Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-19 / 196. szám

Ha a gazda a szomszédba megy, nagyobb lesz a termés — tartja egy ukrán közmondás. Június végén Baranya me­gyei pártküldöttség látogatott Lvovba. Egyhetes körutazásunk legimponálóbb tapasztalata: Lvovscsina és Baranya testvéri kapcsolataiban már érleli gyü­mölcseit ez az évszázados böl­csesség. Dinamikus fejlődés V. F. Dobrik, a területi párt- bizottság első titkára 10.00 órára várta a küldöttséget. Pu­ritán egyszerűségű dolgozószo­bában a tv felvevőgépe előtt rövid, tárgyszerű tájékoztatás a pártbizottságok vezetőinek áp­rilisi találkozója óta végzett munkáról, aztán egy futó mo­soly: — A következő ötéves terv­ben együtt fogunk dolgozni Bábolnával. A gazdaságnak fiókintézete lesz itt, amelynek tevékenysége más köztársasá­gokba is átmegy, Emikor önök legközelebb érkeznek, már azoknak a csirkéknek a tojásait fogják felszolgálni. V. F. Dobrik áprilisi bábol­nai látogatását követően két hónap alatt tehát megszületett a gazdaság egyik legnagyobb üzletkötése a Közel-Keletre tör­ténő behatolása óta, megindult egy szovjet baromfiprogram, amely milliókat jelent egy éven belül tojásban és broilerban. A cservonográdi 8. bányá­ban a városi pártbizottság első titkára ad fogadást küldöttsé­günk tiszteletére. Az udvarias pohárköszöntők után B. M. Hof- stein, a közgazdaságtudomá­nyok kandidátusa, a bánya igazgatója emelkedik szólásra: — Háromszor jártam Pécsett. A földalatti munkában mi önök előtt vagyunk, a napszinten a mecseki bányák jobbak. Amit a napszinti szervezésről önök­től tanultam, azt itt megvalósi- tom. Centralizáljuk az anyagel­látást, minimálisra rövidítjük a külszíni munkát. A fürdőt, öltözőt, a berendezések védel­mét úgy oldjuk meg, ahogyan Magyarországon van. A Kolosz sörgyár pincéjében kötetlen beszélgetésen vettünk részt a megyei pártbizottság titkáraival, üdvözlő szavaiban a gyár igazgatója arról szól, hogy pártküldöttség tagjaként Pécsett járt szakszervezeti bi­zottságuk titkára, s a Pannónia Sörgyár vendége is volt. Azóta kapcsolatban állnak a pé­csiekkel. — Mi sok kis sörgyárat épí­tettünk, önök nagy gyárat hoz­tak létre és különböző váro­sokban palackozókat. Nagyon okos rendszer. Az első palac­kozót Cservonográdban fogjuk létrehozni a következő ötéves tervben. Hát igen! Igaz az ukrán köz­mondás: menjünk a szomszéd­ba, mert gazdagabb lehet a termés. Még fel kell fedeznünk Nekünk Lvovot az együtt­működés számára tulajdonkép­pen még fel kell fedeznünk. Pedig ismerősnek tűnik a vá­ros. Ahogy rovom az utcákat, mintha már jártam volna itt. Fölfelé megyek a domboldalon, megvan, — ez Buda! Ugyan­azok a házak, ugyanaz az íz­lés, az eklektikus stílus, gon­dozott park, tisztára mosott ut­cák, hangulatos villanegyedek, barokk patinás templomok. Szép város, csendes és nyu­godt. Ez a belváros. Szívében a Viszokij Zómok. A Gellérthegy vagy inkább a Misina? — Lvovnak ugyanis nincs folyója, a Poltavát már évtizedekkel ezelőtt a föld alá szorították. Aszfaltszerpentin vezet fel 400 méterre a város fölé, aztán egy kis kapaszkodó, és körös­körül kitárul a 630 ezres nagy­város. Lvovot félkörivben hegyek övezik, csak délkelet felé nyit­nak kaput az ukrán síkságra. QHÉTVÉGE Arra fut a vasút, a többsávos betonút Kiev felé. Nyugaton a repülőtér köti össze a nagyvi­lággal. Amíg a modern Lvov szállóban papírjaimat intézték, a hallban átnéztem a menet­rendet. 140 járat indul Lvovból Moszkvától Cseljabinszkig, van amelyik naponta, van amelyik csak háromszor hetenként. A moszkvai lapok matricáit már nem a repülők hozzák. Dél felé ott magasodik a szerkesztősé­gek 13 emeletes palotája, mel­lette a nyomda. A Pravda, a Trud, az Izvesztyija oldalai egy az egyben telefotón érkeznek, s adáskezdés után két órával már milliós példányban ontják a moszkvai lapokat egész Nyu­gat-Ukrajna számára a két­emeletes rotációs gépsorok. A tv fölöttem magasodik. Napon­ta ötórás az ukrán, egyórás az orosz műsor. Lvov lakossá­kező igényét nagy választékkal kielégíteni nem a ma feladata. Az alapvető dolgok megvan­nak. Sőt! Kenyérből ötfélét mu­tattak más-más áron. Húst és hentesárut hétköznap este is elfogadható választékban kí­náltak és 12 féle sajtot számol­tam meg egy élelmiszerbolt­ban. Cipőik nem olyan sikke­sek, mint a mieink, ruhafélék­ben is kisebb a választék. De műszaki árukból mindent le­hetett kapni, amire felhívták a figyelmemet a minivizortól a villanyfúróig. S néha nem árt rágondolni, fültanúja voltam, amikor az ezekre irányuló tu­rista-rohamot nem kevés mali­déval kommentálták az ukrá­nok. A műemlékekre tehát most már jut, s Lvovban van mit feltárni. Ukrajna 1350 műemlé­kéből 530 Lvovban található. nevelési, mezőgazdasági, köz- gazdasági és geológiai főisko­lája, egyetemének bölcsészeti és természettudományi kara, új­ságíró és népművészeti fakul­tása. Kémiát és matematikát Lvovban tanulni ma rangot je­lent a Szovjetunióban. Tudományos intézetei közül a fizikai-mechanikai intézet a szovjet műszaki tudományos kutatás fellegvára. Van társa­dalom- és gazdasáqtudományi, fiziológiai és biológiai inté­zete. 4000 tudományos kutató dolgozik Lvovbon, közülük 300 a tudományok doktora és 50 akadémikus. S hadd tegyük hozzá, a nyugat-ukrajnai terü­letek kutató intézeteinek igaz­gatósága Lvovban működik. Ez a szellemi bázis egy még szovjet viszonyok között is rend­kívül dinamikusan fejlődő gaz­daságot szolgál ki. Lvovban A hősök kultusza, a győze­lem dicsősége ma is a szovjet mindennapok mindent átható, lelkesítő eleme. Ezt hirdetik a feliratok, erre emlékeztetnek a szobrok és emlékművek, ezt magasztalják az ünnepélyek és dicsőíti a művészet. Szlava. A Ivovi operában a bjelorusz napok alkalmával ünnepi mű­sort adnak a legjobb minszki együttesek. Kétórás pergő, bra­vúros népitáncokkal fűszerezett hangulatos műsor végén fiatal zeneszerző lép a zongorához. Saját balladáját kíséri: Ha a kövek beszélni tudnának. A breszti katonáról szól, aki éle­tét adta a hazáért. A függö­nyön megjelenik a katona kő­Menjünk, minél többen Menjünk a szomszédba — minél többen, meghatározott céllal, hogy gazdagabb legyen a termés! Lvovba az utak az Uzsoki- és a Vereckei-hágón át is már megfelelően ki van­nak építve. Mindvégig gazda­ságunk három ütőere kísér: a Béke villamosvezeték, a Barát­ság olaj- és a Testvériség gáz­vezeték. A Ivovi terület mind a háromban érdekelt. A Kárpátok tetejéről pedig mindkét irány­ban nagyon szép a kilátás... Báling József 523 000 rubel volt, 250 000 az épület, de három év alatt megtérül. A komputer 25 mér­nök más irányú foglalkoztatá­sát teszi lehetővé, csupán eb­ből 85 000 rubel az évi megta­karítás, s az önköltség, a ter­melékenység, a minőség a Szovjetunióban is egyre inkább a gazdálkodás kulcskérdései. A bánya igazgatója n.em kis büszkeséggel mondotta: „Ter­melékenység szempontjából mi megelőztük a Ruhr-vidéket.” Minden bizonnyal a legjobb tsz-ekbe vezették el küldöttsé­günket. A Novo Zsittye a nö­vénytermelés mellett csak mar­ha hizlalással foglalkozik, ez adja bevételei kétharmadát. 2500 hízóbikájuk van. Az utolsó hónapokig legelőn nőnek fel, aztán lekötik az istállókban. Az egyik istállóban 170 bikát látnak el 1,5, a másikban 360-at 1,6 műszak igénybevé­telével. A takarmány futósza­lagon kerül az állatok elé. Egy kilogramm súlygyarapodás költséqe 5,5 rubel, a felvásár­lási ár 13 rubel. A Proq résznek tehenészete van. A következő ötéves terv végéig 2500 tehenük lesz. Most 3950 kg a fejési átlag, de van 4100-as farmjuk is. Száz kiló tej költségé 14Í85 rubel. Ára 18 rubel. Mindkét tsz nyereséges, álla­mi dotációt évek óta egyik sem kap. Területük 4-5000 hektár. A Vereckei-hágón a vado­natúj háromszintes vendéglő kistermében búcsúebédet adott a szkolei járási pártbizottság első titkára. A fogások közül egy omlós, könnyű, feltehetően ízletes szelet sültről megkér­deztük, miféle hús ez. Ven­déglátónk szeme felcsillant, s valóságos kiselőadásban tájé­koztatott arról, hogy járásuk hol tart az új hústípusú marha kialakitásában. Szlava — dicsőség...! Néhány nap alapián az or­szág életét megítélni — köny- nyelműség, de a látogatások­ból, a fél Dunántúl nagyságú terület fejlesztésért felelős veze­tők megnyilatkozásaiból egyre inkább az a kép alakult ki, hogy ez a hatalmas ország vi­lágtörténelmi jelentőségű küz. delmét a gazdasági élretörését ugyanolyan energia-bedobás­sal, elszántsággal és célratörés­sel vívja, mint 30 éve a nagy honvédő háborút. S ennek a küzdelemnek ugyanúgy meg­vannak a hősei is. A hősök kultusza a szovjet mindennapok mindent átható, lelkesítő eleme, bevésett arca, a nézőtéren vé-- gigsuhan a történelem, hogy aztán az ezres ünneplő közön­ségből kirobbanjon és perce­kig zúgjon a taps. Szlava. Egy határőr őrs vendégei vol­tunk a lengyel határon. Fiatal, megnyerő főhadnagy kalauzolt a körletekben. Az őrs egy ha­tárőrtiszt emlékét őrzi, aki 1941-ben utolsó töltényéig na­pokig feltartóztatta itt a néme­teket. Parancs-kihirdetéskor minden reggel szólítják: — Alexej Lopatyin szolgálat­tételre jelentkezzék! S a legkiválóbb katona vá­laszol :- Alexej Lopatyin elesett a haza védelmében. Az egyik körletben Lopatyin egykori vaságya áll. A rajt, amelynek ez a körlet az ottho­na, minden évben a hős szülő­városának fiataljaiból válogat­ják ki. Szlava. Minden városnegyedben a legszebb parkban eqy dicső­ségfalon a legkiválóbb mun­kások nagyméretű fényképe. Eqy neqyed évig előttük halad el a fél város. Nyeszterovban a pártbizott­ság propaganda termében új- sáqoldalakból albumot tesznek elénk - a járás legjobb dolgo­zóinak munkamódszerei. Cservonográdban ünnepi fo­gadás, s a főhelyen A. A. Aki­mov csapatvezető vájár, a szo­cialista munka hőse. S egyál­talán nem úgy tűnt, mint akit csak bevontak a vezetők köré­be. A pezsgőt ő bontotta, a vendégeket ő kínálta, olyan magabiztossággal szólt az üzemről, mint bárki a vezetők közül. A Baranya megyei pártdelegáció Lvovscsinában. gának ugyanis 80 százaléka ukrán, 15 százaléka orosz és 3 százaléka lengyel. A modern lakónegyedek gyűrűbe szorít­ják az óvárost, s a gyóróriá- sok a látóhatár fölé kísérik a tekintetet. Alattam az egykori fellegvár másfél méteres falmaradványa. Hétszáz éves a város, 1256-ban Román galíciai herceg alapí­totta és fiáról, Levről nevezte el Lvovnak. 1340-ben került lengyel uralom alá, ők emel­ték a városfalakat. Az osztrá­kok 1772-ben szállták meg. Lvov 1939 októberében csat­lakozott az Ukrán SzSzK-hoz. Akkor 330 000 lakosa volt, — s egymilliós világváros lesz 1980- ra. A következő ötéves tervben ugyanis 650 millió rubelt köl­tenek majd a város fejleszté­sére. A villamosok föld alá ke­rülnek, négy sugárút köti össze majd a főbb negyedeket, s szabaddá teszik a történelmi belvárost az idegenforgalom, az üzletek és intézmények szá­mára. — Most mór erre is telik — mondta tolmácsunk, a Ivovi egyetem történelem tanszéké­nek tanára. Amiről a boltok beszélnek S ha a szovjet életet meg akarjuk érteni, ezt a sarkalatos tételt mindig szem előtt kell tartanunk. Megdöbbentő miket tudnak kérdezni néha az em­berek, akik pedig akár kis­előadást tarthatnának a szovjet űrrepülésről vagy külpolitiká­ról. A hétköznapi dolgokban sem szabad elfelejteni, hogy itt egy világhatalom gazdálkodik státuszához méltó felelősséggel. A pulóver is beletartozik a po­litikába, de pulóver-szemszög­ből ítélni végletesen torz ké­pet ad. Tény, hogy még nem telik mindenre, amire kell, hogy majd jusson, de már többre jut, mint tíz éve, vagy akár tavaly­előtt. S hogy mikor mire jus­son, azt évekkel előre igen ka­tegorikusan határozzák meg. A kereskedelemért felelős vezetővel járjuk a várost. Nem kendőzi, nincs mindig minden, amit keresnek. A 250 millió ember közel egyidőben jelent­A Pécsi Ipari Vásár Ivovi pa­vilonjában egy háromkupolás templom képével találkoztak a látogatók — ez a Ivovi skan­zen büszkesége: 18. századi ukrán-barokk templom 8 fokos kupolákkal. A skanzen 62 hek­tárnyi területén 7 mikrofalut és egy mikrovárost fognak fel­építeni a következő ötéves terv­ben, ahol a szovjet idők előtti népi műemlékeket mutatják be. A skanzen 1972-ben nyílt, azóta három hegyi kerület lakóházait mentették át. A népi építészet kincseit azonban a helyszínen is rendbehozzák és megörökí­tik. Az egykori városfal bástyáját az építőművészek vették birto­kukba. ízlésesen, korszerűen rendezték be klubnak és kiál­lítóhelyiségnek. S ha meggon­doljuk, hogy 15 tervezőintézet van a városban, nem kell tar­tani üres napoktól. 4000 tudományos kutató Lvov ugyanis Nyugat-Ukraj­na kulturális és tudományos központja. 11 felsőfokú oktatá­si intézményében és az ipari is­kolákban 73 000 diák tanul, csupán a műszaki főisko­lának — a legnagyobb a moszkvai után - 22 000 hall­gatója van. Van orvosi és test­160 olyan gyár dolgozik, ahol a munkáslétszám meghaladja az 500-at. S ezek kivétel nél­kül a háború óta épültek. A legnagyobb az Elektron tv-gyár 10 000 munkással. A Pécsi Ipa­ri Vásáron Lvov iparáról átfogó képet kaptunk, a termékek ön­magukért beszélnek. Pártküldöttségünket meghív­ták Cservonográdba - 70 000-es lakosú város — az Elektron gyárba és két tsz-be. Minde­nütt szembetűnő az a gyorsa­ság és határozottság, ahogy a legújabb technikát, a legkor­szerűbb technológiát a terme­lés szolgálatába állítják. Cservonográdban a 8. bá­nyát látogattuk meg. — A bányák gépesített ipari üzemek — közölte V. D. Mar- csenko, a pártbizottság első titkára. — Egy komplexumhoz kombájn, szalagok és hidrauli­kus tárnok tartoznak. Mind ha­zai gyártmányok. Egy- egységet 25 fős csapat szolgál ki, mű- szak-teljesítményük ezer tonna. Vadonatúj épületbe vezettek — ez a bánya elektronikus köz­pontja. Az irányítást még eb­ben az évben számitógép veszi át. Most szerelik, a második a Szovjetunióban. Két perccel leszállás után már jelenti a diszpécsernek, melyik munka­helyre hányán indultak, hányán és kik hiányoznak betegség, il­letve szabadság miatt. A gép ellenőrzi az összes termelő és kiszolgáló berendezést, szabá­lyozza a bánya levegő- és gáz­arányát. Automatikusan intéz­kedik, s egyidőben jelent. Ismerősnek tűnik a város... A Miczkievicz tér. Testvérmegyénk, Lvovscsina : . i * | * Jl j I ím '-áj}' 4«ísI #| t

Next

/
Oldalképek
Tartalom