Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-05 / 182. szám
1945 tavasza : megalakult a „tudományos szocialisták^ kőre A felszabadulást követő hetekben tudatos, célszerű munkát indított el a Baranya megyei pártvezetés korunk tudományos világnézetének — a marxizmus—leninizmus térhódítása érdekében. 1945. január elején dr. Boros István, a Kommunista Párt pécsi titkára ideológiai előadást tartott az akkor legidőszerűbb politikai kérdésekről. 1945 tavaszán 20—25 fővel megalakult a „tudományos szocialisták" köre, akik megkezdték a párt világnézetének propagálását. Ugyanekkor indult be a bányász párttitkárok iskolája, ahol a hallgatók a napirenden levő forradalmi osztályharc marxi—lenini tanításaival foglalkoztak. 1945 közepén — amikor a háború utáni helyzet konszolidálódott és széles területen kezdett harcot a Kommunista Párt a szocialista forradalom győzelméért, — halaszthatatlanná vált a párt kádereinek szervezett és magasfokú ideológiai-politikai képzése és kommunista nevelése. Ekkor fontos döntés született a Központi Vezetőség részéről: Pécsett, az országban szinte az elsők között induljon be (dél-dunántúli jelleggel) a pártiskolai képzés. r Uj vezetőkre volt szükség Ma 30 esztendeje annak, hogy megnyílt, az azóta egyfolytában működő pécsi pártiskola. Hadd idézzem llku Pálnak, az intézmény első vezetőjének az ünnepélyes megnyitón elhangzott szavait: „Ennek a pártiskolának megnyitása jelentős politikai esemény, de nemcsak nekünk pécsi kommunistáknak, hanem eseménye az egész Magyar Kommunista Pártnak! Jelenti azt, hogy a párt növekszik, szélesedik és céltudatosan jár el, mert tudja, hogy miként kell megvédeni az országban vezető szerepét. A párt növekszik, mint tömeg, de nem növekszik arányosan tudásban. Meg kell valósítani a széles párttömegek művelését, emelni kell a párt- szervezetek vezetésének színvonalát." Három évtized múltán a számvetéskor joggal mondhatjuk; az akkor megfogalmazott célkitűzések azóta sokszorosan valóra váltak. 1945 és 1975 között eltelt időszak alatt sikerült biztosítani, hogy a szocialista forradalom napirenden lévő feladatai végrehajtásához mindig felnőjenek azok a vezetők, akik képesek legyőzni az akadályokat, és akik válaszolni tudnak a dolgozók fontos kérdéseire. Egy fél emberöltő alatt megyénk felnőtt lakossága jelentős hányadának politikai műveltsége, erkölcsi-eszmei színvonala nyugodtan mondhatjuk, a szocializmus javára megváltozott. A pécsi pártiskolának, - ahol 30 év során ezrek és ezrek sajátították el korunk tudományos világnézetét, ismerkedtek meg a marxista filozófia-, politikai gazdaságtan-, a tudományos szocializmus- és az utóbbi években a pártépítés-politi- kai vezetés elvi és konkrét gyakorlati kérdéseivel — közvetlenül és közvetve számottevő szerepe van abban a történelmi jelentőségű változásban, hogy megyénk dolgozói többségének eszében, szívében és cselekvésében a szocialista társadalom eszméje él. Több mint tízezren A pártiskola első tanfolyamának egyik hallgatója írta az iskola eseményeit rögzítő naplójában: „Bármilyen nehéz is volt az egyes elméleti tételek megértése, mégis szorgalommal és lelkesedéssel tanultunk, mert tudtuk, hogy ezen alapvető elvi-politikai kérdések elsajátítása nélkül nem lesz marxista a világszemléletünk." Az azóta eltelt évek során száz meg száz hosszabb és rö- videbb idejű pártiskolai tanfolyam szerveződött, ahol a hallgatók tanulmányi munkáját, érdeklődését ugyanezek a gondolatok motiválták. Jubilál a pártiskola Három évtized a politika tudományának, a marxizmus-leninizmusnak szolgálatában Megyénkben ma már több tízezerre tehető azok száma, akiket a pártiskolán tanultak erősítettek meg politikai tudatukban és indítottak el a meg- győződéses kommunistává válás útján. Talán még szemléletesebben utal erre az a körülmény, hogy az állami-gazdasági-társadal- mi funkciókban dolgozók közel 50%-a hallgatója volt ennek az iskolának. Az évek során egyre bővült az iskolarendszerű politikai képzés a megyében és 1953-tól kezdődően a gondolatbeli találkozója, ahol egymásra emlékeznek, ahol felidézhetik mindazt, amit itt kaptak és számbaveszik amit azóta elértek, valamint végigondolják, hogy politika tudományából eddig megszerzett ismereteiket hogyan kellene a továbbiakban kiegészíteni. A XI. kongresszus határozata erre kötelezi a társadalmi élet különböző posztjain dolgozó vezetőket és másokat, amikor a következőket fogalmazta meg: „.. .Társadalmunk olyan színvonalú és hatású ideológiai, kulturális és élet területén, ahogy azt klasz- szikusaink meghagyták és amit azóta a munkásmozgalom története messze be is igazolt. Megtartani és tovább emelni Mindezek meghatározzák a jövőre vonatkozóan is a párt tudományos világnézetének heAz MSZMP Baranya megyei Oktatási Igazgatósága pártiskolai képzés kiegészült a marxista—leninista esti egyetemi oktatás bevezetésével. így vált lehetővé, hogy egy évtizede a Megyei Pártbizottság évente közel 100 párttitkár, pártvezetőségi tag ideológiai és politikai művelődését, továbbképzését, biztosítja ebben az oktatási intézményben annak érdekében, hogy a párt- szervek a marxizmus-leninizmus birtokában minél eredményesebben dolgozhassanak az elhatározott politikai célkitűzések megvalósításán. 1968 óta a pártiskolai és esti egyetemi képzés feladatait a megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatósága látja el, ahol alap-, közép- és felsőfokú politikai képzés folyik. Évente több mint 1500 hallgatója van az intézménynek. A hallgatók döntő többsége a párt különböző területein dolgozó káder. Az igény, a jelentkezés ettől jóval magasabb, ugyan úgy, mint más közép- és felsőfokú oktatási intézményben. Itt is a lehetőségek és a szükségesség alapján kerülnek elbírálásra a hallgatói felvételek. Ez a körülmény utal arra az örvendetes, egyre növekvő társadalmi igényre, ami a párt tudományos világnézete megismerésének és elsajátításának területén ma már jelentkezik. Mindezek vallanak arról is, hogy a káderek: a párttagok és párton kívüli munkások, értelmiségiek eszmei-ideológiai képzése mennyiben vált a megyei pártszervek munkájában egyik központi kérdéssé. Osztályharc — három területen A három évtizedes visszaemlékezés alkalom lehet arra is, hogy elismeréssel gondoljanak a pártiskolára mindazok, akik annak hallgatói voltak. Jó szívvel emlékezzenek az itt töltött napokra, hetekre és hónapokra, amelyek segítettek tudásuk gyarapításában, jellemük, emberségük kommunista formálásában, a kollektíva, a közösség éltető és segítő erejének megismerésében. Legyen 1975. júliusa a különböző pártiskolai tanfolyamok hallgatóinak legalább közművelődési tevékenységre tart igényt, amely még tudatosabban formálja az emberek szocialista gondolkodását, eszmevilágát." A XI. kongresszuson elfogadott programnyilatkozat elénk vetíti, hogy az elkövetkező másfél-két évtized újabb jelentős állomás lesz hazánkban a szocialista forradalom útján. Az ígéretes fejlődés azonban nem valósulhat meg jól képzett, kvalifikált, szubjektív erő nélkül, olyan erők nélkül, amelyek képesek lesznek tudatosan felhasználni az objektív tényezőket. Az ideológiai nemzetközi küzdőtér is éles. A marxizmus ellenségei a reformizmus, a baloldaliság egyaránt jelenvannak. Az osztályharcot ma is széles fronton és három területen kell vezetni: a politikai, a gazdasági és az ideológiai lyét és szerepét. A pécsi Oktatási Igazgatóságon működő Pártiskola számára is ezek jelentik a káderek elméleti és gyakorlati politikai képzésének, továBbképzésének mai és holnapi feladatait. Az iskola vezetői, tanárai és oktatói e visszaemlékezés kapcsán, azzal folytatják munkájukat, hogy ezután is, mint eddig hivatásos forradalmárként szolgálják a marxizmus—leninizmus ügyét. Jól tudják, hogy csakis ily módon lehet a pécsi Pártiskola hírnevét tovább öregbíteni, tekintélyét a politika eredményes szolgálatával megtartani és azt tovább emelni. Földes Andrásné az Oktatási Igazgatóság igazgatója Politikai közérzet és demokrácia Emberekről és gondokról sokat beszélgetünk az MSZMP XI. kongresszusának figyelemmel kísérése során. Minden valószínűség szerint a jövőben sem kerülnek le a napirendről az ilyen jellegű kérdések. Általános volt, és ma is az a vélemény, hogy az emberek sokaságát roppant érdeklik a világ- és országos jelentőségű események. De a kisember politikai közérzetét elsősorban az határozza meg, hogyan érvényesülnek az általános politikai elképzelések az ő környezetében, abban a kis világban, melynek gondjaiban osztozik. A kis és a nagy kérdések sora tehát szorosan összefügg, s végső soron a nagy esemény is helyi gonddá válik. Az országos nagy döntések megértéséért is a helyi vezetők tehetnek legtöbbet, ha okosan, a helyi feladatokba, lehetőségekbe ágyazva magyarázzák meg ezeket. S ha egy-egy munkahelyen olyan a közszellem, amelyben nyíltan lehet országos dolgokról beszélni, ez már önmagában is forrása a jó közérzetnek. Mert mit várnak a dolgozó emberek a politikától? Nyilvánvalóan egyéni boldogulásukat is. Anyagi biztonságot. A politikai közérzet mégsem csupán az anyagi jólét függvénye. A dolgozó jó közérzetét nem kis mértékben a környezethez való viszonya, a munkabeli törekvéseinek megértése, elfogadása, a munkatársaival főnökeivel való egyetértés, vagy egyet nem értés határozza meg. Sok minden fügq a helyi vezetők emberséges magatartásától, a pártszervezet, a kommunisták munkájától. A politikai közérzet megteremtésének gondja elsősorban az ő hivatásuk. Tőlük függ, hogy az adott munkaterületen kinek milyen a közérzete, a becsületes, szerény, szorgalmas munkásnak, az építőnek, az alkotónak, a hízelgő, törtető látszatembereknek stb. Tőlük függ, hogy egy-egy helyen mi esik nagyobb súllyal latba: az őszintén kimondott szó, a bátor segítő szándék, vagy az érvényesülni akarók gátlástalan hajbókolása. Gyakran és joggal esik szó arról, hogy célkitűzéseink, nagy igazságaink nem helyesek. Ezt a tényt az MSZMP XI. kongresszusa is megerősítette és ez megnyugvással tölti el az embereket. De -arra már nem mindenütt figyelnek kellőképpen, hogy ezek a nagy igazságok kis helyi igazságokra bontva is sértetlenek maradjanak: a humanizmus, a jó szándék, az értékek megbecsülése, az emberi önérzet, az egyén és a köz jogos vágyainak érvényesítése, figyelembevétele megannyi szép, törvényerejű elv társadalmunkban. S mégis, hány helyen futnak zátonyra és szenvednek hajótörést ezek az igazságok. Mennyi kárt okoz például a konkrét helyi megítélés hamis mércéje. Hiszen akadnak, akikkel kivételt tesznek és ugyanazért a hibáért kevesebb megrovást kapnak a megérdemeltnél, vagy ugyanazért a munkáért több jutalmat kapnak, mint mások. Pedig nyilvánvaló, hogy a nagy igazságokért lehetetlen úgy harcolni, hogy közben burjánozhassanak az apró igazságtalanságok. Az igazság megcsorbítása így végzetes hiba, aki egyszer ebből a tantárgyból rosszul vizsgázott, az nehezen tehet pótvizsgát. Ugyanez vonatkozik a demokratizmusra is. Mi a demokrácia fogalmán nem csupán az alkotmányba foglalt jelentős állampolgári jogok gyakorlásának lehetőségét értjük, hanem az egyszerű dolgozónak azt a jogát és kötelességét is, hogy állandóan cselekvőén beleavatkozhasson környezete, munkahelye életébe. Véleményt mondhasson, segíthessen, bírálhassa a rosszat és verekedhessen minden jó ügyért. Sokat kell még tennünk azért, hogy a demokrácia mint szocialista demokrácia - a fejlett szocialista társadalom emberének politikailag, gazdaságilag, szellemileg és normális értelemben érett és természetes életformájává váljék. Ennek megvalósulását ma még sok objektív és szubjektív tényező gátolja. Ezeket a gátló tényezőket kell feltárni és fokozatosan kiküszöbölni gazdasági, politikai és kulturális életünkből. A demokrácia ugyanis nem égből pottyant manna: a demokrácia, szabadság, hozzáértés, szervezettség és tudatos fegyelem, felelősség, alkotás, politikai és morális fel- emelkedés. A demokrácia gyakorlására tehát tanítani, nevelni és felkészíteni kell a dolgozó tömegeket. Erről lemondani és azzal érvelni, hogy „a dolgozók még nem elég érettek a demokráciához” — egyenlő a szocialista társadalom rágalmazásával és megcsúfolásával. A XI. kongresszus helyesen állapította meg, hogy a mi népünkben a szocializmus építésének 30 esztendeje alatt nagy erkölcsi és politikai tőke halmozódott fel. Ez arra ösztönzi, hogy ő maga is napról-napra több, értékesebb legyen, s hogy értékeinek, emberi minőségének gyarapodását környezete is észrevegye és tiszteletben tartsa. A barátságos, emberi magatartást, a személyiség tiszteletét ugyanis közvéleményünk a jó politika és a demokrácia sarkkövének tartja. Dr. Kiss István 0 neveléstudomány szolgálatában Beszélgetés dr. Szántó Károly főiskolai tanárral „Az oktató-nevelő munkában kifejtett kimagasló tevékenységéért dr. Szántó Károlynak az Apáczai Csere János díjat adományozom. Budapest, 1975. június 13. Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter" Két évvel ezelőtt alapította e legmagasabb pedagógus-kitüntetést az Oktatási Minisztérium, és Apáczai Csere János halálának 350 éves évfordulóján ennek lett birtokosa a Pécsi Tanárképző Főiskola neveléstudományi tanszékének vezetője, dr. Szántó Károly főiskolai tanár, akit a pedagógus képzésben eltöltött több, mint harminc évi munkásságáért és tankönyvírói tevékenységéért ért ez a magas kitüntetés. — Az évtizedek során hány publikációja jelent meg? — kérdezzük dr. Szántó Károlytól. — Körülbelül hetven. Ezek között van középiskolai tankönyv, pedagógiai tapasztalatokat rögzítő szakszervezeti kézikönyv s igen sok kisebb-no- gyobb tanulmány, amelyek többsége a hivatásra nevelés problémájával foglalkozik. Főiskolai tankönyveim közül az Oktatáselmélet (Didaktika) érte el eddig a legnagyobb sikert. Az utóbbi években mintegy 60 000 példányban jelent meg. Az egyetemeken is használják. Rövidesen harmadik kiadásban jelenik meg a Pedagógia című főiskola tankönyv, amelynek didaktikai részét nekem kellett megírni. A Kupisie- wicz-féle lengyel programozott didaktikának magyar szerkesztését és átdolgozását is vállaltam. — Ügy tudjuk, hogy a pedagógia szaknak megalkotása is az ön nevéhez fűződik. Mikor kezdődött ez a munka? — 1970-ben Pécsett indult el az első munkabizottsági ülésen a pedagógiának szakká válása. Ekkor állítottuk elő a pedagógia-szak tárgyának modern tanterveit. Széleskörű szak ez, amely nem kizárólag a pedagógia—pszichológia tantárgyakra korlátozódik csak, de széleskörű általános műveltségbeli tájékoztatást nyújt az irodalom, a képzőművészetek, a zene, a technikai műveltség és a sport terén is. Az volt a véleményünk, hogy a főiskolai pedagógia-szaknak más irányúnak kell lennie, mint az egyetemi pedagógiai oktatásnak. Az egyetemeket megelőzve éppen ezért több modem szaktárgy is szerepel a tantervben. — A nyugdíjas évek pihenést, kikapcsolódást jelentenek-e? — Ellenkezőleg. Elmaradnak a tanszékvezetéssel járó bürokratikus gondok, s végre legalább lesz időm pedagógiai terveim valóra váltására. — Mik ezek? — Csaknem ötszáz lapnyi terjedelemben készül és rövidesen meg is jelenik a Magyar Pedagógiai Társaság kiadásában „A falusi nyolcadikos tanulók fejlettsége és nevelése" című tanulmánykötet, amelynek szerkesztője és társszerzője vagyok. Az egyes résztémák kidolgozásába nemcsak tanszéki dolgozókat vontunk be, de részt vettek benne nappali és levelező hallgatóink is és 46 iskola tanárai. A megvizsgált tanulók létszáma meghaladta a háromezres létszámot. Hiszem és vallom, hogy napjainkban elérkezett az idő, amikor a falusi gyerekek nem megvetettek már; elérkezett az a Csokonai által megénekelt idő, midőn a magyar fiakra „új Helikon" vár. Az egykor Zomborban iskolapadokat törölgető iskolaszolga fia három évtized óta legmagasabb szinten törölgeti a port a régi pedagógia avult ablakairól. A jövőben is erre kötelezi őt az Apáczai Csere János-díj. (T. I.) HÉTVÉGE □
