Dunántúli napló, 1975. július (32. évfolyam, 178-208. szám)

1975-07-19 / 196. szám

A hansági zászlófelvonás óta 485 ezer diák dolgozott... Nézem a fotókat. Egy nagy- nagy árokból gumicsizmás-ga­tyás, lapátos-csákányos fiatal­emberek mosolyognak vissza... A fénykép archív anyag, — legújabbkori történelmünknek egyik dokumentuma. — Mert a mosolygó srácok mindegyike jócskán benne van már a leg­szebb férfikorban, az egyik or­vos, a másik mérnök, a har­madik talán tanít valahol. A felvétel pedig a Hanságban készült, egy tizenhét esztendő­vel ezelőtti nyáron . . . A Hanság ma már nem csu­pán földrajzi név, — fogalom. Akkor és ott kezdődött el va­lami. Tábort ütött ott 1958-ban egy csapalnyi ifjú ember, az­zal az önként vállalt feladat­tal, hogy kezük munkájával se­gítenek termővé tenni egy nagy darab mocsaras földet, — és azzal a hittel, hogy lesznek követőik, akik nyaranta csá­kányt, lapátot fognak . .. Új tartalom Voltak követőik. Az „új tar­talmú” táborozás tizenhét esz­tendeje alatt majd 485 ezer diák dolgozott az ország kü­lönböző pontjain létesített épí­tőtáborokban. És, hogy mit je­lentett a fiatalok segítsége, ar­ra elég néhány számadat a táborozás-történelem tizenhét esztendejéből: a Hanság és Bodrogzúg lecsapolásával — 242 kilométer hosszú csatorna megépítésével és 2 656 000 köb­méter föld megmozgatásával — összesen 47 000 katasztrális hold területet tettek mezőgaz­daságilag hasznosíthatóvá. Ezen kívül elvégezték 118 kilo­méter út építésének, illetve ja­vításának földmunkáit, és 18 km hosszúságú utat építettek „saját kezűleg". A zöld­ségesekben és a gyümölcsö­sökben több mint 1 600 000 má­zsa volt az összteljesítményük, megközelítőleg húszezer holdat kapáltak meg, százötven millió­nál is több szőlőtőke zöldmun­káit végezték el, és félmillió­nál több órában végeztek egyéb mezőgazdasági munkát... És ezek még csak a rendszeres tá­borozás adatai, az egy-egy rendkívüli, sürgetően fontos fel­adat érdekében munkát vál­lalt fiatalok teljesítményei hiá­nyoznak a felsorolásból . .. Irdatlan nagy számok, sta­tisztika-készítő kedvünkben ér­demes lenne utánaszámolni hány munkás napi teljesítmé­nyét végezték el a diákok, — de hagyjuk a számokat. A „megsegített” gazdaságok, üzemek, vállalatok pontosan tudják és értékelik, hogy mit jelentett nekik a legjobb idő­ben jött segítség. lliillllllillll Tábor. Csillagos ég, sátor, hólyagos tenyér, valami sehol másutt elő nem állítható jó­kedv, — romantika ... Sokáig így élt bennünk az építőtábo­rok emléke, s él még máig is azokban, akik a hőskorban vál­lalták ezt a munkás-szünidőt. . . Persze sohasem a romantika volt a lényeg — legfeljebb ter­mészetes „velejáró” — hanem a munka: a fizikai munka meg- kóstolásának keserves öröme, a hasznosnak-tudhatom-magam boldogsága, a kollektív mun­ka szépsége. Mert máskülön­ben miért vállalta volna majd félmillió diák az önként nyári munkát? Emlékszem még gimnazista koromból — nem most volt — a folyosói suttogásra: „feltét­lenül jelentkezz építőtáborba, máskülönben nem vesznek fel az egyetemré . ..” Aztán volt, aki táborozott és nem vették fel, volt, aki nem táborozott és felvették... Az építőtáborok­ban végzett munka számított — ha nem is egészen úgy, ahogy a suttogok értették — mint, ahogy mindig is számítás­ba vesszük, jobban számítás­ba vesszük azt, aki többet vál­lal a közösség érdekében ... Mert nemcsak arról van szó, hogy az építőtáborozás a KISZ­* Ww W ÉPÍTŐTÁBOROK munka része, — nagyon nagy segítség a népgazdaságnak is. A diákok mindig ott segítenek, ahol éppen szorít a cipő, ahol kevés az ember és sok a munka, ahol milliós értékek függnek attól, hogy időben si­kerül-e betakarítani a termést... A Hanságban kezdődött mozgalom időközben akkorává nőtt, hogy az idén nyáron pél­dául 35 központi szervezésű építőtáborban több mint 26 000 egyetemista, főiskolás, közép- iskolás és szakmunkástanuló dolgozik majd. A táborhelyek egy része időközben állandó­sult, egy része pedig évenként változik a népgazdaság pilla­natnyi igényeinek megfelelően. Milyenek is ezek az igények? A legtöbb munkaerőt az idén is a mezőgazdaság várja, a 25 központi szervezésű tábor­ban — Kunbajától Balatonali- gáig — elsősorban a gyü­mölcsszedés és a növényápo­lás lesz a lányok munkája. A konzervipar is kért nyári se­géderőt, a fiúk egy része Bu­dapesten a csatornaépítési munkában segédkezik, de a diákok nyári közreműködésével épül majd út, vasút, lakás. gyár, vízmű ... Baranyában két központi tábor nyitott kaput: a villányi és a grécpusztai. iilliiiilllllil Hol van már a romantika? — kéri számon a hajdani tá­borlakó, ha nyaranta megláto­gatja gyermekét vagy ismerő­sét a mostani „összkomfortos" építőtáborban . .. Hát az a fajta romantika tényleg eltűnt, — a „vendég- munkásokat” fogadó gazdasá­gok az évek során igyekeztek olyan körülményeket teremteni, hogy mindenki jól érezhesse magát, ne kelljen a „nomád- táborélet” kellemetlenségeitől szenvednie. Szó ami szó, né­melyik tábor szállás, — és ellátási körülményei szinte már szállodai szintűek... A csö­pögő sátras, szúnyogcsípéses, patakban-mosdó romantikát hiába keressük. De a tábor­élet romantikája az együttlét fesztelensége, a munkaverse­nyek halálosan komoly izgal­ma, a tábortüzek hangulata még nem foszlott semmivé at­tól, hogy a szobákban ég a villany, a társalgóban ott a te­levízió és friss víz permetez a zuhanyozókból... De nem is kísérlem meg megfogalmazni a táborélet „légkörét”. Ismerek baranyai lányt, aki tizedik esz­tendeje minden évben kimó- daljo, hogy építőtáborba me­hessen, — és a miértre csak ennyit tudott válaszolni: „ott olyan jól érzem magam . ..” Szépt hasznos Az építőtáborok — eddig talán kellően ki nem aknázott lehetősége: a táborhely és kör­nyékének megismerése, kap­csolatteremtés az ott élő fia­talokkal. Pedig erre is bőven jut idő, hiszen a táborokban hagyományosan hat órát dol­goznak a fiatalok, s a szoká­sos tábori szórakozás sem min­dig tölti ki teljes szabad ide­jüket. A szórakozásról külön is érdemes szólni: az idén nyá­ron összesen 420 központi prog­ram jut el a táborokba, — a legjobb amatőr művészektől a legnépszerűbb hivatásosokig . . . Szép, hasznos nyár ígérke­Tizenharmadszor áll a hansági építőtábor HÉTFŐTŐL SZOMBATIG Igaz, hogy jóval kisebb volt az árvízveszély, mint ° tíz évvel ezelőtti kritikus napokban, mégis fellélegeztünk, amikor le­vonult az áradás, és a Minisz­tertanácsban is elhangozhatott a jelentés a sikeres védekezés­ről. Ebben természetesen, nem kis része van a hosszú évek óta végzett következetes gátépítő, -erősítő munkálatoknak'. Sajnos, a belvíz még sok gondot okoz, mindenekelőtt a mezőgazda­ságnak, de a szárazabbra for­dult időjárás — csak el ne kia­báljam! — fokozatosan enyhít a helyzeten. A gabonabetakarí­tás rendben folyik, ha joggal' beszélnek is nehéz aratásról. A dolog lényege, azt hiszem, mégsem ez, hanem — ahogy egy jó szakember a minap megfogalmazta —, hogy nem késtünk el! TERVEK, FELADATOK Nem ülhetünk persze ölhe­tett kézzel sem itt, sem másutt. A hét egyik fontos sajtótájé­koztatóján dr. Dabrónaki Gyu­la, ismételten megválasztott KNEB-elnök előadásából is ilyenfajta következtetésekre jut­hatott az ember, az anyaggaz­dálkodás és megtakarítás nagy s eddig kihasználatlan lehető­ségeiről hallván. A népi ellen­őrzési programban egyébként sok érdekes munka szerepel. Egyebek közt megvizsgálják a szénbányászat helyzetét és táv­lati munkaerő-ellátását. És noha még jócskán benne vagyunk a nyárban, egy másik tájékoztatón dr. Polinszky Ká­roly oktatási miniszter ismertet­te a következő tanév előkészü­leteit; ebből csak annyit, hogy továbbra is igyekeznek köny- nyíteni a pedagógusok munká­ján, helyzetén, ez pedig nem­csak nekik jó, hanem — a diá­koknak is. Itt említem, hogy megkezdődött a szokásos en­gedményes iskolaszer-vásár: augusztus 2-ig húsz százalék a kedvezmény. Tudom, némelyek legyintenek: ez is valami? Nos, ez is valami! Az pedig több mint valami, amivel — kormányhatározat alapján — az OTP kedvezőbbé teszi az ifjúsági betétgyűjtés feltételeit, lehetőségeit, hogy megkönnyítse a takarékoskodók lakásvásárlását. Ez persze, alig­ha választható el az idősebbek, azaz a szülők takarékoskodásá­tól vagy áldozatvállalásától, de végül is helyes a módszer, és főleg helyes a cél, és még így is mennyi energia kell egy la­káshoz! INOTA—ORENBURG És kell hozzá — még máshoz is — energia a szó szoros ér­telmében is. Az idevágó hír: befejeződött az inotai gáztur­binás csúcserőmű építése; csütörtökön avatta fel dr. Sze­kér Gyula miniszterelnök-helyet­tes. Ugyan kicsit gyakran hasz­nálunk nagy kifejezéseket, de ezúttal igazán helytálló: alig van párja Európában. Hadd írjak mellé még két friss energia-hírt: elindult a hé­ten a magyar gázvezeték-építők első csoportja is, 70 ember, hogy a KGST közös beruházá­sában épülő orenburgi óriás­vezeték építésében részt ve­gyen; és befutott az első villa­mos vontatású személyvonat Egerbe. Ezután Budapest és Eger között nem kell átszállni. Tallózzunk másfelé is. Bezár­ta kapuit a pécsi vásár, de hogy ne maradjon további nyári esemény nélkül a város, megnyílt honismereti akadémiá­ja, valamint nemzetközi ifjúsági zenei tábora. Másutt is élénk mozgás tapasztalható: véget értek a soproni ünnepi hetek, készülnek hát a szüreti napok­ra. Zalaegerszegen néprajzi nyári egyetem kezdődött, az eg­ri várban pedig bemutatták — Bessenyei címszereplésével — az András kovács királysága című énekes komédiát Szege­den a héten az 1966-ban el­hunyt Kohón György Kossuth- díjas festőművész emlékére nyi­tottak kiállítást. KICSI, MÉRGES OREGÚR A krónikás szomorú köteles­sége, hogy beszámoljon nagy veszteségeinkről is. Hétfőn te­mették el Kerényi Jenőt, a ki­váló festőművészt és aznap reg­gel hunyta le szemét Lengyel József, az író, a forradalmár, ez a „kíméletlenül jóra törek­vő" ember. Hetvenkilenc éves volt, de egy ifjú tüzével, len­dületével írt. Balog János Nincs holtszezon a párt­munkában Előbb a XI. kongresszus elő­készítésével összefüggő politi­kai és szervezeti feladatoknak, majd a kongresszus határoza­tainak a feldolgozása és vég­rehajtásuknak megszervezése során a pártszervezetek munká­jában jelentősen nőtt a poli­tikai aktivitás, mozgalmasab­bá vált a szervezeti élet. A pártmunkának ez a „kong­resszusi lendülete” tulajdon­képpen napjainkban sem ha­gyott alább, hiszen a kö­zelmúltban lezajlott ország- gyűlési képviselő válasz­tások, a még zajló szak- szervezeti választások, ifjúsági szervezetünk taggyűlései párt- szervezeteinktől ugyancsak igényelték és serkentették a szervező, mozgósító és politi­záló tevékenységet. Az elkövetkező hetekben, hó­napokban a dolgozók jelentős része tölti jól megérdemelt évi szabadságát. Kétségtelen, hogy a pártmunkában — ugyanúgy, mint az élet más területén — ezt sem lehet teljesen figyel­men kívül hagyni. De az is nyilvánvaló, hogy a pártmun­kát, az időszerű politikai fel­adatokat erre az időszakra sem lehet „felfüggeszteni”. Hiszen éppen ennek a pe­riódusnak a feladata az éves tervek félévi teljesítésének elemzése és ahol szükséges, a további intézkedések kidolgo­zása. A mezőgazdaságban a „munkacsúcsok" következnek. Fontos népgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a ter­ményeket időben és a legke­vesebb veszteséggel betakarít­suk. Mindezek a pártszerveze­tek hatékony politikai irányító, szervező és mozgósító munká­ját, a kommunisták személyes helytállását igénylik. A Közpon­ti Bizottság július 2-i ülése a pártszervek és a pártszerveze­tek mindennapi folyamatos munkájának a szempontjából is fontos feladatokat szabott meg. A helyzet megköveteli, hogy az arra hivatott szervek a terü­leti — üzemi pártszervek irá­nyításával kellő átgondoltság­gal, konkrétan jelöljék ki a helyi feladatokat, valamint kés­lekedés nélkül minden szinten dolgozzák ki a végrehajtás irá­nyításának, segítésének és el­lenőrzésének politikai tenniva­lóit. Ennek a munkának, csak­úgy mint más egyéb napiren­den lévő politikai tevékenység­nek párosulnia kell a XI. kong­resszus határozatainak végre­hajtásával, hiszen az irányító pártszervek terveinek elkészíté­sével a közeljövőben teremtőd­nek meg annak feltételei, hogy most már az alapszervezetek­ben is pontosan megfogalmaz­zuk, konkrét intézkedésekbe foglaljuk a szükséges helyi ten­nivalókat. Az elodázhatatlan feladatok sorába tartoznak olyan fontos és az egész pártot érintő kér­dések is, mint a kongresszusi határozatok- feldolgozásának megszervezése a szervezett pártoktatásban; az oktatási, is­koláztatási tervek elkészítése; a pártépítő munka félévi ered­ményeinek áttekintése — hogy csak néhány aktuális politikai feladatot említsünk a sok kö­zül. Miután a második félévi mun­katervek készítésének idősza­kában is vagyunk, egyrészt az a feladat vár pártszervezeteink­re, hogy mindezek a célkitű­zések szerepeljenek a saját munkatervekben, másrészt, hogy megfelelő koordináló munkával biztosítsuk: az állami, tömeg­szervezeti és mozgalmi szervek helyi szervezetei is kellő ala­possággal és körültekintéssel dolgozzák ki saját tennivalói­kat. (Dr. Látos István) HÉTVÉGE 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom