Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-20 / 228. szám
A pihentetés legalább olyan fontos, mint a művelődés Tanító és népművelő Furcsa dolog tudni dr. Fülöp Istvánról, hogy bár jónéhány éve már a Közalkalmazottak Szakszervezetének tagja, „titokban" olykor még ma is a Pedagógusok Szakszervezetének dolgozik. Bér- és munkajogi problémákkal keresik meg, a legközelebbi pedagógus szak- szervezeti titkári továbbképzésen ő is előadást tart. Eddig csak az állatokról, a Mecseki Kultúrparkról hallottam beszélni. El tudom-e képzelni, micsoda öröm az, amikor egy állat születik? Milyen érzés az, amikor jó kedélyű, mosolygós gyerekekkel, kipihenten távozó felnőttekkel találkozik? Azt gondoltam róla sokáig, zoológus, amolyan tudós ember, aki minden szavának igazolására lekap egy szakkönyvet vagy egy lexikont a köny- veípolcról, akivel csak „áttételesen" utalásokban lehet beszélni. Szó sincs erről. Dr. Fülöp István ■— tanító, még pontosabban szólva, népművelő. Jól tudjuk azt, hogy kisebb falvakban a kettő egyet jelent, mint ahogyan egyet jelentett az ő életében is azokban az években, amikor falun tanítóskodott. Akkor sem voltak, ma sincsenek „ars poeticái". Ha csak az nem, hogy tette a dolgát a tőle telhető legjobban. Nem valaki akart lenni, hanem valami, vagyis ember. A legszebb évek Nincstelen családban, a jugoszláviai Budakovac-on született. 38 éves. 1942-ben a háborúban elesett az édesapja. Őket testvéreivel özvegy édesanyja nevelte. 1944 óta Magyarországon élnek. Somogy- tarnóca, Bogdása, Drávafok, az általános iskola állomásai. Azután a Nagy Lajos Gimnázium következett. Idén ugyanoda megy a fia. Érettségi után a Tanárképző Főiskolán tanult. Majd fizikai munkás lett. 1958 szeptemberétől képesítés nélküli nevelőként a drávafoki iskolában tanított. Közben elvégezte a bajai felsőfokú tanítóképzőt. Családalapítás után a perekedi általános iskolában dolgozott. — Ez volt életem legszebb négy éve. összevont felső és összevont alsó tagozaton tanítottunk. Kis község volt ez, mindössze 293 lakossal. Olyan nagy szeretetben, mint ami ott körülvett bennünket, soha többé nem volt részem. Együt éltünk azokkal az emberekkel. Együtt örültünk és bánkódtunk velük. Én már korábban DISZ kultúrfelelős voltam, a gimnáziumban DISZ-titkárként működtem. Mint fiatal pedagógus, színjátszó csoportokkal foglalkoztam. Rendeztem is, és játszottam. Bogdásán KISZ-titkár lettem, majd a sellyei járási KISZ-bizottságnak is a tagja Dr. Fülöp István voltam. Ez volt a KISZ hőskora. Ezek a kezdeti évek adtak alapot arra, hogy feleségemmel együtt ne csak a falu tanítói legyünk, hanem a népművelői is. Ifjúsági klubot szerveztünk, és talán a megyében elsőkként gyermekklubot hoztunk létre. Ma is szívesen emlékszem visz- sza azokra a rendezvényekre, közös kirándulásokra, amikor 80—100 embert elvittünk egy- egy útra. A falu lakosai rendszeres látogatói voltak a Pécsi Nemzeti Színháznak is. 80 éves nagypapa ült előttem a dolgozók iskolájában. Egy ilyen kis faluban meg tudtuk szervezni a szakmunkásképző kihelyezett tagozatát. Az ottani1 termelőszövetkezet most láthatja hasznát annak, hogy szakképzett sertéstenyésztők, szarvasmarhatenyésztők vannak a faluban. Elbúcsúztatásunk örökre megmaradó szép emlékünk. Úgy érzem, érdemes volt dolgozni ezekért az emberekért. Feleségemmel együtt ez a véleményünk. Fülöp elvtárs ezután a Pécs- váradi Járási Tanács^ népművelési felügyelője lett. A járás megszűnéséig, két évet dolgozott ott. Nem vurstli! — Jó iskola volt ez. Munkatársaimat megszerettem, ma is tartom egy részükkel a kapcsolatot. Akkoriban kezdtem végezni a jogi egyetemet. Amikorra elvégeztem, már itt voltam a Mecseki Kultúrparkban. Őszintén szólva nagyon féltem ettől. Egy év haladékot kértem. Ha úgy látják feletteseim egy év után, hogy nem vagyok megfelelő, helyezzenek el pedagógusi állásban. így itt maradtam. Meddig? Remélem, még nagyon sokáig .. . — Egy időben engem elkezdtek „cirkuszigazgatózni”. Ennek volt is bizonyos alapja. Hosszú évekig a vidámparkot jól jövedelmező — amolyan vurstlinak tartották. Az állatkertet is. Sokszor gondolkodtam, vajon ez elég-e? Bevisz- szük a gyerekeket az állatkertbe, hogy lássanak egy oroszlánt, vagy felültetjük a hintára .. . Én azt mondom, hogy a pihentetés, a szórakoztatás legalább olyan fontos feladat, mint a művelődés. Szorosan összefüggő dolgok ezek . . . Hogy ezt Pécsett így elismerték és megfogalmazták, ahhoz valamit tenni is kellett. Nekem sokoldalú kapcsolataim voltak az iskolákkal. Élő biológiaórák Megteremtettük a lehetőségét annak, hogy az iskolák szívesen hozzák ide a gyerekeket. Élő biológia órákat lehet itt tartani . . . Országos jellegű gyermekrajzpályázatot hirdettünk. Ezen több ezer gyerek vett részt. A kiállítást több, mint kétszázezren nézték meg .. . Szinte szükségszerű volt az, hogy eleven kapcsolatunk legyen a város közművelődési hálózatával. A József Attila és a Doktor Sándor művelődési házakkal közös rendezvényeket szerveztünk, ismeretterjesztő előadásokat vittünk a művelődési házakba. Egy újszerű kapcsolatrendszer létrejöttén munkálkodtunk. Én azt mondom, ha kapunk valamit, azt illő viszonozni is. Márpedig mi sokat kapunk a város vállalataitól, üzemeitől. Kialakult közöttünk egyfajta kölcsönösség . .. Tíz évig a Pedagógusok Szakszervezetében tevékenykedett. A központi vezetőség kérésére, még mint kultúrpark- igazgató is ellátta a pécsi járási titkári teendőket. Azt mondta, népművelő-pedagógus volt élete legszebb időszaka. Meg is maradt hát pedagógusnak, vagyis népművelőnek. Azt teszi most is, amit azokban a „boldog időkben". Tanít, nevel, emberekkel foglalkozik. És ha munkája eredményes, ugyanazt érzi, mint akkor, ott abban a kis faluban. Bebesi Károly páholyok lábazati párkánya gyüdi (baranyamegyei) sárgásbarna szinü márványból készült." • A takarékossághoz már a századfordulón is hallatlanul nagy érzékünk volt. „Legfényesebb, leggazdagabb kiállítású a miniszterelnöki dolgozószoba, mely az 1900. évi párizsi közkiállításon méltó figyelmet keltett, s melynek mahagonifából készült plafondja és lámbé- riái, fényezett mahagóniból való, majolikával díszített bútorzata, a magyar díszítő-motívumokkal ékes zöldbőr kárpitosbútoroknak, s a kandalló pompás kovácsolt bronzórahá- zával és qyertyatartóival s a berendezés többi alkotórészeivel együtt szolidan gazdag és összhangzatosan komoly benyomást keltenek a nélkül, hogy a helyiség rendeltetésével meg nem férő és fölös ragyog- vánnyal lennének túlterhelve.” Óriási vállalkozás volt ez a maga idejében, ötven darab ötemeletes lakóház férne el az O-rszágház épületében. Huszonhét kapu nyílik a házon, huszonkilenc lépcsőháza van. A lépcsők együttes hosszúsága több mint húsz kilométer: Pécstől majdnem Harkányig lehetne elsétálni rajtuk. A folyosókon és lépcsőkön lefektetett szőnyegek hossza is meghaladja a három kilométert. Fűtő-szellőző berendezése óránként 18 ezer köbméter levegő áramoltatását teszi lehetővé. Villamos berendezéséhez 13 kilométernyi ólomburkolatú, és 150 kilométernyi okonit szigetelésű kábelt építettek be. Végül: hatvankilenc iparos, illetve vállalkozó névsora díszük a régi könyv hótulsó lapján ... Az első mindjárt a Holtzspach A. fiai és Hauszmann Sándor vállalkozócég — a föld-, kőműves- és elhelyező munkákat végezték. A harmincadik a Bag- néres de Bigone cég, amely márványmunkákat készített, negyvenhatodik Gelb M. és fia, ők kárpitozott bútorokat és függönyöket szállítottak, kettővel lejjebb Süss Hermann és társa villamos csengettyűket és a távbeszélőt. . . Bodnár Ferenc tíz éve dolgozik az Orszáaház műszaki csoportjánál - jélenleg ő a vezetője. — Nagyon sok még az eredeti berendezés — mondja — itt nem lehet korszerűsíteni... És mindennek úgy kell működnie, hogy sem a látogatók, sem az itt dolgozók ne észlelhessenek hibákat. Csakugyan, elgondolni is szörnyű, ha egy küldöttség bentragad a liftben .. . Szerencsére erre még nem volt példa. Mert küldöttség érkezik gyakran. Leonyid Brezsnyevtől az iráni sahig, megfordultak már itt sokan. Emlékszem, valamelyik országgyűlési ülésszak vendége volt Indira Gandhi . . . — Nagyon szép, mintás csempéink burkolják a mellékhelyiségeket - mondja gondterhelten Bodnár Ferenc — sajnos, nem gyártják számunkra az utánpótlást. CsőrepedésKialakulóban a Sopiana új gépcsarnoka A regionális központ szerepköre kötelez Szépek, otthonosak új városrészeink Hosszú évek óta figyelem végrehajtó bizottsági tevékenységét. Egyike azoknak, akiknek minden témához van egyéni hozzátennivalójuk. Ez pedig néha valami jó értelemben vett ellenzékiséget villant fel. Amikor Pécs dolgairól beszélgetünk Szoyka Pállal, Pécs megyei város tanácsa végrehajtó bizottságának tagjával, a Pécsi Tervező Vállalat műszaki igazgató- helyettesével, első kérdésként is ezt szögezem neki: — Valóban, valamiféle ellenzékiség vezeti? — A kérdés láthatóan meglepi. Feltehetően soha nem fogalmazódott meg benne így saját vb-tagi tevékenysége. — A hivatalos álláspont mellett meg kell világítani a dolgok frissebb szemléletű oldalát is, hogy ne mindig csak a szokványos, kialakult megoldások érvényesüljenek. Ha ezt senki nem teszi, nem csapnak össze a gondolatok és az egész tárgyalás a sematikus megoldás felé halad. Egy testületben a nézeteknek egy darabig össze kell csapniok. A vitának a határozat meghozataláig van helye, de addig helye is van! Ám ha kialakul az összhang, amellett ki kell állnia az egész testületnek, s nem helyes, nem szabad széthúzást szítani. — A döntések a város fejlődését szolgálják. Milyennek látja Pécs fejlődését az alatt az idő alatt, amióta a tanács tagja? — Szinte a felszabadulás óta kísérem figyelemmel — hivatalból is - Pécs ügyeit. A felszabadulás előttihez képest tényleg óriási a fejlődés. Nem hinél bontanunk kell, a csempe törik, senki sem vállalja, hogy legyártson ugyanilyeneket.. . Valamikor igen nagy megtiszteltetés számba ment, ha egy cég az Országháznak dolgozhatott. Most? Kevesebb volna az érzelmi kötődés? Lehet. A szőnyegek is elkoptak. Hét-, ven esztendeig koptatták őket, nem csoda. Van azért még eredeti, de a? egyszínű, vörös futószőnyegeket ki kellett cserélni. Az újak? Négy-öt évig bírják . .. A díszlépcsőházban far- kasszemet nézek Steindl Imrével. Az egykori műegyetemi tanár hatalmas életművet alkotott. Végleges elkészültét nem érhette meg - hordszéken vitette körül magát az építkezésen, s öt héttel az épület használatba vétele előtt meghalt. Szobra a díszlépcsőházban van elhelyezve. Megismer- hetetlen, a leereszett zsalu- gáterektől tört-fényű, a pompában is magyar, mértéktartó házában. Kampis Péter szem, hogy azelőtt két évtized alett annyi minden épült volna, mint mostanában 1—2 év alatt. Pécs fejlődését az új városrészek láthatóan dokumentálják . . . — Egyértelmű ez a fejlődés? — Ki kell mondani: az utóbbi években hátrább szorultunk nagyvárosok között. Ezt adatok is bizonyítják. Legmarkánsabban a lakásszámban mutatkozik ez meg (sajnálatosan kevés lakást tudunk építeni), továbbá azokban a létesítményekben, amelyek a lakáson kívül szükségesek a városi élethez. Nagyon kevés épült az utóbbi 10—15 évben azokból, amelyekre Pécsnek, mint regionális központnak szüksége lenne. És ez hátrányos számunkra. — Bele kell nyugodnunk ebbe? — Dehogyis! Viszont többet kellene tenni azért, hogy ténylegesen elismertessük illetékes fórumokon: Pécs minden tekintetben — és valójában! — tudományos-kulturális központja a Dél-Dunántúlnak. Ha erről beszélünk (mert végre beszélnünk kell erről is), nem azért tesszük, mintha lebecsülnénk a fejlődést, de a város vezetői fontos jövőbeli feladatának tartom elismertetni mindenütt, hogy a regionális központ szerepköre kötelez a lendületesebb fejlődésre. Ehhez pedig pénz kell, még akkor is, ha mértéktartónak kell lennünk" az anyagi javakkal. — Egyáltalán — miért kell erről beszélnünk? — Mert az utóbbi években aránytalanná vált a Pécshez hasonló fokozatú városok fejlődése — a mi rovásunkra. Az arányeltolódásokat pedig mindenképpen ki kellene küszöbölni - nemcsak a helyi lakosság, hanem az egész régió, országrész érdekében. — Persze másfajta összehasonlításról is kell beszélni, s ezt nemcsak a végrehajtó bizottsági tag, hanem a tervező vállalati vezető is teszi: — Büszkék lehetünk arra, hogy Pécs új lakónegyedei minden tekintetben kiemelkednek az ország más, új lakónegyedei közül. Ez pedig a megvalósításban résztvevő valamennyi szerv összehangolt, együttes munkájának eredménye, amit a kezdeti nehézségek után sikerült megfelelően produktívvá fejleszteni, s ami segíti Pécs város- képileg is, esztétikailag is kedvező új arcának kialakítását. Új városrészeink szépek, otthonosak, városellátási funkcióikat is tekintve komplettek, s úgy gondolom, a lakosság is jól érzi magát ezekben a városnegyedekben, amelyek — és nem árt erre is figyelemmel lenni — a régi, történelmi városrészek kor. szerű formábao, magasabb szinten való folytatásai. Hársfai István Játszótér kombinát társadalmi segítséggel Játszótér „kombinát” épül a Tüzér utca végén. A III. kér. Tanácsi Hivatal ez évi tervében az eddig elhanyagolt területen „játszó- grund" építése szerepel. A munkát zömmel társadalmi segítséggel kívánják ejvégezni. Alig látott napvilágot az építkezés híre, a közeli vállalatok, üzemek, intézmények és ezeken belül a szocialista brigádok támoga- tóan csatlakoztak a megmozduláshoz. A Kertészeti és Parképítő Vállalat elkészítette a tervet. A Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Földmunkákat Gépesítő Vállalat a tereprendezésben segített. Elkészült a kerítés, földbe kerültek a később árnyat- adó fák. A Hőszolgáltató Vállalat többszázezer forint értékben hozzájárul egy labdarúgó nagy- és kispálya építéséhez; A Cserkúti MEZŐGÉP Vállalat a felszerelések elkészítéséhez ígért segítséget. S megjelentek a szocialista brigádok. Eddig a MÉV-ÉDU Petőfi, a MÉK Kossuth szocialista brigád tagjai végeztek társadalmi munkát, de segítettek már az AFIT szakmunkástanulói és az 1. sz. Posta fiataljai. A műszaki irányítást a Kertészeti Vállalat, a társadalmi munka helyszíni irányítását Manker László nyugdíjas végzi. A játszótér építési tervében a már készülő két labdarúgó pályán kívül szerepel teniszpálya, kézilabdapálya, gyermekjátszók, és ha anyagi segítséget kapnak, építenek még roller- prályát, korcsolyapályát, felállítanak asztalitenisz- és sakk-asztalokat és a legkisebbeknek hintákat, mászó- kat és homokozókat. A tervek szépek, a kezdeti segítség is megvan, de még nagyon sok anyagi segítségre és munkáskézre van szükség. A MÉV-ÉDU Petőfi szocialista brigádja, amely július 23-án és 24-én 80 órát dolgozott a játszótér építésén, kéri a pécsi üzemek szocialista brigádjait, csatlakozzanak a játszótér építésének munkáihoz, hogy az mielőbb elkészüljön. A játszótér sportpályái, játszófelszerelései gyermekeink részére biztonságos körülmények között biztosít testedzési, szórakozási lehetőségeket. „Amíg gyermekeink a forgalomtól elkerített játszótéren játszanak, mi szülők is nyugodtak lehetünk" - írják felhívásukban. Tóth Béla
