Dunántúli Napló, 1976. január (33. évfolyam, 1-30. szám)
1976-01-15 / 14. szám
1976. január 15., csütörtök Dünantült napló 3 Bővül a választék Növeli a gyermekholmik kínálatát a SZOVARU Az V. ötéves tervben - a megelőző tervidőszak 6 milliárd forintos forgalmával szemben — 9,5 milliárd forint értékű forgalmat tervez a SZÖVÁRU. A csaknem 400 ÁFÉSZ körülbelül 80 nagyobb áruházát és csaknem 500 szaküzletét ellátó nagyvállalat e célkitűzésének megfelelően már az idei évben egymilliárd 800 millió forint értékű árut kíván partnerei rendelkezésére bocsátani. Ebből az árutömegből egymilliárd jut a ruházati cikkekre, s különösen a gyermekruhák és kabátok kínálata növekszik. Ezekből 250 ezret szereznek be a szövetkezeti üzlethálózat számára, köztük sok olcsó jersey ruhát, felső kötött holmit, kamasz és bakfis konfekciócikkeket, valamint 20 ezer farmernadrágot, ugyancsak kisgyermekek és kamaszok részére. A ruházati kínálatban további csaknem egymillió darab felnőtt és 200 ezer darab gyermek kötött alsónemű, 600 ezer pár férfi, női és több mint 100 ezer pár gyermekcipő szerepel. Szőrmeruházati cikkekből mind a mennyiséget, mind a minőséget tekintve ugyancsak széles a választék; 62 millió forint értékben 20 ezer különféle bundát kínálnak eladásra. A vegyesiparcikkek részesedése a vállalat ez évre tervezett összforgalmából több mint 700 millió forint, többek között 10 ezer moped. 50 ezer külön, féle kerékpár, 25 ezer hűtőgép, 10 ezer centrifuga, 11 ezer mosógép, 22 ezer porszívó, 23 ezer rádió, 10 ezer televízió, 4 ezer lemezjátszó és 12 ezer kávéfőző értékesítését tervezik, ezek jelentős része szovjet, NDK-beli és más importforrásokból származik. A bútorok közül elsősorban a kiegészítő berendezési darabok és a gyermekbútorok forgalma emelkedik majd. Ennek megfelelően a SZÖVÁRU 1976-ban körülbelül 700 gyermekszekrénysort, 4 ezer gyermekszéket, 5 ezer gyermekheverőt hoz forgalomba. Mezőgazdasági eszközökből 60 millió forint értékűt hoz forgalomba a vállalat; a permetezők, metszőollók, szemzőkések és egyéb eszközök jórészét a Szovjetunióból, Lengyelországból, Csehszlovákiából szerzik be. Minden 200-nál nagynbb lélekszámú községnek van bekötő útja • Öt év alatt 26 új bekötő út épült Baranyában • Feladat: az összekötő utak Baranyában a IV. ötéves terv ideje alatt minden eddigi eredményt felülmúló bekötőút-progra- mot sikerült megvalósítani. Megyénk minden 200-nál nagyobb lélekszámú települése szilárd burkolatú úttal bekapcsolódott az országos közúthálózatba. A nagyjelentőségű fejlődés érzékeltetéséért érdemes visszapillantani arra, milyen volt megyénk úthálózata, honnan „startolt" az immár megvalósult program? Egy „kép” még 1945-ből: a 31 233 kilométer hosszú országos közúthálózatból mindösz- sze 3071 kilométer volt pormentes burkolattal ellátva. Ugyanebben az időben Baranya összesen 37 kilométer hosszú pormentes úttal „büszkélkedhetett". Megyénk 116 községe pedig az év jelentős részében — esős, őszi, téli hónapok — út hiányában úgyszólván el volt vágva a külvilágtól. Az úthálózat fejlesztésére, — ezen belül a bekötőutak építésére — fordított jelentős munka ellenére 1957-ben még az ország bekötőúttal nem rendelkező településeinek közel 50 százaléka Baranyában volt! Kétségtelen, hogy az úthálózat fejlesztése minden évben napirenden szerepelt — 1956 és 1965 között például 21 baranyai község kapott bekötőutat, — az igények azonban lényegesen nagyobb ütemű fejlesztést kívántak. Az 1968-ban elfogadott közlekedéspolitikai koncepció alapján párt és kormányhatározat tűzte célul: a megépítése IV. ötéves terv során valamennyi olyan községet és települést megfelelően kiépített bekötőúttal kell ellátni, amelyek lakosainak száma meghaladja a 200 főt, lakóházainak száma pedig 500 méteres körzeten belül meghaladja a negyvenet. Megyénkben a IV. ötéves terv indulásakor még 26 község — 200 lakáson felüli — nem rendelkezett bekötőúttal. A program tehát jelentősen érintette Baranyát. Új utak építése nem kis feladat, — műszaki és anyagi erők koncentrálását kívánja. Megyénk domborzati viszonyai pedig csak növelték a feladat nagyságát, számos „eldugott kis községhez” kellett utat építeni. A programból 1973 végéig 11 készült el, köztük volt például az Ófalu községbe vezető 5.5 kilométer hosszú bekötőút, amely egymagában közel 23 millió forintba került! Az 1975-ös esztendőben újabb lendületet kapott az építés, — a még visszalévő 11 község bekötőútjának megépítése volt a cél: várták az út elkészítését Óbánya, Kishár- ságy, Apátvarasd, Felsőeger- szeg, Varga, Magyarsarlós, Vázsnok, Rádfalva, Terecseny- puszta, Csebény, Szárász községek lakói. Az elmúlt év decemberében a 16.5 millió forintos költséggel épült 3.4 kilométer hosszúságú rádfalvai bekötőút átadásával a IV. ötéves tervre kitűzött program megvalósult: megyénk valamennyi 200-nál nagyobb lélekszámú községe szilárd burkolatú úttal rendelkezik! Hogy mit jelent ez a községek lakóinak? A „sártenger taposása” helyett autóbuszokra ülhetnek, gyorsan, kulturáltan közlekedhetnek. A bekötőutak a „halódó” községeknek élteritmust adtak. De nemcsak új bekötőutak létesítésével fejlődött megyénk úthálózata, hanem a IV. ötéves terv ideje alatt nőtt a pormentes, illetve korszerű burkolattal ellátott utak hossza is. Hosszú sor lenne a fejlesztés valamennyi eredményét, tényét felsorolni. Kezdhetnénk az új létesítmények sorát a pécsi felüljáróval, aztán a drávasza- bolcsi híd megépítésével folytathatnánk . .. Pontos, végleges adatok arra, hogy megyénkben a IV. ötéves terv ideje alatt az úthálózat fejlesztése mennyibe került, még nincsen, de az előzetes számítások szerint jóval meghaladja az egymilliárd forintot! Az igények nőnek, megyénk közútjainak további korszerűsítése újabb feladatokat adnak a V. ötéves tervre is. A sok közül csak egyet: a bekötőutak megépítése után egyik főfeladat most az össze- kötőutak építése. De nem kisebb munkát jelent majd az új létesítmények megvalósítása mellett a már meglévő úthálózatunk szélesítése, javítása sem. A további fejlesztés programját ötéves tervünk határozza meg. G. F. Szigorúbb feltételek között Munkaprogram .4* — öt esztendőre /. Á gazdasági növekedés üteme Az ötödik ötéves terv a nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését irányozza elő. Ez megegyezik az előző ötéves terv előirányzatával és némileg elmarad a gazdasági növekedés ténylegesen megvalósult ütemétől. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 23—25 százalékkal növekedhet öt esztendő alatt. Másszóval: nem fogyaszthatjuk el mindazt, amit megtermelünk. A termelés és a fel- használás közötti hét százalékos különbség lehetővé teszi, hogy a külgazdasági veszteségek, a cserearányromlás miatt tavaly és tavaly előtt keletkezett fizetési mérleghiány évről évre csökkenjen, s 1980-ban meqszűnjön. így az egyensúlyjavítás ötéves programjának végrehajtását követően 1981- től megkezdődhet a qazdasági egyensúly teljes helyreállítása, az 1974—1979. évi többletfelhasználás miatt felvett hitelek visszafizetése. Az új ötéves terv kapcsán joggal szóba kerülhet: a qazdasági növekedés ütemének jelentős felgyorsításával nem lehetnénk-e hamarabb ■ úrrá egyensúlyi gondjainkon? A tervezőszakemberek elemezték sok más közt ezt a megoldási módozatot is, de el kellett vetniük. A gazdasági növekedés — a tervezettől meghaladó — gyorsításának forrásai ugyanis rendkívül korlátozottak. A munkaerőhelyzet például közismert: a bárhol és bármikor iqényelhető tartalékok kimerülése következtében a tervezett nemzeti jövedelem- növekedés teljes eqészét a termelékenyséq emelésével kell elérni. (Az iparban — optimistán számítva — a meglévő, a mezőgazdaságban 120— 130 ezer dolqozóval kevesebb létszámmal növelik az eddigihez közel azonos ütemben a termelést.) Ugyanakkor termelő beruházásokra — az erőműveket. a bányászatot és a kohászatot kivéve — csupán annyit költhetünk, mint az előző öt évben. A növekedési ütem felgyorsítása jelentősen gyarapíthat- ná a beruházási forrásokat, s így a termelékenység még lendületesebb emelésére nyílna lehetőség — hallhatjuk tovább az érvelést. Csakhogy a többlettermelés nyersanyag- és energiaforrásai is korlátozottak. A baráti országokkal kötött öt esztendős megállapodáson kétségtelenül nagy biztonságot nyújtanak terveink megalapozásához. A Szovjetunió például saját termelését és felhasználását meghaladó mértékben, 60 százalékkal növeli öt év alatt energiaszállításait. Növekvő szükségleteink kielégítése így is még bizonyos fokú nyugati energiahordozó- és nyersanyagimportot igényel. A növekedési ütem felgyorsítása számottevően tovább növelné tehát az ilyen célú dollárkiadásainkat. Ha a többlet- termelés a fokozott export révén ennél nagyobb arányban növelné dollárbevételeinket, akkor az ütemnövekedés nem rontaná, hanem javítaná népgazdaságunk egyensúlyi helyzetét. Persze a tervezett gazdasági növekedés elérése sem elsősorban mennyiségi, hanem döntően minőségi feladat. Az egyensúlyi helyzet javítása egyrészt feltételezi a versenyképes, a számunkra fontos piacokon jól értékesíthető termékek arányának növelését. Másrészt ezzel együtt olyan szerkezeti átalakításra, fejlesztési irányváltásra van szükség, amely lehetővé teszi a munkaerő, a nyersanyagok és az energiahordozók jobb hatásfokú hasznosítását. Tehát olyan intenzív gazdasági növekedésre kívánatos, amelyben a termelés értékgyarapodása nem igényel több munkaerőt, energiát és nyersanyagot, s nem teszi szükségessé az álló és forgóeszközök lényeges növelését. Az ésszerű, a takarékos munka tartalékainak feltárásán túl a hatékonyság fokozásának döntő eleme a termelés szerkezeti átalakítása: a korszerű és értékes termékek arányának növelése. E minőségi követelmények teljesítése rangsorolják majd az iparágakat, vállalatokat. üzemeket, differenciálják fejlődésüket. Az ipar termelése például átlagosan 33—35 százalékkal növekszik öt év alatt. De bizonyos iparágak és vállalatok — így a közúti jármű és részegység gyártás, a szerszámgépek, a számítástechnikai, valamint az automatikai eszközök termelésének fejlődési üteme mintegy kétszeresen, az elektronikus alkatrészek és vákuumtechnikai termékek előállításáé pedig csaknem négyszeresen meghaladja az ipari termelés növekedésének átlagát. Egyes termékcsoportok, ágazatok kiuqró növekedése másutt az átlagnál szerényebb haladási ütemet, stagnálást, sőt, visszafejlődést feltételez. Vagyis a változó, növekvő követelmények esetenként lét- számcsoportosítást, profilváltoztatást igényelnek. Ha a vállalat az új, szigorúbb feltételek közt, nem képes elegendő belső tartalékok mozgósítására, életképességének bizonyítására, akkor termelési erőforrásait a hatékony népgazdasági célok elérésének szolgálatába állítják. Kovács József (Következik: HELYÜNK A VILÁGBAN.) Molnárék karácsonyfája alatt legutóbb a legtöbb ajándékon ez állt: szgyelano v CCCP — készült a Szovjetunióban. Nem csoda, hiszen Molnár László, az ÉPFU pécsi kirendeltségének üzemmérnöke három hónapja a Szovjetunióban dolgozik sok magyar szakemberrel együtt. Az egyik legnagyobb KGST-beru- házós, az orenburgi gázvezeték építésében vesz részt.- Szeptember elsején utaztunk Ivana-Franko-ba — mondta. Mi magyarok három kompresszorállomást építünk. Husz- ton, Bogorodcsányiban és Gusz- jetyinben. Mindhárom helyen van az ÉPFU-nak egy kirendeltsége, amelynek az építéssel és a dolgozók ellátásával kapcsolatos valamennyi szállítási feladatot kell megoldani. Engem bíztak meg a szállítási főnökséq vezetésével.- Milyen az elhelyezésük?- Ivan-Franko-ban - van a létesítményi főigazgatóság. Én a Dnyeszter szállóban lakom. Egyébként a szálló lakóinak 80 százaléka magyar. Ez még amolyan hőskorszak. A szobám az iroda, tanácsterem, titkárság egyfüst alatt. Persze, csak nagy ritkán vagyok otthon, mert a kirendeltségeket járom. Egy- egy kompresszorállomáson 20 gépkocsink van és néhány erőgép. Jelenleg száz ÉPFU-s dolgozónak kell irányítani a munkáját, intézni ügyes-bajos dolgait.- Ha már a „hőskornál" tartunk, hogyan láttak munkához? — Kivittek minket egy érintetlen, puszta vidékre és azt mondták, itt lesz a telephely. Ideiglenes javítóműhelyt építettünk, nagy konténerekből raktárhelyiségeket állítottunk ösz- sze. Ha késett hazulról valami anyag, szerszám, kapcsolatot kerestünk a közeli szelhozzal. Csináltunk egy kis vodka-diplomáciát. Egy pohárka mellett megbeszéltük: „nézze Szergej Konsztantyinovics, mi tudnánk adni ékszíjat, de kellene két csapszeg . .." Egyébként nemcsak csereberéről van szó, mindenütt nagy segítőkészséggel találkozunk.- Mi volt az eltelt három hónap alatt a legnehezebb?- Az emberekkel való bánás. Nem a fegyelmezetlenség miatt, hanem kiderült, hogy nem mindenki bírja akárcsak ilyen rövid ideig a távollétet. Gyakran előfordult, hogy lelket kellett önteni valakibe. Mérnök vagyok, de ott személyzetisnek, munkaügyisnek, pszichológusnak is kell lennem egyszemély- ben. — Milyen odakint az ellátás? — A kilenc rubel napidíjat szinte el sem tudjuk költeni. A dolgozók napi háromszori étkezést kapnak. A különböző szolgáltatásokat is magyar vállalatok kirendeltségei látják el. A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat üzemelteti a büféket és a magyar konyhát Guszjetyinben. Huszton épül egy 130 lakásos munkásszálló, Debrecenből szállítjuk a házelemeket. Többek között ez is arra az időre készül, amikor egy-egy kompresszorállomás építésén 1500 magyar dolgozik majd,- Gondolom, egyelőre nehezebben telnek a szabad idő órái... — Igen, bár időnként egész jól lehet fogni a magyar rádió és a televízió adásait. Huszton kétnapos újságokat kaphatunk. Ugyanott vásároltam olyan Végh Antal és Moldova könyveket, amiket itthon már nem lehetett kapni. Guszjetyin amolyan tájközponttá vált, oda járnak be táncolni a lányok a környező falvakból.- Mi az, ami az ön szemében szokatlannak, furcsának tűnt?- Más ott a közlekedés tempója. Lassúbb, nyugodtabb. A mi gépkocsivezetőink eleinte sokat türelmetlenkedtek. Nekem nagyon furcsa volt megszokni, hogy az aprópénznek is értéke van. Ha kétszer egymás után ötrubelessel fizettem, lehúzta a zsebemet a sok apró. Érdekes az ukrán konyha is, nekem különösen a sokféle előétel, a különleges saláták ízlettek.- A szerződése egy évre szól, az építkezés 1978 végére fejeződik be. Szívesen dolgozna kint addig?- Érdekes a munka, izgalmas a feladat. De nekem sem köny- nyű a távoliét, hiszen itthon vár feleségem és kétéves kisfiam. Kurucz Gyula Több mint egymillinrö forint | Pécsi néni n orenbargi gázvezeték építésénél