Dunántúli napló, 1975. május (32. évfolyam, 118-147. szám)

1975-05-03 / 119. szám

A modem ipari civilizáció létrejöttével felszámolódik az évezredes hagyományokat őrző falu. Csökken a mezőgazda- sági kereső népesség és nyo­mában az iparba és általában a városba áramlik a munka­erő, a mezőgazdasági terme­lésben pedig végbemegy az üzemi koncentráció. Minthogy foglalkozást és la­kóhelyet a kereső népesség legszélesebb rétege változta­tott, a társadalmak szerkezeté­ben is alapvető változás ment végbe. A változás természete­sen az életmódnak, a kultúrá­nak, és a gondolkodásnak az átalakulásával is együttjárt. Divat Yoft A 17—18. századi Angliában — az ipari forradalom előes­téjén — divat lett a népballa­dák és más népköltészeti alko­tások gyűjtése, publikálása. Ez a divat később átterjedt a kontinensre, a 19. század má­sodik felének kelet-európai irodalmát és zeneművészetét alkotó módon termékenyítette meg, majd végül olyan magas­ságokba emelkedett, amiket pl. Bartók és Kodály neve fémje­lez. A szellemi kultúra alkotásai iránti figyelemmel csaknem egyidőben fordult az érdeklő­dés a vasár- és ünnepnapok, majd a szürke hétköznapok kézzelfogható tárgyi világa fe­lé. Népviseleteket, bútorokat, különféle szerszámokat kezdtek gyűjteni és ezeket Európa- szerte múzeumokba zsúfolták össze. Miközben népdalokat, népmeséket jegyeztek le, vagy ünnepi ruhákat vásároltak a múzeumi kiállítások részére, a kutatókat elsősorban az a meg­gondolás vezette, hogy a népi kultúra jellegzetes alkotásait mentik meg a feledéstől, vagy az enyészettől. Nagyon sokféle magyarázatot találtak azzal kapcsolatban is, hogy milyen közös sajátosságokkal rendel­Nemcsak divat, társadalmi szükséglet is Örökségünk, a népi kultúra Lantos Miklós: Horváth János mohácsi fazekas. keznek a kulturális alkotások és, hogy egyáltalában minek köszönhetik létüket. Divatossá vált az a felfogás, mely első­sorban a nyelv szerint osztá­lyozva a kultúra alkotásait, il­letve alkotóit, ez utóbbiaknak etnikus származásában jelölte meg az összetartozás okát. Ez a vélemény, bár nyomában hasznos felismerésekre jutottak, mai tudásunk fényében már alig állja meg a helyét. A néprajztudomány egyre inkább arra keresi a választ, milyen alkotó törvényszerűségeknek engedelmeskedve, keletkeznek a népdalok, másfelől a kézmű­ves munka szerszámai, illetve a mesék, vagy pedig az ünnepi v'seletek. Hétköznapok Természetesen egy ilyen propramváltozós szükségkép­pen szakosítja a tudomány művelőit és a tudományos mű­helyek ön szükség létéi is oda hatnak, hogy a szellemi vagy a tárgyi kultúra tudományos vizs­gálata különböző intézmények­ben kapván helyet, különvá­lasztódjék. Ami a múzeumokat illeti például, gyűjteményeink­ben és kiállításainkban is meg­látszik az a szemléletbeli át­alakulás, ami a múlt századtól napjainkig végbement a nép­rajz tudománytörténetében. A kutatók érdeklődése már nem csupán az ünnepi viseletek, a díszes bútordarabok, az ék­szerek, az alkalmilag használt, vagy csak lakásdísznek szánt kerámiák felé fordult, hanem kiterjedt a szürke hétköznapok egymásutánjában is elkoptatott munkaruhákra, szerszámokra és konyhaeszközökre. A múzeumok tehát gyűjte­ményeik gyarapodása követ­keztében hovatovább kicsiny­nek bizonyultak. Gyarapodott a tudományos dokumentáció, a fotók, majd filmek, magneto­fonszalagok tárolására szolgáló raktárak száma is. A kiállítások rendezésében is változtak a szempontok: a zsúfolt vitrine­ket, amelyeknek látnivalójában a látogató szinte alig tudott eligazodni, hovatovább felvál­tották az életképszerű kiállí­tási jelenetek. Mindamellett úgy látszik ez is kevés volt. A múzeumi épü­letekben rendezett kiállítások nem mindig keltették a valóság illúzióját, túlságosan elvonat- koztatottnak, vagy „rendezett­nek" tűntek. Már a múlt szá­zad végén tapasztalható, hogy egész parasztházakat, mes­teremberek műhelyeit bontják le és építik fel egy kiállítás keretéhez, valamint rendezik be bútorokkal, konyhaeszkö­zökkel, gazdasági szerszámok­kal stb. Ezek a gyűjtemények a szabadtéri múzeumok első ki­állításai. (Magyarországon elő­ször a millenniumi kiállításon láthatott ilyen „néprajzi falut” a közönség.) Ahogyan tökéletesedtek az ember-alkotta tárgyi világ mú­zeumi megőrzésének és kiállí­tásának módszerei, úgy válto­zott a szellemi kultúra megörö­kítésének technikája és szem­pontrendszere. Nem csupán a magnetofon (vagy korábban a fonográf meg a gramofon) se­gítette a tudomány embereit, hanem az a felismerésük is, hogy egy-egy községnek (pl. falunak) a teljes népdalkincsét vagy népmese! tudását kell rögzíteniük, vagy esetleg egy- egy nótafának, mesemondónak a teljes repertoárját kell össze- gyűjteniük. Mindezeknek eredményeként a népi használati tárgyak és a népmesék, meg a többi nép- költészeti alkotások kutatói összehasonlíthatatlanul több és pontosabb ismerettel ren­delkeznek a modern ipari civi­lizációt megelőző történelmi korszakok hétköznapjairól és az ember teremtő-alkotó munká­járól, mint tudománytörténeti elődeik. Ezt a nagyobb és ár­nyaltabb tudást a társadalom is igényli tőlük. A hagyományos népi kultúra elmúlásának utol­só fázisában ugyanis már ál­talános társadalmi szükséglet­té válik a népi kultúra „felfe­dezése”. Divat a modern la­kásokban mázas tányérokat a falra aggatni, vagy kerekes rokkát szobadíszként megcso­dálni. De ugyanilyen divat népdalokat énekelni és válta­kozó közösségi alkalmakkor feleleveníteni a hajdanvolt pa­rasztok és mesteremberek tánc­tudását is. Mindenesetre érde­kes, hogy ez a divat ma a vá­rosról terjed a falu felé, an­nak ellenére, hogy éltető erőit, anyagismeretét szükségképpen a faluról szerzi be. igényesen A közművelődésnek ezek a megváltozott igényei, mond­hatni tudatos „elvárásai" ter­mészetesen fokozott követelmé­nyeket támasztanak a tudo­mánnyal szemben, megkívánják az igényes múzeumi kiállításo­kat, a szabadtéri néprajzi mú­zeumok létesítését, a népmeséi kiadványok sorozatait éppen úgy, mint a népzenei hangle­mezek sokaságát. Dr. Hoffmann Tamás, a Néprajzi Múzeum igazgatója Kilencvenkét alkotó 392 képe Kilencvenkét alkotó összesen háromszázkilencvenkét képpel nevezett a pécsi Kulturális Ren­dezvények Irodája Munkásáb­rázolás címmel meghirdetett fo­tópályázatára. A felszabadulá­sunk 30. évfordulója tiszteletére meghirdetett pályázatra, az or­szág minden részéről, sőt az országhatáron túlról is küldfik munkákat a fotósok. így igen nehéz dolga volt a zsűrinek, amikor a kiállításra kerülő 85 képet kiválasztotta. A jubileumi pályázat támoga­tására jelentős társadalmi ösz- szefogás született A Baranyo megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya, s a Pécs m. Városi Tanács Művelődésügyi Osztá­lya, valamint a Szakszervezetek Megyei Bizottsága mellett pé­csi nagyüzemek is felajánlottak különdíjakat a pályázóknak, így a Kesztyűgyár, a MEV, a Porcelángyár, a B. m-i Építő­ipari Vállalat különdíjait is ki­adják a hétfői megnyitón, a KISZ Városi Bizottsága, a Me­cseki Fotóklub s az MSZMP Városi Bizottsága különdíjai meilett. A zsűri összesen tizenöt al­kotó 19 képét részesítette díja­zásban, köztük egy pályázó tel­jes kollekcióját. A kiállítási megnyitón ifjú Kőmíves Sándor színművész, va­lamint a komlói Spirituálé Együttes működik közre. Az utóbbiak néger munkadalokat énekelnek. A kiállítás május 5-én, 18 órakor Pécsett, a Déryné utcai kiállítóteremben nyílik meg. Képsorunkon Gugi László Ko­hász, Magyar Alfréd Ezerszál, Dobos Szilveszter Készül a gu­miabroncs, Gebhardt György Bánya és Romsics László A gép­nél című fotója látható. Harminc év —harminc könyvtár A „30 év — 30 könyvtár” címmel meghirdetett pályázatot a Kulturális Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és az Állami Ifjúsági Bi­zottság tette közzé. A pályázati felhívásnak a vártnál nagyobb visszhangja támadt: Csaknem 100 községi­városi tanács és szakszervezeti bizottság vállalta a feltételek teljesítését. A pályázat elbírálá­sa a közelmúltban megtörtént: A „30 év - 30 könyvtár” moz­galom nagy eredménye, hogy az ország 19 megyéjében és Budapesten összesen nyolcvan (61 tanácsi és 19 szakszerveze­ti) könyvtár kapott támogatást a központi alapból. Ha pedig azt tekintjük, hogy a központi támogatásként szétosztott 6,5 millió forintnak csaknem az öt­szörösét fordítják a tanácsok és a szakszervezeti bizottságok könyvtárak építésére, fejleszté­sére, — akkor kézzelfoghatóan bizonyítható ennek az akciónak a jelentősége. HÉTVÉGE a Dr. Lajos László: Abaligeti parasztház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom