Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-03 / 119. szám

KISZ—FDJ-találkozó Szovjet partizánok a Bratszki erdőben. a szlávokat, a zsidókat és má­sokat, „alacsonyabbrendű fa­joknak" tekintette, s őket a tel­jes fizikai megsemmisülés ve­szélyével fenyegette. A népek felismerték egymásrautaltságu­kat, azt, hogy közös ügyért, kö­zös ellenség ellen hullatják vé­rüket. Az internacionalizmus gondolatától vezetve harcoltak az olasz partizánok Jugoszlá­viában, a szovjetek Franciaor­szágban, Itáliában. Magyar példánál maradva: honfitár­saink küzdöttek Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban, Bel­giumban, Franciaországban és a Szovjetunió területén is. A jugoszláviai Petőfi-dandár ma­gyar nemzetiségűekből szerve­ződött. Még a távoli Dániá­ban is voltak magyarok, akik részt vettek a helyi ellenállás­ban. • A néptömegek harcát a leg­több országban a kommunista párt vezette, s a harc döntő ereje a munkásosztály volt. Küzdelem nemcsak a meg­szállók, de az őket kiszolgáló osztályok és a hatalomban ülő quislingek ellen is folyt. A náci fasizmus elleni harc összekap­csolódott a néptömegeknek az igazi demokráciáért, a fel- emelkedésért, a jobb jövőért: a szocializmusért vívott küzdel­mével is. Nem véletlen, hogy az ellenállási mozgalomban a fegyverek mellett mindenhol oly nagy szerepet kapott a fel­világosító, igaz szó is. • A becslések szerint 4.5—5 millió ember küzdött fegyveres szervezetekben, csoportokban. Talán még nagyobb volt az őket segítők köre. A nácik banditáknak" nevezték a parti­zánokat, s félredobva a nem­zetközi jog előírásait, az elfo- gottakat kíméletlenül agyon­lőtték. Hitler még 1941-ben ki­adta az „Éjszaka és köd" fe­dőnevű utasítást, amely elren­delte a birodalom érdekei el­len fellépők megsemmisítését. Bulgáriában 29 ezer, Francia- országban 400 ezer, Olaszor­szágban 76 ezer, Jugoszláviá­ban 305 ezer, Lengyelország­ban 80 ezer, a Szovjetunióban 5 millió 900 ezer partizán ál­dozta életét. A szovjet partizánok főleg Leningrád vidékén. Ukrajná­ban, Belorussziában és a Krím­ben tevékenykedtek. Rombol­ták a vasúti hálózatot, lehetet­lenné tették a közlekedést. El­pusztítottak 85 ezer vagont, 9400 mozdonyt. Levegőbe repí­tettek 10 ezer vasúti és közúti hidat. Tevékenységüket a Vörös Hadsereggel szoros összhang­ban végezték. Jugoszláviában a megszállás első hetétől kezdve öt éven át elkeseredett harc folyt a fasisz­ták és támogatóik ellen. A helyenként izzó zsarátnokok lassan egyetlen tűztengerré váltak: a helyi partizánakciók- ból általános népfelkelés bon­takozott ki. Ezt a náciknak több büntető hadjárat során sem si­került eltiporniuk. A kisebb osztagokból jött létre a Népi Felszabadító Hadsereg, amely a háború végén már 800 ezer harcossal rendelkezett. Lengyelországban a reakciós londoni kormány által befolyá­solt „Honi hadsereg" mellett elsősorban a Lengyel Munkás­párt által szervezett „Népi gárda" viselte a harc terheit. Aki járt Varsóban, az nem felejtheti a táblák és emlék­keresztek sokaságát, amelyek a bátor hazafiak akcióinak és mártíromságának állítanak em­léket. 1944 nyarán az ellenállók több nagy győzelmet arattak. Kirobbant a szlovák nemzeti felkelés, megmozdultak Bulgá­ria partizánjai, győzött a buka­resti népfelkelés, amelynek nyomán Románia kivált a fasiszta blokkból. .Párizs és több, olaszországi város népe is elűzte a megszállókat. Cseh­ország és Prága lakosai 1945 májusában már a közeli győ­zelem reményében ragadtak fegyvert. Az európai antifasiszta el­lenállás és partizánharc mód­szerei változatosak és sokré­tűek voltak. Híreket adtak a szövetségeseknek, mentették a hadifoglyokat és üldözötteket. A hadiipar üzemekben gyújto­gatásokra, szabotázscselekmé­nyekre került sor. Az illegális újságok és röplapok az igaz­ságot hirdették, a reményt su­gározták. És mindezen tevé­kenység csúcsán ott áll a túl­erejű ellenséggel, fegyveresen küzdő tábor partizán alakja, aki megtestesítője oly sok ne­mes emberi erénynek. Gazsi József Partizán­harc Európában A történelem sajátossága, hogy minden kritikusnál szigo­rúbban megrostálja az esemé­nyeket. Nevek, dátumok és cse­lekmények sokasága hullik a fe­ledésbe, s csak azok maradnak meg, amelyek a népek és nem­zetek életét, az egész emberi­ség sorsát, jövőjét meghatá­rozzák. Századunkban két ilyen kiemelkedő őátum akad: 1917 és 1945. A náci fasizmusra a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom népe mérte a döntő csapást. Az azóta eltelt 30 esz­tendő csak megerősítette a Szovjetunió győzelmének világ- történelmi jelentőségét. Ennek köszönhető, hogy Európa ma már egy emberöltő óta élvezi a béke áldásait. 1939-ben kezdődött, majd a Szovjetunió elleni támadással egész kontinensünkre kiterjedt a második világháború. Had­seregek, légi- és tengeri flot­ták csaptak össze. Az északi fjordoktól az afrikai sivatago­kig, a Volgától Normandiáig tomboltak a csaták. A tengely- hatalmaknak azonban az anti­fasiszta koalíció hadseregei mellett számolniok kellett a „belső fronttal" is. A leigázott és megszállt te­rületeken, az arcvonalak mö­gött, a népi szabadságharco­sok, partizánok, fegyveres el­lenállók harcot kezdtek korunk barbárai ellen. Hiába kapitu­láltak a kormányok, a hadsere­gek, vonultak vissza a katonák, a nép nem hajtott fejet, nem adta fel a harcot, s jogát a szabadságra és függetlenségre. Az idegen hódítók elleni, sa­játos harci módszereket alkal­mazó népi háború a történe­lemben nem új jelenség. Elő­zőleg azonban még soha nem volt példa arra, hogy a legkü­lönbözőbb nemzetek fiai egy­idejűleg, ilyen méretekben si­kerrel alkalmazták volna. Az ellenállás jellemző voná­sa, hogy az egyes országok fiai hazafias, nemzeti és humanista célokért küzdöttek. Hiszen a náci fasizmus egész sor népet, A győzelem gyökerei és virágai (2.) ■Cet díszszemle Moszkvában, a KGST-palota 18. emeleti szobájában foga­dott Borisz Nyikolajevics Cser- nouszov. Ez a szerény, halk szavú, 66 éves férfi, a háború idején a Moszkvai Terület Párt- bizottságának másodtitkára volt. Jól ismeri tehát, hogy a pártbizottságnak, a kommunis­táknak milyen szerepük volt a főváros védelmében, amikor a német csapatokra az első csa­pást mérték. — Amikor Moszkva veszélybe került — emlékezett Borisz Nyi­kolajevics —, a pártbizottság kezdeményezésére hozzáláttunk a népfelkelő hadosztályok szer­vezéséhez. Az első három nap alatt 310 ezer kérvény érkezett a pártszervezetekhez, a gyárak ezredeket állítottak ki. Akkori­ban a moszkvai területen 330 ezer párttag volt a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjainak 10 százaléka. Száztizennégyezer kommunista ment a frontra. Óriási szerepük volt a népfel­QHÉTVÉGE kelő hadosztályoknak Moszkva védelmében, közülük számos eljutott később Berlinig. — Kiadtuk a jelszót: min­dent a frontnak, mindent a frontért! Moszkva akkoriban az ország ipari termelésének ne­gyedét adta. A fővárosból, il­letve a moszkvai területrő 500 üzemet és másfél millió embert kellett kitelepítenünk. Az itt maradt gyárakban gyerekek és nők foglalták el a férfiak he­lyét, gyártották a hadianyagot, a Kátyú sókat, a géppisztolyo­kat. Hatszázezer ember, több­ségében nő, rövid idő alatt hétszáz kilométer hosszú harc­kocsiakadályt, 3800 megerősí­tett állást, 2700 óvóhelyet épí­tett, méghozzá télen, igen ne­héz körülmények között. — Mivel kevés volt a fűtő­anyag, a pártbizottság határo­zata alapján 100 ezer embert mozgósítottunk fakitermelésre. Ezt a munkát is főként nők vé­gezték, akik 1942—43 telén 5 millió köbméter fát termeltek ki. Moszkva körül 38 ezer hek­tár területen erdei torlaszokat hoztak létre, többségüket alá­aknázták. Moszkva védelmében nagy szerepük volt a partizá­noknak. A pártbizottság engem nevezett ki a partizánmozga­lom területi vezetőjévé. A nyu­gati részeken száz partizánbá­zist létesítettünk, mielőtt még a németek megszállták volna. Elláttuk őket rádióval, nyom­dával, fegyverzettel. Ugyanak­kor létrehoztuk a megszállt te­rületeken a járási pártbizott­ságokat is. Az én feladatom volt, hogy G. K. Zsukovval egyeztessük a hadsereg és a partizánosztagok tevékenységét. A partizánok állandóan nyug­talanították az ellenséget. A Moszkva körüli harcokban 17 ezer német katonát semmisítet­tek meg és 60 ezres katonai létszámot vontak magukra. Ter­mészetesen a partizánok is sok áldozatot hoztak, így például Zója Kozmogyemszkája, akit halála után a Szovjetunió Hő­se kitüntetésben részesítettek. — Nehéz heteket éltünk át — folytatta kis szünet után Bo­risz Nyikolajevics. — Miután bombatalálat érte a Nagy Szín­házat is, így a metró Maja­kovszkijról elnevezett állomá­sán tartottuk meg az Októberi Forradalom ünnepét, ahol Sztá­lin mondott ünnepi beszédet. Én kaptam a megtisztelő fel­adatot, hogy felolvashattam a központi bizottság üdvözlő le­Borisz Nyikolajevics Csernouszov veiét. Mi akkor egészen szűk körben tudtuk, hogy másnap az ellenség közelsége ellenére is meglesz a hagyományos díszszemle. A katonák és a tisztek sem tudták, és a meg­hívókat hatodikáról hetedikére virradó éjszaka kézbesítették. Jól emlékszem, esett a hó, és a szokásosnál két órával ko­rábban, reggel nyolckor meg­kezdődött a díszszemle. A lég­védelem és a mentők felkészül­tek az esetleges német légitá­madásra, de erre szerencsére nem került sor. A katonák a díszszemléről egyenest a front­ra mentek. Én a Lenin-mauzó- leum mellvédjéről néztem végig a díszszemlét... Amikor Csernouszov elvtársat arról kérdeztem, számára me­lyik időszak volt a háborúban Magyar ifjúmunkások az NDK-ban A Német Demokratikus Köz­társaság és a Magyar Nép- köztársaság között a hatvanas évek közepén létrejött állam­közi egyezmény értelmében évente mintegy 3000 magyar ifjúmunkás érkezik hároméves szakmai gyakorlatra az NDK-ba. Az eltelt időszak meggyő­zően bizonyította, hogy a fia­talok túlnyomó többsége rend­kívül jelentős és értékes szak­mai, politikai-közösségi és emberi fejlődési folyamaton megy keresztül a baráti or­szágban töltött 3 esztendő alatt. A proletár internacio­nalizmus ügye, tevékenységük, NDK-beli életük napi gyakor­latává vált, illetve válik. Tény­kérdés, hogy a magasan fej­lett iparral rendelkező szocia­lista NDK-ban szerzett sok­irányú, gazdag tapasztalato­kat a hazatérő magyar ifjú­munkások döntő többsége to­vábbi szakmai, politikai-közös­ségi munkájában és személyes fejlődésében jól hasznosítja. KISZ- F DJ- együttműködés Az NDK-ban dolgozó ma­gyar fiatalok politikai-közös­ségi tevékenységének kibonta­koztatásában és állandó erő­sítésében, valamint a barát­ság elmélyítésében kulcssze­repet játszanak ifjúsági szer­vezeteink, a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség és a Szabad Német Ifjúság. 1967 óta kialakult és megszilárdult az együttműködés a KISZ és az FDJ között, kicsiszolódtak annak formái és módszerei. Az FDJ és a KISZ által kö­zösen kifejtett politikai aktivi­tások sorozatának kiemelkedő színfoltja az 1973 óta éven­ként megrendezésre kerülő, országos szintű KISZ-FDJ ba­ráti találkozó. Ifjúsági szerve­zeteink közös törekvése, hogy az évenkénti találkozók a so­ron következő feladatok meg­oldásának irányába hassanak, a résztvevők által szerzett be­nyomások, tapasztalatok, ser­kentsék az alapszervezetekben folyó munkát. Az évenkénti találkozókon a komszomolis- ták részvétele is hagyománnyá vált. Az I. KISZ-FDJ baráti talál­kozó 1973. június 9—11-én ke­rült megrendezésre a X. VIT-re való felkészülés záró akciója­ként. A találkozó színhelye a Hoyerswerda járásban fekvő Knappansee környéke, illetve Hoyerswerda városa volt. (Ez a legnehezebb, rövid gondol­kodás után így felelt: — Talán az, amikor a néme­tek Himkinél áttörtek a Moszk- va-csatornán és egymás után kaptam a telefonokat. A tele­pülések, városok, falvak, gyá­rak, üzemek vezetői érdeklőd­tek: végrehajtsák-e a különle­ges intézkedést. Ez nem volt más, mint a fontos objektu­mok felrobbantása, megsem­misítése. Nem volt könnyű dön­tenem, hiszen minden létesít­ményért nagyon fájt a szívem. Szerencsére egy részüket nem kellett megsemmisíteni, mivel a főhadiszállás katonai erősí­tést küldött a veszélyeztetett területekre. Végül is Moszkva alatt megállítottuk a némete­ket, ellentámadásba mentünk át és először mértünk csapást az országunk szívéig előrenyo­muló fasiszta német hadsereg­re. Borisz Nyikolajevics Csemou- szov a keserű emlékek, az 1941 -i díszszemle meghívója után egy másik meghívót tett az asztalra. Annak a díszszem­lének a meghívóját, amelyet 1945 júniusában, a győzelem után rendeztek meg Moszkvá­ban, amikor a zsákmányolt hit­leri zászlók és jelvények a por­ba hullottak... Borisz Nyikolajevics most, május 9-én is ott lesz a jubi­leumi győzelmi díszszemlén. Mint mondotta, elesett barátai, elvtársai emlékezetére és gyö­nyörködni a ma fiatalságában. Oravec János a színhely időközben állandó­sult.) A delegáltként résztvevő 560 FDJ-os és KISZ-es ifjú­munkás baráti találkozója ki­fejezte a marxizmus—leniniz- mus eszméi- mellett való tuda­tos kiállást, a béke, a barát­ság, az antiimperialista szo­lidaritás fesztiváli gondola­tát Az első ízben megrendezett bartái találkozó alapvetően pozitív tapasztalatai lehetővé tették, hogy az FDJ, KT és a KISZ KB közös határozatot hoz­zon annak évenkénti megrende­zéséről. A határozat még 1973- ban megszületett. Baráti találkozó /975-ben A II. KISZ-FDJ baráti talál­kozó 1974. június 1-3-án volt. A másodízben megrendezett találkozó alapvető célkitűzése volt az NDK megalakulásának 25. évfordulójára történő alap­szervezeti felkészülési folyamat segítése, a meglévő tapaszta­latok összegezése, kicserélése. A második találkozó tapaszta­latai megerősítették, hogy a megfelelő tartalmi program és szervezés esetén rendkívül ér­tékes politikai-kulturális él­ményeket tudunk biztosítani a résztvevők számára, amely konkrétan visszahat az alap­szervezeti tevékenységre. Az idei találkozó kiemelke­dő eseménye annak a folya­matnak, amelyben a KISZ és FDJ közösen, együttes akciók­kal készül fel országaink fasiz­mus alóli felszabadulásának 30. évfordulójára. A találkozó kapcsán megfogalmazott poli­tikai célkitűzések másik súly­pontja a Magyar Szocialista Munkáspárt közelmúltban be­fejezett XI. kongresszusa, a fiatalok, a KISZ előtt álló fel­adatok további megismerése, érzékeltetése. A baráti találkozó célkitű­zéseiben és programjában megfogalmazódik, hogy orszá­gaink 3 évtizedes fejlődésében a II. világháborút követően döntő szerepet töltöttek be pártjaink, a munkásosztály pártjai, az NSZEP és az MSZMP. Az ebben a szellem­ben folyó politikai, kulturális és sportrendezvények legfőbb feladata, hogy további segít­séget adjanak az alapszerve­zeteinkben végzett politikai­közösségi tevékenység színvo­nalának további javításához. A II. KISZ—FDJ baráti talál­kozó 520 KISZ-es és FDJ-os delegáltja, a meghívott kom- szomolisták csoportos beszél­getések formájában ismerked­nek az MSZMP XI. kongresz- szusa kapcsán a magyar tár­sadalom, s különösen az ifjú­ság előtt álló további felada­tokkal. A három évtizedes fej­lődés főbb állomásai adják a témáját a rendezendő politi­kai vetélkedőnek, melynek nyer­tesei értékes díjakban részesül­nek. A találkozó kulturális ren­dezvényein a magyar kulturá­lis élet tehetséges, fiatal kép­viselői mellett — Dévai N. Ka­milla, Rajkó zenekar, Korvina együttes, Bojtorján együttes és Boros Lajos — szerepelnek az FDJ és az NDK-ban dolgozó magyar ifjúmunkások öntevé­keny csoportjai. Csoportos látogatás A baráti találkozók tekinte­tében új vonás, hogy a részt­vevők csoportosan látogatást tesznek Hoyerswerda járás kör­nyező 11 intézményébe, üze­mébe. Ezeknek célja kettős: egyrészt ismerkedés az illető üzem dolgozóival és termelő­tevékenységükkel, eddigi ered­ményeikkel, valamint baráti beszélgetéseken keresztül ismer­kedés a két ország szocialista fejlődésének eredményeivel. Az idei baráti találkozón az eddigi hagyományokhoz híven titkári szintű hivatalos delegá­cióval képviselteti magát a KISZ Központi Bizottsága és az FDJ Központi Tanácsa. Illepek az emberiség sorsáért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom