Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-24 / 140. szám
Alive# foglalkoznak az adjunktusok ? Érdekes tudományos konferencia, amelyet mi az adjunktusok konferenciájának kereszteltünk el, zajlott le nemrég a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett nappali tagozatán. Fiatal felsőoktatási intézményünk számvetést készíttetett fiatal adjunktusaival — mutatkozzanak be, ismertessék eddigi tudományos munkásságukat. Ahhoz ugyanis, hogy valaki tanársegédből adjunktussá léphessen elő, választott témájában komoly tudományos munkát kell végeznie. Mivel foglalkoznak az adjunktusok? Ebbe szeretnénk bepillantást nyújtani. Elvezetve olvasóinkat az egyetemre, ahol nemcsak a jövő közgazdászait oktatják és nevelik, de amely alkotó- műhely is, ahol az oktatók komoly tudományos munkába is merülnek, kutatásaik eredményeivel, nézeteikkel a közgazdaságtudományok elméletét gyarapítják, s ezzel együtt a mindennapok gazdasági épitőmunkáját segítik. Íme, a változatos témaköröket felölelő tudományos dolgozatok és szerzőik: dr. Barakonyi Károly: Számitógép és vállalati tervezés, dr. Harmath Zsigmondi Az „új baloldal" főbb közgazdasági nézetei, dr. Mach Péter: A hazai ásványvagyon értékeléssel és felhasználással kapcsolatos közgazdasági nézetek fejlődése az elmúlt 30 évben, dr. Pintér József: A termelési függvények vállalati alkalmazásának néhány kérdése, dr. Rekettye Gábor: A marketing gyakorlat és elmélet változása a tőkés országokban, Simon Józsefnél Sorba- rendezési problémák vizsgálata és alkalmazásuk az oktatás előkészítésében, dr. Sipos Béla: A vállalati prognóziskészítés néhány elvi és módszertani problémája, dr. Szabó Gábor docens és dr. Sántha Attila: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesülésének agronómiái, közgczdasági és társadalom, politikai vonatkozásai. Az egyetem a fenti tanulmányokat rövidített formában kiadványban jelenteti meg. Közgazdasági élet oldalunkon most e tanulmányokból adunk válogatást. Természetesen, csak részleteket villanthatunk fel. Miklósvári Zoltán Dr. Harmath Zsigmönd: Az „új baloldal” főbb gazdasági nézetei A hatvanas évek második felétől az Egyesült Államokban és a nyugat-európai fejlett tőkés országokban jelentkező politikai-ideológiai irányzatok, áramlatok közül az egyik legnagyobb hatást az „új baloldal” váltotta ki. Mi az „új baloldal?" Nem képez szerves eszmerendszert, nem is nevezhető mozgalomnak, mivel elméletileg nem egységes, nem megalapozott és szervezett mozgalom. Éppen ezért inkább eszmei, politikai áramlat elnevezés illik erre a jelenségre. Annak ellenére, hogy „csak” áramlat, szükséges elméletileg is megvizsgálni, mert ma már egyre inkább kiderül, hogy nem múló divat ez, sőt a fejlett tőkés országokban az értelmiség egy részénél tartós politikaiideológiai jelenség. E helyzet miatt egyre többször találkozunk olyan véleménnyel, hogy az „új baloldal” világáramlat, tehát nemcsak a fejlett tőkés országokban, hanem az elmaradott országokban (a „harmadik világban”), sőt a szocialista országokban is jelentkezik. Az „új baloldal” képviselői minden politikai-ideológiai és gazdasági kérdést a „harma- dikutasság” oldaláról közelítenek meg. E törekvés azonban nem új, hiszen ismeretes, hogy a „harmadikutasság" a kispolgárság politikai állásfoglaláséi jellemzi és ennek gazdaságitársadalmi okai vannak. Marx már 1846-ban Anyenkovhoz írott levelében Proudhont bírálva kifejti, hogy a kispolgárság mennyire „kétlelkű”, mennyire kedveli az ellentmondásokat, és ugyanakkor mennyire keresi az arany középutat. De Marx ugyanebben a levelében azt is leírja, hogy „a kispolgárság minden eljövendő szociális forradalom lényeges alkotóeleme”. A baloldaliság, mint politikai irányzat sem új jelenség. Szintén ismeretes, hogy a kommunista és munkásmozgalomban már a II. Internacionálé óta létező irányzat volt. Lenin a „Baloldaliság, mint a kommunizmus gyermekbetegsége” című művében igen élesen bírálta ezt az irányzatot, és ő is kimutatta, hogy ez az irányzat a kispolgári forradalmiság megjelenési formája. Mivel tehát az „új baloldal” társadalmi gyökerei történelmileg ismeretesek, ha e nem új irányzat újrajelentkezésének és létezésének okait akarjuk megtalálni, azokat a fejlett tőkés országok gazdasági, szociális és politikai viszonyaiban kell keresnünk. Kik képezik társadalmi bázisát? Az „új baloldal" képviselői mindenekelőtt az értelmiség meghatározott, nem állami és vezető gazdasági posztokon levő csoportjaiból és különösen a fiatalságból, annak is diák részéből kerülnek ki. Ezek a rétegek, csoportok az ún. középső rétegekhez tartoznak, amelyek a burzsoázia és a munkásosztály között foglalnak helyet, s a kispolgárság sajátos fajtáit képezik. Dr. Harmath Zsigmond számba veszi az „új baloldal” jelentkezésének főbb okait, visz- szatekint eszmei előzményeire a közgazdaságtudományban, rámutat a neomarxizmussal való kapcsolatára, majd ismerteti az „új baloldal” főbb közgazdasági nézeteit, azt, hogy milyen közgazdasági kérdésekkel állnak szemben a modern polgári közgazdaságtannal és a marxista politikai gazdaságtannal. Végül ismerteti, hogyan bírálja az „új baloldal" a mai gazdasági valóságot. A piac és a központi irányítás kérdése. Az „új baloldal" mindkettővel szemben áll. A piacot és a központi irányítást minőségi jellegzetességeitől elszakítva vizsgálják, mindkettőt általános kategóriának tartják. Nem vizsgálják meg azt, hogy ezek a kategóriák mennyire szükségesek a szocialista gazdaságban. A központi irányítást azonosítják a bürokráciával, az etatizmussal. Ugyanakkor nem tudnak megfelelő más megoldást sem javasolni, vagy a gazdasági romanticizmus „javaslatait” veszik át (visszatérés a kisárutermeléshez), vagy az etikai szocializmust hirdetik (megkülönböztetnek „hamis" és „igazi" szükségleteket, de azt, hogy mi a „hamis” és az „igazi" szükséglet, azt ők határozzák meg, tehát szubjektív kategória). A központi irányítást is morális okok miatt vetik el, mivel az szerintük egy szűk, bürokratikus réteg érdekeit szolgálja. A központi irányítás és a piac szerepének elvetése ugyanakkor sajátos ellentmondáshoz vezet náluk. A gazdaságban ugyanis a decentralizáció szükségességét hirdetik, s ugyanakkor elvetik a piacot. (Ez az ellentmondás pl. konkrétan a jugoszláv gyakorlat megítélésénél jelentkezik: elvetik a jugoszláv gyakorlatot, mivel a decentralizáció mellett szerepet kap a piac is, de azt már nem vizsgálják meg, hogy megvalósítható-e a jugoszláv gyakorlat piac nélkül.) Követelik az „élet minőségének" javítását, de azt központi irányítás nélkül akarják megvalósítani. Az anyagi ösztönzés problémája. Mereven szétválasztják az anyagi és erkölcsi ösztönzést. (Ez a nézet jelentős hatással volt pl. az 1960-as években Kubában, ahol ezt Che Dr. MacH Péter A hazai ásványvagyon értékelése A szerző a hazai ásványvagyon értékeléssel és felhasználással kapcsolatos közgazdasági nézetek fejlődésével foglalkozik az elmúlt 30 évben. Részletek a dolgozatból: Napjainkban a fejlett tőkés országokban gondos számvetést készítenek az egyes (különösen az energiaipari alap-) nyersanyagkészletekről, latolgatva azok mennyiségét, kitermelésének gazdaságosságát, prognózisokat készítenek az egyes ásványi nyersanyagféleségek várható kereslet alakulásáról a termelés bővítésének függvényében, mérlegelik egyes alapanyagok tekintetében a helyettesíthetőség lehetőségeit stb ... A gazdasági szempontok érvényesítése az ásványvagyon értékelésében és felhasználásában a szocialista országokban objektív szükségszerűségként merül fel. A múltban az ásványvagyon értékelésére a kutatás, a termelés és a felhasználás összehangoltságának hiánya nyomta rá a bélyeget... A felszabadult Magyarországon a meginduló földtani kutatás egyfelől korlátozott adatmennyiséggel, másfelől kizárólag ismeretesség szerint és naturális határokkal osztályozott készletadatokkal rendelkezik ... A gazdaságfejlesztés akkori szakaszában, gazdasági értelemben, átmenetileg háttérbe szorult az ásványvagyon gazdálkodás. Ebben a szakaszban a hangsúly azon volt, hogy gyorsan hozzunk létre az egyes ásványmedencék készleteinek ismeretében bányászati kapacitásokat és nagy ütemben bővítsük azokat A gazdasági megfontolásokra sem idő, sem választék nem állt rendelkezésre. A hatvanas években, de különösen az évtized második felében egyre inkább tért hódítanak az ásványvagyon megítélésében a közgazdasági megfontolások ... Az elmúlt 4—5 évben az ásványvagyon-gazdáiko- dásban érvényesülő közgazda- sági szemléletben jelentős változás ment végbe. Tisztázódtak az egyes alapelvek az ásvány- vagyon-gazdálkodás további- Idegeimre megy ez a fickó, már a harmadik beadványt írja a tüzelőanyag gazdaságosabb felhasználásáról Közgazdászhumor fejlődése szempontjából; körvonalazódtak a megoldandó feladatok; megindult a széleskörű kutatómunka az egyes ásványi nyersanyagok földtani készleteinek gazdasági értékeié, sére... A szerző végül azt a következtetést vonja le: Az eddigi lépések csupán az alapelvek tisztázásáig és a problémák felvetéséig vezettek. Az eddigi elméleti és gyakorlati kérdések egymással összefüggő megoldása a közeli jövőben megvalósítandó szükségszerűség. A gazdaság tervszerű irányítása a fejlődés jelenlegi szakaszán már igényel egy köz- gazdasági elveken alapuló komplex ásványvagyon-gazdálkodási. Guevara kezdeményezésére meg is akarták valósítani a gazdaságban.) A profitot is általános kategóriának tartják, s a szocialista országokban azonosítják a nyereséggel, azt állítva, hogy a szocializmusban ez a kapitalizmus restaurálásának egyik megnyilvánulása. Az anyagi ösztönzés szerepének lebecsülése újabb ellentmondást eredményez náluk: a decentralizációt tartják szükségesnek, ugyanakkor egyenlősítésre törekszenek az elosztásban. A fogyasztás problémájának megítélése. Az „új baloldal” szerint a kapitalizmus fő problémája ma, hogy fogyasztói társadalommá vált. Ezt általánosan vetik fel, s ezért újabb ellentmondás jelentkezik náluk: a kapitalizmusban tehát az a probléma, hogy túlzott mértékű a fogyasztás, ugyanakkor az egyenlősdiért folytatnak harcot az elosztásban. A fogyasztással szemben az „élet minőségét" állítják ők is előtérbe, szerintük ezzel lehetne a túlzott fogyasztás problémáit megoldani. Az „életminőség" megvalósításához arra van szükség, hogy a hamis szükségletek (manipulált szükségletek) helyébe a reális szükségletek kerüljenek, de a reális szükségletek tartalmát nem tudják ők sem meghatározni. Dr. Szabó Gábor-Dr. Sántha Attila: Mire ügyeljenek az egyesült A szerzők dolgozatukban a mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesülésének agronómiái, közgazdasági és társadalompolitikai vonatkozásaival foglalkoznak. Megállapításaik időszerűek, hiszen Baranyában az egyesülések az országosnál előbbre tartanak. Dr. Szabó Gábor a megszilárdítás tennivalóit az egyesülést követően a következőkben összegezi: 1. Növelni kell az üzem- és munkaszervezés színvonalát. 2. Megfelelő területfejlesztési programmal összhangban ki kell dolgozni a szövetkezet konkrét fejlesztési tervét. 3. Az egyesülés évében lehetőleg tartózkodni kell a túlzott mértékű beruházásoktól, s a rekonstrukciós megoldásokra célszerű helyezni a hangsúlyt. 4. Nagy gondot kell fordítani a közös és a háztáji gazdaság szerves kapcsolatainak erősítésére. 5. Fokozott gondot kell fordítani a termelőszövetkezetek belső irányításának és ellenőrzésének továbbfejlesztésére. 6. A szövetkezeti demokrácia erősítése és továbbfejlesztése a legfontosabb feladatok közé tartozik. A több ezer hektáros, nagyméretű tsz-ekben új lehetőségeket és fórumokat kell biztosítani a tagság alapos tájékoztatása, illetve véleménynyilvánítása érdekében. (Munkahelyi értekezletek, részközgyűlések, üzemi újság stb.) Dr. Sántha Attila az egyesülések technikai-technológiai feltételeit illetően ezt a következtetést vonja le: Az egyesülés eredményeként létrejövő gazdaságban az üzemgazdasági modell kidolgozásakor, az ágazati szemléleten túllépve az üzem egésze szempontjából legoptimálisabb ágazati méretekre, és annak eredményes működését biztosító technikai megoldásokra kell törekedni. Azaz, meg kell konstruálni részben a meglévő géppark, részben a gépbeszerzési lehetőségek figyelembe vételével azokat az üzemi géprendszereket, amelyek a növénytermesztési ágazatok gépesítési követelményeit különböző vertikális és horizontális gépi elrendszerek kombinációjával elégíti ki. A tervezési folyamatban tehát nem az adott ágazatokra kialakított géprendszerek más ágazatban való felhasználását kell keresni, hanem eleve úgy kell tervezni a géprendszert, hogy az meghatározott területű növények szántóföldi munkáinak ellátására alkalmas legyen.Dr. Sipos Béta: A vállalati prognóziskészítés Korunkban a visszatekintő elemzés már nem elegendő. Hasznos következtetéseket levonhatunk ugyan abból, hogy a múltban mit hibáztunk, milyen helytelen döntéseket hoztunk, de elengedhetetlenül szükséges a vállalatgazdasági folyamatok jövőbeni bekövetkezésének vázolása, vagyis prognosztizálása. Lenin többször rámutatott a tervek tudományos prognosztikai előkészítésének szükségszerűségére. Lenin útmutatásai ma is érvényesek. A vállalatok gazdálkodásának eredményessége napjainkban egyre inkább attól függ, hogyan készülnek fel a jövőre. Megnőtt a perspektivikus gazdálkodás jelentősége, létrejöttek az előrebecslés feltételei, így a prognóziskészítés érthetően a figyelem középpontjába került. A prognóziskészítés során követett elapelv a következő: ha bizonyos meghatározott feltételek évényesek, valószínű, hogy valamely konkrét esemény be fog következni. A prognózissal szemben a vállalati terv azt irányozza elő, hogy meghatározott feltételek esetén minek kell bekövetkezni, és azt is, hogy kinek mit kell tennie ennek érdekében. A terv értelmezési tartománya szélesebb a prognózisénál, ugyanis a terv legalább implicit (rejtett) formában magába foglalja a prognózist is. A tervezés alapja az alternatívák közötti választás. Az egyes alternatívák közötti választást éppen a prognózis teszi lehetővé, mivel az egyes változatok eredményességét valamilyen módon értékelni kell. A terv ebben az esetben is implicite magába foglal egy prognózist. Eléggé nyilvánvaló, hogy a prognózis nem helyettesítheti a tervet még hosszú távon sem, de megalapozhatja azt. A prognózis megelőzi a terv készítését és ugyanakkor a terv döntéseinek az előrelátást teszi lehetővé. A szerző ezután ismerteti a vállalati prognózis funkcióit, a prognózisok elkészítésének alkalmazható technikáját, s bemutat egy konkrét modellt, amellyel a kisegítő-kiszolgáló létszámot prognosztizálja egy gépipari vállalatnál. Dr. Barakonyi Károly: Számítógép és vállalati tervezés Érdeklődéssel tekinthetünk a témára, hisz most vagyunk az ötödik ötéves tervciklusra való készülődés időszakában. A szerző a dolgozat összefoglalójában ezt írja: A vállalati tervszámítások során nagy adattömeg kezelésére, összetett számítások gyors elvégzésére van szükség. A vállalati környezet és a vállalati környezet és a vállalati belső összefüggések megfelelő modellezése igényes matematikai apparátus kezelését igényli. Optimális vállalati tervek kidolgozása hagyományos eszközökkel egyre kevésbé biztosítható, növekszik az igény a korszerű számítástechnikai eszközök kiterjedtebb alkölmazása iránt. Ugyanakkor, a számítástech- ka oldaláról közelítve a problémát, a számítógépek hatékony alkalmazása integrált információrendszerek szervezését követeli meg, A tervezés információrendszerét is ezen belül kell kialakítani, figyelembe véve a közgazdaságtan és a számítástechnika közötti határtudomány, az informatika törvény- szerűségeit. Ezek várhatóan hatással lesznek a tervezési szemléletünkre is: az így kialakított tervek szorosan kapcsolódnak a vállalati irányítás szabályozási köreihez, erősödik a komplex jelleg, a modellek, modellrendszerek alkalmazására való törekvés. A kétféle megközelítés egybevetésével kialakított számítógépes tervezési rendszerektől várhatjuk végső soron azt, hogy a vállalat egésze szempontjából is optimális megoldást eredményezzenek.
