Dunántúli napló, 1975. november (32. évfolyam, 300-328. szám)

1975-11-23 / 321. szám

2 Dunántúli napló 1975. november 23., vasárnap Emlékünnepség a MÁV Járműjavító Üzemében a nagy forradalmár C zernyolcszázhetveröt no­™ vember 23-án született a magyar munkásmozgalom egyik legjelentősebb alakja, Landler Jenő, az „öreg”. Eredeti fog­lalkozása ügyvéd volt. Mint a századfordulat haladó szemlé­letű radikális értelmiségének legjava, ő is megtalálta az utat a társadalmi progresszió ak­tuális kérdéseihez, sőt tovább is. Ezt bizonyítja, hogy 1904- ben elvállalta a vasutasok áp­rilisi sztrájkja miatt perbe fo­gott vezetőség, az úgynevezett 13-as bizottsáq -egyik tagjának védelmét a törvényszéki tárgya­láson. A per folyamán végleg felismerte hovatartozását. Ettől fogva hosszú időn keresztül o vasutas- és villamosvasúti dol­gozók mozgalmának egyik ve­zetője, újságjuk szerkesztője lett. Nagy része volt abban, hogy ez a jelentős állami al­kalmazotti réteg minden tilalom és buktató ellenére végül csat­lakozott a szociáldemokrata mozgalomhoz. A világháborúig terjedő idő­szakban szervez, véd, előadáso­kat tart, energiáját és tehetsé­gét a munkásmozqalom szolgá­latába állítja. A Szociáldemok­rata Párt baloldali vezetői kö­zött egyre nagyobb lesz a sze­repe. Ahogy közeledett a há­ború, úgy erősödött harcos an- timilitarizmusc, amely az impe­rialista világégés időszakában sem lankadt. Elsők között és melegen üdvözölte az orosz forradalmat. Az 1918-as általános politikai tömegsztrájknak is egyik szer­vezője volt. A Parlament előtti gyújtóhangú beszédéért te is tartóztatták, bár hamarosan kénytelenek voltak szabadon bocsátani. Aktív szerepet ját­szott az őszirózsás forradalom­ban, amelynek győzelme után az egységes, osztályharcos vas­utasszövetség vezetőjévé vá­lasztották. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi kormányzótanács tagja, a diktatúra következetes védelmezője. Nem volt ugyan katona, s különösebben kato­nás alkat sem, 130 kilójával (Lukács György: „Landler csak úgy tudott felülni a lóra, hogy odaállították a lovat, hoztak egy asztalt, hoztak egy széket, Landler először ráállt a szék­re, aztán az asztalra, és onnan ült fel a lóra .. ."). Bátorsága, határozottsága révén hamar népszerű lett a Vörös Hadse­regben, még a régi tisztikar is respektálta. Stromfeld Aurél le­mondása után így nem volt meglepő, hoqy őt nevezték ki a forradalmi proletársereq fő- parancsnokává. A Tanácsköztársaság leveré­se után Bécsbe emigrált és a többi vezetővel, volt népbizto­sokkal szinte azonnal hozzálá­tott a párt újjászervezéséhez, az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának megakadá­lyozásához. A húszas évek ele­jén a KMP-n belüli frakció­harcok idején a hazai mozgal­mat előnyben részesítők veze­tőjeként harcolt meggyőződésé­ért, tapasztalatainak a gyakor­latba történő átültetéséért. Al­pári Gyulával közösen készí­tette elő a legális forradalmi munkáspártnak, az MSZMP-nek megalakulását, és a későbbiek folyamán is szervezte itthoni tevékenységét. A nagy lebuká­sok idején (az ún. Rákosi-per) kivette részét a védelem koor­dinálásában. Egy egész kom­munista nemzedék számára Bécsben lett „az öreg”, mi­közben tanított, publikált, ne­velt, annak ellenére, hogy sú­lyos szervi szívbaja egyre in­kább kínozta, aláásta egészsé­gét. 1927 végén a KMP Központi Bizottsága a súlyosan beteg Landler Jenőt az orvosok taná­csára Cannes-ba küldte, a fran­cia Riviérára, azonban már ez sem segíthetett. 1928. február 25-én meghalt. Hamvait a Kreml falába helyezték örök nyugalomra. A KMP Központi Bizottsá- gának gyászjelentése joggal állapította meg: „nem­csak a magyarországi munkás­ságnak, a KMP-nek felbecsül­hetetlen vesztesége ez a halál, hanem az egész nemzetközi munkás- es kommunista mozga­lomnak, amelynek Landler Je­nő mindjárt a Kommunista In- ternacionálé alakítása után elöljáró harcosa lett. Ilyen har­cosokat, ilyen vezéreket, mint amilyen Landler volt, csak a proletárforradalmak hőskora termelt ki. Áldozatot nem is­mert a harcban, a harc neki gyönyörűség volt. A vezető munka, amelyet a proletariátus élén fejtett ki, a munkásosz­tálynak, az elnyomott és fel­szabadulásra törő harcos tö­megeknek alázatos és tisztelet­tel teljes szolgálata volt . . .” KS/D. NAPLÓ TELEFOTÓ Újpesten, a Landler Jenő MÁV Járműjavító Üzemben emlékülést rendeztek Landler Jenő, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő személyisége születésének 100. évfordulója al­kalmából. Az ünnepséges Szerényi Sándor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága titkárságának tagja méltatta Landler Jenő életútját A német Macskajáték Baranyában A berlini Volksbühne színház vendégjátéka Pécsett és Bolyban Egy este 12 darab... Nem akármilyen teljesítmény ez egy színháztól. Márpedig az NDK 25. éves jubileuma alkalmából Specktakel 2. című előadásá­val a berlini Volksbühne szín­ház nem kisebb feladatra, mint erre vállalkozott. Elképzelni is nehéz az ilyesmit, nemhogy megvalósítani. Sajátos területi, országos és nemzetközi célki­tűzéseik szellemében - a kö­zönség megnyerése érdekében - ők még erre is képesek vol­tak . . . Hogyan? Erre már Dieter Kien, a színház igazgatóhelyet­tese válaszol, akivel a tegnap esti Pécsi Nemzeti Színház-beli előadásuk előtt volt alkalmunk beszélgetni.- A publikum egy része a színpadon, másik része a néző­Megalakult a fiatal vadászok megyei bizottsága Ezeregyszáz vadász van Baranyában — közülük 96- an harminc év alattiak. Kö­zülük gyűlt össze tegnap délelőtt 64 ifjú vadász Pé­csett, az Ifjúság Házában, hegy a MAVOSZ és a KISZ KB kezdeményezésének megfelelően Baranyában is létrehozzák a fiatal vadá­szok megyei bizottságát. A megjelenteket Ambrus Jenő, a MAVOSZ Baranya megyei Intéző Bizottságának elnö­ke köszöntötte, hangsúlyoz­va : az ifjúsági törvény szel­lemének a vadásztársaság életében is változásokat kell hoznia. A fiatal vadászok megyei bizottsága az ifjú vadászok érdekvédelme mel­lett segíteni fogja, hogy mind több fiatal munkás le­hessen vadász. Az alakuló ülésen elhatá­rozták a résztvevők, hogy megszervezik a fiatal vadá­szok kiubját. Nagy érdeklő­dés mutatkozott a kynoló- gia iránt. Az alakuló ülés résztvevői a MAVOSZ megyei Intéző Bizottsága mellett működő fiatal vadászok bizottsága elnökének dr. Keresztes Ta­mást választották meg. • Rossz az alkatrész-ellátás Huszonhat autóbusz „fekve” maradt A tömegközlekedés lássa kárát? Egy esztendeje nagy volt az öröm Pécsett, amikor megkez­dődött az autóbusz-park rég esedékes járművóltása. Jöttek a Skodák, megjelentek az Ika­rus 200-as családjának tagjai és egy ideig valóban minden olyan szép volt, míg aztán . . . Szokásos reggeli operatív ér­tekezlet a 12-es Volán személy- forgalmi üzemigazgatójánál, Szakonyi Lajosnál. A téma hó­napok óta ugyanaz: a pécsi te­lepítésű 357 autóbuszból a „tárgynapon" hány nem indult ki. Nem a szokásos leállásokról van szó, a felújítás, TMK, szer viz, karambol utáni javítás miatt szinte tervszerűnek mond­ható kiesésekről, hiszen ezzel számolni kell. Hanem arról, ami most már napról napra egyre idegesítőbben ismétlődik: az anyaghiónyos leállásokról. November 19-én 24, másnap 26 autóbusz maradt benn. De állt már 36 is! A megbeszélésen az okokat sem kell firtatni. Molnár István üzemegységi főmérnök két listát mutat. Az egyiken az álló gép­„Hallo, rendőrség ?!” A MEGYESZER új szerződése Országos vállalattá nőtte ki magát Győrött autós tolvajbandát fogtak el úgy, hogy az üldö­zők e készülékek segítségével tartották egymással a kapcso­latot. A rendőrségi segélyhívó berendezés gombnyomásra ösz- szeköttetést teremt a hívó és a rendőrségi ügyeletes között, de egyidejűleg az összes többi ké­szülék is bekapcsolható a be­szélgetésbe. Az első 30, Győr­be szállított segélyhívót bel­ügyminisztériumi rendelésre a pécsi MEGYESZER gyártotta, és e héten kötöttek szerződést újabb 40 darabra, amelyek va­lószínűleg Nyíregyházára kerül­nek. A Szerelőipari és Szolgálta­tó Vállalat tíz év alatt egyedi darabokat előállító kis vidéki üzemből országos jelentőségű vállalattá lett. A IV. ötéves tervben a széria-termelés szem­pontjából nulláról indulva elér­ték azt, hogy jelenleg 40 szá­zalékban sorozatgyártással fog­lalkoznak. A következő közép­távú tervidőszak célkitűzése szerint a villanyszerelési mun­kák kivételével csak sorozato­kat állítanak elő. E tekintet­ben alaposan felkészültek: a TRANSZVILL-lal kötött hosszúle­járatú megállapodás alapján bekapcsolódnak a tőkés orszá­gokba szállítandó villamos el­osztók gyártásába, az Irakba kerülő berendezések tervrajzai már Pécsett vannak. Ugyan­csak a TRANSZVILL-lal egyez­tek meg abban, hogy két évig együttműködve készítik a ten­gerjáró hajókon lévő daruk vil­lamos berendezéseit és vezérlő­fülkéit. 1977-től pediq kizárólag a MEGYESZER foglalkozik ez­zel. Aki azt hiszi, hogy a hajókat még manapság is izomkolosz­szusok kormányozzák a kerék forgatásával, nagyot téved. S hogy ez nem így van, az kissé a vállalat érdeme is: ők készí­tik az automatikus hajóvezérlő berendezéseket. 1976 második félévétől a 10 000 volton felüli elektromos vezetékek megszakítóit is a MEGYESZER gyártja svájci ElB- licensz alapján. A mintadara­bokat most épp Berlinben pró­bálják ki. A vállalat fő profilja azonban a telekommunikáció, vagyis a liftekben lévő vészjel­zők (prototípusát decemberben zsűrizik, 1976-tól gyártják), a kaputelefon, melyet az ország­ban egyedül a MEGYESZER készít (most foglalkoznak a svájci Ticinoval való együttmű­ködés kérdésével) és a már említett rendőrségi segélyhívó berendezések. Segélyhívó, melyet próbakép­pen a Széchenyi téren állítot­tak föl A MÁV pécsi igazgatósága a következő tervidőszakra évi 15 millió forint kapacitást kö­tött le a vállalatnál, amely to­vábbra is 350 dolgozóval tevé­kenykedik, s öt év alatt, óvatos becslések szerint termelése 130 százalékkal emelkedik. Szántó Péter kocsik és hibáik szerepelnek, a másikon azoknak az anyagok­nak a jegyzéke, amelyeket a raktár nem tud kiszolgáltatni. Legtöbbször ugyanazok a hibák és ugyanazok a hiányzó anya­gok. Nem csoda, ha egyre ide­gesebb hangulatban zajlanak az operatív megbeszélések. A 357-ből 147 a helyi forga­lomban vesz részt. Naponta mintegy 1400 járat indul, a ki­maradás 5 ezrelék körül van. Az utas tehát ritkán találkozik a telepen megszqjrhatatlanul szokásos jelenségekkel. Sűrűb­ben fordulnak a kint lévő ko­csik, kevesebb a „pilóta” pi­henőideje. A kérdés tehát iz­gató: észreveheti-e az utas is, hogy nincs minden rendben az autóbuszok körül? A válasz nap-nap után meg­fogalmazódik, amikor ráfigyel­nek az időjárásra is. Aggód­nak, hogy a komoly hidegek beálltával a mostaninál is jóval több kocsi marad „fekve", hiszen komoly problémák le­hetnek az indítással. A legtöbb motorikus baj a régi autóbuszokkal van, ame­lyekben még Csepel-motor van. Mintegy fél éve leálltak a hü­vely-gyártással — a legtöbb gondot ez okozza. A helyi jár műpark kétharmada Csepel- motorral üzemel. Azelőtt ha­vonta 80—100 hüvelyt használ­tak fel, most jó ha 10—20-at kapnak. Sokszor használt anya­got kell beépíteni, ez pedig . . . A raktárból „filléres” anya­gok tömege hiányzik és sokszor komplett egységeket kell beépí­teni olcsó alkatrészek helyett. Előfordul az is, hogy égy-egy komolyabb hiba miatt huzamo­sabb ideje álló autóbuszt „mez- telenítenek le", hogy a többi mehessen. Ez sem megoldás! Az anyaghiányban nem Has része van az AUTÓKER kiszol­gálási rendszerének is. Ha pl. a beütemezett napon a százféle igényelt anyagból csak húsz van a vállalatnál, csak annyit szolgáltat ki, s ha a hiányzók­ból másnap érkezik a szállít­mány, azok járnak jól, akik ak­kor mennek. Éves szinten a fe­lét sem kapja meg az igényelt alkatrészféleségeknek a 12-es Volán. A helyzet idegesítő. Sürgő­sen megoldást kell találni az autóbuszok alkatrészellátására, . még mielőtt a hiány a tömeg- közlekedésben érezteti a hatá­sát. H. I. téren helyezkedett el. Óriási — 300 ember elhelyezésére alkal­mat adó — nézőtérről van szó. H. Müller Ágyterítőjének elő­adása után a nézőközönséget négyfelé osztottuk. A négy cso­portba osztott közönség választ­hatott repertoárunkból egy-egy darabot. Egy csoport a próba­színpadon helyezkedett el . . . de játszottunk még a színház előtti gyermekjátszótéren is. Az­tán vissza a próbaszínpadra. A negyedik csoport a ma este Bolyban bemutatandó Kitünte- tettek-et nézte meg. Később az éjszakai program következett — vendéglátással egybekötve. Be­bizonyosodott, hogy a közönség kibírja ezt . . . — És a színház? — Természetesen mindez 50 színészünknek és egész techni­kai személyzetünknek megeről­tető feladatot jelentett. Ezt csi­náltuk 14 napig minden este. Másfelől mégis azt kell monda­nunk: az ilyen feladat nem megerőltetés kérdése számunk­ra. Ha a „Nincs a szerződés­ben . . .” szállóige mellett ma­radnánk, akkor ilyen ragyogó színházi estéket nem tudnánk rendezni. Azért mondtam el mindezt, mert a színház tevé­kenységének egyik alapkon­cepciója az állandó megújulás, „pz újabb és újabb rétegek be­vonása munkánkba. — Sulyok Mária - szakembe­reket is meghökkentően kitűnő németséggel kapcsolódott be az önök Macskajátékába, amely a közelmúltbeli NDK- ban megrendezett magyar szín­házi napok egyik szenzációja volt. Honnan a kapcsolat? — Mielőtt erre válaszolnék, el kell mondanom, hogy éppen ez a rendezvénysorozat győzött meq bennünket arról, hogy a szocialista országok közötti színházi kapcsolatok sokkal több lehetőséget hordoznak magukban, mint az egyszeri vendégjáték. Az NDK-beli ma­gyar színházi napok felelős rendezője éppen a Volksbühne volt. Budapesten jártunkban megnéztük a Macskajátékot, kapcsolatba léptünk Sulyok Máriával és Örkény Istvánnal. A mi előadásunkban egy ön­magában is nagyszerű, ráadá­sul németül ragyogóan beszélő színésznőt mutathattunk be kö­zönségünknek — mint ön is említette - hatalmas sikerrel. Fontos volt az is, hoqy az Ör­kény által felvetett és megfo­galmazott problémakör nálunk is nagy érdeklődésre tarthat számot. Itt Pécsett kettős sze­reposztásban adjuk elő a Macska játékot — a szombat es­ti előadásban Sulyok Mária, a mai vasárnap estiben Gizela Morgen személyesíti meq Or- bánnét. Az előadást Brigitte Saubeyran rendezte. A ma esti előadáson részt vesz K. Löffler, az NDK államtitkára is. A társulat este Bolyban be­mutatja a Kitüntetettek című kamaradarabot, s a továbbiak­ban Budapesten vendégszere­pel. Az NDK színházművészeti hetek rendezvénysorozata al­kalmából a Pécsi Nemzeti Szín­ház Eschner: Gergő királyát mutatta be. B. K. Munkások népi dalháza alakult „Csak tiszta forrásból" cím­mel népidal-házat szervezett dolgozói részére a Pécsi Szol­gáltatóipari Vállalat az Irányi Dániel tér 9. szám alatt lévő pinceklubjában. Itt a népdalt szerető munkások szombaton­ként találkoznak és baranyai pávakörök közreműködésével tanulják a dalokat, a dalének­lést. Az első rendezvényt no­vember 22-én Manesko Ferenc igazgató nyitotta meg. Fellépett a pécsszabolcsi, valamint a belvárdgyulai pávakör. A prog­ram szerint a következő alka­lommal a pécs-vasasi kör ven­dégszerepei. Száz éve született

Next

/
Oldalképek
Tartalom