Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-15 / 14. szám
2 Dunántúlt napló 1976. január 15., csütörtök Karnevál Rómában A Pécsi Nemzeti Színház először állít színpadra klasz- szikus operettet magyarországi ősbemutatóképpen. A keringőkirály e művének színrevitele a magyar zenei élet ritkasága. A szövegkönyvet Sardou műve nyomán készítette el loset Braun, ám ez csak alapul szolgált a mostaninak, melyet — a színház felkérésé- se — a népszerű szerzőpáros, Romhányi József és Békeifi István öntött végleges formába — igényesen és a tőlük megszokott szellemességgel. — Talán sikerül ezzel elérnünk a jelenlegi szegényes Strauss-repertoárunk bővítését — mondja Fényes Márta rendező. — Bízunk benne, hogy a Denevér, a Cigánybáró és az Egy éj Velencében mellé negyedikként hamarosan felkerül a „magyarországi" Strauss- művek listájára a Karnevál is . . . Hogyan készültek a színészek, mit jelent számukra ez a nem mindennapi bemutató? Blaha Márta: — Azt hi- szeipi, ez életem legnagyobb szerepe. Ilyen lelkiismeretesen, izgalommal és várakozással még sohasem készültem. Ez a stílus áll hozzám a legközelebb, hiszen a zenei igényesség nem egy operáéval vetekszik, ugyanakkor a játék is magas színvonalú színházi munkát követel! S még valamit: soha rendezővel még/ nem voltam ennyire azonos „hullámhosszon”, mint most Fényes Mártával. Cseh Mária: — A szerepre való készülés alatt Diderot színész-paradoxo- nát és Hevesi Sándor színészlélektanát lapozgattam. Diderot szerint a színészi átélés nem szükséges a szerepformáláshoz, Hevesi szerint elengedhetetlen. Én Hevesi híve vagyok, így készülök most is, de a szerepet megpróbálom a színészi egyéniségemhez igazítani. Galambos György: -Azt szokás mondani, hogy a színész minden szerepre egyformán készül. Ezt vallom én is, most azonban hadd tegyek kivételt: ez nem a megszokott operett, itt nem lehet lazítani. A további szerepekben Fülöp Mihályt, Takács Gyulát, Szivler Józsefet, Mono- ri Ferencet, Kecskés Sándort és — a színpadtól egyszer már elbúcsúzott kedvencet, - Szalma Lajost láthatjuk viszont. A karigazgató Károly Róbert, ikoreogrfáfus Majoros István, vezényel: Németh László. T. Simon István facsavarok és szesecsek a vált kukoricatábláról Gyáravatás Dombóváron Az új csavargyár épülete Dombóvárt ma már szívesen elfogadnánk ötödik városunknak, szépen lendítene Baranya ipari szerkezetén, öt—tíz évvel ezelőtt ezernél is többen kilincseltek munkáért ebben a — vasúti csomópontnak számító — fiatal városban, amelynek határában mára már látványos ipari negyed épült ki. Ebben a város költségén előző- I e g közművesített és iparért kiabáló ipari parkban sorra települtek meg a gyárak, a Láng Gépgyár, a Könnyűipari Szerelő és Építő Vállalat, a Pátria Nyomda, az AFIT és mások, köztük a Pécsi Kesztyűgyár is. A legújabb: a budapesti Csavaripari Vállalat 4-es számú dombóvári gyára, amelyet tegnap avattak, s amelyre nemcsak azért illik odafigyelni, mert a dél-dunántúli régióban van, de mert bizonyára a Dombóvárral határos baranyai területekről is vonz majd munkaerőt. Zöldmezős beruházás A CS1V dombóvári gyára zöldmezős beruházásként indult, azaz 1973. novemberében helyén még kukoricatábla sárgállott. Az IPARTERV tervei alapján a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat — mellesleg ezt a vállalatot érdemes lenne többet foglalkoztatni megyénkben— rövid idő, alig két év alatt tető alá hozta a gyárat, a múlt év októberében már próbaüzemet tarthattak. Egy ötezer négyzetméteres, futballpályányi alapterületű csarnokot, háromszintes szociális és irodaépületet, segédüzemi éDÜleteket építettek. Mindez 60 millió forintba került, további 100 millióba a gépek. A költségekhez — ipartelepítési támogatásként — 20 millió forinttal hozzájárult a Tolna megyei Tanács. 500 millió csavar A két műszakban egyelőre kétszáz dolgozót foglalkoztató gyárban facsavarokat és szegecseket gyártanak. E nélkülözhetetlen kötőelemeket elsősorban a bútoripar és az építőipar (könnyűszerkezetek!) használja, eddig hiánycikknek számított, külföldről szereztük be. Ráadásul a tőkés piacokról, a dombóvári gyár belépése tehát tőkés importot takarít meq, miközben a hazai ellátás jelentősen javul. Az idén 500 millió facsavart és szegecset gyártanak, ez termelési értékben 30 millió forint. A beruházás költségeihez képest kis ösz- szegnek tűnik, ne felejtsük el viszont, filléres és nélkülözhetetlen cikkről van szó. Az ötödik ötéves tervidőszak végére megduplázzák termelésüket, évi termelési értékük 90 millió forint, létszámuk 550 fő lesz. A létszámmal kapcsolatban egyébként érdekes a helyzet. Nem arról van szó, hogy a Csavaripari Vállalat valamiféle állami emberbaráti szeretetből fel akarja szívni a munkaerőt. Szakmunkásokra és betanított munkásokra van szükségük, a dombóvári CSIV-ben segédmunkás hiába kopogtat, felvétel nincs! A gyár egyébként már két évvel ezelőtt megkezdte munkásainak kiképzését, két év alatt 100 dombóvári tanulta meg a szakmát a CSIV pesti gyárában; ipari tanulókat képeztek, 20 ipari tanulójuk nem is itthon, hanem az NDK-ban szerzi meg a szakmai ismereteket. A keresetek: nőknek 2000—3000, a férfiaknak 3000—5000 forint között. Ma már termel Dombóvár legfiatalabb üzemét, — amelynek igazgatója is 30 év körüli, s pályázat útján nyerte el a tisztét — tegnap délben dr. Betlej Sándor, kohó- és gépipari miniszter- helyettes avatta fel. A gyár mától már olajozottan termel. — mz — A ‘megoldás Nevelési központ a siklósi városrészben Társadalmi összefogás szükséges Az ötödik ötéves terv során Pécs siklósi városrészében két 24 tantermes általános iskola, egy 16 tantermes szakmunkás- képző intézet, egy 250+100 személyes középiskolai és szakmunkás kollégium, valamint két 200' személyes óvoda felépítését tervezik. Kihasználva a felépítendő létesítmények koncentrált elhelyezését egy nevelési központ létrehozása lenne a legcélszerűbb. Hazánkban a nevelési központok kialakításában még nagyon kevés a tapasztalat, s így érthető, hogy igen komoly súlyt helyeznek az Újabb ipari üzem Somogybán Az ötödik ötéves tervben Somogy megye újabb ipari üzemmel gyarapodik. A létrehozására a Csepel Vas- és Fémművekkel kötött megállapodást a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. A megállapodás szerint a Csepel Vas- és Fémművek önálló komplett készterméket gyártó üzemet szerel fel a városban. Többek között kohászati berendezéseket, cső- és rúdhúzó, hegyező és egyengető gépeket, vulkanizáló préseket, valamint atomerőművi kiegészítő berendezéseket szállít majd. Botos Józsefnek 1962 óta nincs munkaviszonya. Nem dolgozott, de úgy gondolta, hogy „majd Nyugaton" megtalálja az érvényesülést. A 40 éves vádlott eddig már 13 évet töltött börtönben, mindig ugyanazon bűncselekmény, tiltott határátlépés miatt. Először 1962-ben ítélte el a Pécsi Járásbíróság két és fél évre. Kiszabadulása után pár héttel ismét megkísérelte illegálisan átlépni a határt. Ekkor másfél évre ítélték. 1966-ban is csak pár napot töltött szabadlábon. Újabb büntetéséből 1968-ban szabadult. Ismét Jugoszlávia felé vette az útját, s ezért a Siklósi Járásbíróság három évre ítélte, majd 1971-ben két évre. Kiszabadulása után pár napra a magyar—román határon ismét elfogták. A bíróságon két évi szabadságvesztésre ítélték. Utolsó büntetéséből 1975. február 27-én szabadult. Munkahelyet nem keresett magáNyolcadszor Is a határon nak, és mivel helyzetét kilátástalannak érezte, ezért újból elhatározta, hogy megint csak megpróbál Nyugatra jutni Jugoszlávián keresztül. 1975. március 12-én Budapestről Harkányba utazott. Innen gyalog ment Nagyhar- sányba, majd az éjjeli órákban Villány—Beremend között „csúszott át" a jugoszláv határon. „Valahova Nyugatra” készült, ám öt nappal később vesegörcse miatt a jugoszláviai Kap- roncán kórházba szállították. Itt derült ki, hogy illegálisan hagyta el hazáját, s útlevél nélkül tartózkodik az országban. A Siklósi Járásbíróságon tartott tárgyalás során az „utolsó szó" jogán izgatott a Magyar Népköztársaság államrendje ellen. A járásbíróság nemcsak tiltott határátlépés bűntettében, de izgatás bűntette miatt is bűnösnek mondta ki, s ezért 4 évi szabadságvesztésre ítélte a vádlottat. A büntetést fegy- házban kell letöltenie, feltételes szabadságra nem bocsájt- ható. A Pécsi Megygi Bíróság tegnap délelőtt megtartott másodfokú tárgyaláson a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet jogerős és végrehajtható. Keres Emil színművész József Attila költeményeket ad elő Seres Éva felvétele Irodalomóra Keres Emillel Több mint puszta szemléltetés, amikor a vers nem tananyag Ma még ritka az a magyar irodalom óra, ami úgy kezdődik, hogy elsötétül a terem és 400 diák várja csendben a tanárt. Tegnap Pécsett ilyen rendhagyó foglalkozást tartottak a József Attila Művelődési Házban három középiskola negyedikeseinek és három általános iskola nyolcadikos tanulóinak. A színpadi lámpák fényében a tanár Keres Emil Kossuth-díjas, érdemes művész volt. S ha már a nem mindennapi dolgoknál tartunk, hadd soroljuk ide azt is, hogy ezúttal egy teljes órán át figyeltek a diákok, fegyelmezés nélkül, s a téma, József Attila versei sem tűntek kötelező tananyagnak. Vers verset követett, s bár egy szó sem hangzott el József Attiláról, tőle azonban annál több. Keres Emil a fellépés előtt oly izgatottan mormolta a szöveget, mintha premierre készült volna. Beszélgetésre is csak a műsort követő nagy fellélegzéskor került sor. — Minden emberben rejtetten él a „pedagógus én". A tanítás, az ismeretek átadása egyidős az emberiséggel. Ezen az alapon vállalkozom én az irodalom órák megtartására. Természetesen óriási segítség, hogy színművész vagyok, s annál nagyobb bűn lenne kihagyni ilyen lehetőséget. Nem is nevezhető valamire való színésznek, aki nem vállalkozik tanításra. Ma már elértem azt, hogy műsoraimat nem csak egyszerűen szemléltetésnek tekintik. A jövő útja persze nem ez, hiszen a színész nem lehet ott minden kis iskolában. Ezt a célt szolgálja majd a képmagnó, amit bármikor elő lehet venni, megismételhető, s ezeken a legrangosabb előadók tolmácsolásában hallhatók majd a kívánt irodalmi alkotások. — Rendszeresen tart irodalom órákat az ország legkülönbözőbb részein, melyek a legkedvesebb témái? — Tíz-tizenöt költő már a „repertoárom", a legkedvesebbek azonban József Attila, Váci Mihály, Radnóti Miklós. József Attila különösen azért, mert az ő versei jelentették számomra először a költészetet. Kellemes, mély hangja ki- hallatszik az öltözőből is. Diákok sora vár rá, hogy autogramot kérjen. S a rendhagyó irodalom óra hatása? Egy ellesett félmondat: — ...de kár, hogy vége van! F. J. előzetes felmérésekre, a lehetőségek megtárgyalására. A Hazafias Népfront Baranya megyei elnöksége mellett működő munkabizottságok és a HNF városi elnöksége nyilvános vitát rendeztek a minap szakemberek részvételével a siklósi városrészben létesítendő nevelési központ tervezéséről és felépítéséről. A nevelési központ kialakítását különösen indokolttá teszi, hogy a megépítendő 70 ezres létszámú lakóterületre semmiféle közművelődési intézményt nem terveztek és ennek anyagi fedezete sem biztosított. A siklósi városrész nevelési központja a lakóterület 3-18 éves korú fiataljainak széles skálájú nevelési lehetőségét nyújtaná. A nevelési központ kialakításának gondolatát teljes mértékben támogatja az MSZMP KB 1974. márciusi határozata is: „A folyamatos művelődés feltételeinek biztosítása érdekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a közoktatási és közművelődési intézmények között a tartós és rendszeres, pedagógiai célokat is szolgáló együttműködés kialakítására, (új épületeknél közös komplex tervezés stb.)" Ugyanerről szól a Megyei és a Városi Pártbizottság közművelődési intézkedési terve is. Milyen gyakorlati érvek szólnak a nevelési központ kialakítása mellett: a nevelési intézmények számára széleskörű sporttevékenységet biztosít. A tömegsport igényeket a lakóterületen belül is megoldja, beleértve az úszást is. Szaktantermi rendszer teljes kiépítésével a korszerű, oktatás feltételei valósulhatnak meg. Lehetőség nyílik az ifjúsági szervezetek összehangolt munkájára, klubfoglalkozások megtartására, a szabadidős programok megteremtésére. A napköziotthonok, tanulószobák zártságát, helyhezkötöttségét feloldanák, és szélesebb körű területi étkeztetési igények is megoldhatók lennének. A vitában Tillai Ernő építész tájékoztatta a résztvevőket a lehetőségekről, s egyben nagyon határozott véleményét fejezte ki a siklósi városrész nevelési központjának megvalósítása mellett. Figyelemre méltó volt a szakember azon megállapítása, hogy lehetőséget kellene keresni más anyagi erők felhasználására, mert ilyenek vannak, hiszen nemcsak a lakásépítési keret pénzösszegére kellene csak támaszkodni. Elmondta, hogy a maga részéről is nevelési objektum megvalósítását tartja a legjobbnak. Csorba Tivadar, Pécs város Művelődési Osztályának vezetője azt mondta, hogy a tervezett létesítményekre oly nagy a szükség, hogy megvalósulásukról már most sem lehet feltételes módban beszélni. A legkorszerűbbnek ő is a nevelési központ kialakítását tartja. Csanálos Sándorné, ' az MSZMP Pécs Városi Bizottságának munkatársa kifejtette, hogy a Pártbizottság is a nevelési központ megvalósítását tartja a járható útnak, amely egyben a jövőbetekintés feladatát is ellátná. A jelenlévők véleménye abban teljesen megegyezett, hogy a siklósi városrész nevelési központját meg kell valósítani, mégpedig a legrövidebb időn belül. Olyannyira, hogy a kivitelezési munkálatok már 1977-ben megkezdőthessenek. A vita zárásaként megfogalmazódott az a nézet, hogy a siklósi városrész nevelési központjának kialakításához a legszélesebb társadalmi összefogás szükséges. A viták ezzel még nem zárultak le. Színész u diákok között
