Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)

1975-06-18 / 165. szám

Dunántúlt napló 1975. június 18., szerda Mit re/f az őriül barlang? A Baranya megyei Idegen- forgalmi Hivatal barlangkutató csoportja Vass Béla főmérnök vezetésével 1960 óta végez tervszerű felderítő munkát a Mecsek hegység nyugati részén található karsztos jelenségek számbavételével a feltételezett orfűi barlang feltárása céljá­ból. Több száz olyan felszínre szakadó nyílást — víznyelőt — vettek számba, amely a mély­ben húzódó, ma még feltárat­lan barlangokba vezet. E víz­nyelők jelentős része az orfűi vízfő-forrást tápláló — mintegy tizenöt négyzetkilométernyi — vízgyűjtő területén található, azonban arra, hogy a kutatók a mélybe ereszkedve kövessék a víz nyomát, csak tizenhárom alkalmas. Közülük legjelentő­sebbek az 50 méter mélységű „Jószerencsét'' aknabarlang és a 44 méteres Achilles víznyelő. Szemben a Víz fő-forrással A barlang feltárására több elképzelés, terv született az el­múlt években. Ezek közül egyik: a vízfőforrás felől bejutni a barlangba. A feladatat táró­hajtással és búvárok bevoná­sával próbálták megoldani a barlangkutatók, azonban a nagy mennyiségű víz — öt év átlagában napi tizenegyezer köbméter — és a búvárok útját záró szifon csak 160 méter elő­rehaladást tett lehetővé. A kí­sérlet mégis eredményesnek mondható, mivel a búvárok ál­tal mért huszonegy méter víz­mélység és a vízfőforrás napi vízhozamának ismerete alap­ján megépülhettek az orfűi mesterséges tavak, szóbajöhe- tett a vízfőforrás bekapcsolá­sa Komló város vízellátásának rendszerébe. Lejutni a barlangba A barlangkutatók figyelme ezek után ismét a vízgyűjtő te­rületén számbavett víznyelőkre terelődött. Több éves fáradsá­gos munkájukat elemezve ösz- szeáll a kép, mely szerint a vízfőforrás három ágon, a szá­razkúti, a szuadói és a körtvé- lyesi ágon táplálkozik. Ezek együttes hossza lévonalban — a víznyelők alapján - hét kilo­méter. Az újabb kísérlet meg­kezdéséhez a felszíni folyók ta­nulmányozása adott alapot. Ugyanis minden folyóra jel­lemző, hogy az alsó szakasz vízzel telített, a középszakasz a leglátványosabb és a felső szakasz befolyókra, patakokra és csermelyekre ágazik. A föld­alatti folyók esetében ez még következetesebben kell hogy ér­vényesüljön, mivel az alsó sza­kasz átengedő képessége meg­határozott. Egy csapadékosabb időszakban, pl. felhőszakadás, a középszakasznak kell hosz- szabb ideig a nagy mennyiségű vizet tárolnia. Ezt igazolja az is, hogy zápor, felhőszakadás után a vízfőforrás vízhozama csak több nap elteltével állt vissza az átlagra. Tehát hatal­mas mennyiségű többlet táro­lására alkalmas üregrendszer húzódik a mélyben, s több mint valószinű, hogy valahol a földalatti folyó középszakaszán. Ebből született az elhatározás, mely szerint a vízfőforrást táp­láló ágak valamelyikének köze­pén kell keresni a barlang feltárásának kulcsát. így fordult a kutatók figyel­me egyre jobban — a vízfőfor- rástól 1334 méter távolságra — a Szuadó völgyben már szám­bavett víznyelőre. 1965. decem­Cseppkövek a Táborteremben. bérében víznyomjelző kísérletet végeztek elméletük igazolásá­ra. A víznyelőbe két köbméter fluorescinnel festett vizet ön­töttek, mely hat nap elteltével megjelent a vízfőforrás vízében. Tíz körömmel A siker fellelkesítette a bar­langkutatókat, akik vasárnap­jaik és fizetett szabadságuk je­lentős részének feláldozásával, szerény technikai lehetőségeik mellett szinte tíz körömmel mé­lyítették tovább az „Achilles nyelő" ősi vízjáratát. Az elne­vezés a feltárandó barlang lebsebezhetőbb pontjára, az Achilles sarokra utal. Több éves megfeszített munkával 44 méter mélységig jutottak — közben 20 méterre a föld alatt egy tíz­szer tíz méter alapterületű, 440 köbméter térfogatú üreget is feltártak, a Tábortermet. A nyelő alján omladékanyagba kerültek a kutatók, ahol a kö­vek közt megpillantották a vi­zet, s a víz lassú áramlásából feltételezik, hogy a barlang vi­ze. Itt már olyan akadályok je­lentkeztek, melyek csak bányá­szati módszerek alkalmazásá­val győzhetők le. A Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal a Mecseki Ércbányászati Vál­lalatnak adott megbízást, hogy a Szuadó völgyből indított, harmincnyolc fok dőlésű, kb. 60 méter hosszú, lejtős vágat kihajtásával segítse elő a bar­langfeltárás munkálatait. A MÉV bányamérési osztá­lya által végzett mérések sze­rint a tervezett lejtős vágat a vízfőforrás szintje felett negy­venkettő méterrel és tőle 1334 méterre lyukad a barlangku­tatók által elért omladékos szakaszra. A lejtős vágathaj­táshoz szükséges személyi és technikai előkészületek meg­történtek. Elkészült a huszon­nyolc méter hosszú csúszda- és létralépcsősor, mely a völgy­ben lévő munkahelyhez vezet. A műút szélén áll a lakókocsi, a tíz köbméteres víztartály és ,a sűrített levegőt termelő komp­resszor. Helyszínen a villamos­energia, elkészült a telefon­összeköttetés és 16-án délelőtt megkezdte munkáját a MÉV III. sz. bányaüzem 219. számú brigádja Jerney Miklós bánya­technikus vezetésével. Bányászok a helyszínen A brigád első napja az elő­készületek jegyében telt. Rob­bantásra még nem került sor, mivel a repedezett kőzet ki­termeléséhez elegendő a csá­kány és a fejtőkalapács is. A bányászok úgy látják, hogy szokatlan, de csodaszép mun­kahelyen végezhetik izgalmas­nak ígérkező munkájukat. Iz­galmas volt az első műszak is, mivel a többszöri zápor elől menekülve kellett néhányszor megmászniuk a huszonnyolc méteres létrafeljárót. A munkálatok előrelátható­lag augusztus elején fejeződ­nek be és csak ezt követően születhet döntés a barlangfel­tárás további tennivalóira. A barlangkutatók bíznak abban, hogy a bányászok segítségével még ez évben lejutnak az or­fűi nagy barlangrendszerbe. Geisz Ferenc Keller Gábor felvétele 1 munkavédelem egészségügyi és gazdasági fényezd is A komlói tanács végrehajtó bizottsága rendszeresen foglal­kozik a tanácsi vállalatok mun­kavédelmi helyzetével. Leg­utóbb 1973-ban tárgyalták a témát, s a tegnapi végrehajtó bizottsági ülés egyik napirendi pontjaként ismét szerepelt a munkavédelem. A téma fontos­ságát bizonyítja, hogy az ered­mények ellenére bőven akad még tennivaló ezen a téren. A komlói Költségvetési üzemnél például 128 munkahelyi baleset jut ezer emberre egy évben, s ez jóval rosszabb például az állami építőipar megyei átla­gánál, ami csak 36 balesetet jelent 1000 dolgozónál egy év­ben. A munkavédelem elsősorban az emberek egészsége miatt fontos, de lényeges gazdasági tényező is, hisz a kiesett mun­kanapok számát megérzi a vállalati pénztárca. A Carbon- nál tavaly történt robbanás Kilencsxáx komiéi Ujj' cigány sorsa ■ A komlói tanács vb ülése például elvitt a nyereségből is. A végrehajtó bizottság meg­állapította, hogy néhány vál­lalatnál a munkavédelmi fel­ügyelőket túlterhelik más mun­kákkal, s kevés idejük jut fel­adatuk ellátására. Számtalan helyen a művezetőket bízzák meg a munkavédelemmel, pe­dig az ő feladatuk elsősorban a termelés irányítása, szerve­zése. Többet kell törődni a Ezer szállal a gyakorlathoz Rektor Prof. Dr. Ing. Kurt Fiedler a Lipcsei Építőipari Egyetemről Prof. Dr. Ing. Kurt Fiedler, a Lipcsei Építőipari Egyetem rektora egy hétig a pécsi Pol­lack -MiháIy Műszaki Főiskola vendége volt. A pécsiek, to­vábbképzés formájában, be kí­vánják vezetni főiskolájukon a szaküzem mérnökképzést, s eh­hez szeretnének ismereteket szerezni, segítséget kapni a lipcsei egyetemtől, amely e té­ren jóval előbbre tart. Az el­képzelések szerint hosszabb időre tanárokat és diákokat cserélnek. A következő lépés a pécsiek őszi viszontlátogatása, a szerződés megszövegezése és aláírása Lipcsében. Kedvező tapasztalatok Kurt Fiedler rektor, aki egy­ben az egyetemhez tartozó Szervezési Intézet tanszékveze­tője is, tapasztalatokat cserélt a pécsiekkel, s jó benyomáso­kat szerzett a főiskolán, mint megjegyezte, a műhelyeket és a laboratóriumokat irigyli tő­lünk, ők is örülnének hasonlók­nak. Mi elsősorban arról ér­deklődtünk, hogy az 1400 hall­gatót számláló lipcsei egyetem­nek, amely okleveles mérnökö­ket és építőipari mérnök-köz­gazdászokat képez, ezen felül gazdája az építőiparban dol­gozó szakmunkások és vezető káderek továbbképzésének is, — milyen kapcsolata van a min­dennapok gyakorlatával, az iparral? kapta, hogy készítsen szervezési szalagot óvoda, iskola építésé­re a hallei építőipari kombinát­nak. Ha elkészíti, megy a kom­binátba és ő vezeti a szalagot. Vagy. Lipcse déli részén, kül­fejtés miatt kerülőutat, új nyom­vonalat kellett kijelölni. A leg­jobb variációt az egyetem egyik hallgatója készítette, így ha végez, megy a közlekedéstech­nikai vállalathoz és ott váltja valóra saját elképzeléseit. Maga az egyetem is kap köz­vetlenül az ipartól kutatási fel­adatokat, amellett természete­sen közben alapkutatáso­kat is végez. További kapcsolat: az egyetem tudományos taná­csa mellett, mintegy annak alátámasztásaként, társadalmi tanács is működik, s ebben gyakorlati szakemberek ülnek (elnöke Lipcse legnagyobb épí­tőipari vállalatának vezérigaz­gatója). Ez a tanács a regio­nális szemléletű építőipari mun­ka kialakításában segíti az egyetemet. Határidők betartása A lipcsei egyetem rektorától végül arról érdeklődtünk, je­lenleg mi a legnagyobb gondja az NDK építőiparának, csúsz­nak-e náluk is a határidők? Nos, a gond, egyben a legna­gyobb feladat: intenzívebbé tenni az építőipari munkát. A következő ötéves tervben pél­dául 750 ezer lakást kell fel­építeni, 250 ezerrel többet, mint a jelenlegi ötéves tervben. En­nek, mivel csak minimális több­let kapacitásokat kívánnak lét­rehozni, egyedüli útja: a mun­kaidő és az állóeszközök jobb kihasználása (egy gép kihasz­náltsága 1,5 műszak, ami hoz­zánk képest önmagában is magas szám, s ezt még tovább akarják növelni), az anyagta­karékosság — gazdaságos köny- nyűszerkezetek alkalmazása, a raktározási veszteségek csök­kentése. Határidők? A határ­időkre normák vannak. Előfor­dul - főként vidéken — hogy kicsúsznak a határidőkből, ami a különböző építőipari kombi­nátok közötti felkészültségbeli különbségek következménye. Általában azonban betartják a határidőket, sőt, például Berlin­ben a normához képest rövi- debb idő alatt építenek. Miklósvári Zoltán Tervez és megvalósít A kapcsolatok, mint kiderült, igen sokrétűek, úgy is mond­hatnánk, rövidre zártak. Az egyetem már a felvételi előtt igyekszik arra szorítani a jelent­kezőket, hogy legalább egyéves építőipari gyakorlatot szerezze­nek, s ezt igazolni kell. Az egyetemi oktatás négy évét vé­gigkísérik a rendszeres nyári termelési gyakorlatok (a máso­dik év után építőtáborozás va­lamelyik nagy beruházáson). A hallgatók szakdolgozatuk, dip­lomamunkájuk témáját is szo­rosan a gyakorlatból merítik, egészen pontosan: a feladato­kat többnyire az ipari üzemek adják meg. Az NDK-ban, bár bizonyos választási lehetőség van, a végzett mérnököket az állam helyezi el a vállalatoknál. így gyakran előfordul, hogy a fia­tal mérnök diplomamunkájával ahhoz a vállalathoz kerül, amely a feladatot adta, így te­hát a diplomamunka azonnal hasznosul. Az egyik hallgató például az idén azt a feladatot A komlói iskolás kórus sikere Finnországban Több sikeres hazai és kül­földi fellépés után első alka­lommal szállt repülőgépre a komlói Kodály Zoltán Általános Iskola kórusának 66 tagja — hogy a lahti Lotila iskola meg­hívására — ellátogassanak Finnországba. A finn fehér éj­szakákon, a szaunán kívül a kedves vendéglátás nyújtott maradandó élményt a kórus kisdiákjainak. Lantos Józseffel, a Baranya megyei Tanács műve- Iqdési osztályának helyettes ve­zetőjével a tíznapos látogatás élményeiről beszélgettünk. — Megérkezésünk után a Lo­tila iskola udvarán dallal kö­szöntötték egymást a finn és a magyar gyerekek. Énekelve köszönték meg Lahti város pol­gármestere első helyettésének ebédjét, a finn himnusszal mu­tatkoztak be a lahti újság szer­kesztőségében, magyar dalok csendültek fel Helsinkiben, Si­belius sírjánál is, tehát elmond­ható, hogy a gyerekek végig­énekelték Suomit. — Nagyobb, esetleg önálló, egész estét betöltő fellépésük is volt? — A lahti koncertteremben, Orivesiben, egy nemzetközi ze­nei táborban is felléptek, ahol egyórás műsorukat felvette a tamperei televízió. Másfél órás önálló műsorukra zenei szak­emberek jöttek el és a finn­országi magyar külképviselet is jelen volt. Virágcsokrokkal kö­szöntötték Tóth Ferencet, Gólfi Ibolyát, a karnagyokat és kér­désekkel árasztottak el bennün­ket, köztünk Petneki Jenőt, az Oktatási Minisztérium főelő­adóját is. — Gondolom, elsősorban a Kodály-módszer érdekelte őket. A látottak alapján milyen ta­pasztalatokkal tértek vissza? — Orivesiben, a zenei tábor­ban egyszerre tanítják tanárok egymást a módszerre és a gye­rekeket a módszer segítségével énekelni. Általában elmondha­tó, hogy nagyon sokat átvettek tőlünk, de még eléggé a kez­detnél tartanak. Iskoláik nagyon jól felszereltek — és ami a leg­nagyobb élmények közé tarto­zik mindegyik csodálatos természeti környezetben van. H. M. munkavédelemmel — sum mázta végül is a testület — hisz a balesetek számának csökkenése ellenére, azok sú lyossága miatt nőtt a baleset miatt kiesett munkanapok szá ma. Megduplázódott a számuk Komló területén — a leg utóbbi felmérések szerint — 8—900 cigány él nyolc cigány telepen. Számuk jelentős, lét­számuk az elmúlt 15—20 év­ben a duplájára gyarapodott, A város életében egy rétegük állandó gondot okoz, ugyan­akkor a tanács és más szervek intézkedései kapcsán más ré­szük rendezettebb körülmények között él, becsületesen dolgo­zik. A végrehajtó bizottság teg­napi ülésén megtárgyalta azt a későbbi tanácsülés elé kerü­lő előterjesztést, amely a kom­lói cigánylakosság helyzetének javítására tett intézkedéseket értékelte és meghatározta a további feladatokat. Nagy gondot okoz ma nr — főként a rendőrségnek hogy Komló egyes körzeteiben — például a buszpályaudvar környékén — sokszor botrányo­san viselkednek a cigányok. Ej az a réteg — és az utóbb időben bevándorolt cigányok — akik rendszeresen összeüt­közésbe kerülnek a törvény­nyel. A komlói cigánytelepek kö zül a Kossuth-aknai, a vörös­hegyi, a kősziklai és a hát­földi telep ivóvízzel, villannyal el van látva, ezért a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy ezeket a telepeket kell fejleszteni. Ahol viszont nem biztosítható az alapellátás, az alapvető egészségügyi feltéte­lek, azokat a spontán kialakult telepeket meg kell szüntetni. Kimaradás az iskolából A Kossuth-aknai telepre azonban óvodába, iskoláb járnak a cigánygyerekek, i biztosítható az egészségügy ellátás is. Az iskolázottság p€ dig alapvető szempont a c gányság életkörülményeine javításában, mert nevelni else sorban a fiatalokat lehet, s he másutt, mint az iskolábar óvodában. Nem beszélve árrá hogy ma már a legtöbb mun kakor csak nyolc általánosse tölthető be, a cigányok közi pedig nagyon kevesen jutna , el a nyolc általános befejezé­séig. A Kossuth-aknai általá­nos iskolában például az 1964 —-65-ös tanévben beiskolázott 40 cigánygyerek közül csak 4 tanuló fejezte be a nyolcadik osztályt. r Építeni, de hogyan? Nem kis gond a putritelepek felszámolása. Államunk úgyne­vezett csökkentett típusú — szoba-konyhás — családi ház építésére 85 ezer forint köl­csönt ad 35 éves törlesztésre az építeni szándékozó cigá­nyoknak. Tény, hogy ebből az összegből még egy csökkentett típusú ház sem építhető fel, de az is tény, hogy a komlói tanács 28 vállalatot keresett fel ezzel a lehetőséggel, mindössze egy cigánycsalád fog építkezni. Tizenöt vállalat nem is adott választ a tanács levelére. A végrehajtó bizottság végű is abban állapodott meg, hogy konkrét intézkedési tervet ké­szít és fogad el a cigányla­kosság helyzetének további ja- vításá ra. Vánalhajtás a Szuadn- völgyben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom