Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)

1975-08-02 / 210. szám

1975. augusztus 2., szombat Dunantmi napló Vége* ér* qz európai biztonsági konferencia Összefoglaló a tanácskozás utolsó napjáról Fokozni a kölcsönös bizalmat Helsinki. Harmadik és egyben utolsó napjához érke­zett az európai biztonsági és együttműködési értekezlet hel­sinki zárószakasza. Pénteken reggel délelőtt he­lyi idő szerint fél tízkor meg­nyílt a délelőtti ülés. Az első szónok Costa Gomes portugál államfő volt, aki csütörtökön este érkezett meg a finn fővá­rosba. nunk, hogy még csak a kezde­tén vagyunk az együttműködés és az enyhülés időszakának, hogy még mindig sok a konf­liktus és vannak feszültségek a világ különböző térségeiben, hogy még mindig jelentős erők működnek, amelyek veszélyeztet­hetik az enyhülést és újból sú­lyosabbá tehetik a nemzetközi helyzetet, fenyegethetik a bé­két és a népek biztonságát. A záróokmányban foglalta­kat elemezve Ceausescu töb­bek között kijelentette: Romá­nia megítélése szerint rendkí­vül nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy közös egyetértés­sel olyan rendelkezéseket fo­gadtunk el, amelyeknek célja a kölcsönös bizalom fokozása, továbbá az, hogy megnyissuk az utat újabb lépések előtt a leszerelés problémájának meg­oldása felé Európában. el az az érdeklődés, amelyet a konferencia a földközi-tengeri résztvevő államok és nem résztvevő államok közötti kap­csolatok iránt mutatott. „Re­méljük — mondotta —, hogy a jelen konferencia eredmé­nyeképpen szorosabbá válik az együttműködés a világ e térsé­ge biztonságának megszilárdí­tásában is". „Az új út — amelyre Portu­gália több mint egy évvel ez­előtt lépett — folytatta pz ál­lamfő — tette lehetővé Portu­gália tevékeny részvételét a konferencia munkájának utolsó szakaszában. A helsinki csúcs- találkozó pedig az európai enyhülési politika-' orogresszív fejlődése nyomán vált lehető­vé. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia helsinki zárószakaszának pén­tek délelőtti ülésén — Costa Gomes portugál államfő után — szólalt fel Gerald Ford, az Egyesült Államok elnöke. KS/D. NAPLÓ TELEFOTŐ FORD ELNÖK FELSZÓLALÁSA. Pénteken, az európai biztonsági és együttműködési konferencia helsinki zárószakaszának utolsó napján szólalt föl Gerald Ford, az Amerikai Egyesült Államok elnöke az értekezleten. A délelőtti ülés utolsó szó­noka, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtit­kára, a Román Szocialista Köz­társaság elnöke, az európai biztonsági konferencia jelentő­ségét hangsúlyozva kiemelte: első ízben történt meg, hogy az európai kontinens országai­nak vezetői egy ilyen konferen­cián találkoztak annak érdeké­ben, hogy egyetértésre jussa­nak jövőjüket, az együttműkö­dés jövőjét, Európa biztonságát és békéjét illetően. Fordulat történt — folytatta Ceausescu — a hidegháború időszakáról, a feszültség és a konfrontáció politikájáról az együttműködés politikája felé, és ez a fordulat elindította az enyhülés folyamatát a nemzet­közi politikában. Nem szabad azonban említés nélkül hagy­A portugál államfő nagy ér­deklődéssel várt beszédében ismételten megerősítette hazá­ja külpolitikájának elveit. „Meghirdettük és világosan kö­vettük és követjük a szuverén egyenjogúság, a mások bel- ügyeibe való be nem avatko­zás és az összes népek önren­delkezési joga elismerése el­veinek teljes tiszteletben tar­tásán alapuló külpolitikát” — hangsúlyozta. Leszögezte, hogy az európai biztonsági , és együttműködési értekezlet által jóváhagyott el­vek összhangban vannak a portugál kormány politikájával. Sürgette, hogy Portugáliához hasonlóan a többi ország is al­kalmazza ezeket az elveket a nemzetközi kapcsolatokban. Méltatta a konferencia záró- dokumentumában rögzített tíz alapelv értékét és jelentőségét. A magatartás szabályozóinak nevezte ezeket az elveket, amelyeket az összes résztvevő országoknak szigorúan be kell tartaniok. A katonai aspektu­sok jelentőségét abban jelölte meg, hogy az általános biza­lom légkörének kialakításában kiindulópontul szolgálnak. „Az enyhülésnek — folytatta Costa Gomes — tükröződnie kell az összes emberek minden­napi életében”. Kijelentette, hogy Portugáli­át nagy elégedettséggel tölti Gerald Ford a fegyveres erők csökkentéséről „Helsinki jelenlétem jelké­pezi — hangsúlyozta bevezető­ben — hogy az Egyesült Ál­lamok a lehető legnagyobb mértékben érdekelt Európa jö­vőjében”. Az Egyesült Államok jövője függ Európa jövőjétől, s gaz­dasági felvirágzása, biztonsá­ga mind szorosabban össze­fonódik Európa gazdasági prosperitásával és biztonságá­val — folytatta az amerikai el­nök. — „Az Egyesült Államok­nak ezért elhatározott szán­déka, hogy teljes mértékben részt vesz Európa ügyeiben, s e konferencia eredményeit élő realitássá változtatja”. Ford Washington szövetsé­geseihez intézve szavait meg­nyugtatta őket afelől, hogy az Egyesült Államok továbbra is „partnerük" marad, akire tá­maszkodni lehet, majd azt fej­tegette, hogy az európai sta­bilitás megköveteli, „az egyen­súly fenntartását”. Kijelentette, hogy az Egye­sült Államok számára nem üres frázisok a konferencia ál­tal jóváhagyandó elvek. „Komo­lyan vesszük ezeket az elve­ket — mondotta. — Erőnket nem kímélve erőfeszítéseket te­szünk a feszültség további csökkentésére, a még fennál­ló problémák megoldására”. A továbbiakban arról szólt, hogy Európában a katonai stabilitás révén sikerült fenn­tartani a békét, ám — mon­dotta „itt az ideje, hogy mind­két fél jelentős arányban csök­kentse fegyveres erőit”. A Bécsben folyó haderő­csökkentési tárgyalásokról úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Kb,L>. NA, t.O illlkjiO Péntek délután aláírták Helsinkiben az európai biztonsági konferencia záróokmányát Képünk: (balról jobbra) Erich Honecker, Gerald Ford és Bruno Kreisky az aláírás pillanatában. Államok kész hozzájárulni e tárgyalások előbbreviteléhez, majd leszögezte: „A kölcsönös biztonságot megszilárdító megállapodás nemcsak meg­valósítható, hanem alapvető fontosságú”. Bejelentette, hogy az Egye­sült Államok erőteljesen igyek­szik majd hozzájárulni a ha­dászati fegyverrendszerek to­vábbi korlátozásáról szóló újabb megállapodás tető alá hozásához, ez szavai szerint változatlanul „az amerikai po­litika elsőrendű célja marad.” Ford elengedhetetlennek minősítette a béke megőrzését célzó közös erőfeszítéseket. Hangsúlyozta, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési konferencia szélesítheti a kelet—nyugati enyhülésben részt vevő országok körét. „Európában és másutt legyen mindenki szívügye az enyhülé­si folyamatban való részvétel — hangoztatta. — Ám az eny­hülés csak akkor lehet sikeres, ha mindenki megérti, mit jelent jelenleg az enyhülés”. * Ezután Anton Buttigieg máltai miniszterelnökhelyettes, a máltai delegáció vezetője mondotta el beszédét. Amint az várható volt, túlnyomórészt a Földközi tenger medencéjé­nek helyzetével foglalkozott. Megelégedéssel állapította meg, hogy az európai bizton­sági értekezlet pénteken Hel­sinkiben aláírásra kerülő zá­róokmánya külön foglalkozik a mediterrán térséggel és ezt küldöttsége genfi tevékenysé­gének tudta be. * A következő szónok, Joop den. Uyl holland miniszterel­nök egyebek között hangsú­lyozta : A biztonsági értekezlet be­fejeződése nem egyéb, mint valami újnak a kezdete. Egy olyan korszaknak a kezdete, amelyben eleget kell tennünk a Helsinkiben aláírásra kerü­lő záródokumentum rendelke­zéseinek. Egyúttal valóra kell váltanunk az európai népek várakozásait és reményeit, amelyeket a dokumentumban foglaltakhoz fűznek. Ha a záróokmányban foglalt elveket és szándékokat átültet­jük a gyakorlatba, akkor új légkör fog kialakulni Európá­ban, mutatott rá a holland kormányfő. * André Saint-Mleux monacói miniszterelnök rövid beszédé­ben kormánya nevében üdvö­zölte az aláírásra kerülő doku. mentumot és azt a tartós bé­ke biztosítása újabb lehetősé­gének minősítette. ♦ Ezután Trygve Bratteli nor­vég miniszterelnök szólalt fel. Bevezetőül hangsúlyozta: en­nek a konferenciának az össze­hívását az tette lehetővé, hogy jelentős javulás következett be az Egyesült Államok és a Szov­jetunió viszonyában, továbbá pozitív fejlődés ment végbe Európában a Kelet és a Nyu­gat közötti kapcsolatokban. A norvég kormányfő a to­vábbiakban utalt arra, hogy a nagyhatalmaknak különösen fontos szerepet kell játszaniuk és sajátos felelősséget viselnek a nemzetközi béke fenntartá­sában és biztosításában. Ah­hoz, hogy Európában fennma­radhasson a béke és a biztonság, döntő jelentősége van annak, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió képes legyen foly­tatni az ésszerű és konstruktív együttműködést. A Nyugat-Ber- linre vonatkozó négyoldalú megállapodásnak és az NSZK, valamint a kelet-euró­pai országok között létrejött szerződéseknek továbbra is igen nagy jelentőségük van az európai helyzet alakulása szempontjából — fűzte hozzá Bratteli, Norvégia — jelentette ki a továbbiakban Bratteli — ismé­telten hangsúlyozta, hogy az enyhülés folyamatát ki kell ter­jeszteni katonai területre is. A konferencia utáni teen­dőkkel foglalkozva a román küldöttség vezetője hangot adott annak a véleményének, hogy „az erre vonatkozó ren­delkezések ugyan nem teljes mértékben elégítik ki a Román Szocialista Köztársaság kormá­nyának várakozásait és az eu­rópai népek óhaját arra vo­natkozóan, hogy a jövőben összehangolják a biztonság ér­dekében kifejtett erőfeszítései­ket, mégis az a véleményünk, hogy megfelelő kilátásokat nyitnak a tevékenység folyta­tására ezen a téren ... Romá­niának az a meggyőződése, hogy egy állandó szervezetet kellene létesíteni, amely bizto­sítaná, hogy folyamatosan kon­zultáljanak az európai orszá­gok közötti kapcsolatokban fel­merülő fontosabb problémák­ról és fokozzák az együttműkö­dést a kontinens biztonságának és békéjének teljesebbé tétele érdekében" — fejezte be beszé­dét Nicolae Ceausescu. A délelőtti ülés kevéssel 13.00 óra előtt (helyi idő) ért véget. Üj korszak Európa történelmében Harold Wilson brit kormányfő elnökletével délután, 15.18 óra­kor (helyi idő) megnyílt az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet utolsó munka­ülése. A délutáni ülés első szónoka, Walter Kieber liechtensteini mi­niszterelnök hangsúlyozta, hogy az aláírásra kerülő záróokmány hosszú fáradozások eredménye, a diplomaták munkája, most véget ért, a következő feladat a gyakorlati megvalósitás, ami a kormányok, a kormányzati szervek, de minden egyes em­ber feladata is. Ezután Gian Luigi Berti san- marinói külügyi államtitkár (külügyminiszter) szólalt fel. Be­szédében a biztonsági érte­kezlet sikeres befejezését „új korszak kezdetének” nevezte Európa történelmében. Gaston Thorn luxemburgi mi­niszterelnök beszédének alap­hangja az volt, hogy többet várt az értekezlettől, mint amennyit ez valójában elért. „A 35 résztvevő ország egyet­értésére, a kongresszusra ala­puló záróokmány arra szolgál, hogy körülhatároljuk az 1975­ben elérhető enyhülés lehető­ségeit és határait." A péntek délutáni ülés, s egyben a konferencia utolsó szónoka Agostino Casaroli ér­sek, a Vatikán küldöttségének vezetője, az egyházi közügyek tanácsának titkára volt. Elöljáróban felolvasta VI. Pál pápának az európai biztonsági konferencia zárószakasza al­kalmából hozzá intézett üzene­tét, amelyben a római katolikus egyház feje üdvözletét küldi a konferencia résztvevőinek és re­ményét fejezi ki, hogy a béke megszilárdul Európában és ki­terjed az egész világra. Casaroli érsek beszédében többek között hangsúlyozta, hogy az európai biztonsági kon­ferencia a legnagyobb kollek­tív erőfeszítés, amelyet az eu­rópai országok eddig valaha is tettek. Kiemelte a záróok­mányban foglaltak jelentőségét és azok gyakorlati megvalósí­tásának fontosságát. A vatikáni küldöttség veze­tőjének felszólalásával délután 4.30 órakor véget ért az európai biztonsági és együttműködési értekezlet utolsó munkaülése. Magyar vezetők tárgyalásai Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Helsinkiben, a biztonsági és együttműködési értekezlet ide­jén találkozott Erich Honecker- rel, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának első titkárával. Megbeszélést folytattak or­szágaik és pártjaik kétoldalú kapcsolatairól és az időszerű nemzetközi kérdésekről. A ta­lálkozó meleg elvtársi légkör­ben zajlott le. A Helsinkiben tartózkodó Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára talál­kozott Aarne Saarinennel, a Finn Kommunista Párt elnöké­vel. Magyar részről jelen volt Lá­zár György, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának tagja, a Miniszter- tanács elnöke és Rónai Rudolf, a Magyar Népköztársaság hel­sinki nagykövete. Finn részről a találkozón részt vett Vilié Pessi, a Finn Kommunista Párt tiszteletbeli elnöke, Olavi Hönninen, a Finn Kommunista Párt alelnö- ke, Anna-Liisa Hyvönnen, a Finn Kommunista Párt Közpon­ti Bizottsága Politikai Bizottsá­gának tagja és Olavi Pojkolai- nen, a Központi Bizottság kül­ügyi titkára. A szívélyes elvtársi, baráti ta­lálkozón megvitatták a két test­vérpárt együttműködése továb­bi erősítésének, valamint a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalomnak időszerű kérdéseit. Helsinkiben, az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet színhelyén pénteken találkozóra került sor Púja Fri­gyes külügyminiszter és Henry Kissinger, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere kö­zött. A külügyminiszterek eszme­cserét folytattok a két ország kapcsolatai és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Nagy János külügyminiszter-helyettes és Arthur Hartman európai ügyekkel megbízott külügyi ál­lamtitkár. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet alatt Helsinkiben találkozóra került sor Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Carlos Arias Navarro spanyol miniszterelnök között. Az eszmecsere során, amelyen részt vett Púja Frigyes külügyminiszter és Pedro Cor­tina y Mauri spanyol külügymi­niszter, a két ország kapcsola­tairól és nemzetközi kérdések­ről volt szó. Kádár János találkozója újságírókkal A biztonsági konferencia péntek délelőtti ülésének szü­netében Kádár János, az MSZMP KB első titkára, a kon­ferencián résztvevő magyar kül­döttség vezetője újságírókkal találkozott és válaszolt kérdé­seikre. A szovjet televízió tudósító­jának adott nyilatkozatában méltatta a helsinki tanácskozás jelentőségét. Emlékeztetett arra, hogy sok évvel ezelőtt a Szovjetunió, a Magyar Népköztársaság és a többi szocialista ország kezde­ményezésére fogalmazódott meg az a gondolat, amelyet az 1969-es budapesti felhívás­ban intéztek Európa népeihez és e gondolat testet öltött és megvalósult. A Szovjetunió világpolitikai szerepét méltatva kiemelte, hogy milyen nagy megelége­déssel hallgatta valamennyi küldöttség Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának beszédét. Nagy biztatás volt ez a jövőre nézve is, mert kifeje­ződött benne a szovjet nép közismert béketörekvése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom