogy ezt gyakorlattá kéne fejleszteni. Néhány év múlva talán megszűnne a fölös „szájtépés", ahogyan a köznyelv találóan megjelöli az üres szófolyást.. , Az idő pénz. Ez közhely, de igaz. Pénzhez jutottam hát, de mivel itt a mennyi­ségek fordítottan arányla­nak: minél tovább tart egy értekezlet, annál kevesebb pénzhez jutok és fordítva, egy hét múlva már arra gondoltam, mi lett volna ha 1,5 órát írnak? Mert maximalista vagyok. És kö­vetelőző. Hasonlatos lettem azon vizsgázóhoz, aki fele­lés előtt zokogott a terem­tőhöz egy elégségesért, az tán, amikor hármassal az indexében kijött, dühöngött, hogy nem kapott jelest. Kampia Péter Rádió­vetélkedő közép­döntője Pécsett Egy ankét nyomán Új fejezet a felsőfokú építészképzésben ? Tegnap este a Doktor Sán­dor Művelődési Központban rendezték meg a Magyar Rá­dió Játékmester kerestetik! cí­mű vetélkedősorozatának III., egyben utolsó középdöntőjét. A vetélkedősorozatra a fel­hívást a KISZ KB, az Állami ■Ifjúsági Bizottság és a Népmű­velési intézet közösen adta ki a rádió ifjúsági osztályával. A százhúsz jelentkező közül ti­zenkét versenyző került az elő­válogató játékok után mikrofon elé. Közülük kilencen kerültek az elődöntőkbe. Az első két elődöntőt Sárbogárdon és Hódmezővásárhelyen bonyolí­tották le. Mindkettőről a leg­jobb játékmesterjelölt került a döntőbe. A pécsi középdön­tő utón a zsűri még két em­bert juttat a döntőbe. A pécsi játék legjobb játékmesterét, vclamint a három középdöntő közül a legjobb második he­lyezettet. így a döntőnek majd négy résztvevője lesz. Nógrádi Gábor az egyik játékm esterjelölf és Csizmadia Sándor énekes a játék egyik közreműkö dője a fellépés előtt. Amikor a múlt héten meg­kaptam a Polláck Mihály Mű­szaki Főiskola meghívóját, amely a tartószerkezetek című tantárgy oktatásával kapcsola­tos ankétre invitált, még azt hittem, semmit sem tudok kez­deni ezzel a témával. Hiszen nyilvánvalóan szakmai kérdé­sekről lesz szó — olyasmiről, amihez csak a mérnökök vagy a szaktanszékek oktatói érte­nek. Mégis furdalta az oldalam a kíváncsiság, mi lehet olyan fontos ezen az ankéton, amely­re eljöttek az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és az or­szág szinte valamennyi építé­szettel foalalkozó felsőoktatási intézményének képviselői. Erre a kérdésre kerestem választ, amikor beléptem a főiskola tartószerkezetek tanszékére. Az egyre inkább fellendülő és egyre igényesebbé váló klubélet késztette a rendező- szerveket a vetélkedő kiírásá­ra. A tegnap esti hangrögzítés — amelyet február 18-án 17— 18 óráig hallhatunk a Petőfi adón és a Pécsi Stúdió adásá­ban is — klubhangulatot árasztott. A pécsi ifjúsági klu­bok játékos kedvű képviselői egyszerre voltak közönség és játékosok. Az ő aktivitásuktól is függött a három versenyző eredményessége. Bevezetőben Padisák Mihály szerkesztő riporter hangulat­teremtő játékokkal melegítette föl és hozta derűsebb hangu­latba a közönséget. A zsűriben láttuk dr. Hásing Lajos iroda­lomtörténészt, hivatásos játék­mestert, Faggyas Sándort! a Magyar Rádió Ifjúsági és Gyer­mek Főosztályának vezetőjét, Bőgelné, Esik Nórát, a Nép­művelési Intézet klubreferensét, valamint Bagossy László szín­játszó rendezőt, a házigazda Doktor Sándor Művelődési Központ igazgató helyettesét. Az első versenyző Király Zol- . tán volt Kecskemétről. Jelenleg a Bács megyei KISZ-bizottság kulturális munkatársa. Az elő­döntőben magyar népi játé­kokra építette sikeres vetélke­dő műsorát, ezt most a népek játékainak felsorakoztatásával bővítette. Játékvezetésének dra­maturgiája képzeletbeli utazás­ra épült. Segítőként magával hozott két kecskeméti zenészt, akik különböző népi hangsze­rekkel mindenkor illusztrálták, melyik országban tart a vetél­kedő. Nógrádi Gábor neve nem ismeretlen Pécsett. Elsőkötetes költőként ismertük meg, s a Magyar írók Könyvesboltjában rendezett könyvpremierén Szeg- váry Menyhért mutatta be Két- hátú életünkben című köteté­nek verseit. Ö volt egyik házi­gazdája az Eötvös Klubban a budapesti pécsi napoknak, az ősszel. Most is elárulta, hogy sokat tud városunkról, számos aktualitásról tréfálkozott beve­zetőben Csizmadia Sándor po­litikai énekes közreműködésé­vel. A vetélkedőre Csizmadiá­val közös dalt is írtak, amely­nek a refrénjét a közönség együtt énekelte velük: „Hát mit teszek, hát mit teszek egy pécsi klubba elmegyek." Nóg­rádi közéleti érdeklődése át­tűzött az elsősorban intellek­tuális töltést igénylő játékokon. Játékvezetőként mindig a kö­zönség alkotó készségére tá­maszkodott, s tegyük hozzá, eredményesen. A harmadik versenyző Gör- gényi Zoltán Dél-Dunántúlt képviselte. A Tolna megyei Ta­másiban a járási KlSZ-bizott- ság munkatársa. Ö a farsangot érezte aktuálisnak, s egy ked­ves farsangi játékot játszott végig a vidám klubtársakkal. A játék lapzártakor még ja­vában tartott. Ezért a zsűri döntéséről csak holnap tudunk beszámolni. Alkotó ifjúság Szekszórdon Alkotó ifjúság címmel, jól sikerült pályázati kiállítás; rendeztek a KISZ ki­lenced k kongresszusa előké­születeinek jegyében, a Tolna megye mezőgazdasági üzemei­ben dalgozó fiatalok munkái­ból. Szombaton ünnepélyesen adták át a megye minden ré­széből összegyűlt alkotó fiata­loknak a díjakat. összesen mintegy tízezer forinttal járó nyolc díjat és negyvenkét em­léklapot nyújtottak át, a díj­nyertes pályamunkákat orszá­gos kiállításán is bemutatják majd. A Pécsi Sütőipari Vállalat szakmunkástanulókat szerződtet! Jelentkezhetnek mindazok, akik a 14. élet­évüket betöltötték, és az általános iskola 8. osztályát eredményesen elvégezték, illetve elvégzik. Jelentkezés: „ÚJHELYI IMRE" MEZÖGAZDASAGI ÉS ÉLELMISZERIPARI SZAKKÖZÉPISKOLA, SZENTLŐRINC, ERZSÉBET UTCA 1. A messzi Caracas,. Nemzetközi első díj Vene­zuelából Caracas messze van és Janu- schek Ildikó sosem evett még kókuszdiót. Csak oroszlánokat látott, kettőt is és lerajzolta őket ketrecestől, sörényestől, a Kozák tanár bácsi meg elvette tőle és azt mondta: — Jól van Ildi, ezt elküld­jük Caracasba! Januschek Ildi pisze orrán semmi meghatódás nem lát­szott, jó, majd megnézi a tér­képet, hogy merre van Caracas és aztán mindjárt elfeledte. — Nem is tudtad már, hogy miféle versenyről van szó? — Hát. . . hát jött a Kozák tanár bácsi, ő is ilyeneket kér­dezett, péntek volt, persze azért emlékeztem, aztán szombaton behívatott a Jakab igazgató bácsi és ideadta ezt. . . meg ezt. .. ‘Ünsnthra irthrv-»*“ Jk Ropogós, elegáns papíron mutat egy oklevelet. Spanyolul is van, meg olyan gát-forma betűkkel is írták, hát inkább lefényképeztük. De a plakett az egyszerű, finom fán fémlemez, vésett gyerekfej alatt a fel­irat: „II. Muestra International De Pintura Infantil, Caracas, Vene­zuela 1974." Hát ez jócskán késett. Vagy a hosszú ideig nyitvatartott ki­állítás után döntötték el a dí­jakat, vagy Caracasban lassan Mit is tanítanak itt? Nagy Zolátn tanszékvezető így fogal­mazta meg: építmények teher­hordó szerkezeteinek tervezését és kivitelezését. Végső soron tehát ez a legalapvetőbb tu­domány, amelynek ismerete nélkül senki sem kaphat épí­tész oklevelet a kezébe, hiszen itt elég akár egyetlen elrontott számítás ahhoz, hogy a rosz- szul tervezett épület kártyavár­ként omoljon össze. Hogyan lehet ezt a valóban létfontos­ságú tantárgyat még alapo­sabban, még hatékonyabban oktatni, hogyan segítse ki egy­mást az egyetemi és főiskolai szintű képzés — ezt vitatta meg a múlt héten félszáznál is több mérnök és pedagógus a Polláck Mihály Műszaki Fő­iskolán. És tegyük mindjárt hozzá: első alkalommal került sor ilyen vitára, hiszen az ed­digi meglehetősen ritka talál­kozók során elsősorban nem oktatási, hanem műszaki jelle­gű problémákat igyekeztek tisztázni. Ez a pécsi kezdemé­nyezés tehát új fejezetet nyit­hat a felsőfokú építészképzés­ben, amelyet az is bizonyít, hogy az ankét résztvevői egy­hangúlag a találkozók további folytatása mellett foglaltak ál­lást. Az eredményekről még korai lenne beszélni, hiszen az ok­tatás korszerűsítését nem lehet két nap alatt lemérni. De ha a jövőben egyre több szerepet kap a számítógép az építész hallgatók oktatásában, ha az egyetemi és főiskolai tantervek ésszerűbben illeszkednek egy­máshoz, ha a fiatal mérnökök tudósa jobban megfelel az ipar igényének — akkor elmondhat­juk, hogy ez a két nap nem volt eredménytelen. A pécsi fő­iskola pedig jogosan lehet büszke arra, hogy kezdemé­nyezője és fenntartója ennek a vállalkozásnak. Kovács Péter jár a posta, de több mint egy év múlva érkezett meg a vá­lasz Venezuela fővárosából az Építők útjára: Januschek Ildikó nyerte el a második venezuelai nemzetközi gyermekrajzkiállítás első díját. A címzett szőke, fitos orrú, és nyilatkozik: — Elsőben Sárközi tanító né­ni oktatott a rajzolásra, aztán a Daczó tanár néni, felsőben meg Kozák János rajztanár bácsi, hozzá járok szakkörbe is. Arra már tényleg" nem em­lékszem, hogy hogyan ültek a pécsi oroszlánok nekem mo­dellt, meg milyen is volt a rajz. Még 1974-ben, amikor tíz éves voltam, küldtük el, mert ez a nemzetközi verseny a ti­zenévesek versenye volt. Na­gyon örült az anyukám, meg az apukám is. Én is örültem és utána elmentem görkorcso­lyázni. — Hogy is hívják a legszebb babádat? — Nincs neve. De gumiból volt, kilyukasztottam a száját, cumit raktam bele. Jobban szerettem mint a hajasbabá­kat. De egy éve nem babázok már. Játékom is elég kevés van. De mindenfélét rajzolok ma­gamnak, utána kivágom, kira­kom. Lerajzoltam már a pia­cot, sok volt rajta a piros re­tek, meg a piros alma. És boltokat is lerajzoltam, meg a Mecsek Áruházat is. — Mit hoznál Caracasból? — Anyukámnak is, meg apu­kámnak is ruhákat, meg sok ajándékot. Nekem egy magnót, kicsit, mert az úgy érdekes. Sok számot vennék fel a Sweet együttestől. Filckészletében tizenkét szín van, a temperában hat. A Művészeti Szakközépiskolába akar majd menni. Szerinte Ca­racasban nagy házak állnak, sötétzöld lombú fákkal, az ég egészen világoskék, a kókuszdió meg cirmosbarna és biztosan nagyon jó. De Caracas mesz- sze van . . . Földessy Dénes Hétfőtől: kedvezményes téli ruhavásár Tél véginek szánták, most mégis igazi havas télben kezdődik a ruházati keres­kedelem hagyományos sze­zon végi kiárusítása. így még a mostani idényben viselhe­tik a vevők az olcsóbban vásárolt téli holmikat. A Belkereskedelmi Mi­nisztérium tájékoztatása sze­rint a február 2-án kezdő­dő és 15-iq tartó téli vá­sár országos árualapja 10— 15 százalékkal több a ta­valyinál, összesen 800-850 millió fo.-mt, az engedmény 20-40 százaiéi:, amelynek alapján a lakosság 300 mil­lió forintot takaríthat meg. Az országos árualap 36 szá­zaléka felsőkonfekció ter­mék, 32 százaléka darab- és divatáru, 20 százaléka láb­beli, 12 százaléka pedig méteráru és lakástextília. Az előzetes információk sze­rint az elmúlt évhez képest a mostani vásárban vidéken több felsőruházati konfek­ciót, divat- és darabárul, Budapesten pedig több mé­terárut és lábbelit, főleg csizmát és bundacipőt kí­nál olcsóbban a kereskede­lem. A kedvezményes vásárba bevont cikkek körét; az ár­engedmény mértékét a ke­reskedelmi vállalctok és a szövetkezetek szokás szerint saját hatáskörben jelölik ki, így a választék és az en­gedmény sem lesz egysé­ges, Központi elSírás vi­szont, hogy a meghatáro­zott cikkeken, s az árakon a vásár ideje alatt nem változtathatnak a vállala­tok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom