Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-26 / 113. szám

Gellér Bruno István kiállítása Gellér Bruno István több egyéni kiállítás és kollektív tár­laton való rendszeres szereplés után önálló bemutatót rende­zett Pécsett a Rákóczi úti kiál­lítóteremben, az utóbbi nem egészen öt év alatt készült al­kotásaiból. Időszerű volt bemutatkozása s igen jól megválasztott időpont­ban történt. Művészi fejlődésé­nek abban a szakaszában tart, amikor már túljutott a kezdeti útkeresés zaklatott és részle­teiben nem közérdekű kaland­jain, nehézségein. Magára ta­lált, sőt kezdetét vette határo­zott és gyors ütemű kibontako­zása. Művészetében olyan új minőségi szintre ért, ahol külső indítékok helyett a maga ki­alakította belső logika rendsze­rezi és irányítja tevékenységét. Alkotásaiban saját tapaszta­latai, eredményei összegeződ- nek. Helyet kap, értelmet nyer bennük valamennyi korábbi kí­sérletéből leszűrt tanulság: leg- tapinthatóbban a direkt képi szerkezetekkel folytatott prog­ramszerű foglalkozásának a nyomai, következtetései érezhe­tők az azokkal járó formai prob­lémák és módszerek leszűkített- sége és monomániás végletekig kutató gyakorlata nélkül. Az átváltás ezen a vonalon közvet­len, de legkorábbi quasi-orga- nizmus tárgyú képeinek érzé­keny felületkezelése, amelyet látszólag teljesen megtagadott, újabb képein a színproblémák iránti fogékonysággá, jobbára a színdinamikai megoldásokban megnyilvánuló érzékenységgé alakult át. Legfőb eredményének tartjuk alkotói magatartásának szeren­csés módosulását, azt, hogy eredendően lírai beállítottságá­nak és ezzel együtt az intuitív problémakeresésnek szabad utat nyitott. így művészetében az intuíció és a módszeresség sajátos, csak rá jellemző egyen­súlyát teremtette .meg. Jóértel­mű könnyedség, derűs vitalitás sugárzik alkotásairól, amelyet legtalálóbban francia szóval ,,esprit”-nek nevezhetünk. Gel­lér Bruno István azonban csak közvetve, művészeti tanulmá­nyaiban, és művészmestere Martyn Ferenc révén találkozott a francia képzőművészeti kultú­rával. Ahogy maga vallja, a „hard edge” (kemény vonal) internacionális irányzat angliai változata van rá erős hatással. Amellé zárkózoit fel, de éppen a -„hard edge” képviselőivel való összevetésből válnak nyil­vánvalóvá művészetének egyéni jegyei, amelyek e táj, e vidék (szinte mindig nemzetközivé in­tegrálódó) szellemi áramlásai­hoz kötik őt, ebben jelölik ki helyét, mint sok más, vele egy- ívású és a hatvanas években in­dult, helyben élő magyar­européer művészét. Hatminc év kórusai Ünnepi hangverseny a Liszt-teremben Harminc év - harminc műsorszám Hét együttes ünnepi hangversennyel tisz­telgett hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulóján megyénk kórusmozgalma. A Liszt-terem­ben vasárnap este elhangzott koncerten hét meghívott együt­tes: a Pécsi ÁFÉSZ Janus Pan­nonius női kara, (Horváth Éva, Ivasivka Mátyás), a szigetvári Tinódi Vegyeskor (Hergenrőder József), a Pécsi 12. sz. VOLÁN Bartók Béla lérfikara (Jobbágy Valér), a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa (Dobos László, Tillai Aurél), a Pécsi Tanár­képző Főiskola vegyeskara (Tillai Aurél), a Pécsi Tanárkép­ző Főiskola női kara (Dobók Pál), és a Pécsi Mecsek Kórus (Tillai Aurél) képviselte me­gyénk kórusait. Ez az ünnepi koncert volt hi­vatott megidézni az elmúlt 30 év kórusmuzsikáját. Azokat a műveket, amelyek kifejezik egy immár történelmi korszak fejlő­dését hazánk életében; amelyek a legpopulárisabb művészet, a közös éneklés eszközével, lélek­nemesítő erejével a magyar nép együvé tartozását, közösségi szellemét talán a leghívebben a leghatásosabban képesek el­juttatni az emberekhez és ott - bennünk — anyagi erővé vál­toztatni. így érezték ezt 1945- ben azok a dalosok is, akik a kóruséneklés mozgósító erejével is egy lerombolt ország újjá­építése mellé álltak és azok is, akik a nehéz, megpróbáló években vállalták az áldozatot, a harcot és ma már nem lehet­nek közöttünk... Az ő emlé­küket is őrzi jó néhány e har­minc év dalai közül. Hiszen a kórusművek, a forradalmi da­lok, mint régebben, ma is a haladás erőit sokszorozzák szer­te a világban - említette beve­zető beszédében Antal Gyula, a Pécs városi Pártbizottság osz­tályvezetője, aki a koncerten részt vevő együtteseknek ebből az alkalomból emlékplakettet adott át. A szereplő hét kórus igen színvonalas, választékos, való­ban ünnepi repertoárral lépett pódiumra. A kórusdarabok meg­szólaltatása is méltó volt az al­kalomhoz. Kiérlelt előadásuk gondos felkészültséget tükrö­zött. Épp ezért, bár lehetne, mégsem műveket, produkciókat emelünk ki ezúttal, hanem o művek témájáról és jellegéről ejtenénk néhány szót. Kivétel nélkül magyar szerzők műveit hallottuk s ami feltűnő volt: főképp az utóbbi 10—15 év terméséből. (Más kérdés, meny­nyivel teljesebb és igazabb le­hetett volna ez a műsor néhány külföldi szerzővel is; ha való­ban abból válogatunk, amit 30 év alatt énekeltünk.) Ez az arány kórusmozgalmunk fejlő­dését a magyar kórusirodalom­nak az európai modern, azaz legújabb kóruszenéhez való kö­zelítését - a felzárkózás törek­véseit — jelezte és a korábbi, hovatovább klasszikusnak szá­mító Kodály- és Bárdos-művek­kel együtt kiemelte az ünnepi műsor jellegét. Több mű, mint Pertis-Marsall Négy sor című avantgárd műve s Nagy Olivér Húsz év múlva című kórusműve a Nevelők Háza Kamarakórusá­nak nagysikerű előadásában; vagy Pászti—Lorca Négy sárga ballada (Tanárképző Vegyeska­ra) és Kocsár—Nagy László Ó, havas erdő c. kompozíciója (Ta­nárképző női kar) stílusos, kor­rekt előadásban itt hangzott el először. Igen rangos sor a szö­vegírók sora is. József Attila, Ady, Radnóti, Weöres Sándor, Vörösmarty nevei mellett helyet kaptak Pécs irodalmi hagyomá­nyai — két kompozíció Janus Pannonius-epigrammára íródott - és városunk jeles alkotója, dr. Vargha Károly szövegei is. A Mecsek Kórus két erdélyi ma­gyar zeneszerzőt is megszólal­tatott, amivel a műsor a magyar kultúra, a magyar művészet egy­ségére és oszthatatlanságára utalt. Kétségtelenül magas művészi rangú művek hangzottak el a résztvevő kórusok gondos válo­gatása nyomán stólán ezért is tűnik úgy, mintha ez a műsor egy kicsit túlságosan is választékos­ra sikerült volna. Kifejezetten hiányzott belőle az a dal- és kórushagyomány, amely a fel- szabadulás első éveit vagy év­tizedét jelezhette volna. Kár. Volt köztük jó is, ami ma is ér­ték lehetne, ha olykor felidéz­nénk, nem beszélve a népdal­értékű munkásdalhagyomány- ról, amelynek ugyancsak van­nak jó feldolgozásai harminc év kórusai között. Általában — a műsor egészében — a kiválasz­tott kórusművek száma lehetett volna kevesebb. Egy ünnepi megemlékezés rangja, bensősé­ges légköre különösképp nem a mennyi? kérdésén múlik. A 30 műsorszám külön-külön való be- konferólása pedig elnyújtotta a műsor alkalomhoz kívánkozó rit­musát. Ettől eltekintve muzikálisan jól megoldott művek sora jelle­mezte a felszabadulási kórus- hangverseny műsorát, amit az összkar lendületes előadású zá­rókórusa (Bárdos Lajos-dr. Vargha Károly: Láng és fény) keretezett Agócsy László vezény­lésével. W. E. „Fantázia! Különleges kép­zelőerő! Mert most nemcsak az autóvezetéssel ismerkedik, ha­nem magával a társadalom­mal!" Ez a mondat, mely az Autó c. filmben többször is el­hangzik, lehetne a mottója Böszörményi Géza és Gyar- mathy Lívia legújabb közös munkájának. A film főszereplője egy har­minc év körüli magányos nő, aki anyjával él, és a postán te­lefonközpontos. Egyszerre be­lerobban az életébe egy várat­lan esemény: Párizsban élő bátyja autót küld neki, egy ócska Renault-t. A nő emiatt számára teljesen új és isme­retlen feladatokkal, intézni va­lókkal találkozik. Beiratkozik tanfolyamra, hogy vezetni ta­nuljon, műhelyt, szerelőt keres, hogy a kocsit rendbehozassa. És azonnal szembekerül az ok­tatójával, aki afféle szakbar­bár. Imádja, ismeri az utolsó csavarig a kocsikat, nem csak vezetni tanít, hanem szerel is, javít is, mint az „korunk esz­ményéhez" illik. Egy műhely maszek tulajdonosával többször vett részt külföldi autóversenye­ken. Ez az oktató, S. Kovács Gábor racionális lény, nemcsak a tanpályán és a városban, a valóságos közlekedésben, ha­nem az életben is a KRESZ szabályaira egyszerűsíti le a világot és saját magát is. Nem így hősnőnk. Az ő „érzelmi élete” bonyolultabb, alkalmaz­kodni képtelenebb, ha zöldet jelez is a lámpa, nem indul el, mert ismerőst lát, és annak in­teget. Az előzés, párhuzamos haladás, jobbkéz-szabály és a KRESZ többi alaptörvénye szá­mára nem olyan egyszerű és egyértelmű, mint oktatójának. Fazekas Lili, ez a lassú, kicsit furcsa, nehezen alkalmazkodó, de a környezetéhez viszonyítva „bonyolult" lelki életet élő em­ber nem futó kalandot, hanem tartós, érzelmekben gazdag vi­szonyt szeretne. A férfi, a „Mes­ter” természetesen a szerelem­ben is irtózik mindenfajta komplikációtól, menekül, ami­kor észreveszi, hogy partnernő­je mélyebb, tartós kapcsolatra „hajt rá". Böszörményi filmjének kulcs­kérdése az ábrázolás közege, a KRESZ és az AUTÓ világa. Ez a film nem akar egyszerűen elmesélni valamit, mert az, ahogyan a történet megjelenik, az ábrázolás hangneme, at­moszférája többet tud közölni a nézővel, mint maga a sztori. Az AUTÓ és a körülötte forgó „világegyetem” szinte _ minden ember világképének szerves ré­szét képezi. Böszörményiék filmje azt sugallja, hogy ők a „copernicus-i fordulatot” sür­getik. Az Autó egyik előzmé­nye a francia Godard Weekend című filmje, ahol az autókkal, az autóért folyó országúti mo­dern keresztesháborút a rende­ző az emberi kapcsolatok sza­bályhagyományainak elértékte­lenedésével és teljes felbomlá­sával kapcsolja össze. E ha­gyományok Böszörményinél nem bomlanak fel, csupán tár­gyiasulnak. Az ember és em­ber közti viszony hű kifejezőjé­vé az autó és autó egymás közti viszonyát szabályokba foglaló KRESZ válik. És a KRESZ szabályait két-három évenként meg kell újítani! Az ember mégis olyan erkölcsi mítoszok nyomására cselekszik, szenved, gyűlöl a Hold meg­hódítása utáni években, me­lyek még a homéroszi korból valók. Dehát e film szerencsére nem ilyen száraz elmélkedés, hanem kacagtató-könnyeztető események rohamosan pergő sorozata. A szerzőpáros egyre jobban elsajátítja a képi humor szavakra szinte lefordíthatatlan nyelvét. Ezt a cseh újhullám mestereitől. Formántól, Menzel- től és nem utolsósorban a francia Jacques Tati-tó\ tanul­Bertha Bulcsu emlékezetes Jelenkor-beli interjú-sorozatá­ban Galambosi Lászlót ked­vesen, ironikusan „bölény­ként” emlegette. Környezeté­től elütő lényként, aki időn­ként indulatainak rabjává vá­lik. A beszélgetés annakide­jén egy nyomasztó betegség árnyékában született, ami után nemcsak a magánem­ber, de a költő sem nézhet­te már úgy a világot, s nem élhette úgy az életet, mint annakelőtte. Az életet, a vérbő férfimu­latságokat kedvelő költő nem mondott le az élet szereteté- ről és élvezetéről, de más színben ragyognak előtte a fák', növények, más arcát mu­tatja a táj. Ahogy új kötete, a Bárány és holló egyik ver­sében irja: Kékszivü, vértezett időm kevés. Ruhám megszőtték már a csillagok. Ez a távlat nem azt jelen­ti egyszerűen, hogy fogytán az idő, hanem azt, hogy pa­zarlásra már nincs idő, im­már az érett férfikor jött el. Az új könyv talán legszem­betűnőbb hozadéka is ezzel függ össze: több higgadtabb, tiszta gondolati vezérlésű vers van a könyvben, ki­egyensúlyozottabb az egyes hosszú versek kompozíciója, kevesebb az öncélú képára­dás. És egyre jobban érvé­nyesül egyfajta stilizálás: ki­teljesedőben a költő saját költői flórája és faunája, vissza-visszatérnek a csak rá jellemző színek, képek, kép­alkotási módszerek. E stilizálás a legtöbbet ta­lán a népköltészetből merít, de el is távolodik tőle. Fes­tői a stílusa a szónak abban az értelmében, ahogy a piktor is élesebb, töményebb mester­séges színeket használ, ame­lyek felfokozottabbak (ércvö­rös fák, tükrös lombú lige­tek stb.) a valóság többnyi­re kevert színeinél. S itt nem érdektelen utalni Galambosi László korai képzőművészeti vonzódásaira, ugyanis láto­másainak felépítésében is fes­tői megkomponáltság érvé­nyesül. Bizonyos felületesség, talán rossz fülszövegek hatására is beleivódott a köztudatba az, hogy a költő Juhász Ferenc nyomában jár immár első je­lentkezése óta. Galambosi László joggal tiltakozott a megállapítás ellen, többek között éppen a bevezetőben említett interjúban is. Ugyan­is mind képalkotása, mind látomásainak jellege külön­bözik a Juhász Ferencétől. Verseinek egyik sajátossága, hogy egy-egy nagyerejű me­tafora jelentős helyzeti ener­giát kap a versben. Galam- bosinál ugyanakkor például teljesen hiányoznak a Juhász­nál megszokott összetett me­taforák, amelyek többszörösen összetett szavakból épülnek fel. Látomásainak jellege is el­üt Juhász Ferencétől: míg annál a körkörösen örvény­lő, szinte lélegzetvételnyi időt sem hagyó, az egyes össze­tett képekben a legtávolabbi régiókat összerántó sajátos­ság uralkodik, Galambosi László tulajdonképpen az egy­másra építés, az egymásutá­niság híve. Költői dikciójá- ban mintha a litániák vagy prédikációk élőbeszédet fel­tételező mondatai rejtőzné­nek, ahol igaz, hogy fokoza­tosan eltávolodunk a realitás­tól, de ez az emelkedés vé- gülis a hétköznapi logika és megértés szabályait követi. Ugyanakkor ezek a láto­mások részleteikben, egyes képeikben nagyon is tár- gyiasak, konkrét természeti jelenségeket, megfigyelése­ket rögzítenek. Galambosi magyaros rit­musváltozatai elsősorban a dalszerű versekben eléggé kopogósak, ami bizonyos egy­hangúságot hoz magával a versben: szinte előre halljuk már a metrum lüktetését. A Bárány és holló számos versét élő avagy elhunyt köl­tőknek, mestereknek ajánlot­ta a szerző. Mintha az öncélú szépség uralkodna ezekben: részleteikben nagyon köl­tőiek, de kevés bennük az adott költőt fölfedeztető, új megvilágításba helyező gon­dolati mag. A két legterje­delmesebb vers, a Csokonai illetve Janus emlékének szen­telt lírai hevülete pedig drá- maiság híján váz nélküli. Galambosi László számára — jelentkezése óta — a költé­szet az emelkedett szólás le­hetősége volt, a vers a szó, a nyelv ünnepe, ötödik ön­álló könyve a Bárány és hol­ló. Amit e könyv ad, az alap­ján remélhetjük, hogy a cél­szerű szépség tovább munká- lása felé indult a szerző a pályáján. A kötet borítóján ismét megcsodálhatjuk Martyn Fe­renc Janus-sorozatának egyik emlékezetes rajzát. (Szépirodalmi Könyvkiadó) Marafkó László — ta — Galambosi László: Bárány és holló : '• • 111 .....................11....................1 Ilii K RESZ és élet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom