Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)
1975-08-04 / 212. szám
Nagyobb segítséget a fejlődő országoknak MIT TEHET AZ UNIDO? Bo Lundén úr a magyar kormány felkérésére több más kollégájával együtt azzal a céllal tartózkodik hazánkban, hogy nemzetközi mércével felmérje, hol áll a magyar köny- nyűipar, s hogy vizsgálódásairól és tapasztalatairól — megfelelő ajánlásokkal és útmutatásokkal — tanulmányt készítsen. A svéd bőripari műszaki szakember a Pécsi Bőrgyárban tesz eleget a felkérésnek. Bo Lundén úr az ENSZ Iparfejlesztési Szervezetének, az UNIDO-nak a szakembere. Ez a szervezet elsősorban a fejlődő országoknak nyújt segítséget, de mint tagország, Magyarország is igénybe veheti szolgálatait. Lundén úrral az UNIDO tevékenységéről és néhány más, a világgazdaságot érintő kérdésről beszélgettünk. — Mindenekelőtt engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. On korábban, mielőtt az UNIDO szakemberének kérték fel, huszonöt éven át Észak- Európa legnagyobb bőrgyárának volt műszaki igazgatója. Miért vállalta ezt a szolgálatot? — Elvi okokból. Egyrészt vonzódtam, mindig is szerettem volna megismerni a nemzetközi munkát, másrészt hiszem azt, hogy a magam munkájával, ha szerény mértékben is, hozzájárulhatok az országok közötti jobb megértés elmélyítéséhez. — Milyen segítséget nyújt az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete a fejlődő országoknak? — A segítség tipikus formája a szakemberek küldésének szervezése. A szakembereket mindig az illető ország kéri és választja ki. Az UNIDO a fejlődő országokban közreműködik tudományos kutatóintézetek létrehozásában, ezekhez ő adja a speciális berendezéseket, a legmodernebb technikát és a szakembereket, akik megszervezik az intézetet, kiképzik az ottaniakat, hogy megindítsák valamely termék gyártását. Az UNIDO tehát nem magát a termelést pénzeli, hanem a termelési kultúra beplántálását, a technológia elsajátítását. — Milyen eredményekkel jár e segítség? — Lehetőségeinkhez képest tehát megpróbálunk tenni valamit. Bizonyos esetekben van, más esetekben nincs megfelelő eredmény. Mi például tanulmányokat készítünk, de döntési jogunk már nincs, nem avatkozhatunk be a gyakorlati munkába. Hogy az illető országok mennyit tudnak e tanulmányokból hasznosítani, az mór teljesen rajtuk múlik. —- Arra tehát nincs lehetőség, hogy mondjuk, személy szerint Ont arra is megkérjék, legyen egy-két évig például a Pécsi Bőrgyár műszaki igazgatója és próbálja megvalósítani a tanulmányában lefektetett javaslatait? — Elméletileg elképzelhető lenne az ilyesmi, ám szervezetünk jelenlegi gyakorlatában erre nincs mód. — Egyébként vállalna egy ilyen megbízást? — Valóban, érdekes feladat lenne. Ámbár itt a gyárban is jól ismerik a műszaki problémákat. Ha én lennék a műszaki igazgató, a pénzügyi lehetőségek akkor is adottak lennének, márpedig ez behatárolja a lehetőségeket. — Térjünk vissza az UNIDO- ra. Megítélése szerint elegendő az az összeg, amit a fejlett országok az UNIDO-n keresztül a fejlődő országok megsegítésére fordítanak, avagy kevés? — Kevés . . . Rettentően kevés. — On bejárta a fél világot, Dél-Amerikától Afrikáig, sok helyütt megfordult. Miben látja a fejlődő országok legfőbb problémáját? — Én természetesen műszaki szemmel nézem a dolgokat. A legnagyobb problémát az infrastruktúra hiányában látom, s szeretném kiemelni, sokszor az egészen apró dolgok is hiányoznak. Ezekben az országokban nem egyszer előfordul, nagy hirtelen tető alá hoznak valami nagyon modern gyárat, de közben nincs mellette semmi, például nincs út. Az a véleményem, sokkal helyesebb lenne fokról fokra haladni, előbb az infrastruktúrát megteremteni, s amikor ez megvan, jöhet az ipar. — Számos tudós és jövőkutató a természeti kincsek kimerülésének, a túlnépesedésnek és a világ szeméthegyekké válásának rémképét festi elénk, hozzáfűzve, ha a fejlett ipari országok továbbra is így hajszolják a gazdasági növekedést és nem hoznak a mainál lényegesen nagyobb áldozatokat a fejlődő világért, a katasztrófa előbb-utóbb bekövetkezik. On szerint megoldódik ez a kérdés? — Bizom abban, hogy igen. Ha az emberek és az országok együttműködnek, elkerülhető a katasztrófa. Én ebben derűlátó vagyok. A fejlődés feltartóztathatatlan. A világ afelé halad, amikoris mindinkább könnyebb lesz az emberek élete, amikor a munkaidő összezsugorodik. Az ember egy évben nem dolgozik majd többet, mint fél évet, heti elosztásban mondjuk 20—30 órát. Persze, többször kell majd olyankor is dolgoznunk, amikor az időszak számunkra kellemetlen, tehát éjjel. A gépeket ugyanis teljes egészében ki kell használni, éjszaka is kell menniük. Hogy mit fog csinálni az ember megnövekedett szabadidejével? Mindenfélét. Olvasni fog, festeni, strandolni ... A legnagyobb probléma éppen az lesz, hogy egyesek nem tudnak majd mit kezdeni, nem tudják majd értelmesen kitölteni szabad idejüket — mondta végül Bo Lundén úr. Miklósvári Zoltán cs szőlő — Tanácsol« és Nem mull el a liszlharmatveszélv Hordóvásár a pécsi kirakodó vásáron. Szokolat felvétele A szőlőérés hamarabb megkezdődött az idén, mint tavaly. Elég erőteljesen feketedik a Medoc-Noir, kékül a Cardinál, a Csabagyöngye pedig már megjelent a piacon — egyelőre ,kis mennyiségben. Sajnálatos módon a csemegeszőlő területe Baranyában csekély: az össz-szőlőterület 8400 hektár, s ennek mindössze 4 százaléka csemege. A többi: 52 százalék fehér, 14 százalék vörös (ez is kevés!), és - ez a baj! — 30 százalék direkttermő fajta, vagyis othelló, szeibertnoha ... stb. Ilinél nem lehet packázni*—* EDDIG HÚSZ HÁLÁL — ... Ennek alapján nem indítok bűnvádi eljárást. A vitorlás utasa mindent elkövetett... Nagyon, de nagyon sajnálom azt az embert. Jó nevű belgyógyász volt... A kaposvári Megyei Főügyészség közlekedési ügyésze, dr. Wiedermann János lehan- goltan, csüggedten néz maga elé. Egy levelet tart a kezében. Egy munkásanya kétség- beesett levelét, aki orvost nevelt a fiából. És most nincs többé fia. Elragadta a Balaton . . . Esete egyedül áll a Ba- laton-part ez évi fekete krónikájában. Kurdi János alezredes, a balatoni vízi rendészeti rendőrkapitányság vezetője: — Tavaly egész évben 14 áldozatot szedett a Balaton. Az idei nyáron már eddig húszán fulladtak bele... Szomorú, értelmetlen, ostoba halállal végezték ... És a fenti eset az egyetlen, amit nem az ital, illetve nem a felelőtlenség idézett elő a húsz közül, de ez is tanulságos . . . Röviden: május elsején hárman kivitorláztak, bár a viharjelzés reggel óta fenn volt. („Balaton 18" típusú vitorlásuk viharban, sőt a tengeren is közlekedhet, természetesen saját felelősségükre. Elsüllyedhetett . . .) A nyomozati rekonstruálás alapján mi történhetett? A vihar hirtelen érkezett, mivel a tihanyi hegy „leárnyékolta" abban a sávban. A vitorlás vezetője jobb kezével a kormányt fogta. Balról egy hirtelen szélrohamtól szinte „csukafejessel" vágódott bele a hullámok közé. Mentőmellényt dobtak utána és kétszer „ráfordultak", de a kb. 7-8-as erősségű szélben hiába... Akkor a hajó utasa döntött: azonnal segítségért indult. A révBeszélgetés a balatoni vízirendészeti rendőrkapitányság vezetőjével w Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat felit étel re keres:- ÁCSOKAT,- KÖNNYŰ- ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET,- GÉPKOCSIVEZETŐKET,- DOMPERVEZETŐKET,- KUBIKOSOKAT,- SEGÉDMUNKÁSOKAT,- NYUGDÍJAS ÉJJELIŐRÖKET- RAKTÁRI DOLGOZÓKAT- RAKODÓMUNKASOKAT- PANELSZERELŐKET ÉS ÉPÜLETASZTALOSOKAT Jelentkezés : PÉCS, SZÁNTÓ KOVÁCS JANOS U. 1. (ÉM szálló). Munkaerőgazdálkodáson. Levélcím: 7601 Pécs, pf. 147. kapitányság két hajóval 10 perccel a bejelentés után a helyszínre érkezett, ám a vitorlás beérkezéséig kb. 45 perc telt el... És 14 fokos vízben — hullámzásban! - egy óránál tovább ember nemigen bírja ki. Néhány jellemző eset a húsz közül: Balatonföldvóron 49 éves férfi az erős szélben csónakból kiesett. Az elfogyasztott sörmennyiség és az erőltetés hatására 70 cm-es vízbe fulladt bele .. . Egy 18 éves fiatalember Szántódnál a viharjelzés ellenére. bement a „marás”-ig (ahol a nyakig érő víz hirtelen mélyül) és úszni kezdett. Jó úszó volt, de a szél Tihany felé fújt... Visszafelé már nem bírt megküzdeni a hullámokkal .. . Egy 30 éves maszek kőműves 10 féldeci és 2 liter bor után fogadott a társaival, hogy átússza a Balatont Kenésétől Világosig . .. Csak a mély vizet jelző bolyáig jutott el . . . Egy tanárnő felügyelet és kellő vízijártasság, illetve kellő kioktatás nélkül csónakázni engedte néhány általános iskolás tanítványát. Egy kisgyerek belefulladt. Szülei rá egy órára érkeztek látogatóba Pé- celről ... S a legutóbbi? A július 26-i viharban felborult egy motorcsónak. Partközeiben. Utasai láboltak éppen kifelé. A partról egy budapesti villanyszerelő úgy látta, az úszó tárgyak közt egy kisgyerek is vergődik. Jó úszó volt, beugrott, de — feltehetően az izgalom hatására — szívbénulást kapott. Azok hozták ki lábon (!), akiknek a mentésére igyekezett. . . — Vannak természetesen sikeres mentéseink. Az idén 24 esetben. 51 személyt sikerült megmenteni. (14 alkalommal „piros” viharban!) Jó a felszereltségünk: egy repülő átlag naponta 6 órát figyeli a vizet (vihar előtt és alatt ennél jóval többet): járőrhajóink és egy 600 lóerős hajónk rádió adóvevővel, utóbbi radarral is föl van szerelve ... Jól képzett, hivatásukat szerető emberek őrködnek pihenésünk felett, de sajnos, ahol haláleset történik, ott, vagyis abban a helyzetben már vajmi keveset tehet a mentőszolgálat. Az emberi felelőtlenség ellen nem is könnyű . . . — A megelőzés a legfontosabb — mondta Kurdi alezredes elvtárs — vagyis a normális emberi magatartás a vízben. Ettől eltérni, virtuskodni nem érdemes. A vízzel nem lehet packázni ... Wallinger Endre Vili jármű «Menőnél. .. Kérem, álljon szélirányba! ... — A hajé forgalmi engedélyt kéretni Otthon maradt? . .. Ejnye . . . Most még eltekintek a bírságtól, de kérem, pontosabban, a szabályok szerint.., Mindén jót, asszonyom, szervusz, csöppség I... Szerencsés hajézástl A fajtáknak ez a megoszlása semmiképpen sem jó. Erre utalt a közelmúltban lezajlott kertészeti napokon dr. Diófási Lajos, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Pécsi Kutatóállomásának igazgatója is előadásában. A helyes arány — és erre kell törekedni az új telepítések során — ez lenne: fehérbor 60 százalék, vörös 30 százalék, csemege 10 százalék. A közel nyolc és félezer hektárnak 29 százaléka nagyüzemi terület — az utóbbi három évet számítva — mintegy 70 mázsás hektáronkénti átlaggal. A Baranya megyei termésátlag egyébként 38 mázsa. Ez nem éppen sok, de nem is kevés: — Viszonylag messze van még a szüret, de azért némi képet szeretnénk kapni az idei várható termésről... — Azzal kezdeném, hogy az 1973-as év ritka jó esztendő volt, majd a múlt esztendő szinte katasztrofálisan rossz. Ami az idei évet illeti? Ezek után csak reménykedhetünk. A mi szakmánkban nincs két egyforma év. A tavasz jól indult, a rügyek — megyeszerte átvészelték az enyhe telet, elfagyás sehol sem történt Növényvédelmi szempontból a legkritikusabb időszak a május—június—július hónap. Sajnos éppen erre esett az esős időszak: május 7-től július 12-ig 340 milliméter csapadék esett 31 csapadékos nappal számoltunk, ami annyit jelent, hogy körülbelül minden másnap esett az eső. Akadt olyan terület a megyében, ahol a szőlő vízben állt egy-egy felhőszakadás után. Annyi viszont biztos, hogy ahol a növényvédelmi munkálatokat szigorúan elvégezték, illetve végzik most is, ott nem lesz baj, sőt várható, hogy jó boruk lesz. A peronosífpóra, a botritys és a lisztharmat a megyében mindenütt előfordult kisebb-nagyobb mértékben. Ahol legalább nyolc-tíz alkalommal nem végeztek permetezést, ott súlyos a helyzet. Legnagyobb gondot a lisztharmat okozza. — Milyen tanácsot adna a szőlősgazdáknak? — Teljes intenzitással folytatni a növényvédelmi munkálatokat, annak ellenére, hogy más években ilyenkor már mérsékelni kellett a permetezést, ügyeljenek arra, hogy a szőlő ne lombosodjon el, nem árt, ha a fürtzónában megritkítjuk a levélzetet, ezzel javul a növény mikroklímája, jobban éri a nap, a szellő is könnyebben átjárja, A iisztharmat elleni permetezést pedig szinte ázta- tás, vagy lemosás-szerűen végezzék el. A kéntarta'mú szerekkel óvatosan kell bánni, a nap legforróbb szakában, mondjuk délelőtt tíztől délután kettőig lehetőleg ne permetezzen senki, mert a fürtök ezektől a szerektől nagyon gyorsan leperzselődnek. * A Thiovit, egyike a leghatásosabb permetezőszernek. (Lisztharmat ellen.) Rövid ideig hiánycikk volt, bár az is igaz, hogy a szőlősgazdák — miután ezt már megszokták — kissé bizalmatlanok voltak más szerekkel, mint például a Kolosul, vagy a Mikrolux-szal szemben. A Pécsi Szőlő- és Gyümölcstermelő ÁFÉSZ Béri Balog Ádám utcai mezőgazdasági szaküzletében most van elegendő védekező anyag. Felújított, illetve egészen új hordók várnak vevőre a boltban, sőt — ami tavaly nem volt — most van szőlőbogyózó, kisdaráló, illetve 15 literes kisprés is. A tegnapi vásáron a kádármesterek eléggé drágán árusították a hordókat: általában 2 —3 forint volt a literenkénti árkülönbség az ÁFÉSZ áraival szemben.
