Dunántúli napló, 1975. április (32. évfolyam, 89-117. szám)

1975-04-12 / 99. szám

1945, április 14«: , >Sútyos harcok a Drávától dél re* 30 $ve szabadult fel Eszék Eszék kivégzett ellenállóinak emlékműve. Enyhén hűvös kora délután... Állok a színház előtt, körülöt­tem hullámzik, nyüzsög a tér, a sarkon piros villamos csilin­gel, amint elkanyarodik Rétfa­lunak. Siető emberek, itt-ott magyar szó hallik: nézelődő pécsiek az üzletek táján. Pár nap múlva húsvét... Most előbújik a nap. Vidám fényekkel szórja tele a NAMA kirakatait, de érezni, foguk van a Dráva felől idesuhanó szigorú böjti szeleknek. Ilyen dús, felhők mögül ki- ömlő tavaszi fény borította el ezt a teret most 30 éve is ... 1945. április... Végóráit élte akkor a náci fasizmus; Magyar- ország felszabadult már, de a Dráva jobb partján, a Száva vidékén, Szlavóniában és egész Horvátországban még elkese­redett csaták dúltok egy-egy falu és város visszafoglalásáért. Eszék sokat szenvedett lakói a közel négy esztendős német megszállás és usztasa-terror végső napjait számlálták, iz­galommal és reménykedéssel hallgatva a túlpartról közeledő ógyúszó hangjait. Bár az utol­só hónapokban csoportos kivég­zések mór nem történtek, az élet egyre nehezebbé vált. A városban állomásozó német és usztasa egységek „csomagol­tak"; akinek volt félnivalója, az fejvesztve menekült Zágráb felé vagy páni félelemmel vár­ta a sorsát... Eszék becsüle­tes polgárai, a munkásság, a dolgozó kisemberek tízezrei, egyszóval a lakosság túlnyomó része pedig reménykedett, hogy a felszabadulás pillana­ta minden nappal közelebb ér... A hadihelyzetről Codó Agnes hadtörténész tájékoztat kitűnő könyvében (Magyarok a ju­goszláv nép! el szabadító hábo­rúban). Eszerint a jugoszláv partizán hadszíntér gyakorlati­lag már 1945 telén összekötötte a keleti és a nyugati arcvona- Ickat. A jugoszláv népfelsza­badító fegyveres erők északon (tehát a Drávától északra) a 3. Ukrán Front balszórnyával; nyugaton az angolszászok olaszországi csapataival mű­ködtek együtt. A március ő-án Magyarországon — a Velencei tó és a Balaton körzetében, illetve délen a Drávánál — in­dított utolsó német támadó hadművelet két héten belül ki­fulladt. Megindulhatott az el­lentámadások sorozata. Ezek eredményeként Magyarország április 4-én felszabadult. A szovjet csapatok előretörése északról (Ausztria felől); az angolszászoké nyugatról, a ju­goszláv erőké pedig keletről, délről, illetve a Dráva bal part­járól (körülbelül április közepé­től a hónap végéig) Szlavónia területére szorította össze a még ekkor is jelentős — mint­egy 450 ezer főt számláló el­lenséges (német, usztasa, eset­eik stb.) csoportosítást. A bal­káni német haderők főparancs­noka, Löhr vezérezredes nap­lójából: . „Magyarország elvesztésével a 2. páncélos hadsereg kény­telen volt gyorsan elhagyni ál­lásait és így az „E" hadsereg­csoport balszárnyán fedezetle­nül maradt a Drávánál.. A kialakult helyzetben Löhr védelembe ment át, hogy fel­tartóztassa az 1., 2. és 3. ju­goszláv hadseregek támadását és biztosítsa a német fő erők átjutását Ausztriába. Nagyjából ez volt a helyzet 1945. április 10. tájt Szlavó­niában. „Április 12-én a 3. ju­goszláv hadsereg megkezdte előretörését a Dráva déli part­ja mentén és a Dél-Baranyából átkelő 4. bolgár hadtesttel együttműködve súlyos harcokat vívott az ellenséggel Szlavónia területén" — írja említett köny­vében Godó Ágnes. Ebben a hadmozdulatban — Eszék és Szlavónia sok más helyiségének felszabadításában — a 3. jugoszláv hadsereg egységeivel együttműködve részt tozott a 3. jugoszláv hadsereg is, amelyiknek része volt az eszéki rohambrigád is. Több más egységgel feladatunk volt: teljes erővel védeni a Dráva folyót, szétverni az ellenséget Donji Miholjác—Eszék—Szarvas —Násice térségében és bekerí- tési hadmozdulattal felszaba­dítani Eszéket. Majd folytatni az ellenség üldözését Nasice— Virovitica és tovább, nyugati irányban. Egyidejűleg a Papuk hegységről (Eszéktől nyugatra) leereszkedett a 6. szlavóniai rohamhadtest, hogy a 3. had­testtel összpontosított támadást hajtson végre. Április 11-én éjjel, pontosan 23 órakor az összes egység támadásba lendült, át a Dráva folyón. A partizánoknak csu­pán 30—40 gumicsónakjuk volt, ami kevésnek bizonyult. Tutajo­kat és más csónakokat is igény­be vettek az átkeléshez. Az első csónakok az éj leple alatt sikeresen átkeltek és va­lósággal sokkolták az ellensé­get. Súlyos, véres roham volt, ember ember ellen ... Már a kora reggeli órákban hídfőt alakítottak ki a Dráva jobb Harminc év után... A. Vranjesevic ny. őrnagy, az eszéki brigád egykori komisszárja. vett az Eszékről elnevezett 27. rohambrigád is. Az eszéki brigád 1944. már­ciusában alakult meg, mint­egy 800—1000 fővel. Sokfelé harcoltak; Szalvónia felszaba­dítása után Zágráb irányában üldözték a menekülő ellensé­get egészen május 15-ig, ami­kor számukra is véget ért a há­ború .. . (Az angol hadifog­ságba menekülő balkáni német egységek még május 15 után is helyenként szívós utóvéd harcokat folytattak az osztrák —jugoszláv határon. Szlovénia végleges felszabadítását május 15-től számítjuk.) Eszéki kollégáim lehetővé tették, hogy találkozzam a 27. eszéki rohambrigád egykori komisszárjával, Adam Vranjese­vic nyugállományú őrnaggyal, aki jelenleg is a városban él. A felszabadítás napjaira így emlékezett: „1945. április 14. előtt pár nappal a drávai átkelésre ké­szültünk. Az eszéki rohambri- bád Dárdán és Kopácson várta a parancsot. Itt helyezték el az 1., 2. és 3. zászlóaljat is; a 4 zászlóalj pedig az eszéki állat kertnél ásta be magát. A tárna dás az ún. szerémségi front ál tőlános áttörésével volt kapcso latban. Ehhez a fronthoz tar partján. A segédátkelőhelyen — Joszipovác—Kravice térségé­ben — mindkét oldalon nagy veszteségekkel dúló harcok folytak. Április 12-én és 13-án újabb rohamegységek érkeztek Eszék- Alsóváros térségébe. Ide he­lyezték át a hadtest 2. zászló- alját a híd védelmére, míg a 4. zászlóalj az állatkert felől támadta Eszék túlsó részét, vagyis Rétfalut. Április 13-án egész nap súlyos, tüzérségi tűzzel megerősített harcok foly­tak a város külső térségében. Április 14-én hajnalban támadó egységeink elfoglalták az alsó­város első épületeit. Ezalatt a 4. zászlóalj nehéz utcai harcok árán Rétfalun keresztül elérte a város központját. Itt a főtéren — a mai NAMA áruház előtt — találkozott össze reggel 7 óra tájt az eszéki brigád is a nyugat felől támadó egységek­kel. Napfényes tavőszi reggel volt. Zengett a partizán dal, táncolták a kozarac kólót szer­te a városban, s lakosság és a partizánok boldogan ölelték egymást, a katonák sapkájukat hajigálták és győzelmi soroza­tokat lőttek a levegőbe ... Eszék városa soha nem felejti el ezeket a harcosokat és azo­kat a hősöket — szóm szerint A Kara-Kum-csatorna szélesítése E HÉTVÉGE Az Amu-Darján megkezdő­dött a már működő 860 kilo­méteres Kara-Kum-csatorna medrének szélesítése. Hatalmas munka vár az építőkre: több­ször tízmillió köbméter földet kell majd kiemelni, számos vízi­erőművet, autóutat és vasúti hidat kell a nagyobb vízáteresz­tő képességnek megfelelően átépíteni. A Kara-Kum-csatorna a világ egyik legnagyobb csatornája. Felső szakaszán jelenleg 380 köbméter vizet ereszt át má­sodpercenként, ami 354 000 hek­tár föld öntözését teszi lehető­vé. Ha a csatorna szélesítése elkészül, vízáteresztő képessége eléri a 578 köbmétert. Ezáltal a művelésre alkalmassá tett föl­dek összterülete 484 000 hektár lesz, a csatorna hosszát pedig 1500 kilométerre tervezik. 156-ot —, akik életüket áldoz­ták a város felszabadítása köz­ben ...” Igen, Eszék nem felejti el őket és azokat sem, akiket 1941. és 1944. között belső, szervezett ellenálló tevékeny­ségükért csoportosan kivégezték Eszék utcáin és terein... Az ő emléküket őrzi a Dráva-parti sétányon álló kétalakos szo­bor, ezzel a felirattal: „Ha elveszitek az életűnket, A sírjaink harcolnak majd ellenetek.'* Wallinger Endre A vonalazott rész a felszabadított, a fehér, a németek által meg­szállt területeket jelzi, az 1945. II. 20-i állapotnak megfelelően. Nagyjából ugyanez a helyzet április 11-ig, a jugoszláv hadsereg nagyszabású szlavóniai ellentámadásának megindulásáig. :: - JNk2Kv j jífcÍMB VI1W \; fejlődés évtizede írta: Fjodor Kulakov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ^piz évvel ezelőtt, 1965. márciusá­ban az SZKP Központi Bi­zottságának teljes ülése határozatot fogadott el a mezőgazdaság fejleszté­sének komplex program­járól. Az akkor hozott döntések lényege a me­zőgazdasági beruházá­sok növelése, a több év­re előre megállapított fel- vásárlási terv, az anyagi ösztönzés tökéletesítése. márciusa­A Szovjetunió Kommunista Pártja jelenlegi agrárpolitiká­jának fő célja az, hogy olyan szintre emelje a szovjet mező- gazdaságot, amely lehetővé te­szi a lakosság egyre növekvő élelmiszer- és nyersanyagszük­ségleteinek kielégítését. E poli­tika elvi alapjait az SZKP KB 1965 márciusában megtartott plénumán dolgozták ki, ame­lyen a beszámolót Leonyid lljics Brezsnyev tartotta. A fordulat A márciusi plénum irányvo­nalának megfelelően fontos gazdasági intézkedéseket dol­goztak ki és valósították meg a szovjet mezőgazdaságban. A falu szükségletei felé tett nagy­szabású fordulat lényegében abban állt, hogy olyan gazda­sági feltételeket hozzanak létre, amelyek lehetővé teszik és tar­tósan ösztönzik a mezőgazda­sági termelés tervszerű növelé­sét, fokozzák a szovjet parasz­tok anyagi érdekeltségét mun­kájuk eredményében. A mezőgazdaság gazdasági és anyagi-műszaki bázisának megszilárdítása nagy beruházá­sokat tett szükségessé. Ebből a célból fokozottabban igénybe kellett venni az egész népgaz­daság erejét, a korábbinál na­gyobb részt kellett felhasználni a nemzeti jövedelem felhalmo­zásra szánt részéből, a mezőgaz­daság fejlesztésére. Az ágazatba történt beruházások aránya a népgazdasági beruházások tel­jes összegéből országos vi­szonylatban az 1961-1965. évi átlagos 20 százalékról az 1966— 1970. években 23 százalékra, majd a folyó ötéves terv (1971 — 1975) éveiben 26 százalékra emelkedett. A Szovjetunió jelenlegi ag­rárpolitikájának jellemző sajá­tossága a komplex jelleg. A gazdasági szabályzók, ösztön­zők tökéletesítése mellett el­sőrendűen fontos az anyagi­műszaki bázis megszilárdítása. Jelenleg a műszaki-tudományos forradalom viszonyai között a mezőgazdasági fejlesztésben is előtérbe kerültek az intenzív té­nyezők. Az elmúlt tíz esztendőben a kolhozok és szovhozok techni­kai felszereltségében nagy fej­lődés történt. A falu három mil­lió traktort, 1,6 millió teherautót és specializált gépjárművet, 906 ezer gabonakombájnt kapott. Lényegesen emelkedett a vil­lamos energia fogyasztása a mezőgazdaságban. Jelenleg a szovjet ipar több mint 1400 kü­lönféle mezőgazdasági gépet és berendezést gyárt, három­szor annyit, mint 1965-ben. En­nek eredményeként lényegesen emelkedett a termelés gépesí­tésének és villamosításának színvonala, a növénytermesztés­ben és az állattenyésztésben. Következetesen megvalósul a termelés részleges gépesítésé­ről a komplex gépesítésre való áttérés. A mezőgazdaság hosszú tá­vú komplex fejlesztési program­jának megvalósításában igen fontos helyet foglal el a talaj- javítás. Ennek programját az öntözéssel, a földek lecsapo- lásával és meliorizálásával kap­csolatos intézkedések nagy mé­rete és komplex volta jellemzi. Végrehajtásával az ország­ban olyan méretű talajjavítási munkálatok folynak, amelyek világviszonylatban is párját rit­kítják. Az 1965—1974. években több mint 13 millió hektárnyi új öntözéses és lecsapolt földet vontak művelés alá, s ennek eredményeként az öntözött és lecsapolt földek összes területe 26 millió hektárra emelkedett. A Szovjetunióban nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a ter­melés szervezeti formái tökéle­tesítésének, a gazdasági ága­zat irányítása megjavításának. Elsősorban a mezőgazdaságban gazdaságok közötti kooperáció és agráripari integráció alapján megvalósuló szakosítás és to­vábbi koncentráció növekvő szerepéről van szó. Ez a folya­mat most a szovjet mezőgaz­daság feljesztésének fő útja. Emberi tényezők A mezőgazdaság intenzíveb­bé tételét célzó program sike­res megvalósítása céljából az országban létrejött a felső- és középfokú képzettségű szakem­berek, valamint a szakmunká­sok képzésének és továbbkép­zésének jól kiépített rendszere. Az elmúlt tíz esztendőben csak­nem kétszeresére emelkedett a felső- és középfokú mezőgaz­dasági képzettséggel rendelke­ző szakemberek száma, megja­vult kiképzésük minősége. Je­lenleg egy-egy kolhozra átlag­ban 16, egy-egy szovhozra pe­F. D. Kulakov dig 30 diplomás szakember jut. A szakmunkásképzés rendsze­rében 100 szakmában képez­nek ki dolgozókat a kolhozok és a szovhozok számára. A szovjet mezőgazdaságban je­lenleg 3,8 millió traktoros, gé­pész, kombájnos és gépjármű- vezető dolgozik, 800 ezerrel több, mint a Központi Bizott- sáq 1965. márciusi plénuma előtt. Az idő próbája A jelenlegi agrárpolitika ha­tékonysága szembetűnően megnyilvánul a gabonaterme­lés fejlődésében. Az országban az 1971-1974. években az átla­gos évi gabonatermelés 192 mil­lió tonna volt. Ez 62 millió ton­nával meghaladja az 1961 — 1965. évek átlagát és 25 mil­lió tonnával az 1966-1970. éve­két. A gabonagazdaság fejlesz­tését célzó intézkedések haté­konysága még teljesebben megmutatkozott 1973-ban és 1974-ben, amikor az ország tör­ténetében a legtöbb gabonát takarították be. A gabonater­melés növekedése a legutóbbi tíz esztendő folyamán a mező- gazdaság egyik legnagyobb eredménye. Az említett időszakban lé­nyegesen megnövekedett %z állati termékek előállítása is. Ez lehetőséget nyújtott a szov­jet lakosság- táplálkozási szer­kezetének javítására. Egy lakos­ra számítva a tej és tejtermé­kek fogyasztása az 1964. évi 238 kilogrammról 1974-ben 312 kilogrammra, a húsfogyasztás 38 kilogrammról 55 kilogramm­ra, a tojásfogyasztás 113 da­rabról 205 darabra emelkedett. Az SZKP jelenlegi agrárpoli­tikája kiállta az idő próbáját. Az élet bebizonyította, hogy az SZKP KB márciusi plénumán ki­dolgozott, a KB későbbi plénu­main, a XXIII. és XXIV. párt- kongresszuson, Leonyid. Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárá­nak beszámolóiban és felszóla­lásaiban továbbfejlesztett és megerősített irányvonal teljesen megfelel a munkásosztály, a kolhozparasztság, az egész szovjet nép érdekeinek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom