Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)
1975-05-10 / 126. szám
Európa zokogva és mámorosán ünnepelt Beszélgetés Godó Ágnes hadtörténésszel, a hadtudományok kandidátusával 1945. május 9-én történt Mindenki másképp emlékezik. Van, aki minden elérhető dokumentumot elolvas, megnéz, körüljár. És van, aki lezárta ezt a kort, ami persze önámítás. A valóság, a történelem tanulságai elől senki nem képes elzárkózni. Tudata mélyén benne él az a kép is, amikor Európa zokogva és mámorosán ünnepelt, amikor a gyász, a fájdalom és az ujjon- •gó öröm hullámai egyetlen nagy közös tengerré váltak ezen a napon, a béke első napján. Mekkora hullámokat vert és micsoda mélységekbe látott ebben a tengerben külön a nők, az anyák szenvedése — ki a megmondhatója? Nem véletlenül ők rikoltották először a világba: „Soha többé...!” Talán ez vezetett el, talán sok más egyéb is Godó Ágneshez, akiről semmit nem tudtam azon túl, ami a könyveiből kiderül. Legendák és ferdítések nélkül Godó Ágnes hadtörténész, a hadtudományok kandidátusa. Három kötete forog közkézen: A Horthy-rendszer katonai ideológiája; a Drávától a Mu-_ ráig (Az I. Bolgár Hadsereg harcai Magyarországon 1944— 1945.), és a Magyarok a jugoszláv népfelszabaditó háborúban. Az utóbbi kettő hadműveletek, történelmi csaták, hadmozdulatok — eseményszálak és mozaiklapok — rekonstrukciója a maguk történeti hátterével és történelmi összefüggéseivel; hazai és külföldi levéltárak forrásértékű adataival; visszaemlékezések, vallomások, hadműveleti okmányok összevetésével: a mezítelen valóság feltárásával. Harmadik kötete különösképpen jelentős számunkra. Első ízben tárja fel ugyanis a mintegy kétezer — többségében mindmáig ismeretlen — jugoszláviai magyar partizán és ellenálló igaz történetét, és ad hiteles képet a második világháború alatti magyar—jugoszláv antifasiszta kapcsolatok valóságáról. Legendák és ferdítések nélkül. A felszabadító harcok tudományos igényű és szakszerű leírása, elemzése alapján szerzőjében nemcsak tudóst, hanem egykori partizánt vagy legalábbis antifasiszta ellenállót sejthet az olvasó. Pedig nem így van. Godó Ágnes a Győzelem Napját 16 éves kislányként élte meg valahol Pozsony környékén. Erről, s a későbbiekről, munkahelyén, • a Hadtörténelmi Intézet egy apró szobájában beszélgettünk. — Az emberek bizonyos helyzetekbe beleszületnek — mondotta. — Az apám tizen- kilences vöröskatona volt, amit persze nem vert nagydobra. Mégis, valahogy egészen más légkörben éltünk ott, nem kellett félni attól, hogy a szomszéd meghallja, mit mondunk ... Csehszlovákiában Tiso fellépéséig legális kommunista párt működött: itt értek az első hatások. Nem volt az tudatos eszmélés, de a nyílt Szókimondás, a meg nem al- kuvós, az őszinteség ott ivódott belém — ma is ilyen vagyok. És nem hiszem, hogy a munkámhoz, a második világháború kutatásaihoz másképp is lehetne közelíteni... Kivételes életűt Jó másfél évtizede foglalkozik a felszabadító harcok több sajátos területével. Számomra ma is egy kicsit megfoghatatlan, hogyan lép egy fiatal lány katonai pályára, és hogyan lesz később a hadtudományok nemzetközileg elismert szakemberévé, a délkelet-európai felszabadító harcok tudós kutatójává. Esete a maga kuriozitásában is egyedülálló: a Varsói Szerződés tagállamainak egyetlen női hivatásos hadtörténésze, Szófia, Zágráb, Belg- rád, Varsó, Prága hadtörténeti levéltáraiban — a budapestiről nem is szólva — már régi ismerősként üdvözlik. Jól beszél több idegen nyelvet Bejárta a dél-dunántúli és délkelet-európai felszabadító harcok színhelyeit: szemtanúk és volt harcosok, partizánok sokaságával beszélt; tábornokok, egykori parancsnokok és az ellenfél egykori főtisztjei — akiket még életben talál — a kozultánsai. Kivételes pálya, kivételes éltút, amely nem itt, jóval messzebb kezdődött. A Lenin Intézetben végzett, miközben egy merész ötlettel honvéd-kollégistaként a tiszti iskolát is elvégezte. Filozófia tanár volt a Katonai Politikai Akadémián. 1956 novemberétől 1957. májusáig karhatalmi szolgálatot teljesített. Majd külpolitikai újságíró a Néphadsereg című lapnál. Itt érték at első hatások a II. világháború katonapolitikai, hadsereg-történeti és hadászati témaköreit illetően, különös tekintettel a bolgár hadsereg magyarországi harcaira. Elhatározta: a maga teljességében felkutatja ennek a történetét. Terve 1959- től lehetővé is vált: a Hadtörténelmi Intézet munkatársa lett. Három eddigi kötete után az utóbbi években a Magyar— lengyel németellenes és antifasiszta kapcsolatokkal foglallalkozik. Ez, mint hangsúlyozta, a maga kivételes bonyolultságában ismét sok sajátosan újat tárhat fel a tudomány és a két nép nemzeti tudata számára. Ennek a munkának viszont záloga a valóság teljes, pontos és kíméletlenül őszinte feltárása, ami nem mindig fájdalommentes ... A tudós nemegyszer legendákat zúz össze. — Nem vitatom: szükség van azokra is, de a legendák maradjanak meg a szépirodalomban ... A tudomány tényekkel dolgozik. A forrásanyag pedig gyakran kevés, hiányos. Nem egyszer előfordul, hogy valaki cikkben, visszaemlékezésben stb. leír valamit, — ahogy „hallotta” és ez már bizony forrás lesz... A nagy hézagokat kevés adattal összekapcsolni bizony igen komoly felelősség. Ahol ez hiányos vagy nem elég tudatos, rendszerint legendák születnek. Itt van pl. a Pécsett igen jól ismert Fábián Béla-ügy. Nem a barcsi hid „robbantásakor” halt hősi halált, hanem egy hónappal később a bolmányi harcokban ... Sokan megsértődnek, ha utólag feltárjuk a valóságot, pedig a tudomány nem tehet mást. Ez a feladata. A belgrádi levéltárban 1941-től a harcok teljes anyaga megvan: följegyzések, jelentések, távmondatok; naplószerűen, pontos adatokkal, veszteséglistával stb. Utólag sem könnyű... Aki ezt a munkát végzi, naponta átéli a háborús epizódok borzalmait. Utólag sem könnyű átélni... Magyarországon ezt a munkát, a felszabadító harcok kutatását alig néhányon végzik, egyikük nő, családanya. Vajon milyen érzés lehet megsárgult dokumentumokiban, és megrendítő visszaemlékezésekben felidéznie a múltat? És egyáltalán hogyan látja női szemmel az akkori asz- szonyok, nők helyzetét, szerepét? — Nem választom külön a nőket. Embercentrikusnak tekintem a kutató munkát: mindig a „miért úgy és nem másképpen” objektív és szubjektív körülményeinek mérlegelésével: valaminek vagy valakinek a megítélésében. Nem vitatható, a nők mint anyák, feleségek, hozzátartozók, érzelmileg is a legtöbbet szenvedték el a háborútól. De ez természetes sajátosság, lelki alkat kérdése. A férfiak szenvedése is mérhetetlen volt, nem lenne igazságos ilyen alapon differenciálni. A nők helyzete viszont nagyon sokat változott a győzelem után. Május 9. a nők számára új perspektívákat nyitott... Amikor otthonáról, családjáról, gyerekeiről érdeklődöm, ez az energikus, határozott, lendületes beszédű tudósasszony három fényképet tesz elém. Nagyobbik fia most tölti katonaidejét, a kisebbik középiskolás. A harmadik kép a több, mint két évtizede hűséges, megértő társat, a férjét ábrázolja. Szemeiben kendőzetlen öröm, anyai büszkeség: közel háromórás beszélgetésünk alatt akkor láttam először ellágyulni Godó Ágnes hadtörténészt. A szobácskára lélegzetnyi csönd ereszkedett. Tekintetem az ablakon át a várbástya fényben ragyogó köveire, nagy monstrum ógyúcsöveire tévedt. Alant a Vérmező dús gyepén gyerekek labdáztak, s a sárga kavicsúton egy fürt apróság, egy bölcsődés csoport ballagott délelőtti sétáján. Wallinger Endre 1945. május 9-ének reggele Pesten munkával kezdődött. Fél hat tájt, kis csoport kanyarodott ki az egyik mellékutcából a Körútra, a Nemzeti Színiház elé. Lapátokkal, húzós kézikocsikkal. A járókelők közül többen felismerték a csapat tagjait: Cobbi Hilda, Gábor Miklós, Ladányi Ferenc, Bánki Zsuzsa, a Nemzeti művészei. A színház előtt szeméthegy van, annak látnak neki, azt hordják el a lóversenypályán levő szeméttelepre. Debrecenben a reggel megjelenő újság vezércikke: „Tüzet szüntess!” S alatta Juhász Géza verse: Béke. Már kora délelőtt nagy felvonulás az Aranybika előtt. Ezen a napon jelent meg az első betűrendes telefonkönyv. Könyv? Tizennégy oldalas, notesz alakú füzetke még. A József Központ — kézi kapcsolással — megkezdte működését: 5800 számot kapcsolt. A közönség kívánságára — így közli a BESZKÁRT — a 6- os villamost egész nap közlekedtetjük. Az egész nap: reggel fél hattól este fél nyolcig- ot jelent. A színházak délután zsúfoltak. Az esti előadásokat ugyanis délután tartják. Debrecenben a színházi plakát hirdeti: „A Csokonai Színház ma, szerdán, május 9-én Mo- liere: A képzelt beteg-ét adja, az előadás kezdete délután fél 6." A pesti Opera ma'délutáni műsora: „Díszhangverseny gyermekekért, előadás kezdete: 5 óra." A Nemzeti a Bánk bánt adja, de nem otthonában, hanem Budán. A Budai Színházban. Üj színház ez. Ta- polczai Gyula és barátai szervezték Budapest felszabadulása után a Feneketlen-tónál. A cisztercita gimnázium dísztermében. Első előadásuk Heyer- man Hermann halászdrámája, a Remény volt. Új színészt ismerünk meg, ahogy a kritikusok ezen a napon, május 9-én írják: „Bessenyei Ferencben 5 igazi drámai színésszel találkoztunk.” „Akar nevetni? — hirdetik a plakátok —, váltsa meg jegyét " Alfonso önálló matinéjára, az Omnia moziban. Az előadás , kezdete délelőtt 11 óra. „Ide- -. figyeljenek emberek!" •— ekkor hangzott el először a Szegedről Pestre gyalogolt komikus első önálló műsorában. „Szegeden a színházban voltam — meséli Alfonso —, a l Mosoly országában táncoltam, I a Hamletben játszottam, amikor hírét hallottam, hogy valaki megérkezett Pestre, aki feleségemmel Rawensbrückben s találkozott. Elindultam hát 3 Pestre." Ezen a napon halt meg — parentálja el a polgári lap — t „a férfidivat féltékeny őrét”, j Mangold Béla Kolost, a romok ; alá temetett úrivilág divatját, I Ezen a napon a györi lap „Ki ] tud róla?” apróhirdetései mel- ] lett ez is olvasható: Vászonért vagy pénzért öt-hat-hónapos í malacot vennék. A Baranya \ megyei újságban pedig: „Se- I besült magyar tiszt vagy kar- I paszományos unalmas óráit j felderítené jókedvű kislány. I Maroknyi bofdogság jeligére.” Szentesen meccsre készülnek, | az egylapos újság felhívást kö- I eöl: „Holnap, 10-én, csütörtö- I kön, a szentesi DISZ labdarúgó-csapata Kecskeméten ját- s szik. Indulás reggel 7 órakor ] a Városházától gépkocsival. I A felsorolt játékosok jelenje- I nek meg: Kovács, Koós, Vára- I di, Demeter, Géczy, Pákozdi, I Búzi, Gál, Babofka ... Nagy ; Lajos e'dző, Láng intéző." . A mai nap tette közzé a fő- j város polgármesteri hivatala a március 25-i népösszeírás ada- j tóit. A pesti oldalon negyed- j millióval kevesebb a lakosság, mint 41-ben volt: 663 380. A férfiak száma 160 ezerrel csökkent. A budai oldal összeírását I még nem fejezték be. Kőbányai György A felszabadító szovjet csapatok harcosai élelmet osztanak az elgyötört lakosságnak A győzelem zászlaja lobog Berlin felett 1945. április 25: Szovjet és amerikai katonák találkozása az Elba hidján 1944. június 6—12: Normandiai partraszállás, megnyilik a második front 1943. július 12: A szovjet csapatok ellentámadásával megkezdődik a világtörténelem legnagyobb páncéloscsatája Kurszknál
