Dunántúli napló, 1975. augusztus (32. évfolyam, 209-238. szám)

1975-08-02 / 210. szám

6 Dunántúlt naplö 1975. augusztus 2., szombat EGY SZÜRKE HÉTKOZDKIPOIV EGÉSZ ÚTON ÉNEKELTÜNK A TAXIBAN Markecolók A „Délvidék szépei” és az alkalmi lovagok Az italboltban akkora a füst, hogy támaszkodni lehet rá. Még csak kora délután az idő, de az asztaltársaságok hang­erejéből következtetni lehet: nem az első rundot isszák... A gyorskezű csapos izzadva mé­ri a sört, bort. . . — Tízezer forintért vettem a lovat — kiabálja túl a társasá­got egy nagybajszú, kreolképű férfi. — Nem fizettél te azért még ötezret sem ... — kontrázik a társaság egyik tagja. — Meg mersz hazudtolni? Teee .. .! Akkorát csap öklével az asz­talra, hogy a poharak táncot járnak. Hirtelen csend támad, robbanásig feszült a légkör. . —- Még hat korsóval! —kiált valaki a pult felé. Amilyen hir­telen támadt, olyan gyorsan el­ül a vihar, — folytatódik a zsibongás. Csak a sarokasztalnál ülő két nő issza csendben a félde­cijét.. . Pillantásuk időnként végigpásztáz a vendégeken... A VADÁSZTERÜLET mentünk, ittunk, ott ismerked­tünk meg a két nővel ... Taxit béreltünk, mind a négyen Mo­hácsra mentünk... Ott alud­tunk, aztán ismét taxival jöt­tünk Pécsre. . . Egész úton éne­keltünk ... Egy fillér nem sok, annyim sem maradt... Pedig volt jócskán .. . meglophat­tak . .." EGYMÁSRA FOGTÁK A személyleírások alapján kerültek rendőrkézre a ,,Délvi­dék szépei”, — akik a kihall­gatás során egymásra fogják a lopást. „Amikor hazamentünk együtt a Pipacs utcába, azt mondtad: nézz ide Mari, elloptam a Dél­vidékiben annak az embernek kétezer forintját. Adtál belőle ötszázat nekem, azzal, hogy ne mondjam meg senkinek .. ." „Hazudsz, mert éppen for­dítva volt. Amikor hazaértünk azt mondtad, hogy elloptál két­ezer forintot. Mutattad is és adtál ötszázat, hogy ne szóljak senkinek ..." Nyitás előtt még néhány perccel teljesen csendes és mozdulatlan a strand, és bár innét nem látok el a bejárat ikülső kapujához, onnét sem hallatszik semmi nesz. Talán bojkottálja a közönség a für­dőt, így hét közepén? A hin­ták mozdulatlanok akácsak a napernyők, a víz gőzölögve ömlik a medencébe, az utak tiszták, a pázsit friss és jóilla­tú. Pontosan 8 órakor — amint a fehérköpenyes asszonyok megnyitják a kaput - beözön­lik a tömeg, amely a jóég tud­ja honnét került elő. Férfiak rohannak lihegve, tülekedve az öltözők irányába, nyomukban asszonyok csomagokkal, szaty­rokkal, sivaíkodó gyerekek gu­mi-állatokkal és karikákkal, klumpák, szandálok csattognak a betonon és futnak. .. sza­ladnak . . . nehogy lemaradja­nak valamiről . . . Kész rejtély az egész, hiszen a harkányi strand csúcsidőben 20-25 ezer embert képes befogadni, s ezek nincsenek többen mint öt- venen . . . Aztán megoldódik a „rej­tély”: aki előbb érkezik, egész napra birtokolhatja a hintákat, asztalokat és a fák nyújtotta árnyékot... Elkezdődött egy hétköznap Harkányban. Néhány óra elmúltával már sokezer vendég széled szét a strand több holdnyi területén. A tsz-borozók előtt poharazgat- nak, a belső pavilonoknál Ián. gosért, frissen sült halakért ál­lanak sort — a villónykövesdi termelőszövetkezet halsütőjénél krétával most pingálják ki az árakat, miszerint - például — a ponty kilója 94 forint, tehát egy szelet, mondjuk egy tizes, nem mondom . . . No mindegy. Végül is mindenki ott étkezik, ahol akar, de ennyi pénzért, vagy valamivel többért sokkal tartalmasabb ebédhez juthat a vendéglátó Lepke-bisztrójában, vagy az új téli fürdő ételbárjá­ban. Igaz, az a legolcsóbb, amit a fűre terítenek ki. Elné­zem ezt a — kissé népesebb családot (két ikergyerek nagy étvággyal, aztán a pcpa, ma­ma és a nagymama) két egész csirkét, egy halom rántottka­rajt, paprikát, paradicsomot jó kilóravalót és két vekni kenye­ret vágnak, tépnek, rágnak szótlanul, átszellemült igyeke­zettel. Pontosan ötven percig tart az ebéd —, a papa tó- pászkodik fel először, elballag az ételbárhoz, két hamvas üveg sört vesz, az elsőt egy hajtás- nyira tünteti el, a másodikat két részletben - hogy közben mély levegőt vegyen — ahogy issza, az arca behorpad, majd felfúvódik, mindezt ütemesen végzi el a sör és az arcizomzat. Egy szürke hétköznapon is hihetetlen mennyiségű étel-italt pusztít el a közönség, és sze­rencsére — minden különösebb várakozás nélkül. (Várni persze kell a pénztár előtt.) De ami­óta a gasztrofolt feltalálták — és itt a strandon is bevezették— nagyon rövid idő alatt ezreket lehet étkeztetni. . . . Volt idő persze - jó ré­gen volt ugyan — amikor a strand egyetlen gombájánál a friss fosírozottat csak úgy cso­magolás nélkül, forrón vágták a markomba s csak heves ug- rándozásom és reklamálásom eredményeként kaptam a hús mellé csomagoló papírt: az eladó egészségügyi könyvéből kitépett papírt. A medence meglehetősen demokratikus közeg: mindenki nyakig van a vízben (a víz alatti kézmozdulatok viszont már egyéni indulatokról valla­nak), a felszínen himbálócTzó fejek végül is nem sok min­denről árulkodnak . . . Talán, persze. Egy szociológiai felmérést kaptam a fürdő igazgatójától. Érdekes anyag. Ez év júniusá­ban 203 196 fürdővendéget fo­gadott a strand, majdnem öt­venezerrel többet, mint 1971. ben. Az esti fürdőzők száma viszont alig haladta meg a 28 ezret: háromezerrel kevesebb, mint 1971-ben. Az idei június hűvös, esős volt, akárcsak a múlt évi június, amikor még az esti strandolok száma a tizen­hétezret sem érte el. A felmérést végző szakem­berek 10 ezer vendég válaszai­ból állították össze informá­ciós anyagukat. Ez mondjuk 1 százaléka az éves forgalmi lét­számnak. Az adatok tehát en­nek tükrében értendők. A legtöbb külföldi (654 fő) Jugoszláviából érkezett. NSZK. ból 89-en, Csehszlovákiából 4I­en, Angliából 26-an, NDK-ból 25-en . . . Ausztráliából 1 ven­dég került a tízezres csoport­ba, hasonlóképpen Dániából, Hollandiából és Kanadából is. A fürdővendégek állandó lakhely szerinti megoszlását tekintve ennyit: Pécsről 1746 fő, Budapestről 1062 fő, Szegedről 142 fő, Debrecenből 66 fő, Miskolcról 62 fő, Győrből 39 fő. Foglalkozásuk szerint: ér­telmiségi (ez volt a legtöbb): 2411, ipari munkás 888, mező- gazdasági fizikai dolgozó 1114, egyéb fizikai dolgozó 1547, ta­nuló 1850 fő... stb. Milyen szolgáltatást, illetve létesítményt igényelnének a megkérdezettek: hidegvizes fe­dett uszodát szeretne 5473, nem igényel 4527. Ha lenne tornaterem, hasz­nálná-e? 6489 vendég igennel válaszolt, 3511 nem tartja fon­tosnak. A testmozgás iránti igény tehát örvendetesen ma­gas. És ha lenne szauna? Szíve­sen igénybevenné 4001 vendég, 5100 nem tartja szükségesnek, 899 nem ismeri, ezért nem al­kot véleményt. Mellesleg: a fürdőigazgatóságnak szándéká­ban áll egy szauna létesítése, de egyelőre erre még nincs pénzük. Ebben az évben az új téli fürdő létesítését akarják befe­jezni évvégére, hogy aztán megkezdjék a jelenlegi — vagyis a legrégibb medence — felújítását, amelynek lesz egy gyógyászati része is. Most készül a vízforgató (tulajdon­képpen víztisztító) berendezés terve, — ez is realizálásra kerül. Aztán két éven belül a strand déli határán szeretnék megépí­teni a főbejáratot. Tehát a rendelkezésre álló beruházási költségeket — amint itt látni — ezekre fordítják. Ezek most valóban fontosab­bak. • Az esti fürdés kevésbé zajos, pontosabban, tisztábban közve­títi a víz a hangokat, szavakat, felkiáltásokat, sóhajokat... No, de ezt hagyjuk. — Fogjunk „colombust’ ? . . . . . . Persze, ott van a lépcsőn mind a kettő ... Melyik kettő? Ott ni! Az egyikök bikinis. Pé­csi csajok, napok óta látom őket esténként. .. — Egy kevéske vajat kell ha­bosra verni, hozzá kakaót. . . egy kevéske rumot. . . De a ru. mot jobb ha eldugod az orruk elől, ne hogy úgy járjál, mint én, ez a disznó mindig koto­rászik a spájzban, karácsony­kor is beszlopálta a rumot. .. mondtam is neki, hogy most aztán az izédet adom a vendé­geknek, de csak röhögött, mint a fakutya . .. — . . . Azt olvastam múltkor egy könyvben, hogy a krapek nyugodtan megjelenhetett fele­ségével férfiak társaságában is, anélkül, hogy dorongot is vitt volna magával . . . Képzel­heted, milyen ronda lehetett az asszony . . — ... Amikor én inas vol­tam, a mesterem egy ffTstölt lapockával dobott hátba, s azt ordította, hogy vagy megtanu­lod a szakmát, vagy mész a francba sorompókezelőnek . . . — .. . Hogy hajtanak mint az őrültek, az csak hagyján, hanem dudálnak éjjel nappal, ha kell, ha nem, pedig tiltva van az oktalan dudálás, de zsaru sehol, egy sem! Szem­ben is a házban lakik egy sárga wartburgos, elküldik az ábé- cetbe, földudál az emeletre, hogy az asszony dobja le neki a nájlon-zacskót, amikor meg­jön, akkor is dudál, és integet a feleségének nagy boldogan, hogy egy liter tejet is rá lehet bízni .. . Hát ilyen népek lak­nak az utcánkban! — ... Lent voltunk Eszéken, hát ahogy jövünk haza, a ha­táron azt mondja ez a guban­cos csaj a vámosnak, - s fe­lém mutogat - engem jól néz­zenek át, mert ismert heroin­csempész vagyok s ha azt nem is, de hetven csomag puding­port biztos ismét be akarok su- vasztani az országba ... — ... Hív a művezetőm, az­tán elkezd oltározni, hogy magát Gusztikám úgy kivágom innét, hogy... Na aztán én szépen megmagyaráztam neki: ha maga, mester, velem ki tud szúrni, akkor én megeszem a kalapom, vagy ha akarja le­megyek üregi nyúlba és a fű alatt - szaladok, érti?! De hát nem értette, csak nyámmogott a fogatlan szájával . . . Háromnegyed tízkor lezár a büfé, többé se sör, se kóla, se kaja, pedig tizenegyig van für­dés, a sortállók csalódottan ácsorognak egy ideig a terem­ben, szomjasan, csapzottan, gatyájukból folyik a víz és ká­romkodnak. De hát inni még lehet, 11-ig, éjfélig $ valószí­nű éjszakába húzódóan is van még néhány nyitott szórakozó­hely. A Napsugár zsúfolt — mármint a presszó - fiatal srácok kérdezik a felszolgáló lányát, „Kisasszony, lehet-e énekelni?!" — Hogyne! De csak kán­kánt! — s elviharzik a másik asztalhoz. Csákányi László szín­művész is betért barátaival, egyik asztalnál elrikkantja ma­gát egy lány: — Ni csak, a Mikrobi! Éjfél után megyünk haza, a vattacukor árus alszik a tali­gája mellett a kerítésnek dől­ve, előttünk megy két farmer- nadrág, két fehér trikó, két hosszú haj, s arról lehet meg­tudni, fiú és lány, hogy átka­rolják egymást, de nem szól­nak egymáshoz, csak mennek elnémulva éppen úgy, ahogy kezdődnek a mai magyar fil­mek ... Rab Ferenc Cigánylányok, asszonyok és egy férfi alkotta azt a hat tagú együttest, amelynek „vadászte­rülete” a pécsi úgynevezett Délvidéki italbolt és a vasútál­lomás környéke volt. A „marke- colásra", — részeg emberek kifosztására specializálták ma­gukat. Rövid időn belül tizenhét férfi tett bejelentést a rendőr­ségen. Idézet a bejelentésekből: „Bementem a Délvidéki ital­boltba ... Igaz, volt már ben­nem öt korsóval... Az egyik asztal mellett két cigánynö ült. Megszólítottak, fizessek nekik valamit és már hellyel is kínál­tak . . . Még ölelgettek is . . . Ittunk, aztán elmentek. Amikor fizetni akartam vettem észre, hiányzik a pénztárcám . . . Ezer­kétszáz forint volt benne ..." „Nem voltam már józan, amikor bementem a Délvidéki­be. . . Láttam ott egy cigány­lányt, mit tagadjam, hívtam sé­tálni . . . Beleegyezett. Útköz­ben ölelgetett, aztán elfutott. .. Akkor hirtelen nem vettem ész­re, de most már tudom: vitte a pénztárcámat is..." „A Délvidékiből a vasútra A szembesítési jegyzőkönyvet két kereszttel „írják alá"... Kik ezek a nők? Büntetett előéletűek, munka­helyük nincs, markecolásból él­nek. Gúnynevük: „Kettes" — „Potyos" —■ „Finta” — „Turcsi” — „Kujika” ... Amíg ment az üzlet, egymás kezére játszottak, adták-vették a híreket, hol le­het ittas, de pénzes férfiakat találni ... Eddig közel 20 000 forint el­lopását bizonyították rájuk. Volt, akitől 3400 forintot emel­tek el ... Különösen fizetésna­pokon voltak nagy munkában. Nemcsak pénzt loptak, ha úgy adódott, lecsatolták az alkal­mi ismerős karóráját is... SZÉGYELLIK... A vizsgálatot folytató rendőr­tiszt mondja: — Meggyőződésünk, hogy az említett közel húszezer forint­nál jóval több pénzt markecol- tak. Több a károsultak száma is. Csak szégyellik bejelente­ni ... A tanulság azonban így is levonható ... Garay Ferenc Táncbemutató és vásár Gyulán Több mint hat évszázaddal ezelőtt Róbert Károlytól kapott vásártartási jogot Gyula váro­sa. Az idén felelevenítik a haj­dani vidám napok hangulatát, Pénteken este a vár előtt újra kínálni kezdték portékáikat - elsősorban a népművészet ha­gyományos alkotásait — az áru­sok. Este pedig a várban „Gyulai vásár" címmel mutatta be mű­sorát a békéscsabai Balassi, a gyulai Körös, valamint a sze­gedi ÉDOSZ néptáncegyüttes, az eleki német röpülj páva kör. A folklór-est a gyulai várszín­ház idei utolsó bemutatója volt. Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy 1975. AUGUSZTUS 1-ÉN megnyílt A SZALAY ANDRÁS ÚTI ÜZLETSORON női és férfi felsőruházati szaküzleliinket GAZDAG x* .1 \ ÁRUVÁLASZTÉK! í KÉNYELMES VÁSÁRLÁS! Cmtó t'n*TT 4TT1 ik A i s f r | % 1 i‘ mi iiiTiiiliiiiiIii ■ iffij

Next

/
Oldalképek
Tartalom