Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)
1975-07-25 / 202. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXII. évfolyam, 202. szám 1975. július 25., péntek Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A boldogság A boldogság tartalmát és megvalósításának lehetőségét társada- lomtörténeti|eg kell felfogni. Általában azt mondhatnánk, hogy a boldogság alapvető tartalmát az emberek történelmileg változó társadalmi módjukból merítik, ez határozza meg az egyes ember szükségletei harmonikus kielégítésére irányuló törekvésének lehetőségeit és azt a módot is, ahogyan történelmileg létrejött szükségleteiket az emberek kielégíthették. Régebben az antagonisztikus osztálytársadalmak viszonyai között az elnyomott tömegek a legelemibb „természeti-biológiai" szükségleteiket is, általában csak a létminimum fokán és a kizsákmányolás viszonyai miatt, valamint termelőeszközeik alacsony fejlődési állapotának megfelelően nehéz, gyöt- relmes munkával voltak képesek kielégíteni. Emiatt boldogságtudatuk is tulajdonképpen „biológiai" létfenntartásuk jobb lehetőségének biztosításával kapcsolódhatott össze. Az elnyomott tömegek számára általában nem tették sem lehetővé, sem szükségletté a sokoldalú szellemi és fizikai készségeket, illetőleg igényeket. A lényeg tehát abban van, hogy az eddigi osztálytársadalmak emberének boldogságvágyában kifejezett életeszmény nagyon szűk körű, belőle szükségképpen kiiktatódik (de legalább is háttérbe szorul) a munka mint a szabad emberi tevékenység szükséglete, amely minden anyagi és szellemi szükséglet-teremtés és kielégítés legdöntőbb és leginkább harmóniát biztosító formája. Helyébe az anyagi javak egyéni birtoklásának vágya lép, majd — főleg a kapitalizmus viszonyai között — annak arányában, ahogyan a pénz válik az anyagi és szellemi javak megszerezhetőségének általános eszközévé, a pénz egyéni birtoklására való törekvés egyben a boldogságra való törekvés legfőbb alapjává is lesz. A vázolt társadalmi viszonyok következménye az is, hogy a földi boldogtalanság pótlásaként, igazolásaként és vigaszaként is az ember megteremtette magának a természetfeletti, a vallásos boldogsághitet, amelyet legalább annyira teljesnek képzelt, mint amilyen teljes volt a földi boldogtalansága. A testi-biológiai szükségletek állandó kielégitetlenségének érzése az emberek többségénél, a fejletlenebb társadalmi viszonyokat tükröző (főleg keleti) vallási formákban (sőt kezdetben a kereszténységben is) létrehozta egyrészt a biológiai szükségleteknek az emberek többsége számára csak a mennyországban elérhető, illuzórikusán eltúlzott kielégítési fokát. A „mennyei gyönyörök" azonban ugyanolyan egyolda- lúakká lettek, mint az osztálytársadalmak „felső tízezreinek” valóságban elérhető" élvezethajhászó életéből fakadó kielé- gültség. Másrészt a testi élvezetek és örömök alacsonyren- dűségének, megvetettségének vallási érzését és tudatát is kitermelték, egyszersmind az anyagitól és a munkától elszakadt lelki örömökre és lelki kielégültségre való „kizárólagos” törekvés vált az égi boldogság legfőbb tartalmává. A földi küzdelem és szenvedés is ezt a „kiteljesedett” égi boldogságot szolgálja. A szocialista társadalomban az illuzórikus boldogság helyébe az evilági boldogság lép. A marxista etika tagadja, hogy a boldogság valamiféje örök változatlan állapot formájában létre jöhet. Jóllehet a szocialista társadalom fokozatosan megteremti a lehetőségeket a boldogság anyagi feltételeinek kialakulásához és ezzel összhangban az emberi-morális kapcsolatokat is gyökeresen átalakítja, mégsem beszélhetünk itt sem tökéletes boldogságról. Mindenekelőtt azért nem, mert Marx kifejezésével élve a „boldogság harc és küzdelem" volt és marad a jövőben is. Persze a harc most már nem e létminimumért, hanem az állandóan magasabbrendű anyagi és szellemi-erkölcsi felemelkedésért folyik. Ez pedig csak a társadalom, a közösség és az egyén egyre harmonikusabb együttműködésével érhető el. Más szóval: munka teremtette az embert és a szocializmusban a munka a boldogság egyik elsődleges forrása is. Munka nélkül nincs jólét, jólét nélkül nincs boldogság. Minden a munkán kívül eső út csak mások érdekeinek megsértésén keresztül vezet a boldogsághoz. A munka által teremtette objektív viszonyok és szükségletek harmóniájából táplálkozik az egyéni megelégedettség-tudat és -érzés, amely a boldogság megvalósulásának lényeges, szubjektív eleme. Ettől függ a családi viszonyokban, a szerelemben, a baráti kapcsolatokban, a szűkebb vagy tágabb értelemben magánéletet befolyásoló kollektívákban elérhető emberies viszonyok és boldogság-tartalom kialakulása és változása is. Ebből következik, hogy a szocialista társadalom egyre fejlődő viszonyai csak egyre teljesebb objektív társadalmi lehetőségét teremtik meg az egyéni boldogságnak. De azt mindenkinek magának kell kitartó, fegyelmezett, odaadó munkával, képességének, szaktudásának, emberies viszonyainak fejlesztésével megvalósítani. A szocialista ember megelégedettségének és boldogságának legfőbb tartalma szükségszerűen azzal függ össze, hogy kifejtheti-e sokoldalú egyéni szellemi és fizikai készségeit a társadalom javára, vagy sem, és hogy ezzel gazdagabbá te- heti-e készségeit, szükségleteit és kielégítheti-e azokat a társadalmi lehetőségekkel összhangban, vagy pedig kielégítetlenül el kell sorvasztania őket. A társadalmi kötelesség elősegíti és formálja az egyéni boldogság elmélyítését és gazdagítását. | nnek a folyamatnak eredményeként az individualista „vagy én leszek boldog, vagy a másik" elv helyébe a marxista kollektivista elv lép: „ha boldog akarsz lenni, úgy kell cseleked- ' ned, hogy mindenki más is boldog legyen." Kiss István Hatszázötvenezer pár kesztyű a Szovjetunióba 1 A Kesztyűgyár legnagyobb vevője Megnőttek a minőségi követelmények Nincs még egy olyan biztos partnere a Pécsi Kesztyűgyárnak, mint a szovjet RAZNOEX- PORT. Hol vagyunk még az év végétől, s ők már mindketten pontosan tudják, mit várhatnak egymástól a jövő év végéig. A Kesztyűgyár a TANN- IMPEX közreműködésével a közelmúltban írta alá a szovjet féllel a jövő évre szóló szerződést. Pécs jövőre, majd pedig azt követően 1980-ig minden esztendőben — az eddigi évi 550 ezer párral szemben — 650 ezer pár kesztyűt szállít a Szovjetunióba-. A pécsiek ezúttal 95 modellt vittek ki és mutattak be Moszkvában, még soha máskor ennyit. A szovjet vevő a 95-ből ötvenhárom modellt* választott Leszállt az Apollo Csütörtökön, közép-európai idő szerint 22 óra 20 perckor a Hawaii-szigetektől mintegy 580 kilométernyire nyugatra, a megadott térségben leereszkedett a Csendes-óceán vizének felszínére az Apollo leszállóberendezése. A közelben ^tartózkodó New Orleans repülőgép-anyahajó, valamint a helikopterek útnak indultak, hogy fedélzetükre vegyék az asztronautákat. A parancsnoki fülke és a kiszolgáló egység szétválasztása 21 óra 44 perckor történt. Ezt követően a leszállóberendezés 22 órakor hatolt a föld légkörébe. A fékező ejtőernyők 22 óra 15 perckoi nyíltak ki, s végül 22 óra 20 perckor az űrhajó leszállt a Csendes-óceán vizére. ki. Ezekután a 650 ezer párás rendelés így oszlik meg: 270 ezer pár a sertés, 380 ezer pár pedig a nappa kesztyű. Néhány érdekes részlet ebből az óriási tételből. A szovjetek először rendeltek nyúlszőrrel bélelt kesztyűket, s ugyancsak első ízben műszőrme béléses kesztyűket, melyeket választékbővítésnek szánnak. A sertésbőr kesztyűk csaknem fele velúr lesz, ezenkívül — sertésből fs, nappából is — kötött felsős kesztyűket is rendeltek. Ami a színeket illeti, a férfi sertésbőr kesztyűkben a sötét színeket, a feketét, a szürkét, a sárgásbarnát és ezeknek árnyalatait, a nőiben a tojás színt, a sárgát, a barnát és a dohány színt kérik. A nappa kesztyűknél is nagyjából a fenti színek dominálnak. A szovjet fél a tárgyalások során a Kesztyűgyár eddigi szállításaira is visszatekintett, melyekkel a legteljesebb mértékben elégedett. Szeretnének többet is vásárolni, évente 1, de akár másfél millió párat is. Ugyanakkor a kesztyűgyáriak tapasztalhatták, rendkívüli módon megnőttek a minőségi követelmények a szovjet piacon, nagyon megnézik, mire adják ki a pénzüket. Ezzel kapcsolatban Párkányi József, a Kesztyűgyár termelési főosztályvezetője, aki részt vett Moszkvában az üzleti tárgyalásokon, megjegyezte, teljes mértékben ki kell szolgálni a szovjet üzletfelet, hiszen a Kesztyűgyár első számú vevője, legnagyobb partnere, amely nagy sorozatokat rendel. S nem mellékes például az a körülmény sem, hogy éppen ez az üzletkötés úgy sikerült, hogy a szovjet fél igényei szinte teljes összhangban vannak a Kesztyűgyár kapacitásaivá). A pécsi kesztyűket egyébként a moszkvai GUM és CUM nagyáruházakban, Lvovban, Kiev- ben és Leningrádban árusítják, páranként 7—8 rubelért. (A turista árfolyam: 1 rubel=14,75 forint.) Mondják, a magyar kesztyűk annyira kapósak, hogy olykor a pult alól, adják. A baksai tsz-ben 20 vagon bálázott szalmát takarít be egy diákokból álló 12 fős brigád. Fotó: Szokolai SZOJUZ-sajtóértekezlet Előzetes tárgyalások a további együttműködésre Ingajáratban közlekedő űrhajók A Szovjet Tudományos Akadémia és a NASA vezetői még ebben az évben megállapodnak a kozmikus együttműködés folytatásának konkrét lehetőségeiről, — közölte csütörtökön Moszkvában Vlagyimir Kotyel- nyikov akadémikus, a Szovjet Tudományos Akadémia ügyvezető elnöke azon a sajtóértekezleten, amelyet a Szojuz— Apolló program szovjet részének sikeres befejezése alkalmából rendeztek az INTURIST sajtóközpontban, s melyen Alekszej Leonov és Valenj Ku- bászov is jelen volt. A két szovjet űrhajós, a Szojuz—19 legénységének tagjai, szerdán érkeztek Bajkonurból a szovjet-, fővárosba. Kotyelnyikov akadémikus a Szojuz-19 és az egész program eredményeit foglalta ösz- sze, hangoztatva, hogy a sikeres összekapcsolások és átszállások megerősítették a két ország szakemberei által kidolgozott műszaki megoldások helyességét, s a program idejen szerzett műszaki és tudományos tapasztalatok jó alapot jelentenek a további nemzetközi kísérletekhez. Kotyelnyikov felhívta a figyelmet arra, hogy egy ilyen nagyszabású és bonyolult nemzetközi vállalkozás végrehajtását a nemzetközi enyDf. Nagy József, a Baranya megyei Pártbizottság első titkára, Szentiranyi József, a Pécs városi Pártbizottság titkára és Csorba Tivadar, a Pécs városi Tanac« művelődésügyi osztályvezetője tegnap látogatást tett a Műszaki Főiskolán levő pécsi nemzetközi ifjúsági zenei táborban. hülés, a szovjet—amerikai kapcsolatok kedvező alakulása tette lehetővé. Vszevolod Szofinszkij, a Szovjet Külügyminisztérium sajtó osztályának vezetője felolvasta azt a táviratot, amelyet James Fletcher, a NASA igazgatója, valamint George Low, a NASA igazgatóhelyettese küldött a Szojuz-Apollo program szovjet vezetőinek, és legénységének a program sikeres végrehajtása alkalmából. Szofinszkij elmondta, hogy ezekben az órákban üdvözlőtáviratok ezrei érkeznek a szovjet tudományos akadémiához a világ minden tájáról. Willis H. Shapley, a NASA egyik vezetője, aki ugyancsak részt vett a moszkvai sajtóértekezleten, kérdésekre válaszolva elmondta, hogy bár a szovjet —amerikai űrkutatási együttműködés folytatásának technikai részleteiről beszélni még korai, a két ország szakemberei között máris folynak az előzetes tárgyalások, melyeken érdekes elképzelések vetődnek fel. Ettől függetlenül az Egyesült Államok még az idén megkezdi a többször felhasználható, a föld és a világűr között ingajáratban közlekedő űrhajók létrehozásának programját. Az amerikai űrkutatás másik fő iránya a közeljövőben a Mars automatikus berendezésekkel való kutatása lesz. Konsztantyin Busujev, a program szovjet részének műszaki igazgatója kijelentette: az and- rogín kapcsolószerkezet kipróbálásának sikere alapján minden lehetőség adva van ahhoz, hogy a szovjet kozmikus berendezéseket a jövőben ilyen kapcsolószerkezettel lássák el. Ami a Szojuz—Apolló programnál használt zsilipelő modult illeti, ennek afkolmazását csők a két űrhajó kabinjában teremtett mesterséges atmoszféra különbözősége indokolta, s a szovjet szakemberek véleménye szerint a fejlődés útját e tekintetben az atmoszféra közös nevezőre hozása fogja jelenteni, ami szükségtelenné teszi a zsilipkamra alkalmazását és meggyorsítja az átszállást az egyik űrhajóból a másikba.
