Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-04 / 151. szám
1975. június 4., szerda Dunántúlt naplö 3 E lőny-e fővárosi vagy legalább is nagyvárosi diáknak lenni? Szükségképpen többet és jobban tanul-e a diák, ha jósorsa városi iskolába veti? És minden tárgyból egyformán? Mindig is kételkedtem az ilyen kérdésekre egyöntetű igennel felelő nézetekben. Ellene szólt ugyanis a tanári személyiség szerepéről szerzett tapasztalataimnak. Az ország gimnáziumai egy összehasonlító vizsgálat tükrében dúböszörmény, Berettyóújfalu, Püspökladány stb. Budapesten viszont mindössze öt gimnázium haladja meg a 70 százalék fölötti helyezést, és egyedül a szerb-horvát nyelvű éri el a 84 százalékot. Láttam már, miként teremt egy-egy kiváló pedagógus oázist a sivatagban is, s az ellenkezőjére is akadt példa. Jól fölszerelt, ultramodern iskolában is lehet hatástalanul tanítani, elvégre a tanítás nem nagyipari termelés. Szűkebb körben, lélektől lélekig ívelő közelben olykor hatásosabb a szó. S ha egy vidéki iskolának jó könyvtára van, az elmélyülés lehetősége is nagyobb, mint a hajszoltabb nagyvárosi élettempó időt és gondolatot de- koncentráló sodrában. Ilyen, évek óta fejemben forgatott gondolatok után kaptam meg a Felsőoktatási Pedagógia Kutatóközpont kiadványát. A gimnáziumok hatékonyságának regionális különbségei a felvételi tárgyak tükrében című munkát, melyet Bak Erzsébet és dr. Rétvári László állítottak össze, és amely az 1968. és 1971. közötti négy év adatait összehasonlítva vizsgálja a történelem, a matematika és a fizika tárgykörében, összevetve az iskolai osztályzat és a felvételi vizsga eredményét. A vizsgálat az ország 365 gimnáziumára terjedt ki, ezek között olyan vegyestípusú iskolákra is, ahol a gimnáziumok mellett szakközépiskolai osztályok is működnek. (Tisztán szakközépiskola nem került elemzésre, mivel a tapasztalatok alapján a gimnázium a felsőoktatás bázisa.) A 365 középiskola 224 településén helyezkedik el. A kiadvány szerkesztői kimagasló eredménynek azt tekintik, ha a gimnáziumból hozott osztályzat 85 (vagy magasabb) százalékban közelíti meg a felvételi pontszámot; gyengének viszont az 55 százalékon aluli megközelítést minősítik. Meglepő eredményt a történelem osztályzatok vizsgálata hoz: vezet a vidék. Kiemelkednek Nyíregyháza iskolái, élen jár Sárospatak, Debrecen, Sopron, Pápa, Ajka; de még olyan kisebb települések iskolái is, mint Kisvórda, Nagyecsed, HajA matematika terén épp ellentétes a helyzet. E tárgyakból országosan kb. kétszer- annyian felvételiznek, mint történelemből, viszont sokkal alacsonyabb pontszánjmal. A matematika-fizika terén Budapest vezet, ott is messze kiugró eredménnyel a Vili. kerület, ahol egy iskola eléri a 100 százalékos egyezést, kettő pedig a 90 százalékost. De igen magas eredményt ért el a XL, a II., a XIII., és az V., és a XIV. kerület néhány iskolája is. A vidékiek közül 93,6 százalékkal az országos második helyet a debreceni egyetem gyakorló iskolája tartja. A kiadvány a gyenge eredményt elért iskolákat is említi. Szétszórtságuk miatt nehéz volna a területi elhelyezkedésből következtetéseket levonni: iparvárosok és községek neve egyaránt előfordul említésükkor. A körülmények csupán a fővárost övező agglomerációs zóna nagyon alacsony eredményeit magyarázzák. A számok vallanak a diákok továbbtanulási hajlandóságáról is. Budapest jelentkezőinek sokaságával messze meghaladja az országos átlagot, utána a Tiszántúlon Szabolcs-Szatmár, a Dunántúlon Somogy" és Zala megye, valamint Szombathely, Sopron, Pápa, Esztergom diákjai jelentkeznek a legnagyobb arányban. Feltűnő, hogy Szabolcs-Szatmár fiatalsága menynyivel tanulnivágyóbb, mint pl. Békés és Csongrád megyéé. matika-fizika vizsgáztatással kapcsolatos kérdés látszik fe- lettéb kézenfekvőnek: ha a felvételi eredmény és az iskolai osztályzat csak a néhány legkiválóbb iskola diákjainál közelít egymáshoz, máshol viszont gyakori az 50—70 százalékos különbség, holott a jelentkezők mind négyes-ötös osztályzattal indulnak a gimnáziumból, akkor a két intézmény követelményrendszerében is, vizsgamódszerében is erős eltérésnek kell lennie. Bozóky Éva Példátlan sikerű sorozat Ligeti András játszik a Csontváry matinén. Mivel a vizsgálat négy évet fog ót, az esetleges színvonalhullámzás áttekintésére is módot adott. Eszerint azok az iskolák, amelyek gimnáziumok voltak és maradtak, egyenletesen tartották színvonalukat, ám a folyamatosan szakközépiskolává alakítottaknál mindhárom tárgyban (és az össz- pontszámban is) romlottak az eredmények, csökkentvén a diákok felvételi esélyeit. A szűkszavú, csak számokban bővelkedő kis kiadvány megannyi új kérdés felé nyit ajtót. Különösen egy, a mateNincs türelmem olvasni A címet, azt hiszem, többes szómban is írhattam volna. Mert ilyenkor senki sincs egyedül ezzel a türelmetlenséggel, és egyre gyakoribb az örömtelen felfedezés: szóba jön egy nemrég megjelent regény, és egyikünk sem olvasta. Miért nem? Mi történt velünk? — Ezzel az irodalomféltő - és így magunkat, olvasókat, szellemi igényű embereket féltő — kérdéssel fordultam nevelőhöz, könyvtároshoz, ideggyógyászhoz, mindenkihez, akitől erre valamilyen válasz várható. (Neves pedagógusok — Valóban, egyszer végre meg kell rá keresni a választ — mondta egybehangzóan három neves pedagógus. — Ezt sürgeti a képregények ijesztő növekedése. A kizárólag képi, rajzos kifejezésmód sajnos betört az írásos művészetbe. A napilapok, folyóiratok átvették a rossz nyugati példát, s képregénnyel „segítenek” a felnőtteknek visszakanyarodni a gyermekkor színvonalára. Mert a képregény a gyermekek műfaja. — A tv-vel és mozival már kissé más a helyzet - vélekedtek. — Ott is megvan a lehetősége, hogy az olvasót Nyilatkozik a könyvtáros, az író, az ideggyógyász... Vasváry Ibolya kiállításáról Táj és ember Vasváry Ibolya első kiállítását láthatta a közönség a József Attila Művelődési Házban, május 22—30-ig. Vasváry Ibolya megkapóan elszánt törekvéssel járja az alkotó emberré, a művésszé válás útját. Nyaranta rendszeresen résztvesz a Zebegényi Képzőművészeti Szabad Iskola munkájában és egyéb művésztelepeken fejleszti tudását. 1970-ben és 1973-ban Párizsba tett tanulmányutat. Utóbb az ECOLE SUPE- RIEURE DES ARTS APPLIQUES festő és művészettörténet szakán tanult. E rövid stúdiumoktól eltekintve autodidaktának kell tekintenünk. Szorgalmas munkássággal érte el a kiállításon látható eredményt. Nem az újító, hanem a megtartó, a megőrző egyéniségek közé tartozik. A mintegy negyven kiállított festmény és rajz témája a táj és a benne élő személyes közelségbe helyezett ember! Portréiban erőteljesen csendül fel az ember testilelki sajátosságai iránti érdeklődés. Itt találta meg a művészetét érlelő tételt. Rendszeres portréfestő, közeli és távoli ismerőseiről készít portrét. Behatol modellje lelkiállapotába. Az arcokat átszövi a fény, a levegő, az élet. E képek meghódítják és fogvatartják a nézőt bensőséges intimitásukkal, bájjal érett festői látás- és feldolgozásmódjukkal. A tusrajzok, az utazások során szerzett élmények hangulatos, friss rögzítései és az itthoni hétköznapok csöndes, szelíd képei ugyanúgy festői témáról tanúskodnak. Tájképeinél úgy látjuk, védekeznie kellene festői vér- mérsékletének sokszor a szerkezetet, formát elsodró lendülete ellen, mert a portrék értékeihez mérten hangja még mutál ezen a területen. Vasváry Ibolya nem sok témával, de meggyőző erővel rendelkező festő, aki meggyőz arról is, hogy az önképzés útját járva elkerülhetők a művészet divatbetegségei. Alkotóútjának még az elején jár. Kívánjuk, hogy további töretlen munkakedvvel újabb és újabb területet hódítson meg festészete számára. Pattantyús József dulón! Azonkívül a technika fejlődik és talán vele növekszik a szabad idő, tehát a nyugalom is. Ha mindez bekövetkezik, akkor az emberek újra megtanulnak olvasni. Reméljük I Hajszoltság? Mit szól ehhez az ideggyógyász? — Bevallom, én is nehezen olvasok - felelte az egyik rangos pécsi idegorvos. — Pedig valaha a százkötetes Jókait is végigolvastam, de ma már igen megválogatom a könyveket. S amit megvásárolok, tehát szándékomban van elolvasni, sokszor az is érintetlen marad. A betegek egyenesen ezzel a panasszal nem jönnek ide, de mint az idegesség tünetét, gyakran elmondják, hogy nem tudnak olvasni. — Az orvosság? — Sajnos külső okokról van szó. Az egyre növekvő igények parancsolta pénzhajszáról és bizonyos fokú szorongásról is. De igen lényeges feltétel, hogy az olvasáshoz magány keil. A városok zsúfolt lakás- viszonyai közepette ezt általában nem lehet megteremteni. Az ideggyógyász mindezeken nem tud segíteni. Fél száz érdekelt“ m CSONTVÁRY MATINÉK Azt hiszem példátlan sikerű sorozat első évfolyama fejeződött be május 25-én. A képzőművészek laikusnak fognak tartani, de szerintem a matinék több hívet szereztek Csontváry Kosztka Tivadar művészetének Pécsett, mint Németh Lajos gyönyörű kiállítású és hallatlanul értelmes könyve. A „nagyérdemű” máshol elérhetetlen élményben részesült, hiszen az állandóan változó zenei élmények csodálatosan párosulnak a nagy festő képeiből áradó időtlenséggel, a mindig újat felfedezés lehetőségével. Talán jó is, hogy a muzsikusok nem játszanak dobogón, mert így egy kis idő után mindenkit elragad a teljesség élménye. Túllép ez a sorozat a hagyományos múzeumi hangversenyek keretein is, egyrészt a rendkívül hamar kialakult „saját” közönségével, másrészt a műsorválasztás komolyságával. Ez a közönség nem egészen egyezik a hagyományos hangversenylátogató közönséggel, erősebben képzőművész-szemű. Visszatekintve a kilenc matinéra, a zenei stílusok imponáló skáláját látjuk. Couperin csembalózenéjét, Schubert, Beethoven, Brahms dalait élvezhettük; Debussy, Ravel hegedű-zongoraszonátáitól néger spirituálékon át napjaink magyar zenéjéig (Kurtág, Sáry László, Bozay) tart a sor, amely kiegészülve Pilinszky, Si- monyi Imre verseivel, Lázár Ervin, Bradford, Saint-Exuprey stb. írásaival teljes művészeti élményt nyújtott. Érdemes visszanézni a matinék változatos felépítésére is. Szeptemberben egy régi hangszert, a csebalót szólaltatta meg Borsay Pál. Októberben a Horváth István által mondott Pilinszky-versekhez Kircsi László játszott modern oboaműveket. Novemberben a jubiláló Mecsek Fúsvósötös és Gerő Pál (zongora) hangversenyén több pécsi és magyar- országi bemutató hangzott el. Bodó Árpád decemberi zongoramatinéját követően januárban, Pécsett sajnálatosan ritka énekhangversenyt hallhattunk Németh József előadásában, Varga Márta kíséretével. Nagyszerű hegedű-zongora szonátázás következett februárban. Ligeti András és Jandó Jenő interpretálásában, Bala- tinecz Márta (ének) és Simon- fai Mária (zongora) közreműködésével. Márciusban izgalmas zeneiirodalmi matinét hallhattunk Barth István Liszt-díjas (fuvola) és N. Szabó Sándor előadásában, Varga Márta zongorázásával. Áprilisban a Komlói Spirituálé Quartett szórakoztatta a szó nemes értelmében a múzeum közönségét. Május 25-én, az idei utolsó matinén Barth István, Kircsi László, Borsay Pál és Erdős Orsolya (gordonka), az egész sorozatra egyértelműen jellemző nagy sikerrel játszott Tele- -mann, Bach és Pepusch triószonátáiból. Szkladányi Péter egyoldalúan nézővé alakítsák át, de a film segítheti is az irodalmat. Az „Elveszett illúziók” tv-előadása után például a könyvtárakban megnőtt a Balzac-művek forgalma. De így van ez máskor is; a tv vagy a mozi serkentheti nézőjét, hogy az alkotást, amely filmen megragadta, jobban megismerje, tehát irodalmi formájában is elolvassa. — Éppen ezért az irodalmi művel való összevetésnek — hangoztatták a pedagógusok —, a tv és a mozifilm kritikáinál állandóan vizsgálati szempontnak kellene lennie, ha a film irodalmi alkotásból készült. Ez a filmszerűség érintetlenül hagyása mellett Is fontos követelmény. — De mi az oka az olvasók türelmetlenségének? — Egyrészt a természettudományok térhódítása. A szput- nyikok korát éljük, az embereket jobban izgatja a külső világ titka, mint a saját belső énjük. A kérdést ezek után egészítsük ki: kik azok a türelmetlen olvasók? A könyvvásárlók és kölcsönzők melyik rétege? A Baranya megyei Könyvtárban egy könyvtáros, aki évek óta közvetlen kapcsolatban áll a kölcsönzőkkel -, ezt válaszolja: — A 25-40 évesekről, főleg értelmiségiekről van szó. ök nagyon válogatnak. Csak novellát, kisregényt, esetleg rövid modern esztétikát olvasnak el, sőt, gyakran megelégszenek a folyóiratokkal. olvasmányait Akivel ezután beszéltem, író ember és életét könyvek között éli.- Sokszor a legnagyobb remekműveket sincs türelmem elolvasni. Ha sikerül úgy erőltetni, hogy eljussak a könyv harmadáig, akkor már végigolvasom. De ha nem, akkor csak gyűlik az adósságom, amit valószínűleg sosem váltok be.- Miért?- Túl sok benyomás éri az embert, túl sok minden változik benne. Talán mindenkiben megvan a hajszoltság érzése. Ez ugyan néha alaptalan, mégis mindenkiben benne él. A gépek, a technika, az autó, a rohanás hajszol bennünket.- A megoldás?- Azt hiszem, minden technika kezdete ijesztő, később viszont megszokjuk. Ki ideges ma mór, ha egy ember az utcán kerékpározik, hogy hátha leesik? Bezzeg a századforösszegezzük csak! Az írón, ideggyógyászon, könyvtároson és nevelőkön kívül megkérdeztem majd félszáz „érdekeltet" 25-40 év közötti értelmiségit is. Végeredményben ilyen kép alakult ki^ Hetven százalékának nincs türelme olvasni. Ez részben azért van így, mert éppen ez a korosztály most teremti meg az egzisztenciáját. A hihetetlenül növekvő igényeket pedig túl gyorsan szeretné kielégíteni. Ebben türelmetlen és a tv, a hűtőszekrény, a kocsi, a külföldi út költségéért erején felül is hajszolja magát. Ehhez kapcsolódik, hogy az értelmiségiek közül sokan tanulnak is felnőtt fejjel, ami rendkívül kimerítő. Ha pedig valaki készen kap olyan szórakozást, amelyhez nem kell különösebb erőfeszítés, sokszor gondolkodni sem kell, csak nézni, így főleg a tv-t és a mozit, akkor leszoktatja önmagát a fantáziáról. Márpedig az irodalmi mű, az olvasás fantáziát kíván. Tehát olvasni egyre kényelmetlenebb, szokatlanabb dolog lesz. Nincs türelmünk olvasni! Érdemes megvitatni: hogyan segíthetnénk ezen?! Földessy Dénes Mennyit ér a jeles?