Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-21 / 168. szám

Milyen lesz Pécs az ezredfordulón? Milyen lesz a város jövője? Milyen lesz a jövő városa?

Ami a legbiztosabbnak látszik: a városfejlődés szükség- szerű, megállíthatatlan folyamat. A falut, a csendet, a forrásvizet nem lehet visszaálmodni. De hogy részleteiben milyen lesz a jövő városa, arról csak különféle elképzeléseink lehetnek.

A város jelenlegi formáját apvetően meg kell-e változtat- , vagy a mai város a fokoza- s átépítéssel, átvihető, át- enthető a XXI. századba is? in-e fölső határa annak, így mekkora az optimális vá- s? Lehet-e a város méreteit rlótozni? Szalagház vagy to- nyház épüljön a városban? nikor már lakásonkint egy ipkocsi lesz, még mindig el- igjuk-e az autókat, vagy igyjuk az utcán? Milyen mér- kben különüljön el egymás- I az autóforgalom és a gya- gosforgalom? Mikor jön a ozgójárda? A csőposta? Mién legyen a jövő lakása? Az »ítész csak keretet, szerkeze- t, vázt adjon? A falak legyeik elmozdíthatok, változtatha- k? A teret a lakó alakítsa ki ényei szerint? De ki tudja, ilyenek lesznek ezek az Ígérek 2000-ben?

Az urbanizáció, az emberek irosba áramlása objektív tör- íny, de ezzel párhuzamosan ízlelhető egy másik törekvés, kertvárosiasodás, a családi ázak, a víkendházak, a nyaraik építésének igénye. Az emir civilizált, összkomfortos la- ist akar magának. De hol kar ebben élni? Az új lakóteleken, vagy különálló, kertes ;aládi házakban? A kifelé romlást a városból az autó (terjedése is segíti. Ha az emer családi házat nem építhet, kkor legalább víkendházat, /aralót, hétvégi pihenőt akar lagának. A városok, a lakótelek körül a kertvárosok övezte egyre hízik, gyarapszik.

, jövőben melyik vágy, me- ik kívánság lesz erősebb? z, amelyik a városi kö- össégben tartja az embert, agy amelyik csigaként a házá- oz köti? Lehet-e a kertvóro- asodást korlátozni? Milyen lértékben avatkozhat be a várépítészet az emberek spon- in törekvésébe?

És legfőképpen: milyen lesz szocialista magyar nagyvá- 3S?

Londonhoz, Tokióhoz, New orkhoz képest Budapest is — alu. Pedig azt mondjuk — jogai —: világváros. A kétszáz- zer lakosú Pécs is a magyar iszonyok, a kelet-európai mé- etek között számít majd nagv- árosnak.

De ez csak az arányok kérése.

Ami izgat: mi különbözteti neg majd a kétszázezer lakosú ’écset egy ma épülő, ugyanakkora francia vagy olasz vá- ostól? Melyek az urbanizáció iltalános jelenségei, és mi az I többlet, az a specifikum, amit i-szocialista nagyváros föl tud najd mutatni?

A technikai problémák — izok, amelyeket a technikai ci- ilizáció vált ki, s amelyeket a echnika fejlődésének is kell negoldani — nagyjában közö- ;ek. A vízhiány, a levegőszeny- lyeződés, a közlekedés zsú- oltsóga . . .

De mi az a társadalmi-em- jeri érték, amivel a szocialista lagyvárosnak rendelkeznie cell?

A szocialista nagyváros alap- a az ember. Annak kulcsa, íogy milyen lesz a szocialista lagyváros, abban van: milyen esz a szocialista ember. A :echnika és az urbanizáció elRészlet a szerző NAGYVAROS SZÜLETIK című, Pécsről szóló szociográfiai kötetéből, amely a Magyar- ország felfedezése sorozatban a Szépirodalmi Könyvkiadónál hamarosan megjelenik.

Pécs az ezredfordulón

idegenítő hatását a szocialista városfejlődésnek a fejlettebb társadalmi viszonyokkal kell legyőznie.

Miben rejlik a kapitalista és a szocialista városfejlődés különbözősége?

A szocialista nagyváros életében, jövőjében az emberi szempontokat kell uralkodóvá tenni. A modern városépítészeti elképzeléseket a társadalmi valósággal kell szembesíteni. Az ellentmondásokat a nyilvános viták oldhatják föl. A technikai, a pusztán gazdaságossági szemléleten a humánum érdekeinek kell győzni. Csak a városépítészet hiböszá- zaléka nő, ha az irodaházakban születő tervekbe, döntésekbe az emberek nem tudnak beleszólni, ha csak makett-asztalokon, kis példányszámú könyvek modell-fotóin találkozik velük. Szükség van a város- építészet, a városrendezés terveire, de azokat a társadalom mindenkori mozgástörvényeivel kell konfrontálni. A szocialista nagyvárosnak meg kell őrizni az egyén szabadságát és a közösség emberi arcát. A szocialista nagyváros megszületésében nem láthatunk csak technikai problémát. A mai és a holnapi város azzal válik szocialista nagyvárossá, ha benne a humánum számít a legnagyobb értéknek.

... A Gergely-naptár szerint ma október 2-a van, Petra napja. A Nap k.el 5 óra 44 perckor, és lenyugszik 17 óra 22 perckor. . . Csaknem egy esztendőn keresztül figyeltem a város életét, hallgattam szívműködését, vizsgáltam érrendszerét, mértem vérnyomását. Megálltam az emberekkel beszélgetni, belestem a kapualjakba, leültem az irodákban, megfordultam a munkahelyeken, az üzemekben. Meghallgattam a panaszkodókat, örültem az eredményeknek, vizsgáltam a statisztikai számoszlopokat, elmélyedtem a távlati tervek tanulmányozásában.

De nem hallgathattam meg mindenkit, nem látogathattam el minden gyárba, elsiklott a szemem bizonyára fontos adatok fölött, elhanyagoltam sok személyes impressziót, mellőztem a lírai ellágyulást. Talán több hangsúly esett a fejlődést akadályozó hibákra, a visszahúzó erőkre, mint a nyilvánvaló eredményekre, a valóságos értékek fölmutatására. Talán élesebb fénybe került a bosz- szantó hiba, a kiküszöbölhető gyarlóság, mint a jogos elégedettségre okot adó eredmény.

Mit akartam egy éven át? Kerestem Pécs mai „jelentését", a magyar városfejlődésben a többi városnak is fölmutatható tanulságokat, lehetőségeket. Tanulmányoztam a város arcát, valóságos életét, a magyar urbanizáció általános és egyéni vonásait. Kérdéseket akartam megfogalmazni az elmélkedés és az irodalom határán. Ami harag és indulat a sorok közé vegyült, azzal is a megjobbulást, a szocialista várost, a harmonikusabb életet akartam szolgálni.

De nem kívántam tételeket megfogalmazni, szabályokat, törvényeket alkotni, a szaktudományok körébe vágó ítéleteket hozni. És nem akartam a puszta benyomásoknál sem megmaradni, a valóságot „re- gényesíteni", szépirodalommá formálni. Az olvasót mindig társként éreztem magam mellett, aki az itt talált jelenségekre ráfényképezi a maga tapasztalatait és ismereteit.

Egy éve kezdtem el a könyv írását. Egy éven át kutattam a város arcát.

Tíz-tizenkét hónap nem nagy idő a város életében. Most, hogy elbúcsúzom tőle, mégis legalább utalnom kell rá, egy év alatt is mennyit változott.. .

Az új városközpontban elkészült a KÖJÁL új székháza. épül a megyei tanács új székháza, folyik a szakszervezeti székház, az ifjúsági ház építése ... Lerakták már az új pécsi szálloda, a Szigeti úti üzletsor, az új, nagy, belvárosi áruház alapjait. . . Megkezdődött az új pécsi nyomda építése, a porcelángyár rekonstrukciója... A Sopianae gyárnak új gazdája lett. A kacifántos nevű Élelmiszeripari Berendezés- és Gépgyártó Vállalat megszűnt, és a pécsi gyáregységet beolvasztották az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Részvénytársaságba. A gyár az élelmiszeripari gépek gyártását fokozatosan leépíti, és a jövőben vákuumtechnikai gépek gyártásával foglalkozik ... A

város központi segítséget kapott az útépítésre, a helyi közlekedés megjavítására ... Remény van arra, hogy a tanács a jövőben a lakásépítések területelőkészítő munkáihoz is központi támogatást kap . . .

— Jó passzban van a város — mondta a pécsi akadémikus a városba látogató kollégájának, amikor az álmélkodva szemlélte a változásokat.

Egy esztendő alatt is mennyi minden történt a város életében !

Megkezdték a pécsi múzeumutca kialakítását: a Káptalan utcában a Zsolnay kiállítás mellett megvalósul az Uitz Béla-, a Martyn Ferenc- és a Vasarely-gyűjtemény állandó bemutatása . . . Megnyílt a Csontváry Múzeum . . . Javult a város levegője: elhordják a salakdombot, a gázműben megszüntették a kokszgyártást . . . Reggelenkint előbb érkezik meg az újság . . .

Kis és nagy dolgok oldódtak meg . . . Rajokban költöznek be az emberek a kertvárosi lakótelep házaiba, s több évi szünet után ismét lesz Pécsett filmszemle... A Rózsa Ferenc utcában a vasutat átívelő felüljáró betonkígyója egyre hosz- szabbra nyúlik, s a szomszédságunkban megnyílt az új szolgáltató ház... Új gyár kezdte meg működését: a híradástechnikai gyár új munka- lehetőségeket kínál, s az új pécsi telefonközpont jóvoltából néhány hónapja lakásomból közvetlenül tárcsázhatom pesti barátomat. . .

Egy évet lépett előre a város az úton, hogy igazi nagyvárossá, „regionális székhellyé" vgl- jék.

Még nem az.

Minden reggel hat óra tizenkét perckor indul el Pécsről a Mecsek-expressz, hogy utasait — hat-nyolcszáz embert — a fővárosba vigye, akik ügyes-bajos dolgaikat csak ott tudják elintézni.

. . . Fönt állok a Misinatetőn, a tévé-torony erkélyén. Az 534 méter magas hegyet a kilátó még további 76 méterrel toldja meg. Alattam a város nyújtózkodó utcái, tarka tetői, a hegy zöld hullámai. Mintha repülőgépről látnám a tájat. Az új lakótelepek gyufás-skatulyá- nyi házai a makett-asztalok figuráira emlékeztetnek. A szerpentinen kígyózó autóbusz araszolva mászik. A szőlők közé szórt palatetős házak kavicsként csillognak.

Lassan besötétedik. Este van. Lent kígyóinak a fények. A város felölti az utcák neonból szőtt gyöngysorát. A szikrázó, pislogó, villogó, hunyorgó, szétpattanó fények: egy minden este megismétlődő tűzijáték fényei.

Nem tudom magamba fojtani: Milyen szép mindez! Milyen jó itt lenni!

Hirtelen úgy érzem, talán boldog is vagyok ...

Most elalszanak bennem a gondok. A magasból nem látni az árkokkal fölhasított utcák sebét. Láthatatlanná zsugorodik a lakótelepek körül terjengő por. Az üvegfal mögött nem érzem a szennyderítő bűzét. Innét felülről az az asz- szony sem látható, aki a temető végén kioson, és a sírokról összeszedett virágokat a temető kapujában holnap újra eladja.

Tudom, sok félelem, aggódás a jövőtől: alaptalan. Amikor megvalósul a terv, kiderül, hogy jó; amikor elkészül a kétHÉTFŐTŐL SZOMBATIG

heti

bel

politikai

össze

foglalö

Bár a véletlen műve, mégis képletes: hétfő este közli az Országos Választási Elnökség a képviselőválasztás végeredményét - hét és fél millió szavazat a Népfront jelöltjeire —, kedden vándorgyűlésre ülnek össze a közgazdászok Szolnokon, amelynek központi témája — a pénzügyminiszter előadásában - gazdaságunk fejlettsége, szerkezete, a külgazdaság új jelenségei közepette. Mind szélesebb közvélemény érti meg: a nagymértékben megváltozott világpiaci körülmények érzékenyen érintenek bennünket, új, nehezebb feltételeket szabnak számunkra.

Nem arról van persze szó, hogy számos helytálló gazdasági törekvésünket ne folytassuk, éppen ellenkezőleg, ezeket erősítenünk kell, hiszen kifizetődők az új feltételek között is, mint például a magyar- szovjet alumíniumegyezmény, amelynek kedvező eredményeiről csütörtökön tárgyal a Minisztertanács. (Kiderült, hogy nemzetközi összehasonlításban is egészen jó már az alumínium felhasználási „fejadagunk": 11 kilogramm.)

ISMÉT

MEZÖGAZDASAGI VÁSÁR

Tehát ismét — mint minden új és régi helyzetben — előtérben a gazdaság: hogyan lehetne „kigazdálkodni” amire szükségünk van? Tanácskoztak hát a számítástechnikusok, a mezőgazdasági termésbecslők

— az eddigi hazai nyilatkozatok meglehetősen derűlátók, csak a sok „ború”, zivatar meg ne ártson! —, s azt is bejelentették: öt évi szünet után, augusztus 29-én ismét megnyitja kapuit az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár. (Rövidebben nem lehetne?)

Néhány évforduló is a mezőgazdaságra, illetve a falura irányította a figyelmet. Megemlékeztek a faluvillamosítás és a falu-vízellátás korszakos változásairól. Az előbbire a 75 éves Magyar Elektrotechnikai Egyesület hívta föl a figyelmet, emléktáblát avatván az elsőnek, illetőleg utolsónak villamosított Mátészalkán, illetőleg a szomszéd Aporligeten, Sza- bolcs-Szatmárban. Az Országos Vízgazdálkodási Bizottság pedig megállapította, hogy napjainkban jóval több mint kétmillió falusi lakos élvezi a korszerű vízellátást.

BALERINÁK, SZÉP SZAVAK

Az élet azonban nem egyhangú, mert nemcsak a vegyitervezés jubilál, hanem az Állami Balett Intézet is 25 éves - bár a balerinák korát nem tartjuk számon. És hogy van érzékünk a régebbi dolgok iránt is, bizonyítja, nagy figyelemmel hozzáfogtak az Alföld egyetlen épségben fennmaradt XI. századi templomának helyre- állításához Szabolcs községben. Az ezeréves templomot I. István építtette 1032-ben. És hogy páratlan kincsünk, nyelvünk szépsége se menjen veszendőbe, ápolván a nyelvi versenyt, Zalaegerszegen kiosztották a díjakat a „Hazánkról szóljatok szép szavak" verseny nyerteseinek.

MILYEN CIPŐBEN?

Egyébként magam is örömmel konstatálom feljegyzéseimet vizsgálván, hogy mennyire nem csupán Budapest a visszavisszatérő színhelye az említésre méltó eseményeknek. Csak példaként ismét: legutóbb az ünnepi játékok programadása kapcsán került szóba Szeged; mostani hírünk pedig a város országos hírű karnagyáról, Vakedve fogadott épület, beleillik a tájba.

Itt van ez a tévé-torony is! Amíg épült, hányán mondták: „Elcsúfítja a Mecseket. . . Agyonnyomja a várost..." S amikor építés közben néhány belső lépcsőfoka meglazult, és lezuhant a toronyból? „Sose fog elkészülni .. . Nem lesz ember, aki föl mer menni rá..."

Vasárnap van. Lent hosszú sorban állnak az emberek a lift előtt, amely hárompercen- kint, tízesével a kilátó karéjáig repíti őket. Aki a városból fölnéz a toronyra, úgy érzi, mindig itt állt a hegy hátába szúrva. Ugyanúgy hozzátartozik már a városhoz, mint a dóm, a hőerőmű kéményei, a salakhegy, a havihegyi kápolna.

Nem kell) tartani a legmeré- szebB" városrendezési elképzelésektől sem. Ezekből születik a jövő.

De a tervekhez görcsösen ragaszkodni sem érdemes, a különféle városrendezési koncepciókban hinni sem kell nagyon.

A város nem marad az, ami jelenleg. S bizonyára különbözni fog attól is, amilyennek ma elképzeljük. A tervek segítik a jövőt. S a valóság korrigálja majd a terveket. A város csak olyan lehet, amelyben benne kavarog a múlt és a jelen, mindaz, ami volt, és amire lehetősége lesz.

Álmodunk egy másik, a jelenleginél is szebb városról. De a várost mindig nekünk, az embereknek, az éppen városlakóknak kell megvalósítani. A város nem várhat kívülről és felülről segítséget. Magának kell megteremtenie és megtermelnie javait és értékeit.

Gondtalan lesz Pécs jövője? Aligha. A szénbányászat sorsa átmenetileg befelhőzte a város életét. De a puszta nyers- anyaghiány nem tartóztathatja föl a fejlődést.

Pécs addig él, amíg élni akar, amíg meg tudja teremteni életföltételeit.

Körbesétálok a kilátó betongallérján. Mintha egy óriási kéz emelne magasba, és dajkálna. Fölöttem a torony antennái zömmögnek. Az esti műsor képeit sugározzák.

szy Viktorról szól, aki nyugalomba vonulván megkapta a város emlékplakettjét és a tanács alkotói díját. És hadd tegyem hozzá: természetesen továbbra is bírja a publikum nagyrabecsülését. Másik szegedi hír: Petri Gábort, az ottani I. számú Sebészeti Klinika igazgatóját, a kiváló tudóst, akinek munkássága a szívsebészetre és a szervátültetésre is kiterjed, nevezték ki a Szegedi Orvos- tudományi Egyetem rektorának.

Végül következzenek szokványos nyári híreink. Benépesültek az ifjúsági táborok; az idősebbek s kevésbé panaszmentesek örömére pedig, újabb SZOT-szálló nyílt Hévízen. Végül pedig: ankétot rendeztek a cipők minőségéről, a gyakori hibákról — leválik, megbomlik stb. — és elhatározták . . . vagy ebben már nincs semmi rendkívüli?

HÉTVÉGE

a

Lantos Miklós: Szigeti városrész