Dunántúli napló, 1975. marcius (32. évfolyam, 59-88. szám)
1975-03-09 / 67. szám
Dunántúlt napló 1975. március 9., vasárnap 4(Folytatás a 3. oldalról) lókon, falulátogatásokon és más fórumokon történő — megismerését. Ennek következményeként kerülnek mind többször szóba fontos társadalompolitikai ügyek — tetületfejlesztés, foglalkoztatás-politika, ifjúság- politika, népesedéspolitika, nemzetiségi politika — a tanácsok és a bizottságok ülésein. Felszólalásának további részében a tanácsok hatáskörének bővülésével foglalkozott: ötven szervezet, illetőleg új hatáskör került a tanácsokhoz. Hangsúlyozta a lakosság önként vállalt és végzett társadalmi munkájának fontosságát is. Ezt követően a korszerűbbé vált — főként a községi — tanácsok szervezetéről szólva megemlítette: egykor 272, ma 93 közs.égi tanács fogja össze a megye 310 községének igazgatási ügyeit és nemcsak rangban, hanem szerepkörben is új színfoltot és jövőt jelez a megye 7 nagyközsége és 3 városkörnyéki községe. Kitért arra, hogy a X. kongresz- szus határozatainak végrehajtásával nagyot lépett előre a tanácsi munka, erkölcsi és anyagi megbecsülése is előnyösen változott. Hangsúlyozta: az irányító pártszervek — főként városi, járási, megyei szinten — jól segítették a tanácsi munka korszerűsítését. Helyes intézkedésnek bizonyult a megyei tanácsi apparátus pártbizottságának létrehozása is. Szólt a gondokról, a tennivalókról, a korszerűsítés személyi és dologi feltételeinek további biztosításáról. A kádermunkák tennivalói közt említette a fiatal munkások és nők arányának növelését a testületekben, a tanácsi dolgozók politikai képzettségének és felkészültségének fokozását. A feladatok közt említette a kisközségek tanácsai munkájának további javítását. Hangsúlyozta a tanácsi demokrácia szélesítésének fontosságát. Megemlítette: már több lényeges társadalompolitikai kérdést tárgyalnak ugyan a tanácstestületek, de azért a munkásokat érintő legfőbb kérdések eldöntése előtt még nem kérik ki szervezetten a véleményüket és még nem használjuk fel munkánkban az üzemi demokrácia különböző fórumain elhangzott, a tanácsot érintő észrevételeket. Felszólalásának további részében a tanácsszervek irányító-felügyelő tevékenységének eredményeit elemezte, majd méltatta a szomszédos megyékkel szélesedő fejlesztési együttműködést, amelyhez jó alapot ad Pécs regionális szerepköre. Kiemelte: tervszerűbbé és taka- rékossabbá akarják tenni a költségvetési szerveik gazdálkodását. Mint mondta: szükség is lesz erre a megfontoltságra és, tervszerűségre, mert a következő középtávú tervidőszakban közel 6 milliárd forintot fordítanak a megyei tanácsszervek a fejlesztésre, főként a lakásellátás, víz- és csatornaellátottság, a közoktatás és kulturális ellátás fejlesztésére. Mindezekről szólva men iegyezte: nagy segítséget nyújtana számunkra, ha a központi döntések és határozatok helyes és fontos célkitűzéseit jobban segítenék a megvalósítás eszközei is, mert eléggé gyérek az anyagi eszközök és a lakásépítésben is az utolsók közt kullogunk. Felszólalását így fejezte be: — Sikeres út áll mögöttünk. Nagy erő, a társadalom segítő ereje és figyelme lendítette a tanácsi munkát is előbbre. Hátrány és megkülönböztetés nélkül Kustra Pálné, a felsőszentmár- toni termelőszövetkezet tagja a délszláv lakosú község életéről, eredményeiről nemzetiségi politikánkról szólt.- Pártunk nemzetiségi politikája maradéktalanul érvényesül Baranya nemzetiségi falvaiban. Egyenjogú, egyenrangú állampolgárok vagyunk, hátrány és megkülönböztetés nélkül - mondotta. A X. pártkongresszus óta eltelt időszakban sokat gazdagodott Felsőszentmárton. Állami, tanácsi és termelőszövetkezeti támogatással négytantermes iskola épült, amelyben a gyerekek anyanyelvükön is tanulhatnak. A Sellyéi ÁFÉSZ három korszerű kereskedelmi létesítményt nyitott. Ipar is van már a községben, bőripari kisüzem, létesült, ahol 80 lány és asz- szony jut megfelelő munkához. A határszéli falu büszkesége az új lakótelep. A világos, egészséges lakásokban csaknem kizárólag fiatalok leltek otthonra. Szerencsére igen sok fiatal él a községben, a szórakozási lehetőség azonban kevés. A művelődési ház korszerűtlen, elavult, újat szeretnének, s ez alapvető feltétele, hogy Felsőszentmárton valóban kulturális központ lehessen. — A szomszédos Jugoszláviából nálunk járt magas szintű delegációk tagjai, írók, gazdasági szakemberek elcsodálkoztak azon, milyen jól élünk, magas nálunk az életszínvonal. Szederkényi Ervin, a Jelenkor főszerkesztője, a közgondolkodásra vonatkozóan is fontos megállapításnak ítélte meg dr. Nagy József első titkárnak a beszámoló kiegészítőjében fölvetett gondolatát, ami szerint „nem a miből, hanem a hogyan élni a fő kérdés” napjainkban. Ez a gondolat a művészetek funkcióját is figyelembe véve egész kulturális életünk egyik fő kérdése. A marxizmus a tudomány erejével törekszik feltárni az élet értelmét, célját; lehetőséget adva, hogy változtasson az ember a sorsszerűnek tartott helyzeteken s felvázolva ezzel is a prometheusi magatartás lehetőségét. Történelmi távlatban, történelmi lehetőség ez az emberiség előtt. A mostani pártértekezlet is hosszabb történelmi távolságra tekint vissza a felszabadulás 30. évfordulója jegyében. A róla szóló jelentés, feladatterv — hangsúlyozza a Jelenkor főszerkesztője — azért különösképp reális, jó és helyes, mivel az egy közösséggel magasabbra tekintés, az „országban gondolkodás” látószögében készült el. A kultúráról is jó helyzetképet ad és helyes képet alakít ki bennünk arról a decentralizálási folyamatról is, amely 1945-től fokozatosan valósult meg, összefüggésben az általános demokratizálódási folyamattal. Valamikor csak főváros és vidék ellenpólusok merültek fel, utóbbi a provincializmus értelmében. Az effajta differenciálás ellenszereként fogalmazta meg Veres Péter szép gondolatát: „vidéken élni, de országosan gondolkodni” ... Németh László vitte tovább ezt azzal, hogy az országból az emberiségben kell gondolkodni. Baranya kulturális fejlődésének iránya azt jelenti, hogy — értékeit is megőrizve — ki tudott emelkedni a provinciaKovács József né tanárnő a komlói pedagógusok nevében köszöntötte a megyei pártértekezletet. Szocialista bányászvárosunk nevelőinek helyzetéről, gondjairól beszélt felszólalásában. Iskolája: a szilvási általános iskola. Tantestületük jó közösségi légkörben igyekszik eleget tenni feladatainak és megfelelni a társadalom pedagógusok iránti várakozásának. Az idei tanév a felsőtagozatos nevelők számára órakedvezményeket hozott, ami a fizetésben jelentkezik. A háromnegyed részben női tantestületben azonban a túlterhelés nem igen csökkent, hiszen sokan tanulnak, családanyák, egymást helyettesítik és mindannyian részt vállalnak a közösségi életben, a közéletben is. Vannak tehát gondjaik; a nőpolitikái határozat megvalósításában is bizony jócskán akad még tennivaló a pedagógusok között. lizmusból. Orbán János rendőrezredes, a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság helyettes vezetője, a megye belügyi szerveinek munkáját ismertette. — A megye lakossága nyugodt légkörben dolgozhat. A szocialista törvényesség mesz- szemenő betartásával dolgoznak rendőreink — mondotta Orbán János elvtárs. A belügyi munka ma már elképzelhetetlen tömegkapcsolatok, más szervekkel való hatékony együttműködés nélkül. Baranyában a társadalom önkéntes segítsége számos ügy felderítésében játszott főszerepet, az önkéntes rendőrök százai, munkásőrök, ifjú gárdisták segítsége is felmérhetetlen értékű. A belügyi dolgozók munkájának csak egyik, bár nagyon fontos része, a bűnüldözés. A közlekedés zavartalan megszervezése, a lakosság ezer ügyesbajos dolgának az intézése kapcsán az emberek legszélesebb rétegeivel napi kapcsolatuk van a rendőri szerveknek. Ennek a személyi állománynak a képzése, megfelelő kiválasztása a legfontosabb feladat. A tisztek 21 százaléka egyetemi és főiskolai végzettségű, a tiszthelyettesek 13 százalékának van középiskolai végbizonyítványa, az állomány 56 százaléka rendelkezik politikai iskolával. A Baranya megyei Rendőrfőkapitányság személyi állományának 73 százaléka párttag . lalását: „Tudni, hogy .. . |. | miért élj..." Az ifjú tanárjelölt azokról a törekvésekről beszélt, amelyek az egyetemi és főiskolai oktatást a hallgatók felkészülését egyaránt jellemzik. — Előtérbe került a gyakorlati képzés, s úgy érzem, ezúttal időszerű a közhelynek tűnő mondás — nem az iskolának, az életnek tanulunk. — Mi ifjú kommunisták, leendő pedagógusok, a jövő nemzedék nevelői nem elégedhetünk meg azzal, ha csupán szakmai felkészültségünk kiváló. „Aki gyújtani akar, égnie kell” —, mondotta itt az egyik felszólaló és azt hiszem, megfogalmazta a lényeget. Nevelni akarunk, embert formálni, s szerencsére lehetőségünk is van arra, hogy gyakorlatot szerezzünk — mondottá Nagy Zsuzsanna. A Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatói közül jelenleg 600 hallgató végez olyan jellegű társadalmi munkát, amely szorosan összefügg választott hivatásával. — Szenvedélyesen keressük az igazságot, hivatástudattal készülünk munkánkra, tudjuk, hogy miért és hogyan akarunk élni, — emelte ki felszólalásában Nagy Zsuzsanna. Néha türelmetlenek vagyunk, tévedünk, de a szándék tiszta: használni akarunk. Folytatni szeretnénk a haladó hagyományokat, igenlésünk a párt politikájára vonatkozik. Értékes közéleti emberként szeretnénk bekapcsolódni a nagyszerű célkitűzések megvalósításába. Sarkadi Nagy Barna, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára az ifjúságpolitika néhány kérdésével foglalkozott. Kiemelte, hogy az ifjúság nevelése általában nemcsak az ifjúsági felelősök reszortfeladata. A kommunista szülők, nevelők felelősségét is hangsúlyoznunk kell ebben. A Kommunista Ifjúsági Szövetség nem egy a tömegszervezetek között. Különös figyelmet érdemel, hiszen ifjú kommunisták életének, személyiségének, tudatának alakulásáról van szó. Ez mindenképp sürgeti a párttagok és ifjú kommunisták kapcsolatának erősítését. Több fiatal párttag kellene, akinek megbízatása lenne a KISZ-szervezet segítése. A fiatalok demokratizmusra nevelésének nagyszerű iskolái az ifjúsági parlamentek, ösztönözni, bátorítani kell őket, éljenek ezzel a lehetőséggel. Sokféle fórumon szó esik a szakmunkásokkal való foglalkozás gondjairól, feladatairól. Itt azt kellene megértetni a szakoktatókkal, mesterekkel, munkásemberekkel: nemcsak a munkaerő utánpótlásáról van szó, hanem a szakmunkástanulók nevelése a társadalom ve- vető osztályának, a munkás- osztálynak az utánpótlását is jelenti. A KISZ jellegére nézve nem lehet a felnőtt szervezet, vagyis a párt tükörképe. Lényegénél fogva más eszközökkel szükséges a fiatal kommunisták politikai nevelését megszervezni, hiszen ehhez a beatzenétől a turizmuson keresztül a politikai oktatásig igen széles skálán mozog a nevelő munka mikéntje. Dr, Tigyi József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora házigazdaként üdvözölte az egyetem aulájában ülésező megyei pártértekezletet. Megítélése szerint az eredményeket kifejezetten szerényen, mértéktartóan összegezi a beszámoló. Nemzetközi összehasonlításban szembetűnőbb: sikereink, eredményeink megalapozottak, nem túlértékelés, ha büszkék vagyunk arra, amit elértünk. — A központi vezetést jellemzi: pártunk és kormányunk tudományosan kidolgozott határozatokkal szabja meg a tennivalókat, jelöli ki a fejlődés irányát. Gondolok itt az ifjúsági törvényre, a népesedéspolitikai határozatra, s nem utolsósorban az egészségügyi törvényre. Nyugaton méltán adóznak elismeréssel annak a törvénynek, amely kimondja: állampolgári jog az ingyenes egészségügyi ellátás. Ilyen törvény érdemi megvalósítása elképzelhetetlen másutt, mint szocialista államban. A POTE rektora felszólalásában kitért azokra a gondokra, amelyek nehezítik, hogy az egészségügyi törvényt maradéktalanul megvalósítsuk. Baranya különösen nehéz helyzetben van, hiszen a lakosság 20 százaléka eltartásra szoruló idős, beteg ember. Sok a balesetveszélyes üzem, szilikózist, reumát okozó munkahely. A sajátos körülmények miatt a betegek ellátására éppen ezért több kórházi ágyra lenne szükség. Teljesítettük a X. kongresszus határozatait Aczél György elvtárs felszólalása Ezt követően Aczél György elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese emelkedett szólásra. Beszéde bevezetőjében a Központi Bizottság nevében üdvözölte Baranya kommunistáinak legmagasabb fórumát, majd hangsúlyozta: egyet ért a beszámolóval, a Megyei Pártbizottság első titkárának kiegészítőjével és a felszólalásokban elmondott észrevételek túlnyomó többségével is. — Magától értetődő dolog, hogy elsősorban a gondokról esett szó — mondotta. — De minden okunk megvan rá, hogy az eredményeinkről is megfelelő hangsúllyal szóljunk, mert Baranyában épp úgy, mint az országban, az élet minden területén nagy változások történtek: a szocializmus építésében magasabb szintre jutottunk — kommunistáink, a dolgozók nagy tömegei odaadó munkája eredményeképpen. Eredményeink számbavétele jogos önbizalmat adhat. A X. kongresszus határozatait — mint ahogy ezt az Irányelvek is leszögezik —, teljesítettük, s most, amikor a XI. kongresszus küszöbéhez érkezve hazánk helyzetét elemezzük, mindenekelőtt ezt kell leszömég mélyebb és összetettebb. Japántól az NSZK-ig, beleértve Angliát is, kivétel nélkül mindenütt olyan kormányzati válság következett be, amely ezeknek a rendszereknek a mély morális, politikai és gazdasági válságának a következménye. — A következőkben arról szeretnék beszélni, mi az, aminek alapján azt szoktuk mondani: politikánk iránya változatlan. Először is: ilyen kérdés a párt és a munkásosztály vezető szerepe. A munkásosztály vezető szerepe mindenekelőtt a pártban testesül meg, és annál erősebb, minél szélesebb tömegekre támaszkodik, minél inkább a sajátjának érzi a dolgozó nép azt, amit a párt a munkásosztály nevében, megbízásából hazánkért tesz. Ilyen kérdés a szövetségi politika, amelynek kiindulópontja a munkás-paraszt szövetség. Az alapkérdés változatlanul az, hogy mi a tízmilliós Magyarország részére építjük a szocializmust, és ezért tízmillió embert igyekszünk megnyerni, hogy a sajátjának érezze mindazt, amit mi csinálunk. Ebbe beletartozik a tömegekbe vetett mélységes bizalom is. Ez a bizalom nem egyszerű politikai jelszó a számunkra; abis élvezzék annak gyümölcsét. Változatlanul folytatni kívánjuk a pártmunka eddigi stílusát és módszereit. Például azt, hogy mind nagyobb tömegeket kívánunk bevonni közös ügyeink intézésébe. Változatlanok akarunk maradni abban is, hagy minél magasabb funkcióban van valaki, annál nagyobb követelményeket kell vele szemben támasztanunk. Ha úgy tetszik, ez a kommunista példamutatás kérdése. A távlatokból kiindulva, de a ma valóságában akarunk élni, annak hangját meghallva, abból keressük a felvetődő kérdésekre a választ. Soha többé nem ismételjük meg azt, hogy a valóság helyett azt lássuk, amit szeretnénk, ha lenne. — Változatlanul valljuk, — és ezt barát és ellenség egyaránt tudja —, hogy a haza- fiság és internacionalizmus egysége számunkra szent. A szocializmus felépítése lehetetlen a Szovjetunióval való barátság, testvériség nélkül. — Nem változott politikánk a békés egymás mellett élés tekintetében sem. Az emberiséget pusztulás és pusztítás nélkül kell tovább vinni a szocializmus útján, és ez az együttműködés és harc egysége révén érhető el. Az imperializmus stratégiai céljai nem változtak, de tegyük hozzá: a miénk sem. Mi azt akarjuk, hogy szocializmus legyen a világon. Nemcsak énekeljük, hogy szocialista értelemben nemzetközivé lesz a világ, hanem szent meggyőződésünk, hitünk, hogy bekövetkezik. Ezért dolgozunk. De tudjuk azt is, hogy a forradalmat nem lehet exportálni. Ez nem zárja ki azt, hogy a rendelkezésünkre álló eszközökkel — munkánk eredményeivel, példánkkal — segítünk mindenütt, ahol harcban állna ős-ellenségeinkkel a munkások és testvérpártjaink. Az imperialisták viszont a fellazítással — és ahogy Chile példája mutatja: katonai eszközökkel is —, megpróbálják exportálni az ellenforradalmat. Együttműködés és harc — ez tehát politikánk alapja. Jobban kell dolgoznunk gezni. Ez a fő. És ezután jöhetnek a gondok. Elmélyült a nyugati világ válsága Aczél György elvtárs rövid bevezetőjét követően a nemzetközi helyzetről adott áttekintést. — A nyugati tőkés világ a X. kongresszus időszakában mélyreható politikai válságot élt át, amit egyebek mellett az ifjúság óriási méretű tömegmegmozdulásai juttattak kifejezésre. Most ez a válság ból a tényből táplálkozik, hogy a munkásosztály az első osztály a világon, amelynek történelmi célja nem önmaga érdekeinek kivívása. A munkás- osztály az egész nép számára kívánja megteremteni a jobb és tartalmasabb élet kereteit, a szocializmust. — Változatlan pártunk politikája abban is, hogy az egyéni és csoportérdeket, konfliktus esetén, alá kell rendelni a magasabb — az össztársadalmi — érdeknek. Változatlan életszínvonal-politikánk. Ez is egyszerű dologból táplálkozik. Nekünk ebben az országban kell biztosítanunk, hogy azok a nemzedékek, amelyek áldozatkészen építették és építik a szocializmust, maguk Aczél György elvtárs ezt követően azokról a feladatokról szólt, melyek teljesítése alapvető fontosságú nagy célunk, a fejlett szocialista társadalom, mielőbbi felépítése szempontjából. — Jobban kell dolgoznunk, következetesebben kell végrehajtani azt, amit elhatároztunk. Ennek egyik előfeltétele, hogy következetesebben és mélyrehatóbban ismerjék meg az emberek mindazt, amiben elhatározásra jutottunk; tudják, mi a célunk és mi az ő érdekük is. A továbbiakban Aczél György elvtárs néhány baranyai prob(Folytatás az 5. oldalon)
