Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-28 / 326. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 326. szám 1975. november 28., péntek Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Hz uj iránti érzék z új iránti érzék — a marxista etika szerint — pozitív erkölcsi tulajdonság, a tespedtség, a maradiság ellentéte. Jellemzi az ember képessé­gét, hogy megértse a tár­sadalom állandó fejlődésének szükségleteit, felvesse és a gyakorlatban megoldja a tár­sadalom (a termelés, a poli­tika, a tudomány, a nevelés, a gyógyítás stb.) időszerű prob­lémáit, hogy megragadja az adott viszonyokban az új csi­ráit. Az újért, a fejlettebbért lelkesedő ember előremutató kezdeményezéseket vet fel, il­letve azokat támogatja, és a kitűzött célokat lehetőségei sze­rint meg is valósítja . Az új iránti érzék a legvilá­gosabban olyan cselekedetek­ben jut kifejezésre, amelyek az iniciativa, az alkotó kezdemé­nyezés, a személyes példamu­tatás jellegével bírnak, védik az időtálló értékeket és rombol­ják az elavult tradíciókat, nor­mákat. Az úi iránti érzék, a kö­vetkezetesség, az erkölcsi ön- tevékenység, az alkotás egyik elenqedhetetlen előfeltétele, amely a fejlődés folytonosságá­nak és dialektikus ellentmon­dásának felismerésén alapszik. Az úi iránti érzék mint er­kölcsi érték első ízben a marxista etikában merül fel. Ez a követelmény a szocialista rendszer természetéből fakad. „ ... Milyen végtelenül hazug az a közkeletű polgári elkép­zelés — írta Lenin —, hogy a szocializmus holt, megdermedt, egyszer s mindenkorra adott valami, holott a valóságban csak a szocializmussal kezdő­dik el a gyors, igazi, valóban tömegeket átfogó, a lakosság többségének, azután pedig az egész lakosságnak a .észvéte­lével végbemenő haladás a társadalmi és az egyéni élet minden területén." A szocialista és annak alap­ján fejlődő kommunista társa­dalom lényegénél fogva, az emberiség szüntelen — s csak az emberek maradisága, elv­telen konformizmusa által kor­látozható — előrehaladása a társadalmi élet egyre maga­sabb formái felé. Ezért az új iránti érzék és felismerőképes­ség kialakítása — mert sok­szor a régi is az új álarcában tetszeleg — a személyiség szo­cialista nevelésének egyik leg­fontosabb összetevője. Az új iránti érzék kifejlődése az er­kölcsi tudatosságon, a marxiz­mus—leninizmus alkotó szelle­mű megértésén és a jelen vi­szonyaira való gyakorlati al­kalmazásán alapszik. Mind az újnak, mind a ré­ginek, osztályok, de végső so­ron emberek a hordozói. Alap­jában véve becsületes, jószán­dékú, meghatározott érdekek szolgálatában álló, történelmi­leg konkrét és általa behatá­rolt emberek. Az osztályharc formáinak változásával, az el­lenséges osztályok felszámolá­sával az új és a régi harca is más formát ölt. Ma már nem egy osztály és annak maradi­sága ellen, hanem nagyon sokszor barátaink, elvtársaink, szövetségeseink, sőt saját ma­gunk maradisága, nemtörő­dömsége, fejlődést fékező ma­gatartása ellen harcolva kell az újat győzelemre juttatni. És ez nehezebb mint egy reak­ciós, hatalmi pozíciót elvesztett osztály maradisága ellen har­colni. Hogy mennyi emberi jószán­dék, újítási kezdeményezés, ja­vaslat, tudományos, politikai, pedagógiai előrelátás stb. megy veszendőbe az emberi maradiság és felelőtlenség miatt, ezt példák ezreivel bi­zonyíthatnánk. Szinte nincs az életnek egyetlen területe sem, ahol az új és régi közötti el­lentmondás sima és zökkenő- mentes módon nyerhetne meg­oldást. Nem véletlenül nevezte Lenin a maradiságot, a tudat­lanságot és felelőtlenséget a szocializmust építő társadalom legfőbb ellenségének. A fejlett szocialista társadalom nem békélhet meg a maradisággal, a konzervatív szemlélettel és eredményesen harcol a fejlő­dést gátló tényezőkkel az élet minden területén, bármilyen ál­arcban jelentkezzen is az. A lejlett szocializmus azonban fejlettebb embereket, kollektí­vákat, intézményeket, munka- módszereket követel a mainál, mert harcolni az újért, a fej­lettebbért, a magasabbrendű- ért csak azok tudnak, akik szel­lemi, erkölcsi, politikai, jellem­beli adottságaiknál fogva fel is készültek e nehéz és még ma sem kockázat nélküli harcra. A szocialista építés bonyo­lult folyamata, amely egyre újabb és újabb gyakorlati és elméleti problémákat vet fel, megköveteli részvevőitől, hogy ne állapodjanak meg az elért szinten, vegyék kritika alá mind­azt, ami elavult, bátran ve­gyék fel a harcot azok ellen, akik a régihez és távlatot té­vesztve az elavulthoz ragasz­kodnak. A termelés és az irá­nyítás módszereinek szüntelen tökéletesítése — melyről ki­derült, hogy még bonyolultabb, mint 5—7 évvel ezelőtt gon­doltuk — a tudományban a megmerevedett, egyoldalúvá vált nézetek kritikai felülvizs­gálása vagy elvetése, a mű­vészetben az új tartalmak és formák keresése: az élet kü­lönféle területein a szocialista viszonyok kialakításának bo­nyolult folyamata szükségsze­rűvé teszi, hogy társadalmunk­kal adekvát politikai és erköl­csi személyiség alakuljon ki. Olyan emberi személyiség, aki­nek számára a valóság és a saját jellem aktív alakítása, formálása az élet állandó tör­vényévé válik. A fejlett szocialista társada­lom építése, a tudatosság fej­lesztése, a szocialista nevelés, természetesen, nemcsak azt je­lenti, hogy az emberekben ki­alakítjuk az új szocialista er­kölcsi tulajdonságokat, hanem mindenekelőtt azt, hogy a nép­tömegeket és ez alatt azt ért­jük, hogy minden becsületes embert mozgósítunk a szocia­lista építésben és nevelésben előttünk álló nagy és új fel­adatok megoldására. Előrehaladásunk motorja és záloga a jövőben a szocialista jellegű munka kibontakoztatá­sa. Az élet, az új iránti érzék tudatos és aktív kovácsolói a szocialista kollektívák, a mun­kabrigádok, az újítók: mind­azok, akik nem rekednek meg egy elért szinten, hanem em­beri lényegüknek megfelelően az állandó harcot és felemel­kedést tekintik a társadalom és saját életük legfőbb céljának. szocialista fejlődés során, a munka rang­ra emelésével együtt az öntudatos dolgozókban nagy szellemi, jellembeli és erkölcsi tulajdonságok fejlőd­nek ki: a társadalmi fegyelem, felelősségérzet, kötelességtu­dat, harckészésg stb., ame­lyek alkotó tettekre, bírálatra, újító és feltalálói tevékenység­re ösztönöznek. E fejlődés alapján munkájuk alkotó és társadalmat formáló jellege mind teljesebben lép előtérbe és a gazdasági életben is po­zitív, felgyorsuló láncreakció in­dul meg. Dr. Kiss István Illést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1975. november 26—27-én Kádár Jánosnak, a Központi Bi­zottság első titkárának elnökletével kibővített ülést tartott. A Központi Bizottság Németh Károly, a Központi Bizott­ság titkára előterjesztésében megvitatta és elfogadta a Po­litikai Bizottságnak a IV. ötéves népgazdasági terv teljesíté­sével foglalkozó jelentését, valamint javaslatát az V. ötéves terv és az 1976. évi terv- és állami költségvetés irányelveire. Az ülésről közlemény jelenik meg. Losonczi Pál befejezte líbiai látogatását Tunéziába érkezett az Elnöki Tanács elnöke Tripoliban csütörtökön dél­előtt befejeződtek a magyar- líbiai tárgyalások. Ezt köve­tően Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Abdusszalam Dzsallud, a Líbiai Arab Köztár­saság miniszterelnöke, magyar- líbiai közös közleményt, dr. Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi ál­lamtitkár, valamint dr. Fathi Maghur, a líbiai állategészség­ügyi szolgálat vezérigazgatója, állategészségügyi egyezményt, Ganai Róbert külügyminiszter­helyettes és Szalem AI Madni- ni közlekedési miniszterhelyet­tes légügyi egyezményt írt alá. Losonczi Pál líbiai hivatalos látogatását befejezve csütörtö­kön délelőtt elutazott Tripoli- ból. A nemzetközi repülőtéren ünnepélyesen, katonai tisztelet- adással vettek búcsút az El­nöki Tanács elnökétől. Búcsúz­tatására megjelent Abdussza­lam Dzsallud, valamint a for­radalmi parancsnokság taná­csa, a kormány számos tagja, s ott voltak az Arab Szocialista Unió képviselői és más líbiai vezető személyiségek. Jelen volt a búcsúztatásnál Szűts Pál, a Magyar Népköztársaság líbiai nagykövete, és ott voltak a ma­gyar kolónia képviselői is. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke Líbiából Habib Burgiba tu­néziai elnök meghívására — kí­séretével együtt — csütörtökön .Jelben a Tunéziai Köz­társaságba érkezett. Széphelyi Zoltán, a Magyar Népköztár­saság tunéziai nagykövete Tu­nisz Karthago nemzetközi re­pülőterén csatlakozott a kísé­rethez. Az Elnöki Tanács elnökének különrepülőgépe délben szállt le az ünnepien feldíszített re­pülőtéren, ahol tiszteletére fel­sorakozott a tunéziai hasereg- nek a három haderőnemet képviselő díszegysége. Foga­dására megjelent Habib Bur­giba, elnök, valamint Hédi Nui- r a miniszterelnök és a kor­mány számos tagja. Ott voltak a diplomáciai képviseletek ve. zetői is. A tunéziai elnök baráti kéz­fogással üdvözölte Losonczi Pált. Az Elnöki Tanács elnöké­nek tiszteletére 21 ágyú össz­tüze dördült el és a zenekar eljátszotta a magyar és a tu­néziai Himnuszt. Ezt követően bemutatták Losonczi Pálnak a fogadására megjelent szemé­lyiségeket. Az Elnöki Tanács elnöke rövid nyilatkozatot adott a tunéziai rádió és tele­vízió munkatársainak. Pormentes sportudvar Aszfaltszőnyeget kap az Acsádi úti iskola sportudvara, s így tiszta, pormentes lesz. A kivitelezést a Pécsi Köztisztasági Válla­lat végzi. A dolgozók megígérték, hogy még határidő előtt el­készülnek az aszfaltozással. Fotó: Kóródi Gábor Továbbra is ostromállapot van érvényben Lisszabonban A lázadó ejtőernyősök még nem adták meg magukat Portugáliában az úgyneve­zett kormányhű csapatok foko­zatosan ellenőrzésük alá vonják azokat a katonai erőket, ame­lyek kedden a „szocialista for­radalom" jelszavával fellázad­tak parancsnokaik ellen. A lisszaboni könnyű tüzér­ségi ezred katonái, továbbá a fővárostól 100 kilométerrel északra fekvő Táncos légitá­maszpontjára sereglett lázadó ejtőernyősök még nem adták meg magukat, jóllehet parancs­nokaikat letartóztatták. Értesü­lések szerint mindkét alakulat katonái készek tárgyalni a fegy­veres összecsapás elkerülésé­ről. A lisszaboni körzetben to­vábbra is hatályos a kedden este elrendelt részleges ost­romállapot és az éjszakai ki­járási tilalom. Az újságok nem jelenhetnek meg, a rádióban és a tv-ben zenén kívül csak hivatalos közleményeket sugá­rozhatnak. Portugália többi ré­szén nincs ilyen tilalom. A közép-portugáliai nagyvárosban megjelenő Diario de Coimbra szerdai számában a középső A Pécsett tartóz­kodó bolgár ka­tonai-politikai kül­döttség Ivan Stil- janov vezérőrnagy, a Bolgár Néphad­sereg Politikai Fő­csoportfőnöksége főnökének első helyettese vezeté­sével tegnap dél­után megkoszorúz­ta Harkányban, a Bolgár Hősök em­lékművét katonai körzet parancsnoksá­gának sajtófőnökére hivatkozva értesülést közölt arról, hogy a lisszaboni kormánycsapatok megerősítésére egységeket vezé­nyeltek Coimbrából a főváros­tól 50 kilométernyire fekvő Mafrába. A lap a szárazföldi hadsereg főparancsnokságától származó értesülésre hivatkoz­va megerősítette azt a hírt, amely szerint feloszlatták a Copcont. Megbízható forrás szerint Carvalho tábornok, a Copcon hatalmától megfosztott volt fő­nöke szabadlábon van és Go­mes elnök alárendeltje. A fegyveres erők vezérkari főnökségének hivatalos közlése szerint szerdán 51 olyan főtisz­tet, tisztet, tiszthelyettest és tisztest szállítottak Portóba, akit a lázadással kapcsolatban vettek őrizetbe. Costa Gomes tábornok, por­tugál köztársasági elnök szer­dán a késő esti órákban rövid beszédet Intézett az ország né­péhez. Közölte, hogy az ese­mények körülményeit, a felelős­ség megállapítását vizsgálat fogja tisztázni. Állást foglalt a szocializmus, a pluralizmus és a törvényhozó nemzetgyűlési választások megtartása meTfett. Óva intette a dolgozókat a provokátoroktól, a felelőtlen megmozdulásoktól és a feszült­séget szító sztrájkoktól. Mun­kára és „demokratikus türe­lemre" szólított fel. Morais de Silva tábornok, a portugál légierő főparancs­noka, akinek leváltását köve­telték a kedden fellázadt ejtő­ernyősök, a tv-nek adott nyi­latkozatában elmondta, hogy letartóztatják a felelősöket, so­kat közülük már le is fogtak. Közölte, hogy a három haderő­nem főparancsnoka „listát" ál­lít össze a letartóztatandókról: ezek főleg olyan tisztek és tiszthelyettesek, akik „közvet­lenül felelősek" a történtekért. A közkatonákat tömegesen nem büntetik meg,' de természetes­nek vélte, hogy a „legfegyel­mezetlenebbeket” rendelkezési állományba helyezzék. • Azt mondta, hogy a katonai pa­rancsnokoknak nem áll szándé­kukban megtorlást alkalmazni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom