Dunántúli napló, 1975. június (32. évfolyam, 148-177. szám)
1975-06-14 / 161. szám
Vajúdások; belső küzdelmek szép termékei Altorjai István képei Tizenhárom táblaképet mutatott be a közeli múltban Altorjai István, a Pécsett élő, fiatal festőművész. E képeket először a szigetvári várkápolnában, majd Budapesten, o Stúdió Galériában állították ki. A kritikus szem az első benyomások után ráhatások és utánérzések után vadászik. De mindenképpen az első benyomások azok, amik végül is meghatározzák a véleményt, amik konkrétan és markánsan fogalmaznak. Ahhoz, hogy Altorjai képeiről véleményt mondjak, egy kissé el kell rugaszkodni a kiállítás anyagától. Van ugyanis néhány meghökkentően szép, mesterien megfogott, érett alkotása — a bemutatott tizenhárom olajfestmény zöme viszont számomra nem adta azt az élményt, ami kitörölhetetlen nyomot hagy az emlékezetben. Témaválasztása széleskörű érdeklődésre enged következtetni. A bányászélet körében még nem mozog otthonosan, alaposabb átélésre van szüksége ahhoz, hogy igazán szép bányász-témájú képeket fessen. Mellette szól viszont az a körülmény, hogy nem régen foglalkozik a bányászokkal, s az, hogy tájélményeit olyan líraion, olyan merészen és nagyvonalúan viszi képre, bíztató jel arra, hogy egy idő múlva tökéletesen értse a bányászélet lényegét. Az az érzésem, hogy legnagyszerűbb játéka a csendélet. Még a tájképein is felfedez a szigorúság egy-két megoldatlan felületet, a csendéletein minden négyzetmilliméter eleven, szerves része a megkomponált képnek. Megmunkált, szakmailag Is kiválóan megoldott képek ezek — a Stúdió Galériában is láthattunk egy tükrös csendéletet, amely megfogalmazásában egyszerű, színeiben mértékletes, de nem kicsinyes, egyszóval: szép. Van-e jellegzetes, egyéni hangja? A bevezető néhány gondolat arról szól, hogy a kritikus szem ráhatások és utánérzések után vadászik. Nem vitás, hogy a hosszadalmas nyomozás megtalálja főiskolai mesterének, Főnyi Gézának a hatását. Egy kis belemagyarázással a nagy elődök kezenyomát is ráfoghatjuk. De ez egyáltalán nem lehet elítélő rá nézve. Ugyan ki vonná ki magát — pontosabban, ki az, aki ki tudja vonni magát — a nagy elődök és a keze- vigyázó mesterek hatása alól? Egy művészi magatartás, a lényeg, s annak Altorjai megfelel. Fiatal művész, tehetséges művész, önmagához és témáihoz szigorú, nem fest sokat, képei nagy vajúdások, belső küzdelmek után jönnek világra. Egész ars poeticáját az igazmondás jelenti, s ennél szebbet nem tűzhet maga elé senki. Tehetségét fémjelzi az is, hogy Derko- vits ösztöndíjat kapott, hogy felfigyelnek rá másutt is. Kiállításához csak elismerő gratulációt fűzhetünk, további munkásságát pedig a befogadók szigorúságával és szeretetével figyeljük. Kampis Péter Kiállítás az építők napjára Június 7-én, szombaton 11 órakor nyitotta meg dr. Görcs László gimn. igazgató, a Baranya megyei Tanács V. B. Múzeumi és Műemléki Albizottságának elnöké a JPM Néprajzi Osztályán azt a jubileumi kiállítást, amely a következő — nem éppen rövid — címet kapta: A „ Pollack Mihály" Építőipari Technikum és Szakközépiskola Honismereti Szakköre Dél-Dunántúl népi építészetéért. DEBITZKY ISTVÁN 25 éves igazgatósága és szakkörvezetői tevékenysége komoly eredményeket hozott a pusztuló (magyar és nemzetiségi) néprajzi kincsek megmentésében: Zala, Somogy, Tolna és Bács-Kiskún megye 24, Baranya 43 községében végeztek felméréseket az iskola diákjai - az egyéni és team-ekben végzett munkák 1970-1974 között soksok megyei és országos I—II—III. díjat nyertek el a megyei bontásban meghirdetésre került országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatokon, és a helikoni ünnepségeken is öregbítették intézményük hírnevét a „pollákosok”. A kiállításon igyekeztem bemutatni munkájuk sokszínűségét: a felmért 225 lakó-, és 140 gazdasági épület mellett néhány szakrális objektum is szerepel pályázataikban — a meghívó-katalógus címlapján is ilyen kapott helyet (a XVIII. században állított, többször felújított, s most 1947-es formájában felmagasodó mozsgói harangláb). Nem vészharang-kongatás, amit a pollákosok csináltak — a vészharangot a műemlékvédelem és a néprajzi múzeológia húzta meg —, hanem mentés: mentették, ami nyilvánvalóan veszélyben van, illetve azt, ami veszélybe kerülhet a közeli jövőben. Mégis jogosnak éreztük a kiállítás jelmondataként kiírni ,,a népi műemlékek nevében" a Hemingway-regény mottójának utolsó sorait: „. .. sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól!" (John Donne, 1572-1631). Az a mentőakció, melybe a pollákosok bekapcsolódtak, óriási jelentőségű: felméréseik, épület-rajzaik és -fotóik (melyeknek negatív-anyaga a múzeum néprajzi gyűjteményét gazdagítja), valamint leírásaik és a berendezési tárgyak, eszközök rögzítései mind-mind új információt jelentenek a tudomány számára! n I 111 A munka és a kiállítás jelentőségét mi sem bizonyftja jobban, mint az, hogy csütörtökön az ICOMOS (az ENSZ múzeumi és műemléki csoportja) magyarországi konferenciájának résztvevői nézték meg, július közepén pedig az országos Honismereti Akadémia pécsi rendezvényeinek vendégei tekintik meg a bemutatót... Az MSZMP körművelődési határozatai, a készülő közművelődési törvény, a XI. pártkongresszus széliemében született e kiállítás — az öntevékeny, amatőr csoportok és a szaktudományok együttműködésének gyakorlati megvalósítását kívánja példázni bemutatónk: a szakkörnek nyújtott segítség (szakmai támogatás, téma-kijelölés) kölcsönösen gyümölcsöző eredményeket hozott — a „pollákosok" a népi műemlékek védelmében, megmentésében kiemelkedő helyet foglalnak el, s munkájuk eredményei nemcsak a pályázatokban, hanem a múzeum néprajzi osztályának gyűjteményeiben is szerepet játszanak. A kiállítás előterében egy csodálatos színgazdagságú bukovinai székely szőttes mellett helyet kaptak a Néprajzi Osztály tárgyi és foto-gyűjteményét bemutató tablók is — ezeken a „pollákosok" anyaga is szerepel...! Kiállításunk augusztus 3-ig tekinthető meg: szeretettel várjuk az érdeklődőket. Nemcsak egy szakkör működésébe kapnak bepillantást, hanem a népi kultúra azon részébe is, amely leginkább pusztulóban van: a polgárosulás, majd az ezt követő, egyre gyorsuló ütemű szocialista átalakulás megváltoztatja falva ink külső képét is. E pályázatok a régi falu megőrzendő értékeit tárják a látogatók elé: a lakóházak, pajták, présházak, disznóólak, szilvaaszaló-kemencék, templomok és haranglábak bemutatásával arra intenek, hogy nem minden elvetendő, ami régi, az ősök bútorai nemcsak tűzre való lomok, hanem mai életünk részei is lehetnek, és a paraszti építkezés (technikából adódó) formai megoldásai segíthetnek feloldani a mai építkezés (időnként jelentkező) egyhangúságát is! Mándoki László ZENÉLŐ PÉCSI UDVAROK, TETTYEI ESTÉK Pécsi nyár A Kulturális Rendezvények Irodája munkatársai gazdag programot állítottak össze a nyárra. Az utóbbi tizenöt évben nem volt ilyen sokszínű nyári műsor, mint amit ezúttal kínálnak a tervek. Most már csak arra van szükség, hogy az időjárás is besegítsen. A Zenélő Pécsi Udvarok hangversenyei több helyszínhez kötődnek. A volt Turist-udvar, eztán már mint a Minaret Étterem udvara, a Kamaraopera előadásoknak ad helyet. Június 21-én, 23-án és július 25- én kerül sor egy-egy előadásra. Két kamaraopera szerepel mindhárom alkalommal a műsoron. Egyik színházi ősbemutató. Láng István: A nagy drámaíró című operáját Karinthy Frigyes ismert humoreszkje alapján írta. A másik mű, Donizetti ritkán hallható egyfel- vonásosa, a Rita. A Barbakán-kertben a Jeu- nesses Nemzetközi Zenei Tábor tagjai adnak egy délelőtti hangversenyt, július 20-án, vasárnap. A Kulich Gyula utcai Kisegítő Foglalkoztató Iskola felső udvarán, a Székesegyház régi apostol szobrainak háta mögött mutatkozik be a dijoni Trió d'Anches első pécsi kamarahangversenyén. Ugyanitt rendezik meg a Nemzetközi Zenei Tábor záróhangversenyét, július 30-án, amit a hagyományokhoz híven Sándor János vezényel. Új helyszínnek számít a Reneszánsz Kőtár is. A múzeum igazgatósága úgy tervezi, hogy a zenei rendezvények szünetében és a kezdés előtt lehetővé teszi, hogy a közönség a kiállított faragott kövek között sétáljon. Itt rendezik a dijoni Trió második hangversenyét, amikor a Mecsek Fúvósötössel kiegészülve adnak műsort július 7-én. Június 19-én az IXILON amatőrfilmstúdió díjnyertes filmjeit vetítik zenekísérettel a kőtárban. Július 27- én délelőtt Jeunesses-koncertet ad itt a zenei tábor soknemzetiségű muzsikus gárdája. Dr. Varga Gyula immár országoshírű zenés diasorozatát, a Vallomás Pécsről-t július 13-án este vetíti a kőtárban. Augusztus 16-án pedig a pécsi Reneszánsz Együttes lép közönség elé a Reneszánsz Kőtárban reneszánsz dalokkal és muzsikával. Újjáélednek a hangulatos Tettyei Esték is. A Pécsi Balett táncosai kezdtek izgalmas kísérletbe, az Arma Jazz Quartett társaságában. Június 30- án és július 21-én este IMPROVIZÁCIÓK címen adnak sok tánccal teletűzdelt hangversenyt, a romok között. A koreográfiát Móger Ildikó készítette. Hagyomány már a diaporá- ma-vetítés a Tettyén. Ezúttal is Tám László sorozatai kerülnek közönség elé július 8-án. Július 14-én a miskolci Ma- nézs Színház vendégjátéka keretében az Ólálá című operettparódia van műsoron, amelynek egyik szerzője a mind népszerűbbé váló Bereményi Géza. Augusztus 9-én Mészöly Katalin magánénekes és Labancz Borbála színművész tartanak Ballada-estet. Augusztus 25-én a pécsi Amatőr Színpad a Tety- tyén mutatja be új produkcióját. Maeterlinck: Vakok című egyfelvonásosát adják. Film az olasz munkások sorsáról Fiatváros alattvalói A reménytelenség piszkosszürke színei fogadják a fiatal Fortunatot Torino pályaudvarán. A rohanó emberáradatban fel-fel villanó gyermekarc mennyei derűt tükrözve igyekszik a káromkodásoktól, lökdösődéstől, izzadtságszagtól zsúfolt pályaudvari zűrzavarban nagy álma felé. Torino utcáin koromtól szennyes hófoltok fokozzák a film első képsorainak lehangoló látványát. A vidéki fiú hatalmas táskáját egyre tétovábban vonszolva jut el a FIAT cég boldogságot ígérő kapuja elé. A gyáróriás azonban nem a reklámokból ismert csillogó-vil- logó oldalát mutatja a nézőnek, mert Ettore S c o I a — a film rendezője — a közel sem káprázatos másik oldalra irányítja kameráját, ahol remény- vesztett munkanélküliek toporognak lucskos mocsokban a munkásfelvételi iroda ajtaja előtt. S keserű, semmibe ré- vedő szemekkel várják a lehetőséget: hogy munkát vállalhassanak. Szinte még meg sem érkezett hősünk pár nap leforgása alatt végigmegy a kilátástalan- ság valamennyi gyötrelmén. Megismeri az első éjszakákon szállást adó pályaudvar bizar világát, naplopókat, munkanélkülieket, tolvajokat, prostituáltakat. S ennek a furcsa kaval- kádnak örvényében felvillan szeme előtt a város minden pontján jól látható díszes neon- reklám : FIAT . . . FIAT . . . FIAT . . .! Az első élmények nyomasztó hatása alól menekülő fiút, mindenütt hasonló problémákkal küszködő emberek kísérik. Hiába talál egy gettó negyedben lakást, hiába tudja segíteni szüleit első keresetéből, a ki- látástalanság elemi erővel fogja körül. Az ellentmondások felismerése tanulásra ösztönzi, a magát megadni nem akaró fiút. Elhatározásával anarchista fiatalok céltáblájává válik, akik tulajdonképpen psak a kispolgári életforma ellen lázadnak, s a munkában, tanulásban nem látnak értelmet Fortunatonak is előbb-utóbb rá kell jönnie, hogy a futószalag mellett töltött robotban a munkások elfásulnak, s nem tehetnek egymásért semmit. A szakszervezetek és pártok szervezkedései jelenthetnek megoldást, de az állam gazdasági és politikai gépezete fölfalja őket. Napjai csupa rohanásba telnek: műhely—iskola—utazás- műhely. S mindennek célja a FIAT. Fáradtsággal és reménytelenséggel zsúfolt napjaiban egyre erősebben tör fel benne a honvágy, s a felismerés és tehetetlenség érzése kínnal tölti el . . . S másnap kezdődik minden elölről. A film drámai erővel ad betekintést az olasz munkások keserű és reménytelennek látszó sorsába. Dokumentumfilmes eszközei miatt nem hiányolhatjuk, hogy nem tud reménysugarat adni ifjú főhősének, mert alkotóinak szándéka nyilvánvalóan az: megmutatni és elgondolkoztatni. Méltán kapta a Nemzetközi Újságíró Szövetség I. díját és az olasz Filmkritikusok Díját. (Bagossy) A Mecsek kórus és a Spirituálé együttes műsora Kesöillallc c. népdalihletésű műve, Rautavaara érdekes, „beszédzenéjű” szójátéka, a Ludus verbális és az elmaradhatatlan Finn dal, Pacius műve. A 20. századi mestereket Kodály Zoltán, az erdélyi Szabó Csaba képviselte. Ismétléseket kitapsoló siker fogadta Herzl, zenei szakkifejezésekre épített, szellemes művéh az Olasz salátát, és méltó befejezése volt a koncertnek Thompson Allelujája, melyet még ráadásként Birtalan: Félre tőlem búbánat c. ellenállhatatlan tempójú népdalfeldolgozása követett. A Mecsek Kórus, mely ezzel a műsorával nyáron Rostockban vendégszerepei, fiatal, Képzett hangú, muzikális tagokból áll. A jó műsorválasztás mellett ez a zenei felkészültség teszi sikeressé az együttes szerepléseit, bár a kórus sajátosabb profiljának kialakítása még mindig várat magára. Szinte családias hangulatot keltett, hogy a Mecsek Kórus négy tagja — Komlói Spirituálé együttes néven — külön is fellépett. A már főiskolásként A varázsos nyári este és a szabadtér elmaradt hangulatáért a Doktor Sándor Művelődési Központ nagytermébe szorult első „Zenélő pécsi udvarok” hétfői hangversenyén bőven kárpótolt a Mecsek Kórus és a Komlói Spirituálé együttes színesen vonzó műsora. A műsorösszeállítást említem első helyen, mert a kórust betanító, vezénylő Tillói Aurél remekül ért az együttesének képességeit maradéktalanul tükröző, a közönség sokrétű igényét is jól kielégítő válogatáshoz. Az első részben régi muzsika csendült: Palestrina, Via- dana és a szólisztikusan is kitűnő tagokból álló kamarakórus tolmácsolásában Janne- quin. A finnországi vendégszereplés emlékét a finn szerzők alkotásai, köztük llmari Krohn nálunk már slágernek számitó A Mecsek vegyeskórus hírnevet szerzett négy fiatalember: Kunos István, Galyasí Géza, Nagy Ernő és Szabó Szabolcs — Komló város Tanácsának jóvoltából a bányavárosban kapott pedagógusi állást és így tovább folytathatták szerepléseiket, sikeres fellépéseiket. Ezúttal is elsősorban a műfaj alapos ismeretét, kitűnő stílusérzéküket könyvelhettük el értékként, azt, hogy szívvel-lélekkel, alkalmazkodó muzikalitással mutatták be régebbi és újabb számokból, a műfaj klasszikus darabjaiból összeválogatott, jól megharmonizált műsorukat. A nyári sorozat igényes, nagy közönséget vonzó műsorral indult, remélhetőleg a folytatás tartja ezt a színvonalat és az időjárás jóvoltából legközelebb már valóban a „Zenélő pécsi udvarokéban találkozhatnak a zenekedvelők. — dnt — HÉTVÉGEQ
