Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-03 / 180. szám

1975. július 3., csütörtök Dunántúlt napló 3 Ötszörösére nőtt az áramfogyasztás Mennyibe kerül a fény? Kevésbe. Sokba. Mindkettő igaz. A nézőponttól függ. Az állampolgár ugyanis — éves és országos átlagban, 1973-ban — 85 fillért fizetett egy kilowattóra villamosenergiáért. (1960-ban még 1,21 forintot.) Az államnak ugyanakkor egy-egy új lakás villanyárammal ,való ellátása — mindent összeadva — kerek százezer forintját emészti fel. Magyarországon — nemzetközi összehasonlításban — a villamosenergia olcsó. A villamosener­gia termelésének fejlesztése viszont — itthon is, külföldön is — a legdrágább beruházások közé tartozik. Amit igazol, hogy — hazánk esetében — az ipar összes állóeszközeinek több, mint 14 százaléka a villamosenergia-iparban található, s ezzel vala­mennyi ágazat közül a rangsor élén áll. Meredek emelkedő Ma a lakosság ötször annyi — maradjunk a laikus szóhasz­nálatnál — áramot használ fel, mint 1960-ban. A miértre egy­szerű a felelet. A többi között azért, mert 1960-ban ezer, la­kosra négy hűtőszekrény, 45 mosógép, tíz televízió jutott. 1974-ben viszont azonos sor­rendben 197, 221, 218. Roha­mosan növekszik tehát a ház­tartások energiaigénye, olyany- nyira, hogy a növekedés üte­mét tekintve maga mögött hagyja a népgazdaság minden más területét. Ma a hazai vil- lamosenergia-termelés 16 szá­zalékát veszi igénybe a lakos­ság — 1960-ban 10 százalék volt ez az arány —, s 1980-ro részesedése 20 százalék lesz. Természetes kísérője minden­napjainknak a villanyáram. S erre megintcsak az adatok a legjobb tanúk. Az 1949. január 1-én végrehajtott népszámlá­láskor a lakások 48 százaléká­ban találtak csak villanyt. 1974-ben már 95 százalékra nőtt az ellátottság, s ma száz lakásból csak egy épül úgy, hogy beköltözéskor nem gyul­lad fel benne a villanyfény. Találó jelkép A májusi Budapesti Nemzet­közi Vásáron a legmesszebbre látszó kiállítási tárgy az a 42 méter magas tartóoszlop volt, amelyhez hasonlók lesznek majd a Vinyica és Albertirsa között épülő 750 kilovoltos vil­lamos-távvezeték pillérei. Kife­jezője ez nemcsak annak, hogy a villamosenergia-ipar fejlődé­se egyre magasabbra tör, ha­nem annak is, hogy a felhasz­nálós zavartalanságába nagy a szerepe a Szovjetunióból im­portált áramnak, ami napjaink­ban a fogyasztás egyhatodát fedezi. Nem nehéz elképzelni, mi minden bénulna meg, válna használhatatlanná a háztartá­sok nagy többségében áram hí­ján. S ha ehhez hozzászámít­juk az ipar, a mezőgczdaság, a közlekedés, a hírközlés villa­mosenergia-fel használását, máris képet kapunk arról, mi, s mekkora jelentőségű a sze­repe a villamosenergia-iparnak, s miért áldoz orra milliárdokat az állami költségvetés. Egy év­tized alatt 35,3 milliárdot fek­tettek be ebbe az ágazatba, s míg a hatvanas évtized elején elég volt esztendőnként 2,3— 2,4, a hetvenes évek elején már 4,8-5 milliárd forint kellett, több, mint amennyit az egész könnyűipar beruházásra fordít­hatott. Dré$u> de9 nem luxus Minden lépés drága, amelyet a villamosenergia-termelés fej­lesztése útján teszünk, s ezért nagyon alaposan meg kell néz­ni, fontolni, merre, s hogyan? Igaz, nagy biztonságot nyújt a KGST-országok egyesített energiarendszere, nélkülözhe­tetlen forrás a szovjet import energia — a negyedik ötéves tervben 20 milliárd kilowattóra —, de kétségtelen: a növekvő fogyasztás mind tetemesebb ré­szét hazai termelésből szüksé­ges fedeznünk. Ez viszont a költségvetés teherbíró képessé­gétől függ, azaz attól, megter­meljük-e más ágazatokban a folyamatos bővítéshez szüksé­ges anyagiakat? A villamos­energia nem luxus! Pazarlása, fölös felhasználása azonban megengedhetetlen. Pakson épül az atomerőmű — teljes beruházási költsége 42 milliárd forint -, megkezdődtek a Bükkábrány térségében létre­hozandó energetikai kombinát — 2000 megawatt kapacitás - előmunkálatai. S közben a „ki­sebb” ügyek. Mint idén a há­lózatbővítés, amire — nagy- és kisfeszültségű vezetékekre, transzformátor állomásokra — 1,9 milliárdot adnak ki. Aligha gondolhatja komolyan bárki: a fogyasztó által fizetett 85 fillé­rekből könnyen összejön ez az összeg . , . Beruházott milliárdok, s ro­hamosan növekvő, igények: örö­kös versenyfutás. Csak közbe ne feledjük, hanem nagyon is becsüljük a kamatokat, a meg­termelt, zavarok, fennakadások nélkül rendelkezésre álló ener­giát. Ügy, hogy segítségével az anyagok, félkész termékek mi­nél értékesebb áruvá alakulja­nak át, s úgy is, hogy a ház­tartásokban fogyjon, kényelmet, szórakozást, könnyebbséget ad­va az áram, de szükségtelenül ne csorogjon el. A villamos­energia-ipar 36 ezer dolgozója a fény iparosa, s munkájuk napról napra társainkká teszi őket. A fogyasztó már-már ész­re sem veszi, hogy a kapcsoló felkattintása mögött egy egész iparág áll, hiszen egy mozdu­lat, s bármikor ég a villany, ki­világosodik a képernyő, zúg a mosógép. S ha valami, első­sorban ez minősíti - az iparág távlati fejlesztésének tervezői­vel, irányítóival egyetemben — tevékenységüket. Betakarítási verseny yy Mecsek és a Drá- va menti Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetsége nyári betakarítási versenyt indított. A verseny három fő szempontja: a termény gyors ' learatása, tárolókba szállítása, vala­mint az üzemanyagtakaré­kosság. Kombájn típuson­ként és területenként — dombos vagy sík vidék — értékelik majd a versenyt, amelyre eddig a szövetség­hez 74 kombájnos-nevezés érkezett. A szállítási versenyre - amelyet az idén írtak ki el­ső ízben — ezideig 60 neve­zés érkezett. A szövetség 42 szövetkezetének majdnem fele részt vesz a betakarí­tási versenyben, s ez a ko­rábbihoz képest rekordot jelent. A verseny július 1-én kezdődött, s a hónap vé­géig tart. Ringó bölcsot díszes szökröny pnMKi Élénk szakköri élet • • Önzetlen adakozás Jónéhónyan „kongattak vész­harangot”, amikor a Kontakta Gyár Magyaregregyen kisüze­met létesített ez év márciusá­ban a politechnika- és a könyv­tári olvasóteremben. Mi lesz az 1200 lakosú község közművelő­dési életével? Egyesek a népi értékek pusztulását is jósolták. Az egykori iskolaépületben az említett helyiségeken kívül könyvtár is található, amely ott­hont adott Csernavölgyi Endré- né tanítónő irányításával tevé­kenykedő félszáz fős gyermek- és felnőtt honismereti szakkör­nek. Itt működött Győri Béla tanár vezetésével a nagymúltú, csaknem hatvantagú, hagyo­Kétszáztizenhat kismama távol A két asszonynak már vállán a kapa, az öltöző felé sietnek. Délután öt óra van:- Egy kicsit „társadalmiz­tunk" — .mondja az idősebb, mellettünk elhaladva.- Hol?- A kerítés mellett. Kikapál­tuk a gazt.- Otthon nincs mit csinálno­tok? — csipkelődnek a velünk tartók, de választ nem kapnak. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat Pécsi Fonó- és Szövő­gyára 1500 dolgozójának het­ven százaléka nő. Közülük 216- an jelenleg gyermekgondozási segélyen vannak. Az elmúlt öt év alatt kétszer cserélődött a szövőlétszám a gyermekgondo­zást igénybevevők miatt. A pil­lanatnyilag dolgozó lányok, asszonyok átlagéletkora 22 év, vagyis nagyrészük ugyancsak szülés vagy szülések előtt áll. A 216 távol lévő kismama helyett is társaik vállalják a tervteljesítést, a minőségi ga­ranciát, a társadalmi munkát. Szocialista brigádokba tömörül­ve maradéktalanul teljesítik a gazdasági célkitűzéseket. Vala­mennyi szocialista brigád szer­ződést kötött a gyár vezetősé­gével vállalásaikról és elvárá­saikról. Az egyenrangúság „kézzel­fogható” jele, hogy a „vizes” fonónö 3000-3100 forintot is keres havonta, vagyis ugyan­annyit, mint amennyit egy laka­tos túlórával képes elérni. Fiatal nők kezelik a bonyolult gépeket. A nők egyrésze éjszakai mű­szakot is vállal a több pénzért. A folyamatos éjszakázást a gyár vezetősége nem engedi. Szükség is van arra az ener­giára, amit a nappali műszak­kal megtakarítanak a nők, hi­szen a vöröskeresztes tevékeny­ségtől kezdve, a politikai, szak- szervezeti oktatáson át a társa­dalmi munkáig mindenből ki­veszik részüket. A házi szak­munkásképző tanfolyamon részt vehetnek azok a nők is, akik jelenleg gyermekgondozási se­gélyen vannak. Nagy segítség és előny ez, persze nemcsak az asszonyoknak, hanem a gyúrnak is. Ami viszont főként a dolgo­zóknak jó; az a vállalati büfé létrehozása. Ezzel megoldották a reggelivel való ellátást, illet­ve lehetővé tették, hogy a nők a kisebb háztartási cikkeket is helyben megvásárolhassák. Az ebédlőjük kicsi, de jól bevált gyakorlatuk, hogy a meleg ételt haza is vihetik. Megoldódik a helyszűke okozta gond, ha el­készül az új ebédlő, melynek építését várhatóan tavasszal kezdik. A 9-10 millió forintért létesülő ebédlőben egyszerre 300 személy étkezhet majd. Feketézni indulunk. A kis ká­vézó kint van az udvaron. Az irodákban, az igazgató titkár­ságán sem főznek kávét. Min­denki a közös kávéból iszik. Három, csökkent munkaképes­ségű nő főzi a feketét, termo­szokba öntik és naponta, illet­ve éjszaka többször végigjárják az üzemeket. Sűrített tejport is kínálnak a kávé mellé. Az in­gyenes szódavízjuttatás is a gondoskodás jele. Kint az udvaron cigaretta­szünetet tartanak a lányok. Az épület előtt lévő kiskart virá­gait nézegetik, szagolgatják. Minden ilyen kiskert egy-egy szocialista brigád területe. Meglátszik rajtuk a szorgos kezek munkája. Bent a szövődében a zaj­hoz hozzászokott asszonyok is alig-alig értik egymást. A szak- szervezeti irodában folytatjuk a beszélgetést. A por rátelepe­dett a hajunkra, a babos ken­dők alapszíne is inkább rózsa­színű, mint piros. Műszak után ott a fürdő, a meleg levegőt fúvó berendezés, ennyi asszony­nak azonban kicsik a helyisé­gek. A bővítéshez pedig pénz kellene, sok pénz. Csakúgy, mint a meglévő óvoda bővíté­sére. A gyárra is ráférne egy rekonstrukció. Egyszerre ez nem megy, így aztán az adott le­hetőségekkel próbálnak élni. Tervezik, ha az orvosi rendelő áttelepül egy másik helyiségbe, akkor a mostani helyén fod­rászüzletet alakítanak ki. Milliókat költöttek a porel­szívó berendezések vásárlására, és jelenleg a KÖJÁL-lal közö­sen keresik a megoldást a zaj­szint, a zajártalom csökkenté­sére. A zajról ’ a munkára, az alapanyagminőségre terelődik a szó. „Szakad a szál”, mond­ják az asszonyok. Ilyenkor bi­zony egyre fárasztóbb minden mozdulat, a minőséget pedig tartani kell, sokat és jól kell dolgozni, és ők így dolgoznak. A hirdi gyár asszonyai mun­kában, tanulásban, közéletben egyenrangú társai a férfiaknak. A háztartás, a gyermeknevelés azonban még mindig időigé­nyes, felelősségteljes és nem­egyszer fárasztó feladat szá­mukra, Ez néha a gyári mun­kán, aktivitásukon is meglát­szik. Az egyenrangúságnak azonban nemcsak a munkában, tanulásban és közéleti tevé­kenységben kell valóssá válni, hanem a családi életben is. Ehhez a feladathoz azonban a férfiaknak kell többet vállal­niuk. T. É. mónyőrző népi együttes is. Az együttesben hatan fúvós hang­szereken, hárman pedig citerán játszanak. Műsorukon a híres egregyi lakodalmas szerepel, de felelevenítik az egykori gyű­rűzés (eljegyzés), a kukorica- fosztás, kenderfonás, szüret je­leneteit, szokásait is. Egyébként próbáikat rendszeresen tartják a csaknem harmincezer forint értékű új berendezéssel felsze­relt munkásklubban. Meghívást kaptak az augusztus 19-én kez­dődő márévári napokra és au­gusztus 17-én a harkányi nyár rendezvényein kétórás népi mű­sorral mutatkoznak be. A munkásklubba költözött még a honismereti szakkör is, melynek tagjai a falumúzeum kialakításán fáradoznak. A mú­zeumot majdnem teljesen be­rendezték a százéves tanítóház három szobájában. Átadását augusztusban tervezik. A falu lakói eddig százezer forint tár­sadalmi munkát végeztek, el­készítették az üvegszekrényeket és vitrineket is. Közel félezer tárgy gyűlt össze önzetlen ada­kozásból, köztük kétszázéves. kocsioldalra akasztható ringó bölcső, díszes szökröny, Finnor­szágból származó szövőszékek, mézeskalácsos faformák, tűzál­ló agyagedények. Hamarosan parkosítják a múzeum környé­két és a pihenő parkban kap helyet a hajdani paraszti növé­nyek, fűszerfélék, mecsekbeli ritka virágok bemutató-kertje. Megírták a falu, az iskola, az intézmények, a nagyobb csalá­dok históriáját is. A Rákóczi utcában most ala­kítják ki a Kontakta Gyár se­gítségével a hatvan négyzet- méteres új szabadpolcos könyv­tárat és az olvasótermet ötven­ezer forintért. A több mint két­ezer kötetes könyvtár augusz­tusban már itt nyit, de jelenleg is kölcsönöznek még a régi he­lyén, ami később a Kontakta raktára lesz. Nagy lehetőséget ígér az Arnold-féle lakatlan ház, amelyben két nagy terem is üresen kong, de pécsi gazdája csak 180 ezer forintért hajlan­dó megválni egykori otthoná­tól. Ezen kívül a tágas udvar, kert, valamint a bejáró mellett régi hentesüzlet áll. Néprajzi- lag rendkívül értékes, hiszen Baranya egyetlen hentestörté­neti múzeumát rendezhetnék be anyagából. Az Arnold-épü- let teljes rendbehozatala több mint negyedmillió forintot igé­nyelne kezdetben. A magyar- egregyi tanács egyedül képte­len a kínálkozó lehetőséggel élni, ugyanis évi községfejlesz­tési alapja 70 ezer forint. Fel­sőbb szervek, intézmények, vál­lalatok anyagi összefogására lenne szükség, hogy a falu va­lóban nagyértékű művelődési intézménnyel, a megye pedig egy kultúrtörténeti értékű táj­házzal gazdagodjon. Csuti János Külföldön tanulók búcsúztatása A következő tanévben 340 magyar fiatal kezdheti meg egyetemi tanulmányait határa­inkon túl. A baráti szocialista országokban — Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelor­szágban, az NDK-ban, Romá­niában és a Szovjetunióban — tanuló újdonsült ösztöndíjaso­kat szerdán ünnepélyesen bú­csúztatták a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyete­men. A Himnusz hangjai után az Oktatási Minisztérium veze­tői köszöntötték a fiatalokat, akik ezután ünnepélyesen es­küt tettek. .-v; .■ v;:;- ;':vv; a • |£.\ :. i .í:, ... .- \ ...’.J. .... .. ' .- _ , i' ;. ...... _. ... . ......v. :/ .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom