Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-10 / 126. szám

Széchenyi felállt az országgyűlésen... Százötven éves az Akadémia Széchenyi István gróf, o „legnagyobb magyar” száz­ötven esztendeje állt fel Po­zsonyban a magyar országgyű­lésen és birtokainak évi jöve­delmét, hatvan-hetvenezer fo­rintot ajánlott fel tudós társa­ság alapítására. A közoktatás­ról és a nemzeti nyelvről szóló vitapontok tárgyalása közben így fogant meg a gondolat, s két év alatt 250 ezer ezüst fo­rint gyűlt össze. Megalakulha­tott a Magyar Tudományos Akadémia. A szabadság, előfeltétel Másfélszáz esztendő óta a magyar tudós testületben álta­lában két és félszáz kiváló em­berfő segít kitörni emberi ki­csinységünkből: segít ebben embernek, országnak s nem egyszer — néhány világraszóló magyar felfedezéssel, talál­mánnyal — az emberiségnek. Másfélszáz év minden kiváló emberének minden tudomá­nyos eredményét számba venni — lehetetlen. De illő és lehet­séges az Akadémia küzdelmé­nek fő vonulatait felrajzolni. Ezt a másfél évszázadot szinte teljesen végigkísérte a természettudományok és a hu­mán, vagy szellemtudományok párhuzamos haladása. Igaz, kezdetben hosszú ideig uralko­dott a humán terület így első­sorban a nyelvészet és az irodalom. Ez azonban az oszt­rák elnyomással szembeni küz­delem korában teljesen érthető volt. De akkor is éltek a ter­mészettudományok, sőt, maga Széchenyi is szorgalmazta mű­velésüket, — ebben a korát meghaladó tudományszervezői tisztánlátásban van „legna­gyobb magyar" voltának egyik alapja. Kialakult a magyar tu­dósok máig érvényes szemlé­lete is: a tudomány értékét közhasznán kell mérni. A tudomány természeténél fogva csak a szabadság köze­gében teljesedhet ki, hiszen pszichológiai alapjaiból kettő: a kétkedés és a kíváncsiság csak szabad társadalomban elégülhet ki igazán. Gondolko­dás-, szólás- és közlési szabad­ság nélkül igazában semmiféle tudományos kutatás nem lehet­séges, különösen nem szellem- tudományok kutatása. Ezért biztatta a magyar tudósokat az 1848-49-es szabadságharc. De annak rövid élete sajnos nem tette lehetővé az Akadémia megújhodását. Igaz, tudomány­történetileg szokványos helyzet alakult ki utána: a vezetőség behódolt a hatalomnak, vagyis a császári udvarnak, de a tu­dósok zöme azt kutatta, ho­gyan lehet ebből a helyzetből valamiképpen kibontakozni. A kiegyezésre aztán megerősöd­tek azok az erők, amelyek a közhasznúság elve alapján azt hirdették, hogy az ország fej­A közhasznúság mindig alapelve volt... lődése az ipartól függ, az iparé viszont a természettudomány fejlődésétől. Azt is hirdették, hogy a természettudományok nem veszélyeztetik a tudomány magyar nemzeti jellegét, hanem elősegítik azt. így először pró­bálták egymás mellé állítani az addig szembeállított természet- és társadalomtudományokat. Ez még akkor is eredmény, ha en­nek a szembeállításnak a nyo­mai egészen a legutóbbi évti­zedekig éltek. Fellendülés és mélypont A magyar tudomány felvirá­goztatta önmagát és ezzel az országot Hadd írjunk le csak két nevet, egy természettudósét mányos életbe: Eötvös Loránd, Fejér Lipót, Marek József, Bánki Donát, Zipernovszky Ká­roly, Kandó Kálmán. A második világháború vé­ge, a Tanácsköztársaság leve­rése, szomorú fordulópont a Magyar Tudományos Akadé­mia életében. Hiába nyitott új távlatokat a Tanácsköztársaság: átszervezést, alapszabálymódo­sítást, tudományos szövetségek alakítását, a természeti és mű­szaki tudományok erősítését, a humán tudományok maradi szellemének gyökeres korszerű­sítését, bukásával, az ellenfor­radalom felülkerekedésével az Akadémia nehezebb körülmé­nyek között, még maradibb szellemben folytatta munkáját. A területének és gazdasági ere­A tudományos élet decentralizációja jegyében Pécsett életre hív­ták az Akadémiai Bizottságot. A RAB székháza. és egy „humán” egyéniség ne­vét: Eötvös József és társai kidolgozták az első, hosszú időre szóló, kutatási tervet. Arany János pedig, mint az Akadémia főtitkára, költői te­kintélyével, tömegekre gyako­rolt hatásával állt e mellé a terv mellé, szemben a mara­diak felbőszült táborával. így aztán új alapszabályt dolgoz­tak ki az Akadémia számára és egyáltalán a testület kezdett az ország szellemi életének hang­adójává válni. Később, bizonyos belső har­cok következtében, kissé ha­nyatlott ez a tudománypolitikai irányzat, a kutatók száma azon­ban valójában növekedett és egyre több magyar név került be a nemzetközi természettudo­jének negyven százalékára csökkent ország tudományos élete is szegényes lett. Mégis ebben a nehéz korszakban is éltek nagy egyéniségek, s a tudósok zöme megkezdte a magyar tudomány bizonyos korszerűsítését. így hosszabb időre szóló kutatási tervet, a hazai kutatások koordinálását, a magyar nyelv védelmét szor­galmazták. Lehetővé vált Bar­tók Béla és Kodály Zoltán megindulása is. Az ország érdekében A harminc éves új hatalom, alapjaiban változtatta meg az Akadémiát. A társadalmi élet­nek minden területét új szel­Atom- jSllll csoda lámpa Az európai atomkonferencia pécsi szemmel lemben átfogó és a tervszerű­ség alapján álló népi demok­ratikus állam nagy lehetősége­ket adott az Akadémiának az ország életében. így hozzálát­hatott Eötvös József nyolc év­tizeddel korábbi terveinek meg­valósításához. Uralkodóvá lett a dialektikus és történelmi ma­terialista szemlélet. Ezzel füg­gött össze, hogy alapjaiban kellett az alapkutatásokat fel­lendíteni, illetve elindítani. A közhasznúság elve soha ilyen nyomatékot nem kapott. így az Akadémia közéletisége rendkí­vüli: gazdaságpolitikai dönté­sek kialakításában is szerepe van. Ezért természetesen nem­csak az alapkutatások, hanem az alkalmazott kutatások is fellendültek, az ipar és a me­zőgazdaság fejlődése érdeké­ben. Ez a hazai helyzet. S nemzet­közileg? A világon kétmillió tu­dós és kutatómérnök dolgozik, s ebből több mint egymillió a Szovjetunióban és az USA-ban, s az összes többi ország osz­tozik a maradékon. Pedig a tudományos-technikai erő nem is a népességszámtól függ: Nyugat-Európa össznépessége mindkét nagyhataloménál több, mégis valamennyi nyugat-euró­pai ország egyesített kutatási fejlesztési ereje mindössze ne­gyedrésze akár a Szovjetunió, akár az USA erejének. Egyenrangi félként A tudományszervezők általá­nos véleménye: ha egy kis or­szág nemzeti jövedelméből 1 — 2 százalékot tud már kutatásra és fejlesztésre áldozni, akkor lehetősége nyílik arra, hogy a két nagyhatalom után követke­ző, bármelyik közép- és annál nagyobb állammal egyenrangú tudományos-technikai félként tárgyalhasson. Magyarországon ez az arány már három száza­lék. Földessy Dénes Április utolsó hetében az Európai Atomenergia Társulat első konferenciájának résztve­vője volt Kövesdi János villa­mos-gépészmérnök, a Mecseki Ércbányászati Vállalat dolgo­zója, aki a MTESZ képvisele­tében volt Párizsban. — Mi tette szükségessé en­nek a tudományos találkozó­nak a megrendezését? — Az Európai Atomenergia Társulat fiatal szervezet amely a tudományos együttműködés, az információcsere céljából szervezte az említett fórumot. A párizsi konferencián 3400 európai szakember, köztük nyolc magyar vett részt. Mi ter­mészetesen inkább tapasztalat- szerzés céljából voltunk jelen. Az amerikai kontinensről 270 szakember érkezett, többségük az Egyesült Államokból. A franciák delegációja volt a legnépesebb: ezerhétszázan vettek részt a konferencián. — A Közös Piac Miniszter­tanácsa az elmúlt esztendőben óriási program megvalósítását határozta el, miszerint 1985-ig Nyugat-Eurápában 200 — egyenként átlagosan ezer Me­góvott teljesítményű — atom­erőművet telepítenek. Szó esett-e ezekről az elképzelé­sekről? — Ez volt a központi téma. Ám valahogy az volt az érzé­sem, hogy ezt a politikai dön­tést tudományos magyarázat­tal akarják megerősíteni. Egyébként a program összefügg az olajválsággal: tíz esztendő alatt ugyanis 15 százalékkal akarják csökkenteni az olajim­portot. Az előzetes becslések szerint az energiaéhség tartós tendenciává válik, a négyszeres olajár miatt át kellett értékel­niük az energia-stratégiát, így az atomenergia erőteljesen előtérbe került. A számítások alapján, a nukleáris tüzelésű erőművekbe előállított villamos energia ugyanis közel feleany- nyiba kerül, mint az olajerő­művekben termelt áram. Itt je­lentkezik tehát a nagy megta­karítás. — A tervezett erőművek tí­pusát tekintve hasonlóak lesz­nek a jelenleg Pakson épülő­höz. Tehát, úgynevezett „köny- nyűvizes" centrálékat terveznek. Honnan teremtik elő a dollár- milliárdokat és kellően számol- nak-e a környezetvédelemmel? — A program 170 milliárd dollárba kerül. A szükséges anyagi eszközök zömét a nem­zeti költségvetéseknek kell elő­teremteni. Ám a csata még nem zárult le, mert a kormányok­nak el kell fogadtatniuk saját nemzetgyűlésükkel a tervet. Egyébként a legnagyobb vitát éppen a környezet védelmének a biztosítása váltotta ki. A program ugyanis nem számol kellőképpen a radioaktív hulla­dék hasznosításával, újrafel­dolgozásával. Ebből következik, hogy gondot jelent az erőmű­vekből kikerülő, tehát kiégett fűtőanyag tárolása, amely hallatlanul nagy sugárveszély- lyel jár. Ehhez plutónium el­égető erőműveket és uránium újradúsító üzemeket kellene építeni, különösen nukleáris gyakorlótérré válik Franciaor­szág és Nyugat-Európa. Az el­lenzék éppen ezért a program későbbi indítása mellett tört lándzsát. Azt mondják, hogy csak akkor kezdjék meg az erőművek építését, ha már kel­lő tapasztalatokat szereztek o még épülő francia „Super Főnix” (szaporító generátor) üzemelésével kapcsolatban. — Az atomerőművekben nagy mennyiségű hőenergia képző­dik. Szó esett-e annak haszno­sításáról? — Természetesen. A tudósok és a különböző országokból ér­kezett kutatók fölvetették, hogy a villamosenergia termelés mel­lett sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a hőtermelés­re is. A szovjet kollégák pél­dául elmondták, hogy az atom­energia hőtermelésbe állítása, húsz százalék költségmegtaka­rítást jelenthet a kohászat energiamérlegében. A fűtőerő­művekben keletkező 900 fokos gőzzel fémet lehet olvasztani, tehát forradalmasíthatja a ko­hászatot. De felhasználható a műtrágyagyártásban is, követ­kezésképp a vegyipar is hasz­nosíthatná. — Ez ideig az izotópdús fű­tőanyag kizárólagos szállítója az Amerikai Egyesült Államok volt. A meghirdetett program feltételezi-e izotópdúsitók építé­sét? — Igen. Jelenleg három dú­sítómű épül Nyugat-Európá­ban: Angliában és Hollandiá­ban két év múlva lép üzem­be, a franciaországi pedig 1979-ben. Úgy hírlik, hogy az ezredfordulóig további tizenöt izotópdúsítót építenek. Ilyen üzemekkel a világon jelenleg mindössze öt ország rendelke­zik. A megoldás egyébként az lenne, ha sokkol többet áldoz­nának a gyorsneutronos szapo­rító generátorok építésére. Ezek az üzemek ugyanis ma­gukba hordozzák a hulladék­anyagok teljes feldolgozásának lehetőségét, e mellett a plutó­nium egy részének elégetésére is képesek. Salamon Gyula A közetrobbontás portalanításának kísérleteivel kezdik a kutatásokat A Mecseki Szénbányák üze­meiben a termelőmunkát olyan ásványos összetételű por kelet­kezése kíséri, amely nagyobb töménységben és huzamosabb időn keresztül történő beléleg­zése szilikózist okoz. A bánya­hatóság ezért az üzemeket szilikózisveszélyesnek minősítet­te és — a porveszély csökken­tésére — arra kötelezte, hogy a technika mindenkori színvo­nalának megfelelő porelhárítást alkalmazzanak. A szükséges porelhárító el­járások kifejlesztésével a Me­cseki Szénbányák Kutatási Osz­tályát bízták meg. Az Osztály az elmúlt másfél évtized során számos módszert fejlesztett ki és adott ót üzemi használatra. Ilyenek többek között a vízöb- lítéses vagy száraz porelszívá- sos lyukfúrás, a ködzáras rob­bantás, a meddőkészlet per­metezése, a fejtési szénhomlok előtti teleprész vízzel való in­jektálása, a víznyomás alatti robbantás, a leülepedett po­rok szállóképtelenné tétele higroszkópos sókkal, a szénfú­ÜL HÉTVÉGE Porkísérleti vágat rós portalanítása porfogódob­bal, a hidrofób szénkészlet át- nedvesítése befecskendező szondával. A kutatóbázis kutató-fejlesz­tő munkáinak „laboratóriuma”, színhelye eddig az üzemek te­lepített munkahelyei, vágathaj­tások, fejtések, bővítések vol­tak. A kutatások többnyire ter­melőmunkák közepette folytak, sok alkalmazkodást kívántak, nehogy akadályozzák a munka­helyi csapatokat munkafelada­taik teljesítésében. A kutató- tevékenység így sokszor hát­rányos helyzetbe került. Az utóbbi időszakban maga a porkutatás is újabb minősé­gi szakaszba lépett. Feladatává vált, hogy növelje a korábbi években kikísérletezett és „üze- mesített” eljárások hatékony­ságát, a fejlettebb és termelé­kenyebb — de többnyire egy­úttal nagyobb porképződéssel is járó — bányaműveléssel „egyenértékű”, annak „por­problémáihoz felnőtt” porvé­delmet alakítson ki, előkészítse a mélyebb szintek számára — a bányaklímát sem rontó — porelhárítást. A megnövekedett elvárások­nak az eddigi körülmények kö­zött a porkutatás már képtelen megfelelni; ezért aktuálissá vált, hogy alapvetően korszerű­sítsék feltételeit. És ebben a törekvésében a Mecseki Szén­bányák ismét megelőzte több külföldi ország bányászatát. A porkutatások korszerűbb feltételeinek megteremtésében Pécs-'Bányaüzem nyújtott se­gítséget a kutatóknak. Az üzem a II. szintjén 15 méter hosszú, homokkőben kihajtott, 3500 milliméter átmérőjű, TH-ele- mekkel biztosított vágatot bo­csátott a Kutatási Osztály ren­delkezésére és közreműködött a vógattérség felszerelési mun­káiban. A kísérleti térségben az utol­só „simításokat” végzik. Lebe­tonozták a talpát, 400 és 600 milliméter átmérőjű légcsőra­katot szereltek fel, amellyel a vágatot szívólag vagy fúvólag vagy akár kombináltan is szel­lőztetni tudják, csőhálózatról több víz- és sűrített levegő-vé­teli lehetőséget teremtettek. Próbaüzemét végzi a pordo- zátor. Segítségével szén, do­lomit, kvarcit vagy egyéb kő- zetpor-felhőt állítanak elő a kísérletek által megkövetelt tö­ménységben és időtartamban. A pordozátor működésével he­lyettesíti, színleli a termelő munkafolyamatok porkeletke­zését. Néhány munkafolyamat porképzésének imitálásán kí­vül lehetőség van pl. meddő­kőzetekben telepített „valódi" lyukfúrásokra, szükség esetén kőzetrobbantásokra is. A kísérleti vágat lehetőséget nyújt az egyes bányászati por­technikai vizsgálatok — válto­zatlan körülmények közötti — megismétlésére, reprodukálásá­ra, a körülményeknek irányított megváltoztatására; így a tet­szés szerinti, illetőleg szükség szerinti számban kontroliéban megismételt kísérletekkel a porképződési folyamatok, ille­tőleg porleválasztási lehetősé­geik megbízhatóan tanulmá­nyozhatók, közülük az optimá­lis kiválasztható. A porkísérleti vágatban a kutatások április folyamán in­dulnak. Az első kísérletsorozat a feltárási vágathajtások kő­zetrobbantásánál keletkező po­rok leválasztási módjának to­vábbfejlesztését célozza. Olyan eljárás kifejlesztését tűzték ki célul, amely portafanító és nit- rozusgáz-abszorbeáló hatásá­ban felülmúlja az ez idő sze­rint használt ködzáras eljárást, amely kevesebb ásványi por- és robbantási utógáz szennye­ződést enged a szellőztető lég­árammal elragadni, illetőleg az áthúzó légáramú bányatérség­be kidobni. Dr. Vékény Henrik

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom