Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-21 / 168. szám
A közelmúltban az MSZMP Központi Bizottságának megbízása alapján a XI. kongresszus határozatainak ismertetése céljából lengyelországi előadó körúton vettem részt. Egy külföldi út a vele járó igénybevétel és fáradság ellenére mindig élményt jelent, mert újabb ablakot nyit a világra, lehetővé téve, hogy korábbi ismereteinket bővítve, azokat összehasonlítsuk a realitásokkal. Különösen sok élményt ad a hazánkkal azonos társadalmi rendszert építő baráti ország, Lengyelország tapasztalatainak, sajátosságainak megismerése. A 312 ezer négyzetkilométer területű és 33,7 millió lakosú ország demográfiai arculata — eltérően hazánkétól — a fiatal korosztályok túlsúlyát mutatja. Ennek egyik eredője a nemzet egészséges reagálása a második világháború során elszenvedett hatalmas arányú emberveszteségre, amely mintegy megtizedelte az ország lakosságát. A fiatalok nagyobb száma egyben munkaerőtartalékot is jelent, amelynek tudatában itt még a gazdaság fejlesztésének extenzív módszerei is lehetségesek, melyet a nyersanyagkincsek bővebb forrása is lehetővé tesz. Mindenekelőtt gondolok a szénre, amely amellett, hogy az ország egyik legfontosabb exportcikke, az évi kb. 150 millió tonnát kitevő mennyiségével a lengyel ipari termelés jelentős tényezője. A gyárak többsége, a mozdonyok túlnyomó része ma is szénéi üzemel, a házakat szénnel fűtik, a villamoserőművek szenet égetnek, stb. Nyilván ez az egyik magyarázata annak, hogy az 6laj áremelkedése nem érintette olyan nagy mértékben a lengyel népgazdaságot, mint más országokét. Az ipari termelés fejlődési üteme rendkívül erőteljes. Az évi 11 százalékos növekedés Európában egyike a legmagasabbaknak. Ennek megfelelően Lengyelország, amely ma 18 nap alatt termel annyit, mint a háború előtt két év alatt, a tizedik helyre került a világ ipari hatalmainak sorában. Ez a fejlődés a termelékenység javulásának és a korszerű gépek, technológiai eljárások alkalmazásának is az eredménye. Az ország iparának kivételes ütemű korszerűsítésével (tíz nagy gyár közül négyet az utóbbi öt esztendőben hoztak létre) valóságos „második Lengyelország” épült fel. Az utóbbi évtizedekben rendkívül intenzív iparosított területek alakultak ki, mint például a sziléziai iparvidék, vagy a tengerparti rész (Gdansk, Gdynia környéke), ahol a lengyel ipar egyik büszkesége, a hajógyártás honosodott meg. Eredményeként Lengyelország a világ nagy hajóépítő nemzetei közül a tizedik helyen áll. De jelentős helyet foglal el az ipari szerkezetben a gép-, a vegyi- és a textilipar, valamint az autógyártás is. Az utóbbi, amely viszonylag fiatal iparág, nagyon gyorsan fejlődik. A licenc alapján sok Fiat-típust gyártanak. A mintegy népautóként készülő 125, 126-osok mellett a 127, 128, 132-es típusokat, valamint koprodukcióban Berliet (francia) márkájú autóbuszokat. A Polski-Fiat gyár létesítése óta az autók szórna jelentősen növekedett Lengyelországban — jelenleg 44 lakosra jut egy autó. Igen jók és megfelelő át- eresztőképességűek a nagyvárosokat összekötő autóutak. Az útépítési program keretében teljesen saját erőből és a lakosság jelentős társadalmi munka hozzájárulásával (szombatonként, vasárnapokon a varsóiak ezrei dolgoztak itt) hihetetlen gyorsan és szép kivitelben épült meg a Varsón átvezető autópálya, szépen ívelő, - harmonikusan beilleszkedő fel- és lejárókkal egy új hídon a Visztulát is átszelve. Erre az autópályára kivétel nélkül minden lengyel büszke — akár van autója, akár gyalog, vagy villamoson jár. A lengyelországi gazdasági, társadalmi viszonyok egyik, a magyarországi helyzettől lényegesen eltérő sajátossága a mezőgazdaság területén tapasztalható. Már a repülőgépen utazók számára is feltűnik a szokatlan kép — a kis- parcellák nagy száma. Ennek magyarázata az, hogy a földterületnek kb. 80 százalékát a kisgazdaságokban az egyéni parasztok művelik meg. Jóllehet, hogy a mezőgazdasági traktor- és gépellátás évről évre javul, azonban még mindig sok munkát végeznek kézi erővel — nyilván nem kielégítő termelékenységgel. Mindemellett hiba lenne valamilyen felületes megítélés alapján a lengyel mezőgazdaság eredményeit lebecsülni. Például a a húsféléket kivéve — megfelelő. Véleményem szerint a húsellátás problémái sem a mennyiségi hiányból, hanem inkább a fogyasztási sajátosságokból adódnak. Egyszerűsítve a dolgot: a táplálkozásban nagyobb szerepet játszik a hús mint nálunk. Ez a feltevés azzal is bizonyítható, hogy az egy főre jutó átlagos húsfogyasztás megegyezik a magyar fogyasztással, azonban a főzelékek, zöldség- és gyümölcs- félék aránya a táplálkozásban lényegesen kisebb, az étkezési struktúrája pedig egysíkúbbnak tűnik mint itthon. Az életkörülmények javulását mutatja az a nagyszabású lakásépítési program, amelynek megvalósulása egész Lengyel- országban látható. Hasonlóan a magyar viszonyokhoz, a lakásigények kielégítése itt is nagy gond. Az elosztási rendszer más mint nálunk, a lakást „Vas Köpi'' A modern Varsó HÉTVÉGE szarvasmarhaállomány fajlagosan (egy Hektár területre vetítve) nagyobb, mint nálunk, néhány növény termésátlaga (burgonya, cukorrépa, rozs) pedig magasabb. Mégis a lengyel gazdaságpolitika elhatározott szándéka, hogy változtatni kell a jelenlegi agrárstruktúrán. A célszerűség mellett a parasztság rohamos elöregedése (fiatalok városba költözése) is szükségessé teszi ezt. A tervek szerint önkéntes eszközökkel, gazdasági és szociális ösztönzőkkel igyekeznek arra hatni, hogy a magángazdaságokat fokozatosan társa- dalmasítsák. Persze ez előreláthatólag lassúbb folyamat lesz, mint ahogy hazánkban történt. A kibontakozásnak a jelei azonban már mutatkoznak azokban a társulásokban (állami gazdaság, szövetkezet, egyén), amelyek néhány helyen kísérleti jelleggel működve a nagyüzemi termelés feltételeit igyekeznek megteremteni. Az utóbbi négy évben a lengyel népgazdaság erőteljesen fejlődött, amit a nemzeti jövedelem évi 10 százalékos növekedési rátája is mutat. Ez tette lehetővé a bérek és szociális juttatások nagyarányú növekedését. Például 1971—74 között 9 millió dolgozó kapott béremelést, amely végső soron a jövedelmeknek ez idő alatt több mint 50 százalékos növekedéséhez vezetett. 1974-ben az egy keresőre jutó átlagbér 3164 zlotyt tett ki. Nyilvánvaló, hogy a vásárlóerő ilyen arányú növekedése nagy nyomást gyakorol az árualapokra. A kereskedelmi forgalom éppen olyan élénk mint nálunk, és az átmeneti jellegű hiánycikkeken túl az ellátás — . Krakkó történelmi negyede-hosszúlejáratú törlesztésre vásárolják (szociális helyzet motiválja a vételárát). Egy új lakás négyzetméterenként kb. 5000 zlotyba (kb. 4000 Ft-ba) kerül. A vételárat több évtizeden át lehet törleszteni. Aki tíz évvel rövidebb idő alatt, vagy készpénzben fizet, 20—40 százalékkal olcsóbban jut lakáshoz. Az elosztás szocialista elveinek érvényesítése mellett azonban megtalálhatók a „normától” eltérő és a végzett munkához mérten aránytalanul magas jövedelmek is. Az ilyen módon keletkezett személyi tulajdon túlzott mértéke ellen — ugyanúgy mint nálunk — sikeresen lép fel a kormányzat. Például: a 700 ezer zlotyt meghaladó vagyonok (villák, hétvégi házak, jachtok), különadó alá esnek, az örökölt vagyon után pedig örökösödési adót kell fizetni. Természetesen nem ezek a „melléktünetek” jellemzik a mai Lengyel- országot, hanem a fejlődésnek azok a megnyilvánulásai, amelyek az új üzemek, kultúrházak, és lakónegyedek sokaságában léteznek Varsótól kezdve valamennyi lengyel városban. Minden látogatóban mély benyomást kelt a hagyományoknak az a tisztelete, amely a történelmi múlt emlékeinek megőrzésében nyilvánul meg. Ezek közé tartozik a il. világháború során elpusztult varsói és gdanski óvárosok, a varsói királyi palota újjáépítése, amelyhez a hazai lengyelek sok száz millió zlotyval, a külföldön élő lengyelek pedig több száz millió dollárral járultak hozzá. A régi városok megújítása a lengyel nép hazafias érzéseit, a független lengyel államiság megteremtésének jelképét fejezi ki. Ismert tény, hogy Lengyelország a másfél évszázados rabság után csak az I. világháborút követően vált ismét független állammá és alig húsz éves létezése után a második világháborúban óriási pusztulást szenvedett. Nem véletlen, hogy legyei barátaink érzelmi kötődése az „új haza" fogalmához és egyben a történelmi múlthoz oly szoros. A magyarokkal való találkozás során gyakran hivatkoznak a közös történelmi kapcsolatokra, a két nép közötti immár hagyományos barátságra. Mint érdekességet említem meg, hogy még a horthysta Magyarország reakciós vezetése is tiszteletben tartotta a két nép több évszázados barátságát, amelynek az egyik konkrét megnyilvánulása volt, hogy a fasiszta támadás következtében összeomlott Lengyelország idemenekült katonái Magyarországon megkülönböztetett és elfogadható bánásmódban részesültek. Közülük sokan Magyarországon keresztül jutottak el és csatlakoztak az Észak-Af- rikában harcoló lengyel csapatokhoz. A más szocialista országból érkező számára meglepetést okoz a vallásos emberek nagy száma, a katolikus egyház befolyása és szerepe. Énnek a lengyel sajátosságnak magyarázatát mindenekelőtt a történelmi előzmények adják. A katolikus egyház papjai az ország porosz—orosz—osztrák hármas felosztásától kezdve a második világháború idejéig, nagyfokú szolidaritást találtak a gyakran elnyomott lengyel néppel. A második világháborúban a fasiszták közel 3000 papot öltek meg koncentrációs táborokban, illetve a megszállás során; Az antifasizmus és a béke megőrzése az a pont, amelyben a lakosság és az egyház egymásratalál és amelyet a politika irányításánál is figyelembe kell venni. Természetesen az egyházi érdekeknek megértése feltételezi ugyanakkor azt is, hogy az egyház nem. folytat a rendszer ellen irányuló politikát, vogy harcot. több tízezer párt és tani dolgozót érintett. A tanác felépítése egyébként eltér miénkétől. Ugyanis egy rég bi törvény szétválasztotta e mástól a népi tanácsok lasztott és adminisztratív s: veit. A tanácselnöki tis 1974. január 1-től mindenül Lengyel Egyesült Munkás) megfelelő szintű pártbizoti gának első titkára tölti be sadaími funkcióként. A jel légi átszervezéstől az ügyii zés egyszerűsítését, a dem ratizmus növekedését és a rületi gazdasági tervezés irányítás hatékonyságát vár A pártkongresszusra való i készületek során természete mindenütt — most már az közigazgatási beosztás megfelelően — kell meg lasztani az új párt és tani testületeket. Nem kis fela az, amelyre a lengyel be taink most vállalkoztak: e is a politikai és szervezeti i készítés a gyors és haték végrehajtás érdekében ki párt- és kormánybizottsó alakítottak. Lengyelországban az utóbbi hetek jelentős eseménye volt az a közigazgatási reform, amit június elsejével hajtottak végre. Alapjában véve arról van szó, hogy az eddigi háromlépcsős közigazgatást kétlépcsős szerkezetté alakították át. Az alsó szinten 314 járást megszüntettek, ugyanakkor azonban az eddigi 17 nagy területű vajdaság (megye) helyett 49 új közepes nagyságút alakítottak ki. A reform — mint minden ilyen méretű átszervezés — lényeges káder és személyi mozgással járt, amely A Lengyel Egyesült Munl párt a tervek szerint ez év cemberében tartja VII. ko resszusát. A politikai mu most az egész országban nagy esemény előkészítésé jegyében folyik. A négy é' ezelőtt történt változások jelentős fejlődés követke be a párt vezetési stílusát a belső demokratizmusát általában a lenini normák vetkezetesebb alkalmazását A látottak alapján megerc dik bennünk az a meggye dés, hogy a Központi Biz ság első titkárának, Gie elvtársnak meghatározr amely szerint: „a nemzet ji élet- és munkakörülményei a megteremtésében látjuk szocializmus fő célját... p tikánk középpontjába állí a dolgozó ember jólétét és talónos fejlődését" — jelszó valósággá válik. Ez az év Lengyelország : mára a mérlegkészítés i Befejeződik az ötéves terv a VII. kongresszus felad lesz többek között, hogy aj tervciklus főbb vonásait m határozza; „a népgazda dinamikus növekedésének modernizálásának, a dolga életkörülményeinek jeler javítása" — jegyében. Kív juk, hogy ennek a feladat lengyel barátaink, elvtársi sikeresen tegyenek eleget! A főváros egyik új közlekedési csomópontja A mai Lengyelország mc dandó benyomásokat és éli nyékét nyújt az idelátogc számára. Az ország szebb szebb vidékei, a havasol nyúló hegyei, smaragdzöld i zői, végeláthatatlan erdői, vai, tengerpartja; mint mint ősi városai, katedráli „a második Lengyelország” i dern városnegyedei, a mac ba nyúló varsói kultúrpalc útjai, gyáróriásai egyaránt pezsgő ütemű gyors fejlődés a hagyományok nemes ötve téré utalnak. Nekünk, mag roknak külön is örömet jel ez, hiszen barátságunkat évszázadok közös történe múltja és az utóbbi harrr esztendő együttes küzdel az azonos társadalmi rends; hez való tartozásunk ke csolta megbonthatatlanná I DR. NAGY JÓZSE fi mai Lengyelország
